Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

Péntek, 1963. Június 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Csúcsforgalom előtt UllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIII Hatszáz vagon őszibarackot szállítanak el Szatymazról a nyáron A MÉK szatvmaTi felvásárló telepén jól félkészültek az idei szállításokra. A telepet most már csaknem teljesen gépesítették. A szállításoknál igen kevés kézierőre van szükség. Két darab Diesel árumozgató gépük dolgozik, ugyanakkor kaptak 9 darab szovjet gyártmányú szállító targoncát, amelyek villannyal működnek. Az idei gyümölcsszezonban erről a telepről 12 vagon földieper, 5—6 vagon cseresznye és 4—5 vagon meggy szállítására számítanak. őszibarack az idén kevesebb lesz egész Csongrád megyében. A téli fagy igen sok termőrügyet elpusztított A megyéből tavaly 920 vagon őszibarackot szállítottak a hazai és a külföldi piacokra. Az idén viszont a fagykár miatt 600 vagon őszibarack szállítását tervezik. Zöldségféléből, paprikából és káposztából 25—30 vagon felvásárlására számítanak, s jó burgonyatermést is várnak. Mintegy 300 vagon burgonyát szállítanak majd el innen a szezonban. I (Somogyiné felv.) Képünkön a telep gépésze, Kardos József új gép beállításán dolgozik. A bolgár párimunkásMldötfség szegedi látogatásai A szerda óta Sz. Dolbokov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a KB terv- és pénzügyi osztályának vezetésével Szegeden tartózkodó nyolctagú bolgár pártmunkásküldöttség Rózsa Istvánnak, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága titkárának és Perjési Lászlónak, a Szeged városi pártbizottság első titkárának kíséretében csütörtökön délelőtt mikrobusszal körsétát tett a városban, s megtekintette Szeged nevezetességeit A kellemes városnézés után ellátogattak a Szegedi Szalámigyárba, ahol Várallyai Rezső igazgató, Simon János főkönyvelő és Bálint László párttitkár kalauzolta végig őket az üzemen, s válaszolt kérdéseikre. Érdeklődésük éppúgy kiterjedt a nagy külkereskedelmi forgalmat lebonyolító gyár gazdasági problémáira, mint a pártszervezet életének tanulmányózására. A bolgár vendégek később ismét felkeresték a szerdán már meglátogatott Paprikafeldolgozó Vállalatot, hogy az időhiányban félbehagyott beszélgetést folytassák, hiszen a paprikatermelésben és feldolgozásban a Bolgár Népköztársaság is jelentős helyet foglal el a világpiacon. Ezért bőséges tapasztalatcsere-lehetőséget adott a találkozás mindkét fél számára. A kora délutáni órákban Makóra utaztak a bolgár pártmunkásküldöttség tagjai. Proletár kontra nagyságos ? A

színek, • , • » • anyagok. ftCir1X10X1101Cl minták ' Sokféle alapanyagból készült, különleges mintázatú, meleg színösszeállítású szőnyegek sokaságával telik meg az asztal. Mindig az tűnik szebbnek, melyet Faragó László, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat újszegedi üzemének főgyártásvezetője utóbb mutat. A mintázatuk egyszerű, cikcakkos ábrák, csíkok és négyszögek, harmonikus színösszeállításban. ötszáz terv huszonhárom év alatt Huszonhárom éve dolgozik a gyárban Faragó László, s azóta talán több mint ötszáz minta került ki a keze alól. Mindig az újabbat szereti a legjobban, de vannak választott kedvencei a régiek között is. A legszebbeket azonban nem gyártja a vállalat: elkészül a minta, meg a próbagyártás, esetleg pár ezer méter, azután, mintha mi sem történt volna, szövik tovább a hagyományos kenderszőnyegeket. — Budapesten jártam múltkorában, a szüleimnél — mondja Faragó László. — Az előszobában saját mintájú szőnyeget találtam. Gondoltam, véletlen, hiszen csak kis tételben gyártottuk. Erre elmesélték, hogy házalótól vásárolták, aki kézzel szőtt szőnyegként árulta. Pedig én dijat is kaptam érte. Ez a szőnyeg volt ugyanis az »év legszebb termékedíjjal jutalmazott szőnyegmintáinak egyike. Faragó László szőnyegei minden évben első dijat nyernek. Az említett szőnyeget két évvel ezelőtt jutalmazták, s mégis csak most kerül szóba, hogy nagyobb mennyiségben is gyártsa az üzem. Csak ezer méterre futja Az idei győztes középkék alapszínében pasztellsárga és vajszínű csíkozás fut végig. Sisalból szőtték. — A sisalnak tetszetős külsején kívül még nagyon sok az előnye. A díjak odaítélésénél persze, a tetszetősség mellett a technikai megoldásokat is figyelembe veszik. Ebből az anyagból eddig csupán egy-másfél centiméter vastagságú szőnyegeket készítettünk, melyek nem illenek lakásba. Ez az új minta legfeljebb fele vastagságú. így a drága külföldi anyaggal jobban lehet gazdálkodni: könnyebb a gyártás technológiája, többet gyárthatunk ugyanannyi alapanyagból. Remélem, a kereskedelem majd rendel belőle. A színek összeállítása teszi beszédessé mintáit. Állandóim újak és újak, és mindig ízlésesek. A vásárlókon nem múlik — Ha meglátok egymás mellett két színt, melynek harmóniája megkap, egy-egy mintát, mértani rajzot, máris feljegyzem, lerajzolom néhány vonással. Talán túlzásnak hat, pedig nem az, hogy amikor az utcán sétálok, akkor is szőnyegmintákban látok mindent. — Az új mintákhoz és színekhez új anyagok is kellenek. Üjak a meglevőkből, de azoknál jobbak, s ha lehet, olcsóbbak Ilyen kísérleteket is végzek munkatársaimmal. Próbálkozunk a kenderfonál fényesítésével is, olymódon, hogy műselyemmel sodorjuk össze. Az ilyen fonálból való szőnyeg színárnyékolt. Faragó László szőnyegtervező aranyérmes újító. Nemcsak szőnyeg, hanem sok más anyag mintája is kikerült már a keze elól. Szinte csoda, hogy még nem vette el a kedvét, amiért egy-egy új alkotásának sorozatgyártása olykor éveket késik, vagy esetleg el is marad. Pedig milyen jó volna, ha az idei év legszebb terméke rövidesen az üzletekbe kerülne! Méry Éva E

gy kéményt kellett volna kibontani, hogy az özvegy és idős házmesterné főzni és fűteni tudjon a köves konyhában, de nem volt hivatal és hatalom. amely ezt megengedte és megtette volna. Elment az asszony a bíróságra, hogy a panaszórán kiteregesse búját-baját, de onnan a tanácshoz küldték. Minthogy azonban ilyen kéményperekben a tanács sem illetékes, tovább sétáltatták az igazságát kereső házmesternét az ingatlankezelő vállalathoz. De még ez sem a végállomás volt. Az ügy minden kémények urára és szakértőjére, a tűzoltóságra tartozik, kocogott hát az öregasszony egy hivatallal arrébb, s végül ott megkapta — az elutasítást. Ekkor fogott ceruzát ez a megsétáltatott aszszony, és a maga módján, a maga szemléletével így summázta az eset tanulságát: .. mert én csak egy proli házmesterné vagyok! A nagyságos tanárnő, aki fölöttem lakik az emeleten, s aki miatt befalazták a kéményemet, mindenütt megelőzött, előttem járt, és neki adtak igazat. Űgy intéztek mindent, ahogy ő kívánta*. Így lett a kéményügyből politika, "osztályharc*. Hiszen a levélből újra és újra visszasír a refrén: "Nem lehetett igazam, mert én csak egy proli házmesterné vagyok ...« Se keserű szavakban panasz és vád ágaskodik. De nemcsak ezekben. Hány levélben és kérvényben áll ott záradékként és nyomatékként ilyesféle megjegyzés, az osztályhelyzet feltüntetése, a kis napi ügyek és a politikai dolgok erőszakolt összekapcsolása. Ez kiegészítő érv. Ritkább az olyan eset, hogy valaki "proletár- mivoltát látja az elmarasztalás indokának —inkább gyakori, hogy érvként jön szóba az ilyesféle osztályhelyzet Ha panasz van a házigazdára, a lakó nem restelli beleírni levelébe, hogy "különben nevezett házigazdának két lakóháza is volt a múltban és jó barátságban volt a polgármesterrel-. Előfordul azután, hogy a szabálysértésen ért állampolgár beírja a fellebbezésbe a szocializmus építése során szerzett valamennyi érdemét. De még a kritika igazságát is sokszor próbálják visszautasítani olyanformán, hogy "nekem az ne beszéljen, engem az ne oktasson, aki ötvenhatban elbújt, amikor a munkáshatalmat kellett megvédeni!- S az ilyen megjegyzések gyakran alkalmasak arra, hogy optikai csalódást okozzanak az igazságtevésben, személyes viták és perlekedések eldöntésében. M

áris kiderül tehát, hogy nem azzal a szerencsétlen házmestemével akarok én vitatkozni, aki azt gondolja, hogy munkásnak lenni nem rang a mi társadalmunkban. A mi államunkban talán nem kell bizonygatni ennek a véleménynek a tarthatatlanságát, hiszen a rendszer minden erőfeszítése azt szolgálja, hogy a dolgozó embert, a volt proletárt, a föld egykori szegényeit és a szellem hajTudományos tanácskozás az Alföld őstörténetéről A József Attila Tudományegyetem ókortörténeti és régészeti intézete és a Móra Ferenc Múzeum rendezésében kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött Szegeden, a Csongrád megyei tanács épületében az Alföld őstörténetének kérdéseiről. Megjelent a tanácskozáson Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese, dr. Antaiffy György, a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a József Attila Tudományegyetem rektora, Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese is. Az ülésszak részvevőit Bálint Alajos, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója köszöntötte, majd megkezdődtek az előadások. Délelőtt négy referátum hangzott el. Előadást tartott Kalicz Nándor kandidátus, budapesti tudományos kutató, Csalog József, a szentesi múzeum igazgatója, Makkay János budapesti tudományos kutató és Kralovánszky Alán budapesti muzeológus. Délben az egyetem rektori hivatalában Antaiffy György fogadást adott az ülésszak részvevőinek tiszteletére. Délután megkezdődött a vita az elhangzott előadásokról. A tanácskozást ma folytatják. dani közsákmányoltjait társadalmi és emberi magaslatra emelje. Ha úgy tetszik: a "proli* házmesternét és a "nagyságos* tanárnőt is. Mert különben maga a levélíró is érzi és megpedzi egyenlőségüket. "ö is nyugdíjas, mint én, ő is öreg, mint én— írja. Az alaptéma azonban marad. A tulajdonképpeni kérdés az a levél és az említett példák alapján, hogy kinek, s milyen kanállal mérik nálunk az igazságot? Igaza lehet-e valakinek egy másik emberrel szemben csak azért, mert osztályhelyzetének természete miatt "közelebb* esik a szocializmus fájához? Tudjuk valamennyien, személyes életünkből is, hogy a múlt rendszerben a pénzhez, a vagyonhoz, a ranghoz igazították az igazságot. A kizsákmányolóknak osztálybíróságuk és fizetett hivatalaik mindig igazságot szolgáltattak, jogtipr ássál és erőszakkal is. Korántsem akarom ezzel egy lapon említeni, de a személyi kultusz éveiben is belejátszhatott szubjektív ok egy-egy személyi vita eldöntésébe. Nemcsak akkor, ha a tényleges osztályharc válóban úgy kívánta, hogy korlátozásokat alkalmazzunk a volt kizsákmányolókkal és szimpatizánsaikkal, ügyünk hátramozdítóival szemben, hanem olykor-olykor azon túl is. Ezért ezek a mai hivatkozások egyrészt még a régi gyökerekből szívják eszmei tartalékukat. Akkor sok mindent másként követelt a napi politikai harc a hatalomért, a dolgozó osztályok hegemóniájának megteremtésééit Most viszont nem lehet eléggé becsülni azt a helyes szemléletet, hogy amikor vitás emberi dolgokban kell igazságot tenni, a tényeké a főszerep. A jogegyenlőség és emberi egyenlőség puszta deklaráció maradna akkor, ha csak aszerint mérnénk az igazságot, hogy ki mikor mj volt és mit cselekedett. Nem biztos, hogy az én igazam" erősebb attól, ha a másik, akivel vitatkozom, akivel ügyem van, valamikor elvétett valamit az életben. A

mi társadalmunknak egyformán kedves gyereke minden dolgozó ember, aki nem került szembe a nép érdekeivel, nem tett a közösség rovására, hanem hozzájárult az együttes boldogulás útjának egyengetéséhez. Gondoljuk csak meg: a társadalmi osztályok és rétegek közötti mély szakadékokat fokozatosan elmossa az idő. A munkásosztály, a hatalom birtokosa azon szorgoskodik, hogy a múlt által okozott különbségeket kiegyenlítse és megteremtse a társadalom egységesülésének feltételeit. Az elkülönülés helyett az egységesülés tendenciája érvényesül. s a munka társadalmában új emberi értékmérő dominál. Ezzel nem tudnak harmóniába illeszkedni a személyes igazságkeresés szubjektív módszerei. Igaz ez olyan értelemben is, hogy senkit sem illetnek meg külön jogok. Az. amire valamikor többen is szívesen hivatkoztak, mint "helyzeti energiára-, ma inkább a kötelességekből jelent nagyobb részesedést Ezért visszataszító, hogy amikor az egyik lakóházban szóba került, hogy egy lakó a többiek rovására nem tartja be a házirendet, a múlt arzenáljából előkapott fegyverekkel igyekezett mindent visszaverni belátás helyett. Azzal intézte el a dolgot, hogy akiknek bajuk van vele, azok mind a rendszer ellenségei, s csak azért háborgatják őt, mert szívvel-lélekkel dolgozott és dolgozik a szocializmusért. Következésképpen valamenynyien a rendszer ellenségei! A házban viszont dolgos, szorgalmas emberek laknak, akikkel szemben igenis kötelező a megértés. Letűnt annak a szemléletnek az ideje, hogy "aki engem bírál, az a rendszert gyalázza, aki nekem nem ad igazat, az szembe kerül a szocializmus elveivel-. Azt jelentené mindez, hogy lemondunk az osztályharcról? Aligha. A társadalmi és emberi, egyéni igazságoknak közük van egymáshoz, összefüggnek és együtt alkotnak rendszert Szellemükben nálunk mindig és mindenütt jelen vannak a szocializmus eszméi. A vitás emberi dolgokat azonban szükségtelen minduntalan az osztályharc színvonalára emelni, ha azokban nem fedezhető fel dolgozó emberek jogos érdekeinek megsértése. A mi társadalmunk kis és nagy igazságai a dolgozó osztályok igazságai, s úgy mérünk és ítélünk, hogy ezek az igazságok érvényesüljenek. A szocializmus csak erősebb lesz attól, ha az osztályigazságok rendszerében az emberi igazságosságot maximálisan biztosítja, minthogy a kettő azonos tőről fakad. A nagy igazságok is az érvek és tények csatájában kristályosodtak kl, miért lenne más a követelmény a kicsikkel szemben? S

enkinek sem lehet mással szemben igaza csak azért, mert munkás vagy tanár, szövetkezeti elnök, funkcionárius, pártonkívüli vagy kommunista —. s ugyanígy senkitől sem lehet megvonni jogos igazát, akármilyen társadalmi állású. Csak ez az igazság ne sértsen elveket! Jtz. emberek társadalmi helyzete mindinkább közelít egymáshoz a munka társadalmában, s mindinkább elvesztik jelentőségüket a korábbi fenntartások. Annak a történelmileg bekövetkező folyamatnak előjele ez, amit a népi, nemzeti egység kialakulásának nevezünk. Csak gátolnánk és zavarnánk e cél elérésének útját, ha tőle idegen szemlélettel élnénk és cselekednénk. A kirekesztés taktikája csak azokkal szemben indokolt, akik nem óhajtják és nem segítik biztosítani a dolgozó emberek minél tökéletesebb és harmonikusabb együttélését, egyéni akaratuk, céljaik ellen valónak érzik ezt. Semmiféle látnoki erő nem szükséges ahhoz, hogy előre lássuk: embereik közötti súrlódások, kéményperek és hasonlók még a legtökéletesebb társadalmi rendben, a megvalósult szocializmusban, illetve kommunizmusban is lehetnek. Akkor is előfordulnak nézeteltérések, hivatali és privát ügyetlenségek, amelyek bonyodalmat okoznak és igazságtevésért kiáltanak. Akkor vajon miféle "osztályszemponttal- miféle nyomatékkal toldják meg érveiket az emberek? De ilyesmire már ma is egyre kevésbé van szükség. Annak ellenére sincs, hogy akadnak olyanok, akik járatosabbak az ügyintézésben, jobban tudják forgatni érveiket, s talán néha még pártfogókat is szereznek. Hiszen az általános emberi és társadalmi igazságosságnak sokkal több pártfogója van. Intézményesen védjük ós erősítjük. I

gen messze elkanyarodtam a házmesterné kéményétől, ideje lenne talán visszatérni. Csak azért, hogy az egész ügy tanulságát summázzuk. Az ilyen dolgok csak nehezen, s erőszakoltan illeszthetők az osztályharc kategóriájába, itt nem "proletár- házmesterné és "nagyságos* tanárnő konfliktusáról van szó, hiszen ilyen társadalmi kategóriákban ma már nem is gondolkodunk, ilyeneket ma már nem ismerünk el. Az Idő, a társadalmi fejlődés hazánkban betemette ennek realitását. Az Ilyen eseteket két vitatkozó ember üstéként helyes felfogni, s döntéskor a kinek-kinek egyformán rendeletbe, törvénybe foglalt jogra és az embereégre kell apellálni. Erre pedig egyformán igényt tarthat mindenki, akár gyárban, akár hivatalban keresi a kenyerét. akár kiskereskedő volt a múltban, akár tízholdas gazda. Mert mint már valahol mondtam e sorok között: a szocialista társadalomnak egyformán kedves és védelmezett gyermeke valamennyi becsületes, dolgos polgára. SZ. SIMON ISTVÁN