Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1963. Június 28. Táncoktatók tanjolyama Háromhetes továbbképzés Szegeden Három nap óta délelőttön­ként ének- és zongoraszó hallatszik ki a szegedi taní­tóképző épületéből a csen­des Hunyadi János sugarúi­ra. A Népművelési Tanács­adó háromhetes bentlakásos alapfokú táncoktatói tanfo­lyamán 16 fiatal szegedi és Csongrád megyei pedagógus tanul most a képziten. Mindannyian oktattak már valahol népi táncot — egé­szen kezdő nincs is köztük —, de olyan megyeszerte is­mert táncoktatók is rjw/t­vesznek ezen a tanfolyamon, mint Radity Velimir, a híres deszki délszláv együttes es Verók István, a hódmezővá­sárhelyi ipari tanulók tánc­csoportjának vezetője. A háromhetes továbbkép­zést Mezey Károly, a Csong­rád megyei tanács szakrefe­rense vezeti. Napi 8 órás program — A napi 8 órás program — mondja — kora reggel kez­dődik. Délelőtt a tanítókép­ző kis tornatermében techni­kai gyakorlatokat, táncos gyermekjátékokat, fiú-, le­ány- és párostáncokat, vala­mint a baráti népek nt'hány táncát tanulják meg a rVizt­vevők. Ezeket a foglalkozá­sokat Török Józsefné, a lá­péi kisegyüttes és Luto* Gyula, a hódmezővásárhelyi népi együttes vezetője tart­ja. Délután elméleti kérdések­kel ismerkednek a nnllga­tók. Dr. Kaposi Edit, a Nép­művelési Intézet osztályve­zető helyettese két előadást tart a tanfolyamon. Egyik a népi tánc szerepét ismerteti a mai népművelésben, a rr.á­sik tánctörténeti áttekintést ad. Waldmann Józs >f, a ta­nítóképző tanára a megye népművészetéről beszél a hallgatóknak. Török József, a tápéi népi együttes vezető­je zeneelméleti kérdésekről, népdalaink régi és új stílu­sáról, a táncfeldolgozások zenei problémáiról tart több előadást. Táncírás, táncolvasás A népművelés általános problémáit Csenke lAszló a Csongrád megyei tanács mű­velődésügyi osztályúmul he­lyettes vezetője ismerted A gazdag programhoz tá.icirás és olvasás is hozzátartozik. Amíg a tanítóképző udva­rán beszélgetünk, a kis tor­nateremben megszólal a zon­gora, felhangzik a Fehér li­liomszál ismert dallama. A szünet véget ért, folytatódik a tanulás. A zongoránál Mol­nár István, a szegedi járási tanács művelődésügyi osztá­lyának dolgozója ül, a hall­gatók Török Józsefné veze­tésével Timár Sándor Fehér liliomszál című tánckompo­zícióját próbálják. Ez az el­ső nagyobb mű, amellyel a tanfolyan résztvevői a to­vábbképzésen megismerked­nek. Még a tanulás kezdetén vannak ós sokszor kell is­mételni: az oktatók a legki­sebb pontatlanságot is ész­reveszik. A lelkes hallgatók azonban tizedszerre is vidá­man ismételnek. Működési engedély A tanfolyamtól, amelynek végén a hallgatók működési engedélyt kapnak, mint Me­zey Károly elmondotta, azt várják, hogy előre lendítse és ahol szükség van rá, he­lyes irányba terelje me­gyénkben a népitánc-moz­galmat. ASSZONY A TELEPEN Üj magyar film a Vörös Csillag Moziban Olimpia — kisebbített kiadásban S=0=R=M=M=N Csütörtöki eredmények. Megyei női kézilabda-baj­nokság: SZEAC-Szegedi Textilművek 2:0 (1:0). Ady téri pálya. Vezette: Czikely. Góldobó: Bokor, Zentai. Me­gyei labdarúgó-bajnokság: SZVSE II.—Szegedi Dózsa 4:0 (0:0). Hunyadi tér. Ve­zette: Ungi. Góllövő: Kocsis és Juhász II. 2—2. Megyei ifjúsági eredmény: SZVSE— Szegedi Dózsa 4:0 (1:0). Gól­lövő: Szamosvölgyi 3, Zöldi. Holnap, szombaton délután két megyei bajnoki labda­rúgó-mérkőzést játszanak Szegeden: a SZAK a Spar­tacussal Újszegeden, a Tex­tilművek pedig a Szőregi Rákóczival a textiies-palyán méri össze tudását. Szerethet-e egy nő egy nála jóval fiatalabb férfit? — ez ennek az új magyar filmnek a fő kérdése. Ne bolygassuk most, hogy ere­deti-e ez a problematika, hogy milyen irodalmi ha­gyományokhoz nyúlik vissza, inkább azt vizsgáljuk, ho­gyan válaszol erre a nyil­vánvalóan valóságosan léte­ző problémára Fehér Imre filmje. A felelet egyszerű: rosszul válaszol. Amit erről a film mond, teljesen kor­szerűtlen. régimódi, elfogad­hatatlan. Akadhatnak olyan nézők, akik azt mondják, a film sehogyan se válaszol az általa felvetett kérdésekre. Ez azonban tévedés. A film — minden megoldatlansága és bizonytalansága ellenére a maga módján igyekszik megoldani a problémát és ad is egyfajta választ. Ez a meg­oldás azonban rossz: tele van kispolgári érzelgősség gel, szentimentalizmussai. Az a szemlélet, amelyet a film képvisel, korszerűtlen, el­avult, régimódi. Hangsúlyoznunk kell, hogy -csak* a szemléletmód, -csak- a mondanivaló kor­szerűtlen. Külsőségeiben, ku­lisszáiban, környezetében vi­szont annál modernebb, maibb ez a film. A külsősé­gek és a környezet csak­ugyan a mi világunkból való. Az asszony, aki férfiak kö­zött dolgozik, a űú, aki -öt éve az országutakon él* — valóban nem tartoznak a rit­kaságok közé — nem is be­szélve most egyéb apró elemről. Modern a film fény­képezése, muzsikája is. Az operatőr Sára Sánc' t, és a zeneszerző Kincses József le­tagadhatatlanul korszerű ki­fejezési eszközökkel dolgo­zik. Mindez azonban — egy ideig félrevezeti ugyan a nézőt —, végeredményben fokozza azt az ellentmon­dást, ami a cselekményben, mondanivalókban megnyil­vánuló régies szemléletmód és a mai környezet és ábrá­zolási mód között fennáll. Ez az ellentmondás — bár két­ségtelenül a legjelentősebb — korántsem egyedüli a film­ben. Ügy érezzük, legjobban éppen ez az ellentmondásos­ság jellemzi a filmet. Az, hogy 6zinte minden eleme, a cselekményalakítás és a jel­lemábrázolás legtöbb mozza­nata tele van érthetetlen és megmagyarázhatatlan ellent­mondással. Mivel a film tulajdonkép­pen nem tud mit kezdeni az általa felvetett problémával, a cselekmény fő vonalának sem tud igazi felkészültsé­get adni. Ezért aztán mes­terséges és erőltetett eszkö­zökkel akarja pótolni azt a drámaiságot, ami a dolog lé­nyegéből hiányzik. Ennék természetesen nincs, nem le­het sikere, legfeljebb azzal a következménnyel járhat, mint ahogy jár is, hogy lo­gikailag elfogadhatatlan rész­leteket látunk a filmben. Az egészre a koronát az ellent­mondásokkal teli befejezés teszi rá. Minden ellenkező véle­ménnyel és látszattal szem­ben a kritikus nem szívesen (r rosszat. Sajnos azonban ez itt elkerülhetetlen volt. Sőt még azt is ki kell monda­nunk: kár volt ezt a filmet bemutatni. ö. l. A Csongrád megyei teke­bajnokság döntőjét Petrás Pál (Szegedi VSE) nyerte meg 845 fával, s így részt vehet az országos egyéni : döntőikön. Tűi az Atlanti-óceánon, közvetlen a tenger partján, a brazil Porto Alegreben ren­dezik meg augusztus 30-aés szeptember 8-a között az Universiadet. Tekintsünk vissza e világ­verseny csaknem negyven­éves történetére. Francia— lengyel kezdeményezés 1922 és 1924 között Jean Petltjean francia pedagógus vezetésével sikerűit előké­szíteni egy oljan főiskolás sporttalálkozót, amelyen több nemzet fiai versengtek egy­mással. A versenyek meg­rendezésére a lengyelek vál­lalkoztak. Az első főiskolás világbajnokságot a második világháborúig még hét kö­retté. Azután a háború hosz­szú időre megszakította ezt a szép versenysorozatot. Az újjászületés A világháború után két évvel, 1947-ben Párizsban folytatták tovább az FVB-k szép hagyományait, két év­vel később pedig hazánkban került sor a nagy világver­senyre. Tizennégy sportág­ban küzdöttek a versenyzők, és ezúttal először vettek részt a küzdelemben a szov­jet főiskolás sportolók. Ez­zel a versennyel egyébként a főiskolás sportban megkez­dődött a "hidegháború*. Egy sor nyugati ország politikai okokból kilépett a Nemzet­közi Diákszövetségből, és megalakították külön szerve­zetüket, a Nemzetközi Egye­temi Sportszövetséget. Ettől kezdve kétévenként két ver­senyt rendeztek. Számos sportvezető ismer­te azonban fel, hogy ez a megosztottság csak káros le­het a főiskolás sport fejlő­désére, és harcot indítottak az egység megteremtésééit. Ismét egy francia pedagó­gus, J. Flouret játszott ve­zető szerepet az egység meg­teremtésében. Végül 1957­ben Párizsban a Nyugat és Kelet főiskolásai ismét együtt versenyeztek. Együtt az olimpiásokkal Az idei Universiadera ha­zánkban már ez év elején megkezdődtek az előkészüle­tek. A főiskolás válogatottak együtt edzenek az olimpiai keret tagjaival, számosan kö­zülük tagjai a "nagy* válo­gatottaknak is. Hogy csak néhány nevet említsünk. A vízilabda-csapatban Kárpáti, a Konrád testvérek (mind a hárman), Dömötör Zoltán és még mások, az atlétáknál Mihályfi, Kontsek Jolán, Nagy Zsigmond, Szekeres, Csutorás, Kazi Olga, az úszóknál Csikány, Egervári Márta, a vívóknál szinte az egész élgárda, a tornászok­nál Ducza Anikó, Hidegkúti Jolán és Makrai Katalin, a kosárlabdázóknál Gabányi, Boháti. Temesvári és még mások kaptak helyet a fő­iskolás keretben. Bécs István A szurkolóké a szó *.. Autóstoppal a csapat után — Tíz éve az SZVSE-nél Aki már a bajnokságnak örül A hét végén utoljára lép­nek pályára a labdarúgó-csa­patok, hogy eldöntsék^ vóg­leges helyezéseket. A szurko­lók az utolsó fordulóban még egyszer kimennek a pályák­ra, azok a szurkolók, akik fagybán és kánikulában, jó­ban és rosszban is kitartanak kedvenc csapatuk mellett, és akik közül hármat most be­mutatunk olvasóinknak. Takács István, a SZEAC mérkőzéseire jár ki a legszí­vesebben. Sokszor elkíséri csapatát Budapestre és a vi­déki városokba is. Előfordult már, hogy nem akart elutaz­ni, de mire eljött a vasárnap reggel, mégsem tudott ellen­állni és autóstoppal ment el a mérkőzésre. — Sajnos, betegállomány­ban vagyok, és vasárnap nem lehetek ott a Népstadionban — mondta. — De a televízió közvetíti a Ferencváros— SZEAC találkozót, és ezért mégis csak végignézhetem ... A jelenlegi formák alapján Fradi győzelmet várok. Igaz, a szegedi csapatnak rendsze­rint jól megy a zöld-fehérek ellen, de most nem hiszem, hogy pontot tudjunk hazahoz­ni a már bajnoknak számító Ferencvárostól... Antal Ferenc, az SZVSE szurkolója, a hazai mérkőzé­seken mindig ott ül a SZAK­pályán a játékoskijáró mel­lett, és lelkesen buzdítja csa­patát. Meg kell jegyezni, hogy még akkor is, amikor az ellenfél vezet... — Nem vagyok vasutas — magyarázta —, az asztalos ktsz-ben dolgozom. Régebben a SZAK és az SZMTE volt a kedvencem, de amikor tíz évvel ezelőtt kiestek az NB I­ből, átpártoltam a Vasutashoz, A CAPUAI FENEVAD írta: CS. HORVÁTH TIBOR Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ IFolytatjukJ és azóta mindig kijárok a mérkőzéseikre. Elmondhatom, hogy az utóbbi hetekben so­kat izgultam azért, hogy ne essen kl á^csapat. Remélem, hogy vasárnap a Láng ellen legalább az egyik pontot ide­haza tartják, és ezzel benn­maradnak. Ehhez azonban az is kell, hogy a játékosok megőrizzék nyugalmukat Ne legyenek olyan idegesek, mint legutóbb, ne csak tá­madjanak, hanem használják is ki a helyzeteket... Juhász Endre, az Újsze­gedi szövőgyár nyugdíjasa, és ezért szinte természetes, hogy az UTC-nek szurkol. Az újszegediek majdnem mindegyik mérkőzésére ki­megy és így sok újszegedivei együtt most ő is örül a si­kernek, hogy csapata első lett, és ezzel bejutott az NB III-ba. — Nagyon nehéz volt, de mégis sikerült a bajnokságot megnyerni — mondta moso­lyogva. — A játékosok min­dig szívvel-lélekkel küzdöt­tek. A siker másik "titka* szerintem az, hogy az erőnlét jő volt, ami Galgóczi Károly edző érdeme. Tavasszal ed­dig csak egyszer kapott ki a csapat, az Alsóváros győzött ellenünk, de igaz az is, hogy akkor tartalékosan álltunk ki. Vasárnap a Sándorfalva ellen is győzelmet várok, hogy szépen fejezzük be az idényt, ne csak gólaránnyal, hanem két pontos előnnyel legyünk bajnokok... M. K. DÉL-MAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Munkás­párt Csongrád megyei és S/eged városi bizottságának lapja. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: dr Lőkös Zoltán Szerkesztőség: Szeged. Magyar Tanácsköztár­saság útja 10. Telefan: 35-35. 30-03 Éjszakai telefon: 35-00 Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Kovács László Kiadóhivatal: Szeged. Klauzál tér 3. Telefon: 35-00. 31-16. (Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza.) A lapot nyomja • Szegedi Nyomda Vállalat Szeged. Kárász u. >. INDEX: 23 053 Terjesztik a Csongrád megyei postahivatalok. Előfizetési dl) egy hónapra 11 Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és ké» besltőnéL

Next

/
Thumbnails
Contents