Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Vasárnap, 1963. május 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Kádár János beszéde a szakszervezetek kongresszusán (folytatás az t. oldalról.) tetszenek a ml iBakszervezeteinlt Azt mondják, hogy „micsoda szakszervezet az ilyen, nincsenek sztrájkok. Nézzék meg nálunk: Szabadság van. sztrájk van. Franciaországban is, Nyugat-Nemetországban is. Hogy-hogy nincs sztrájk a szocialista" országokban? Es 3 rendszer ellen sem harcolnak?« Ez azonban a munkásosztály alapvetően megváltozott helyzetéből, magától értetődően adódik. Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály ostobább, mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osztály és sztrájkot szervez, harcol saját rendszere ellen? Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztályhelyzet megítéléséből és osztályöntudatából következik. Amit el akarunk osztani, előbb meg kell termelnünk & a követelések, a dolgozók érdekvédelme? örvendetes és egészséges, hogy a kongresszusi okmányokban, a beszámolókban, sőt a felszólalásokban is uralkodik az az állásfoglalás, hogy azt, amit el akarunk osztani, előbb meg kell termelnünk. Az osztályharc fő frontja a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett — döntően a termelés. Mert ha a munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet. Ebből következik az, hogy jó, ha a szakszervezetek az egész munkásosztályt, az egész dolgozó népet mozgósítják az ötéves terv megvalósítására, a tervek teljesítésére. Meg kell mondanom, hogy a gazdasági építésben óriási feladatok állnak előttünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még azokban az években vagyunk, amelyekben erőeljesen támogatnunk keli a, mezőgazdaságot, hogy az egykori kisparcellás vergődés, kínlódás helyébe a virágzó szocialista nagyüzemi gazdálkodás lépjen. Fejleszteni kell az ipart, a közlekedést és más területeket is. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy teljesítsük az 1963-as tervet, amelyet nagyon nehéz körülmények és komplikált viszonyok között kezdtünk el. Azt is meg akarom mondani, .hogy amikor egy Ivónappal ezelőtt végre beköszöntött a tavasz — ez az eisó hónap egyébként nem volt rossz időjárás szempontjából —, a mezőgazdaság siralmasan el volt maradva, de a parasztok megfogták a munka boldogabbik végét. A minap alkalmam volt egy kicsit körülnézni az országban. Szépen megy a munka. Meg nem művelt földet csak egy helyen láttam. A múlt héten tapasztalt kép biztató, nyomják a gombot, igyekeznek. Az iparban nem kevesebb a feladat. Az 1963-as terv első negyedévének feladatait nem teljesítettük. Január és február rossz volt, márciusban már szinte ugrásszerű volt a fejlődés, de ez nem tudta pótolni a januári és februári lemaradást. A lényeg az, hogy bár az ipari termelés a múlt évihez képest 5,3 százalékkal növekedett, a terv teljesítésében nem értük el a tervezett szintet. Tudomásul kell venni, hogy első negyedéves tervünket nem tudtuk teljesíteni, kivéve egy pontjót, a munkabér kifizetését. (Derültség.) Természetesen semmiféle csalásról nincs szó, nem működött zavartalanul a szállítás, itt volt a hideg, s ezért nem tudtak dolgozni, a bért pedig ki kellett fizetni. Azt szeretném jól az elvtársak emlékezetébe vésni, hogy amikor a kongresszusról hazamennek, a fö feladatok közé sorolják az 19G3-as terv teljesítéséért folytatott harcot. Be kell pótolni az elmaradást, s a legtöbb vonatkozásban be is lehet pótolni. vállait kötelezettségének mindenki tegyen eleget, és a munkában, a kommunista erkölcs követelményeinek megfelelően álljon helyt. Dolgozó népünkön belül nagyon kevés a haszontalan ember. Ezt mi sohasem felejtjük el. Kevés, de van. Ezért van .dolgozó munkás, és van nem dolgozó munkás. Nem abért, mert munkanélküli, munkája volna, de nem dolgozik. (Nagy derültség.) Azután van dolgozó alkalmazott és van *nem dolgozó alkalmazott. Az utóbbi is állásban van, de nem dolgozik. Es így van ez más területen is. Ha mi meg tudnánk oldani, hogy a nem dolgozó ne jusson hozzá ahhoz, ami neki úgy sem jár, akkor lehet, hogy hamarabb tudnánk, például a pedagógusoknak is valamit nyújtani. Hadd mondjak egy példát. Néhány héttel ezelőtt valamilyen ügyben Kanadában járt valaki, s ott összekerült annak idején útlevél nélkül kiment honfitársainkkal. A kanadaiak panaszkodtak az életkörülményekre, a helyzetükre, s általában az életükre. Az itthoni magyar azt mondta: nem értem magukat, annak idején kiszaladtak, mert sok mindennel nem voltak elégedettek, most itt vannak és mást se hallok maguktól, csak panaszt. Tulajdonképpen hol, vagy hogyan szeretnének élni? Erre azt mondja az egyikük: úgy szeretnénk, ha lehetne, hogy otthon dolgozzunk és itt, Kanadában kapjuk a fizetést. (Derültség.) Miért? Azt hiszem azért, mert ott sokkal többet kell dolgozni, mint idehaza, aztán nincs ingyen betegbiztosítás, nincs sok más, ami Magyarországon megvan a dolgozó embernek: de a névleges bér valamivel magasabb. Az előbb említett felületesen dolgozó munkásembernek is meg kell mondani, hogy így nem lehet. Még Horthy idejében, amikor a tőkésnek dolgozott az ember, akkor is becsületbeli kötelességének tartotta, hogy rendesen elvégezze a munkát, amire vállalkozott. Közben azért, mi verekedtünk a tőkéssel, de öntudatos munkásember számára becsületbeli kérdés a munka, és különösképpen az ma, amikor ettől függ az emberek általános boldogulása. Elvtársaim! Azt szeretném kérni önöktől, tegyenek meg mindent, hogy a dolgozók vegyék nagyon komolyan a munkát. Segítsenek az építőmunkások is Az életszínvonal kérdése Rátérek az életszínvonal kérdésére. A kongresszus egyik okmányában azt olvastam, hogy: feladatunk az életszínvonal állandó emelése, illetve annak elősegítése. Ez hibás tétel. Az életszinvonalat nem lehet állandóan emelni. Ezt minden józan gondolkodású ember tudja. Az életszínvonalat lehet rendszeresen emelni, s a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, ez a helyes kifejezés. Mindenki megérti azt, hogy csak akkor lehet életszínvonal-emelést elhatározni. ha megtermeltük és megszilárdítottuk annak anyagi fedezetét. Azután megint termelni kell és akkor megint lehet az életszínvonalat egy kissé emelni. Ezt nevezik az életszínvonal rendszeres emelésének. Brutyó elvtárs beszámolójában is szó esett arról, hogv az életszínvonal megítélésénél nagyon fontos a meglevőt biztosítani, erősíteni és becsülni. Nem akarok részletekbe menni, de meg kell mondanom, hogy a mi országunkban a dolgozó emberek életszínvonala általában nem rossz. Ezzel M életszínvonallal arányban kell dolgozni is. Az átlagsúlyban meg a napi átlagkalóriában körülbelül a rilág&zinvonalon állunk, ha 8 termelékenységgel is legalább ott leszünk, akkor nem lesz semmi hiba. (Detültseg, nagy taps.) Sok konkrét igény hangit itt el, pedagSgusok. a Paciensekkel közvetlen érintkezésben nem levő orvosok, betegápolók és más dolgozó kategóriák bérproblémáját említették. Valóságos, létező Problémák ezek Engedjék meg. hogy emlékeztessek arhogy a púrtkongresszu8611 elhatározott és január 1-i hatállyal bevezetett intézkedések — az alacsony nyugdíjak emelése, a biztosítás. a kórházi kezelés kiterjesztése és mások — évi összegben 584 millió forintot jelentenek. A pártkongresszuson más intézkedésekről is határozat 'született. Így arról, hogy a kétgyermekes családok családi pótlékán Is javítani kell és azonkívül vannak különböző fizetésben elmaradt dolgozó kategóriák, amelyeknél 1957 óta nem volt béremelés. De arra is kimondtuk a szentenciát, hogy csak az első félév tervteljesítésének ismeretében határozunk el bármit is. Nem térhetünk el az utóbbi évek gyakorlatától, a népgazdaság szilárdságát és biztonságát nem veszélyeztethetjük. még akkor sem, ba egyébként jogos és figyelembe veendő igényekről van szó. Természetesen nem hiba, hogy itt a kongresszuson felvetették ezeket az igényeket Helyesen tették. Tartsák számon, különösképpen a szakszervezet foglalkozzék velük, de pillanatnyilag én felelősséggel mást nem mondhatok. Kötelezettségének mindenki tegyen eleget Más helyes elvek elhangzottak ezen a kongreszszuson. Brutyó elvtárs beszámolójában mondotta, az a helyes, hogy aki többet dolgozik, többet ad a közösségnek, az az anyagi javakból is nagyobb mértékben részesüljön. Szeretnénk itt egy erkölcsi jellegű kérdést felvetni. A mi közösségünkért, a mi osztályunkért, a mi népünkért. ha kell, dolgozunk, ha kell, harcolunk. Ez a mi erkölcsünk első parancsa. A másik pedig, hogy Jelenleg az építkezéseken, tekintettel a nagy számú vidékről utazó emberre, minden második szombat szabad. De a munkanapnak számító szombaton a munkaidő csak három óra. hogy hamarabb szabaduljanak, s a hét másnapjain valamivel több. így jön ki a 48 óra. Arra van szükség az építőknél — nemcsak az építőkre vonatkozik ez, hanem másokra is, ahol hasonló a helyzet —, hogy * ez a bizonyos második szombat legyen tényleges munkanap. Munkanap, úgy értjük, hogy azon a napon is 8 órát dolgozzanak. Mert mit is lehet dolgozni egy háromórás munkanapon? Mire akkurátusan leverem a port a sapkámról a szerszámokat előszedem, körülnézek. rágyújtok, megkérdem mi van, holnap milyen munkára van kilátás, rendesen kirakodok, már másfél-óra elmúlt; és. ha a nálunk szokásos módon akarok fájrontot csinálni, akkor már elkezdhetek csomagolni, mert nálunk nem a munkaidő után kezdenek csomagolni, hanem jóval előtte, hogy akkorra már be is fejeződjék. (Derültség.) Nézzék meg, hogy télen a bányászok mit csináltak. Hozzájuk fordultunk, s ők becsületbeli ügyüknek tartották, hogy segítsenek- Most kicsit hasonló helyzetük van az építőmunkásoknak, részben a közlekedésieknek, s aztán majdnem minden iparágban vannak hasonló problémák. Most azt mondjuk: elvtársak nézzétek meg, hogy jól megnyomva a gombot, egy negyedév alatt hol érhetjük utói magunkat, mert hogy aztán hogyan megyünk tovább a terv teljesítésétől függ. A pénz nálunk stabil, a takarékban több mint tízmilliárd forint van. Van fedezet, van áru a forgalomban. Ha az egyensúlyt felborítjuk, kinyomunk még néhány milliárd papírt valódi fedezet nélkül, összekeverjük az egész népgazdaságot és megingatjuk ugyanazoknak az életét, életszínvonalát, akiknek segítehi akarunk. Ezt pedig nem lehet. Tartjuk tehát a régi álláspontot: ha megvan a lehetőség, nem fogunk késlekedni az életszínvonal emelésével. De, ha nincs meg a lehetőség, riem fogjuk megszavazni. Ez nálunk törvény, a lelkiismeret és a becsület kötelez minket erre. tatja meg senki, sem az országon belül, sem az országon kívül. (Nagy taps.) Ez a marxista—leninista, kommunista politika. Elvileg helyes, kiállotta a gyakorlati próbáját és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a politikát erősítsük tovább. Szakszervezetünk dicső történelmi múltra tekinthet vissza. Minden tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik a magyar szakszervezeteket valamikor megalapozták és elindították útján. Erősítsük a szakszervezeti mozgalmat Nekünk, akik most itt vagyunk, az a kötelességünk, hogy elődjeink jó hagyományait megőrizzük, tovább erősítsük, hogy még erősebb legyen a magyar szakszervezeti mozgalom. Van tehát jó politikánk, van harcedzett forradalmi pártunk, amely vezet minket, ván harcedzett, öntudatos. internacionalista munkásosztályunk, van becsületes, jól dolgozó, öntudatos, a szocializmus útjára lépett parasztságunk, van értelmiségünk. amely magáévá teszi céljainkat és dolgozik értük. Dolgozni kell, elvtársak, ez a lényeg. Elvtársak! A párt Központi Bizottsága szilárdan meg van győződve arról, hogy a szocializmus új győzelmei felé megyünk, s a párt ebben a harcban nyugodtan, biztosan támaszkodik a szakszervezetekre, mert tudja, hogy a szakszervezetek akarják is és tudják is segíteni a szocializmus építését. A szakszervezet, munkásosztályunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára. a kormányra. Bízzon benne úgy. ahogyan az utóbbi, esztendőkben bízott. Ki-ki a maga helyén helyt fog állni és a két erő:• a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célunkat, a szocialista Magyarország teljes felépítését. Minden jót, elvtársak! — fejezte be hosszan tartó, lelkes nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. Kádár János beszéde után szünet következett. Ezután Kinczli József, a pécsi vasúti igazgatóság dolgozója, Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára, dr. Szegvári Péterné, az orosházi járási tanács vb-titkára. Szabó Ferenc, a MEDOSZ Bács-Kiskun megyei titkára, Pataki József, a Budapesti Vegyiművek szocialista üzemrészének vezetője, Baradzai Lászlóné, a KISTEXT szakszervezeti bizottságának titkára, NquyenHo, a Vietnami Szakszervezeti Tanács Elnökségének tagja, Sigmund Gmirsttsak, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Nikola Cacsev, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsénak titkára, a nyugatnémet dolgozók képviselője, Krszte Marszkovszki, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának alelnöke, Cheich Tounkara, a Mali Dolgozók Országos Szövetségének küldötte, George Habr, a Libanoni Autonóm Szakszervezeti Szövetség vezetőségi tagja, az Argentin Szakszervezeti Egységmozgalom képviselője, Reze Rousta, az Iráni Egyesült Szakszervezetek főtitkára, Csoj Darzs, a Mongol Szakszervezeti Tanács Elnökségének tagja, N. Sanmugathasan, a Ceyloni Szakszervezeti Kongresszus" főtitkára, Joseph Stefen, a Szabad Luxemburgi Szakszervezeti Szövetség képviselője, Gustave Kiassi, a Kongói Általános Munkás Szövetség küldötte, Artúr Maszon, a Belga- és Elektromosipari Dolgozók Szakszervezetének (GAZELCO) vezetőségi tagja szólalt fel. A kongresszus ma folytatja munkáját Néhány belpolitikai kérdés Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy mi nem liberális politikát, nem dogmatikus és nem revizonista politikát folytatunk, hanem marxista—leninista politikát. Ezzel összefüggésben emlékeztetett néhány dologra, amiben bizonyos vita is kialakult. Emlékeznek ezekre: pártonkívüli is betölthessen közfunkciót. Azután legutóbb, hogy az egyetemen, főiskolán ne a szülők 1938-as foglalkozását nézzék, ha elbírálják, hogy felveszik-e a jelentkezőt, vagy nem. Több ilyen intézkedés volt. Mindnek az a rendeltetése, hogy a szocializmus erőit növelje, és — meggyőződésünk szerint — feltétlenül növeli is — mondotta Kádár elvtárs. Ilyen intézkedés volt legutóbb a közkegyelem, ,az amnesztia is. Az emberek általában megértették, mi ennek a célja, rendeltetése. De az emberek egy része nem értette, vagy félreértette. Voltak becsületes elvtársak, akik osztályharcos céljainkat féltették. Nem sokan, de voltak. Ezeknek az elvtársaknak is meg kell érteniük, miről van szó. A közkegyelem a mi rendszerünk erejét növeli. A Magyar Népköztársaságot ezután sem lehet bántani, öszszeesküdni sem lehet a Magyar Népköztársaság ellen, mert megvannak ugyanazok a szervek, amelyek a közkegyelem előtt megvoltak, a zárkák is megvannak, férőhely is van, és aki akar, aki oda igyekszik, az oda fog jutni. Mi hiszünk elveinkben, ezméínkben, meggyőződésünkben, és biztosak vagyunk abban, hogy a kegyelemben részesültek nagy része nem fog többé az állammal összeütközésbe kerülni. Vannak, akik az amnesztiát jobbról értették félre. Nos, a Magyar Népköztársaság szocialista áliam. népünk a szocialista társadalmat építi, és itt törvény a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, törvény rendszerünk humanizmusa, de semmiféle kapitalista restaurációról nincs, és nem is lesz szó. Rendszerünk, társadalmunk ebben az irányban halad tovább: a szocializmus építése, a szocialista demokrácia irányába. Meg szeretném említeni azt is, hogy mind kisebb mértékben, de néha felbukkan olyasfajta bizonytalanság is a rendszerért aggódó emberekben, hogy nyugodalmuk bizonyos személyhez fűződik. Nos, ez a politikai vonal — ezt mindenki tudja mo6t már — nem egy ember, vagy nyolc ember politikája, még csak nem is nyolcvané. A mi politikánk a milliók politikája Magyarországon. És ezt nem változ- 1 Megyei választmányi ülés az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetben Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Csongrád megyei választmánya tegnap, szombaton tartotta ülését Szegeden. Németh Ferenc, a megyei bizottság titkára az elmúlt fél év munkájának eredményeit ismertette. Kiemelte a többi között, hogy jelentősen fejlődött a szakmai és a politikai képzés, és újabb tanfolyamokat, előadássorozatokat indítottak. Az orvosi kar, s általában a gyógyintézmények és a lakosság kapcsolatát erősítették az orvos—munkás találkozók, amilyet például Szegeden a DÁV-nál, a Konzervgyárban és a Közalkalmazottak Szakszervezetében rendeztek. Dr. Mihailovits Lehel, a megyei bizottság elnöke az orvos-egészségügyi szakszervezet országos kongresszusának határozatai alapján ismertette a választmány és az alapszervezetek soronkövetkező feladatait Ezek között kiemelte, hogy fokozottan kell segíteni a körzeti és üzemorvosi hálózat fejlesztését. Fontos feladat az egészségügyi felvilágosító munka fokozása. A jövő hónapban például tanácskoznak a tbc megelőzésével, s utógondozásával kapcsolatos tennivalókról. A szakszervezeti szerveknek még jobban kell segíteniök az etikai bizottságokat és az állami vezetést az orvosi rendtartás betartásában. A megyei választmány végül egész évre szóló részletes munkatervet fogadott el, melyben a lakosság egészségügyi ellátásának sokféle segítése, az egészségügyi dolgozók különféle problémáinak megoldása és a szakszervezeti munka tovéh'H Javítása szerepel. Villanyfény gyúl ki a rőszkei tanyákon A rószkei Petőfi Tsz vezetősége és tagsága néhány héttel ezelőtt kéréssel fordult a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató VállalathoA hogy közös összefogással villamosítsák a tsz gazdaságát. A DÁV a munkás— paraszt szövetség jegyében készséggel sietett eleget tenni a tsz kérésének. Villamosítják a tsz. kertészetét és egy 50 férőhelyes tehénistállót. A villamosításhoz szükséges anyagokat, oszlopokat, huzalokat és egyéb felszereléseket a tsz természetesen megfizeti, a szerelés teljes munkálatát azonban a DÁV dolgozói társadalmi munkában végzik el. A tsz tagsága ugyancsak társadalmi munkát ajánlott fel: pénteken es szombaton kiásták az oszlopok helyét. A szerelést ma, vasárnap végzik el a DÁV dolgozói. Ez a villamosítás sokéves óhaja már a tsz gazdaközösségének. A gazdaság villamosításával ugyanis a tszközponttól 3 kilométerre eső területen, a tanyavilágban is villanyhoz jut 18—20 család. Röszkei tanyáknak ezen a részén első ízben gyullad majd ki a villany. A családok ugyanis öszeadták pénzüket, s így egy-egy házba mintegy 2 és félezer forint költséggel vezetik be a villanyt. A villamosítással párhuzamosan mozihoz is jutnak ezen a környéken.