Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

Vasárnap, 1963. május 19. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 A tanítvány emlékezése Korányi Fri­gyes professzor előadásait a bu­dapesti Orvostu­dományi Egyete­men az 1903—04. tanéveikben hall­gattam. Nagy idő. Hatvan év! De úgy él lelki előtt, mintha ma Sok nagy tudást Szegeden él Korányi Frigyes professzor egyik ta­nítványa. aki több mint bat évtizedes munkásságá­val igyekezett valóra váltani mindazt, amit a nagy tudós, kutató orvos a szivébe oltott. Dr. Erdélyi Jenő, a szegedi közkórház jólismert, köztiszteletben áUó főorvosa, a Dél-Magyarország felkérésére írta Korányi Frigyes halálának mai, 50. évfordulóidra alábbi megemlékezését egykori, világ hírűvé vált pro­fesszoráról. kutatva. Előttünk állt az igazi Or vra, ki példát mutatott, hogyan keli mándegyi künknek, ki e pá­lyával eljegyezte Rissát. 32 Ember szemeim egy életre tanultam meg De élete fölött uralkodni az utol­látnám. jó volna, ha a betegek is só szívdobbanásig és nagy megtanulnák. Sokkal keve- ISKOLÁJA, a "Koránvi-k­embert ismertem meg e hosz- sebb gyógyszerre volna sziik- !-nl- ah a „ , szú életpályám alatt, de ke- ség! wiaAiv^L, -."eme? vés olvan na evői, mint ő , kitörölhetetlenül rajta van és Mar öregbe ^g min- LEGTAMJISAGOSAB3AK De nemcsak a dig egyenes tartású férfi, voltak azok az előadások, lwne™ a. szellem is! FJsö pillanatban meleg jó- mikor a klinikáján fekvő, ál- u, ai- a -Koranyi-tanitvá­ságos tekintetet sugárzó' sze- tálunk ismert, észlelt, vizs- nemcsak a világhírű mékkel és bizalmat keltő beteg halt meg és a ^ndoi fia, de tobbi tamt­arccal. Nem csoda, ha min- boncolás eredményét, a ha- yanya! 35 32. O szellemét denkit. kivel érintkezett, Iott beteg szerveit mutatta ^neszük minde­bűvkörébe ejtett Én is oda be és az előadását igy kezd- tanszéket vagy kerültem. Fáradhatatlan te: "Uraim, ismételten té- intézeti osztályt vezetnek, energiája és szervezóképes- vedteml* Fejtegetései, ma- sürfietl az ő szelleme thr sége tette lehetővé, hogy a az akkori diffe- s^riuTok toÖ" magyar egészségügy és leg- rentid-diagnratica legmuga- dőszűrő-állomások K elsősorban a tbc terén ma- sabb iskolaja volt. A nagy bb ^ ™ radandót alkosson és ne- tudós mint egyszerű tévedő ®nd a S^ban mTnd^T kunk. utána jövő nemzedék- orvos lépett közibénk. A téve- dik^ A ttTI v^elmra nek az -ideális orvra* örök déseknyüt bevallasaval on- nem2Ct példaképéül szolgáljon. S mi kritikát gyakorolt, megindo- gyökeres le^déJri tette öt erre képessé? Vég- kolva mindjárt a tévedés a K^T-' telen emberszeretete és nagy okait, levonva a szükséges j ^ leenvo^r,útibb tudása, az igazi Ember és tapasztalatot így mutatva Sólg VSX igazi Orvra e két, egymástól meg az utat. melyen a jo- a7 ö á,«á & ^emvoli elválaszthatatlan tulajdonsá- vőben haladnunk toU: aüan- elegendő. öt már 50 éve ga. S mindezek mellett is az doan tanúim tovább figyel- vesztettü^ azóta ^ ^L elért eredményei csak em- ni es kutatni, ama sohasem pusztító dühe tom­berfölötti kitartó, fáradha- elégi És tetóntélye semmtt felettonk det^é?^ veszített, sot emberfő- rekvései fennmaradtak, és Korányi Frigyes szellemében Eredményes küzdelem a volt magyar népbetegség, a tuberkulózis ellen Évenkénti tüdőszűrés Szegeden — A tbc-küzdelem számadatai tatlan munka árán voltak el- nem „ . , érhetők lettivé emelkedett előttünk, OKTATÖTANÁR volt. Tan- ^efl.^ré terme templom. Minden hittünk tanításában. Előadá- PH*™" plztos egyes élőadása ünnep, a tu- sa nem támasztott kétséget , unK eJore­domány előtti odaadó meg- bennünk, az emberi tudás ma. az új politikai és tár­sadalmi átalakulásunk támo­léptékkel De ne áltassuk . _ magurik­hódolás, mely megköveteli az végessége nem okozott le- kat! E veszedelmes kórt alapra tudás elsajátítása mel- hangolást, ellenkezőleg a ta- megfékeztük ugyan itt. Sze­lett a beteg érdeltében a nulásr„ felkészültségünk to- geden is, de nem győztük le legmesszebbmenő gondosko- „ , „n, - egészen. Lássuk be hibáin­serkenio ^ tévedéseinket, s amit dást: á felelősséggel és a vábbfejlesztéséne járó volt lehet, tegyük jóvá. kötelességteljesítéssel fréadságos, áldozatos A betegeivel szemben ta- A DÉL-MAGYARORSZÁG Előadásai alkalmával tan- núsított igaz emberi bánás- közölte mo&t nlájus i3.; 4 sza­termét a hallgatóság zsúfo- módját elfeledni nem lehet. mában az orvra-Egészség­MLfrTtön^ze^'dt A PendT ügyi Szakszervezet megyei rált^ S^tanem ágyahoz "^t mindegyikhez vá]asztmánya ülósét, hol a maga az élet a maga soha volt egy-egy biztató szava. tbc megel6ziésék mint egyik el nem feledhető tanulságai- Segítette őket felülni, par- f- ^^ tárgyalta. ^ val, mrty azt tanítja esnap- nájúkat megigazítani. Figyel- egy módon lehet elérni. Köz­ről napra bizonyítja, Hogy i „, tük: a legsúlyosabb szenve- egészségügyünk egyik leg­= ^ betC3 ^Tffi^l&SS zet, ugyanaz a betegseg min- arcán is szinte tulvüági mo- iUetőleg építése minthogy den emberben más és .más- goiy suhant át, mikor néme- a szegedi klinikák is a tbc íelekeppen nyilvánulhat meg ^ ^ kÖ2e]gő halál ár- oktatásában, gyógyításában ?k jáS nyékában, a már méiy göd- ÍM- S^^g^SSt szerepet. A betegeket keU rökben ülő hálás szemeit ra- gét ig Korányj Frigyes szel­gyógyítani és nem a beteg- emelte, a nagy professzor jeme kire most, halálának séget. Nincs séma! Ez all mo8olygó biztatást bátori- 50. évfordulója alkalmából minden betegségre és min- . ' ... emlékezünk' den betegre! Tőle hallottam tárt sugárzó arcaban az elet emiekezunk. e bölcs dolgokat először, és reményeinek utolsó sugarait DR. ERDELYI JENŐ A ma ötven éve elhunyt Korányi Frigyes professzor az 1894-ben, Budapesten megrendezett nemzetközi közegészségügyi kongresszu­son jelentette be, hogy sike­rült megszerezni az anyagi alapot Magyarország első tbc-in­tézetének felépítéséhez. A budakeszi erdőben nyílt meg 1901-ben az ország első nép-tüdőszanatóriuma, s in­dult el a nagy küzdelem a rettenetes népbetegség meg­fékezésére. Ez a küzdelem azonban csak felszabadulá­sunk után hozta meg igazi sikereit, amikor a magyar orvosok — Korányi Frigyes szellemében — a kormány anyagi támogatásával világraszóló szép eredmé­nyeket értünk el a tbc visszaszorításában. A jövő még biztatóbb! A má­sodik ötéves tervben létesü­lő tízezer kórházi ágyból háromezer a tbc-s betegeké lesz. Így elérjük, hogy vala­mennyi kórházi ápolásra szo­ruló beteg időben gyógyinté­zetbe jut Az utóbbi három évben különösen szép eredménye­ket hozott az önfeláldozó küzdelem, s minden jel arra mutat, hogy rövid időn belül a fekete himlő és más — ma már csak hírből ismert — betegségek sorába lép a ko­rábban jellegzetes magyar népbetegség, a tuberkulózis. Tavaly 1959-hez képest országosan 80 százalékkal csökkent a tbc-s gyermek­megbetegedések száma. A betegség felszámolásában jelentős szerepet tölt be a lakosság rendszeres tüdőszű­rése. 1962-ben az országban több mint ötmillió embert vizsgáltak meg. A szűrőállomások számát tovább bővítik, és a második ötéves tervben már minden évben minden lakos megjelenik szűrővizs­gálaton. Szegeden is szép ered­ményt könyvelhetnek el az egészségügyi dolgozók a tbc felszámolásában. Ezekről az eredményekről nyilatkozott lapnnknak dr. Nagy László, a Szegeden működő Tüdőbeteggondozó Intézet igazgató-főorvosa. Elmondta, hogy nagy gon­dot fordítanak a betegség lo­kalizálására. Ezért különös gonddal foglalkoznak azok­kal a családokkal, melyben tbc-s beteg van. Rendszeresen ellenőrzik a családtagokat, meghatározott időközben szűrővizsgálatra hívják őket, ezenkívül rendszeresen vé­dőoltásban részesitik a tbc-s betegek családtagjait. A rend­szeres gondozás, önfeláldozó orvosi kezelés eredménye­ként országosan legkedve­zőbb Szegeden a tbc-s gyer­mekmegbetegedések aránya. Országosan a 14 éven aluli gyermekeknél minden tíz­ezer közül 5, Szegeden pedig 3 betegszik meg tbc-ben. 1960-ban Szegeden még 13 tbc-s beteg gyermeket vettek nyilvántartásba. 1961—62-ben pedig már mindössze 3—3 gyermek kapta meg a betegséget. 1962-ben az előző évhez ké­pest 13,5 százalékkal csökkent a nyilvántartott tbc-sek száma. 1960-ban minden századik szegedi lakos közül kettőt tartottak nyilván, mint be- • teget, 1962-ben pedig ez a szám 1,4 százalékra csök­kent. Dr. Nagy László igazgató­főorvos elmondta azt is, hogy nagyon sokat várnak az idén üzembe helyezett szű­rőállomástól. 1963-tól — megelőzve az ország más vi­dékét — már évenként szűrik a szegedi lakosokat, így valamennyi tbc-s meg­betegedést felderítenek, s a mai korszerű gyógykezelés­sel rövid idő alatt megféke­zik a betegséget. Korányi Frigyes utódai, a kormány messzemenő támo­gatásával, eredményesen harcolnak a volt magyar népbetegség ellen — s igy válik a világhírű orvospro­Ugyancsak szépen alakult fesszor elképzelése valóra a Szegeden a felnőtteknél is mi korunkban, a betegség statisztikája. H. Zs. A „néger" fehér bőrű volt. Nemrégiben tör­tént Észak-Rodé­ziában. A kora reggeli órákban Carruthers kör­zeti felügyelő au­tójával igyekezett munkahelyére. Az országúton meg­állították Egy af­rikai által veze­tett teherautó vé­letlenül elütött egy gyalogost. A gépkocsivezető ar­ra kérte Carru­therst, szállítsa a szerencsétlenül járt embert kór­A körzeti fel­ügyelő szívesen eleget tett a ké­résnek és életve­szélyes tempóban száguldott a Lu­anshya kórházba. Meg volt róla győ­ződve, hogy a sú­lyra állapotban le­vő sérültet azon­nal orvosi keze­lésnek vetik alá. Az egyik fehér­bőrű ápolónő futó pillantást vetett a sérültre, majd hi­degvérrel kijelen­házba. A sérült tette, afrikait nem arcát nem lehetett felismerni, telje­sen elborította a vér. vesznek fel a kór­házba. Carruthers, ha akar valamit tenni, vigye a vá­ros másik végén fekvő, afrikaiak számára fenntar­tott kórházba. A felügyelő meg volt döbbenve, hisz a laikus is láthat­ta, hogy a szeren­csétlennek azon­nali segítségre van szüksége. Kérését nem hallgatták meg. kénytelen volt továbbmenni. Amikor az af­rikaiaknak fenn­tartott kórházban a súlyosan sérült férfit levetkőztet­ték, kiderült, hogy fehérbőrű és már halott... Sz. L. vül nem tudott adni életrevaló tanácsot Inkább vigasztaló és együttérző magatar­tással próbálta enyhíteni a boltos kínló­dását. Tudta, hogy rajta kívül nem beszél senkivel Lónyai úr. Többször el is pa­naszkodta, hogy úgy él ő a világban, mint egy szobába zárt egér. Nagy a szoba és az egér érzi, hogy ő milyen pici, de nincs akivel megbeszélje ezt az érzését... A nyár közepére már eljutott egészen az élet értelmetlenségéig. Hányta, vetette, forgatta az élet célját, értelmét és kifor­málta sajátos álláspontját: — Csak az erős embernek van joga az életre. I) izonygatta tételének helyességét a fiatalember előtt Olyan az élet, hogy abban csak erős emberek boldogul­nak. Tőke-erősek, vagy fizikailag erősek, akik birják pénzzel az életet, vagy nem ijednek meg semmitől sem. A gyengék menthetetlenül elpusztulnak, s talán jobb is így, mert a fegyvertelen öldöklésben rövidebb ideig szenvednek reménytelenül. Egészen megkeseredetten. Egyéni sorsának furcsa vége előreve­tette szomorú árnyékát Ebből próbálta ki­hámozni életfilozófiáját úgy, hogy szorult helyzetét ráhúzta az egész világra. Meg­csalta önmagát, meg a családját is. Mert a felesége életvidám teremtés volt, a szomszédok a nyomorúságot is kifiguráz­ták. Akkor is nevettek, amikor sírni kel­lett volna. Lónyai úr akkor is sírt ami­kor egy kézlegyintést érdemelt volna az élet. A nyár derekától felesége gyakrabban állott a pult mögé. A boltos többször tá­volmaradt az üzlettől. Az egészségi állapota iránt érdeklődő asszonyok előtt nem is annyira betegsége játszott szerepet. Inkábba távolléte. Tud­ták, hogy a boltos nem tagadja meg tő­lük a kenyeret, sót, petróleumot, még ak­(Horvath Mihály rajza) kor sem, ha a kontó meghaladja a várha­tó félévi jövedelmet. A felesége azonban először megnézi a kockás kis füzetet, és ha ott adósságot talál, akkor... már nincs is tovább. — Ide úgy jöjjön, ha pénzt hoz, de azt aztán minél gyorsabban! Az asszonyok e parancsoló megjegyzés után leforrázva, üres kosárral mentek ki a boltból és felfohászkodtak az égre, hogy Lónyai úrat segítse az isten minél hama­rabb a pult mögé. Később raffináltan kitanulták a vásár­lás módját. Beléptek az ajtón és ha a fe­lesége volt a pult mögött, néhány fillér áru apróságot vásároltak azzal, hogy majd a jövő héten meghozzák az adóssá­got Ez csak ürügyvásárlás volt, terep­szemle, azért hogy megállapítsák, szá­míthatnak-e hitelre. A nyár végére megszűnt a hitel, csök­kent a vevők tábora. Az életért való ka­paszkodásnak ez a módja siettette a bu­kást. Gsz elején a feleség házról házra járt a kockás kis füzettel, s hadakozott, perleke­dett a hitelezőkkel. Hivatkozott a sorsra. Csődbe jut a bolt, földönfutóvá válik a család. A bank már betáblázta a házat. Ha nem tudnak fizetni, árverésre kerül minden. Könyörgött, ahol így remélt eredményt, máshol sírt, veszekedett, fú­ria módján viselkedett: — Fizessék ki, amit elhordták! Nem szégyellik magukat, ingyenélő ócska nép­ség! ^Tekony eredménnyel járt a könyörgés, * meg a veszekedés. Megvolt a jó­szándék az adósokban, meg a becsületes­ség is, de hiányzott a tehetség. Ezen a szerdai napon hiába nézegették az asszonyok az ajtót, meg a lehúzott ro­lókat. Csendes volt,a ház. Még eéy ideig toporogtak, azután a tanakodás véget ért közöttük. Kendőbe húzódott asszony vált ki a beszélgetők karikájából. Álla alatt szorosabbra fogta a nagykendőt, sokat sejtető fontoskodással körülnézett. Hegyes pillantásában a kíváncsiság lobogott. — Benézek én. — Menjen, Vica néni — helyeselték. Vica néni a latyakra járdán óvatosan lépegetett, mintha tilosban járna. Megállt az ajtónál és a deszkanyíláson át fél szemmel kémlelte az udvart. A többiek a bolt ajtajából figyelték. Néhány másodperccel később Vica né­ni idegesen seppegő hangon unszolta az asszonyokat. — Gyertek mán! Gyertek gyorsan! Megindultak a többiek is, lopakodó macskaléptekkel és a deszka kapunál leselkedésre alkalmas nyílást kerestek. Figyelték az udvart. Bent a ház előtt fekete halottas kocsi állt, ajtajával a kapunak fordulva. A lovak türelmetlenül kaparták a földet. Furcsa egyenruhás emberek mászkáltak a ház körül és örökösen a földet nézték, mint a csikkszedők. Csend volt. A hullahordók léptei ütöt­tek zajt, de a ház teljesen üres volt. — Ne leskelődjetek itt! — szólt erőtel­jesen a kapuhoz érkező rendőr. Az asszonyok ijedten, szégyellösen rebbentek széjjel, míg a rendőr meg a civilruhások bementek a házba. A kaput becsukták és az asszonyok tovább figyel­tek a deszkák közti résen. Talán fél óra tellett el így, mig nyitott koporsóban kihozták Lónyai urat, és le­tették a kocsi mellé. Erre nem számítottak az asszonyok. Ijedt, zavart mozdulatokkal léptek el a kaputól. A túlsó sarkon aztán megálltak újra. Elfelejtették, hogy miért is indul­tak. Faggatták egyámst arról, hogy ml történhetett. A sakkozó fiatalember fe­lelhetett volna, de az most nem volt kö­zöttük. pénteken kora délután temették Ló­nyai urat. Hideg eső verte a gyá­szolók tarka-barka sokaságát. Ott voltak a vevők. Nagyon sókan. Türelmesen vár­tái? a szertartás végét, s azután a frissen hantolt sírra helyezték búcsújuk fehér krizantémját. Szász-száz fehér virág ke­rült a frissen hantolt sírra, beborította a fekete földet. Lónyai úr így menekült el az árverés elől, és ezért nem láthatta már hogy éle­tében sem volt egyedül. Sírjánál állt a szegény vidék sokasága. Búcsúztak a bol­tratói, aki éppen olyan volt, mint ők. Ma már híre-hamva sincs a boltajtónak — az új lakók azt sem tudják, merre volt. Betemette az idő Lónyai úr krizantémra eirhantját, meg a szegény vevők nyomo­rúságát. i

Next

/
Thumbnails
Contents