Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

Csütörtök, 1963. április 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Háromszázezer forintos számla kiegyenlítésre vár Mezőgazdászok — más pályákon Ezerkilencszázötvenhétben 15 fiú és 8 lány érettségizett a Szegedi Erdészeti és Me­zőgazdasági Technikum ön­tözési és növénytermesztési osztályában. Huszonhármán maradtak csak a negyedik tanév végén, pedig 1954-ben két osztályban pontosan szá­zan kezdték meg tanulmá­nyaikat. Az indulás első hó­napjában már harmincan lemorzsolódtak. Ezek állító­lag nem azért hagyták el az iskolát, mert nem akartak tovább tanulni. Akartak, csak más középiskolában, és­pedig abban, amelyiket ma­guk választottak volna A mezőgazdasági technikum mellett legtöbben nem a ta­nulók döntöttek. Egyszerűen oda irányították őket az ál­talános iskolából, mert más középiskolák, gimnáziumok és technikumok első osztá­lyaiban már betelt a létszám. Az sem volt természetesen mellékes oktatásügyünkben, hogy nagyon kellettek — és éppen mára! — a fiatal me­zőgazdasági szakemberek. Ki maradt a szakmájában ? Mégis a két osztályból vé­gül csak egy lett, s az is eléggé gyér létszámmal ju­tott el az érettségiig. Nem baj — gondolná az ember —. legalább huszonhármán célhoz értek, s velük mégis­csak nyert a mezőgazdaság. Utánanéztünk. hogy hu­szonhármuk közül ki maradt meg a szakmájában. Nagyon kevesen. 1962-ben az első öt­éves találkozójukon sem je­lentek meg teljes létszám­ban. Most pedig még nehe­zebb lenne névsorolvasást tartani közöttük. Néhányuk­ra is csak nagynehezen ta­láltunk. Az osztály 1 anyai szinte -elvesztek*. A legtöbben férjhez mentek, háziasszo­nyok lettek. A volt osztály­ból egyetlen lányra, illetve fiatalasszonyra találtunk Szegeden, Rózsa Ilona Zsom Lajosnéra, aki hivatástudat­tal megmaradt pályáján. Technikus a Délalföldi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet növénytermesztési labo­ratóriumában. Ugyanitt dol­gozik volt osztálytársa is, Csamangó Dezső technikus, akit nemrégiben a mezőgaz­daság kiváló dolgozója ki­tüntetéssel jutalmaztak mun­kásságáért. Havi fizetése 1450 forint. Egy harmadik osztálytársuk, Becsei Attila Is ebben az intézetben dol­gozott. Agrártudományi egye­temet végzett, most pedig a balástyai Móra Ferenc Tsz főagronómusa. Más került a helyére — Nagyon szereti a szak­máját, eredményesen dolgo­zik, szép karriert futott be idáig is — mondják Becsei­ről volt osztálytársai. Közü­lük többen folytatták tanul­mányaikat az agrártudomá­nyi egyetemen, mint példá­ul Ásotthalomról Fodor Jó­zsef. Jelenleg Mészáros At­tila az agrártudományi egye­tem nappali, Csamangó De­zső pedig a levelező tagoza­tán tanul. Füredi Frigyes is egyetemista. Sajnos, más pá­lya felé tart: harmadéves hallgató Szegeden, a bölcsé­szettudományi karon. Szőke László is nagy re­ményekkel indult a pályán, mint azok az osztálytársai, akiket hivatástudatuk vezé­rek Három évig szintén a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben dolgo­zott a paprikakutatási osz­tályon. 1959-ben. a tsz-fej­lesztés időszakában a papri­katermesztéséről híres Rösz­kére akart menni agronó­musnak. Elmondása szerint biztatták a városi és a já­rási tanács mezőgazdasági osztályán, végül mégis más került a kiszemelt helyre. Forgalmista a TEFU-nál — A paprikanemesítés szép és érdekes feladat, amely vonzott is — mondta Szőke László —, a fizetésem azonban 1300 forint volt az intézetben. Most forgalmista vagyok .a TEFU-nál. Havi keresetem 1600 forint Szál­lítmányozási tiszti tanfolya­mot végeztem. Ezt a munkát is szeretem, s ennek a pá­lyának is van jövője. A volt osztályból még két embert találtunk, aki köz­vetlenül, vagy közvetve a szakmában maradt Kiss Fe­renc az Üj szegedi Kertésze­ti Vállalat Kállai-telepének megbecsült, szorgalmas tech­nikusa. Havi fizetése közel 1400 forint Amióta végzett, itt dolgozik. Apja is ennél a vállalatnál kertész 1934 óta. A virágkertészet csalá­di tradíció náluk. Jáksó Im­re a Szegedi Járási Beruhá­zási Bank alkalmazottja. A mezőgazdasággal, a földdel az ügyintézések közben na­ponta és közvetve találko­zik, tehát megmaradt a szakmájában. — Álljon fel az osztály! A többiek, a szakmájukhoz és a hivatásukhoz hűtlenek, hoí vannak? — kérdezhetné most az osztályfőnök. A he­tes pedig jelenthetné: Tanár úr kérem.*. — Tanár úr kérem, Lajfkó Ágnes a szentesi kórházban műtős. Ungvári László nyomdász lett és sosem akart mezőgazdasági szakember lenni. Tévedésből tanult csak a mezőgazdasági tech­nikumban. Sándor Attila üvegtechnikus (!?) Budapes­ten, az Adócsőgyárban, pe­dig érettségi után a Debre­ceni Agrártudományi Egye­temre kérte a felvételét. El­utasították és tovább nem kísérletezett. Gimnáziumi érettségivel viszont másokat ugyanakkor felvettek ugyan­erre az egyetemre Márki András rendőr a szegedi 1­es őrsön. Dufka András állí­tólag hivatásos katona. Csá­ti József is pályát cserélt, tanár úr. kérem. Laboráns a Szegedi Il-es Sebészeti Kli­nikán. Havi fizetése 1500 fo­rint Igaz, annak idején menni akart a mezőgazda­ságba, de -csak* brigádve­zetőnek vették volna fel. Ezt ő maga mondta, tanár úr, kérem. Mártonfi Zoltán pe­dig a MÁVAG-ban diszpé­cser. Tetszik tudni, hogy kiváló kosaras volt... A 23 tanulóból a pályán maradt összesen 8 fő. — Az osztályt megrovom! Igenis, megrovom — kiált­hatna fel az osztályfőnök. Hivatásszeretetbűi elégtelen — Négy éven keresztül az állam sok pénzt költött rá­tok. a tanárok a lelküket adták, hogy mint leendő szakemberekkel, majd nyer­jen veletek a mezőgazdaság. Hivatásszeretetből elégtelen osztályzatot érdemelnek kö­zületek 15-en, akik kénye­lemből hátat fordítottak a mezőgazdaságnak, amely pe­dig egyforma szeretettel és komoly feladatok végrehaj­tásával várt benneteket Számoljunk csak, fiaim! Mit költött rátok az állam négy év alatt, hegy ingyen és za­vartalanul tanulhassatok? Személyenként havi 500 fo­rintot A negyven tanulmá­nyi hónap alatt ez 20 ezer forint összesen pedig 460 000 forint Nyugodtan utánaszá­molhattok. Talán keveset is mondtam. És az iskola 500 holdas tangazdaságát, ahol a gyakorlatot elsajátítottátok, azt ki tartotta fenn? Azt is az állam, fiaim. S ha most benyújtanánk a számlát, hogy a hűtlenek fizessenek, akkor 300 ezer forintot pe­relhetne vissza a dolgozók állama. Ezen érdemes el­gondolkozni ... J ödi Ferenc Korszerű gyártással korszerű terméket A párthatározatból valóság lesz Fontos — mondják már évek óta a szegedi üzemek­ben a műszaki fejlesztésről. De tíz hónapja, mióta meg­jelent a Központi Bizottság határozata a gépipar fejlesz­téséről és feladatairól, a szavak súlyát mérlegelve, határozottan állítják: kulcs­kérdés. A szegedi ipar kulcs­kérdése is, mert közismert dolog, hogy második ötéves tervünk rekonstrukciós jel­legű. Épül ugyan új üzem, mint a gumigyár, vagy a Magyar Kábelmúvek szegedi gyáregysége, s bővül a tex­tilművek, de emellett igen számottevő üzemeink, a sza­lámigyár, a kenderfonógyár rekonstrukciója és általá­ban vállalataink gyártás-és gyártmányfejlesztése is, mert csak ezek megvalósításával tarthatunk Szegeden is lé­pést a követelményekkel. Intézkedési terveket készítettek Elég csak látogatást tenni néhány üzemben, vagy részt venni termelési tanácskozá­sokon, párt- és szakszerve­zeti taggyűléseken, tapasz­talhatjuk, hogy a nagy je­lentőségű határozat a dolgo­zók helyeslésével találko­zott, nemcsak a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, hanem más üzemekben is. A hatá­rozat hosszú időszakra szó­ló feladatokat ad. Vajon a szaktárcához tartozó vállala­toknál, a Magyar Kábelmű­vek szegedi gyáregységében, a kéziszerszámgyárban, s a vasöntödében milyen ered­ményeket értek el e fontos határozat megvalósításában? A határozat megjelenése után mindenütt számot ve­tettek azzal, hogy hol tarta­nak az országos és a világ­színvonalhoz mérten. Meg­vizsgálták legfőbb gyártmá­nyaik helyzetét, hogy lássák hol tartanak a korszerűség, a gyártási idő, a felhasznált anyagmennyiség stb. szem­pontjából. A Központi Bi­zottság határozatának végre­hajtása érdekében intézke­dési terveket készítettek, amelyekben megjelölték a konkrét célokat, hogyan csökkenthetik az elmaradá­sokat. Jobb technológiával A kábelgyárban a gazda­ságvezetés, a párt- és szak­szervezettel együtt készítette el az intézkedési tervet Ezt üzemrészenként megbeszél­ték a dolgozókkal. A terv lé­nyege a tervezés és műszaki színvonal emelése, a korsze­rű gyártmány és gyártmány­fejlesztés, a termelés, a ter­melékenység és az önköltség javítása. Ezenkívül a gyárt­mányok minőségének, a ter­mékek versenyképességének emelése. Az intézkedési terv első pontjában a többi között ez olvasható: "A műanyagszi­getelésú vezetékek gyártás­technológiájának korszerű­sítése, a száraz vizsgálat és készáru karikázás műveleté­nek összevonásával*. E két művelet összevonását meg­valósították, és kiterjesztet­ték a múanyagüzem összes gyártmányaira. A készáru karikázás műveletének el­maradásával 10 ezer 437 munkaórát takarítanak meg egy év alatt. A legnagyobb elmaradás általában a gyártástechnoló­giánál, a termelékenységnél Fegyelmivel elbocsátva. Szigorú döntés a dolgozók védelmében Készül az óriás gyártató Dorozsmán a második világháború idején félbema­radt textilgyár hatalmas üzemcsarnokának építése ha­marosan befejeződik. A Szegedi Textilművek szakmun­kásképző üzeme lesz itt. Az 56 méter hosszú és 20 mé­ter széles csarnok tetőszerkezetét egy angol gyárépítő cég szállíttatta Dorozsmára, s most az angol mérnök irá­nyításával szerelik fel a nagy fesztávolságú szerkezete­ket A tökéletes hőszigetelés biztosítása végett a hullá­most alumínium fedőlemezek alá műgyapot paplan ke­rül, melyet erős fóliatakaróval burkolnak. A mennyeze­tet pedig különleges Azbeszt Tólux-Iapokkal borítják. Az előregyártott elemekből gyorsan halad a munka. A Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szegedi üzletigazgatóságának valamennyi munkahelyén balesetelhárítási oktatással kezdődött a munkahét. Az előadók érdekes, eddig még soha nem hallott esemény­ről számoltak be­Hanyag, felelőtlen ember­nek ismerték a vállalatnál O. E. villanyszerélőt. A bal­esetek megelőzésére szolgáló betétkönyvének valamennyi lapja hiányzott már, s mind a szabálytalan munkavég­zéskor veszítette el. Vezetői mindig különös gonddal ké­szítették elő munkáját, ma­guk vigyáztak a felelőtlen ember életére. Egy legutóbbi ellenőrzésnél pontosan olyan körülmények között találták, mint amilyen egy halálos baleset előidézője volt: a vezetékek között dolgozott anélkül, hogy áramtalanítot­ta volna azokat. Mit tegyünk? Ez volt a kérdés, melyet a vállalat, ve­zetőinek helyesen, közmeg­elégedéssel, tanulsággal kel­lett megoldaniok. Korábbi mulasztásaiért O. E. már fe­lelt a társadalmi bíróság előtt, de a nevelő Ítélet sem hatott. A fegyelmi eljárások során már csak a "fegyelmi­vel elbocsátva* büntetési fo­kozat volt hátra. Hosszú mérlegelés után úgy döntöttek, hogy O. E.-t elbocsátják. De mi történik ezután? A villanyszerelő mesterség a keresett szak­mák közé tartozik, így te­hát, ha eltávozik a DÁV-tól, más vállalat alkalmazza a hanyag munkást, s gondat­lantógával esetleg másutt okoz halálos balesetet A vál­lalat vezetői tanácskoztak, hogyan lehetne figyelmez­tetni a vállalatokat arra, hogy milyen emberrel állnak szemben? S így született meg az elhatározás — az új meg­oldás: bíróság útján eljá­rást indtíanak O. E. ellen, aki munkaköri gondatlan­ságból veszélyeztette saját maga és dolgozótársai életét A balesetelhárítási oktatás résztvevői először megdöb­bentek a szigorú döntésen, de felszólalásaikban már ar­ról beszéltek, hogy helyesen járt el a DÁV szegedi üzlet­igazgatóságának vezetősége. A bírói eljárás talán belátás­ra bírja a magáról megfe­ledkezett, gondatlan villany­szerelőt, s egyben példaként és tanulságul szolgál esete valamennyi hasonló munka­körben dolgozónak. H. Zs. tapasztalható, a többi szege­di gépiparhoz tartozó üzem­ben is. Az elmúlt év októ­berében, alig néhány hónap­pal a határozat megjelenése után a vasöntödében tech­nológiai újítást vezettek be: Több homokmag készítésénél a vízüveges eljárást alkal­mazták. Többfajta formázást pedig gépesítettek. A héjfor­mázásban meghonosították a zárt ciklusú gyártást Új gyártmányok A kéziszerszámgyárban ko­rábban csak kismértékben foglalkoztak új gyártmányok tervezésével és bevezetésével. Többnyire csak a régi gyárt­mányok technológiájának módosításával törődtek. A határozat alapelveinek meg­felelően ma már több új gyártmány núllszériájának elkészítésével is foglalkoz­nak. Ezek között van egy új típusú ponthegesztéssel készülő gyalu vas. Foglalkoz­nak fröccsöntött markolatú fémfűrész prototípusának el­készítésével is. Igen fontos üzemeinkben az állóeszközök, gépi beren­dezések jobb kihasználása. Nem kellett nagy kutatás ahhoz a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vál­lalatoknál, hogy megállapít­sák: a második és különösen a harmadik műszakban több drága, nagy termelékenysé­gű gép áll kihasználatlanul. A kéziszerszámgyárban a gépek több műszakos ki­használással lényegesen nö­velhetnék a termelést. En­nek azonban gátat szab az üzem szociális helyzete. A szociális létesítmények még a jelenlegi létszámhoz is igen zsúfoltak. Természete­sen a viszonylag kihasznált­nak mondott műszak idején is termelékenyebbé lehet tenni egy gyáregység mun­káját. Ezért tanulmányokat készítettek a munkahelyek célszerűbb rendezésére, a be­rendezések jobb elhelyezésé­re. Külön tanulmányban fog­lalkoznak az anyagszállítás problémájával, az anyag út­jának üzemen belüli rövidí­tésével. Előtérben a /minőség A párt- és szakszervezetek is eredményesen segítik a határozat megvalósítását. Igen fontos feladatnak tart­ják, hogy széles körben se­gítsek kialakítani a helyes szemléletet és legyúrni az egyes szakmunkásoknál vagy műszakiaknál tapasztalható tétovázást, vonakodást, pél­dául az egyes gépek több műszakos üzemeltetésével kapcsolatban. A szocialista munkaverseny-mozgalom irá­nyításában, szervezésében és értékelésében a korábbinál jobban előtérbe helyezik a minőség javítását és a mű­szaki fejlesztést. Az egyéni és a brigádverseny szervezé­sekor konkrétan meghatá­rozzák a feladatokat, ame­lyek teljesítésével segíthetik a gyártmányok minőségének javítását. A gazdag, tartalmas Intéz­kedési tervek arról tanús­kodnak, hogy a szegedi üze­mekben ezeket a munka ve­zérfonalának szánták. A ha­tározat, s a tervek végrehaj­tása megkívánja a helyi kez­deményezések szélesítését. Ezért további szervező, fel­világosító és elemző munká­ra van szükség. Nagyon sok probléma, feladat megoldás­ra vár még az üzemek és a vállalatok dolgozóira, hogy megvalósuljon a gépipar helyzetéről és feladatairól szóló párthatározat lényege: korszerű gyártással korszerű termékeket készítsünk. Nagy Pál < *

Next

/
Thumbnails
Contents