Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

Csütörtök, 1963. április 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Útban a párt felé Kicsi közösség a szatymazi Fehértó Tsz pártszervezete, nyolc tagja van csupán. Mégis, ha vendég érkezik egy-egy taggyűlésre, pártnapra, meglepetéssel tapasztalhatja: nem nyolc, de gyakran harmincnegyven szövetkezeti ember tanácskozik együtt a pártszervezetet és az egész szövetkezetet érintő ügyes-bajos dolgokban. A meghívott pártonkívüli gazdák soha sincsenek híján a jobbnál-jobb javaslatoknak. Néha még az éjfél is együtt találja őket a kommunistákkal. Nem volt nehéz meggyőződni Szél Istvánnal, a párttitkárral beszélgettem arról, miként találták meg ezek a szétszórtan élő tanyai emberek közvetlen kapcsolataikat a párttal? Világos magyarázatként saját esetét mesélte el ez a zömök, 40 év körüli, ötcsaládos parasztember: Meglepődik tán, de tavaly év elején én nemcsak, hogy párttitkár nem voltam, hanem még párttag sem. Ügy, mint mások, egyszerűen járogattam csak az alapszervezet összejöveteleire. Aztán beiratkoztam a szemináriumra is. Külpolitikáról, bármiről, ha elkezdtünk beszélgetni, mindig csak oda lyukadtunk ki: miként lehetne hamar széppé és gazdaggá tenni ezt a termelőszövetkezetet. Nem volt nehéz meggyőződni arról, hogy a párt akarata tulajdonképpen az enyém is, tehát céljainkban én és a párt egyek vagyunk. Elrendeztem magamban régi dolgaimat, mérlegre tettem, tulajdonképpen mit köszönhetek én a pártnak? Aztán így folytatta Szél István: A párt adta a lehetőséget — 1953-ban vettem meg az Clső hold földet, őszibarackkal kezdtem foglalkozni. Nagyon sokat dolgoztam a családdal, de volt értelme a munkának. Mire eljött a szövetkezetbe való belépés ideje, már saját házam és 13 holdam volt. Eleinte sajnáltam, később azonban az jutott eszembe: apám sem volt rosszabb munkás nálam, mindig dolgozott., de nem tudott magának szerezni földet egy marékkal sem. Be kellett látnom; nekem a párt adta a lehetőséget. A rendszer segítségével kapott értelmet a munkám. — A párt vitáin értettem meg igazán, hogy a párt sohasem akarta elvenni tőlünk a földet, adni akar most is, hogy még nyugodtabban éljünk. Aztán, hogy minderről meggyőződtem, nagyon megszerettem azt, amit a párt akar itt a szatymazi homokon. Például 82 holdra emeljük hamarosan az új közös gyümölcsöst, szőlőt Nem egyszer megvitatta a pártszervezet azt is, hogy 1965ig, vagy 66-ig 350 hold új telepítést kell csinálnunk. Alma lesz majd 60 hold, a többi szőlő, meg őszibarack. A pártszervezetben beszélgettünk először arról is, hogy valamiképpen öntözni kellene a homokot Amit kigondolunk, úgy látom, sorra meg is valósul. Az idén 40 holdon már működnek a csőkútjaink. A munka mellett tanulás Ezek a dolgok bennem felismeréssé, tudatossá váltak. Ezért hát tavaly januárban aztán tagjelölt-felvételi lapot kértem, be is fogadtak. Augusztusban pedig a párt rendes tagjává lettem. A Szél-család élete úgy tükrözi itt a falut, a tanyavilágot, mint csepp víz a tengert. Az asszonyok is nap mint nap más és más szemüveggel látják a világot. Szél né, a héttagú család és a sok mezőgazdasági munka mellett is együtt jár férjével az esti iskolába. Természettant, kémiát, biológiát tanul többek között A legnagyobb gyerek már vasútforgalmi technikumba jár, a szülők pedig „még csak" a hetedik osztályba az általánosból. Szél István energikus ember, s nem mond le arról, hogy egyszer ő is megszerzi az érettségi bizonyítványt Tavaly jelentkezett is a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára, de nem vették fel a nyolc osztály hiánya miatt Most ha meglesz a bizonyítvány, kinyílik az ót a technikum felé. Szél István tehát az út nehezén, a régi kisparaszti énjével való leszámoláson túljutott már. Akikre srámftani lehet — Szépen sorjában jönnek a többiek is! Ez az út közös. Négy-öt embert látok már a pártba járó pártonkívüliek között, akiket most is felvehetnénk tagjelölteknek. Munkájukat nagyon becsületesen, kommunista módra végzik. De megemlíthetném Horváth Ferencet, Szél Antalt, Szél Andrást, Bodor Istvánt, Gémes Dezsőt, Csókási Jánost, Hajnal Lajost, Szél Ferencijét, Szanka Józsefet és még másokat, ők is valamennyien tudva vagy ösztönösen útban vannak már a párttagság felé. Itt születtek, itt éltek mindig ezen a homokon. Es a többi, már papír szerint is kommunista emberekkel ők alkotják a fiatal szövetkezet magját, rájuk állandóan lehet számítani. Az elsők között vannak, ha tenni kell valamit a közösség érdekében. Furcsa, de ilyen pártonkívüli pártaktívaként kezdett ismerkedni a párt céljaival maga Szél János, a tsz-elnök is. Mint egyszerű nyolcholdas kisember, három évvel ezelőtt pártonkívüli létére is teljesen azonosulni ludott a párt törekvéseivel. A kommunisták voltak az elsők, kik a szövetkezet megszervezésében elért érdemeiért javasolták ezt a „pártonkívüli pártmunkást" országgyűlési képviselőnek. A javaslat az egész lakosság helyeslésével találkozott Hol van a régi párttitkár ? És hova lett a régi párttitkár, akinek a helyébe Szél István lépett? Bakos Józsefet, aki annak idején szintén mint pártonkívüli kezdte el szervezni a pártot a szatymazi tanyákon, elszólították a közösségből. A népszerű, nem egészen harminc éves, energikus fiatalembert beválasztották a községi tanácsba, s most mint a végrehajtó bizottság elnökhelyettese dolgozik. A párt segít, hogy az emberekben szunnyadó, született tehetség a maga teljes nagyságában kibontakozzék, és gyümölcsözzön a közösség javára. És a Fehértó Tsz gazdái tudnak élni ezzel a segítséggel. Csépi József II társas építkezés új formája Ismét új kezdeményezés szárnyai bontakoznak Szegeden: az emeletes társas- és sorházak építésének gondolata egyre több embert nyer meg. Már összeszervezkedett néhány építtető, s még az idén megkezdődik néhány ilyen építkezés. Ennek a kezdeményezésnek a jelentősegéről, jövőjéről, egyéni és társadalmi hasznosságáról beszélgettünk a városi tanács építési és közlekedési osztályán Balogh Péter osztályvezetővel, Pálffy-Budinszky Endre mérnökkel és Szekeres István elöadöval. A következőkben az új formáról, annak előnyeiről tájékoztatjuk olvasóinkat a beszélgetés alapján. A Szovjetunióban 15 ezer külföldi diák tanul Jerzin, a moszkvai Lumumba Egyetem rektorhelyettese, a delhi Szovjet Kultúra Házában csütörtökön sajtóértekezletet tartott és válaszolt az újságírók kérdéseire. A Lumumba Egyetemnek az a feladata — hangsúlyozta —, hogy segítse a fejlődésben elmaradott országokat saját technikai kádereit kiképzésében és ezen belül lehetővé tegye, hogy az illető országok szegényebb rétegeinek képviselői is kiképzésben részesüljenek. Jelenleg a Szovjetunióban összesen 15 ezer. a Lumumba Egyetemen pedig 2 ezer külföldi diák tanul. Kitért a burzsoá sajtónak arra az állítására is, hogy a Szovjetunióban tanuló külföldi diákok elégedetlenek lennének tanulmányi feltételeikkel. Kijelentette: elégedetlenségnek csupán a diákok bizonyos meghatározott kategóriája ad hangot, akik úgy vélik, hogy szórakozni és nem tanulni jöttek a Szovjetunióba. Ami a tanulmányi és életfeltételeket illeti, erről kifejtették álláspontjukat azok az afrikai küldöttségek, akik Moszkvába és a Lumumba Egyetemre látogattak. Ezek a küldöttek megcáfolták a burzsoá sajtó valamennyi koholmányát. A Lumumba Egyetemről eltávozott diákok közül néhányan egyébként kérték, hogy vegyék vissza őket az egyetemre — hangsúlyozta Jerzin. (MTI) Középiskolások az elektronikus számológépnél Ma már hazánkban is egyre több elektronikus számológépet alkalmaznak. A jövőben a kibernetika tudományos- és gyakorlati alkalmazásának kiterjesztésével ugrásszerűen növekszik a szakember-szükséglet is. A Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikai központja ezért javasolta, hogy több budapesti szakkörben nyújtsanak segítséget a kibernetika iránt érdeklődő középiskolai diákok előképzéséhez. E javaslat hatására alakult meg 1961 őszén az Eötvös Gimnázium kibernetikai szakköre, Hámori Miklós fizikatanár irányításával. A képen: a szakkör tagjai a számítástechnikai központ M. 3 típusú szovjet számológépét tanulmányozzák. Néhány esztendővel ezelőtt tapasztalatcserére jártak Szegedre az ország több városából, hogy tanulmányozzák a társas építkezés úttörő formáit, a ságváritelepi és gedói fészekrakást, s a szegedi kezdeményezés mindenfelé elterjedt. Munkáscsaládok százai jutottak ezáltal szép otthonokhoz, a saját anyagi erő és a társadalmi összefogás egyesítésével. Azóta azonban sok viz lefolyt a Tiszán, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, s szélesebb horizont nyílt a jövőre is. Megtudtuk például, hogy az Országos Tervhivatal fejlesztési elvei szerint Szeged mintegy 20 éven belül 200—220 ezres, hosszabb távlatban pedig negyedmilliós várossá fejlődik, ezért a rendelkezésre álló építési területekkel a legracionálisabban kell gazdálkodni, de ugyanakkor kötelező a lakáskultúra szüntelen fejlesztése is. S hogy az eddigi társas építkezések, a nagy területen emelt földszintes lakóházak nem felelnék meg az új követelményeknek. ahhoz nem fér semmi kétség. Nemcsak a jelennek Aki családi házat épít, legalább 50 évvel néz mai élete, családja élete elé. Olyan házat szeretne rakni, amely legalább addig szolgálja igényeit. Csakhogy az építkezésnek ez a formája már ma sem felel meg a kor igényeinek. Természetes mai kívánság, hogy a lakásban fürdőszoba, gáz, magasnyomású víz legyen, jól kiépített úthálózaton lehessen a családi otthont megközelíteni, zárt csatornázás, kiépült kereskedelmi hálózat stb. álljon rendelkezésre. Ahhoz viszont, hogy a kertes családi házak vagy ikerházak lakói ezt megkaphassák, Dárius erszénye is sovány volna. A közművek és kommunális szolgáltatások teljes kiépítése bizonyos lakósűrűséget követel, különben azok létesítése nem gazdaságos az alacsony fokú kihasználás miatt A földszintes, kertes településeken átlagosan 60—80 lakos jut egy hektárnyi területre. Ezzel szemben legalább 160-nak kell lennie, hogy minimálisan gazdaságos legyen a kommunális beruházások kihasználása. A közművek magas fokú kihasználásához 300—400 lakó szükséges egy hektárnyi területre, ilyen sűrűséget pedig lehetetlen elérni az egyéni vagy társas magánépítés eddigi formaival. Olcsóbb és korszerűbb Mit jelent ez? Azt, hogy a jövőben nem lehet Szegeden kertes családi házat építeni? Korántsem. Az ilyen célra kijelölt területeket azonban sokkal gondosabban kell megválasztani. Azok, akik még ma is nosztalgiával élnek »az én házam az én váram* elve iránt, maguk mondanak le bizonyos korszerű kényelemről, mert mi sem természetesebb, minthogy a közösség nem tudja nekik ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtani, mint a sűrűbben lakott településeknek. A város külső övezeteibe szorulnak, s kommunális ellátásuk nemigen terjedhet túl a legszükségesebb igényeken — a villanyon, a közkifolyón, a tégla gyalogjárdán. A városfejlesztés elvei is így követelik, hiszen gazdaságosabb, célszerűbb a tömeges lakásépítést a már meglevő csatornahálózatra, gázellátásra stb. támaszkodva — városrekonstrukció formájában és ezzel párhuzamosan — koncentrált, nagyobb lakósűrűségű, a meglevő magasrendűen beépített területekhez közvetlenül csatlakozó új lakótelepekkel megoldani. Természetes tehát, hogy a laza beépítésű földszintes övezeteket a központtól távol eső, kevésbé értékes területeken kell kijelölni. Ugyanakkor a városfejlesztésben természetesen továbbra is apellálni, építeni kell az emberek sajátos igényeire, s e látszólagos ellentmondást is át kell hidalni. Mi ennek a módja? A társas építkezés új formájának előnyben részesítése, az olyan kezdeményezések felkarolása, mint a Zárda és a Szél utcai, vagy a tarjántelepi, ahol ' emeletes társasházak építésére egyesítik erőiket az emberek. Ez a módszer olcsóbb is, korszerűbb is. S' 1963 fordulópont. Maguk az építtetők látták be, hogy a földszintes egyedi vagy ikerházaknál magasabb építési forma a sorházak és emeletes társasházak építése. Ezeknek a magasabb lakósűrűség miatt előnyösebb telket és fejlettebb közművesítést, rendezett, kulturált környezetet tud biztosítani a város. Egyszerűbb a szervezés, olcsóbb az építkezés és szállítás is, mert fejlettebb építési módszereket alkalmazhatnak, s az állami segítség mértéke is magasabb. A kölcsön összege a földszintes lakóházakhoz biztosítható maximális 90 ezer forinttal szemben 120 ezer is lehet, s ez az összeg a lakáskultúra magasabbrendűségében kamatozik. Ugyanakkor a kertes környezet és egy-egy lakáshoz tartozó kisebb telek is biztosítható. Igen ám. de az élet nehézséget is támaszt. Így például földszintes társasházakra hamarabb lehet építővállalatot találni. Ezeket felvállalhatják ktsz-ek is. a magasabbrendű építkezésekhez viszont magasabb műszaki felkészültséggel rendelkező állami vagy tanácsi vállalat kell. A múlt évi első kezdeményezést is csak hosszas alkudozásra vállalta el a tanács építővállalata. Érthetően, mert munkáit az előre megszabott éves terv keretében végzi, ezek az akciók pedig véletlenszerűek. Kapacitást csak akkor biztosíthatnak, ha ismert az építési szándék. Valamit segítene, hogyha az éves tervben tartalékot hagynának ilyen építkezésékre, de igazi megoldást csak az jelentene, ha fejlesztenék a tanács építési vállalatát és az üzemek, intézmények hozzásegítenék a tanácsot és az OTP-t az együttes szervezéshez. Foghíjakon is A városi tanácsnál már pontosan feltérképezték azokat a területeiket, amelyeken családi házak és társasházak emelhetők, beleéptve a belső városrész foghíjait is. Éppen ezért, mielőtt valaki telekvásárlásra, építkezésre szánja magát, ne mulassza el a szükséges tájékozódást, tanácskérést a kerületi építési csoportoknál vagy az építési és közlekedési osztályon. A lehetőségek megfelelő bősége mellett vannak ugyanis bizonyos kötöttségek és korlátozások, amiket a nagyarányú városfejlesztési program kötelezően előír. A rendezési tervek nem zárják ki földszintes családi házak építését sem, sőt nagy területeket biztosítanak erre a város különböző pontjain, de bizonyos helyeken csak többszintes társasházak építését engedélyezik. Nemcsak városi érdekeket képvisel ez a bizonyos megszorítás. hiszen mint említettük, az építtetőknek is komoly érdekük fűződik ahhoz, hogy a magasabb lakáskultúra minél több előnyét élvezhessék — olyan előnyöket, amelyeket csak a társas összefogás magasabbrendű formája biztosíthat számukra. Erről már teljes meggyőződéssel beszélhetnék szá- • mosan az újszegedj építkezők, de hamarosan a Zárda és a Lengyel utcaiak is, akik már az idén megkezdik a kényelmesebb családi fészkek megalapozását. Sz. S. L Eltemették dr. Hadnagy László művelődésügyi min iszterhelyettest A Farkasréti temetőben mették el dr. Hadnagy pénteken nagy részvéttel te- László művelődésügyi miniszterhelyettest. A temetésen megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, ott voltak Zala és Vas megye pártbizottságának, illetve a megyei tanács végrehajtó bizottságának képviselői. Megjelent tudományos és kulturális életünk számos vezetője és tagja. Dr. Hadnagy Lászlót utolsó útjára elkísérték a hozzátartozók, a barátok, a munkatársak. A ravatalnál llku Pál tnűvelődésügyi miniszter mondott búcsúbeszédet. Varga Gyula, a Zala megyei pártbizottság első titkára a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Zala megyei dolgozók nevében búcsúzott dr. Hadnagy László művelődésügyi miniszterhelyettestől, A búcsúbeszédek elhangzása után az Internacionálé hangjai mellett engedték a sírba a koporsót, majd a sírhantot elboritották a szereimti fotó, MiKu uaszio íeiv.j tet virágai. (MTI) »