Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

Csütörtök, 1963. április 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Megtartotta az élüzem címet a Rostkikészítő Vállalat Becsomagolva útra készen feli a Rostkikészítő Vállalat igazgatói irodájában a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja, amit még az 1961 évi jó munkájuk eredményeként nyertek el a vállalat dolgozói. A zászlót elviszik, de ittmarad az oklevél, amely büszkén hirdeti, hogy ezzel a vállalat nyolcadszor volt élüzem. A zászlóbúcsúztatók azonban nem szomorkodnak, őszintén elmondják: nem számítottak arra, hogy az 1962 évi munka eredményeként is náluk marad a kitüntető zászló. Viszont az élüzem cím elnyeréséről egy pillanatra sem mondtak le a tervteljesítés legnehezebb időszakában sem. A kongresszusi verseny napijaiban azért is vetélkedtek, hogy megtartsák az élüzem címet. Az éves tervet túlteljesítették. Különösen nagy fejlődést értek el az export gyártásban. Az egy évvel korábbi tényszámokhoz mérten 228,8 százalékos teljesítést értek el. Lényegében az éves exporttervet 6 hónap alatt teljesítették, amit ezután szállítottak külföldre, az ráadás volt. Szívesen adták, mert a népgazdaság kérte, és volt is miből adni, hiszen megfelelő tartalékokkal, jó minőségű készárukkal rendelkezett a vállalat. Tavaly szépen emelkedett a termelékenység is. Az egy főre, egy munkaórára eső termelési érték több mint 5 százalékkal nőtt. A szép eredmények forrásaként a több éves következetes műszaki fejlesztést és nem utolsósorban a kongresszusi munkaversenyt emlegetik. Azt mondják, ebből származik a nyereségrészesedés is. Az idén ugyan kevesebbet osztottak, mint egy évvel korábban, de még így is szép összeg jutott: közel 13 napi keresetnek megfelelő összeget kaptak a vállalat dolgozói. Ez természetesen öröm a vállalatnál, s most az örömet fokozza egy Budapestről érkezett levél, amelyben a minisztérium Len- Kenderipari Igazgatósága és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége a többi között ezt írja: "Örömmel közöljük, hogy vállalatukat az 1962. évben végzett kiemelkedő munkájáért a Textilipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége és a Len-, Kenderipari Igazgatóság élüzem címmel tüntette ki*. r Elénk tavaszi mozgás a III. kerületben Dolgoznak az útépítők — Kisteleki ktsz is dolgozik Szegeden? Mindenütt segít a lakosság is tus 15-én. tehát még az új tanév megkezdése előtt átadják rendeltetésüknek. A tavasz megérkezésének legbiztosabb jele az, hogy az utcákon mindenütt megjelentek az építők. Avas járdákat, utakat bontanak, villanyoszlopokat emelnek, lámpákat szerelnek, vízvezetékeknek ásnak ágyat a földben és rakják a frisspiros téglát Van dolguk bőven, mert a tél is adott munkát, a tervek sem szegényesek, s ráadásul ezernyi kívánsággal tetézték meg a választások előtt rendezett kisgyűlésken az emberek a tennivalókat. Különösen a III. kerületben adtak sok feljegyezni valót az új tanácstagoknak, akiknek ceruzája maradandóan fogott. Felsorolni is sok... Annyi helyen folytatnak ezekben a napiokban útépítést és javítást a III. kerületben, hogy felsorolni is sok. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés elé terjesztett jelentésben utcák egész tucatjai szerepléinek. Megkezdték a Kálvária tér északi oldalán a tönkrement aszfaltkocsiút felújítását. A Huszár utcában a kábelgyár munkásai félbontották az öreg járdát, melynek helyére aszfaltot öntenek, dolgoznak az útjavítók a Felhő utcában, s hamarosan megjelennek a Bem, Borbás és Oltványi utcán is, hogy folytassák a tavaly megkezdett járdaépítést. A Cserzy Mihály utca új burkolásának költségvetése most készül, s vele együtt a Pozsonyi és a Rákóczi utca aszfalt-gyalogjárdájának költségeit is kalkulálják, hogy azután időben megrendelhessék a munkát. Hasonló stádiumba érkezett a Kisfaludy utca és a Ságváritelep új házainak környékén tervezett gyalogjárda-aszfaltozás. A kerületi tanács a megrendelt munkákhoz biztosított kivitelezőt is, így folyamatos útépítésnek semmi akadálya nem lesz. Víz, villany 'A külső városrészeknek fájó pontjuk a vízellátás és a közvilágítás elmaradottsága is. Mire számíthatnak e téren a III. kerület lakói? A végrehajtó bizottság már döntött abban, hogy Hattyastelepen új kutat fúratnak. Ehhez a szerződést is megkötötte a tanács és a szerződés szerint április 1 a munkakezdés határideje. Az új kútnak június 30-ra kell elkészülnie. Nagy az élénkség Gyulatelepen is. A lakosság rendkívül lelkesen segíti a közkifolyóés nyomócsőhálózat építését, Mihá'lyteleken pedig ugyanilyen célra most szervezik a tanácstagok a lakosságot. Alsóvároson sok vízfogyasztót bekapcsolnak a magasnyomású hálózatba, s újabb hálózatbővítésre most készít költségvetést tanácsi megrendelésre a vízmű. összegyűjtötték a III. kerületben a tanácstag-beszámolókon és kisgyűléseken elhangzott világítási gondokat is, és a kéréseknek megfelelően 55 db közvilágítási lámpa felszerelését rendelték meg a DÁV-nál. Ezzel együtt építik a Szél utcai új társasházak telkeihez a villanyvezetéket és a több mint 2 kilométeres hálózatot Óvodák, iskolák fiatalodnak meg Tartogat kellemes meglepetéseket a III. kerületi tanács idei programja az egészségügyi intézményeknek, meg az óvodáknak és iskoláknak is. Már elkészült a Földműves utcai bölcsőde és a Kálvária téri egészségügyi tanácsadó felújításának terve — éppien csak azzal van gond, hogy ki tudja a munkát elvállalni. A Szegedi Építőipari Ktsz adminisztrációs okok miatt nem szerződhetett a tanáccsal, de a városi egészségügyi osztály egy kisteleki ktsz-szel tárgyalt, s a tárgyalás eredménye jó hír a III. kerület lakosságának. Augusztus 10-ig elkészül a Szél utcai óvoda felújítása is, amint a szerződésben a Szegedi Építőipari Vállalat ígérte. Ugyanez a vállalat dolgozik majd a Hámán Kató és a Gárdonyi Géza általános iskola felújításán, s ha semmi sem jön közbe, ezeket az iskolákat újjá varázsolva, augusztus 30-án, illetve auguszFigyelmeztető „apróságok" Dolgozik a társadalmi munkabizottság A lakosság nem nézi ölhetett kézzel a kerületi tanács erőfeszítéseit, hanem a hívó szóra ásót, lapátot, csákányt emel és segít mindenben. A kábelgyár munkásai, Mihálytelek és Gyulatelep lakói eddig is sokat lendítettek a tanács kezdeményezésein. Legutóbb pedig megalakította a végrehajtó bizottság a társadalmi munka szervezésére és irányítására hivatott bizottságot is. Ennek a dolga lesz az is, hogy megfelelő szerszámokat biztosítson az önkéntesen segítő lakosságnak, megkeresse, és megnyerje a kerület területén működő üzemek és intézmények dolgozóit a városfejlesztés társadalmi támogatásának, és gondoskodjék a társadalmi munkások szakszerű irányításáról, valamint a munka számon tartásáról. Itt is elkelne az a 400 ezer forint, amelyet a városi tanács végrehajtó bizottsága kitűzött a legjobb kerületnek. A III. kerület lakosságán és a társadalmi bizottság szorgalmán múlik, hogy a jövő esztendőben több jut-e a közös számlára. Persze egy kicsit a másik két kerületen is, mert ott sem alszanak ebben a friss tavaszban a társadalmi munkások... Sz. S. I. Az idén 32000 vagon élelmiszert tartósítanak Kedden az Élelmezésügyi Minisztériumban Kovács László ipiarigazgató tájékoztatta a sajtó munkatársait a konzerv- és pia pri kai pari igazgatósághoz tartozó gyárak és üzemek idei terveiről. Elmondása szerint világszerte elismertek és egyre keresettebbek a magyar konzervek. Az idei terv 32 000 vagon élelmiszer tartósítását írja elő, 7,5 ezer vagonnal többet, mint a múlt évi teljesítmény. A belkereskedelemnek a tavalyinál majdnem másfél ezer vagonnal több konzerv jut, s az átadandó mennyiség megközelíti az igényeket. Bővítik a választékot. Az igényeknek megfelelő menynyiségben gyártanak már az idén kisgyermekeknek való gyümölcspüréket, diétás befőtteket, és húsos ételeket. A kereskedelmi minőségellenőrző intézet most vizsgálja a diétás gyümölcsleveket. Rövidesen árusítják ezeket is. Az idén jobb minőségű konzervek készülnek. Minden gyár részére kötelezően előírták a legjobb technológia alkalmazását és a minőség javítását több új korszerű feldolgozó gép üzembe állításával is elősegítik. Például Nagykőrösön és Kecskeméten napi 15—15, Hatvanban pedig 30 vagon nyers paradicsom feldolgozására alkalmas automata gépsort helyeznek üzembe. A Hatvani Konzervgyárban elkészül az első automata lecsógyártó gépsor, amely minden munkafolyamatot géppiel végez és új berendezéssel korszerűsítik, folyamatossá teszik a sterilizálást is. A korszerűsítéssel együtt tovább épül a békéscsabai és a nyíregyházi űj konzervgyár. A jövő év végére már mindkettő teljes kapacitással fog dolgozni. Határozatot hoztak egy harmadik új konzervgyár létesítésére, amelynek építése Debrecenben 1965-ben kezdődik meg. (MTI) H

ajnali zárórakor tántorgott haza — vele mentem, hogy megnézzem otthoni fogadtatását. Két gyerek aludt a szűk kis ágyacskában, a feleség vértelen, fehér arccal állt az ajtó mögött és alázatos szégyenkezéssel nézett részeg férjére. Az pedig — egy tudományos intézet munkatársa — bambán figyelte gyerekeit, feleségét, azután tompán felböfögött: "Van sör a háznál?* Az asszony halkan felelt: "Nincs.* A férj tovább böfögött: "Pedig vendéget hoztam*. Elhárítottam a további invitálást és bocsánatot kértem a zavarásért. Távozás közben megkérdeztem az asszonyt, hogy gyakori eset ez, vagy csak véletlen, néha fordul elő. Szomorúan, félénken felelt: "Sajnos nálunk ez a rendszer«. önkéntelenül megkérdeztem, hogyan megy dolgozni ilyenkor, hiszen mindjárt reggel lesz? — Orvosi igazolást szerez. Vagy a kollégái beugranak helyette... így valóban könnyű — gondoltam magamban. Megvannak a haverok, megvan a protekció — megy az egyik, vagy a másik. Tehát ebből baj nem lehet. Mert ha egyszer-egyszer megtörténik ilyesmi, hát üsse kő, de egy életet berendezni az alkohol bűzében, úgy hogy ez természetessé váljon, mégiscsak sok. Valóban nem tűnik fel senkinek, hogy egy ember — hisz ha csak egy ilyen ember volna ebben az országban — olyan züllötten él, mint a legközönségesebb társadalmi söpredék? Függetlenül társadalmi rendszerektől: a részeges elem mindig, mindenütt lenézett figurája volt a közösségnek. Horthyék alatt is, "fönt* is, "lent* is. Ez nálunk sincs másként, azért még senkit nem tüntettek ki, hogy züllötten, részegen járjon haza, illetve munkahelyére, vagy fondorlatos módon elcsavarogja a munkát, végromlásba döntse családját, s önmagát Zolatéboly dájába küldje. S ráadásul ez az ember tizenöt éve kommunista, helyesebben párttagsági könyvvel rendekezik. Talán ez már nem közömbös, hiszen egy magasabbrendű, nemcsak pxxli-; tikai, de morális közösségnek a tagja. Valóban nem tűnik fel senkinek, csak a vérszegény, beteg asszonynag és a két pici gyereknek, hogy nap mint nap részeg, züllött ember lép a szobába? Akinek bűzétől is rosszul lesz a környezet? Valóban nem tűnik fel semmi munkahelye kommunistáinak? Vagy a szomszédoknak sem tűnik fel semmi? Nem látják egy család csöndes pusztulását, tébolyító helyzetét? Vagy már ennyire közömbösek lennénk egymás iránt? Azt hiszem, nem. Az emberi tisztesség megköveteli, hogy fellépjünk a társadalomra és a családokra káros elemekkel szemben. Védjük meg a családokat és az egészséges embereket. Most már nem önkéntes elvonókúrára van lehetőség — társadalmi érdekből is el lehet küldeni bárkit elvonókúrára. Vagy nem akad illetékes, aki rendet teremtsen? Ez az egyetlen példa is alkalmas arra, hogy szóvá tegyük azokat az üzemeket és intézményeket, ahol szabadságkikérésseL, nehezen elfogadható orvosi igazolással, vagy színlelt betegséggel lehessen megúszni a züllés okozta hiányzást. Vajon hány helyen állítottak pellengérre gyenge jellemű embereket azért, mert nem tudtak kötelességüknek eleget tenni az előző éjszakai tivornyázás miatt? Sajnos erre alig van példa. Vajon hány helyen vonták le a fizetést, vagy szabadságot azért, mert a dolgozó ember — s lehet szellemi munkás, vagy fizikai, vezető vagy beosztott — több ízben megfeledkezett magáról előző éjjel. Sajnos erre nem tudnánk sok esetet felhozni. Vajon hány helyen küldtek el társadalmi és családi érdekből elvonókúrára olyanokat, akik erre rászorulnak, hogy ezzel megmentsék a társadalom és a család számára őket? Sajnos a szegedi idegklinika nem sok ilyen igazolást tudna adni. A törődés egymással nemcsak köszönést jelent, nemcsak "tükörmosolyt*, hanem segítést a bajokon akkor is, amikor ebből esetleg "harag* lehet. De inkább legyen harag, minthogy emberi sorsok végromlásba merüljenek. E

gy szegedi nagyüzem igazgatója félig tréfásan, ironikusan mondta el, hogy néhány munkás pihenni jár be az üzembe. Megkérdeztem, hogyan érti, mert nem egészen világos, amit mond. Fejtegetése meglepiő furcsaságokkal szolgált. A következőképjpjen hangzott: Néhány szakma embere — kőműves, festő, rádió- és villanyszerelő, asztalos, kárpitos, parkettázó, lakatos stb. — anynyira "elfoglalt* hogy a fő munkáját, tehát az órabéres időmunkáját egyszerűen mellékfoglalkozásnak tekinti. Más szóval kontárként dolgozik egész délután, fél éjszaka, mert annyi a privát kuncsaft, hogy nem győzi a sok javítást, átalakítást, felújítást. Ez az epázód ezelőtt néhány héttel zajlott le, utána kezdtem nézegetni, hogy mit is mutat az élet. Megállapítottam, hogy az emiberek dolgoznák, egy családban több kereső is van. Teljesen érthető, indokolt, hogy szépítik, csinosítják otthonukat. Elegánsan öltözködnék. Ruhát csináltatnak, alakíttatnak.ez a szocializmus természetéből ered, s esaert ie szeretik űr ciúboroit ott A .társadalmi rendszert. Megfigyeltem, hogy kidobálják régi avult holmijaikat, vagy átalakítják modern formára, Ízlésük szerint. Észrevettem, hogy konzervativizmussal nemigen vádolható a mi népünk. De hiába mennek a ktsz-hez. ott annyi a munka, hogy hosszú határidővel vállalják a sürgős dolgokat is, ennélfogva elmennek ismerőshöz, vagy valamelyik komához, rokonhoz és megkérik, -vállalja fel* munkaidő után... a javítanivalót. Hangsúlyozom, nem a ktsz-szel szembeni bizalmatlanságból teszik így. szó se róla. Persze a piénz is szerepet játszik itt, mert például egy rekamié átdolgozása, behúzása jó minőségű szövettel a kontárnál 600—700 forinttal is olcsóbb, mint a ktsznél? Vajon miért? Mert a kontárnak nincs rezsije, adója, iparengedélye — mig a ktsz-nek van, tehát nem konkurrálhainak egymással. S a ktsz-nek is annyi a dolga — az előzőekben említettem —, hogy -alig győzi*. De a magánszektor is »alig győzi* sőt a kontár se győzi. Az életszínvonal alakulását ha ebből a szempontból vizsgálná a Statisztikai Hivatal: talán kiderülne. 30 százalékkal élünk jobban, mint ahogyan nyilvántartjuk életkörülményeinket. Na és a kiskeresetűek? S ahol nincs több kenyérkereső — ott mi a helyzet? Eleve kontárhoz mennek — mert az olcsóbb. — Mi a megoldás? — kérdeztem a közgazdászt. Vállát vonogatta, azután bizonytalanul mondta: — Az üzemékben szigorúbban kellene fogni a kontárkodó embereket. Aki pihenni jár az üzembe, annak aszerint fizessünk. Meg aztán egyik-másik ktsz-nél a haszonkulcsot érdemes volna felülvizsgálni komolyabban. Már csak abból a szempontból, hogy eredeti célkitűzéseinek megfelel-e ezzel a haszonkulccsal, másként szólva: a lakosság igén veinek tényleges, olcsó kielégítését szolgálják-e minden esetben. De ez nem helyi jellegű feladat Sajnos, e tényközlő megállapítás nem sokat mond. Talán majd az idő változtat a helyzeten: mert egyszer megtelitődik minden, a lakások, még az új lakások is, a ruhásszekrények is. S remény van arra is, hogy a nagyszabású lakásépítkezések olyan eredményesek lesznek: az építők levonulása után nem kell mindjárt hívni a kontárt, hogy javítsa meg a parkettát, vízcsapxit, villanyt.... úgy, ahogyan ez manapság előfordul. S

zellemesen mondta egy mérnök, hogy mi a -másodállások országavagyunk. Persze kiderül, hogy neki is van másodállása. Azt mondta, ő sem kivétel, olyan, mint a falu. Valamilyen címen, fontos szakmai megbízatás alapján, nélkülözhetetlenség jegyében hozzáértés okán és még sokféle indokkal virágzik nálunk a -másodállás* kora. Van másodállású főmérnök ós főkönyvelő, másod- és harmad-, sőt negyedállásű oktató és jogtanácsos, van hites könyvszakértő, kis- és nagytisztviselő, különböző szervező' és kalkulátor, anyagbeszerző és -elszerző*, főorvos és alorvos..., szóval tele vagyunk másodállásokkal. Na de mi a megoldás? Mert mit is kérdezhetne a jámbor halandó? Erre nem is olyan egyszerű a felelet, mert a másodállás helyenként az adott szakma hozzáértő emberének hiányából fakad. Sőt elengedhetetlenül szükséges is átmenetileg, mint piéldául a gyenge termelőszövetkezet elnöki tisztségét másodállásban vállaló állami gazdasági igazgatók vagy erős termelőszövetkezetek elnökei esetében. Van még ezenkívül néhány olyan szakterület, ahol az élet átmenetileg szintén indokolja a másodállást. De kevésbé hiszem, hogy mindenütt ezzel a szakemberhiánnyal magyarázható ez a jelenség. Mert esetleg másról is szó lehet itt. Talán olyasmiről is. hogy nem találták meg a megfelelő embert, hogy a másodállásból első állás legyen egy arra érdeme® és alkalmas személy számára. Vagy nem ez a legfontosabb? Az is lehet, hogy a legfontosabb talán az lenne, hogy az első állásban talán anynyit kellene dolgozni, hogy feleslegessé váljon a másodállás. Nehéz eset Igen, mert itt sokszor nem a munka, nem is a másodállás, hanem — a p)énz a lényeg. Van ilyesmi is. Összeköttetések, gyenge szervezők, helytelen káderkiválasztás. Azért mégsem indokolható mindezekkel együttvéve sem, hogy mi a "másodállások országa* vagyunk. A

z említettek csak példák arra, hogy közéletünkben és közerkölcsünkben még találunk eszménktől és célunktól idegen vonásokat. Nem áltathatjuk azzal magunkat, hogy majd az idő megoldja ezeket és a hasonló fonák jelenségeket. Az évek egyedül nem — csak a mi céltudatos munkánk morzsolja le e figyelmeztető -apmóságokat*. &. K.