Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. április 7. GILICZE JÓZSEF: EURÓPA, VIGYÁZZ! Háború vad szele dúlt, s ezer éveken ól a világon indulatoknak, s gyűlöleteknek mérge emésztett puszta romokká mindent, és mit a hajdani munkás kéz remekelt, az a tüzbeomolt mind újra, meg újra. Jól ismerjük a szégyenitatta múltat, az átkost. s még sem okult a vak emberi elme a múlt tünetéből. Egy örökölt átkos felelőtlenség, s hatalomvágy jogtalanul acsarogva ma újra gyújtani késztet! Lám csak, a háború magva öröktől benne lapul a társadalomban, hol dühe lángol a gyűlöletek vad táncainak és csattan a szíj nyomorult feketéken, míg csak létezik egy Meredith-ügy. s bármi gyalázat! Büszke Nyugat! Te a mondvacsinált demokrácia földje! Földje az ellentéteknek, s a csalfa jogoknak; meddig játszod az ostoba játékod a parázzsal, melyből az oktalan elme kirobbanthatja a lángot? Béke: az élet, béke a munka, béke: a holnap, s Itt fenyeget mór újra a rém Európa szívében, itt, nyugaton, mellettünk rejlik az ősi betegség ostoba fajgyűlölet "über alles" — újra jelet vár, s újra vilégkiölő késekkel vértezi testét! S százszor elátkozott ez a kép, ez a tegnapi bús gyász: Vad, komorarcú SS-legények a tegnapi má-ból díszmenetelnek a holnapon át — Európa vigyázz! Még csak vak lehetőségét mutogatja a távol, mint vékony köd, nő a napon a viharnak a fátyla, apró, halk zizegések sűrűsödnek a fákon, s túl az idők peremén már vad komorarcú homályban ott feketéll a vihar lapulón a vak égi határon! Most kiragadni kezéből a villámot, meg a fegyvert! Most! Ne a harc, de az Ész vigye majd diadalra a békét. Most! Ne ökölnek, ámde súlya legyen ma az érvnek, mellyel a józan megfontolt akarat viszi révbe végre az emberiség megtépett szent lobogóját. Vagy üt az óra. A perc tovahordja a messzi vidéken, csattog a vert vasa. míg dübörögve vágtat az égen! S már látom közeledni dübörgő ménen az átkot, lánba borítva a földet, a tájat, a messzi világot! Látom: A mennyköve csattog az égen, a földön, vágtat a fellegeket feketén lobogtatva dübörgőn! Vágtat okádva tüzet, meg acélt — a halált a világra pusztító tenyerével a Földnek a képibe vágva! Földreborulva a fák, csak a hamvuk, az üszke világol, s kénszagú tűznek füstköpenyébe takarva a távol emberi jajszava tépi sikoltva a sűrű sötétet... S nincs kegyelem! Csak vágtat az elszabadított végzet! Látom a füstben az új Hirosimát — emberi roncsok által öröklött, az unokákra is kiható rút rettenetét, s a szörnyű halált — nagy görbe kaszája egyre suhan, s hogy torzul gúnyba, mosolyba a szája döbbentő hahotával a kormos égre kacagva! Mert az utolsó nagy viharod lesz ez Európa! Bit ha elrobogott dübörögve halálszagú árnya: elhagyatott és puszta kihalt lesz minden utána. Nagy temetők holt, puszta csendje hull le föléje; sok milliónyi szétszórt sírnak az éje. Gyászos üszkök puszta parázsa borítja a földet, mely már többé új magokat, s csírát sose költhet, nem soha már ... Holt csillag pusztai mása lesz csak a Föld, s minden életnek nagy nyugovása, ' mely,.csak egykor bírva a békét fönn lobogott. s nem tudván megtartani azt, örök sírba bukott..! Ezt akarod? Nem! Száz meg ezer eskütevése feldübörög a határokon át a világba, a fénybe! Hogy békés gép alkatait formálja kezünk, és hogy ne lehessen az indulatoknak gátszakadása már soha többé! Végre örökre győzzön a békés földön a békés emberi nem nagy összefogása, óriás emberi eszmék nagy diadalma: a Béke! VARGA IMRE: A PORTO Nevetné most az egész Jó- is." Pedig a lánya is hallotta, reménység a vén Kerezsit, apja hogy forgolódik az de nem merik, mert csuda krudélis ember. Nemcsak az a pár paripa oly kényes-gangos, ami az ő vezénylete alatt még megmaradt a virsligyáraktól a szövetkezetben, de ő maga is olyan az ötven évével, hogy a szemérmesebb lelkű asszonyok nem szeretnének tavasszal találkozni véle sötétedés után. Hát még odahaza! Hogy szegény felesége, Varga Julis, nekiugrott Pesten az autónak, s ott maj radt az árva, azóta húszéves lányuk, Bözse a mindenes a házban. Szegény Bözse! Milyen élele is lehet ennek a lánynak! Járt volna hozzá egy legény, bizonyos Szűcs Gergely, de valamiért annak a szavajárását nem állhatta Kerezsi Gábor. Persze, szemben nem mondta meg neki, csak mikor vasárnap kocogott volna a tanyába a legény, hát az örökösen éhesen tartott, fertelmesen mérges, borjú nagyságú komondor, a Tisza eleresztve nyargalászott a jól bekerített udvaron. A tanyába jutás csakis az udvaron keresztül lehetséges, a koi mondor viszont egyáltalán nem volt tárgyaló kedvében, sőt akkorákat vakkantott, mint egy kisebb légvédelmi löveg. Elmaradt így Szűcs Gergely, s bánatában Szegedében beiratkozott egy gépkocsivezető tanfolyamra. Akadt volna aztán egy másik szívszerelem is Bözsének, egy most odavetődött tanílócska, egy épp huszonkét évet elmúlott legényecske, aki nagyon értett a lány nyelvén, főleg, ha nem kellett beszélni, de erre is felfigyelt Kerezsi. Hogy nagyon i bele ne melegedjenek a dologba, vekkert állított a legényke széke alá, s az kilenc órakor éktelen csörgésbe kezdett. Amire természetesen előjött Kerezsi, ott hagyta a rádióját, elővette a tanító úr kabátját, tartotta, bújjék be• le a fiatalúr. „Hát igen", | mondogatta álszent pofával ilyenkor Kerezsi, „le kell feküdni magának is. tanító elvtárs. Reggel nyolckor kezdődik, ugyebár, az iskola. No, legyen szerencsénk máskor ágyában, milyen nehezen jön álom a szemére, de hallgatta a vén szívtelen is lánya epekedő sóhajait, ideges magahányását, vergődését, néha hüppögését is. De ahogy a nap lement, aztán megint felkelt, úgy tett Kerezsi is. Semmiről nem szerzett tudomást. Láthatóan csak a Jóreménység lóállománya érdekelte. No, Zsiga fia azért valamit csak visszafizetett az apjának. Már a természetével. A legény túlvolt a katonasoron, ereje teljében virult. És élte világát. Ügy értve, hogy azt csinált a Jóreménységben, amihez kedve volt. Most éppen az építkezéseken buzgólkodott, s többet ért, mintegy szabályos pecsétes papírral bíró ács- és kőművesmester. Csudálatos keze, szeme, értelme van Zsigának. Volt igaz már traktoros is, aztán a téesz beszerzője is, most éppen építkezni vágyott. Hogy mért erre jött habókja, azt sehogyse gyanította meg a vén Kerezsi. Pedig ha többet járatja a szemét, rájöhetett volna valamire. Az új sertésvállára lökte a hucimucit. „Értve" — mondta. És elment, hogy még csak nem is köszönt. Magában mosolygott még a fiú legénykedésén, s gondolta: kutya fattyú, majd hazakerget az éhség, meg a gondozás hiánya! De hamar lefogyott ám a bazsalygás az arcáról. Elébb az hírlett, hogy egy rokon, morogva ugyan, de befogadta a legényt. Az esetre pedig kerek tizenhárom napra, szombaton délben, amikor nyolc fogatával éppen trágyát fuvaroztak a távoli Négyegyenes dűlői földekre, egy motoros atyafi kurjantott rá. „Hát kend, Kerezsi Gábor, nincs ott az esküvőn?" Kijjebb állt az atyafi, ostorával nem érhette el. de a kajánkodó kurjongatásbój kihámozta, hogy bizony a fia ma 11 órakor már meg is esküdött Petrovics Sztoján és Szabó Ágnes Joli nevű lányával, s már eszik is a csigalevest. Hozzá — ő nélküle. Ügy kívülre nem mutatott semmivel se több érdeklődést Kerezsi, de szeme most már többet elkaHngyált a Petrovics tanya felé. Menyét egy-| farmot meg a górérendszert szer sem látta, fiát is csak éppen Petrovics Sztoján ta- hébe-hóba, messziről. Mondnyája mellett építik. Ott épí- ták, az új embernek bolond tik, kérdezné Kerezsi Gábor, jó a kedve, egész belegírheMi van abban? Csakhogy sedett a szerelembe, meg a ennek a > növénytermesztés- munkába. Molnár Péter, az ben dolgozgató, bicsérdista, Elekről ideköltözött embernek meg a csirkenevelésben szerencséskezű feleségének, elnök segítséget ígért neki, ha itt elkészülnek. A családi kulipintyóhoz. Hallgatta ezeket Kerezsi, s utána ment a Szabó Ágnesnek van ám egy dolgára. Csak mikor Bözse fekete hajú, ragyogó szemű, egy este, lábmosás közben eleven és rémkomoly lánya, odaszólt neki: „Tudja-e, édesakinek a nevét a legfertel- apám, hogy Joli... szóval... mesebb szájú surbankó sem úgy van?" — akkor vizes meri a szájára venni. Petro- lábbal ugrott ki a szoba kövics Joli. zepére, felkapta lányát, szoA szerelem nem mindig rította, forgatta: „Hát ezt szavakkal kezdődik. Hanem csak így mondod? Csak így csak nézéssel. De ha már be- mondod?" Forgatta, forgatta — Szombaton házibulit rendeznek —- közölte a fiam. — De nehogy anyuka azt higgye, hogy kétes elemek jönnek. Franek papája fejes. Wojtek a Vajmiért Igazgatójának a fia, Danuta örege is magasan trónol. De Pietrek a leggazdagabb, mert az ő papája maszek. Ha Pietrek átcsúszik a X. osztályba, nyugal üdülést kap a papájától. Amikor átcsúszott a IX-be, robogót kapott. — De két kettesed van, fiacskám —, próbáltam meggyózni csemetémet, aki két fejjel magasabb nálam. — No és? Folyton magolni, az csak hülyéknek való, és ha egy jót csörgők, mindjárt jobban megy a tanulás — vágott vissza a langaléta. — Persze nem akarom, hogy a fiam hülye legyen — vonúltam vissza —, de nem lehetne máskor? Olyan fáradt vagyok. — Anyuka majd bezárkózik a szobájába, és kész. Házibulira úgyse járnak be a szülők. Ez így szokás. Gátlasokat okoznának nekünk. Egyszer egy apa bejöttt, most is a kórházban fekszik. Különben is arra kérem anyukát, hogy ne idegesítsen engem. mert átmeneti korban vagyok és ilyenkor a serdülő ifjú érzékeny. Végzetesen hat rá, ha visszautasítják a kívánságalt. — Hét persze, drágám! — rémültem meg. — De legalább állítsátok halkabbra azt a dzsesszt. — Miért nyilatkozik anyuka olyasmiről, amihez nem ért? A halk dzsessz olyan, mint a hideg nokedli. Ha anyuka megbéklyózza az ifjúság akaratát, akkor komplexumaink támadnak. Különben sem azért hozza el Pietrek a Grundig magnetofonját, amit azért kapott, mert átcsúszott a VJU. osztályba, hogy aztán ne ereszthessük ki a hangját. — Jól van, fiacskám. Eresszétek ki a Grundigot. Én nem megyek be, mint az a papa. aki a kórházban fekszik. De az előszobába kimehetek? — Oda kimehet, anyuka. Szombaton ötkor kezdődtek a csengetések. A fiam flegmatikus ábrázattal nyitogatott ajtót, átvette a vendégektől a lemezeket, fogadta a lányokat. Pietrek valóban elhozta a magnetofont és egy nádszálkarcsú szőkeséget, akinek tupírozott kontya egy atlag06 lakóház első emeletének maHÁZIBULI Irtu: Krvstina Zvwulska gasságát érte el. Láttukra fiam felordított: — Hohó, Pietreknek új Ankéja van! — De, fiam, illik így beszélni egy vendég hölgyről? — rémültem meg. — Juj, meg is halok! — visított fel a lány —, a néni azt hiszi, hogy Anka az lány? — Hát nem lány? — Juj, hát Paul Anka, korunk legnagyobb énekese! Csakugyan rövidesen megszólalt Anka Dzsambola, dzsambola..., dzsambola Jó ... Bezárkóztam a szobámba, fejemet a párna álá dugtam, a párnára ötkilós súlyt helyeztem. Nem használt. Először a fölöttünk lakó asszonytárs érkezett meg. — Igyekszem megérteni az ifjúságot és a fiatal lelkek mélységeit — mondta —. de megfájdult a fejem. — Tessék talán bemenni hozzájuk és megkérni őket, hogy halkítsák le. — No nem. azt már nem. Még azt mondanák, hogy maradi vagyok.. Maga szülte őket, magának kell lehalkílania! Aztán jött az alattunk lakó szomszéd. — Tudom, az Ifjúság a nemzet jövője, de nem doboghatnának kicsit kevésbé? — Bizonyára! Maga, szomszéd úr, aki hires partizán volt és egész csomó kitüntetése van, biztosan lecsendesíti őket. — Elmúltak azok az idők. drága polgártársnő — válaszolta. Azt mondanák, hogy dogmatikus vagyok és ..., afféle módszereket alkalmazok. Akkor már inkább dobogjanak! A házibulin most Celentano remegtette a falakat. Tatatátá bá-csi.. Mármint hogy a csókok. Nem is tudom, hogy ezer, és mindegyiket végigénekli! Az ajtó előtt ácsorogtunk, amikor jött a nagymama, hogy hozzuk ki neki az ablak mögül a húst, most kell feltennie/ hogy "Szombat estétől vasárnap reggelig" megfőjön, ahogy a film is mondja, mert vasárnap — mint rendesen — úgysem lesz gáz. — Tessék bemenni, Anyukám — örültem meg. — Hogy én? Ott egyiknek olyan izmai vannak, mint a Mister Universumnak! Akkor már inkább lemegyek a henteshez másik húsért. Odabent váratlanul csend lett. Benéztem a kulcslyukon. Sötétség! Csak a sűrű füst kavargott. Tömény erotika! — Hallottam, hogy ilyenkor.. „ suttogta izgatottan a nagymama. — Rajtad a sor, Baska — hallatszott ki egy férfihang. — Minden lehetséges — mondta a szomszédasszony —, ha rossz házasságokból származó gyermekek vannak odabent. Olvastam erről. — Mit tudom én, milyen házasságokból vannak? — reszkettem az idegességtől. — Drága szomszéd úr, menjen be — könyörögtem a partizánnak. — Maga annyi németet kinyírt! — Nyugalom, polgártársnő! Azok ellenségek voltak, ezek pedig a mi gyermekeink. Beismerem, hogy ifjúságunk hétnyolcad és fél százaléka züllésnek indult, de az eredmények mutatószáma egyre emelkedő görbét mutat. — Na, most mutasd meg, hogy mit tudsz. I.ucynka! — hörgött odabent egy újabb férfihang. — Az iskolareformmal kellett volna kezdeni — mondta a partizán. — Öóóó — hallatszott ki egy elhaló leány sikoly ... A nagymama nem bírta tovább: — Átéltem három háborút, átélem szélgetésben is tud folytatódni, abból igencsak lesz valami. Itt is így alakult. A mennykő pedig akkor csapott le, amikor egy vasárnap délután Kerezsi Gábor meglátta a város főutcáján az ő egyetlen, sokat tekergő, drágalátos fiát Petrovics Joli oldalán. Mentek, mentek azok, fogva egymás kezét, már szó nélkül, s merev mosollyal meredtek maguk elé. Elég volt neki. Mindent értett. a szegény lányt, vagy öt percig, úgy mezítláb. S Bözse ájuldozva érezte, az ő apja micsoda bikaerős nrég most is. Hirtelen csodás változás ütött be a Jóreménység életében. Mindenki azt mesélgette, az ifjú Kerezsi Zsiga és felesége, Petrovics Jolán, vasárnap az öreg Kerezsinél ebédeltek. Másik vasárnap szintén. De akkor már egy kosztümre való galambszínű Kerezsi hazanyargalt, s mire szövet is ott volt. És ez igy este felé Zsiga is előkeveredett, elhűlve észlelte, hogy nemcsak a Tisza ugatta meg, de minden fehérneműje, ruhája be van kötve egy lepedőbe, s ott lóg a ház előtt, az ágason. Apja se késett soká a magyarázattal. — Ide figyelj, te Zsiga! Sok latorságodat elnéztem, lenyeltem. De hogy nekem beleessél egy ilyen, idejött, zöldevő, eleki ember közönséges lányába, azt már nem, édes gyermekem. Vagy nem állsz véle többet szóba, vagy — ehol-e az örökséged. És isten veled. Énnekem ugyan ide nem hozod annak a tyúknevelő Szabó Ágnesnek, meg az abrakfaló apjának a lányát. Értve? A fiú arcán jártak az inak, mintha mócsingot rágna, aztán belenézett apja szemébe. Egy percig némán meredtek egymásra. Aztán a legény megy már minden héten. Ebédelés, trakta, ajándék. Mintha szabályosan udvarolna a vén Kerezsi a menyének. Most, hogy a nőnapi teázás dolgát megbeszélni összegyűltek a Jóreménység aszszonyai a szövetkezet kaszinójában. a bizonyos Kovács Matyiné, Csarnai Mari csipkelődve odaszólt Petrovicsnénak: „Hallom, Ágnes néném, hogy amit megspórolt nászútra, a vén Kerezsi a lagzin, most duplán megfizeti. Igaz-e, hogy fizeti a portót?" Azt aztán várhatták, hogy Petrovics Sztojánné mond valamit. Mert csak mosolygott boldogan és kétértelműén. Amiben az is benne lehetett: hogy: úgy van, úgy van! De az is, hogy — ismerem és a nászuramat. Jobb, ha nem szól szám. Mert akkor nem fáj fejem ... MOSOLVGÓ SZÍNHÁZ A VÉGREHAJTÓ A PRÓBA A szegedi színtársulat an- Baróthy Józseffel, az 1910nak ideién egy vidéki kis vá- es évek szegedi szintársularosban vendégszerepelt, ahol iának kitűnő színészével törszínészt ritkán, de végrehaj- tént meg az alábbi história, tót annál gyakrabban láttak Egyszer egy derék cslzmadiaaz emberek. A kellékes po- mesternél lakott, akivel hatyojegy eVenében szedte ösz- marosam ió barátságot kötött, sze a kellékeket. El JŐ este a Reggelenként, amikor felölVégrehajtó- című darab ke- - - - tözködött. meqreggeliietl s nilt színre. A színház meg- vette a la'cpját, l otját a<sizm. s az előadás rendesen madiamester sose felejtette el a házibulit is! — kiáltott, félrerántotta I >°Jvt a második felvonás kö- megkérdezni tőle: az ajtót és berohant. Egy idő múlva sápadtan tért vissza, kezében a húsos fazékkal. — Keresztrejtvényt fejtenek — mondta reszkető hangon. — ó, istenem! — fakadtam sírva a boldogságtól és átöleltem éppen kilépő fiamat. — Mi meg már züllött erotikává,' vádolunk benneteket! — Ugyan, anyu — válaszolta a fiacskám. — Azt már réges-régen meguntuk! (Fordította: Murányi Bea) zepeig. Ott azonban kitört a _ Hova megy művész úr? botrány. A színpadon árve- _ Próbára —, felelte Barés volt, a végrehajtó kezdte róthy minden reggel, a bútorokat elárverezni. De Mikor már vagy két héamikor az első bútordarabra tlg minden istenáldotta regkerült sor, egyszerre csak oel azt a feleletet kapta a csizmadiamester, hogy a művész -próbára- megy, egyszonyság a nézőtérem és k<a- szer csnk megCs jválta a fefelugrott egy termetes aszbálni kezd: — 7génypört jelentek be! Hozzí ne nyúljanak! Enyimek a bútorok. j csak kölcsön adtam a komé1 diósoknak. jét és íg fakadt ki— Ug;F •> M-(T NA IS encsudá->á"'ok próbálj-' ann it a művész ti-? Ha látja, hogy nem megy, miért nem hagyja abba? K. L.