Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1963. április 4. Juhász Gyula, a szegedi Munkásszínpad alapítója // Szabadságunk születésnapja — véletlenül, de így is szép szimbólumot kínálva — egyúttal Juhász Gyulának, a mi költőklasszikusunknak is születésnapja. Ma lenne nyolcvanéves. s immár negyedszázadnál több, hogy halott. Kortársai, barátai közül még sokan élnek, jó néhányan olyanok is, akik pár évvel idősebbek voltak nála. Még ő is élhetne ... Az utóbbi idöoen számos kiadvány mutatta be a költő arcát, életét, müveit. Ezeket ismételni, pályaképéi újra és újra pár sorban megrajzolni, fölöslegesnek véljük. Azt hiszszük, többet mond az olvasónak is. ha a jubileumi alkalmat am használjuk föl, hogy életének, munkásságának még mindig kevéssé ismert mozzanataira derítünk fényt, homályban maradi munkásmozgalmi tevékenységének újabb adatait hozzuk nyilvánosságra. Elégedetlenség a kispolgári ízlést kiszolgáló m üsorpolitikává l A Legűjabbkori Történeti Múzeum első két évkönyvében (1959—60) Nagy Dezső folytatásos tanulmányban foglalkozott a szegedi munkásszínjátazás, a Munkásszínpad törtéhetével, s általában a szegedi munkáskultúra hagyományaival. Dolgozatában fölvázolta a szegedi költőnek, Juhász Gyulának a helyi munkásmozgalomban, a munkáskultúra gazdagításában betöltött szerepét is. Nem mutatott azonban rá a leglényegesebb mozzanatra: arra, hogy Juhász Gyula volt tulajdonképpen az 1919 nyarán alakult Munkásszínpad alapitója. ' A Munkásszínpad 1919-be1i megalapítására a föltételeket a forradalom teremtette meg. Külső föltételeit az akkori Berlini körúti Munkásotthon jelentette, szellemi szülőjét pedig Juhász Gyula kezdeményezésében kell látnunk. A költőnek a színjátszással lmpcsolatos rokonszenvét, hogy ne mondjuk: szenvedélyét. már jól ismerjük verseiből. cikkeiből, vallomásaiból, életrajzi adataiból. Azt is tudjuk, hogy 1918 nyara óta szinte szüntelenül ostorozta a szegedi színházat, vezetését, Almássy Endre igazgatót, a kispolgári tömegízlést opportunistán és önzőn kihasználó műsorpolitikáját. Mikor úgy látta, hogy a polgári forradalom sem hozott lényeges változást a színház életében, s nem számíthat arra, hogy a színház az új idők szellemében megújulva a nép szellemi fölemelésének és színvonalas gyönyörködtetésének műhelye lesz, akkor más úton tett kísérletet e cél eléréséi-e. Ocskay Kornéllal 1919. február 8-án beadványt Intézett a költő a városi tanácshoz, második szegedi színház fölállítása tárgyában. Az ötletre dr. Szalag Lászlónak egy hasonló javaslata vezethette Juhász Gyulát. Szalaynak a szegedi néptanácshoz január végén benyújtott javaslatáról a Szegedi Napló január 31-i száma adott hírt Szeged Népszínháza címmel, méltatva a kezdeményezést, de realitását röglön kétségbe is vonva. A kezdeményező Szalay erre a február 1-i számban részletesen kifejtette elgondolását. A Délmagyarország február 19-i számának A Munkástanács a második színházról című közleménye — anélkül, hogy Juhászék hasonló kezdeményét említené — Szalay indítványáról közli, hogy a színházépítést a Munkástanács levette napirendjéről. Másnap A proletárszínház és a Munkástanács című közlemény részletesebben tudósít a döntés okáról: téglaés munkaerőhiány miatt vették le a napirendről; előbb lakás kell; magát az eszmét a Munkástanács helyeselte. Javaslat új színház építésére A Délmagyarország február 2l-i számának A szegedi színház sorsa című híre ismét Juhászék tervéről beszél csupán. melyet a néptanács — valószínű Szalaynak a Munkástanácsban tárgyalt .javaslatától teljesen függetlenül — vitatott meg. A közlemény így szól: -Az új színházak építésére vonatkozó ajánlatok részletezését kéri a tanács. Ez szép dolog, a szegedi hatóságnak, úgy látszik, nem elég részletezés a Juhász Gyula nagy neve." Juhászék híres beadványukban többek között ezeket írják: -Kultúrát a népnek: e két szó jelenti programur\k művészi és szociális tartcümát. Komoly versenyt akarunk, amelyben elsősorban Szeged város és népe* legyen a nyertes .. Az új színház építésének terve persze — ebben igaza volt a munkástanácsnak és a néptanácsnak is — irreális volt. A háború utáni nyomorúság idején lehetetlen volt e javaslatot megvalósíthatónak tartani. Mégis néhány tanulságot érdemes levonnunk. Egyik, hogy — jóllehet a beadványban diszkréten elhallgatták — a javaslat megtételének egyik motívuma: elégedetlenségük az Almássy vezette városi színház színvonalával, műsorpolitikájával. Másik, hogy Juhász ebben az erőfeszítésben harcostársra talált ifjúkori jó barátjában, az operaénekes Ocskay Kornélban, s bizonyos, hogy közös föllépésük eredményezte két hónappal később, a Tanácsköztársaság idején, együttes direktóriumi munkájukat a szegedi színház élén. Harmadsorban: a terv, bármennyire is illuzórikus, Juhász és Ocskay őszinte hitét és lelkesedését mutatja a színházi kultúrának demokratikussá tételére irányuló szándékukban, s ez már önmagában Is megbecsülendő. Negyedszer, mint a következőkből kitűnik, a népszínház, proletárszínház gondolata az ellenforradalom győzelme után bizonyos tradíciót jelent majd a szegedi munkásoknak, amikor — új színház építése nélkül ugyan, a Munkásotthon nagytermében — megszervezik a Munkásszínpadot, éppen Juhász Gyula irányításával. A dolgok tehát, jelképes láncolattal, végső soron összefüggnek, ezért a február 8-i javaslatéi — irrealitása ellenére — mint a szegedi művelődéstörténet, színháztörténet jelentős eseményét értékelhetjük, melynek gyümölcsei a 'Horthy-rendszer idején a szegedi munkásszínjátszás értékes teljesítményeiben éltek be. A nép színháza A terv februárban elakadt, március végén és áprilisban Juhász Gyula lett a szegedi színház irányítója, a színházi direktórium elnöke, tehát terveit, álmait ott kezdte megvalósítani. Az ellenforradalom május elejei hatalomra jutása után azonban a költőnek távoznia kellett a színház éléről. S ekkor érlelődik meg benne, hogy a februárban tervezett »második színházat"» a nép színházát mm • Munkásotthonban valósítja meg! Hogy ez az összefüggés nem utólagos, nemcsak mi kapcsoljuk össze ma a történelmi mozzanatokat, arra bizonyság a Délmagyarország 1919. május 14-i számának ez a közleménye: "Az utóbbi hónapokban két új színház építését is terveztél:, .de a tervezgetésnél tovább nem jutottak. Pedig egy második színházra művészeti szempontból is nagy szükség lenne, mert a meglevő nem áll feladata magaslatán és minden verseny nélkül lévén, nem teljesíti kultúrhivatását. A tervbe vett második színház irodalmi jellegű lett volna és a munkásosztály kultúrigényeit lett volna hivatva kielégíteni. A cél elérhető lesz második színház építése nélkül is, poha a második megalkotása már nagyon kívánatos. Tudvalevőleg az új Munkásotthon emeletén pompás színpadot létesítettek, a nézőtér helyisége pedig olyan terjedelmű, hogy kilencszáz ember kényelmesen elfér benne. Ha a munkásszínpadot és a nézőteret, amely most műkedvelő előadások tartására szolgál, bizonyos összegű költséggel átalakítanák, rendes színházat lehetne létesíteni. Az életre való tervvel komolyan foglalkozik a munkásság vezetősége, amely kamarajátékok, mesejátékok és misztériumok előadását szándékolja az átalakított színházában. Minden támogatást megérdemel a szép terv, mert a proletárifjúság nevelése elsőrendű kultúrérdek és a művészi célokat szolgáló irodalom istápolása kötelesség«. A költő elfelejtett tevékenysége Gyanúm, hogy e sorokat Juhász írta, minthogy azonban nincs benne elég tartalmi-formai bizonyíték, nem vehetjük föl művei közé. De az már bizonyos, hogy maga a terv, az elgondolás tőle származik. A bukás után a Délmagyarország szerkesztőségébe, valamint a Munkásotthon színháztermébe húzódott vissza a költő, és a toll és a szép szó eszközeivel próbálta fölvenni a harcot az ellenforradalom ellen, a munkásosztály érdekeiért. Erőfeszítése nyomán született a szegedi Munkásszínpad, amelyet évekig irányított is. Ennek révén került a munkásmozgalomba Juhász tanítványa, a Szegedre kerülő József Attila. Ö előtte nincs is más magyar költő, aki annyit tett volna a munkáskultúra fejlesztéséért, mint éppen mestere. Igaz, hogy Juhász Gyulának ez a kezdeményező szerepe, miután a mozgalommal váló kapcsolatai a 20-as évek közepén lassan meglazultak, a kortársak előtt már feledésbe merült. De bizonyság az is, hogy igy tudta róla az ellenség is, s nem is rejtette véka alá rosszallását! Amikor 1925-ben Juhász Gyula bíróság előtt állt, mert a ••levitézlett kormánybiztos", a szegedi szélsőjobboldal vezéralakja, a Szegedi Üj Nemzedék főszerkesztője, Dobay Gyula sérelmezte a költő egyik harcos kurzusellenes vezércikkének róla szóló passzusait, akkor Dobay — aki mint ügyvéd maga mondta el vádbeszédét — egyebek közt azt kiáltozta a bíróság előtt: "Ez az ember Szegeden Munkásszínpadot létesített!« Ami neki hazaárulásnak tetszett, az Juhász Gyulának dicsőséget jelentett. Akkor is, most is. Illő, hogy erről ne feledkezzünk meg. Péter László UJ VEZETOSEGEK a művelődési otthonok élén Most zajlottak le a város művelődési otthonaiban a kétévenként esedékes társadalmi vezetőségválasztó gyűlések. Az igazgatói beszámolók az elmúlt két cv eredményeinek értékelésén kívül behatóan foglalkoztak azokkal a problémákkal, melyeket az új társadalmi vezetőségeknek kell megoldaniok a művelődési házak munkájának megjavítása érdekében. A művelődési házak munkájának irányításakor gyakran tartották szem elölt, hogy egy művelődési háznak kulturális gócnak kei] lennie. Bizonyos eltávolodás érezhető sok esetben a művelődési otthon és'a környék lakossága között. Az otthon nem ismeri a lakosság igényeit. a lakosság nem érdeklődik a rendezvények iránt, s az otthon elveszti éltető elemét, a tömegbázist. A művelődési házak eredményes munkáját sokszor az is gátolta, hogy a társadalmi vezetőség tagjai nem a kellő aktivitással, odaadással, olykor objektív akadályokkal eredménytelenül küszködve végérték munkájukat. A postás művelődési otthon vezetőségének tagjai például jórészt postások, éjjel-nappal utazgató elfoglalt emberek. Így szinte lehetetlen egy-egy olyan vezetőségi ülés megszervezése, ahol a vezetőség teljes szamban összejön. A művelődési otthon irányítását — akár több más otthonban — az igazgató és egy 3—4 tagú aktívabban dolgozó csoport végezte. A vezetés ilyen körülmények között nem lehetett elég körültekintő, figyelme nem terjedhetett ki a sokoldalú munka közben adódó szertágazó problémák mindegyikérc. A vezetőségválasztó gyűléseken az igazgatói beszámolók részletesen elemezték az öntevékeny művészeti csoportok munkáját. A legégetőbb problémák egyike az utánpótlás kérdése. A fiatalok nem kapcsolódnak be kellő számban bizonyos művészeti csopor. tok munkájába. Ennek egyik oka az, hogy ezt a munkát egyes vezetők még mindig szórakozásnak veszik, s nem hajlandók társadalmi munkának elfogadni. Vonakodnak intézkedésekkel elősegíteni azt. hogy a művészeti csoportok tagjai számára legyőzhetővé válhassanak a rendszeres próbalátogatás objektív akadályai. Az állami és pártvezetők személyes példája sokat lendíthetne a közönségszervezés ügyén is. A művészeti csoportoknak erős mezőnyben kell helytől lmok. A színház, a televízió, a többi művelődési otthon művészeti csoportjai komoly riválisok, amelyek mellett csak színvonalas produkciókkal és aktív szervezéssel lehet állandó közönséget rezni és azt megtartani. A kötelező anyagon felül... Hét éve dőtqpziU az cypetemen a filmesztétikát kollégium Hat esztendővel ezelőtt, az 1957—58-as tanévben a Szegedi József Attila Tudományegyetemen filmklubot szerveztek. A kezdeményezés akkor egyedülálló volt. Abban az időben az ország egyetlen egyetemén sem próbálkoztak hasonlóval, azzal tehát, hogy a hivatalos tanulmányi anyagon felül esztétikai képzést is nyújtsanak a hallgatóságnak. Az eltelt esztendők bebizonyították a szegedi kísérlet életképességét, helyességét. Egyrészt ebből a klubból nőtt ki az a filmesztétikai speciálkollégium, amely ma már a hallgatók százait foglalkoztatja, másrészt azóta már az ország több egyetemén és főiskoláján is szerveztek hasonló vállalkozásokat. JlencUteied képié* Gruber László, a tudományegyetem tanulmányi osztályának vezetője javasolta hat esztendővel ezelőtt a filmklub létrehozását. Ma is ő az egyik vezetője ennek a munkának. A filmesztétikai kollégium tevékenységéről vele beszélgettünk. — Rendszeres filmesztétikai képzést, filmesztétikái alapvetést akarunk nyűjtani hallgatóinknak — mondotta Gruber László. — Azt szeretnénk elérni, hogy a hallgatóság különbségét tudjon tenni a giccs, a szirupos történet és az igazi, mély mondanivalójú, művészi filmalkotás között. A foglalkozásoknak ezenfelül még praktikus céljuk is van. Ismeretes, hogy 1965-tól a középiskolákban is bevezetik a filmesztétikai kérdésekkel való kötelező foglalkozást. A mi speciálkollégiumunk felkészíti a tanárszakos hallgatókat arra. hogy majdan az. egyetemről kikerülve ennek a feladatnak is eleget tudjanak tenni. Hetitéd. etöadáó, uita Beszélgetésünk további részéből kiderül, hogy a filmesztétikai kollégium munkájába nemcsak a tudományegyetem, hanem a tanárképző főiskola és a tanítóképző hallgatói is bekapcsolódtak, sőt részt vesz benne a Ságvári és a Radnóti gimnázium filmszakkörének néhány tehetséges tagja is. A foglalkozások szigorú tervszerűséggel folynak. A hallgatók havonta kétszer filmvetítésen vesznek részt. Ezeken — az elmúlt két évben — többek között a következő kimagasló alkotásokat látták: Pudovkin Anya, Dreyer Jeanne d'Arc mártíromsága, Griffith Intolerance és Welles Aranypolgár. A vetítés után a hallgatók a Szabadság Moziból rögtön az Ady téri egyetem nagy előadótermébe vonulnak, ahol a bemutatott filmről és a filmhez kapcsolódó esztétikai problémákról hallanak előadást, amelyet vita követ. Ezeken a foglalkozásokon dr. Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió filmművészeti főosztályának vezetője tartja az előadásokat és ó vgzeti a vitát is. Az idei tanév második felében, tehát úgyszólván csak néhány hete, bevezették a filmesztétikái szemináriumokat is. Ezeken dr. Matolcsy György előadásainak anyagát beszélik meg a hallgatók az egyetem, a főiskola és a tanítóképző tanári karának több tagja — dr. Görög József, dr. Kapossy Márton és dr. Zsámbéki László —, valamint egv filmdramaturgnak k^pzülő egyetemi hallgató, Csányi László vezeti. Azoknak az egyetemistáknak, akik népművelési képzésben vesznek részt, ezek a szemináriumok kötelezőek. Az anyagot dr. Vágvölgyi András egyetemi adjunktus irányításával dolgozzák fel. A kétesztendős filmesztétikai kollégium iránt a kezdet kezdetén is igen nagy volt az érdeklődés. Ez azóta állandóan fokozódik. Annyira, hogy a jelentkezőket már nem is tudják felvenni. Kevés filmesztétikus van az egyetemen, nincs aki foglalkozzon velük. leiuek A tervek szerint a kollégium vezetői a közeli jövőben egy speciális feladatkörű filmstúdiót szeretnének létrehozni. Ez a stúdió kisfilmeket készítene az egyetemi fiataíok életéről, illetőleg később az egyetemi oktatásban is felhasználható rövid filmeket csinálna. Az eltelt két esztendő azt bizonyítja, hogy a kollégium munkája hasznos és szükséges volt. Érdemes tehát figyelemmel kísérni, segíteni tevékenységüket. Hangversenyező csoportok a Zeneművészeti Szakiskola növendékeiből A Zeneművészeti Szakiskola növendékeiből üzemekben és intézményekben hangversenyező ••brigádokat" szervezett a közelmúltban a Zeneművészeti Szakiskola KISZszervezete. A csoportok már meg is kezdték munkájukat. Csányi Katalin, Dácsin Mária, Dömötör Iván és Kutas Ádám az Ifjú Gárda otthonban, Bánhidi Mária, Burián Miklós, Farkas Mátyás, Papp Sándor, Tóth István és Villányi Anikó a Vakok Intézetében, Aldobolyi Nagy Magda, Belle Ferenc, Kovács Zsuzsa, Rideg Lajos, Schulter Csilla, Szalai József, Török János, Ormándlaki Zsuzsa és Visy Gábor pedig a Gépipari Technikum növendékei részére rendezett hangversenyen szerepelt nagy sikerrel. A hangversenyező brigádok a jövőben még több intézményt, illetve üzemet keresnek fel. Új szakközépiskola nyílik Szegeden A Munkaügyi Minisztérium a közelmúltban elhatározta. hogy azok mellett az iparitanuló-intézetek mellett, ahol erre a tárgyi és személyi feltételek biztosítottak. az új. 1963—64-es tanévtől kezdve szakközépiskolákat nyit. A szakközépiskolák célja, hogy sokoldalúan müveit szakmunkásokat neveljenek a népgazdaság szániára. Szegeden a Móra Ferenc Iparitanuló Intézet mellett szerveznek ilyen új szakközépiskolát. Az új, mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola szeptemberben nyílik meg. Tanulói a mezőgazdasági erő- és munkagépek szereléséi-e, javítására és karbantartására vonatkozó elméleti és gyakorlati tudnivalókkal ismerkednek meg és közben a középiskolai anyagot is elsajátítják. Tanulmányaik befejezésekor szakmunkásvizsgát tesznek és érettségiznek. A végzett tanulók természetesen egyetemi továbbképzésre is jelentkezhetnek. A Munkaügyi Minisztérium úgy döntött, hogy Szegeden az ipari tanulók elméleti oktatását a Tolbuhin sugárúton összpontosítja. Ezért itt 14 millió forintos beruházással korszerű iskolát építenek. Az intézethez tartozó kollégiumot és tanműhelyeket a repülőtéren alakítják ki. ( (