Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

Vasárnap, 1963. április 28. DÉL-MAGYARORSZÁG » 7 Gazdag, egész napos program a munkásosztály nemzetközi ünnepén Szerdán délelőtt nagygyűlés lesz a Széchenyi téren A munkásosztály nemzet- lista Munkáspárt Szeged váközi ünnepének, május elsejé- rosi bizottsága, a megyei jonek -gazdag hagyományait gú városi tanács végrehajtó elevenítik fel Szegeden az bizottsága és a Hazafias Népidén is. Az üzemek, intézme- front városi elnöksége rendez, nyek dolgozói már napok óta A nagygyűlésen Komócsin készülődnek erre a szép ta- Zoltán elvtárs, az MSZMP vaszi ünnepre, egyrészt kü- Központi Bizottságának taglönböző munkafelajánlásck- ja, a Népszabadság főszerIcai, másrészt a középületek kesztője, Csongrád megyei ordíszitésével, transzparensek szággyűlési képviselő mond készítésével és a szórakozás, ünnepi beszédek a közös ünneplés megszerve- A nagygyűlés után egészzésével. A társadalmi és tö- napos szórakoztató program megszervezetek ugyanakkor várja a szegcdi dolgozókat, egésznapos gazdag program- Az újszegedi szabadtéri színről gondoskodnak. A reggeli padon változatos kulturális órákban zeneszóra ébred és sportbemutatók követik majd a város: szegedi zene- egymást. Feliérnek a művészi karok járják az utcákat, s műsorban a Szegedi Nemzeti vidám dallamokkal'köszöntik Színház művészei, az ÉDOSZ az ünnepre ébredő várost. A és a Szegedi Orvostudományi hagyományos ünnepi felvonu- Egyetem tánccsoportja és a lás délelőtt kilenc órakor D+C tánczenekar, kezdődik. Az üzemek, hivatn- Külön gondoskodnak a lok és intézmények dolgczói gyermekek szórakoztatásáról, munkahelyükről vagy más Délután 3 órakor ingyenes megbeszélt találkozóhelyről előadást tart a Bábszínház, s együtt indulnak a Széchenyi ugyanebben az időpontban térre, ahol a minden irány- Újszegeden, a Liget Vendéglő hói érkező csoportok gyűle- előtti téren vidám, tréfás verkeznek. senyeket rendeznek az úttöDélelőtt tíz órakor kezdő- rők számára, dik meg a Széchenyi téren a Az egésznapos szórakozást május clseji ünnepi nagygyű- este látványos tűzijátékkal lés, melyet a Magyar Szocia- folytatják. Kétmillió tulipán A szegedi Űj Élet Tsz-ben kétmillió tulipán kelyhe díszlik a hatalmas, tízholdas bodomi táblán. MÁJUS ELÉ Május elsejének közeledtekor önkéntelenül eltölt mind- gozik Szegeden. Először a annyiunkat az a nagyszerű érzés: most az egész világon kö- kiskundorozsmai üzemegység zös érzelmek dobogtatják meg száz milliók szívét! A mun- építkezéseit vezette, rövidekásosztály vágyait megformáló májusi gondolatokat ma már sen pedig a textilművekben minden haladó ember magáénak vallja. S igy, ünnepvárás közben talán a szokottnál is nagyobb szeretettel fogadtuk külföldi vendégeinket, s beszélgettünk köztünk élő -idegentestvéreinkkel. Többjüket fel is kerestük, hogy halljuk és tolmácsoljuk szavaikat, a népek közötti barátságról, a májusi ünnep hangulatáról. Hogy a népek közelebb kerüljenek egymáshoz Nikola Gyiszalov mérnök, a Szerbiai Haltenyésztési Kutató Intézet igazgatója is vendégünk volt a napokban, ö már töltött május elsejét Magyarországon — de ne vágjunk szavai elébe. — Korán meggyőződtem arról, hogy a proletárinternacionalizmus diadalmas eszméje legyőzhetetlen — mondotta. — A második világháború idején az ellenállási mozgalomban harcoltam. Elfogtak és 1941-ben a budapesti Margit körúti gyűjtőfogházba kerültem. Voltunk itt jócskán ellenállók, antifasiszták: magyarok, szlovákok, románok, szerbek, oroszok, szlovénok. Nyolcvanunkat is összezsúfoltak egy szobába. Itt virradt ránk 1942. május elseje. Háziünnepséget rendeztünk, természetesen szerény keretek között. Munkásdalokat dúdoltunk, s ami a fő, vala- hatom, hogy a jugoszláv és mennyiünk egyetértett és a_™gyar halászok jól meg- _ JI1V,„_ hitt a felszabadulásban es a ert k egymást Nepunk orom- dotta Kászon} Zoltán _ A a hatalmas építkezés tetőfedő munkálatait irányítja majd. Az angol vállalat Budapesten is több építkezésen dolgozik, s a közeli napokban Sutton úr is a fővárosba utazik. Elutazása előtt megkérdeztük az angol mérnököt, milyen programot állított össze május l-re? Kérésünkre a következőket mondta el: — Sokat hallottam és olvastam arról, hogy a népi demokratikus országok munkásai hogyan ünneplik május elsejét. Őszintén mondom, ü é j nagyon kíváncsi vagyok; a Tlt ' nemzetköö magyar munkások hogyan ^te^nTtxtilmS^ofemlekeznek meg május else- gozóival — és ezt őszintén jéről. Amennyiben Szegeden szeretném. Azonos vágyak, egységes akarat — -Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad.íme, készséggel tettünk rettem, az előbbit szépségéeleget Kászoni Zoltán, a ért, az utóbbiakat pedig kedromán élelmiszeripari mi- vességükért. Harmadszor jánisztérium egyik vezérigaz- rok itt, gyönyörködöm apargato-helyettese kérésének. < , • . , ... - Ha a májusi gondola- kok- terek 65 utak ^S33" tokról beszélünk, mindig ban> de a tizenhat-tizenhétAdy Endre e fennkölt verssorai jutnak eszembe, s kérem, írják meg nyilatkozatom bevezetőjeként — mongyőzelemben. mel veszi a két ország közöt. , _, .. ,. _ , múltban népeink közé mes- * * L^/SLf; fenséges ékefvertek az ural kodó osztályok, s csak a felszabadulás hozta meg azonos a hangja. S egy villanásnyi csend után: — Most rám nézel? — Igen — mondta a felesége. Lassan felemelte kezét, és vékony, gyűrűs ujjaival végigsimította halántékát. — Rád nézek. — Ujjai összezárultak, úgy haladtak előre-vissza. — Miért kérdezted? — Mert attól féltem, hogy nem nézel rám. Most azt szeretném — suttogta —, ha csak engem néznél. — Butaságokat beszélsz. — Meg kell értened ... A fiatalember megint rágyújtott. Nagyot szívott a cigarettából, aztán feltartotta a gyufaszálat, és megvárta, míg végigég. A láng sárgásán libegett, öltögette nyelvét, s egy pillantás múlva összetöppedt. Akkor eldobta a gyufacsonkot, és vigyorogva bámult elő a füstkarikák mögül. — Nézel? — kérdezte hirtelen a férfi. — Nézlek. — Engem? — Téged. És most adj egy cigarettát. — Rá akarsz gyújtani? — Tudod, néha megkívánom. Sokáig kotorászott a zsebében, míg meglelte a tasakot. Aztán a gyufát vette elő. — Ne, ne te — kapott a doboz után felesége. — Majd én. Nem is látod — hadarta idegesen. Még megégetnéd magad. Meggyújtotta, odanyomta a cigaretta végéhez, majd két ujja közé fogta és feltartotta. — Látom — hajolt előre a férfi. — Ezt látom. Ég. A vöröset látom. De téged nem. Különös. A gyufaszál elhamvadt, kormos feje lekonyult és lepottyant. — Most már nem ég, ugye? — Már nem. — Nem köhögtet a fűst? — Nem. A fiatalember vigyorgott. Könnyedén bólintott. — Most már mehetnék. Majd belédkarolok, úgy vezetsz. Észre se fogják venni, hogy ... — Mindjárt. — Most mosolyogsz? — Igen. Miért? — Éreztem a hangodon. Min mosolyogsz? — Eszembe jutott valami. — Elmesélnéd? — Majd egyszer, máskor. Felállt, magához vette hosszúkás, fekete táskáját. — Mindjárt jövök. A férfi megremegett. — Maradj itt. — Hangja egészen elvékonyodott. — Ügy szeretném, ha ittmaradnál... — Ne gyerekeskedj. A vécébe megyek. A férfi előredőlt. Szemhéja rángatózni kezdett, fakó arcán piros folt gyúlt. Nagyra nyitotta szemét, és hallgatta, merre kopognak el a léptek. De a szőnyeg éppen arra nyújtózott, elnyelt minden zajt. így aztán semmit sem hallott. Csak szemét meresztette. De a szürkeség áthatolhatatlan massza volt. Cigarettát kotort elő a tasakból, rágyújtott. Nézte a gyufa lángját. Közel tartotta, hogy ellesse körvonalait. Érezte melegét, látta, hogy zsugorodik össze, s ujjába éles fájdalom hasított. De mindjárt elmúlt. Körme mellett síkos és merev lett az égett bőr. Még a szagát is érezte. A fiatalember most felállt. Vigyorogva indult az ajtó felé. Bizonytalanul, zsebredugott kézzel lépkedett. Az ajtót halkan csukta be, még a kilincs se kattant. A nő ott állt a tükör előtt, a kis előtérben. Fésülködött. Amikor melléállt, arcuk is egymás mellé került a tükörben. .— Mit akar? — rebbent odébb. A fiatalember arcán még mindig ott a vigyor, keze is a zsebben. — Tetszik nekem. Szeretném megismerni. — Mit képzel?! — Semmit. Tetszik. — Szemtelen! — Maga meg szép. — Hagyjon békében! — Találkozni akarok magával • — Akárki bejöhet. — Ma este,' nyolckor. — Halkabban. Kihallatszik. — Az egyetem előtt. — Szó sem lehet róla. sággá vált — folytatta Ni- haza pedig a jugoszlávok a kola Gyiszalov. — Népeink magyarokkal együtt ülik e ^^ „„ felszabadultan, boldogan ün- nagy ünnepet, mely nálunk & egységes akaratát, neplik május elsejét. Mi a iden ketszeres: erre az időre ^ , - TTT „ . . , legfőbb óhajunk? Hogy né- esik népeink felszabadító a megvalositast A nepeink peink még közelebb kerülje- harcának nagy győzelme, a közötti barátságot a közös nek egymáshoz. Magam te- köztársaság kikiáltásának eszmén kívül erősítik a kürületérői szólva bátran állít- huszadik évfordulója is. iönböző kölcsönös, mindkét A textilmunkásokkal együtt SL^St Kiskundorozsmán, a tex- meretes, Sutton úr a kiskun- — A proletárinternacionatilművekben és a Hungária dorozsmai pamutszövő új lizmus nagyszerű tanúságászállóban rövid idő alatt a üzemrészének tetőfedő mun- ról győződtem meg naprólleenépszerűbb külföldi ven- káit, valamint légkondicioná- , , , „ dég lett Mr. R. F. Sutton. 0 ló berendezésének szereié- ^ hosözu eveken at a ugyanis igen közvetlen, ba- sét irányította. Az angol Szovjetunióban is, ahol tara tságos, s csupán választó- mérnök munka közben nulmányaimat végeztem. A kos öltözéke árulkodik nem- sok jó barátra talált, akik- világ minden tájáról jöttek zetiségéről, mert az ango- kel szabad idejét is együtt oda tanulni egyetemi hallgatókra jellemző hűvös udva- tölti. tók. Lehettek azok párttagok, riasság idegen tőle. Mint is- Mr. S'utton február ótadol- pártonkívüliek. szocialista, — vagy kapitalista ország gyermekei, egyek voltak a testvéri szeretetben, a haladásba, a békébe vetett hitben. — S hogy ne legyünk túl— El kell jönnie. — Nem mehetek. — Várni fogom, a villamosmegállónál. — Hol? — A villamosmegállónál. — Nekem férjem van. — Nyolckor. — Megláthatnak. — Akkor a másik sarkon. — A téren? — Ott. — Nem lehet. Nem tudom... A fiatalember már ott állt mögötte. Érezte forró leheletét. A szűk helyi ségben klórszag és átható bűz terjengett. A kőpadlón döglött cigarettavégek és vattadarabok hevertek. A tükörre könnyű pára rakódott, elhomályosította. — Ne, ne — suttogta a nő és kibontakozott az ölelésből. — Eljön? — Nem tudom. — Akkor majd este nyolckor. — De most menjen. Már öt perce vannak kinn — tűnődött a presszósnő. Ez meg csak ül és bámul. Hülye! — gondolta. De arca közönyös maradt. — Csakhogy itt vagy — mondta a férfi. — Sokáig voltál kinn. — A hajammal bajlódtam. Már sehogyse áll. Meg kellene mosatni. — Menjünk. — Ahogy gondolod. — Ügy szeretnék már otthon lenni. Majd megkeresem a régi szemüvegem. Tudod, este nyolckor a televízióban ... — Jó, legalább nézed. Tudod, szivem — hadarta —, nekem el kell mennem a fodrászhoz. A hajam. Ha látnád. Rettenetes. Mi az, mit csinálsz? jVem válaszolt. Meggyújtott egy gyufaszálat, nézte a lobogó lángot Közel emelte, belebámult. — A fodrászhoz — mondta. — Értem, a fodrászhoz. Üjabb gyufát gyújtott. Nézte a lángot. A láng sárga volt, aztán megvörö- j Chauli Louafit, hogyan késödött, Végül kialudt, kihűlt, eltűnt, szül május l-re? éves virágszálakban is. Szeged iskolaváros, s az erőtől duzzadó, egészséges fiatalok élő bizonyságai a májusi eszmék győzelmének. Odahaza is gyakran emlegetjük a várost, rá emlékeztet a szabadságosan ünnepélyesek, most téri játékok felejthetetlen külön a szegediekhez szó- élménye, a hímzett szegedi lok — fordított a szón Ká- papucs, s a Bukarestben is szonyi Zoltán mosolyogva, kedvelt paprika. A szegediNem bók képpen mondom, éknek sok boldogságot és de a várost és a szegedi em- gazdagodó életet kívánok bereket különösen megisze- nagy ünnepünk alkalmából. barátaink Uax&tb — Nálunk otthon — mondta a szimpatikus algériai fiú — csak a francia munkások ünnepelték május elsejét. Mi meg mint érdeklődők figyeltük őket. Rövidesen mi is a munkásosztályhoz tartozunk, hiszen szakmát tanulunk, s együtt ünnepelhetjük a felszabadult népek munkásaival május elsejét — Életemben először most, 1963. május elsején veszek részt népi demokratikus országban a munkások nagy ünnepén. Magyar barátainkkal közösen vonulunk a májusi menetben. A beszélgetés során kiderült, hogy az algériai fiatalok közül a kitűnően tanuló Három hónapja tartózko- Bendahmane Omar és Chauli dik Szegeden hat algériai Louafi a Móra Ferenc Ipafiatal, akik a Móra Ferenc ritanuló Intézet díszszázadáI pari tanuló Intézetben ta- ban — melyben az iskola nulnak mesterséget, mező- élenjáró tanulói menetelnek gazdasági gépszerelők lesz- majd _ vonulnak a Széchenek. A munka ünnepe előtt ... ,. ,. .... . .... ... .... ím terre, utana pedig Ujfelkerestuk a vidám algériai fiúkat, s arról kérdeztük ^Sedre. a majálisra. Horváth Lászlóné — Koloszár Béla