Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

Péntek, 1963. április 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 KORSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEM •'W . .ti' .V •••••• A-'-•RÓ.-TI. Á^KÚT >* : Mindenki választ kap A szegedi járásban korszerű, nagy teljesítményű permetező- és porozógépek dolgoznak. A Csongrád Megyei Növényvédő Állomás -Rapitox 2-es* gépei a szőregi és a szatymazi termelőszövetkezetekben befejezték a hungazinos permetezést és most a kalászosok vegyszeres gyomirtását kezdték meg Algyőn és Tiszaszigeten. Befejeződtek a magyar-csehszlovák gazdasági tárgyalások A magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság április 23—25 között Budapesten tartotta második ülésszakát Megvitatták és jóváhagyták a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködési távlati tervezéssel kapcsolatos intézkedéseket Megvizsgálták az első ülésszakon hozott határozatok teljesítését, majd a gépipar és a vegyipar egyes területeire konkrét gyártásszakosítást és kooperációt határoztak el. A vegyesbizottság részletes munkatervet hagyott jóvá a következő időszakra, s elfogadta a két ország távlati népgazdaságfejlesztési terve összehangolásának menetét A tárgyalásokról szóló jegyzőkönyvet csütörtökön dr. Ajtai Miklós, a magyar és Stanislav Vlna a csehszlovák tagozat elnöke írta alá. (MTI) KGST szakértSi értekezlet Veszprémben A KGST vegyipari állandó bizottságának növényvédőszerekkel foglalkozó szakértői csoportja április 23 és 25 között Veszprémben, a Nehézvegyipari Kutató Intézetben tartotta ülését. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió delegátusai vettek részt Megtárgyalták a baráti országokban előállított legfontosabb növényvédőszerek gyártásának helyzetét a nagyarányú fejlesztéshez szükséges intézkedéseket és javasiátokat dolgoztak ki egyes növényvédőszerek termelésére, szállítására kialakítandó szoros együttműködésre. (MTI) FR RE £-* RR rr Karas/ tryozo hazánk új guineai és mali nagykövete Az Elnöki Tanács Gyáros László rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette a Magyar Népköztársaság Conakry-i nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása, valamint a Mali Köztársaságba történt akkreditálása alóL Az Elnöki Tanács Kárász Győzőt rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és egyidejűleg megbízta a Magyar Népköztársaság Conakry-i nagykövetségének vezetésével, valamint hazánknak a Mali Köztársaságban való képviseletével. (MTI) Országos értekezlet az erdők védelméről Csütörtökön országos értekezleten vitatták meg az erdők védelmével kapcsolatos problémákat Mint dr. Vágó György, az Országos Erdészeti Főigazgatóság főosztályvezetője vitaindító előadásban hangsúlyozta: az erdőkárok az utóbbi három évben pontosan felére csökkentek, a kármegtérülések viszont 50 százalékkal emelkedtek. A jól szervezett tűzvédelem az elmúlt száraz esztendőben is 22 százalékkal tudta csökkenteni az erdőinket ért tűzkárokat Ezekben a jó eredményekben már azok a törekvések kamatoznak, amelyeknek az a célja, hogy kialakuljon az erdők széles körű társadalmi védelme. Ezen a téren még további nagy lehetőségek vannak mind az erdei lopások, mind pedig a tűzkárok csökkentésére. Az erdőgazdaságok a leginkább veszélyeztetett területeken tűzvédelmi figyelőszolgálatot szerveznek, kiránduló időben — szombat, vasárnap — pedig gyorsan mozgó, gépesített önkéntes tűzoltóalakulatok teljesítenek szolgálatot az erdőkben. Növelik a tűzveszélyre figyelmeztető táblák számát. Széleskörűen bevonják a tűzvédelembe a diákokat és a turistákat is. (MTI) A

téma tulajdonképpen visszanyúlik az idei országgyűlési és tanácsválasztásokhoz. Azokra a télesti kisgyűlésekre, beszélgetésekre emlékeztet, amelyeken a szokásosnál jóval kevesebbet beszéltek a jelöltek, de annál fürgébben járt a ceruzájuk. Kerületek, választókörzetek, utcák. lakótelepek gondjait, problémáit, javaslatait jegyezgették fel, azzal az őszinte megajánlással, hogy a lakosság ügyeiben eljárnak, a közérdekű kérdéseknek utánanéznek, és mielőbb tartalmas választ visznek. Ha emlékszünk még a választások csendes és puritán agitációjára, propagandájára, tudjuk, hogy talán ez volt a jelöltek egyetlen ígérete. Senki sem verte a beígérések nagydobját — ezúttal a választók adtak programot a tanácsoknak. Munkára szövetkeztek jelöltjeikkel, lajstromba vették, hogy mire van szükség, hol a hiba, hol kell legsürgősebben segíteni, s ezt a készségüket megtetézték két kezük felajánlásával is. Nem kértek hatalmas dolgokat, gazdaként gondolkoztak, ítéltek, s ha olykor türelmetlenség csendült ki a szavakból, azt is inkább a szenvedély okozta. S mennyi megértéssel találkozhattunk! Ez már mind-mind annak a jele volt, hogy a lakosság a sajátjának érzi majd a választott testületet, tisztában van lehetőségeinkkel és mindenképpen támogatni akarja közérdekű tevékenységében. V

oltak, akik közönséges választási fogásnak minősítették a választók és a jelöltek ilyen beszélgetéseit, tanácskozásait "Igen, niost, amikor a szavazatokra van szükség, közénk jönnek, velünk konMunkamódszer-átadással is segítik a „normakarbantartást99 az újszegedi szövőgyárban A munkások által is vallott megállapítás a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat újszegedi gyáregységében, hogy a termelékenység állandó növelésének és a munka szerinti elosztás megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze a munkanorma. Mégis, amikor két évvel ezelőtt rendezték a normákat egyes üzemrészekben rossz-szemmel nézték a munkanap-fényképezést Nem csoda, hiszen a norma és a kereset összefüggő kérdés. Éppen ezért nem volt könnyű feladat a normarendezés. — Ma sem könnyű dolog — mondják — mert a normakarbantartás nem került le napirendről. A vállalatvezetés, az üzemi párt- és szakszervezeti bizottság fontos feladatának tartja ellenőrizni és segíteni a munkanormákkal kapcsolatos tevékenységet A száz százalék becsülete Vajon milyen jellegű tevékenység ez? Mint megtudtam a normákkal összefüggő munka az üzemi, technológiai, műszaki fejlesztési feladatok megvalósítása, s ezen túl a munkamódszerátádás is. A normarendezés jelentős eredménye volt az újszegedi szövődében is, hogy a teljesítményszázalékok a 100 százalék körül helyezkednek el. A rendezést követő megállapítás, amelyet akkor az üzemi pártbizottságon hallottam, hogy a teljesítményszázalék szóródása üzemi átlagban kielégítő, ma is érvényes. A szövődé dolgozóinak többsége ma 95—105 százalék között teljesíti a normát. Szóval, ahogy itt mondják, helyreállt a 100 százalék "becsűiete.* Mégis elégedetlenek. Ezt az elégedetlenséget az utóbbi hónapok teljesítményszázalékainak alapos elemzése váltotta ki. Megállapították, hogy a kialakult normák helyesek, s a dolgozók ezt általában teljesítik is, de még mindig közel 150-en vannak, akik nem érik el a 100 százalékot. Ez a szám pedig figyelmeztet, részben arra, hogy 150 szövőnő teljesítményének 100 százalékra emelésével tovább lehetne növelni az egy főre eső termelést, s arra is, hogy ez a 150 munkás kevesebbet keres, mint a többiek. Pótolni kell a szakismeretet Helytelen lenne, ha a vállalatvezetés és a szakszervezet csak a magas teljesítményekre figyelne fel, s nem törődne az alacsonyabb teljesítményekkel, nem intézkedne az okok megszüntetése érdekében. Azt már régebben megállapították, hogy a kialakult normák jól megfelelnek a technikai, technológiai, általában a munkakörülményeknek. A 100 százalék alatti teljesítés oka pedig többnyire a szakmai isimeret hiányából ered, s az új munkásoknál tapasztalható. A tapasztalatlanságot a szocialista brigádok, az idősebb szakmunkások igyekeznek enyhíteni azzal, hogy segítik társaikat, a vállalatvezetés pedig az intézményes munkamódszer-átadással. A szövődében két tapasztalt szövőnő foglalkozik munkamódszer-átadással, akiknek csak ez a féladatuk. A jövőben mind a társadalmi, mind a hivatásos munkamódszer-átadók tevékenységét fokozni szeretnék az üzemben. Ezért megvizsgálták a segítés módját, elemezték a száz százalék alatt teljesítők munkamódszerét. Ebben az elemző , munkában részt vesznek nap mint nap a hivatásos munkamódszerátadók is. Velük együtt megállapították, hogy a vetélő váltásánál nem mindenki alkalmazza a legmegfelelőbb munkafogásokat Vannak, akik rossz időbeosztással dolgoznak, ez pedig munkájuk és a termelés rovására megy. Nem ügyelnek a munka sorrendjére, figyelmen kívül hagyják például azt, hogy a vetélőcsere és a gépindítás minden munkát meg kell hogy előzzön. Kivéve azt, amelyet csak gépállás közben szabad elvégezni. Hogy felzárkózzanak a legjobbakhoz A termelés csak úgy lesz eredményes, ha a gép kapacitását a lehető legjobban kihasználják. Vannak, akik elmulasztják a vetélök gondozását, olajozását, pedig ez, különösen az érzékenyebb fonalaknál elengedhetetlen. Ezenkívül még sóik más hibát fedeztek fel, amelyek megszüntetésével lényegesen csökkenteni lehet a gépállásidőket Helyes és jó dolog, ha egy üzemben gondot fordítanak a munka jobb megszervezésére, az anyag-, alkatrész- és szerszámellátásra. Különösen helyes, ha nem elégszenek meg a normák teljesítésének ellenőrzése közben a tapasztaltakkal, hanem munkamódszer-átadással igyekeznek segíteni, hogy a még 100 százalék alatt teljesítők felzárkózzanak a legjobbakhoz. Olyan feladat ez, amelyről az üzem vezetői nem feledkezhetnek meg. Mert a többi között ez is feltétele a termelékenység növelésének és az életszínvonal ezzel lépést tartó emelkedésének. N. P. zultálnak, faggatnak bennünket gondjaink felől, aztán majd becsukják a jegyzetfüzeteket, s elfeledkeznek mindenről* — rebesgették néhányan a bizalmatlanok közül. Mi történt ezzel szemben? Az állami munka, a tanácsok tevékenységének stílusához nőtt a választókkal való szüntelen kapcsolat, a gondjaikkal való szüntelen törődés. Az alakuló tanácsüléseken programot fogadtak el a választott testületek, s mi volt ennek a gerince? Az, amit a jelöltek följegyezgettek az esti beszélgetéseken, az, amit a választók kértek, sürgettek, szóvá tettek. De ha még ez sem volna elég bizonyíték, megkérdezhetjük: a választások óta mi volt a tanácsok munkájának legfontosabb szála? Habozás nélkül, igaz meggyőződéssel felelhetünk a,kérdésre: a közérdekű panaszok, kérések megnyugtató elintézése. Az egész választott testület őrködött azon, hogy az adott szónak tisztessége legyen, s az elmúlt két hónap megerősítette, hitelesítette ezt a tisztességet E

gy tájékoztató jelentés fekszik előttem. Tíz terjedelmes oldal. A városi tanács végrehajtó bizottságának titkárságán készült és arról ad számot, hogy mi lett a lakosság kéréseinek, javaslatainak sorsa. Ha bele lapozunk, ilyeneket olvashatunk: Felhívták a figyelmet a jelölőgyűléseken arra. hogy Szeged húszéves távlati fejlesztési tervét és a tizenöt éves lakásfej lesztési programot hozzuk megfelelő összhangba. Az érdekelt szervek dolgoznak a tervek összhangjának biztosításán. Újszegeden több jelölőgyűlésen szorgalmazták, hogy az üdülő városrész kiépítésének gondolatával komolyan foglalkozzunk. Ez a javaslat megfelelő komolysággal szerepel a távlati fejlesztés programjában. Több helyen szóvátették a vízellátás gondjait. Tavaly öt új kutat fúrtunk, idén hat kút kiépítése szerepel a tanács programjában. Móraváros csatornázásának ügyében a következő a válasz és intézkedés: a beruházásokat már 1959-ben megkezdték, most is folytatják, s előreláthatólag 1965-re oldódik meg a mélyfekvésű terület csatornázási problémája véglegesen. S

orolhatnánk a válaszokat, melyek bizonyára megnyugtatják, kielégítik azokat, akik a közösség érdekében szót emeltek egy-egy jelölőgyülésen, beszélgetésen. Ami igaz, igaz, nem minden panaszra van kész medicinája a tanácsnak sem. A Damjanich utca lakói aszfalt úttestet kértek, a fodortelepiek sürgették, hogy jó utat építsenek a gyermekotthonhoz, de idén nem futják a keretek ezeket a kiadásokat. Máshol is meg kell mondani őszintén: még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy egy csapásra felszámoljuk a múlt városépítésének súlyos örökségeit. A válaszok azonban mindig becsületesek és konkrétek. Nem valószínű, hogy kitérésnek minősítenék például az újszegediek, ha a tanács azt mondja nekik: orvosi rendelőt a kiépülő új városnegyedben építenek majd. S van olyan kívánság, amelyet egyelőre meg kell tagadni, hiszen a városfejlesztést rendkívül megalapozott tervszerűséggel kell végrehajtanunk, s e munkánk folyamán semmiféle luxust nem engedhetünk meg magunknak. Van egy bizonyos reális szükségleti sorrend, amelytől azért sem lehet eltérni, mert ha megsértenénk, más kerületek, lakótömbök érdekét hanyagolnánk el egy jobb helyzetben levő település előnyére. Az a munkastílus, hogy mindenki választ kap az általa szóvátett közérdekű kérdésre, felbecsülhetetlen jelentőségű. Máris igazol, bizonyít, hogy amikor új tanácsokat választottunk. nem egyszerűen az állami munka folytonosságát biztosítottuk, hanem hozzájárultunk a magasabb szintű ügyintézés feltételeinek megteremtéséhez. Olyan testületet választottunk, amely a szocializmus általános építésének feladatain túl folyamatosan ügyel arra is, hogy szűkebb környezetünkben is nyoma, eredménye legyen ennek a történelmi munkának. Hiszen mi azt valljuk, hogy a szocializmus nem a távoli jövő ígérete, hanem mindennapjainkat is beragyogja. A jobb közlekedés, úthálózat, az egészségügyi és kommunális ellátás fejlődése nagyon fontos láncszeme ennek a munkának, a szocializmus építésének konkrét áldása egy-egy lakóterületen. Csak ilyen munkastílussal, mindennapi törődéssel apellálhatunk a választásokon túl is a bizalomra és a lakosság segítőkészségére, ami ezen a tavaszon különösen gazdag ereken buzog. M

iközben a tanácsnál jártam, hogy érdeklődjem a jelölőgyűléseken szóvátett javaslatok és kérések sorsáról, az intézkedéseken túl még egy mozzanat járult hozzá ahhoz a meggyőződésemhez, hogy tekintélyük van ezeknek a bejelentéseknek. Korábban egy cikkünkben irtunk arról, hogy a kerületekben milyen módon intézik a panaszokat, s e cikk egyik bekezdésében foglalt intézkedésről nem tudtak a városi tanács titkárságán. "Jó, jó, hogy ez is megtörtént, s mi hiszünk is a sajtónak — mondták — de azért ezt még ellenőrizni kell, mielőtt a munkatervből kipipálhatnánk.- Ez az a "bürokrácia*, ami sohasem lehet ártalmára az ügyintézésnek. A jelentések és információk akkor válnak igazán hitelessé, amikor az ellenőrzés gyakorlata is megerősíti őket. Valóságos kampány volt a választások előtt a közérdekű bejelentések, észrevételek, panaszok, javaslatok összegyűjtése. Hasznát mindennapjainkbein tapasztaljuk. Arra is következtethetünk azonban az új tanácsoknak ebből a munkakezdéséből, hogy nem egyszeri, ünnepi alkalom volt a választókkal folytatott eszmecsere, hanem ennek folytatása és folytonossága is lesz. Gyakorlattá válik mostmár ez a fajta ügyintézés, és bármikor fordulhatunk tanácstagjainkhoz kérésekkel, panaszokkal — ugyanilyen elbírálásban részesítik azokat is. A tanácstagság nemcsak kötelességekkel, tekintéllyel is jár. örömmel hallottuk a városi tanács alakuló ülésén, hogy a tanács apparátusa köteles a választott testület tagjainak észrevételeit, jelentéseit minden előzőnél komolyabban venni és annak tartalma, súlya szerint jn~ tézkedni. Jó lenne, ha ezt a szemléletet nemcsak a szakigazgatási szervek követnék, hanem a tanács javító és szolgáltató vállalatai is. Ha megtanulnák, hogy a tanácstagot nem lehet felületes ígérgetésekkel vagy magyarázkodásokkal "kifizetni* csalogatni és előszobázta tni. Hiszen ha valahol így cselekednének, egy tekintélyes testületet és annak választóit packáztatnák. N

em sok idő telik el addig, amikor a választók fogadóórákon, beszámolókon ismét találkoznak azokkal, akikre szavazatukat adták. Ezek az alkalmak bizonyára ismét sok szegedi polgárt indítanak arra. hogy szót emeljenek lakóközösségük érdekében. Minden okunk megvan ugyanakkor arra is, hogy azt gondoljuk: az eddigi intézkedések, az új tanácsok munkaszelleme garancia már most is, hogy az említettekhez hasonlóan tartalmas és komoly intézkedéseket kapjanak majd válaszul tanácstagjaiktól. SZ. SIMON ISTVÁN i