Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

I 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1983. április Sí.' Randevú fél hatkor nézze, ben a A

bíró reflex szerűen tolta fel csuklóján a kabólujjat, hogy meghány óra, s miközszem tükrén megjelent az ónüap képe, az agy nem Is rögzítette az időpontot Nem volt fontos, ráért. Elnézett a tér irányába, még nem Jött a villamos. Nekidőlt az alacsony öntöttvas korlátnak, s lábát feltámasztotta a törpe tcglalábazatra. Egy picit csücsörítette a száját, így hangtalanul szokott fütyülni egy űj, kedves dallamot... Kalapjót feltolta a homlokán, s a tavaszi szel langyos simítása szinte kedvet adott neki, hogy hangosan fütyüljön. A villamosra alig néhányan vártak kívüle. Egy fiatal nő, kisfiát kézen fogva állt a villamos vezeték csőoszlopa méHett, arrébb két katona, s egy zömök, sűrűbajszos férfi hátratett kézzel sétált a tér kiszögelő járdaszegélyéig, s vissza. A biró mellett, néhány méternyire, talán a harmadik vaskorlátmező előtt egy fiú támaszkodott. Kezét kék nylon esőköpenye zsebébe süllyesztette, s lábát feltámasztotta a beton íedkíjre. A bíróval szinte egyidőben nézte az óráját, s kissé boszszúsan tekihtett az utcatorkolat felé. — Siet a gyerek — gondolta a bíró, és afféle apai együttérzéssel lágyult él a komolyan összeráncolódó homlok láttán. A fiú sötét, makacsul göndörödő haja, kissé erős orrvonala és előreugró felsőajka kisfiús jelleget adott arcának. Lehetett úgy huszonkét, huszonhárom éves. Az úttest túloldalán egy autó állt meg. Piros Moszkvics, szemmel láthatóan új. A pett egy kislány, s megke- mét megtántorodott, s mivel riüve a motorházal, átsietett az úton. Piros kabát,, piros körömcipő, bájos hollandi frizura, jó vonalú lábak és kedves, telt, barna atc. Táskáját nyilván a kocsiban hagyta és kabátját sem gombolta be amint a • sietett. arra már nem voit támasz, elvágódott a poros aszfalton. Az autóból már az első pofonnál kiugrott egy szemüveges. menyétképű férfi és szaladt át az úton, de mire a járdához ért, a lány már fiú felé megkapta a fnásodik pofont is. Az egyik katona szintén — Szevasz! — mondta a lányhoz ugrott, s segítettek halkan, de jól érthetően, pi- neki talpraáilni. A másik cit lihegve. — Elszaladtam oda állt a fiú elé, nehogy már szólni, hogy ne várj. Ne még egyszer megüthesse a haragudj, nem érek rá! lányt. A fiatal asszony távolabb húzta kisfiát, aki a T

alán magyarázatul, meglepő látványtól, hogy vállát és arcát az a lány majdnem a lába elé autó felé fordította, zuhant, váratlanul bömbölni arcán fölényes mosoly ült kezdett. A zömök, sűrűbajA helyzet teljesen egyér- sr.os férfi megdöbbenten telmű volt. a bíró később tárta szét karjait, s ezt hajti mégis csodálkozott, hogy a togatta: fiú — aki hát nem a villa- — Még ilyet! Még ilyet!, most, hanem a lányt várta miközben hátrált péhány — az alatt a rövid idő alatt, lépést. míg a lány átért az úton, s A menyétképű a lány melelmondta rövid mentegető- lé állt, s erőtlen hangon kiazését, pontosan felismerte a bált: helyzetet- — Csirkefogó! I — Frankó! — válaszolta a piszok strici! E&V fiú, s kicsit felhúzta mindkét vállát. Levette lábét a téglaszegé'lyről, s szó nélkül elindult az egyetem felé. A Huligán! védtelen nőt megtámad az utcán világos nappal! Aljas! K őzben vonszolta a lányt keresztül az úttesten. mert a fiú. larty megkövült, úgy látszik, megkeriilve a katonát, tett ilyen közönyre mégsem szá- felé néhány lépést, és fel mított. s egy pillanatig még sem eme,ve hangját, tanáott állt. Ezalatt a fiú tett két "^^^d, papa,. lépést. Aztán megtorpant, járműveddel együtt, mert te visszafordult és Visszalépett is kihúzod a gyufát! a meglepett lányhoz. Közben kihúzta zsebéből a kezét. ANDR4SSY LAJOS: Lehetsz mellettem, ellenemre — Azér' jó vagy, hogy nem hagysz itt bekkelni, legalább szólsz, hogy almás. Kösz! A bíró nem vette észre, mikor mozdult meg a fiú keze, csak azt látta, hogy a bíró újra az egyetem felé kislány félrebicsaklott nyakteldntett, s közben akaratlanul siklott végig szeme a fiú arcán. Látta, hogy a tavaszi naptól barna, fiatal arcból egyszerre kifut a vér, és olyan fehér lesz, mint a papír. Biztosan rosszul van a gyerek, villant fel benne á feltevés, mikor újra átpillantott a túloldalra. 'A Moszkvicsból közben kilékal nekiesik a járdamenti öreg fa törzsének, közben megakad cipősarka a fellazult köveken, s lába kicsúszik alóla. — Pardon! — mondta csendesen a fiú, és elkapta a kabátot a lány mellén. Felállította és abban a pillanatban adta a második pofont, bal kézzel. A lány isA KÖLTŐ ÉS A TOLVAJ Naszreddin hodzsa, a tö- Ezzel a falnak fordult, s rökök híres tréfaköltője, nemsokára mély álomba földhözragadt szegény em- merült. A katona újra a fiú elé állt és megfogta a karját. Valamit mondott ls neki halkan, nem lehetett érteni. A fiú arra fordult, amerre a katona mutatott, a villamosvárótól öten-hatan elindultak erre, s a túloldalon is egyre többen álltak meg a kiabálásra. Megérkezett a villamos, valaki leugrott róla, s a kocsi eltakarta a párt a fiú elő). Az újra felvonta a két vállát, zsebresüllyesztétte öklét és hintázó léptekkel elindult az egyetem felé. A bíró utánanézett, s fellépett a perronra. Agya automatikusan rögzítette a tényállást: könnyű testi sértés, utcai botrányokozás, hm... A villamos kanyarodott, a bíró még egyszer megpillantotta a fiú távolodó alakját. Még a kék nylon esőköpeny is elégedettséget I sugárzott a fiú hátán. ber volt világéletében. A meleg nyári éjszakákon nyitva hagyta szobája ablakát, hogy legalább az ingyen való friss levegőt élvezhesse annyi csalódás után a komisz anyagi gondok közepette. Egy szép holdvilágos éjjel, ahogy hű életepárja szomszédságában erős horkolásba merült, nesztelen léptekkel egy tolva) surrant ablakuk alá. Ez meghallván a nagy horkolást, alaposan nekibátorodott, s máris macskaügyesen mászott befelé a költő szobájába. Ott sorban húzogatta ki az asztal- és szekrényfiókokat. Közben a hodzsa felesége felébredt a kotordszásra. Az okos asszony miután meggyőződött arról, hogy amíg a férj zavartalanul alszik a közelében, idegen jár a lakásban, nem csapott lármát, haitem gyengéden megrázta Naszreddint: — Tolva) kutat a fiókokban ... suttogta. — Légy csak csendben — válaszolt visszafojtott hangon a bölcs hodzsa —, hátha még Allah segítségével talál. valamit, s elvehetem tőle ... De bizony a tolvajnak nem kedvezett a szerencse, $ dühös morgások közepette zsákmány nélkül távozott a nyitott ablakon. — Ég áldjon! — kiáltott utána az ágyból a kacagó költő. — Áfáskor ne kutass éjjel fiókjaimban, mert ott meg a fényes napvilágnál sem ialaitz egy garast! Rakovszky József FEJÉR DÉNES Sokszor megállok s nézlek: mit tegyek? Akár a sarkon elhagyott gyerek futnék utánad: Te vagy — mégsem az, sírnék, — saégyenlern ... Mondd, hát mért Ivan az, hogy nem találjuk egymást már sosem, hogy simogatni sem tud már kezem? Kihűltek lassan tárgyai szobánknak, kezem s kezed nyomát már nem is őrzik. Az íróasztal árván, poilepett, mint akivel már senki sem törődik, ásit rajta a kézirat köteg forrongó tollam nem hevíti, a telefon, ha érintem, hideg, közelséged sem melegíti... Elszállt az illat — megszokott szagunk, az ágy vetett, mint aki várja állandóan a visszaérkezőt, de akinek már nincs gazdája. Szekrényünkben a rend szokott, mint szemlére katonaláda, aligha hozzáér kezünk, alig öltözünk más ruhába ... Estéink régen nincsenek már. . kerüljük, mint a hangos szókat. néha kérdezünk, válaszunk nehéz s perceinket, az együttvalókat kimérjük, mint a bolti mérlegen kimérik minden reggel, este kosaradba a sajtot, kenyeret s miegymást... Mégis, hogy lehetne valamit visszavenni még — mint zálogház bei téli holmit*, valamit, ami melegít, amiből nemrég annyi volt itt, hogy néha másnak is jutott ha betévedt netán szobánkba, vagy mellénk leült a Hágiban s a bor fölött eldalolászva kedvünk szétáradt, mint a fény és sokszorozva vissza ránk szállt... Hogyan lehetne visszavenni egy keveset csak? — s nem a mását. Nézek egy képet, esküvői kép meg sem fakult még mosolyod rajta (annak, aki ott én lehettem már akkor is komoly az arca) s ez a mosoly már alig csillan ha egyszer-egyszer ajkadon fel, sok bünömért-e? magamért-e? Mégis szeretném, ne feledd el. Mégis szeretném, ne átkoddal feküdjek, keljek, s lesz-utamra ha Indulni kell r— jobban ki tudná — a búcsúzónál ne így eressz el... Az évek múlnak s lázadásom hol megtört, higgadt, egekbe vágott vérző ököllel — 9 látod kedves nem tudtál adni orvosságot Nem volt erőd gyengének lenni hogy emelhesselek karomba, erős sem tudtál értem lenni, hogy felsegíts a csillagokba. Magadhoz kötni nem tehetted, én gyűlölöm a köteléket, azt szaggattam, fogammal téptem testemről, számról, idegemről, azt átkoztam csak — sose téged! Most már higgadnék tán — nem enged a dac sem, meg az -Ügyis mindegy'Korábban kellett volna látnod, hogy érdemes még bennem hinned Elmúlt a krízis, láza-múltán fejem már újra felemeltem, még nem tudom, de készülök már kimondani, hogy mit kell' tennem Én elígértem önmagam már nagy szerelemmel egy leánynak, nem Júliának, Emesének. Annának sem, vagy ibolyának, nem láthatónak, érhetőnek, nem sóhajával csábítónak, nem ls kokottnnk: tiszta lelkű igazmondásért lázadónak! Magához vont, mint fény az árnyat s már nem ereszt és nem eresztem Tudom már azt is: így születtem, bölcsőmtől ez az én keresztem. Féltékeny voltál rá. nem értve, eltévelyegtem tőle én is, egyek vagyunk már valahára s így lesz, akármilyen nehéz is? Lehet, hogy jönnek asszonyok még. s lányok, halandók, csókra vágyók, az én álmaim —; sose hitted! — nem csak szerelmi ágyrajárók. S a Kedves, kihez hűségem köt; mint nőhöz még. sosem kötött: Költészet az, az igazmondó, s nászúnkhoz hem ma vetkőzött Most szembenézve önmagunkkal, vallom ma is: szeretlek téged, nem elemésztő szerelemmel, de őszintén — s te ezt nem érted. Nem értheted, hpgy aki így él, ily földöntúli éhezéssel, ki roppant mindenséget mérne küzdésre rendelt két kezével, szivébe fogna minden álmot és minden létezést — kevésnek. . érzi csókod és mosolyod, sosem elégnek létezésed... » f Nem értheted. S ért szenvedek szeretnék nem szeretni se téged, senkit, semmikor, hogy ne kínozzon semmi, de visszakozni nem lehet, így szültek, így születtem, talán próbáld megérteni, hogy értsük végre ketten. Tudom, az álmok mást ígértek s csalárd szavuk még felsajog bennem is, felsír az a lélek, amivel visszagondolok valamikori álmaimra, kicsinyesekre, vérszegény hétköznapokat színesítő ábrándosokra; hlt-reménya a szeretet szent hármasában, de nem csalódtam, s nem fogok zokogni érte mai szívvel, de inkább égek, lángolok s elhamvadok, ha nem is érted miért e száguldás. S ne félj idő előtt nem hord a szél el, s lehetsz mellettem, ellenemre tisztellek járó tisztelettel: velem éltél, már mindig élj. KAZAKEVICS: A KEK FÜZET (Részlet) Ezerkilencszáztizenhét júliusában Lenin, akit az ellenforradalom halálra keresett. Illegalitásba vonult. Nem messze Pctervártól. Razliv közelében telepedett le. Előbb egy csűr szcnapadlásan töltött néhány napot, majd — mivel itt veszélyesnek bizonyult a helyzet — elhatározta, hogy a vasútállomás mögötti tó partján, az erdőben rejtőzik el. Itt egy kunyhóban lakott, Cikkeket irt, éjszakánként látogatókat fogadott, Irányította tovább a párt tevékenységét. Kmmánull K&zakevtcs ismert gzovjet író A kék füzet című kisregénye Lenin életének ezt a szakaszát dolgozta fel. A regény elme utalás i f lm dúltak az ösvényen én hamarosan kiértek egy tisztásra, amely már esti szürkületbe borult. Középen magas, líláa színű boglya magasodott Mellette kis tábortűz pislákolt. Senkit nem lehetett látni. Ekkor a jobb oldali sűrű bozótosból felhangzott egy vidám és szemrehányó hang: — Szverdlov elvtárs!... Dzerzsinazkij elvtárs!... Maguk? Ej, ej, ez nem konspiráció. Szverdlov széttárta karjait: — Nem volt mit tenni, Vlagyimir Iljics! Muszáj volt! Lenin szétterpesztett lábakkal állt « COzbokrok között, mintha gyökeret vert volna ebben a sivár, moitt, ebben a tóparti aűrűaégben, milyen rosszul és szomorúnak szokta magát érezni. — Noe, ha már itt vannak — mondta —•, akkor hát meséijenek, meséljenek, meséljenek el mindept. — Várjon egy kicsit, Vlagyimir Iljics — mosolyodott el Szverdlov. — Maga mindig így tesz. nem hagyja, hogy magunkhoz térjünk. — Akkor hát üljenek le, térjenek magukhoz. Hol van Grigorij? Venmunkájával kapcsolatos jegyzeteit dégeink vannak. Végre első kézből tartalmazta. A mű megírásához tudunk meg mindent. Lenin erdei rejtekhelyén kezdett hozzá. Kazakcvics könyvét — mely Zlnov|av álmos képpel lépett ki kiválóan érzékelteti Lenin nagysá- a sátorból, de a vendégek láttán gát és egyszerűségét — az 1963. megélénkült, s elszaladt a teafőévl Lenin-díjra terjesztették fel. zőért. Magyarországon könyvalakban az — Mindjárt megkínáljuk magúidéi könyvhéten jelenik meg. A kat teával — mondta, amint idekövetkező részlet, melyet Lenin oda sürgötí-t'orgatt. — Persze csak születésének 93. évfordulója alkal- ribiezkelevélből készült, mert teánk arra a kék füzetre, amely Leninnek az Állam és forradalom cimti mából közlünk, a Seovjet Híradó című képeslap mellékletéből való. A mellékletet Kovács László és Sárközi Gyula fordította. osaras földben. Az esti szürkületben, nmelyben élesen kirajzolódtak á tárgyak körvonalai, úgy tűnt, mintha sötét ércből öntötték volna. Körülötte újságok hevertek a földön; kavicsok meg gallyak védték attól, hogy a szél fel ne kapja őket. — Hát akkor fáradjanak be a kunyhónkba — mondta. — Rendkívül ide illik ez a kifejezés. Tréfás hangnemben beszélt, jóllehet 6zeme ragyogott a nem mindennapi örömtől és izgalomtól. Nem akarta túlságosén őszintén kimutatni érzelmeit, hogy Szverdlov és Dzertainszkij, majd pedig ezek elbeszélése alapján KrupszkajH és a többi elvtárs ne sejtse meg, hogy ó nincs. Lenin ráült egy tugkófá, grea nagyon komoly és gondterhelt lett. — Meséljenek. Élénken fellobogott és égni kezdett a tűz, amelyen Jameijánov KoljávaJ és Kondratyljjal a vacsorát kezdte főzni. Szverdlov ezt mondta: — Minden kész a kongresszushoz. Az üléseket a viborgi vároerószbsn, a Sampson antíalkoholista egyesület székházában tartjuk majd. Arra az esetre, ha figyelnének, van még egy másik helyisegünk is. A kongreszszus minden küldöttje megkapja a mindenki érti meg. — Elolvastam. A Központi Bizottság és a Pétervári Bizottság minden tagja olvasta. — Mi a véleménye róla? Szverdlov ezt felelte: — A helyzet értékelésével teljesen egyetértek. A békég szakasznak vége. — Fel kell készülni a hatalomátvételre — bólintott Dzerzsinszkij. Lenin ferde pillantást vetett ZinoVjevre, azután újra a pétervári jövevények felé fordult és megkérdezte: — Hát magukat nem zavarja a "Minden hatalmat a Szovjeteknek!* jelszó törlése? — Mozdulatlanná vált, úgy várta a választ, — Egyetlen helyes következtetés a júliusi eseményekből — mondta Szverdlov. — Még ha sokakat váratlanul ért is — mosolyodott el Dzerzsinszkij. — És nem tűnik olyannak, mintha dühömben írtam volna? Nem túl éles? Szverdlov basszus hangja háborogva zúgott: — Túi éles? Hát az ellenünk irányított szuronyok nem élesek? — Ügy, úgy... — Lenin elégedetten dörzsölte kezét — És azt hiszi, mindenki megérti? — Nem, nem hiszem. — Lám, ez jó! Nem hiszi. Helyes. — Lenin ravaszul hunyorított. — Lám, Grigorij is azt hiszi, hogy nem maga »A jelszavakról* című brosúráját Ma befejezik a nyomását Kronstadtban. Sotmen meghozza majd a próbanyomatát. I^rún arcát elsötétítette az izgalom. — Elolvasta a brosúrát? — kerdezte. Nehézségeink vannak az előadókkal — folytatta Szverdlov. — Maga illegalitásban. számos elvtárs börtönben. De majd G6ak megleszünk valahogy. — Persze, hogy meglesznek. Hal* Istennek, van elég jártas, felkészált elvtársunk.