Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

6 Dél-Magyarország Vasárnap. 1963. március rí. PAPP LAJOS: Énekünk messze hallik a vízen A halászok mind koránkelök. A hűvös széllel együtt szállnak a vízre még hajnal előtt és dermedt tükrét a csöndnek, a víznek, az égnek egyszerre megtörik az evezők. A városból jöttem én ide. Oépek dobogása visszhangzik most is a [fülemben. S hogy jöttem, egyre rövidült az út, mely a városból elvezet idáig valahol bennem. A lámpákat eloltják mindenütt ilyenkor. A szemekben szikrázva gyúl lei a nappal. A hálók megmerülnek. Aztán megtelnek zajjal. Megtelnek csapdosó sugarakkal. Mint könyvek préselt virágaikat őriztem sokáig emlékét tágas jószágé mezőkn Az aszfalt szürke ott és a virág cserépben terem. Csodálkozással ne bántsatok! A szeretet fog össze minket és őriz erős, közös türelem. A halászok mind koránkelők. Vállaikat egymáshoz vetik a part'..: s erejüket hatalmas hálóvá fonják. Ez a háló emeli ki minden hajnalon a márványkék vizekből a reggelt asszonyaik S mint a Napot az ég, asszonyaik véresen és büszkén megszülik majd a gyermeket. A másféle embert. Borsi Darázs József; Cf gyümőtcstctcn A kátyhameleg még kí- vett, mintha csontváz moz- Krisztina állt az emberke vántatta magát, de ha nyílt az gott. volna a bordóvörös tré- mózeskosara előtt. A kisgyeajtó, a beszökő szellő már ningruhában. Felhúzott masi- rek szája belecuppogott a földszagokat hozott. A szikrá- naként járt-kelt. Tétova levegőbe. Az asszonyok terezó napfényben gyémántcsillo- pillantásaiban ijesztő nyűg- feréltek. A gerlék tovább gású cseppek szikráztak az talanság repdesett. hangoskodtak, és a belsőszoeresz jégcsapjain. Langyos Az asszonyok észrevették, ba felől férfimorgás, esikleheletével ígérkező tavasz egyikőjük a tenyeréből töl- landós asszonynevetés hanginga tta a tavalyról ottfelej- csért formált és olvadékony jai szálltak. Krisztina nézte tett hajnalkaszárakat, de a hangon fuvolázott: az öccse és a kis sógorasszoháztetőn tollászkodó galam- — Krisztina^ Krisztinka! nya szerelmének gyümölcsét: bok még a kémény tövébe Az "égimeszelő* felkapta a pufók arcú, szájaszélét húzódtak. papírcsavarékokkal borított nyalogató párnapos enaberA nyitott ajtajú konyha fejét. Kezével legyintett két. belsejében edények csörög- egyet, aztán rakosgalódott N .llri_; m ,. tek. A mosogatószéket asszo- tovább. tro Jrni^ltL^" nyok vették körül, komatálat Az asszonyok összenéztek. • ^uS^SJ^t küldők, akik ebéd utánra át- Cinkosán nevettek. Hárman i . ™ogott 0 szaladtak segíteni és csivitel- voltak: 1 két formás, eny- ™nnyit J^ ve pletykálkodtak. Időnként hén őszülő és egy igen-igen Sé^n felviSak a réS .,„t.„i, a* *XmMi„/) a txezeieoen íeívmaniaK a regi képek. nagy lélekzetet vettek és gömbölyű fiatal. A gömböbeszéltek, beszéltek fáradha- lyű könyökével megcélozta a tatlanul.' szomszédját és gödrös álláEgyetlen pillanatra csend val a sovány nő felé mu tatállt be és valahonnan a bel- va, egyet hunyorított. Félső szobák felől, mintha cse- szemmel mind a hárman a csemősírás hallatszott volna, tréningruhásra figyeltek. A háx nyitott folyosóján hórihorgas, sovány nő tettIV ekem. kisdiák •*• koromban ba jól mondom: 19<>6 tavaszán — fogalmam se volt arról, hogy van egy Móra Ferenc nevú iró. Csak egy Ferkó bácsit ismertem, aki ott Mt a Baraalján, Csókán, Torontál megyében. egy gödörbe lógatta a lábát és valami csontokat nézegetett. Mert ott laktam én, a Réti Majorban, Begyedórányira a Kremenyaktói — ez volt ugyanis az a domb a Bara-alján, amiről FXerkó bácsi azt mesélte nekem, hogy ide mindenféle harcosokat temettek, meg a feleségüket, még talán a gyerekeiket is. de olyan régen, hogy arra még az öregapánk öregapja se tudna visszaemlékezni. Ö azonban emlékezett és alighanem ez a csodálatos emlékezőképesség _____ volt az első kiválóság, amit benne tisztelni tanultam. Aztán énis mesélni kezdtem neki. Elmondtam, amit a mi félig magyar, félig szerb falunk öregembereitől hallottam. Hogy ez a mi falunk nagyon nevezetes falu. mert a zentai csata tulajdonképpen itt volt Csókán, csak a mérnök urak azóta arrébb vitték a Tiszát. Ferkó bácsi erre azt mondta, hogy Jő, hogy ezt. most elárultam neki, majd S intézkedik, hogy eszerint írják át az összes történelemkönyveket. Eal persze habozás nélkül elhittem és — ha lehet — az eddiginél is Tekintélyesebb Valakivé nőtt a szememben. Gondoltam: aki olyan régesrégi tőrténeteket tud, amikre még az öregapánk öregapja se emlékszik, arra bizonyára nagyon hallgatnak majd azok, akik a történelemkönyveket csinálják. Hát lehet, hogy azok nemigen hallgattak rá. De annál inkább azok, akik a történelmet élik. Soha egy zokszót «e hallottam ellene a falunk legbékétlenkedőbb elemeitől se, pedig ilyenek ázidőtájt már számosan akadtak. Aza hír járta, hogy egy izgága pópa ugratjn minduntalan egymásnak a magyarokat, meg a srácokat*, ahogy mifelénk akkoriban a szerbeket nevezték, ferkó bácsi bölcs diplomáciája azonban ravasz egyszerűséggel vette elejét minden esetleges nemzetiségi villongásnak. Majd rögtön elmondom: hogyan. . Az Állami Dohány jövedék összes illetékes szervei előtt köztudomású dolog volt. hogy a csókái fekete föld termi az ország legerősebb és legbüdösebb dohányleveleit. Ezekből a szűzdohány-levelekből osztott ki Ferkó bácsi egy-egy csomagot, csak úgy ajándékképpen, minden egyes gödörásónak. Köszönték szépen és rápipáltak. De alig telt bele egy félórácska, a magyarok azt kérték, hogy hadd ássanak ők külön gödörben, mert ezt a dohányt csak a "rácok- gyomra bírja. Erről a békés együttélést teremtő diplomáciai fogásról nekem persze fogalmam se voh akkoriban, csak jóval később mesélte el nekem Ferkó bácsi, mint csókái emléket, a Szegedi Napló szerkesztőségében. És itt az alkalom arra, hogy önt, igen tisztelt Uram. figyelmeztessem kedves levelének egy rám nézve igen hízelgő, de — fájdalom — merőben téves kitételére. Nem voltam én az 1918-as októberi forradalom idején munkatársa a Szegedi Naplónak, csupán a Napló szerkesztőségének kissé oktondi rajongója. Zágon István: így ugrattak be - az irodalomba — Hát persze! — És nyikorgott? Gondolom: ez a kis történet maga helyett beszél, és így semmi hozzátenni valóm se lehet Megint hallatszott a csecsemősírás, aztán, mintha ezüstcsengő szólalt volna meg, fiatal nő hangja szállt: — Krisztina, Krisztinkám! . . .. • Krisztina megmozdult. Az ™• *to— Itt hagytak —, sírta és rázkódva, könny nélkül zokogott. A gerlék künn csúfondárosan nevettek, aztán elhallgattak. Fekete felhők úsztak elő. A szél megrázta az ablakokat és felsírt a csecsemő. — Manya! Manya! — kiáltott sürgetőleg Krisztina. Juhász Gyula 19B. január 23-án színlkrKikit írt a Szegedi Naplóba és melegen Üdvözölte egy új helyi drámaíró jelentkezését. Az új helyi szerző Zágon István volt. akkoriban a Napló színházi kritikusa. Szegedről indult, mint annyi magyar íróé. az ö pályafutása is. Volt — tanult szakmájának megfelelően - mérnők, volt színházigazgató fővárosi napilap színikrttiknsa a Belvárosi Színház dramaturgja, de legfőkent: szinmüíró. Filmjére, a Hypolit a lakáj ra mindenki emlékezik, hiszen a szellemes, nevettető storyt olvan nagy szinészek keltették életre, mint Usortos Gyula és Kahus Gyula. Humoros Írásai ma is fölhanr zanak a Vidám Színpadon, a rádióban sőt a televízióban ls. Megkértem a közelmúltban Zágon Istvánt, adjon néhánv fölvilágosítást a szegedi nagyokkal — juhász Gyulával és Móra Ferenccel — kapcsolatos emlékei koréból. Egy levéllel válaszolt. Amit írt, nemcsak saját írói indulására jellemző és irodalomtörténeti értékű hanem fontos a szegedi klaszszlknsok szempontjából is. Közérdekű, nem tehetem tehát el levelesdobozomba: úgy érzem, kötelességem legalább néhány részletét a nyilvánosság elé tárni. Péter László Hogy mennyire oktondi, az a továbbiakból — gondolom — hamarosan ki fog derülni. Ügy kezdődött az egész, hogy 1917 közepén, mint harcteret, járt és kissé megviselt egészségű tartalékos főhadnagy, hazakerültem a szegedi pionír-zászlóaljhoz és Ferkó bácsi szerzett nekem albérleti szobát a Szegedi Napló házában, bizonyos Szerén kisasszonynál, aki abban az időben a Napló egy személyből álló kiadóhivatalát képezte. Ügy emlékszem: a szobáért nem fizettem valami sokat, de érzésem szerint bármilyen árat megadtam volna, csak hogy esténkint beszaglászhassak azokba a varázslatosan nyomdafesték-illatú Szent Helyiségekbe. ahol Móra Ferenc vergóniája füstölgött és aludt ki huszonöt ízben egyegy készülő vezércikk felett, és ahová Juhász Gyula is bejárogatott, mint a vetélytárs Délmagyarország munkatársa ugyan, de mint — ettől függetlenül — Ferkó bácsi barátja, sőt, mi több: pajtása is. Mert a pajtás néha közelebbi, vagy mondjuk: közvetlenebb kapcsolatot jelentő kifejezés, mint a barát. pgyik este Gyula bácsi új cipő^ ben jöttbe a szobába. Ezt onnan lehetett megállapítani, hogy a cipő istentelenül nyikorgott. Ferkó bácsi csodálkozva vette ka a szájából a vergóniát. — Mi az, Gyulám? Nincs a cipőd kifizetve? — Á! Fenét! Dehogy nincs! Mégia nyikorog! — Már pedig — vélte rendkívül beavatottnak látszó arccal Ferkó bácsi —, az ilyesminek igazán egyszerű orvossága van. Olajos papírra kell állítani. — Mit? — A cipőt. Ha nyikorog. Este. amikor leveted, állítsd az ágyad mellé, olajos papírra. Ez volt a jelenet első része. A második nész másnap este játszódott le, ugyancsak a szerkesztőségben. Gyula bácsi — ha ez ugyan elképzelhető — még nyikorgósabb cipőben óvakodott be az ajtón. — Mi az. Gyulám? — érdeklődött Ferkó bácsi. — Hogyhogy mi az? — mérgelődött Gyula bácsi. — Nem hallod? Nyikorog, mint a fene! — Megcsináltad, amit ajánlottam? — Hogyne! — Este, amikor levetetted, olajos papírra állítottad? — Igen! — Ott állt az ágyad mellett, olajos papíron? IV os. ebbe a tadúsban, tehetségben és mókázásban egyaránt magasrendű társaságba csöppentem én bele, és a magam oktondiságában azt hittem, hogy csak elragadtatott nézője vagyok egy mulattató színjátéknak, holott már régesrégen egyik öntudatlanul mulatságos szereplője voltam. Ugyanis három-négy hónapi szerkesztőségi szaglás zgatás után egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mint gyorsíró, én jegyzem a Budapestről érkező esti telefonjelentéseket, bökverseket írok a Szegedi Napló vasárnapi mellékletébe, a Hüvelyk Matyi című élclapba.sőt— ó, Szent Együgyűség — én vagyok a Napló színházi referense is — persze: ingyen. Mondanom se keli talán, hogy azt képzeltem: ez a bar anyagi javadalmazás híján szűkölődő. de erkölcsileg annál inkább megtisztelő és sokrétű munkakör kizárólag annak a kivételes tehetségnek köszönhető, amelyet; eleddig csak a zentai főgimnázium gyorsíró- és önképzőkörében csillogtattam. Csak hosszú esztendők múltán tudtam meg a következő, mondhatnám: kissé kiábrándító [őszieteket a Szegedi Napló szerkesztőségében játszott naiva-szerepemről. A lap hírrovatvezetőjét sokkal jobban érdekelte a Tisza-kávéház kaszszatündére, mint a legszenzációsabb fővárosi híranyag — ezért lettem én botcsinálta hírmásoló. A Hüvelyk Matyi bökverseit kiagyalni hol az egyik, hol a másik munkatárs nem szeretem szorgalmi feladata volt mindaddig, amíg én, mint kissé ütődött üstökös, fel nem ragyogtam a szerkesztőség egén. De a legbugyutább módon a szini referensségbe keveredtem. Az én időszámításom előtt ugyanis két szini referense volt a Naplónak. Mindegyik más színésznőnek udvarolt. Miután pedig e Művésznők mindegyike azt óhajtotta, hogy a Színházi Rovat csak őt magasztalja egekig, az ellenmuvésznőt azonban a sárga porba sújtsa — a két referens sokkalta kényelmesebbnek találta, ha ők csak az udvarlásra szorítkoznak, a magasztalás!, vagy sújtást pedig az én tetszésemre bizzák, már csak annál inkább is, mert én egy harmadik, a színháztól távol álló kisasszonykának udvaroltam, IVa és. most jön a katasztrófa. ~ Abban az időben jórészt olyan konfliktus nélküli drámák és vékonypénzű vígjátékok érkeztek a fővárosból. hogy egyik este. mérgemben, azt állítottam, hogy akármibe fogadok: ilyet én is tudnék írni. És — mit szaporítsam a szót — fogadtunk. A darabomnak, amely egyébként épp olyan vékonypénzű volt, mint a kortársai — csodálatosképpen sikere voíL Utána a helyi 6zenők, vagy vendégművészek tiszteletére megszokott bankett következett a Kass-kávéházban. az előbb leírt külsőségek között, azzal a különbséggel, hogy nem lovagias ügy lett belőle, hanem egy részben alkoholtól, részben szeretettől felfokozott hangú Juhász Gyulakritika, aminek következtében ... Egyszóval: így ugrattak be engem az irodalomba. . , ,, „ vább zörgette most már az asszonyok jelentősen össze- ajt6kat is A kon haajtó néztek Ajtó csapodott, az- nagy csattaniissal bevágódotl. tán feltárult egy ablak. A fo, ó néptelen lett A Mintha olvadt arany om- kisgyermek most már sirk lott volna be rajta. Az ímen- ahogyan a torkán kifért ti hang csicseregte. _ j Édes Krisztinám, segíti mondta még nekem. Szeretnek az ablak- Krisztina, hoz menni! Semmi válasz Es nemsokara szőke hajú, Krisztina valószínűtlenül fiatal asszony Az abiakban sürgetőbben Krisztina körülpillantott. hajolt ki az ablakon, alak- ISLtT"P/derpamacs, jón végigömlött az áradó SnK^us^s A'Z egyszerre édes tejszaga lett a ragyogásnak, a csendnek. — Áá! — sikkantott egv kisgyermekhang. A fiatal nő becsapta az ablakot és újra csend lett. téharapott mignon, pufók arcú műanyagbaba. törülköző, csipkés női nadrág, egy férfikalap, mellette tarka sál és a padlón egy kifordított erszény. A szomszéd kisszobában. Krisztina kiviharzott a fo- Krisztina szobájában mérta„CŐR-A A TO- nl pontossággal minden a helyén volt. A kicsi már ordított, min* egv sziréna. Cumi sehol. Egy pillanatra csend. Krisztina felkapta a gyerelyosóra. A szomszédház tetején gerlék ingerkedtek. Egyik a nyakát nyújtogatva mórikálta magát, folyton búgta: "Megülték, megülték!* Krisztina ideges nyugtalan- m „ Sággal figyelte a gerléket. ket A karja a melléhez ütó_ Az asszonyok is ráérősen dött Hirtelen elhatározással megjelentek a _ konyhaajlo- (elhlizta a tréningruháját és ban. A gömbölyű szolalt meg: emeUe ki fonnyadt emlejét. — Valosagos tavasz van! Odabent az iménti csecse- A sógorasszony sugármőhang ismét megnyikkant, zón libegett be. Kisfiát ijedKrisztina nem várta, hogy ten kapta ki Krisztina karszólítiák. Eltűnt az ajtó mö- jaiból és duzzadó emlejéhez gött. A kis emberke mocor- szorította. A gyermek szugott a fekhelyén. Az anyja szogva szopni kezdett, ágya üresen állt. A belső Krisztina kisompolygott a szoba felől halk sugdolózás folyosóra. Az ég egészen behallatszott. A fiatalasszony borult és sűrűen esni kezdett hangja gügyögte: — Ne, még ne! Férfihang brummogta: — Csak a válladat! Aztán csend lett. csak a gerlék nevettek, "megülték— eztek. a hó. — Micsoda idő! — mondta valaki a konyhában melegedő. trécselő asszonyok közül. Senki sem hallotta, hogy Krisztina egész testében rázkódva, hangosan zokogott. KELEMEN JÁNOS: VÁROSOM Idegen voltam cn sokáig e földön, mely otthont adott, ahonnan nézte ifjúságom a holdat, csillagot, napot. Idegen volt a fojtó aszfalt s a földes utcák sora is, a földhöz ragadt régi templom, a lusta léptű szőke víz. S a népek idegenek voltak — fejkendős, kötős ncnikck, akiknek nem felhő vagy pára: babonák kútja még az ég. Nem értettem őt, ki e város embertégláinak makacs és ősi kötőanyaga: hogy epe mért forr benne, dac? És mégis egy vagyok hazámmal, ősöm, testvérem cz a nép. Tudom tőlük, kik cngcin idéznek e táj. e föld emlékeképp, turistáktól, kik átsuhantak, szavaimból ízlelve meg e sűrű súlyos illatú izzadtság-párás földeket. Tudom tőlük: míg messze vágytau tenger vonzott, s a végtelen — Idegen a tájnak: a harcnak s magamnak voltam idegen, mert ő, a paraszt, ki habarcsa a városok tégláinak, (s öregje ínég e földhöz húzó százados templomhoz ragadt). napot rajzolva háza ormán belém mindent ő álmodolt, hogy szeressem a jobbat, a munkái a napot, holdat, csillagot.