Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-09 / 57. szám

Cfeütörtök, 1963. március T DÉL-MAGYARORSZÁG 3 NEM A VELETLEN, hanem as emberek müve Érdekes dolog böngészni malom, amellyel a pépes nem derül ki. Nem tudhat­egy üzem egész évi munká- árut finomítják. A termeié- ni, hogy más üzemek milyen jának adatait. A termelés kenység növekedése nagyobb sikereket értek el. mutatói, a termelési költsé- része abból származott, hogy gek adatai néha nagyon ér- igen sok üzemszervezési in­dekesek. A Szegedi Szalá- tézkedést valósítottak meg. migyáré különösen. Elsősor­ban a vállalati dolgozók- A kongresszusi zászlóért nak, akik ismerik a sza­mok mögötti folyamatokat Természetesen ezek sikeré­és részt is vettek e művele- hez is, mint mindenhez az tek eredményességében. De üzemben, a munkások, az érdekesek ezek másoknak is, emberek hiszen amikor a múlt év ge volt A kongresszusi verseny időszakában nemcsak a ter­melőmunkával foglalkoztak, hanem a rekonstrukció meg­valósításával is. A termelés ilyen arányú növelése köz­ben építkeztek. Bővítették a kazánházat és kompreszor­házat. A sokirányú felada­lelkes tevékenysé- tók ellátása közben a kong­szükséges. Ebben resszusi vállalás pontjai kö­végén arról írtunk, hogy a sem volt hiány. Jobban dol- zül nem mindet teljesítet­Szegedi Szalámigyár teljesí- goztak, mint korábban, na- ték olyan sikerrel, mint az tette éves tervét, néhány gyobb gyakorlattal, tapasz- exportvállalásra tett foga­szegedi üzemben azt kérdez- talattal használták az új gé­ték, milyen terv az, amelyi- peket. szerszámokat, ame­ket 11 hónap alatt teljesí- lyeket a közelmúlt években teni lehet Mások pedig azt mondták: ez a véletlen mű­Ve. Félmilliárd forint értékű áru Vegyünk csak hány számot, ugyanis, mint ahogy ez az éves mérlegből kiderül, 113.6 százalékra teljesítette 1962. évi tervét. Egy év alatt kö­zel félmilliárd forint érté­kű árut adott a népgazda­ságnak. Nos, hogy milyen terv volt ez, álljon itt bizo­nyítékul egy másik szám­adat. A tavalyi tényszám 439 millió forint volt. Hogy ennek nagyságát.is érzékel­ni tudjuk, helyes ha meg­ismerjük az 1959. évi ter­melés értékét, amely akkor csak 320 millió forint volt. Tehát három év alatt kö­zel félmilliárdra tornázták fel magukat a szalámigyá­riak. Érdekes, tartalmas és nagyszerű volt ez a torná­szás, hiszen azóta folyamato­san birtokolják az él üzem címet. Közben 1960. évi munkájuk eredményeként elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor­zászlóját is. A mostani szám­vetés adatai alapján remél­ni lehet, hogy a folyamatos­ság nem szakad meg, és újra elnyerik az élüzem címet. A népgazdaság igényelte Az elmúlt évben 141 va­gon téliszalámit adtak át a külkereskedelemnek. Ez 16 vagonnal több mint a terv. Ez a 16 vagon az a meny­nyiség, amiről az év elején a kongresszusi felajánlások idején így beszéltek: ha a népgazdság igényli, túltelje­sítjük exporttervünket. S a népgazdaság igényelte ezt" a többletet, mert állítólag a pesti szalámigyár nem tudott annyi szalámit gyártani, mint amennyit várt tőle a külkereskedelem. Egyéb exportféleségekből 468 vagonnyit gyártott a Szegedi Szalámigyár. Görög­ország részére marhahúst szállítottak, előbb egy va­gonnal, s aztán, amikor meg­ízlelték a szegedi készít­ményt, nagyobb mennyiséget rendeltek a görögök. A spa­nyolokkal is így jártak. Sza­lámiból pedig kielégítették valamennyi nyugati ország vállalatainak igényeit. Példátlan eredmény Az egy esztendő alatt ter­melt exportáru értéke 182 millió forint. Ez az összes teremlés 34 százaléka. Érde­kessége az exporttermelés­nek, hogy a 609 vagon ára leszállítása után egyetlen minőségi , reklamáció sem érkezett a szegedi gyárhoz, de annál több elismerő le­vél. — Ez példátlan eredmény — mondja Simon János, a gyár főkönyvelője. — Pedig ugyancsak haj­ráztunk az év végén, hogy a kért exporttöbbletet leszál­líthassuk — fűzi hozzá Vár­ai lvai Rezső igazgató. Áz is példátlan eredmény, hogy az egy év alatt elért 60 millió forint értékű ter­melésnövekedés 86 százaléka származott a termelékeny­ségből és csak 14 százaléka létszámnövekedésből. Pedig nem mondhatni, hogy ta­valy sok új gépet kapott az üzem. Említésre méltó talán a vágóhídon üzembe helye­zett börözögép és a koloiel­kaptak az üzemrészek és fűtötte őket a kongresszusi verseny. Az élüzem cím bir­tokában versenyeztek kongresszusi Hogy milyen dalmat. A vártnál valamivel gyengébb az eredmény a költségek alakulásában. Az összetett eredmény azonban így is elismerésre méltó, s a ez a siker nem a laza ter­zászlóért is. vezés, vagy a véletlen, ha­eredménnyel, nem az emberek műve. sorra né- az a vállalati Az üzem számokból Nagy Pál Szaporítani kell a speciális gimnáziumi osztályokat A Művelődésügyi Miniszté­rium vezetői tanulmányoz­ták az új gimnáziumi tan­tervek országos vitáján áta­gozátok kérdésében kialakulná álláspontokat és javaslato­kat. Ennek megfelelően a minisztérium álláspontja az, hogy olyan óratervek és tan­tervek kidolgozása szükséges, amelyek biztosítják a diffe­renciálás lehetséges és szük­séges formáit. Szaporítani kell tehát a speciális (nyelvi, matematikai, fizikai, kémiai, ének-zenei stb.) osztályokat. A szabadon választható érett­ségi tárgyakat is az oktatás gazdagításának szolgálatába kell állítani. A gimnáziumi oktatásban helyet kell bizto­sítani egy másik idegen nyelvnek is. Az új gimnáziumi tanterv az 1965—66-os tanévről foko­zatosan lép érvénybe. (MTI) SIKLÓS JÁNOS: Mindennapi dolgainkról O Indulástól — évvégig ELMÜLT években sokszor elmondták már, hogy a kis parcella tapasztó, nyű­göző vonzásától szabadult paraszt, a föld ura! Már nemcsak figyel az új szóra: eszerint él és cselekszik is. Érti a szót, most már befo­gadja a tanácsot és nagy, gazdag határok jelzik a me­zőgazdaság új rendjének vég­leges győzelmét. Ezt a meg­győződést szinte valamennyi termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlése megerősitet­te az elmúlt hetekben. * NAGY KÖZÖSSÉGET el­Megkerülnek az elveszett ezer holdak Másfél évvel ezelőtt sok tsz-elnök, mezőgazdász, ta­nácselnök. panaszkodott: kép­telenek annyi kalászos gabo­nát, meg kapásnövényt vet­ni, amennyit ránkszabott a megye. Nem a jó akaratban volt a hiba, hanem ott, hogy egyszerűen nem volt annyi termőföldjük a szövetkeze­teknek, mint amennyi a me­gye statisztikájában az el­múlt évtizedekben szerepelt. Megközelítően 12 ezer hold különbség volt a felsőbb szer­vek és a tsz-ek adatai között. Féléves munka tapasztalata Hamarosan megjelent a Magyar Népköztársaság ter­mőföldek védelméről szóló 6-os törvénye, 1962 márciusá­ban pedig napvilágot látott e törvény részletes végrehajtá­si utasítása is. Eszerint min­den községben számba kell venni a mezőgazdasági ter­melésre, szántóföldi műve­lésre alkalmas területeket. Vissza kell állítani a terme­lésbe az időközben elcsapott, elhagyott földeket is. A szegedi járási tanács mezőgazdasági osztályának kebelében Bozóki Gyula ve­zetésével külön csoport ala­kult a 6-os törvény végrehaj­tására. Most már féléves munka van a csoporl mö­gött, s megkértük Bozóki Gyulát, számoljon be az eredményekről: — Tavaly június 18-án ala­kult meg bizottságunk a 6-os törvény végrehajtására. Ta­pasztalataink nem voltak, éppen ezért olyan községek­ben kezdtük, ahol szerintünk a termőföldek védelme kö­rül nem volt probléma. Azonban csakhamar megle­petés ért bennünket. A -rendben levő" Tiszasziget határában 136 kataszteri hold elveszett termőföldet talál­tunk meg. Az 1950-es évek elején beműveletlenül marad­tak ezek a területek. Később annyira elgyomosodtak, szi- j kesedtek, hogy senki sem mert megbirkózni helyreállí- ; tásukkal. Most azonban, hogy ! megtaláltuk ezeket a földe- ! ket. a törvény értelmében gondoskodunk arról, hogy j visszakerüljenek szántóföldi művelésre. Tavaly összesen 5 tiszántúli községben fejez­tük be a 6-os törvény végre­hajtását. Deszk határában 100 hold elveszett termőföld került elő. Ez is elhagyott in­gatlanként szerepelt koráb­ban. Kübekházán 86 katasz­teri holdat találtunk meg. Párhónapos munkánk ered­ménye 322 kataszteri hold -talált* föld lett. E területek helyreállításához kívánság szerint megfelelő állami se­gítséget, talajjavító anyago­kat is kaphatnak a tsz-ek. Pontos menetrend Most a bizottság — mint . mondotta Bozóki Gyula — ! tovább folytatja munkáját. A j szakemberek szerint a -nagy kiugrások-- tulajdonképpen a homoki községekben lesznek. A talált földek ezer holdjaira számítanak. A bizottságnak pontos menetrendje van. Most április l-e után For­ráskúton, Üllésen, Puszta­mérgesen, Rúzsán, Zákány­széken és Algyőn kezdik el egymást követően a föld ke­resését. Arról máris tud a bizottság, hogy pár évvel ezelőtt a korábbi jogszabá­lyokat is súlyosan megsértve, 80 kataszteri hold első osz­tályú, szőlő- és gyümölcster­mesztésre is nagyszerűen al­kalmas területet erdősíttetett az üllési tanács. Balástyán is az állam érdekeit hangoztat­va, sokszor nagyon is önös egyéni érdekből telepítettek községi erdőket, jó minőségű szántóföldekre. Ugyanis a jó földeken az erdei suhángok között évekig lehetett adó-, haszonbér- és beadási kötele­zettség nélkül kukoricát, bur­gonyát és más kapásnövényt termeszteni. A bizottság előzetes tapasz­talatai alapján több száz hold föld megtalálása várható Rú­zsán is. Hasonlóképp nagy meglepetések ígérkeznek öt­tömöson. Korábban az egyéni gazdák legtöbbször engedély nélkül telepítették szőlőiket, gyümölcsöseiket. A kisebb adózás miatt hallgatták el az ügyet. Ha kértek is engedélyt, gyakran nem oda telepítet­tek, ahová engedélyezték. Megszűnik az áldatlan állapot Mint Bozóki Gyula elmon­dotta, a bizottság az eltűnt termőföldek felkutatásával egyidőben végzi a részletes táblásítási tervek elkészíté­sét is. Az új táblákba min­den talpalatnyi föld bekerül, hiteles térképek alapján he­lyükre teszik az "elveszett* földeket. A tsz-ek termelési profiljának megfelelően ag­rármérnökökből, más szak­emberekből álló csoport ha­tározza meg a helyszínen, hogy egy-egy táblán milyen termelési kultúrát folytassa­nak. A bizottság munkájá­ban az érdekelt község, tsz vezetői is részt vesznek. így reális határozatokat hozhat­nak egy-egy terület sorsát illetően. A táblásítással együtt jár az új, nagyüzemi körülményeknek megfelelő úthálózat kialakítása is. Még nem tudhatjuk, hogy az évek óta keresett és vita­tott 12 ezer kataszteri hold­nyi termőföldből pontosan mennyit találnak meg. Köny­nyen lehetséges, hogy még több is lesz. Van ennek bizo­nyos valószínűsége. A mun­ka 1965-ben fejeződik be. Ez­után egyszer s mindenkorra megszűnik az az áldat­lan állapot, hogy a tsz-ek többségének nincsen annyi termőföldjük, mint ameny­nyire termelési feladataikat kapják. Így azt|in irreálissá válnak gyakran a felvásárlá­si tervek is. Mert ezelőtt, ha az egyik vetési tervfeladatot teljesítették, szükségszerűen le kellett maradniok a má­sikkal. ÓRAKIÁLLÍTÁS vezetni a közéletben járato­sabbaknak is gond, hát még azoknak, akik mindössze két­három esztendeje ismerked­nek a közügyekkel, meg a vezetés ezen oldalú mestersé­gével. Pedig ez a legfontosabb: vezetni! A szövetkezeteket valóban vezetni — Czabarka András, Széli János, Mágori Sándor, Bertus Pál meg a többi sok-sok elnök módján, akik úgy nőttek ki a keskeny parcella barázdájából, hogy mindjárt jegenyék lettele a közös táblán! Vajon miért? Iskolázottságukkal? Persze az is segített Gyakorlati isme­retük — igen, az is. Politikai felelősségérzetük — termé­szetesen az is. Egyéniségük, rátermettségük — nyilván az is. S mindez együtt — a szí­vükkel, "idegfröccs-természe­tükkel*, amivel inkább két éjjelt és két napot egyhuzam­ban ott vannak és csinálják, mert van egyéniségük, em­beri méltóságuk, s felelőssé­gük azért, amit elvállaltak. Vezető embereket nevelni minden szövetkezetbe: le egészen a munkacsapatokig, brigádokig. Iskolákon, szak­tanfolyamokon, politikai is­kolákon, gyakorlati képzés útján, és a vezetés csínjának­bínjának gyakorlati tanításá­val, ... elengedhetetlen kö­vetelménnyé vált megyénk­ben is. Most pedig segíteni sürgő­sen ott, ahol a helyzet meg­kívánja. Látják már Szentes járásban is, ahol az erős szö­vetkezetek elnökeit néhány helyen a gyenge szövetkeze­teknél is megválasztották el­nöknek. Hódmezővásárhelyen meg az állami gazdaság egyik vezetője egyben szövetkezeti elnök is. Ezek az okos elgon­dolások segítenek, és egyben mutatják, hogy az egész ve­zetés problémáját nagyon ko­molyan napirendre kell tűz­ni, hogy az megnyugtató megoldást nyerjen. Sorsformáló hónapok kö­vetkeznek a mezőgazdaság­ban, hiszen három aszályos év után, kedvező időjárás esetén is csak szervezetten, tervszerűen előkészített me­zőgazdasági év hoz megfelelő eredményt. Tehát a vezetésen fordul meg az év végi mér­leg sorsa, nem decemberben, most, a következő hónapok­ban. Nagyon sok függ az állami­lag kihelyezett emberektől is. Nem azoktól, akik zetben- már "feleslegesnek* tartják az anyagi ösztönzés rendszerének alkalmazását. Ott is szükség van erre. Ke­ressék meg a legjobb, legal­kalmasabb premizálási for­mákat és a legjobb szövetke­zetekben is állítsák a terme­lés fokozásának, helyesebben az árutermelés fokozásának szolgálatába. A termelést ösztönző pre­mizálási rendszerek nem tak­tikai megoldások sem most, sem a következő években. Az anyagi érdekeltség helyes ér­vényesítése a szövetkezetek termelésében elengedhetetlen eszköz. Akik ezt nem értik meg, azok tekintélyes munka­erőmennyiségről mondanak le, amire pedig igen nagy szük­ség van. Például a családta­gok bevonása a munkába, ésszerű célprémiumok alkal­mazásával; vagy a fiatalok termelési kedvének elősegíté­se feltétlenül kedvezően hat a szövetkezetek árutermelé­sére. Megfelelő fizetési for­mákat kell teremteni, külö­nösen a fiataloknál, akik "vasárnapi zsebpénz nélkül* nem szívesen dolgoznak, hi- . szen olyan igényeik vannak, amelyeknek kielégítésével nem lehet év végéig várni. Ahhoz, hogy valamennyi szövetkezeti tag anyagilag is érdekelt legyen a termelés­ben, az egyén és a közösség érdeke összhangba kerüljön, a megyei párt- és tanácsi szervek megfelelő elveket dolgoztak ki. Ennek alkalma­zása termelőszövetkezeteink igazgatóságán múlik, helye­sebben azon, hogy a szövet­kezeti közgyűlések elfogad­ják az igazgatóság által a szö­vetkezet konkrét termelési viszonyaira kidolgozott ter­melési ösztönzőket. Valamennyi művelési ág­ban a legjobb megoldásokat, a legcélravezetőbb formákat kell keresni: az állattenyész­tésben, növényápolásban, sző­lő- és gyümölcstermesztés­ben, kertészetben stb. Ha most, márciusban sikerül ki­alakítani az árutermelés fo­kozását. szolgáló gazdasági­termelési ösztönző tényező­ket. és ez a közgyűléseken a tagság akaratával megegye­zik, szinte biztosra vehető, hogy lényegesen javul a gyenge termelőszövetkezetek­ben is a szervezettség, a munkarend, eredményesebb lesz az idei gazdasági év. Szövetkezeteink mindegyiké­ben növekszik az áruterme­lés, amely állami és közér­dek, de ugyanennyire egyéni érdek is. Tehát ezért nem várhatunk — most kell be­vezetnünk a legcélravezetőbb termelést segítő premizá­lási, ösztönzési módszereket ott, ahol ezzel még nem fog­lalkoztak. * SAJNOS, megyénkben A soproni Febricius-ház ódon dísztermében rövidesen óratörténeti kiállítás nyílik. A több száz órából álló értékes gyűjtemény egyes példányai iparművészeti re­mekek. A mintegy 300 év anyagából összeállított ki­állítás a szerkezeti fejlődés szempontjából is bemutat­ja a különböző korok óráii. Képünkön: Rendezik állít ást. szövetkezetből a másikba mennek — afféle állami tá­mogatású vándormadárként, és mindig csak eredményte­lenséget hagynak maguk mö­! gött — itt a komoly, nagy | akarattal, tehetséggel és ered­1 ménnyel működő abszolút többség dicséretes munkáját j kérjük továbbra is. S a szövetkezeti pártszer­vezetek közreműködését: szervezetten és felelősséggel segítsék a gazdasági év indu­lását, a tavaszi és a nyári munkát, majd az őszi betaka­rítást. Effektív munkával tel­jesítsék a 80—120 munkaegy­séget a függetlenített alapszer­vezeti párttitkárok ott, ahol a munka legjobban megkíván­ja. Szükséges ez az elismerés és a tekintély, az őszinte be­csü'lés érdekében is. * EREDMÉNYES mezőgaz­dasági év a gazdasági ösztön­zők egészséges alkalmazása útján várható. Ahol az anya­gi érdekeltség elve csorbát szenved, ott a munka akado­ki- ! zik. Nincs igazuk azoknak, lakik a jól működő sző vet ke­egyáltalán nem megnyugtató a helyzet, hiszen szövetkeze­teink egy része mérleghiá­nyos, közel 60 milliós deficit­tel zárták a múlt esztendőt. Helyhiány miatt nincs le­egyik" hetőség az okok részletezésé­re, de teljesen helyénvaló az az álláspont, hogy a gyenge termelőszövetkezeteket a kö­zepesek színvonalára emel­jük. S már ennek az évnek a végére a gyengén működő szövetkezetek közül jó néhá­nyat közepesen gazdálkodó szövetkezetté tegyünk. Ebben meglesz a sajátos feladata a mezőgazdaság irányításával foglalkozó valamennyi szerv­nek, persze a legnagyobb sze­repet a gyenge termelőszö­vetkezetek vezetői és a tag­ság, a szövetkezet gazdái vál­lalják. Felelősségükre és szor­galmas munkájukra épülhet minden egyéb támogatás. * MOST MAR néhány .esz­tendő távlatából, tapasztala­tából és abból a paraszti munkaszeretetből és meg­győződésből kiindulva, amely szövetkezeti parasztságunk életeleme: reméljük, hogy ezt az esztendőt szövetkeze­teink nagy gyarapodásának éveként járhatjuk le. Ezért valamennyiünknek nagy szor­galommal és lelkiismeretes­séggel, kell dolgozni.

Next

/
Thumbnails
Contents