Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

Csütörtök, 1963. március 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A Széchenyi tér varjúi Újabban varjúgondjai van­nak Szegednek. A Széchenyi tér délnyugati sarkán álló te­rebélyes. magányos platánon tavaly március végén elkésve telepedett meg egy pár vetési varjú. Nemsokára még egy pár társult hozzájuk. A gyor­san kilombosodott fa védőén öltötte magába a fészkeket, ahol csendben folyt a költés. Május elején azonban csak­hamar zajos lett a környék, mert 10 éhes fióka nagy lár­mázással követeite jussát: az egereket, férgeket. A varjú­háztartás a fa alatt nemkí­vánatos, sok hulladékkal jár. A csakhamar kiröppent fia­talok, az öregek vézetésével, végleg elhagyták a fészket és beszegődtek a mezőgazdaság hasznos munkásainak. Helyfoglalás — nagy xsivajgással Lombhullás után került szem elé a jókora, szakajtó nagyságú két rőzsefészek, amely teljesen elhagyottnak tűnt. Ellenállt téli viharok­nak; február közepén a leg­jelesebb időben, néha-néha egy percre megjelent egy var­jú a hókupaccal befedett fé­szek mellett. Február végén már párjával tartott szemlét, majd egyre gyakrabban mu­tatkoztak. Nyilván a fészek régi gazdái voltak. Március elején megjelent a másik pár is, de nyomában újak is ér­keztek. 40—50 madár hada­kozott nagy zsivajgással a helyfoglalásért. Mert nem minden gallyelágazás alkal­mas fészekrakásra. A tusako­dás, a veszekedések lármája túlharsogta az alatta szaladó traktorok, robbanómotorok zaját. Szorgos ipítkezés A varjúknak is megvan a maguk házirendjük, amit a szomszédos házak ablakaiból jól meg lehetett figyelni. Tá­voli éjszakai szállásukról a hajnali derengésben érkeztek és mindjárt megindult a szor­gos építkezés. A korzó pla­tánjairól törde'lt gallyakat szüntelenül hordotta az egyik, házastársa pedig szorgalma­san beépítette a fészek gally­szövevényébe. A legnagyobb óvatosság mellett ls a gallyak egy része a gyalogjáróra hul­lott, amit a reggeli utcaseprő nem győzött halomba seperni. Nap-nap után egyre seré­nyebben ment a reggeli épít­kezés, de ez csak 10 óráig tartott. Ekkor mintegy gong­ütésre, eltűnt valamennyi, mert hiszen táplálkozni is kellett Délután 3 órakor ismét megjelentek, ekkor azonban gyülevész had is kisérte őket, számuk felszaporodott néha 150-re is. A lakástulajdono­sok el sem moccantak fész­kükről. Ennek ellenére a ven­dégeskedők közül többen megpróbálkoztak lakásbltor­lással. Néha olyan hangos perlekedés támadt, hogy a já­rókelők percekre megállottak szemlélődni a varjak hábo­rúsdiján. Az erős vízsugár sem használ A város hatósága is meg­sokalta a varjak rakoncátlan­kodását. Motoros fecskendők­kel vonultak ki a tűzoltók, hogy a már csaknem elké­szült 15 varjúfészket az erős vízsugárral lemossák. A var­júvészkek azonban rendület­lenül kapaszkodtak a villa­ágakba, ellenállottak a hatal­mas erejű vízsugárnak. A fecskendezés után a varjak újult erővel láttak a fészkek építéséhez. Más eszközökhöz kellett nyúlni. Kivonult a tűzoltóiéira és rudakkal si­került is a fészkeket lelökni. Erről a varjúknak tudomá­suk nem. volt, mert életrend­jük szerint éppen távol vol­tak táplálkozni. Szokásos ebédutáni időben visszatérve vették észre az üres platánt. Szótlanul szemlélgették, nem tudtak rájönni az ember szándékos zavarására. Más* nap hajnalban újra nekilát­tak a fészkek építésének, s ezúttal már nagyon kellett sietniök, mert hiszen napok elteltével a tojásnak is a fé­szekben kell lenni. Miért jönnek a városba? Az első kérdés, ami előtér­be kívánkozik az, hogy miért jönnek a varjak a városok­ba? Hiszen nem bizalmas' ter­mészetű madár, a szántóföl­deken az embert puskalövés­re sem várja be, a2 eke után járásnál is azért bizalmasabb, mert megtanulta, hogy ott soha sincs bántódása. A vá­rosban nincs élelembőség, nagy messzeségbe kell menni élelem után. Mégis bejön, mint ahogy újabban több és több madár: seregély, fekete-, rigó, fakopáncs, csóka, gerle stb. lesz városlakó. A város­ban az ember keveset törődik a madarakkal és kevesebb üldöztetésnek vannak kitéve, mint a városon kivül. A vá­rosban az ivadékgondozás — ami minden állatnak egyik legjellemzőbb ösztöne — job­ban biztosítva van. Ugyanezt láttam szovjetuniói utam al­kalmával is, hol gyakran lát­tam varjútelepeket parkok­ban és a vasútvonal mentén az állomásokat övező nagy fákon. Nem kívánatos jövevények A varjút rendkfvüli hasz­nos volta mellett sem kívána­tos városlakónak befogadni. Kitelepítése a Széchenyi tér­ről indokolt. A hatóságok kí­mélettel járnak el, amidőn akkor végzik a kilakoltütást, amikor még tojás és fióka nincs a fészekben. A mada­rak okos állatok. A Széche­nyi téri varjak is rá fognak jönni arra, ha észreveszik az ember zaklatását, hogy sem­mi keresnivalójuk nincs a nagyváros közepén. Ehhez azonban az kell, hogy észre­vétessiik velük azt, hogy nem szívesen látott jövevények. Dr. Beretzk Péter Nekivág-e az óceánnak a dióhéjnyi hajó? já M Csaknem egy és negyed éve, a hajómodell-kiállltáson nagy feltűnést keltett egy fél dióhéjból készült kis hajó, Kolumbusz Santa Maris­ának modellje. Készítője, olnár József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ásvány-kőzettani tanszéké­nek műszerésze az apró ha­jócskát minden szükséges, szabad szemmel pensze alig kivehető felszereléssel ellát­ta. A legénységi hálóban még a párnák és a takarók is olt fekszenek az ágyakon, az ét­kezőben a vizeahordón rajta a csap. a kapitány szobáját pedig faragott stílbútorral rendezte be. Halálfej díszíti a lőszerkamra ajtaját, a ten­gernek szegezeit ágyúk mcl-, lett halomban áll a muníció, az árbocon ott a megfigyelő­matróz kosara a hozzáveze­tő kötélhágcsóval stb., stb. Az apró kis remekműnek a sajtón keresztül a tenge­rentúlra is eljutott a híre. Röviddel a kiállítás után Molnár József levelet kapott New Yorkból, a "Believe it or not!« — »Akár hiszi, akár nem« — című folyóirat szer­kesztőségétől, amelyben fényképet és leírást kértek a kis Santa Maria-ról. Miután pedig ez a kérésük teljesült, most legutóbb azzal az aján­lattal fordultak Molnár Jó­zsefhez, hogy amennyiben hajlandó az apró kis "tenger­járót* nekiinditanl az óceán­nak, adja el nekik, hogy sa­ját múzeumukban kiállít­hassák. Erre a kérésre azon­ban a válasz még nem ment el. Molnár József még nem tudta végleg elhatározni ma­gát arra. hogy megváljon apró kis remekművétől. Ax új tizem első brigádja A Szegedi Kenderfonógyár gépjavító üzemében eddig nem volt szocialista címért dolgozó brigád. Néhány nap­ja azonban Hajós László, KISZ vezetőségi tag segítsé­gével hyolc fiatal munkacsa­patot alakított: ók itt az első szocialista címért küzdő munkáskollektíva. Példáju­kat követve máris újabb bri­gádot szerveznek az üzem­rész dolgozói. A maríazelii kolostorháború A német "gazdasági csoda* haszon­élvezői ráteszik a kezüket minden gaz­dátlan ingatlanra. Rövid pár év alatt egész területsávok kerültek birtokuk­ba a spanyol tengerparton, a dán szi­geteken és Írországban, övék lett a kies fekvésű tesstni tóvidék, amely­nek legszebb villáiban a rajnai ipar­bárók pihenik ki fáradalmaikat. De közben nem feledkeznek meg Ausztriá­ról sem, amely nem is olyan régen — igaz. csak pár évig — része volt a hitleri harmadik birodalomnak. Mennysi Ansch'uss Kl hitte volna e birodalom totális felbomlásakor, hogy rövidesen újabb Anschlussról beszélhetünk, olyan An­schlussról, amelyben Alsó- és Felső­Ausztria, Stájerország és Tirol gazdát cserélő ingatlanainak jó része a guruló márka parancsszavára csatlakozik a Német Szövetségi Köztársasághoz, vagy legalábbis egyik.másik vagyonos pol­gárhoz? Ilyen körülmények között is megle­petést keltett a Kurier clmö bécsi lan híradása arról, hogv a világi javak sorsát alighanem rövidesen követni fogják az egyháziak: "Mennyei An­schluss*, fenyegeti Mariazell-t — ádta hírül az Arbelter Zeitung és a nyil­vánosság elé menekült Hermann Gedst, a mariazelli kolostor bencés priorja lénvegében megerősítette e hírad'so­kat. A Frankfurter Allgemetne Zei­tung mér azt jelentette, hogy az idei húsvéti ünnepeken már bajor szerze­tesek fogják átvenni az "egyházi szol­gálatot* Marlazellben. Búcsúiári hely — teljes komforttal Ezek után senki sem adott hitelt »magas egyházi körök* nyilatkozatá­nak, amely Mariazell önálló priorétus­sápának hangoztatásával próbálta le­csillapítani a kedélyeket, de a Furche­nek, az osztrák katolikusok lapjának sem, amely handabandázásnak és a Gonosz mesterkedésének minősítette az "akciót*. Vagyis: a sátán az oka mindennek. Ami minden egyházi vonatkozástól eltekintve, a Démon jelentős politikai győzelmének tekinthető, mert Maria­zell jótevői közé olyan jelentős sze­mélyeket s rolnak, mint Adenauer kancellár, aki a Sankt Michaelis ká­polna restaurálására adományozott je­lentős összeget és Franco tábornok, aki a Jacobus-kápolna szépítésére ta­lált jelentékeny összeget a spanyol ál­lamkasszában. Mindez persze dicséretes cselekedet, tétejében adómentes ls. Azonban ta­gadhatatlan, hogy a mariazelli bencés atyák sem fukarkodtak az erőfe zíté­sekkel, hogv a 800 esztendős búcsújá­róhelyet teljes komforttal felszerelve bocsássák a nagyérdemű, s ami még fontosabb: pénzben bővelkpdő bécsi és külföldi, lelki enyhet kereső közön­ség rendelkezésére. fl sz'rip'fz tíneofnők vagy a midonnak? Így fejlődött ki azután a búcsűláró­hely mellett, a téli sportok ü/érére valósággal predesztinált világi Maria­zell, a sielők paradicsoma. Az osztrák Benedek-rend a templomok korszerű­sítésén kívül komoly áldozatokat ho­zott a hotelek korszerűsítéséért is, sőt részt vett a síliftek építésében is. Köz­ben a modern hotelbárokban sztriptíz táncosnők szórakoztatják az időnként templomba is járó üdülő publikumot. Páter Beda fellépése azonban végét szakította a klérus nagyvonalúságénak. Beda — egyike ama nyolc-tíz Benedek, rendi szerzetesnek, akik állandó szol­gálatot tettek a búcsú járóhelyen —, az idegenforgalom forradalmi újítójá­nak bizonyult. Kiadta a jelszót: "el­vesztettük Keletet, legalább a Nyugat maiadjon meg nekünk*, majd orszá­gos mozgalmat és gyűjtést lndftott a 800 éves jubileum méltó megünneplé­sére. Sikerült elérnie, hogy a maria­zeli templomot a pápa a bazilika rang­jára emelje, a külföldi idegenforga­lom pedig az 1949. évi 1000-ről tavaly 62 ezer főnyire szökött fel. Hog • ezek közül hányra g/akoroltak a madonnák mellett vonzerőt a sztriplizek, arról nem szól a statisztika. Az agilis páternek a siker azonban a fejébe szállt. Ez év májusában "nár­eiszkirálynőt* akart választani, hgy Mariazellbe csődítse az att>akcióéhes "zarándokok* újabb tömegeit. Ezzel betelt a mérték. Hogy a nár­ciszkirálynő versenyt támasszon az ég királynőjének, azt nem nézhette ölhe­tett kézzel a magas klérus. Páter Be­dét hirtelen visszarendelték dicsősége színteréről és ráhelyezték az egyházi süllyesztőre, s ezt a tüntetően adomá­nyozott mariazelli diszpolgársag sem tudta többé feltartóztatni. II kcgyizerkersskedűt tiltakozása Az elterjedt hirek szerint páter Be­dával szerzetestársai sem voltak min­dig egy véleményen. Az ellenzéknek Gregor atya adott hangott, aki Schois­wohl gráci püspökhöz, egykori főnö­kéhez fordult páter Beda propagandá­jára vonatkozó észrevételeivel. Annyi bizonyos, hogv Mariazell szer­zeteshiány folytán előállott válságáról kezdtek beszélni. A kibontakozás mód­jaként pedig bajor "kölcsönszerzete­sek* beállításáról és őzzel kancs' lat­ban a bajor rendház felügveleti jogá­nak érvényesítéséről is mind határo­zottabb formában volt szó. Bécsben a felzaklatott újságolvasók csakhamar napirendre tértek Mariazell és a Magna Mater Austriae sorsa felett. Nem így a mariazelliek, élükön az ott letelepedett 80 kegyszerkere/V edővel és a felemás propaganda többi vám­szedőjével. Ezek "egyhangúan* láza­doztak a megváltozhatatlan ellen és a mennyei Anschlussba nem hajlandók beletörődni. Az Utolsó szót a Habsburgok egy­kori büesújáróhelye ügyében Róma fogja kimondani. TCumoi MOZ llllllllllllllllllllllliiílillllllllllllllllllllillilllll Iparosodik a falu Sok a sportkí éro - Maga a k'SérÓ? Nem, én vagyok a sportoló. A modern művész — Most melyik irányzathoz csatlakozzam? Szakács Útközeiben — Jelentem, a szilvás elfogyott, csak lekváros Me" kell tanulni! fii/L

Next

/
Thumbnails
Contents