Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1963. március 24, A tavaszi szerette legjobban minden évszak közül: az ég nyílt tisztaságát, a megállíthatatlanul sarjadó füvet, a türelmetlen sietséggel lombosodó fákat, s az utcákat, ahol egyszerre mozgalmas vidámsággal felpezsdült az élet, s mintha a természettel együtt az emberek is megújultak volna. És különösen szerette a májust, ezt az igazi, tömény tavaszt, ez az 6 ünnepe. Május elsején korán felNÉMETH FERENC: Csatódás utcakba fordulva, s mindig Kiléptek az előcsarnokból, voU "ÍQbb ®s újabb tömegekkel Józsi bácsi észrevette. — Na, találkozva, növekvő áradat- itt is van már a legény! ban. Egyik utcából lányok Bandi, fiam, beszélgettünk „hrZT I-T vcni\" aT'elsö Tkl jdttók- ^kkel máskor óva- édesapáddal. Meg vagyunk felkelt a? intézetbe^ Lerúg- tos vagy szégyenlős kíváncsi- elégedve veled, csak ezután la a Dokrócot ktoladt a Boggal nézegették egymást, is mindig így dolgozz! Na, fürdőbeTnrüszkMveurnáit Most kioldódva integettek minden jót! - búcsúzkodott mL « „ 05 kiáltottak át a kipirult a tanár. Amikor visszament a hideg tus alatt. Mert ez a Iányöknak s ifi ^t]ás. „ előcsarnokba, apja arcátalanul és'boldogan válaszol- ról eltűnt a kényszeredett o írisseségéhez tartozott. tak Áthaladtak jelszavakat mosoly, s bosszúsan nézett Meg is borotválkozott a ka- kiáUva a főtéren s elkanya- vissza. - Na, gyerünk! racsonykor apjától kapott, ^^ fl vasútállomá8 felé mondta röviden. — Nekem csillogo sargarez-keszulékkel, h a iigetbeli sátrakhoz délben indul a vonatom, haját — amely meg mindig érjenek. makacsul elkülönült ott, aho- Ahogy vonultok a lejtős Szótlanul mentek vagy va gyerekkorában anyja a utcán a ^ szél6n álló tár- Bzáz méffrt. valami várako- az, van^Bánézett,atanár báválasztékot fésülte — erelye- megbökte könvökével- — 20 feszültséggel. Bandi meg- torito mosollyal nézte ki bestn hátrakefélte, s megnézte Bandi édesapád jön' Fel- tapintotta zsebében a no- lőle a mondatot, enyhe gúnymagát a mosdó fölötti tükör- ^nané szemmel nézett ki a teszt 05 niondani akart valaben: tizenhét éves vagyok sorból, hitetlenkedve kutatta De apja megelőzte véleményt hallotta, túlságo san -belemegyek a dolgok ba« — nyelt egyet —, szóval ezt akarom megkérdezni. A tanár vizsgálódva pillantott rá. Szemét összehúzta, de ő makacsul a pályát nézte. Előbb azt akarta kérdezni, hogy ez számonkérés akar-e lenni, aztán mást gon dolt és kurtán felnevetett. — Miért kérdezed? — Mert nem értem, mért nem mondta ezt meg nekem. Nekem azt mondta, hogy... — Cs-sss! Csak lassan, elszalad a szekér, elviszi a fakó! Álljunk meg itt egy szóra! Dohányzol? — kérdezte, s cigarettát húzott elő. Elhárította. — És te mit gondolsz, hogy lehet ez? — Valami félreértés lehet itt — kezdte, de megakadt, mert hirtelen olyasvalamit érzett, hogy egyáltalán nem igazán, ez az én születésna- a járdát, és íme, csakugyan Rosszat hallottam felőnyal a szája körül. — Erre is gondoltam — fejezte be halkan. — Na, látod — kapott bele —, hát ez egyszerű. Csupán arról van szó. hogy édesapáddal közöltem azt az aggályomat (bár én bízom abban, hogy ez fölöslegessé válik) JUHÁSZ GYULA Halasi Andor, a kritikus Holnap, március 25-én lesz 80 eves Halasi Andor, a kiváló kritikus. A születésnap alkalmából közöljük Juhász Gyulának Azért ő korántsem merev és kegyetlen bíró: minden egyéniség és törekvés számára van megértő szeHalasl Andorról írott elli- m a- mertervr'i lollcp Hn két amelv i922-hen a Ma- 1110 es megérző íeiKe ae az az egyéniség ember legyen a talpán és az a törekvés életrevaló és életet gazdagító legyen. Szomory Dezső dekakét, amely 1922-ben a Ma gyár Jövendó április 2S-1 számában jelent meg. V

alóban, ő a kritikus mn q trórhol i 07 iffari ma, a vérbeli az igazi, denciájának éppen úgy elisa hivatásának egész lélekmeri és méltányolja nagypom! Mindent rendben talált, apja"jött Szaladj1 biz- — szólt kurtán. Nemnéösszeszedte a holmiját, s visz- tattáfc együttérzéssel a töb- ra egyelőre, maga elé szament a hálóba. Halkan kl- biek. Kilépett közülük és nézett ~ A®* mOTldia a to" nyitotta szekrényét, fehér in- összeölelkeztek národ, hogy túlságosán beteget és piros nyakkendőt vett *Apja m<4t érkezett, szol- mész a dolgokba kl, aztán felhajtotta a lepe- gálatból egyenesen a vonat- -Hogyan?- kerdezteza g|g _ dót, s a kettéhajtott pokróc ra s^uit hogy meglátogassa. varodottan földre szögezett nehogy a tanulás rovására közül kiemelte a nadrágot. Boldogan beszélgetve men- nemmel. A cipőjére esett a menjen a továbbiakban a tárEzzel az ősi. s egyszerű mód- tek visszk az intézetbe. At- tekintete, s egy pillanatra el sadalmi tevékenység... szerrel vasaltak a fiúk. Fel- vette a táskát — közben ap- is. mosolyodott. Apja oldalt _ De hiszen & szociallsta öltötte az egyenruhát, scsen- ja elsorolta, mit hozott néki ránézett. erkölcs éppen azt kívánja... desen kiosont a folyosóra. abban —. s menet közben — "" . ' — No, persze — szakította — jl* a i a - , , gyorsan eldicsekedett min- Azt mondja, hogy tabs^cean _ A hátsó lépcsőn ment lea ^nnel ami ^ örömetoko- bf™ulfSZm*neiTérd^ erkölcs. Hát igen. Az elméletenterembe, óvatosan hogy ^ Apja mosolyogva hall- Hidd eltet ne keverjük össze az vasalt cipője ne kopogjon. A tta, néha egy pillanatra tokáhbT^tema élettel. Mégis dohányzol? Hát tanterem üres voll, a keletre eikomorult, várva, hogy mi- f^^^'^fho^v^Sfk itt van az enyém, gyújts rá nyíló ablakokon széles kévéit kimenetele lesz a so- tikaba merülj, nogy mernoK szórta a reggeli arany fény- ^ levő elb^széléTnek s^ belőled. A többi az kel, minden idegével áldó- szerü művészi értékeit, mint zó, a magyar kritika annyi ahogy Bernhard Shaw forradilletánsa, amatőrje, napsza- dajmj világfelfogását és ern. mosa és zsonglőrje mellett, berlátását megbecsüli. KönyA hivatalosak között ő a vá- Ve, az Élő irodalom, több lasztott. Egész életében alig mint tíz év magyar és viírt mást, mint kritikát. Ter- lágirodalmi jelenségeit isjedelemben nem sok — egy merteti tömör írói arcképek gondolatról 'és érzésektől és a lényeges vonásokat kizsúfolt kis kötet —, de je- emelő vázlatok formájában, lentőségében mégis első he- Az frói arcképnek azonlyen áll. ban nála mindig háttere van, Halasi Andornak is a lant levegője, távlata, egy-egy és a parittya a fegyvere, író mögött egy-egy problémint a modern német kriti- mát is éreztet, mint ahogy ka mesterének, Alfréd Kerr- Tizián arcképein az alak nek, de nála megvan az is, mögött ott látjuk az örök ami a legtöbb magyar Kerr- föld és az örök ég egy daepigonban és imitátorban rabját. Halasi Andor nem a annyira hiányzik: a gerinc.! szép szavak embere, de amit őneki hite van, amelyhez mond és ahogy mondja, abgondolkozás és küzdelem ré- ban erő van és él. vén jutott és ezt a hitét Szinte drámai hatása van nek a felkelő nap. A sárga végén""aggódó "tanácsokat mellékes asztalok mosolyogva álltak adott Aztán megkérdezte. ~ P®hf?- " egymás mögött, szinte meg- hoev van megelégedve vele JT" Jo- JN®m ^ , szólították. Egészen más volt bá^iWózsf bácsi az rö1, van BZt\ Az helyes most minden, olyan meghit- in^t tanára Tolt Itandi d** De £ nem isTneten vette körül a tiszta és de- S^ú^golta el mind- érlette A rus tanterem, amint egyedül a[rtit ehből észrevett: a Hogyan. isem eneuie. £ járkált benne saját lépéseit ^ulo^rnegbTzatálokat, a tanára ^ vo,na ezt' akl hallva, hogy már ezért — éppen arra nevelte? Képteebből inkább. Azt hiszed, mindenki olyan százszázalékosan veszi, s nem gondolod, hogy ez már kissé idealista felfogás? Szinte megzavarodott. Egy ponton túl — a tökéleteshez közeledve — a helyes helytelenné válik? Szóval akkor semmi sem úgy van, ahogy ő hallva, hogy már ezért az heszéteetéseket és végül azt, ,lJ1 . "V" " '^„i ,J-' J?j , ecvért Í9 érdemes volt ilven u u leneegnek erezte az egeszet. erzi, gondolja, tudja, szóval . - nogy niózen aDD«.ii a D^hát. a7. nnia csaknem spmmi sem útJv von ohnffv lemben korán felkelni. lemben cselekszik, amelyre Felnyitotta asztalát, s ki- tanára is sarkallta, s amely Dehát az apja.... csak nem semmi sem úgy van, ahogy mondaná, ha nem így lenne? van, hanem .. ., hát hogyan? Ezt... ő mondta? — Káoszt érzett a fejében, a vette a fűzött, szélein foszló " az ő vágyaihoz is ^ i z;' i "on ^inWv « f , w , leje°en' könyvecskét, ámelvnek cím- !SSfn 32 ° vagy ^rdezte ovatosan mnteg-a torkaban le a gyomráig. könyvecskét, amelynek cím- vaidl lapjáról egy egyszerű, dacos , és erőteljes férfi nézett far- Közben megérkeztek. Míg választól idegenkedve előre. maga körül, és undort. UnPersze. Mért? Talán he- dort) vagy inkább csömört. kasszemet vele, makrancos, ő fölvitte a bőröndöt, hogy '/esebb tett vóbla' 113 dha11- Kl ez az ember aki itt marövid haja homlokára hullott szekrényébe rakosgassa vár- gatjaL, mnn(itjl _ az gyarázgat előtte? Kinek lehet volna, ha - ezt lehetett va várt tartalmát, apja ta- ~ Nem 't^ hát, hinn,?f ,Emberek' érezni a képről - egy ke- nárát ment megkeresni,hogy ^^ ^og^"1 hat ilyenek vagytok? - A mény kéz türelmeüen hatá- első kézből halljon véle- értem fust megkeseredett a szajarozottsággal hátra nem dőr- ményt. n?m ban'(""dOTod^a kikoP^ a zsöli olykor. Egy pillanatig A lépcsőn már kettesével t«öAétéro tejjtí^n^:nem ttót az0nban tovább sz,vnezte a költő képét, szinte lépkedett, s. a forduló után ^a ^Zzét II? Remelem. még nem gondolkozolt> hirtelen valami HHHHMPHIPi n Itt, az "épÖtet' homlokzata kát. Elelmiszercsomagokatta- - "" " ahogy mindenkl rajta nevet és a kovácsolt, rácsos vas- Iáit. ezeket óvatosan fel- Iotta ^ eavaraöan. netie a koiio Kepet, szirne lepnevvii, » a iviuum .. —vf szemébe kacsintott, aztán se- — ahova apja nem látott el hesen lecsukta az asztalt, s — futásnak indult. Türel- ™jei• *rkiment a kertbe. metlenül nyitotta fel a tás- dohanyzoi. kerítés között a kavicsos út rakta a szekrénybe, 6 most leTln egyáltalán két oldalán zöldellt a friss fű, egy remek félcipő bukkant ^Xii Én tudimí virágoztak a jázminbokrok! elő. Vígan füttyentett, sorra az orgonák, és az ágyasokban elé emelve két ujja mondta halkan. de az előba tulipánok. Az esőcsatorna- korülgyonyorkodte a ^n gmidolkozott hoz kapaszkodva vadrózsa- P«. Aztán yigyazva utyara bl|]_g™góta? ' bokor ágaskodott; letépett Jette s újból a teóndhoz _ 6ta. e(gy kis piros virágot és zub- tor^t. _ Ne Bokat Mit bonyzsebének gomblyukába ru,z^at ^Xtl aí szívsz? - kérdezte azután tűzte. Aztán kinyitotta a Ma- "tttotta Jiww kiilö már a várócsarnokban. O jakovszkij-kötetet és tanulta ajándékokat amely^ kulo- dta _ Na nesze a verset, amelyet az ünnep- fc ^Zm iJZSn adott egy tízest a kezébe ségon fog elszavalni. mÁva . ^ .vegul Lavéi eev csomaggal! -in oe zavaraoan. _ Bocsánat — mondta, s felKorai még, fiam, Leg- ánt _ Hova mész? _ kér. Egészen belefeledkezett versbi', táisai szólították reggelihez. Az étterem mára. És végül egy igazán ~ «x>m.1C£iali a köny: Kl.étól.ak a vonathoz. dezte a tanár. — Az ünnepségre visszagyere! ö azonban fütyült minderre. Ment végig a városon süketen, át a ligeten az erdők felé. Ott a fák alatt megállt, várt, gondolkozni sem tudott most. Végül sífni, zokogni kezdett, fogát csikorgatta a csalódás, lassan azután körülvette az erdők csendje. S ő halkan, majd egyre természetesebben mondani kezdte a verset. Az erdő hallgatta s mindig szilárdan vallja is. Több, mint impersszionista, nem elég neki a felület, a szín, a vonal, a hangulat, ő a lelkét keresi az írónak és műnek, az összefüggést korával és az örökkévalósággal, ő szembesíti a költőt, az alkotót vagy rombolót a ennek a könyvnek: a kritikus emberi és művészi mivolta előttünk fejlődik, forrong, vívódik, küzd és diadalmaskodik. A z élet szerelmese, a tehetség fanatikusa Halasi Andor, aki egész szívvel a fejlődés pártján van és maga meggyőződésével és az irodalmat úgy tekinti, ítéletet mond róla az élet és mint az örökké haladó életművészet szent nevében. ^ff" nyen. de öntudatosan min[| alasi Andornak nem diS ott áUott a legelső harcjáték a kritika, nem vonalban, amelyet az új maöncél és nem hiúság, hogy gyar költészet — líra, dráma megmutassa, mit tud. Ö azt és epika — győzelme érdemutatja meg, hogy az író kében vívtak. Most bizonyomit tud, az író, akit megbí- san a régi nyugtalansággal, rál, akit az igazsága mér- de még több tudással ós még legére tesz. Szép Ernőről erősebb meggyőződéssel fiszólván, a cicához hasonlít- gyeli a jövő fejlődés lehetőja, aki játszik a dolgokkal, ségeit. keresi az új utakra elragadó kedvességgel ját- indulókat, szik és végül megkérdezi: Az ő szava, az ő ítélete van-e a cicának gerince? nem lehet közönyös holnap Halasinak, a kritikusnak, sem, mint ahogy hasznos és van. szükséges volt tegnap. OLGA BERGHOLZ Az esőről Nem sírunk, nem kérünk, nem esdünk, higgadtan nézünk -<- nagy ég, nem gyásszal vagy terhes felettünk? Oly árván tekintünk feléd. A zápor csak zúg, zúg... A lelkünk gúzs-képpen hurkolja át — nem gyászt öntesz, felhő, felettünk Oly árván tekintünk mi rád. ... Ö, eljő a szép ősz! Fakaszt ránk új záport — felfrissítőt, áldót és fénylőt, mint fénylő igazság, tisztát, mint az égbolt s a zászlónk! BÖLÖNI SÁNDOR fordítása a lu.einon, K « sziupau ioiok ~> . , . ebében nat elindult, az ajtooaii ain - mert ez volt a legnagyobb ^onUiatI* maidt ^zsebeDen. úan és aggódó arccalj terem, itt építettek színpa- • /ut igen S s leszólt:-Keveset szívj, ha dot — színes, erőteljes deko- am1 el,zt?e fw^lM lehet mellőzd! íiíriók ^„^ ban ennek.nOmlt ^^ ott ám egyedül a ráclók. Sietve reggeliztek bennük, égett a nap türel- jobban. —— - --— ho„v lássa hófehér peronon és nem tudta, mit metlensége, a boldog vára- hogy Jgs*^ Rö_ csináljon. Hát lehetséges ez? kozás. Azután kiosztották a "Wal** azewo o, . _ Az ja nem hazudhat. De „dl íme egy húszforintos Az apja nem zászlókat és transzparens^ ™ hSt ki. Talán el hát az sem lehet, hogy egy tet' ^ah ÍmS tlePU~ isterutt "ff kicsit, aztán ember két arcot mutasson! Tu,Ia doakéPPon 'Sond^an eteakta. A noteszt Nem, itt valami félreértésmar előbb el kellett volna 8^SMttaSbbonya zse- nek kell lenni. - Megkérde^•eílenörÜMe„a tóte » M új cipát rögtön zem! - határozott. obbf, J9 ~ « f^óbáiu Megnézegette a Józsi bácsit hátul, a sportjusági szövetségben őt tar- ÍI^0 a gondoiteg>í>t: eb- pályán találta. Egy pad szétottek a legjobb szervezőnek, mort le, hadd lén ült fehér köpenyében és hirtelen nregmozdulások- ^a r^nnrire öriilök. Mert figyelte a futballozókat. bíztIL tmeg -'BdemJődlgnem ttX' Svának az okoz Mellélepett meK — de ö neaa örömet, ha látja, hogy aján- _ Mit akarsz, Bandi? - • ' ' - ' L~1* — Kérdeznem kell valamit — mondta, vagy Inkább felmondta az elhatározott szaKérdezned kell"? — A szeretett az útszélről szemlélődni. és bízott abban, ^hai boldogságot hoztak, hogy hallgatnak rá. így hát Gyorsan bezárta a szekszívesebben áHt oda társai lányt és fürgén kocogott le közé az első sorokba. új cipőjében a lépcsőn. Apja vaKalSzerette ezeket a meg- még nem jött ki. a ház előtti mozdulásokat. Tele volt fia- kertben várakozott. Közben tanár elmosolyodott, de most lalos energiával és érezte, többször is megtapintotta valami idegen, fensőbbséges hogy a cél az, amit megfő- zubbonyzsebében a noteszt, vonást vett észre szája elhúgalmazatlanul' magában hor- és jókedvűen szippantott az zásában. — Csak tessék, fogriott ő is. A május elseje meg újult levegőből. lalj helyet! külön is szép volt, ünnepi és Végre ajtócsapódást hal- — Köszönöm. — Erre nem játékos is, amikor a felada- lott. Lépések közeledtek, ap- számított, s most a szöveg lok megpihennek és minden ja jött, Józsi bácsi kíséreté- egy pillanatra elhallgatott külön törekvés vagy magya- ben. Józsi bácsi szokás sze- . „ „ „„, „ . , rázat nélkül ragad magával rint jó kedvvel jött, moso- benne" Lf!y perclg ult gond°mindenkit a lelkes és jóked- lyogva beszélt; apja is mo- latait makacsul összeterelve, vű áradat. Vonultak végig solygott, de ebben valami — Apám mondott valamit, az utcákon, mind nagyobb bosszús vonás rejtőzködött. Valami olyant, hogy azt a Kúsz Jenő szatirikus verseiből A ka t*at dolga Tisztelek minden nőt, férfit, aki olyan bölcs és bátor, hogy — megviva a sárkánnyal — egyik napról a másikra: leszokik á dohányzásról! i Hogyne, hisz' betéve tudjuk, hogy e bűzös füst mily méreg! kikezdi a nyálkahártyát, a beleket és a gyomrot, a tüdőt, a májt, a lépet! Fontolóra vettem mindezt s a Nagy-Terv megérett bennei>; bár, a kezdés időpontját (taktikai okok végett) mindig más-más napra tettem. — Nevezetes dátum legyen mihez hősi tettünk kötjük!.., mondták — de a sok szép ünnep: születésnap, újév ... megint csak meddőn szállt el fölöttünk! Vettem gyógyszert, az majd használ! (sereg kell e roppant harchoz! ... Bevdlljam a tusa végét? — A Lobelinhidroklorid-, s a Szpiraktinos dobozban ma is újra finom, karcos -Lágymányosi-TERVET* tartok. Javaslat "Valami úgy ég idebenn!* — dúdolom csendben, halkan. (A szöveg kissé idegen, de — megnyugtat a dallam.) -Valami úgy ég idebenn!* — kezdem érezni, tényleg: hol forrón, hol meg hidegen bizsergő fájást érzek. •Valami úgy ég Idebenn!* — Fjh... gyomorégés volna? (E tényt a szerző ridegen, előre megjósolta!) »Valami úgy ég idebenn!* — ... ha a szerző ily látnók, javaslom: máskor szerezzen müvéhez orvosságot!