Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1983. február t. 3ZOLZSENYICIN: IVAN GYENYISZOVICS Mfna KISREGÉNY Peters Magda Hctényi Pál Dósak Lajos Murányi Bea fordítása (30.) Most nem szörnyű kigombolni, hozamegyünk. így mondja mindenki: „haza­Más otthonról napközben megemlekezni sincs idő. Az oszlop elejét már megmotozták, amikor Suhov Cé­zárhoz lépett és így szólt: — Cézár Markovics! a kaputól tüstént a csomag kiadó­ba futok és sorbaállok. Cézár összeragadt, fekete, de alul most bederesedatt baj­szával Suhov felé fordul: — Minek sorbaállni, Ivan Gyenyiszics? Hátha nem ls lesz csomag? • — No éa? Mit vesztek vele, ha sorbaállok! Tíz percig várok, ha nem jön — megyek én is a barakkba. Magában azt gondolta Suhov: ha nem Cézár, hát talán jön valaki más, akinek el lehet adni a helyet a sorban. Látnivaló, Cézár vágyódott a csomag után. — No Jó, Ivan Gyenyiszics, szaladj, foglalj sort. Tíz percet várj, többet ne. De már közelednek is a motozáshoz. Suhovnak ma nincs mit dugdosniu a motozók elöl, bátran odament. Tempósan kigombolta a buslátot, a pufajkát is szétnyitotta a ponyva­darabból fabrikált öv alatt. , Bár ma semmi tilalmasat nem tudott magánál, nyolc esz­tendei sitt óvatossága a vérébe ivódott. Becsúsztatta hát a kezét a nadrágja térdén levő zsebbe, meggyőződni, hogy üres-e, amint azt nagyon jól tudta. De volt ott egy fémlapocska, egy fűrészpenge darab! Késnek való. amit takarékosságból szedett fel ma a munka­helyen és eszébe sem jutott bevinni a táborba. Nem akarta bevinni, de most, hogy már idehozta, nagy vétek lenne elhajítani! Hiszen megélesítheti késecskének akár cipészmódra, akár a szabók módján! Ha be akarta volna vinni, azt Is jól meggondolta volna, hogyan dugja el. De most már csak két sor volt előtte; s az első ötös sor máris kilépeti és odHment a motozáshoz. Szélnél sebesebben kellett dönteni: vagy elbújik az utolsó ötös sor mögé és észrevétlenül a hóra dobja (ahol később megtalálják, de nem fogják tudni, kié), vagy pe­dig beviszi! Ezért a fémdarabért tíz napi egyes zárkát adhatnak, ha késnek minősítik. De a cipészkés keresett, kenyér! Sajnálta eldobni. Becsúsztatta a vattakesztyűjébe. Már az utolsó ötös sort rendelték motozásra. Hárman maradtak sereghajtónak a teljes fényben: Szenyka, Suhov és a legény a 32-esból, aki a moldvai után futott. Mivel hárman voltak, a öt őr állott velük szemben, alkalom nyílt ügyeskedni — kiválasztani, melyikhez, men­jen a két jobboldali közül. Suhov nem a pirosarcú fiatalt, hanem az ősz bajuszú öreget választotta. Az öreg persze tapasztalt volt és könnyen megtalálta volna, ha akarja, de mivel öreg volt, bizonyár® torkig volt mér a szolgálattal. Suhov most mindkét kesztyűjét, a késest és az üresei lehúzta, egy kezébe fogta (az öres kesztyűt tartotta elöl), ugyanebbe a kezébe vette a madzagövet, a pufajkát telje­sen kinyitotta, a buslát és a pufajka szárnyait készségesen felemelte (sohasem volt ilyen szolgálatkész a motozásnál, de most most meg akarta mutatni, hogy teljesen tisztán áll itt — (me lássák!) — és a parancsszóra odalépett az ősz baju­szuhoz. Az ősz bajuszú őr megtapogatta Suhov oldalát és há­tát, benyúlt a térdzsebbe — semmi, megnyomkodta a pufajka és a buslát szárnyait, szintén semmi, és már befejezőül, biztonság kedvéért megszorította Suhov előrenyújtott kesz­tyűjét is — nz üraset. Az őr a kesztyűt fogta meg, de mintha Suhov benső­jébe markolt volna. Még egy ilyen markolás a másik kesz­tyűn — és bevágják az egyesbe napi 300 grammra, meleg étel csak a harmadik napon. Rögtön elképzelte, hogv le­gyengülne), kiéhezne éa nehezen tudna visszatérni abba a szívós, se nem éhes, se nem jóllakott állapotba, amelyben | most van. És ugyanakkor élesen, kiáltóan imádkozott magáért: •Uram! Ments meg! Ne engedj az egyesbe!* Mindezek a gondolatok azalatt villantak át rajta, mi­alatt az őr megszorította nz ®lsö kesztyűt és megmozdította a kezét, hogy megszorítsa a másikat, a hátulsót is. (Egyszerre markolta volna meg a kesztyűket két kéz­zel, ha Suhov két kezében tartja és nem egyben) De akkor a motozás vezetője, aki igyekezett mi­előbb szabadulni, rákiáltott a konvojra: — No. hozzátok a gépgyáriakat! És az ősz bajuszú őr ahelyett, hogy Suhov másik kesz­tyűje után nyúlt volna, legyintett — eredj. És átengedte Suhov szaladt, hogy utolérje a csoportját. Azok már fel­sorakoztak ötösével a két hosszú gerenda között, amely vá­sári lőállásra hasonlított és afféle karámot képezett a me­netoszlop számára. Könnyedén futott, nem is érezte a föl­det, és nem imádkozott újra hálaimát, mert nem volt rá ideje, es minek is. Az oszlopukat vezető konvoj most egészen félrehúzó­dott. utat engedve a gépgyáriak konvojának, és már csak a parancsnokra várt. A fadarabokat, amelyeket a menet­oszlop még a motozás előtt eldobált, n konvojbeli erők ösz­szeszedték maguknak, azokat a fadarabokat, pedig ame­lyeket az őrök szedtek el a motozásnál, halomba gyűjtötték a főkapu mellett. A hold egyre magasabbra kúszott, a világos fehér éj­szakéban egyre erősödött h fagv. A konvojnaranesnok a ka­puőrségre ment. hogv visszakapja az eltsmervénvt 4B3 fő­ről. Beszél valamit Prjahával, Volkovoj helyettesével, aztán elkiáltotta magát: — K—460! A moldvai, aki a menetoszlop mélyén lapult felsóhaj­tott és kiment a jobboldali gerendához. Fejét továbbra is a válla közé húzta. — Gvrre ide! — parancsolta Prjaha a gerendát tartó cölöp mellől. A moldvai odament. Ráparancsoltak, hogy tegye hátra a kezét és áll ion ott. Szóval szökési kísérletet varrnak a nyakába. A BUR-ba vlazik. A kapu előtt a karámtól jobbra és balra állott két ka­puőr, a három embernyi magas kapu lassan megnyílt és elhangzott a parancs: — Ötösével sorn-kozz! ("Kaputól hátrálni* itt nem kell: minden kapu mindig befelé, zóna felé nyílik, hogy ha a ze­kek tofneíícson nyomnak is belülről, n© toszfthsssák ki.) Első! Második! Harmadik!... (Folytatjuk.) Bemutató Forráskúton Novemberben kezdték a felkészülést, aztán előbb he­ti egy, később heti két pró­bával tanulták meg a fiata­lok Tabi Lászlónak, az is­mert vígjátékirónak Szergej Mihajlov müvéből színpadra alkalmazott Balatoni csete­paté című háromfelvonásos színdarabját. A bemutatót vasárnap este tartották a község új művelődési ott­honában. amelyet egyébként csak félig-meddig tudtak be­fűteni. A közönség azonban a rossz idő ellenére is kí­váncsi volt a produkcióra, és kabátban, sapkában ugyan, de végignézte a közel há­romórás előadást A szellemes, ügyes vígjá­ték előadása szép sikert aratott. A közönség az első perctől kezdve jól szóra­kozott, a mulatságos helyze­teken sokat nevetett és sokat tapsolt Egy kicsit azért is, mert a vígjáték cselekménye nyáron, nagy hőségben játszódik, s a sze­replők lenge ruhákban jár­tak és bizony egy kicsit di­deregtek is a színpadon. Együttérző mosolyt szült ez a helyzet: hiúba fűtötték ugyanis két cserépkályhával a színpadot, mégsem mele­gedett az kellőképpen át Az előadást Tóth József­né képesítésnélküli nevelő rendezte, bizonyítva, hogy nemcsak az iskolában, ha­nem a falvak kulturális éle­tében ís eredményesen dol­gozhatnak a képesítés nél­küliek. Legközelebbi segítő­társa Halácsy Gizella peda­gógus volt, aki az előadás egyetlen színpadképét na­gyon gondosan és nagyon sok munkával készítette — három napiig szinte éjjel­nappal festették a díszlete­ket —, sőt később a közben, megbetegedett Tóthné he­lyébe állt és a bemutatót már 6 vezette. Az előadásra talán legin­kább a rendkívüli gondos­ság jellemző. A . kellékek összegyűjtésétől egészen a színpadi helyzetek kidolgo­zásáig terjedt ez a pontos­ság és áthatotta az előadás minden mozzanatát Az öt szereplő nagy kedvvel, szin­te lelkesedéssel játszott, lát­szott rajtuk, nekik is tetszik a darab. Két helyes kedves lány, Hódi Mária és Kómár Anna és három rokonszenves fiatalember. Dudás István, Pintér Antal és Nagypál Já­nos játszotta a vígjáték sze­repeit Mind az öten megle­pően színvonalas és egyen­letes teljesítményt nyújtot­tak, és javaslatként szinte csak annyit tudunk nekik mondani, hogy máskor Job­ban törekedjenek a még természetesebb beszédmód­ra. A forráskútl fiatalok sze­retnék a darabot más köz­ségekben is előadni. A pre­mier tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatjuk, bát­ran vágjanak neki ennek. Sőt, azt hisszük, sikere len­ne még egy második forrás­kútl előadásnak is. ö. L. Hatvan ország a tavaszi lipcsei vásáron A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követségének kereskedelem­politikai osztályán kedden Elfrieda Wagner kereskedel­mi tanácsos tájékoztatta a sajtó képviselőit a március 3-tól 13-ig tartó tavaszi lip­csei vásár előkészületeiről. Csaknem száz országból érkeznek gazdasági, kereske-' delmi szakemberek, s hat­van ország kilencezer kiállí­tója mutatja be termékeit a 300 ezer négyzetméternyi kiállítási területen. A szo­cialista országokból több, mint harmincezer üzletem­bert, az ipar és a tudomány számos képviselőjét várják. A baráti országok több­sége kollektív kiállításon tájékoztatja a látogatókat ipara fejlődéséről és részt­vesz a szakosított gyárt­mánybemutatókon is. A kiállítók fele a tenge­rentúlról, főleg a független­ségüket kivívott államokból érkezik. A gyarmati sorból felszabadult országok Lip­csét a világkereskedelem­hez vezető fontos kapunak tekintik. Tovább növekszik, a vásáron a nyugatnémet és nyugat-berlini cégek árukí­nálata, s az új kiállítók szá­ma messze felülmúlja a tá­volmaradókét Irodalmi, zenei és fotóművészeti pályázatot hirdet a városi tanács A Szegeden immár hagyo­mányos művészeti pályáza­tokat a városi tanács erre az esztendőre ís kiírta. Ezúttal három művészeti ágban le­het pályázni — irodalmi mű­vekkel, kórusművekkel és művészfotókkal. Mindhárom művészeti ágban qktóber 1­ig lehet benyújtani a pálya­munkákat a városi tanács, művelődésügyi osztályához. A szerzők jeligével küldjék be alkotásaikat és tüntessék fel a borítékon, hogy tartal­ma zenei, irodalmi vagy fo­topályázat anyaga. Csak meg nem jelent vagy nyilváno­san el nem hangzott müvek­kel lehet pályázni szegedi! vagy Szeged környéki szer-; zőknek. 5 Követelmény, hogy a mú-j vek témáját az alkotók a mai életből merítsék, a fotó­sok pedig Szeged rohamos fejlődését, a város lakóínak dolgos életét tükrözzék. AJ pályázatokra beérkezett mú-í veket a művelődésügyi osz-j tály által felkért bizottság bí-J rálja el, s eredményt novem-; ber 7-én hirdetnek. • A pályadijak a követke­zők: Irodalom: l db első díj —• 4000 forint; 2 db második! díj — 2—2000 forint; 2 db; harmadik díj — 1—1000 ío-S rint. • Zene: 1 db első díj — 50005 forint; 1 db második díj —• 3000 forint; 1 db harmadik! díj — 2000 forint. Foto: I db első díj — 1400; forint; 3 db második díj —I 8—800 forint; 3 db harmadik! díj — 4—400 forint. A fotópályázaton hivatásos! és amatőr fotosok egyaránt" részt vehetnek, fekete-fehér képekkel, tetszés szirinti ki­vágásban, de a képek széle­sebb oldala 24 cm-nél kisebb nem lehet; s egy szerző leg­feljebb öt képpel pályázhat. A határidő után érkezett pályaműveket nem veszik fi­gyelembe. jdt (Swtoiö itia Emberségből elégtelen... Vasárnap történt a belvá­rosi temetőnél levő kitérő­ben. Három óra 20 perckor Szeged felé indult a 311— 312-es számú ikervillamos­kocsi. 77 éves öregasszony igyekezett a villamosmegál­lóhoz, botjára támaszkodva integetett is a vezetőnek, hogy várja meg, his/m ha elmegy előtte a kocsi, ak­kor legjobb esetben is 20 percet kell várnia a hideg­ben. Jól tudta ezt a villa­mos fiatal vezetője is, mégis, amikor már csak néhány méterre volt az idős asz­szony, elindította a kocsit. A villamosvezető nem kö­vetett el szabálytalanságot, nem köteles megvárni a ko­csi felé Igyekvő utasokat, de talán emberség is van a vi­lágon és ezt nem írja elő az SZKV szolgálati szabály­zata. Arra is gondolhatna a villamost vezető fiatalember, hogv egyszer majd ő is meg­öregszik, s akkor majd neki is jólesik, ha figyelmesek lesznek hozzá a fiatalok. Dr. Benedek Nándorné Rádióműsor Szerda KOSSUTH-RADIO 4.30 Hírek. 4.3S Vidáman, fris­sen! 5.00 Hírek. 5.05 Falurádió. Közben 0.25 Orvosi tanácsok. 7.00 Hirek. 7.05 UJ könyvek. 7 óra 30 Színház- es moziműsor. 8.00 Műsorismertetés. 8.10 Taní­tó automaták. 0.25 Tánezencka­rok parádéja. ,7.00 Bádlóeüye­tem. 8 30 Opera részi etek. 10.00 Hirek. Lapszemle. 10.10 Uttöró­hiradö. 10.30 Kerlngőlc. 10.55 A körzet gazdája. 11.00 Bach g­moll szvit. 11.25 A Szabó csa­lád. 12.00 Hirek. 12.15 Suha Ba­logh Kálmán nepl zenekara Játszik. 12.58 A vidéki színha­zak műsora. 13.00 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.15 Zenekari muzsika. 14.00 Részeg esö. Dar­vas József regénye folytatások­ban. XV. rész. 14.17 Sziv kül­di. .. 15.00 Hirek. Köziem e­nyek. 15.08 Időjárasjelentés. 15 óra 10 Leoncavallo: Hajazzuk. Kétfelvonásos opera. Az I. fel­vonás után 18.00—10.15 Pam­njlndzsontól északra és délre. Hatkó Imre Írása. 18.50 Sopro­ni Terüli Pál clmbalmozlk. 16 ora 55 Műsorismertetés. 17.00 Hírek. 17.15 A Jcreb-együties tatszik. 17..70 Munkásklub. 17.50 László Margit énekel, zongorán kísér Freymann Magda. 1*18 Választások előtt... Hanefcé­pek nagvevfllésekről. (A műso­rokban szere Del a szegedi ér­telmiségi gvfllés ls.) 18.42 „Ze­néjét szerezte lfj. Johsnn Strauss". 19 50 Jó éjszak.-it, everekek! 20.00 F.stl krónika. 20.25 Beethoven összes szimfó­niát. in. A Macvar Rídtó és Televízió szimfonikus zenekará­nak h a ns versen ve a stúdióban. 2J.n0 Hfrek. 22.20 Közvetítés a műkorcsolya Euróna-bajnokság­ról. 22.25 Mat emberek. Balia Anna írása. 22.35 Ritmus és melódia. 23.15 Amit már nem lehet elviselni. 23.35 Kamaraze­ne. 24.00 Hírek. 0.10—0.30 Ver­bunkosok. PETOFI-RADIO 5.00 Reggeli zene. Kb S.'O Top­ni.. 6.30 Hírek. 8.00—8.05 Hírek. 14.00 Időjárás- és vízállásjelen­tés. 14.15 Műsorismertetés. 14 óra 20 Magyar fúvószene. 14.40 Orosz nyelvlecke a VII. osztá­lyosoknak. 15.00 Könnyűzene. 15 Ora 40 Barátkozzunk össze. László Anna elbeszélése. 10.00 Hírek. 16.05 Népdalok, csárdá­sok. 16.40 irodalom-népműve­lés. 16.55 Kókai Rezső: Ver­bunkos szvit. 17.15 Az öreg ..C'slll" újra fiatalon. Kovács Júlia riportja. 17.30 Könnyű dalok, könnyű hangszerszólók. ta.oo Hírek. 18.05 Műsorismer­tetés. 18.10 Hirdetőosziop. 10.25 Virágénekek. 18.40 Az utolsó épülő hid . .. 1* év a főváros életében. 19.00 Hírek. 19.05 A Cseh Filharmónia énekkara énekel. 19.20 Rádió szabadegve­tem. 19.50 Heti hangversenyka­lauz. 20.25 ügetóversenv-ered­mények. 20.28 A Noszty fiú e-ete Tóth Marival. Rádfótáték Mikszáth Kálmán regépvébőL 22.11 A bűvös vodész. Részle­tek Wcber operájából. 23.00-. 23.15 Híreit. Ta'evíz'ómOsor 10.00 Tv-hlradó (Ism.) 10.15 Falujaró kamora (Ism.) 10.35 Blciklltolvajok. Olasz lilm (ism.) 10 éven felülieknek. 12.00 Hí­rek. 17.00 Hírek. 17.05 A tv mezőgazdasági szakmunkásképző műsora. A hüvelyesek termesz­tése. 18.05 Tanuljunk oroszul! Nyelvlecke kezdőknek. 18.25 A Mngyar Hirdető műsora. 18.35 Játék. Balázs Béla stüdió­klsíümje. 19.00 Oly szép az éj. NDK-kisfilm. 10.05 Tv-vllághir­adó. 19.20 A tv mesekönyve. 19 őra 25 Műkorcsolya EB. 21.30 Hírek. Tv-világhiradó iam.) Korteshistóri a Késő délután történt, hogy egy kisfiú izgatottan zörgette meg Vargáek ablakát: — Varga bácsi, Flórica néni Jöjjenek ki gyorsan, mert vendég érkezett. Varga Gyuri, a fáradt, öregedö favágó felállt a padkáról, beledugta lábát a bocs­korbu. aztán kiszólt a konyhában szorgos­kodó feleségének, mire az kilépett az utcá­ra. De csak a szomszéd gyereket látta, amint örvendezve közeledett feléje: — Nézze csak, ott jön szekéren a roko­nuk. Beszéltem vele. Azt mondja, hogy a messzi lápvidék környékéről való. Nagyon muris a menet. Jobbról egy szürke ló, bal ról pedig tehén van befogva a rúdhoz. Mö­göttük két fejős kecske és egy pulikutya lépked. Fiatal gyerek kuporog az ernyős szekér belsejében... De jó lesz játszani vele! Az asszony a szeme fölé tartott tenyér alól kémlelte az utat, aztán felkiáltott: — Jaj nekem, teremtőm... hiszen ez Pá­vel öcsém. Isten bizony annak nézem... * Pável akkor hagyta el a falut, amikor megnősült. Van annak vagy tíz esztendeje, ha nem több. Elment, pedig jó] keresett a fatelepen, de hegyentúli lányt vett el fe­leségül, aki községi írnokot akart csinálni odaát az urából. Az is lett ott a távoli ró­naságon, ahol egy ideig boldogan éltek, fiuk ig született, utóbb azonban csapa rossz hírek érkeztek tőle. Beteg az asszony és a gyerek. Már azt ls írta, hogy eltemette az asszonyt. Elvitte a mocsaras vidék. A fiú erőre kapott ugyan, de sápadt arcán csak ritkán láttak mosolyt. Neki sem ked­vezett a gőzölgő láp. Orvosnál ls jártak vele, aki azt mondta, hogy hegyi levegő tenne jót a betegnek. Így törént, hogy a temetés után Pável pénzzé tette megmaradt szegénységét, fel­pakolt az ékhós szekérre és nekivágott a hosszú útnak. Csak apróbb szerszámokat tartott meg magának, azokat tette fel a gyerek mellé a szekérre, utána pedig a kecskéjüket és a házőrző kutyájukat kő tötte. Egy hete voltak már úton, amikor nagy fekete folt bontakozott ki előttük az égen. A Mészhegység egyik csúcsa volt. Pável önfeledten szólt hátra a fiának: — Látod-e, Gyuri, azt a nagy hegyet? A fiú előrecsúszott: — Látom, idesapám, hogyne látnám, hi­szen itt van a szekér rúdja előtt. — Messze van az még, fiam. Jó lesz, ha estére érjük el. — És ki ad nekünk ma éjjelre szállást? — érdeklődőn Gyuri, amikor megpil­lantotta a falut. — Flórica nénéd, a testvérhúgom. Az ő vendégel leszünk, amíg nem teremtünk magunknak otthont. * A faluban haladtak már, amikor Var­páék a szekérhez értek. Páve! megem lte a kalapját, elmorzsolt arcán néhány könnycseppet, aztán leemelte fiát a sze­kérről: 0 — Itt a Gyuri legény — mondotta, aztán hosszan megölelte Flóricát. — Na nézd csak milyen szép nagy fiút hozott nekünk Pável! — örvendezett Var­ga. Már nehezen vártunk, mert a telep­vezetőnek sürgős beszédje van veled. Azt hiszem oda akar venni maga mellé. Miközben nekikészülődtek a vacsorá­nak, már meg is érkezett Lázár Má­tyás, a fatelep vezetője, ami bizonyos megtiszteltetés volt Vargáék házára. Fló­rica szép háziszőttes abroszt tett az asz­talra, aztán kiment a konyhába a fiúval, hogy ne zavarják a beszélgetést. A fér­fiak szorosan összeültek. A telepvezető törte meg a csendet: — Tudják-e, miért tértem be maguk­hoz?

Next

/
Thumbnails
Contents