Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

•wtífamsp, fWí, ftbrair S« Dtl-MAGYARORSrÁG Vándorsólyom Szeged feleit Téli vendég olykor váró- lyom csőrgőréce áldozatával téri galambokat kipusztítot­sunkban a sólyom. Az utób- már tovarepült a sík puszta- ták. A maradék galambok hi években mind ritkábban ság félé. sorsát elintézték a városba tűnik fel mert — bár vé- beköltözött és nagymérték­dett madár — számuk egyre A „„-„_#„ .„..„„I-.íz.^ ben elszaporodott csókák, foev. Meredek sziklatotok A pacsirta menelai ege mdyek a ^aJambok fészké: fogy. Meredek sziklafalak költő madara, hazánkban két kézen meg lehet szám­lálni azokat a helyeket, ahol még fészkel. Itt sem nevei­bet mindig íiókákat, mert a tojásaira és fiókéira pályá­zók megtalálják a módját, hogy fészkéhez férkőzhesse­nek. A tojás értékes Vcsere­Máskor kukoricaszárkúp mögé rejtőzve vártam a nyúl­hajtást. Előttem vagy 100 lépésnyire levő szárkűpon törpesólyom nézelődött. Egy­szer minden látható ok nél­kül meredeken elindult fel­felé. Távcsővel kísértem. Nagy magasságban egy pa­ből tojásaikat és fiókáikat raboltálc el. Gyermekkorom­ban csóka nem volt a város­ban, a háborúban lerombolt vasúti híd volt első megtele­pedési helyűit A DÁV ház­helyén, a volt Európa-szálló ablak feletti háromszögében, és a házak díszeiben minden­» yadászmadárnak ne- csirtát s^u ki. Bár a pa- féle galambok fészkeltek. A \Jt±'í r;nlrni re moefxr orrvn eoz. ... ^ -U ~ 1. ~.. í-.ÍÍ_'í1Í csirta észrevette a támadást, felfelé emelkedett, a sólyom­nak sikerült fölébe kerülni. A pacsirta azonban az utolsó pillanatokban ügyesen sik­lott ki a tűéles karmok elől, és felém vette útját. Egy se­reg ilyen felülről történő si­velt fiókái is nagy áron cse­rélnek gazdát Harcos madár A nyílt levegőégnek gyors szárnyú, bátor, harcos ma­dara. Légi vetélkedésben — nemegyszer — élete, vagy testi épsége veszélyeztetése kertelen támadás után a ha- „ fvJ? eU*n" lói veszedelmében éles, sivító ido _ vedelem ide, védelem felével. Légi viadal szmhe- hangot hallató madár a lá- oda ~• amidőn 50 forintot is lyen nincs fa vagy bokor, bam ele A tőrpesó- filettek egy lelött sólyom­mely eilenfelenek roenedé- lyom méter tóvo]ságra köze- lábért. ket nyújtana. Sík puszták, iitett me& ^ csalf azutón kanyarodott el éles ívben. A pacsirta kipihenve magát, a kezemből röppent el. Volt ilyen esetem vándorsólyom­tól űzött postagalambbal is. A kiéhezett sólyom vak vagy vizek felett van igazi küzdőtere. Két nagyobb és két ki­sebb termetű sólyom ismere­tes hazánkból. A varjú nagy­ságú vándorsólyomnál ls rit­Kossuth-szobor körüli ke­nyérpiacon annyi volt a ga­lamb, mint a velencei Szent Márk téren, vagy a moszkvai Vörös téren. A galambra spe­cializálódott vándorsólyomnak a galambászok esküdt ellensé­gei. Érthető ilyenkor a ga­lambász elkeseredése. Volt Most a csókákon a sor Ha nincs galamb a város­ban, akkor mit keres mégis a sólyom a város felett? A galamb helyeit most az el­kább a hasonló nagyságú ke- merőV(s válik. Ilyenkor me«- szaporodott csókákon van a vivennc/olunm molv hnnfníf. . . . _ a ene tllfilnc recsensólyom, mely honfog­laló őseinknek volt kedvelt va­dászmadara. A gerlénél alig nagyobb, nálunk még elég gyakori fészkelő kabasólyom télire délre költözik; télen a támad nagyobb testű és rá­ja is veszedelmet jelentő ma­darakat. Az erős csőrű, lom­ha varjúval könnyen elbá­nik, de eredményesen meg­birkózik a nálánál jóval na­sor. Hideg, havas téli nap­jainkban gyakran látni a vá­ros csókatömegét a "csóka­központ", a Csongrád megyei Takarékpénztár környékén nagy lármázással és izgatot­magas északról helyébe ér- gyobb hollóval is. Legvcsze- tan a magasban kóvályogni. delmesebb ellenfele a gém, Sólyom van ilyenkor a látha­mert annak tűhegyes csőre tal,an mj*visz}, ]? szigonyszerűen sebez, mélyen v®1®*01 elragadott csókát behatolhat a sólyom testébe. • be'«Wott Tisza jegére, írtak le gém-sólyom viadalt, ®bo1 nyugodtan lakmarozha­kezik hozzánk a kis- vagy törpesólyom, mely télen a túlszaporodott verébhadat ritkítja. A zsákmányt csörgő réce Természetjárásom során ahol a küzdők együtt hullot­tak le élettelenül a magas­ból. A sólyomban sokan gyil­kost látnak. A sólyom csak akkor vadészik, ha éhes, számtalan légi harcnak vol- nem vérengző tömeggyilkos, tam tanúja. Egy-egy légi vla- mint néhány négylábú raga­dal élménye bevésődött em- dozó° lékembe. Persze volt sok Toronyból olyan csata is, ahol a só- a galambok kSz4 lyom fáradt ki előbb és fel­adta a küzdelmet. Késő ősz volt, csónakban ültem. A ré­cék ezrével vonultak. Egy­szerre gyorsan erősödő Ijesz­tő, zúgó, süvítő hangra let­tem figyelmes fejem felett. Mire felnéztem, már a köz­pontjában voltam a vízre zu­hanó récecsapatnak, mely­nek nyomában volt a mete­orrzerűen robajló sólyom. A vízre csapódó récék felett méteres magasra freccsent a vfz. Amig a fáradtságtól és halálfélelemtől alélt récéket Mit keres mégis a vándor­sólyom a város felett? Eh­hez még azt is el kell mon­dani, hogy egyes sólymok — és ez a megállapítás főkép­pen a vándorsólyomra vo­natkozik — egyes madárfa­jokra specializálják magu­kat. Némelvek csak a vizek felett vadásznak récékre, víziszárnyasokra, másokra — és talán ez igen gyakori — legkedvesebb zsákmánya a galamb. Havas télen a város vadócgalambjai behúzódnak a városba. Valamikor, ami­dőn a Dóm téren tömegben volt az etetett galambsereg, a dóm tornyán őrködött a tik. így hullámzik Szegeden a megzavart sólyom—galamb —csóka egyensúly. A ter­mészet mindig egyensúly­ba kerül, ha azt az ember meg nem zavarja. Ha keve­sebb lesz a csóka, több lesz a galamb, de vajon több lesz-e a sólyom? Ez elsősor­ban az embertől függ. Dr. Beretzk Péter a csónakomba szedtem, a só-' város vándorsólyma. A Dóm Álmosabbak a pestiek ? Köztudomású, hogy a pesti ember kíváncsi. Azt, hogy mire, elég nehéz lenne megállapí­tani, mert kérdése mil­liónyi van. Fénycsen bi­zonyítja ezt a posta tu­dakozó szolgálatának egyéves forgalmáról ké­szült legfrissebb statis*­tika. Elöljáróban talán any­nyit, hogy a posta 13— 14-féle különleges szol­gálatához egy év alatt több mint 32 millió hí­vás, kérdés futott be. A pestiek úgy látszik pon­tosabbak lettek, vagy azok szerettek volna len­ni, hiszen a pontos idő automatáját már hu­szonhétmilliószor kér­dezték meg: hány óra van. Ha rövid ideig is, de "slágere volt a hét slágere elnevezésű szol­gálat, amelyet fennállá­sának fél éve alatt csak­nem másfél millióan hallgattak meg. A tele­fonelőfizeiók nevéről, számáról, lakcíméről 3 358 355 esetben adtak felvilágosítást Igazán kíváncsi ember aránylag nem sok volt hiszen a különleges tudakozó — amelyhez azonban a leg­kacifántosabb kérdése­ket intézték — mind­össze százötvenhétezer­szer válaszolt S hogy a pesti ember álmosabb is mint az­előtt ime a példa: hat­százhetvenezren ébred­tek az előre megrendelt telefoncsengetésre, ha­vonta jó néhány százzal többen, mint az előző években. Ügy látszik, sokan vannak olyanok is, akik rendszeresen nem bíznak magukban. Az ébresztőknek több mint a felét ugyanis a »havi bérletesek" teszik ki, akik a hónap elején bejelentik, hogy a kö­vetkező 25—30 napban hány órakor akarnak felkelni. Megvakulnak Trisfan da Conha sziget lakóinak uiódai? Már régebben hírt adtunk róla, hogy a vulkánkitörés miatt Angliába költöztetett 250 szigetlakó, Tristan da Cunha dél-atlanti szigetecs­ke lakossága mindenképpen vissza akar térni a szigetre, mert rosszul érzi magát a modern civilizáció körülmé­nyei között. BxsxexsiXsxsxaxBxsxsiCSEs: A szigetlakókat Angliában alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá és megállapítot­ták, hogy sokan közülük, örökölt szembetegségben szenvednek, amely az egy­más közötti házasodás követ­kezménye és azzal a veszély­lyel fenyeget, hogy a sziget­lakók utódal vakon fognak megszületni. : ,— x 5"! - 1 i Fél év tett el a háború befejezése után. Béke volt, munka, tervezgetés a jövőre, szerelemre, családalapítás­ra: életre... A teherszcrelvény beérkezett Bá­taszékre. Sötét este volt, csak az ál­lomás. előtt égett egy halvány izzó. Kristóf Lajos a szénvonat vezetője leszállt a személyzeti kocsiból. Kis­sé fázósan összehúzta magát, s arra gondolt: mégis csak jobb ez az egy kis fény, mint tavaly ősszel, amikor a teljes elsötétítéskor többször vijjog­tak a szirénák. A pislogó vasutas­lámpa imbolygott kezében, amint a sínek között botorkálva haladt a forgalmi iroda elé. Hirtelen megbotlott és beleesett egy gödörbe. Az nem volt mély, nem is ütötte meg magát, csak azt érezte, hogy lábait forróság lepi el. Gyorsan kimászott, taooratta a ruháját, kezén is meleget és furcsa szegőt érzett. Igyekezett az állomásra és ott a világoson megdöbbenve látta, hogy cipője, zoknija, nadrágszára, már szinte szétmáilott... Tömény kénsavba esett! Még a há­borúból ottmaradt tartálykocsi meg­repedt a kiömlő kénsavat gödrökbe kotorták és őrizetlenül hagyták az éjszakában. Keserves kínok között lefejtettél; a lábáról az öltözetfosz­lányokst es eey mozdonyon beszállí­tották Szekszárdra. Ott a kórházban bekötözték, de nem volt. megfelelő gvógyszer. Két nap múlva a MÁV Szegedi Igazgatósága zöldutat biztosí­tott egy kii lön mozdonynak: este 9 órakor indultak és reggel 4 órakor már a szegedi sebészeti klinikán ka­pott olaipakolást a súlyos égési se­bekben szenvedő vasutas. Keze jobban lett, de ldbrit már Láb nélküli gyalogos nem lehetett megmenteni: egyiket térden alul, a másikat pedig térd fe­lett le kellett vágni... • Hét és fél hónapig nyomta az ágyat. Hányszor mardosta magát: átvészelte a háborút, most végre megnősülhetett volna, erős volt, ma­gas, jó állása, de kinek kell láb nél­küli ember... Többször felvillant előtte fiatalkori emléke, Péterrévén — még 43-ban — Juliannával sétáltak. Vajon mi van vele, lehet, hogy hú­ga már értesítette tragédiájáról? Szörnyű még gondolni is rá. Barátok vették körül, vigasztalták, életerőt öntöttek az elkeseredett em­berbe. Amikor műlábakért utazott Budapestre, kerékpárral tolták ki az állomásra, vitték. hordozták. Meg­jelent nála egy rendőr, s kérdezte:' kíván-e kárpótlást attól a személytől, akire a kénsavas gödrök éjieli őri­zete volt bízva, s ezt a feladatát el­mulasztotta. "Ha azt az emberi meg­büntetik. az én lábam attól még nem nő ki újra- — ez volt a válasza. A ba'eset után egy év után mun­kába állt Mehetett volna nvusdíjba is, de a té'lenség szinte megőrjítette Valamit dolgozni akart. A szegedi nagyállomásra helyezték telefon köz­pontosnak, majd bekerült az igaz­gatóságra statisztikusnak. Falábakon, mankóval közlekedett a kapuig, on­nan tolókocsival. Aztán kapott egy levelet — Virág JuliannátóL Péterrévéről. Jueoszlá­ix víáből hozta a posta: "Átmegyek Hozzád, megesküszünk, melletted le­szek. .." • Cs Kristóf Lajos megnősült. Kis­lányuk született: Julianna. Aztán egv fiuk lett, Lajos és a legfiatalabbik Márta moat 6 éves. Soha sem esett köztük szó a testi fogyatékosságról. Az apa is életvidám emberré vált is­mét a boldog családi körben. Már 10 éve dolgozik az állomáson, mint se­gédvezénylő. felesése pedig a Szőr­me-, és Bőrruhakészítő Üzemben. Szeretik, megbecsülik. Háromkerekű kocsltára kapott a szakszervezettől egy Dongó-motort, vettek konyha, és szobabútorokat, esek a járás volt na­gyon nehéz, fárasztó. • A múlt év végén az Országos Reuma- és Fürdő Igazgatóság javas­latára az Egészségügyi Minisztérium a Német Demokratikus Köztársaság­ba utalta. A SZOT vállalta az összes költségekot és 8 hetet, töltött Elsen­bersben. Amikor oda utazott, Drez­dában már vöröskeresztes autó vár­ta és a lef»na"vobb kényelmet biz­tosították számára Egy szanatóri­umba került, ahot új légnArnás mű­lábakat kapott. Ezzel ismét megta­nult járni — most már egy bottal. Volt ott 43 magyar és sok más nem­zetiségű beteg. bolgár, román, cseh. nőmet, görög. Nemrégiben tött haza és ewlk es­te már gvnlo" ment az állomásról Hajnal utcai lakásáig: egyáltalán nem fáradt el Ief"hatetlan örömet érzett: ő a láb nélküli ember megy az utcán, kissé imbolyogva ugyan, de iár s. többi gyalogos között, ka­ronfogva drága feleségével... Markovits Tibor ' ' v . . ö jssfess? SZÖVEG KíéLKÜU BF - Hiába csináltattam azt a táblát ? Wf szöveG wéuaX n -Mire vár? • Moqy őJohcrctjon !

Next

/
Thumbnails
Contents