Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1963. Január n. Szerdán folytatta munkáját az NSZEP VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mára tért át. Mint mondotta: a volt hitleri birodalom heiro^.n?2- VTT, f^n lyén két állam, a békeszekorunk egyik iegíontosabb és legélesebb nemzetközi rető szocialista Németország és a militarista, revansisuilálható. Ezenkívül a Nemet Demokratikus Köztársaság területén egymagában, kapitalista szigetként áll NyugatBerlin. Ez a jelenlegi Németország reális képe. kérdésére, a német problé- ta, imperialista Németország A két német állam békés együttélésének biztosítása nemzetközi jelentőségű feladat A két német állam békés együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóságnak megfelelő figyelembe vétele — ez nemzetközi jelentőségű feladat. Az első pillanatra úgy tűnhet, hogy attól az Időtől kezdve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezését, semmi sem változott. Négy év telt el és még most sem valósult meg a békeszerződés. NyugaVBerlinben még mindig fennáll a régén elévült megszállási rendszer. Nyugat-Németországban a nyugati hatalmak agresszív köreinek védelme alatt virágzik a revansizmus és a militarizmus. Egyesek azt mondhatják, hogy az idő úgyszólván kárbaveszett, hogy a szocialista országok a német békeszerződés kérdésének éles felvetésével semmit sem értek el. De akik íey gondolkodna!:, azok nem látják, vagy egyáltalán nem értik a végbement változásokat. Ponton kell tenni a második világháború eigére Szövetségesünk é» barátunk. a Német Demokratikus Köztársaság megkapta azt, amire szüksége van minden szuverén államnak: határai ellenőrzésének jogát. Jogot az intézkedések meghozatalára azok ellen, akik megkísérel, nék gyengíteni n szocialista rendszert az NDK-ban. Ex valamennyi szocialista ország, a Varsói Szerződés tagállamainak nagy, közős vívmánya. Es most, ha a BZO" cialista országok legközvetlenebb érdekeinek szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, úgy a német békeszerződés megkötésének problémája nem ugyanolyan. mint amilyen volt az NDK nyugat-berlini államhatárainak védelmére hozott intézkedések előtt. Ebből persze nem szabad azt a következtetést levő® ni, hogy a szocialista országokban. a hitlerista Németország ellen harcolt országokban csökkent az érdeklődós a békeszerződés megkötése iránt. Nem. egyáltalán nem csökkent. Sőt, ellenkezőleg, ex a kérdés most is igen nagy fontosságú. A német békeszerződés megkötése nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget másoknak. Sem most, sem azelőtt sohasem kértük, hogy a javunkra vizsgálják felül az Európában meglevő határokat. Sohasem kívántunk semmiféle előnyhöz Jutni. A Szovjetunió olyan szerződés aláírását javasolja, amely pontot tesz a második világháború után, rögzíti a hitlerista Németország szétzúzása után végbement változásokat. Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meggyőzni bennünket, mintha túlságosan felnagyítanánk a német revansisták és militaristák részéről a békét fenyegető veszélyt Csakhogy ezek a politikusok rosszul látnak, ós nagyon rövid az emlékezőtehetségük. Nyugat-Németország egész politikai életét revansista szellem hatja át. Nyugat-Németországban, akárcsak Hitler Idején, számtalan könyvet, folyóiratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja Indokolni Nyugat-Németországnak idegen területekre támasztott igényeit. Erről rikoltozik szüntelenül a nyugatnémet rádió is. A Bundeswehr tábornokai a hadgyakorlatokon a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország. Csehszlovákia ellen irányuló támadó akciók terveit dolgozzák ki. Sőt mi több, térképelken még azokat a városokat és egyéb célokat is kijelölték, amelyekre atomcsapást kívánnak mérni. Atomfegyverre áhítoznak, és ezért minden erővel törekednek megszerezni azt. Esztelenek! Nem tudják megérteni, hogy ha háborút robbantana kJ Nyugat-Németország, a háború első órájában gyertyaként elégne. Mind hatalmasabbá válnak azok az erők9 ameltek megvédelmez ék Kabát A kubai kérdésről szólva Hruscsov a következőket mondotta: Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Karib-térségben kialakult konlllktusban Kuba és a Szovjetunió vereseget szenvedett. Furcsa logikát követnek ezek az emberek: hogyan tehetséges, hogy a forradalmi Kuba léterik és erősödik, mi pedig vereséget szenvedtünk? Ugyan kl hátrált meg valójába n, a ki nyert ebben a konfliktusban? Vizsgáljuk meg még egyszer, milyen célokat tűzött ki a felek mindegyike A forradalom végrehajtása után a kubai nép célul tűzte ki hazájában a szocializmus építését. Az Egyesült Államok agresszív körei kijelentették, hogy nem tűrnek meg szocialista országot n nyugati féltekén és minden erejüket latba vetik a forradalmi kubai kormány megdöntése, az amerikai monopóliumok hatalmának visszaállítása céljából. A szovjet kormány és Kuba kormánya átgondolta, mit lehet tenni, mérlegelte a különböző változatokat. Éreztetni akartuk az amerikai imperializmussal, hogy ha agresszív támadásra szánja rá magát Kuba ellen, akkor számolnia kell a termonukleáris visszavágás lehetőségével. Ez az általunk tett kényszerű Intézkedés valóban sokkot váltott ki az imperialistáknál. Am csakis ilyen Intézkedések vehették rá az Egyesült Államok államférfi alt a reális helyzet Józanabb megftélésére Mint ismeretes, az Egyesült Államok elnöke a szovjet kormányhoz intézett üzenetében az egész világ előtt, kötelezet iséget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni és ettől szövetségeseit is visszatartja. Eszel az Egyesűit Államok kormánya voltaképpen arra kén szerült, hogy lemondjon a Kubai Köztársaság elleni fegyveres intervencióról. Ez a legagresszívabb imperialista körök politikájának kudarca és a békés egymás mellett élés, az imperializmus elleni harc politikájának győzelme, az ellenforradalom exportjának elhárítására irányuló politika diadala volt. Ezt mondják nekünk: önök kivonták rakétáikat Kubából, tehát meghátráltak. Így azonban csupán olyan emberek vélekednek, akik nem értik meg a napjainkban folyó, rugalmasságot, manőverezési készséget megkövetelő politikai harc szövevényességét. Igen, oz a mi engedményünk volt a másik fél engedményére, ez kölcsönös engedmény volt: az imperialisták rákényszerültek, hogy engedményt tegyenek és lemondjanak a Kuba elleni invázióról. Mi pedig éppen azért állítottuk fel rakétáinkat, hogy megóvjuk Kubát az imperialisták támadásától. Rakétáink tehát betöltötték szerepüket. Persze az amerikai imperialisták, Sz egész imperialista táborhoz hasonlóan, nem álltak attól a szándékuktól el, hogy harcoljanak a szocialista országok ellen. Az Amerikai Egyesült Államok nem állt el attól a szándékától, hogy Kubában felszámolja a szocialista vívmányokat. Áni az a lényeg, ho^T ml Kubával együtt rákényszerftettük az Egyesült Államokat annak kijelentésére, hogy tartózkodik a Kuba elleni fegyveres támadástól. Azt mondhatnák nekünk, hogy az amerikai imperialisták a legzabolátlanabb körök befolyására nem fogják teljesíteni ígéretüket és újból Kubára szegezik fegyverüket. De hisz léteznek és napról napra hatalmasabbá válnak azok az erők. amelyek megvédelmezték Kubát. Nem arról van szó, hol lesznek a rakéták: Kubában vagy másutt. E rakéták mindenképpen ugyanilyen sikerrel felhasználhatók bármely agresszióval szemben. Ismétlem, rakétáinkat Kubába szállítva ml nem akartuk közelebb hozni a szocialista országok és az imperializmus közti háború kirobbanásának idejét Más célt követtünk, mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperialisták Kuba elleni invázióját, hogv ne engedjük meg az új világháború kirobbantását. Ha erről az álláspontról közelít illk meg az események értékelését, akkor ml nyertünk. Ez a béke erőinek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége. fáradhatatlanul harcoltak a hódító, igazságtalan háborúk ellen, és e háborúellenes álláspont köré tömörítették a nagy néptomegaket. Mostanában magukat marxistának valló egyes emberek kijelentik, hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus—leninizmus szellemének és akadályozza a forradalmi mozgalom fejlődését. Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csapás következtében 100—bOO millió ember pusztulna el. Eltűnne a Föld színéről és rombadőlne nemcsak a két vezető atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem Franciaország, Anglia, Németország Olaszország, Kína, Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom- és hidrogénháború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének, betegségeket, halált idézve elő, a2 emberiség elkorcsosul ásához vezetnének. Vajon a szocialista országok, a világszocializmusért folyó harc ügye nyerne-e a termonukleáris világkatasztrófán? Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik tudatosan szemet hunynak a tényekre. Ami a marxistákat és leninistákat illeti, nem gondolhatnak kommunista civilizáció megteremtésére a világkultúra központjainak romjain, a termonukleáris csapadéktól elpusztított és megfertőzött Földön. Nem is szólva arról, hogy igen sok nép számára teljesen megszűnne a szocializmus problémája, mivel ezek a népek fizikailag eltűnnének földünk színéről. Amint mondják, belga az, aki a háborúról fecseg, s nem tudja, miről fecseg. Az alban vezetők sokat fecsegnek a rakétanukleáris háborúról, ám ez senkit sem aggaszt. Mindenki tudja, hogy csak fecsegnek, nem kell Őket komolyan venni, semmiféle reális lehetőségekkel nem rendelkeznek. Ml a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által meghirdetett elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ennek az elvnek a Jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és igazolja. A» SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a tények sorával cáfolta azt az állítását, mintha békés egymás mellett élés politikáját meghirdetve felszólítanánk a forradalmi erőket az osztályharcról való lemondásra, a népek nemzeti felszabadító harcának támogatásáról. A gyarmati népek felszabadító háborúi szent háborúk, és ezérl mi mindig a függetlenségükért harcoló ncpek oldalán álltunk, állunk és fogunk is állni — mondotta. Az SZKP továbbra is azon a marxista— leninista állásponton van, hogy " a forradalom győzelméhez szükség van meghatározott előfeltételekre, és a forradalmi helyzet kialakulása esetén a forradalom élcsapata által vezetett munkásosztálynak ezt a helyzetet ki kell használnia a hatalom megragadásához. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folvamodnak. akkor a népnek a szocializmus győzelmének biztosítására jogában áll a fegyveres harchoz folyamodni. Egységünk alapját a proletár internaeional zmus eltei képeiik A békéért és a szocializmusért az egész világon folytatott harcunk sikereinek fontos feltétele a kommunista világmozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának világosan látnia kell, menynyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmusleninizmus egységünk alapját a proletár internacionalizmus elvei képezik. A fő dolog, ami egybeforraszt bennünket, az, hogy a világproletartátuR osztályérdekei, minden dolgozó érdekel közösek. A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feladatainak helyes, marxista—leninista felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk igazában. a fő dolog, hogy kikerülhetetlen a szocializmus világméretű győzelme. Ha támadtak Is nézeteltéréseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, e kérdések helyes értelmezésére kell törekednünk. Nem szabad végletekbe esnünk és szubjektivizmust tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében. Nem szabad például egyik vagy másik szocialista ország politikai jellegét csupán azon téves nézetek alapján meghatározni, amelyeket egy időben az ottani vezetők vallottak. A fő mutatók ne a szubjektív, hanem az objektív tényezők legyenek, S Itt elsősorban arról van szó, kinek a tulajdonában vannak a termelési eszközök, kinek a kezében van a hatalom. milyen úton megy végbe az állam fejlődése. Nézeteltéréseink vannak például Jugoszláviával néhány ideológiai Jellegű kérdésben. Csupán ezen az alapon azonban nem lehet azt állítani, hogy ez az ország nem szocialista. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert az objektív mutatók szerint az ottani rendszer szocialista. Nekünk komoly nézeteltéréseink vannak az Albán Munkapárt vezetőivel. Nos, szubjektív elképzelésektől vezettetve, jelentsük ki, hogy Albánia nem szocialista ország? Ez helytelen, szubjektív eljárás lenne. Bár az albán vezetőség egész sor igen fontos kérdésben meg nem értést tanúsít, s mi harcolunk e meg nem értés ellen, mégis úgy véljük, hogy Albánia szocialista ország, hogy népe igazi hősiességet tanúsított a szocializmus győzelméért vivott harcban. Pártunk megszüntette a szocialista országok viszonyában Sztálin idején előfordult hibákat. Sztálin nemcsak az országon belül, hanem a népi demokratikus országokkal való viszonyban is súlyos hibákat követett el a nemzeti kérdésben. Pártunk, akárcsak a többi marxista—leninista párt, keményen megbírálta Sztálin személyének kultuszát, helyrehozta az általa elkövetett hibákat. Ennek eredményeként a szocialista közösségen belül a politikai légkör megtisztult, A szocialista országok érdekelt érintő kérdések kölcsönös eszmecsere alapján, a demokrácia és a proletár internacionalizmus szellemében oldódnak meg. lemre és önuralomra. Pártunk Központi Bizottsága hasznosnak tartaná, ha megszüntetnénk a Kommunista pártok között jelenleg folyó vitát, egymás pártjainak bírálását, és bizonyoe időt adnánk arra, hogy — mint mondani szokták — a szenvedélyek elüljenek. Egyes elvtársak úgy vettif fel a kérdést, hogy öseze kell hivnl valamennyi testvérpárt tanácskozását-a megérett problémák megvitatására. A mi pártunk mindig kiállt az ilyen tanácskozások mellett. Ez esetben mégis úgy véljük, hogy ha azonnai összeülne egy ilyen értekezlet, valószínűleg lccvés remény lenne a fennálló nézeteltérések sikeres elhárítására. Egy ilyen tanácskozás most nem az ellentétek nyugodt és ésszerű leküzdéséhez, hanem azok kiéleződéséhez vezetne, és a szakadással fenyegetne. Nem szabad elfelejteni, hogy a harcnak megvan a maga logikája, izzanak a politikai szenvedélyek. A szovjet kommunisták valamennyi kommunista és munkáspárt egységének hü és határozott hívei, közös erőink marxi—lenini tömörülésének hívei. Éppen ezért úgy véljük, hogy a munkásosztály, jövőnk érdekében ésszerűbb lenne, ha most a sajtóban beszüntettük a polemizálást a vitás kérdésekben. Hagyjuk az időt dolgozni. Az majd tisztázza, kinek van igaza és ki tévelyeg — fejezte be beszédét Hruscsov, majd felolvasta az SZKP Központi Bizottságának az NSZEP VI. kongresszusához intézett üzenetét. Ezt követően Hruscsov elvtárs átnyújtotta az SZKP küldöttségének v ajándékát, Vlagyimir Iljics Lenin mellAx ido majd tlsxtaxxa, kinek van igaxa szobrát Egy világháború minden élet elpunxtítását Jelentené Elemezve a kommunista világmozgalom néhány fontos és időszerű kérdését, Hruscsov elvtárs kijelentette: Napjainkban az o helyzet, hogy a békeharc a szocializmusért vivott harc legfontosabb feltétele lett. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért vívott harccal valé ötzszefüggésén kívül. Éppen ebben rejlik a kommunista világmozgalom taktikája szempontjából as a fontos tanulsága, amelyet a Karib-tenger térségében lejátszódott legutóbbi eseményekből le kell vonni. Hruscsov ezután adatok során keresztül igazolta: sok történelmi tény tanúskodik arról, hogy Marx, Lenin és követőik A kommunista pártok viszonyában türelmet kell tanúsítani, nem szabad szubjaktivistának lenni az események megítélésében, nem szabad egymás közötti vitával örömet okozni osztályellenségeinknek. A mi álláspontunk szerint a jelenségek megítélésekor a lcgfontosabbél kell kiindulni, abból, hogy milyen állást foglal el egyik, vagy másik kommunista párt a munkásosztály győzelméért, a szocializmus győzelméért vívott harc kérdéseiben. Különösen óvatosaknak kell lenniük a vitákban az olyan országok pártjainak, ahol a népek már a szocializmust, a kommunizmust építik. Közös kötelességünk, hogy az Imperialista táborral szemben állva ne osszuk meg erőinket, Időnként olyan nézetek keletkeznek, amelyek eltérően magyarázzál: egy orr/Ág belső fejlődésének kérdéseit. E tekintetben az utóbbi évek folyamán többé-kevésbé helyes magatartás alakult ki nálunk egymás iránt, türelmesek voltunk és tartózkodtunk attól, hogy kioktassunk másokat és mégInkább, hogy beavatkozzunk egymás országainak ügyeibe. Természetesen lehetségesek különböző álláspontok, előfordulnak viták, amelyek arra irányulnak, hogy helyes, összeegyeztetett irányvonal alakuljon ki. E tekintetben különösen szükség van türeN. Sz. Hruscsov beszéde után szünet következett. Ezt követően Alfréd NeUmann, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, az NDK r.éngazdasagl tanácsának elnöke emelkedett szólásra. Az ebédszünet után elsőnek Friedrich Ebért, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Berlin főpolgármestere emelkedett szólásra. A délutáni ülésen felszólalt még Bruno Leuschner. Willi Stoph kongresszusi küldött. Hatalmas tapsviharral köszöntötte a kongresszus Max Reimannt, a Német Kommunista Párt első titkárát, a következő felszólalót. A kongresszus csütörtökön folytatja munkáját (MTI)