Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

Vasárnap, 1963. Január 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 ,Erősítsük a kommunista mozgalom egységét a béke és a szocializmus diadala érdekében" A Pravda szerkesztőségi cikke * cStt megállapítja: Az emberiség fejlődésében egyik legíe­lelősségteljesebb szakaszhoz érkezett. E szakaszt rendkívül fontos események, va­lamint a szocializmus és a béke erőinek éles összecsapásai jellemzik az imperia­lizmus, a reakció és a háború erőivel. Az új világ: a béke, a szabadság és a boldog­ság világa, az emberiség igazi tavasza erő­södik és bővül, szűkebb körre szorítja a régi világot: a kapitalizmus, az erőszak és a kizsákmányolás világát. 1962 esemé­nyei újabb szemléltető bizonyítékot szol­gáltattak erre. A Szovjetunió, a többi szocialista or­szág, külpolitikai tevékenységének, a ku­bai nép, a béke erők hősi harcának fő­eredménye az elmúlt esztendőben az volt, hogy meghiúsult az agresszív amerikai im­perialista körök gondosan előkészített Kuba elleni támadása. Elhárult az emberiség feje felül a ter­monukleáris világháború veszélye. Ismét bebizonyosodott, hogy a szocializmus és a béke erői abban a helyzetben vannak, hogy meg tudják fékezni az imperialista agresszorokat. A szovjet népnek, a többi szocialista ország dolgozóinak alkotó munkája első­sorban azt eredményezte, hogy hatalma­san emelkedett a szocialista közösség gaz­dasága és kultúrája, gyarapodott a szocia­lista közösség ereje, növekedett nemzet­közi tekintélye és befolyása. A nemzeti felszabadító mozgalom fő­eredménye, hogy az imperialistaellenes felszabadító forradalmak diadalmaskodtak a volt gyarmati világ óriási területein, s e mozgalom újabb, magasabb fokra emel­kedett. A kapitalista országokban a munkás­mozgalom főeredménye az, hogy az igen éles osztályharcba sikerült bevonni a dol­gozók újabb rétegeit, fokozódott a harc a monopoltőke elnyomásával és önkényével szemben, növekedett a kommunista pártok és a szocialista eszmék befolyása. A nemzetközi kommunista mozgalom nagyszerű sikereket ért el. Mindenekelőtt azért, mert harcának minden szakaszában szentül megőrizte hűségét a marxizmus— leninizmus zászlajához, egész tevékenysé­gében e győzelmes tanítást követte. A vi­lág fejlődésének menete megcáfolhatat­lanul igazolja, hogy minden győzelem zá­loga: a hűség ehhez a vonalhoz, a kommu­nista mozgalom egysége. Megdőlt az imperialistáknak a fegyver­kezési hajsza, a háborús készülődés igazo­lására felhasznált fő tétele, amely szerint a Szovjetunió részéről állítólag agresszió A Pravda hétfői száma szerkesztőségi cikket közölt: „Erősítsük a kommunista mozgalom egységét a béke és a szocializmus diadala érde­kében" címmel. A két teljes oldalt betöltő cikk a kommunista és munkás­pártok 1957-ben és 1960-ban lezajlott moszkvai tanácskozása óta eltelt időszakot figyelembe véve rámutat arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom nagyszerű sikereket ért el. fenyeget. A Szovjetunió egész tevékeny­ségével, egész politikájával bebizonyította, hogy a Szovjetunió a béke fő bástyája, s kérlelhetetlenül harcol az imperializmus »ílen. Bulgária, Magyarország, Csehszlovákia és Olaszország kommunista és munkás­pártjainak nemrég lezajlott kongresszusai meggyőzően bizonyították milyen gyümöl­csöző eredményekkel jár mind a szocia­lista, mind a kapitalista országok kom­munista pártjai szempontjából a nemzet­közi kommunista mozgalom stratégiai és taktikai vonalának következetes megvaló­sítása. Ezek a kongresszusok komoly hozzájá­rulást jelentettek annak a kérdésnek marxista—leninista kidolgozásához, hogy a népi demokratikus országok hogyan tér­jenek rá a szocializmus építésének betető­zésére, előmozdították a kommunista moz­galom összeforrottságát. A nemzetközi kommunista mozgalom a helyes marxista—leninista úton jár. Nagy­szerű távlatok nyíltak meg előtte. A kom­munistákkal szemben támasztott fő köve­temény: hűség a lenini irányvonalhoz, so­raik összeforrottsága. Ámde a nemzetközi kommunista mozga­lom soraiban, nagy sajnálatunkra, olyan nézeteket terjesztenek, amelyeknek éle a marxizmus—leninizmus egész sor alapté­tele ellen irányul, s amelyeknek célja a testvérpártok összeforrottságának álá­ásása. E dogmatikus, szakadár, a marxiz­mus—leninizmussal szemben mélyen el­lenséges nézeteket a legnyiltabban az Al­bán Munkapárt vezetői hangoztatják. Az SZKP XXII. kongresszusán, majd Bul­gária, Magyarország, Olaszország és Cseh­szlovákia kommunista és munkáspártjai­nak kongresszusán a Kínai Kommunista Párt küldöttsége azt állította, hogy hiba volt nyíltan bírálni az albán vezetők irány­vonalát, és a testvérpártokra igyekezett há­rítani a felelősséget a felmerült nézetelté­résekért. Ilyesmit állítani azonban egyértel­mű azzal, hogy szembeszállnak a megcá­folhatatlan tényekkel, mentesítik a felelős­ség alól azokat, akik valóban harcot foly­tatnak a marxista—leninista pártok egy­séges vonala ellen. Az albán vezetők már 1960 novemberé­ben a 81 kommunista párt tanácskozásán közvetlen támadásokat intéztek az SZKP XX. kongresszusának vonala ellen, az 1957­es moszkvai nyilatkozat tételei ellen. szocializmus gazdasági versenye a kapita­lizmussal és e körülmények között a kom­munizmus győzelmének biztosítása soha­sem látott vonzerőt kölcsönöz mozgalmunk­nak, oldalára állítja a legszélesebb néptö­megeket. Az a vonal viszont, amelyet a szektások és a dogmatikusok próbálnak erő­szakolni, nem bízik a kommunizmus, a nép­tömegek erejében, nem hisz abban, hogy a szocializmus győzelemre juthat újabb or­szágokban, államok közötti háború nélkül, világháború nélkül. Ha ez a vonal megerősödnék, eltaszítaná a kapitalista országok népeit a szocializmus országaitól, eltaszítaná az emberek millióit a kommunista mozgalomtól, elszigetelné a kommunistákat, fékezné a népek felszaba­dító harcának egész folyamatát. Korunk legfontosabb, legéietbevágóbb problémája a háború és béke kérdése. Az életben a kérdés így merül fel: vagy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, vagy pusztító háború. Más kivezető út nincs. Felvetődik a kér­dés: milyen álláspontra helyezkedjenek a Ha a ssektások, dogmatikusok irányvonala megerősödnék, elta ásítaná az emberek millióit a kommunista mozgalomtól,eisxigetelné a kommunistákat Az Albán Munkapárt vezetőinek antileni­nista irányvonalát az 1960-ban megtartott moszkvai tanácskozás résztvevői határozot­tan visszautasitatták. Am az albán vezetők nem hallgattak a józan ész Szavára. Az Al­bán Munkapárt 1961 februárjában lezajlott IV. kongresszusán felléptek a kommunista pártok tanácskozásain elfogadott Nyilatko­zat és Kiáltvány alaptételei ellen és szem­beállították ezekkel saját külön álláspont­jukat. Ez az álláspont hamarosan világszerte ismeretessé vált. A nemzetközi reakció gyorsan megértette, kit szolgálnak valójá­ban az albán vezetők és tüstént dicsőíteni kezdte az albán vezetők vonalát, amely a kommunista mozgalommal, a szocialista táborral, s elsősorban a Szovjetunióval való szakításra irányul. Az Albán Munkapárt vezetőinek állás­pontja mély aggodalmakat keltett a Szov­jetunió Kommunista Pártjában és minden kommunista pártban, amelyek nagyra ér­tékelik soraink egységét. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága még 1960 augusztusában kétszer is javasolta az Albán Munkapárt Központi Bizottságának, hogy szervezzék meg a két párt képviselőinek találkozóját. Az albán vezetők visszautasították az SZKP Központi Bizottságának minden kísérletét, amely a kapcsolatok rendezéséra irányult. Jogosan merül fel a kérdés: vajon ki szegte meg a tanácskozás elvét? Ki kezdte meg a támadásokat a kommunista moz­galom ellen, e mozgalom kollektív alapon kidolgozott programdokumentumai ellen és ki folytatja a támadásokat már néhány éve? Hogyan minősítsük azoknak az állítá­sait, akik az igazságot a hazugsággal he­lyettesítik. és semmibevéve a nemzetközi kommunista mozgalom akaratát, nyíltan buzdítják e szakadárokat oly módon, hogy terjesztik ezek nézeteit és védelmükbe ve­szik a jogos bírálattal szemben? Az SZKP XXII. kongresszusának szónoki emelvényén N. Sz. Hruscsov elvtárs kije­lentette: -osztjuk kínai barátaink nyugta­lanságát, értékeljük az egység erősítésére irányuló gondoskodásukat. Ha a kinai elv­társak erőfeszítéseket óhajtanak tenni az Albán Munkapárt és a testvérpártok közöt­ti kapcsolatok rendezésére, akkor aligha mozdíthatja elő bárki is jobban e feladat megoldását, mint a Kinai Kommunista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak, megfelelne a szocialista or­szágok egész közössége érdekeinek-. Sajnos a helyzet nemcsak hogy nem ja­vult, hanem rosszabodott is. Az albán ve­zetők nyíltan szakítanak a kommunista mozgalommal, a marxizmus—leninizmussal, mind mélyebbre süllyednek a dogmatizmus, a szektásság és az elvakult nacionalizmus mocsarába, egyre szélesebb, körben alkal­mazzák a személyi kultusz marxizmustól idegen módszereit. Természetes, hogy a marxisták—leninis­ták nem törődhettek és ma sem törődhet­nek bele, hogy lábbal tiporják a Nyilatko­zat és a Kiáltvány tételeit, kénytelenek voltak és ma is kénytelenek teljes határo­zottsággal a kommunista elvek védelmére kelni. Ennélfogva világos, hogy nem amiatt kell panaszkodni, hogy Bulgária. Magyar­ország, Olaszország és Csehszlovákia kom­munista pártjainak nemrég lezajlott kong­resszusain bírálat érte az albán vezetők an­tileninista álláspontját, hanem amiatt, hogy akadnak emberek, akik támadják a moszkvai tanácskozások zászlajának védel­mére kelő pártokat. Az a vita, hogy milyen irányvonalat kö­vessen a kommunista mozgalom, nem el­vont, hanem mély elvi vita, amelynek első­rendű jelentősége van. A marxisták—leni­nistáknak az a vonaia, amelynek célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének megszilárdulása, a kommunisták? Csakis a békés együttélés álláspontjára. A nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalom nagyszabású tá­madó harcot vív az imperializmus ellen a békés együttélés körülményei között. A szocialista országoknak nincs szükségük háborúra. Sikeresen fejlődnek a békés vi­szonyok között és győzelmet aratnak majd a kapitalizmussal folyó, világot átfogó gaz­dasági versenyben, és ez rendkívül nagy jelentőségű lesz abból a szempontból, hogy minden nép egyetlen helyes útként a szocalista utat válassza. Az albán vezetők, például Enver Hodzsa azzal dicsekednek, hogy ők nem értenek egyet azokkal, akik szerint -a békés együttélés a szocialista országok külpoli­tikájának fő irányvonala-. Ámde akkor mi a fő irányvonal? Tehát a háború? De ha így áll a dolog, akkor a kommunizmus, vagy a kapitalizmus győ­zelme kérdésének és e kérdés megoldásá­nak ilyen megközelítése miben különbö­zik az imperialista kalandorkörök állás­pontjától? Akkor lényegében véve csak az a különbség, hogy a bősz imperialisták el­vesztették azt a hitüket, hogy a kapitaliz­mus kiállja a versenyt a szocializmussal, a dogmatikusok viszont nem hisznek ab­ban, hogy a kommunizmus győzhet a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok bé­kés versenye alapján. Ámde ki ért egyet a marxisták—leninisták közül azzal, hogy a kommunizmus győzelmének útja termo­nukleáris háborún át vezet? Kiküszöbölhető a világháború a társadalom életéből Napjainkban még az imperialisták szá­mára is bajos, hogy nyíltan fellépjenek a békés együttélés ellen. Még nehezebb ez azok számára, akik kommunistának tart­ják magukat. Ezért az albán dogmatiku­sok is fogaik között azt mormolják, hogy -nem ellenzik- a békés együttélésről szóló tételt Ám tüstént kijelentik, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése -az imperializmushoz való kö­zeledés és az imperializmussal való össze­olvadás vonalát- jelenti, és azt a kérdést, legyen-e háború, vagy sem, az imperia­lista országok vezérkari főnökei döntik el és a világbéke fenntartásának ügyét csak egy úton-módon, az imperializmus elteme­tésével lehet előmozdítani. Ez egyenes és nyílt eltérés a kommunista pártok Nyilat­kozatától, amely ezt mondja: -még mielőtt a szocializmus teljes győzelmet arat a föl­dön, tehát a világ egy részében még fenn­marad a kapitalizmus, felmerül annak re­ális lehetősége, hogy kiküszüböljék a vi­lágháborút a társadalom életéből-, és már most -elérkezett az az idő, amikor meg lehet akadályozni az imperialista agresz­szorok világháború kirobbantására irá­nyuló kísérleteit-. A békéért folyó harcban a fő dolog ide­jében megfékezni az agresszorokat, meg­akadályozni a háborút, lehetetlenné tenni, hogy a háború kitörjön. Erre különösen szükség van a korszerű fegyverek példát­lan pusztító ereje miatt. E tételekkel szemben a dogmatikusok arra teszik a hangsúlyt, hogy a nukleáris háború nem félelmetes, a korszerű fegy­verek csupán -az imperialisták és a reak­ciósok véleménye szerint- szörnyűk, és hogy -az atombomba: papirtigris-. Nem egyéb ez, mint lemondás a Nyilatkozatban megjelölt fő célról, a békéért való harcról, lemondás a békés együttélés politikájáról. A dogmatikusok úgy állítják be a bé­kés együttélést, hogy az -lemondás az imperializmus leleplezésére irányuló harcról-. Nem értik meg, hogy a verseny békés körülmények között az egyik rend­kívül fontos szakasz abban a harcban, amelyet a szocializmus vív a kapitaliz­mus ellen. Ami pedig a dogmatikusok ál­tal az imperializmus ellen hirdetett har­cot illeti, ez náluk csupán hangzatos le­leplező frázisokban és szidalmakban nyil­vánul meg. De vajon erre kell redukálni egy hatalmon levő marxista—leninista párt tevékenységét az imperializmus el­leni harcban? Ténylegesen harcolni az imperializmus ellen, védeni a békét, mindenképpen se­gíteni a világ felszabadító mozgalmának fejlődését a szocialista országok számára, elsősorban a következőket jelenti: — Sikeresen fejleszteni a szocialista társadalmat, elsősorban következetesen előmozdítani a gazdasági életük fejlődését. Minél hatékonyabban fogják építeni gaz­daságukat a szocialista országok, annál erősebbek lesznek a gazdaságilag és po­litikailag, annál nagyobb lesz a befolyá­suk a történelmi fejlődés irányára és üte­mére, annál határozottabban és biztosab­ban védelmezhetik a békét; — Szilárdan és következetesen béke­szerető külpolitikát folytatni, amely gyen­gíti az imperializmus pilléreit, elősegíti a békeerők összefogását és megkönnyíti a dolgozók és az elnyomott népek szabad­ság- és függetlenségi harcát; olyan politi­kát folytatni, amely a legcsekélyebb le­hetőséget sem nyújtja a szocializmus el­lenségeinek, hogy széthúzást szítsanak a béke, a demokrácia és a szocializmus erői között; — A legnagyobb éberséget tanúsítani az imperializmussal szemben mindenképpen gyarapítani az egész szocialista tábor ha­talmát és védelmi képességét, mindent megtenni a népek biztonságáért és a bé­ke fenntartásáért; — Erősíteni a testvéri barátságot és a szoros együttműködés szálait azokkal az ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok­kal. amelyek nemzeti függetlenségük kiví­vásáért, illetve megszilárdításáért küzde­nek, segíteni és támogatni a nemzeti fel­szabadító mozgalmat; — Minden vonalon előmozdítani és erő­síteni a nemzetközi munkásmozgalom va­lamennyi csapatának és szervezetének harcos szolidaritását. Az SZKP és a más maxista—leninista pártok, amelyek szilárdan a Nyilatkozat és a Kiáltvány álláspontjára helyezkednek, ilyen hatékony harcot vívnak az imperia­lizmus ellen. A szocialista országokban létrejön az egész emberiség jövőjének mintaképe. Országaink népeinek éppen az a felada­tuk, hogy minden cselekedetükre egyre vonzóbbá tegyék ezt a példaképet, hogy minden dolgozó, megismerkedve valamely szocialista ország életével, elmondhassa: -Íme az én ragyogó jövöm, ezért érdemes erőt nem kímélve harcolni!­-A kommunisták nemcsak abban látják történelmi küldetésüket — mondja a Nyi­latkozat —, hogy az egész világon meg­szüntessék a kizsákmányolást és a nyo­mort. és egyszer s mindenkorra kiküszö­böljék bármely háború lehetőségét az em­beri társadalom életéből, hanem abban is, hogy már a jelenlegi korszakban megsza­badítsák az emberiséget az új világháború lidércétöl. A világ kommunista pártjai egész erejü­ket és energiájukat e nagy történelmi kül­detés megvalósításának szentelikA Szov­jetunió kommunistái, az egész szovjet nép erejét nem kímélve küzd azért, hogy tény­leg teljesítse e nagy küldetést. Olyan tör­ténelmi helyzet alakult ki, hogy az impe­rialista háborús gyújtogatok elleni harc főterhe a szovjet nép vállaira hárult. E ter­het viselni nem könnyű. Nemritkán a szov­jet embereknek még a szükségeseket is meg kell tagadniok maguktól emiatt. Am a szovjet emberek öntudatosan vállalják ezt. mert tudják, hogy szükséges az egész világ népeiért, a ma élő és a jövő nemze­dékekért, a kommunizmus győzelméért A Szovjetunió rgfik törekvéset a nemseti szabadság és /elszabadító harcok támogatása A népek tudják, hogy a Szovjetunió aktív harca, hatalma döntő szerepet játszott ab­ban, hogy sikerült elhárítani a világhábo­rút, amelyet a harcias imperialista körök az utóbbi években többször is megpróbál­tak kirobbantani. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents