Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. január 6. SZOLZSENYICIN: IYAN GYENYISZOVICS HOftfa KISREGÉNY (4.) Még a kórházba is el kellett jutnia, mert újra szaggatást érzett egész testében. És arra is ügyelnie kellett, hogy az étkezde közeléljen ne kerüljön az őrök elé: a táborparancsnok szigorú rendeletet adott ki, hogy el kell fogni és egyesbe kell dugni a későn érkezőket Az étkezde előtt ma — isteni csoda — nem volt tömeg, nem volt sorban állás. No, gyerünk befelé. A helyiségben olyan nagy volt a pára, akár a fürdőben — hldeghullámok vágódtak be az ajtó felől és ételgőz a konyhából. A brigádok asztaloknál ültek, vagy az asztalok között tülekedtek, szabad helyre várva. A szűk átjárón koresztültörtetve, minden brigádból két-három munkás nagy fatálcákon hordta a csajkákat, amelyekben leves és kása volt 8 BZ asztalokon szabad helyet kerestek, hogy lerakják az edényoket. Ez a mamlasz nem hallgat rád, most meglökte a tálcát. Félre, félre az útból! Szabad kézzel, hé —, a nyakánál, a nyakánál! Jól van! Itt láb alatt vagy, menj innen, ne lesd, hoi lehet kinyalni a csajkát. Amott, az asztal mellett, egy fiatalember keresztet vet, mielőtt kanalát bolemerítené a csajkába. Ez azt jelenti, hogy nyugat-ukrajnai és még újonc. Az oroszok — é, azok mér azt is elfelejtették, hogy melyik kézzel kell keresztet vetni. Az étkezdében hideg van ahhoz, hogy sokáig üldögéljen az ember. Legtöbben fejükön hagyták a sapkájukat, úgy ettek, lassan, szétfőtt halfoszlányokai keresgélve a fekete káposztalevelek alatt, és az asztalra köpdöiték a szálkát. Amikor egész halom gyűlik össze — valaki majd lesöpri a padlóra, mielőtt az új brigád letelepedne. A szálkák rocsegnek-ropognak a padlón a valenklk talpa alatt. De egyenesen n padlóra köpködni a szálkát — ezt Illetlenségnek tekintették. A barakk közepén két sor oszlop- vagy támasztékféle húzódott. Az egyik Ilyen oszlop mellett ült Suhov brigádtársa, Fetyukov és Suhov reggelijét őrizte. Fetvukov azok közé tartozik, akik még rosszabbul állnak a brigádban, mint Suhov. Külsőre egyforma n brigád, mindenki egyforma fekete buslátot visel, a busláton szám, de belülről lépcsősorra hasonlít. BujnovszklJ például soha nem hajlandó leülni a csajkával, Suhov sem végez el akármilyen munkát — vannak még, akik alacsonyabb fokon állnak. Fetyukov észrevette Suhovot, és nagyot sóhajtva álengedte neki 3 helyed. — Szerencséd, hogy mindent itt találtál. Már meg akartam enni helyetted, azt hittem, kivontak a forgalomból. De nem maradt ott tovább, tudta, hogy Suhov nem hagy neki semmit, mindkét csajkát tisztára nyalja. Suhov előhúzta valenkljéből a kanalat. Nagyon kedves volt neki ez a kanál, bejárta vele egész északot, maga öntötte a homokban alumíniumdrőtből. A nyelébe bele is véste: "Uszty-Izsma, 1944.* Azután Suhov levette a sapkát borotvált fejéről — bármilyen hideg is volt, nem engedte meg magának, hogy sapkában egyék. Jól felkavarta a megbőrösödött levest és gyorsan megnézte, mi került a csajkájába. Amolyan közepes adagot kapott. Nem merítették a kondér színéről, de a fenekéről, a sűrűjéből sem. Ügy látszik^ hogy Fetyukov amíg a csajkát őrizte, kihalászta belőle a krumplit. A levesnél az a jó, hogy forró, de Suhové most már egészen kihűlt. No, mindegy. Enni kezdte, lassan, figyelmesen. Akkor sem kell sietni, ha ég a tető a fejed felett. A táborlakó — az alvást nem számítva — csak reggel él magának, tiz percig, amíg reggelizik, délben öt percig, amíg ebédel és öt percig este, amíg elkölti a vacsorát. A leves napról napra ugyanaz volt, persze aszerint, hogy milyen zöldséget raktak el télire. Tavaly csak sózott répát tettek el, úgy hogy szeptembertől Júniusig csak répaleves járta. Most meg — feketekápoBzta. A táboriak júniusban éllek a legjobban: akkorra kifogy minden zöldségféle, és darát kapnak helyette. A legrosszabb időszak a július: ilyenkor csalánt vágtak a kondérba. Az apró halból nagyobbrészt csak szálkn jutott neki, a hús szétfőtt, levált a csontokról, csak a hal fején és farkán maradt belőle valami. Suhov egy szemernyi húsfoszlányt sem hagyott a gvenge halcsnntvázon. még meg is rágta, le is szopogatta a szálkákat, azután az asztalra köpte. A hal minden részét meg szokta enni: a kopoltyúját, a farkát, még a szemét ls megette, amikor a helyén maradt, de ha kivált a tejből és a csajka színén úszott a nagy halszem — akkor nem ette meg. A többlek kl ls nevelték ezért. Suhov ma spórolt: nem ment a barakkba, ezért nem kapta meg a kenyéradagját és most kenyér nélkül ette a levest. így is elég az étel, a kenyeret majd később elmajszolhatja. Muharkása volt a második étel. Megsűrűsödött és egybeállt. Suhov darabokra tördelte. Egészen kihűlt, pedig melegen ls ízetlen, nem lakatja jól az embert: hiába, a fű csak fű marad, még akkor ls, ha olyan sárga, mint a köles. Ezt találták ki dara helyett. Azt mondják, a kínaiaktól tanulták. Frissen főve 300 grammot nvom — ős még jó ha annyit: kása és mégsem az, de kása helyett adják. Suhov lenyalta a kanalat és visszatette helyére, a valenkibe. feltette sapkáját és elindult a kórház felé. Még mindig sötét volt az égbolt — a tábor villanyégő) elűzték róla a csillagokat. A két reflektor még mindig széles fénypásztákat vetett a zónára. Amikor ezt a tábort, e2t a különleges tábort megépítették, az őrségnek még nagyon sok vllágltórakétája ls volt. amilveneket a fronton használnak. s alighogy kialudt a fény, fehér, zöld és piros rakétákat lövöldöztek a 2óna fölé, mintha Igazán háború lett Volna. Azután megszüntették a rakétázást. Talán sokba került? Még ugyanolyan sötét volt, mint ébresztőkor, de a tapasztalt szem sok apró Jelből könnyen megállapíthatta, hogy közeledik a kivonulás. A Bicegő segédje (Bicegő, az étkezdéi ügyeletes még segédet ls tarthatott és etethetett), elindult, hogy reggelizni hívja a 6. barakk rokkantjait, akiket ftem vittek táboron kívüli munkára. A szakállas, öreg festő nagykeservesen eltámolygott a kulturális nevel óosztályra festékért és ecsetért, hogy számokat, rajzoljon. Űjra megjelent a Tatár, nagy léptekkel, sietve átvágott a stáb felé vezető úton. Általában megritkult odakinn a nép — mind összebújtak, hogy megmelegedjenek az utolsó kellemes percekben. (Folytatjuk) Peters Magda Hetényi Pál Dosek Lajos Murányi B«a fordítása Egész testével érezte, hogy a kocsi mér nem bírja sokáig. Néha nekilódult, aztán újra megtorpant, zihált, ide-oda csúszkált az összefagyott nyomokban, végül egy magasabb hótorlasz előtt kis zökkanéseel megállt. Dühösen a térdére csapott. — Az isteniáját! Elakadtunk! A mellette ülő műtős riadtan felkapta a fejét, és fáradt, zavaros szemekkel nézett rá. — Mi az? — Ébredjen, ember! Elakadtunk. Az orvos átkopogott az üvegfalon. — Mi az? — Nagy a hó! Megrekedtünk! Az orvos arca eltűnt, de egy pillanat múlva újca megjelent az üvegfal mögött. — Most mi .lesz? A sofőr vállat vont. — Rögtön körülnézek, aztán majd csinálunk valamit. Kiugrott a hóra, körüljárta az autót. Elöl, nem is olyan messze, valami vörös pi6logást látott. — Autó — gondolta örömmel. — Akkor pedig emberek is vannak ott, akiknek kötelessége segíteni. A* asszony ott fekszik a kocsiban. Igaz. most elaludt, de bármelyik pillanatban újra elfoghatják a görcsök. Előre ment, bekopogott a vezetőfülke ablakén. A műtős az üveghez hajolt. — Ott elöl, autó van! Elmegyek és segítséget hozok. A műtős bólintott és vlszszaült a helyére. A sofőr átgázolt a kocsi előtti akadályon, ötven lépésnyire előtte ' egy rtagy, ponyvával takart teherautó körvonalai tűntek fel. A sofőr azt remélte, hogy embereket talál körülötte, de senki. Hátát tanácstalanul a teherautónak vetette. Csak most érezte, hogy arcába és kezébe belemar a hideg. Cigarettát kotort elő, és megpróbált rágyújtani. Elgémberedett ujjal azonban nem engedelemeskedtek, a harmadik szálnál pedig elejtette a dobozt, — Az istenfáját — mormogta és mtásze köpte a cigarettát. Először ott akarta hagyni a dobozt, de aztán eszébe jutott, hogy nincs több gyufája. — Nem lehet mást csinálni — gondolta, mikor ismét felegyenesedett —. meg kell próbálnunk a magunk erejéből. A másik kettőre gondolt. A műtős didergő, álmos gyerek, az orvos meg.,. Az orvost nem ismerte még, de ha az asszony felébred, rá nem lehet számítani, é6 ki tudja, nem ébredt-e máris fel. Szinte dühös volt rá. Ez se tud máskor szülni! Vagy ha már most szül. legalább simán csinálná, komplikációk nélkül. Komplikációk! Ezt a szót az orvostól hallotta. Az ördög vigye el! Megindult visszafelé. — Az a szerencse, hogy nem fúj a szél — gondolta útközben. És nem is esik. Csak ne volna ilyen marha hideg! A műtős ott toporgott az autó mellett, és a körmeit fújta. — Mi van? — kérdezte csodálkozva, mikor meglátta, hogy a sofőr egyedül jön vissza. — Nincs ott senki. Otthagyták a kocsit, és gyalog vágtak • neki. — Mennyire lehetünk a várostól? — Vagy négy kilométerre. —- Most mit csinálunk? — Mit? Mit? Bevisszük a hátunkon azt az asszonyt! Nem gondolja? Aztán csendesebben tette hozzá: — Kiássuk a kocsit. A műtős a kocsi felé bökött. — Szóljak neki? — Hagyja, hátha boldogulunk nélküle Í6. ö csak vigyázzon az asszonyra. Kivette a rövid nyeld ásót az ülés alól, és nekilátott az autó előtti hókupacnak. A műtős mellette állt és nézte. — Segítsek valamit? — Ha csak a kezével nem akarja túrni. Tudtommal csak egy ásónk van. A műtős otthagyta, elment a kocsi mögé. — Hülye vagyok — gondolta a sofőr, — Minek kell idegéskednl? A gyerek segíteni akart. Nagy, összefagyott hódarabokat vett fel az ásóra, de a torlasz nehezen fogyott. Érezte, hogy az inge átnedvesedik. Az orvos az alvó asszonyt nézte. Nem is volna csúnya, ha a kimerültség nem látszana meg úgy az arcán. Arra a másik nőre gondolt. Borbála gyakran bejött hozzá, ha éjjeli inspekcióé Volt. Együtt vacsoráztak, a lány hozott egy üveg bort. Keveset beszéltek, az egész épület csendes volt. Milyen sima bőre van Borbálának. És milyen forró.'. Megborzongott. A motor nem járt, a kocsi hülrii kezdett. Felállt, kinézett. A kocsi előtt egy alak mozgott. A nagy reflektorok nem viJen vissza az asszonyhoz, görcsös mozdulattal a hasáhátha szüksége van magára, hoz kapott, azután tátott Ha segíteni kell, majd szó- szájjal, hosszan kiáltott valalok. Az orvos nem adta oda az ásót, de mikor a másik megfogta és kivette kezéből, nem ellenkezett. Visszament a kocsi mögé. A műtős a kocsinak támaszkodva cigarettázott. — Magával is összekapott? kérdezte az orvostól vigyorogva. A másik nem felelt, beszállt a kocsiba. Odabent máris melegebb volt. Az aszszonyra nézett. — Sokat alszik — gondolta aggodalmasan és lehajolt hozzá, de az asszony szabályosan lélegzett. — Talán be is érünk, mire fölébred. Néhány perc múlva a sofőr kopogatott az ablakon. mit. Áz orvos hirtelen nem tudott mit kezdeni vele, de hogy az asszony nem hagyta abba, föléhajólt és rákiáltott: — Ne jajgasson! Valószínűtlenül magas hangon kiáltott, maga is meglepődött tőle. — Rögtön elvesztem a fejemet — villant meg benne a gondolat —, és bedilizek ettől a jajgatástól. — Hallgasson! — kiáltott rá újból. — Magának nem fáj. semmije! Érti! Semmi baja nincs! Az asszony rázta a fejét. Az orvos egész közel hajolt a füléhez és minden erejét összeszedve belekiáltott: — Mondtam, hogy hallgasson! lágítottak, nem tudta megál- Az orvos leszállt. ywyvvyvvyvwvyvwvyyyyyVvvv; Bisfeif András: HÓAKADÁLY lapítani, hogy melyik lapé-' tolja a havat. gődnl rajta —* mondta a so— Szólni kell a sofőrnek, főr. A nagyját elhánytam, hogy indítsa meg a motort de az alja olyan, mint :» — gondolta, és hátul kinyi- SZikla. Beletörik az ásó totta a kocsi ajtaját. _ Megtoljuk? Hideg csapódott be. Gyor- _ Próbáljuk meg. 6an leugrott a hóra. A irtűA sikoltozás megszakadt a nő ijedten bámult az arcába, gyorsan, szaggatottan lihegett. Az orvos otthagyta és kiszállt. A másik kettő még mindig ugyanott állt, ijedten hallgatták a kiszűrődő húgokat. — Két percen — mondta lihegve az orvos —, két percen belül vagy elindulunk, vagy vége. A félelemtől fog meghalnj, hogy nem érünk — Megpróbálunk ^tver- bc bejére. w — Valamit a hátsó keretőe odalépett hozzá: — Valami baj van, doktor úr? - — — Teljesen kihűl a kocsi, ha a motor nem jár. — Szóljak neki? — Várjon, majd én. Előrelépett. Közvetlenül a kocsi mögött a sofőr és a műtős mér letaposták a havat valamennyire, de egy lépéssel arrébb már bokán felül ért. A félcipője tele ment hóval. — A fene egye meg! Óvatosan próbált menni, de hiába. A cipő vékony talpán is egyre jobban átsütött a hideg. Egy darabig nézte a sofőrt, ahogy küszködött a torlasszal. Az csak egy pillanatra nézett fel és úgy tett, mintha nem venné észre. — A doktor úrnak végre méltóztatott leszállni —gondolta —. és most gyönyörködik abban, hogy más dolgozik, mint egy állat. Az ásót olyan erővel vágta a hóba, mintha a torlasz személyes ellensége lett volna. Pedig most már nem ls fázott, csak dühös volt a másik kettőre. — Az a taknyos hátrament, és ideküldte ezt bámulni. Biztosan röhögtek ls rajta, hogy ő dolgozik miattuk, Hogy ők kiszabaduljanak innen. kek alá kell tenni, hogy ne forogjanak üresen — mondta a sofőr, — Ügy talán elindulhatunk. Elöl elhánytam a havat, ahogy lehetett. — Lánc .nincs? A sofőr zavartan félrenézett. — Nincs. Bent felejtettem. — Kabát nem volna jó? kérdezte hirtelen a műtős. — Ha jól alágyömöszöljük ... — Talán ... De egy rongy lesz utána. Mintha a kutya szájából húzná ki. — Bármelyik pillanatban újrakezdődhet — kiáltott kétségbeesetten az orvos. Lerángatta a kabátját ésá sofőr kezébe nyomta. — Tessék, rakja alá. Maga tudja, hogy kell csinálni. A sofőr elmosolyodott. — Siessen már! Mit áll itt? Az leguggolt és n kabátot jó erősen begyömöszölte a kerék alé. Aztán levetette a sajátját. A műtős ott állt mellette, ő is a kerékabátot. A A sofőr beült a kormánykerékhez. Hátul ketten a kocsinak, feszültek. A motor felbődűlt, rázkódott az egész autó, a kerekek egyhelyben forogtak. Az orvos megtámasztotta a lábát ós egész testét megfeszítette. Az autó hirtelen megugrott vagy húsz centit, ettől elvesztette a talajt a lába alól. Előrebukott, fejét beleütötte a kocsi hátuljába. Felállt, szeme könnybelábadt a dühtől. Káromkodott oly&H' tfágár, válogatott káromkodásokkal, hogy a műtős megdöbbenve bámult rá. A kocsi újra visszazökkent az eredeti helyére. A sofőr hátrajött. — Nem megy. Erősen rájuk nézett, vajon tényleg tolták,-e. Észrevette, ben tartotta a hogy az orvos kabátja elől sofőr rászólt: havas. — Vegye fel. Aztán marad— Hasraesett? jon itt és ha elindultunk Az félig elfordult és kezdte kapja föl a kabátokat, és szaleveri a kabátot. ladjon utánunk Menet köz— Hasra — vakkantotta ben ugrik be, mert akkor vissza mérgesen. — Most mit csinálunk? Ez a műtős tétova hangja volt., Mind a hárman hallgatlak. A sofőr az autót vizsgálgatta. de nem szólt Odabent az asszony felnyögött/ Ijedten egymásra Hirtelen belevágta az ásót néztek. Az orvos beszállt a a hóba, és felegyenesedett, kocsiba. Az asszony akkor — Kérem — kezdte az or- ébredezett, voa — Indítsa meg a mo- — Még tort, kihűl a kocsi. mell. doktor úr? Olyan hoszA másik gúnyosan elmo- az út! solyodott, és bár türtőztetni — Elakadtunk — mondta akarta magát, kiszaladt a száján: — Fázik, doktor úr? Az orvos nem vette észre a gúnyt, topogott egyet-kett6t: — Fázom. Csak akkor kapott észbe, mikor a másik erőltetetten nevetni kezdett. — Ott van az asszony. Csak nem képzeli, hogy mamag miatt? — Nem képzelek semmit — morogta a sofőr és bemászott a Vezetőfülkébe. Az orvos utánament, megállt az ajtó előtt. — Mi baja van? — Semmi. Csák éppen elakadtunk itt egy asszonykával. aki bármelyik percben szülhet, és én már tizenhat órája vagyok talpon. Egyéb baj nincs. A motor felberregett, elnyomta szávait. Az orvos visszament a torlaszhoz, kihúzta az ásót a hóból és dolgozni kezdett. A sofőr nézte a fülkéből. Ügyetlenül mozgott, a havat a cipőjére túrta, és talpa kibírhatatlanul fázott. A sofőr leszállt, megállt mellette és valamivel enyhébb hangon megszólalt: — Adja Ide az ásót, menmár nem lehet megállni, nehogy újra elakadjunk. Az ajtót nyitva hagyom. Maga meg szálljon be, doktor úr! Az orvos felszállt. Az aszszony mozdulatlanul feküdt, csak egy reménykedő pillantást vetett rá. — Ne féljen. Rögtön indulunk. Segítség érkezett. A motor felbődűlt, a kocsi újra megremegett, hintázott nem érkeztünk előre-hátra, azután egészen lassan, lépésben megindult. Valaki nagyot kiáltott, ajtócsapódás, a motor zúgása mind egyenletesebbé vált. AZ asszony elmosolyodott. Az orvos hátradőlt és kezdte érezni, hogy fázik kabát nélkül. az orvos, de a következő pH. lanatban már szerette volna szájonvágni magát. Az asszony szeme kitágult a rémülettől. — Akkor nincs segítség! Itt halók meg! Érzem! — és SIMÁI MIHÁLY: FIATALOK Hova, felhőtlen-szemű szépek, évszázad-léptű fiatalok? — »A földön, nz égen, a tengereken ébresztjük a Napot!* Gyík-utatok hova surran a sűrűn? Ras-rcpiiléstcU hova száll, hova száll? — -Zászlózzuk a Kort, zabolázzuk a Múltat, hogy vissza ne térhessen soha már!* Ki Sbdor, ml hevít, milyen eszme? Melyik Isten az Istenetek? — -Magunkban hiszünk, s a Jövendő arany-üstökü fénye vezet!* Jólét örökös palotáit lakjátok-e majd, lerakók? — -Ha ml nem. hát majd a sok eljött, ragyogás-ringatta utód!* A földön, az égen, a tengereken legyen áldott Hős ittatok! Hajrá, felhőtlen-szemű hátrak. fiatalok!