Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

6 DÍL-MAGYARORS7A6 Vasáru**, lfl«8. december 1* Kodály Zoltán n yolcvaneves Ha, decem ber IFEUN nyolcvanéves u modern magyar muzsika egyik megteremtője és Bartók Béla mellett legnagyobb alakja. Kodály Zoltán, • világhírű zeneszerző. Nemcsak nálunk, hanem sok más országban ls megemlékeznek erről a napról: sió és muzsika köszönti ma legnagyobb élő zeneszerzőnket világszerte. Kodály Zoltán ugyanis nemcsak egyszerűen nagy magyar zeneszerző, hanem művészete sajátos szint, különleges értéket és bizonyos szempontból útmutatást, példát, sőt eszményt jelent a mi korunk ktismerhetetlenül bonyolultnak látszó egész zenei kultúrájában. Mi•« «új JKSKÖ tos érték, ami századunk zeneművészetében Kodály munkásságában jelentkezett a legközvetlenebb, legeredetibb mödon? Köztudott dolog, hogy a zene fejlődésének as a korszaka, amely — nagyjából meghatározva — a század elején kezdődött, legfőbb feladatának * régi eszmények, a régi normák lerombolását tekintette. Egyidőben úgy tűnt, mérhetetlenül nagy zűrzavart okozott ez. Az eddig egységesnek tekintett stílusok felbomlottak, a zeneművészet egysége szinte egycsapásra megszűnt Ahány alkotó volt, szinte ugyanannyi stfl'usirány könyvtárra menő elemzések nak. a XX. század emberéjelentkezett. Ma már világo- is Czt bizonyítják, amelveket nek jajjait is. sabban latunk ezekben a dol- Kodályról írtak a külföldi orgokban, és Ismerjük azokat szagokban. « L.ftll van ez Jgy? az alapokat, amelyeke sokféle > hogy mert Hogya„ szándék, törekvés és akarat ua .-„.i. a világszerte tudta Kodály a népzenei mélyén meghúzódtak, azon- nagy sikereket anyagot alkalmassá tenni a ban az eltelt évtizedek sem aratott muzsikának a fonó- mi korunk emberének ábráváltoztattak azon. hogy a sait kutatjuk, legelőször a zolására, kifejezésére? Nyilmodern muzsika valóban népdalokhoz, a népzené- ván azért, mert nem a népsokszínű és sokarcú, s hogy hez jutunk. Való igaz: ez volt zene az egyetlen összetevő szinte minden alkotója el az első és legfontosabb elem, elein, ami megnyilatkozik zeakart szakadni a hngyomá- amelyből Kodály merített.Té- néjében. Még melódiájának nyoktól. Az üj, a soha nem védés lenne azonban* azt hin- forrásai sem mindig népzehallott szenvedélyes korcsé- ni, hogy ez az ő művészeté- ne-ihletettségűek, hát még se;..talán ess jellemzi lefijob- nek egyetlen összetevője. Ná- művészetének többi eleme, ban századunk zenéjét. lünk sokan még ma is azt amelyeket a népzene — terKodájy művészete isútke- hiszik, hogy Kodály művé- mészeténél fogva — nem is rifcéssrt, áz új kulatínSival szete és a népzene egyező, ismer, nem is tsmerhét. Kokmsdődött, s o tekintetben ta- azonos valami. Ez tévedés. A dály művészete magába fölén csak annyiban különbö- népdal Kodály óriási felfede- « zene legjobb törek.sik sok mai alkotótól, hogy zése és a magyar aene újjá- vésett, s a sokféle elem egyez a törekvés nem vitte őt születése kétségtelenül ahhoz »é«be fonódott muzsikájáveszcdelmes és klszámithatat- az évszámhoz kapcsolódik, ba"- "em töredezett szét molan értékű művészeti kalan- amelyben «z a felfedezés ?alk okrí)' nem hullott daradoktw, kockázatos vállalkozó- megtörtént 1905 ez az eszten- bokra> bancn? egységes és sokba. Nem vitte, mert ő úgy dő, akkor indult Bartók és korszerű művészétté yalt tudott újat teremteni, hogy Kodály először nópdaigyűjtő lr-eg»*ólalt benne a század közben egy plllantra rém for- útra. A népdal azonban csak érzése,vei gondolatditott hátat a múltnak, s ha lehetőség volt. alkalom, vagy Y'lagava1:. A valóaa«> el is vetette a romantikát, ha tetszik, nyelvi forma a f ™ sohasem feledkezett meg a megnyilatkozáshoz. Kodály ga! 46 6Zodllkkl zene egyik nagy korszakának, művészetében a népdal a XX. eLmi ertvel Tslíev a klasszicizmusnak eredmó- század színvonalán szólalt tisztasága? * nyélről. Ennek a hagyomány- meg, a modern ember hang- í ff V . . tiszteietnek köszönhette hogy ján. átalakulva és bele*,!- „eVénybcn ^optimfzmuft te ova és bizonytalan k.sér- vasttva a mai zene nyelv, jelent, Kyodál készeiének ití^ííí1 nwn k(8értek egó"z rendsrerobe. ,k iegsajátogabb vonása eletutjat, mint ez maaokná Ne értsük ezt félre. A nép- ö ugyanis agy fejezj ki a gyakran tapasztalható volt dalnak ez a transzpoziciója kort ellentmondásaival századunkban, hanem aaját nem úgy történt, mint a XtX. problémáival együtt hogv hangját, •tfluaát viszonylag század magyarkodó művésze- kftzben sohagem válik peszkttr,ál? mf«t*!*lta' 8, tében NarT1 Stflustalanul és srimistává, embergyűlölővé, szeteben később sem keletke- meghamisítva. Ellenkezőleg: Műveiből, mint a legnagyobzett stílustörés^ vagy hirte- a lényeget megőrizve. A kor bak alkotásaiból, végtelen len stílusváltás. követelménye volt ez, s az emberszeretet sugárzik ki, U A j- l talán, ha '^zl, eredeti népzene fel- hit az ember és az emberiség Nem tévedünk Kodály fedezése éppen azért vált jövőjében. művészetének legfőbb jelleg- jelentőssé a modern zene „ mll hffíffi teTz STnt ^^^ szempontjából, Aki hallgatja zslkát> ' dernaég és a klasszicitáa sa mert azon a nyelven beszélt, nem tudJa kivonni magát vaÍ" ^ M?S'UAH°8YAN t TÓ^PTFM/ZMUSÁTF^MAGASZTOS ^ 3 k°r a a?nei kultura me8k1' humanizmusát. Elfogadja és t u. ! ; vánta. Ez természetesen sem- amíg hallgatja a zenét, egy 2xxfláJf «áltaS?»£ rn le a fe,fedeZÖk tele" MüfurnSBachMozart kérik és egységgé ötvöződik érdemeiből, lehetetlen azon- ^S^JSS benne. Nincs a ml korunkban ban meg nem látnunk, hogy szdina hozzá még egy zeneszerző, akiben a modern magyar népdalkuemk az ellentétes eszmenvek ... „.*_, ilven harmonikusan egvesül- totds azért nem maradt mee nénéét, nincs métr egv olvan a folklór és a ncprajztudoalkotó, aki Ilyen ellentétes mány keretei között, mert törekvéseket ennyire zavar- anyagét tekintve alkalmas taler szintézisben tudott vol- ,t h modern ne hsszefoffnl. Nincs, annak ... ellenére sem. hogv rajta kí- muzsikát megújítsa. Mindvül még sokan voltok okik emelett kétségtelen, hogy a a század zenekultúráiánnk népdal Kodály zenéjében zűrzavara láttán a régi klasz- nem ü SZÓJ mint a rép aj_ szikus normákhoz nvúltak vissza. A két — azonosnak kan, s ami benne mas os látszó — törekvés azonban több, az a XX. század iganye, nem hozott azonos eredmé- lehetősége, valósága. Azt nyeket. S ho mértedre tesz- hisszük, semmit sem ért meg « • vonóiét, a mérleenek az a mus Hungaricusbol, aki csak sernenvöie süllved mélvebb- a XVI. századbeli prédikátor, re,amelvlkbco Kodálv-műve- Kecskeméti Végh Mihály ket helyezzük S ezt nem ya- Jt h UJ benne> s nem mpndatja^velünk. Aj»k a M ki belőle Kodály koráAz új postái keresi egy lenne, meg az Űj Föld-beli- — Csicsije, bubuja, alszik kicsit a cintzettet, ekre is. Nyílik a tavasz, a fiúkai — búgja geriicehanmert az ajánlott levélről, szép lehet arrafelé. De sv»«i oztan a ha iát kóamit kézbesítem akar. lefe- mit szol mindezekhez Er- e°n lejtették az ajtószámot. Sze- zsi, a műszaki osztály üd- c°Da- jatszis veié.... rencséje, hogy kevés la- vöskéje, akinek a lelkében — Szóval elutazolkás van az első emeleten, is legalább annyi nyugodt, yen úgy teáz, mintha alüdígy aztán hamarosan meg- szép harmónia muzsikál, na találja az ajtót, melyen ap- mint csinos. filigrán kis ró réztáblácska csillog, raj- alakján, amikar lép. amikor — Te mormota! Utazol, ta a név: Tobak Ferenc, a hátraveti fényes szálú, szejke vagy nem utazói?) foglalkozás is; elektramór- haját, amikar mosolyog... nök. A postás bólint, mint- Pontosan úgy, ahogy itt moha köszöntené a névtáblát, solyog a falon, a könyveeaatán megnyomja a csen- pole mellett, gőt. — Szeretlek, Kisbaba ... A csengő élesen berreg. Erasi — Kisbaba komoFerl a rekamién heverészik, lyan néz vissza a képéé Eraaire gondol, „»—-r amikor felriasztja, Itt van— kiált fel félig hangosan, úgy, ha öröm lobban a szóhan. Rohan ajtót nyitni, ée.., és nem Erzsi, hanem egy fiatal ke- JJ. rek arcú postás mosolyog rá, szemmel láthatóan élvezi a mérnök úr zavarát. — Nem engem tetszett várni, mérnök úr? — £s kacsint is, mint aki tudja, hogy miről van szú. — Ami késik, az nem múlik, kérem mindenesetre egy aláírást kérek, ide ni, ebbe a rovátkába, mert ajánlott levelet hoztam. Sasi óvnia: RANDEVÚ GQIIINHQPNBTIIAITIIUIHIIHIHIUIMHIHIAINIIIIIHIHIHIHHHI ről. (Vagy esak Feri látja úgy? De a szemöldökét összevonja, az biztos.) — Elhiszed? Kisbaba bólint. És beszél is! Meleg lehelete Feri arcára száll. — Tudod, hogy én is? ... Feri megütközve bámul Feri nagyot ásít. — De előbb: hamm? Bekaplak! Aztán utazom Veled. Mert bekaptalak. — Nagy falat lennék — De finom. — Fúj, csúnya vagy! •De a szeme nevet. Huncut lángocskák lobbannak benne. Feri feltápászkodik Hozza a levelet. — Kisbaba! Nézd. mit írt anvus. Olvassam? Erzsi duzzog. — Olvasd! — De figyeljl.,, *Tudom én. hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pár napra, aztán nézd meg, hátha megtetsaeIIIMANNM; az ezüst rámás fényképre, ne ea a bely Milyen jó is lenne, ha velünk lehetnél! Apád is annyit emleget! Vagy talán beleszerettél valami pesti kislányba? Annyi haj legyen, fiam. Ha ráér, melyről Erzsi mosolyog. (— Kimerült vagy Feri P eri gyorsan odafir- — hallja távolból Dédesl kantja a nevét, átve- Pista, az üzemorvos hangszi a levelet — anyuka írt! ját—. pihenned kellene. Egy— az új postás szalutál, és két hót a jó levegőn, kinn a elmegy. szabadban, aztán amikor ... ... . . Sietve bontja a borítékot, visszajössz, rád sem isme- hoad 61 maeacwai, nem is rünk. Miért nem utazói el lesz helye arra a pár nap- Kedves Ferikém! valahová? — Könnyű azt ra,,.-< Na, mit szólsz hozzá? Tudatom veled, hogy Jól mondani! Éppen most csivagyunk. Apád is megvan, nálok egy fontos újítást. Nagy újság van ám erre mi- meg Kisbabát is itthagyfelénk, Ferikém! Qyárat . - Aat „„.„ , építenek a község mellett, jam' , nwtL) olyan nagy gyárat, hogy — Tényleg szeretlek két év is beletelik, mikorra Tudnod kellene, roasz elkészül. Már mostan is »o- fiú ... A kép csintalanul nevet. (Ez nem igaz! Nem lehet igaz! Már hallucinálok. IgaIszonyú dörrenéssel csapódik be az elöszobaajtó. Feri felugrik, hirtelen megfordul, és,,, — Kisbaba! (Amul, mint kan dolgoznak rajta- De nem ls ez a legfontosabb, kisfiam, hanem az, amit Dobos Marci, az elnökünk mondott a múltkor, a köz- za van Dédesi . . .) gyűlés után. Azt mondta a Marci: Hallja-e Juliska néném, ugye elektromos mérnök a maga fia Peeten? Az bizony — mondtam én. Miért nem ír neki, hagy ^i ór4i az eges jöjjön le ide, az új gyárba? ~ Ferikém! Ahogy hallom, elektromos Olyan jé is az 8 mérnököt keresnek. Hát — Hogy jöttél be? At «Jmég nincs is gyár. csak W.. • mondd? Gyere te is- Megláépül - mondtam a Mar- Erzsj kacag. Szép fener ^ ^^ ^ lesz. cinak. De ő csak erősködött, fogait villögtatjahogy biztosan tudja, máris - Nyttva volt, még kikeli nekik az elektromossági hncsre sem csuktad be. szakember. Mérnök. Drága Haragszik kipstt a lány — Ki járt itt, te csibész? — A pestás. — A postás? — Az, Kisbaba Anyus— Nem megyek! Kösz, de nem megyek. Nem engednek? Ugyan... •»• De. Miért ne? Nem a középkorban élünk)... Én nem megyek. —• De hát miért? — Miért,,,, miért? Megbolondítasz azzal a sok miérttel. Hát ha akarod tudni, azért pem megyek, mert te sem mégy sehová. Szóval, oda a gyárba nem mégy. Feri szomorú, de ő is konok azért. .- Hazamegyek. Értsd meg! Cgak néhány napra, ígérem ,,. Várnak. Miért rontsam el a kedvüket, Ferikém! Tudom én, hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pór napra, aztán nézd meg, hát- kám írt. — Hívnak haza, ha megtetszene ez a hely. gyár épül a község mellett. Milyen jó is lenne, ha ve- Elektromérnököt keresnek, lünk lehetnél! Apád ts any- Erzsi eibúzaa a saáját, nyit emleget! Vagy talán be- sirni tudna hirtelen, leszerettél valami pesti kis- — Végleg el akarsz me*»lányba? Annyi baj legyen, ni? fiam. Ha ráér, hozd el ma- — Cgak pár napra, Kisgaddal, neki is lesz helye baba... arra a pár napra. Nagyon — Mehetsz. várunk, gyere haza minél előbb. Szerető édesanyád.-* J^eri lehangolódik, miK

ényelmesen hátradől a karosszékben, és megtelik a szíve melegséggel Régen járt otthon, aztán tényleg, a gyárra kíváncsi — Nem! Nem ós nem! — Ez az utolsó szavad? Ez! És amíg ilyesmin töröd a fejed, ne is hívj engem ide. Úgysem jövök. — Nem szeretsz? ~ Dal... esak itt Pesten jobban szeretlek, mint ott lenn... falun! Kösz, ez nekem nem kell. — Akkpr nélküled megyek. —• Jó utat, mérnök úrt. Most engedj elmenni, jé? Feri nem tartóztatja. — MENJ • •. Az ajtóban még megkérdi a lány: w És ... mikor utazol? ra- Holnap este. A Keletiből. Szóval nem jössz? Már a lépcsőn szalad. CséLEONYID MARTINOV; Úgy érzem... ÜOV értem, egykor — ne nevess —éltem; én voltam Herkules; vagy háromezer pudot nyomtam, fát tőből téptem egyenest. Az ég, nem ég volt, — csak eresz. Leültem? Tört a karszék nyomban. Meghaltam. S feltámadt a test normál méretben .., Erdeket! Vagyok vidám — mint mái — dalomban; leülök ... a szék meg se roppan. Mégis — én vagyok Herkules. JOBBAGY KAROLY fordítás* re Erzsi odasimul a fiúhoz, egészen hosszan. A két száj találkozik, a szenvedély ritmusa konokul do- kot sem adott, bol, mindig erősebben, Mi- _ Nem! íajabban. az egyik kanyarban még — Kisbaba —• suttogja megáll. Feri —, úgy vártalak ... — Üdvözlöm az első «eErzsi kiröppen a fiú kar- relmecj! — azzal eiviharzik. 'aibol. rkiihös Feri. Becsapja az — De nem azért jöttem. U ajtót. Hanyatt dobja Mégsem. Csak meglátogat- magát a rekamiép. Nézi a falak, mint a jó barátok szók- iat. Bokáig. ták; lássam hát, hol élsz, hogyan élsz? Komolyan letelepszik egy fotelbe, lábait maga alá húztaa esengő. Élesen berren Szinte hasít. Fart ugrik. Az ajtóban ott 411, lesütött 3ZEN)mel, bűnbánó arccal — — irt engem, mérnök (jr? KisbabaFeri mit tehetne mást, Feri nem tud szólni. Csak persze, hogy érti. Megsime- nézi, újra csak nézi gátja Kisbaba fényes, szép — Elmegyek veled ... méghgját, aztán odatelepszik a is... fotel mellé, a szőnyegre, és A fiú ölbekapja a lányt, s a lány ölébe hajtja a fejét, úgy viszi befelé.