Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Csütörtök, 1962. december 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 hogy mind több és több sérült, elpusztult madár kerül hozzám, a múzeumba, tudo. mányos intézetekbe. Legutóbb egy daru ls. Madárgondok, madárba jok... De jó is nekik! Mehetnek -hasznosítási* törekvéseknél nyj ezer madár szegi nyakát arra és akkor, amidőn ked- a madarak sonsára is gon- töri szárnvát a huzalok KTÖ! vük tartja. Nem kell nekfk dol. szárnyát a nuzalok szosem vízum, sem útlevél. vevényeben. Bizonyítja ezt, Irigylésre méltó teremtmé- A lőfegyverek nyék. Mások a halakat iri- „,,.„#Í#,Í„„ gyelik, mert aki úgy él. mint Pu*~l"asa hal a vízben, annak jó dolga A fészkekből, tojásokból is van Pedig csak az akvárí- ^ veszendőbe megy — törumba került halak élelméről ... . gondoskodnak, és még fűte. veny ide- yaf& oda — emnek is rájuk; a szabad vizek l»ri kartevés útján. Ma egy- Pusztító járványok halait senki ne irigyelje, re nagyobb a száma a tudo* még kevésbé az "ég mada- mányos szempontokat telje- Nemcsak az embert Pusz" ml^^^ba^arenbat nélkülöző, engedélynél- «tják betegségek és járvá^ondjuSke- kül tojásokat gyűjtők száma, ny<*< ^ * is' Az vesen törődnek, életük mind akik a tojásgyűjtésben csak ember azonban ^^ magámostohább lesz. haszonszerzési lehetőséget nál ®® ^"szárnyasainál is A madár életének minden látnak. A nyugati országokmegnyilatkozása, viselkedése, ban borzéje is van a mamozgása kényszerű követel- j, . , mény. Életrendje szigorú sza- ^tojásnak bályokhoz van kötve. Nem Tanulságos lenne összearra megy, amerre akar, ha- vetni az utolsó évtizedek nem arra, ahova sorsa kény- _ . , « szeríti. Azt a kis boldogsá- leszkel° madarainak a szá- mával ölt nagyobb méretegot. amit a szerelem, csa- mát. Szerény megállapítás ket. A madaraknál vonulás ládalapítás, az apróságok ne- lenne, ha csak 10 százaié- idején, leginkább ősszel, velése jelent számára, *gyak- kos csökkenésre becsüljük a- am':dőn ezres-tízezres tömeran sok szenvedéssel kell , . , gek zsúfolódnak össze. Pélmegfizetnie. Hosszú vándor- evtlzed megfogyaJco- da erre a Fehértón évről évűt sikerétől függ a tavaszi zást. A Madártani Intézet re megismétlődő járvány, nász. Visszaérkezve téli szál- által évről évre meg ren de- ahol emberre nem veszélves, lásából. gyakran rá sem is- országos szinkronmeefi de a vadmadarakat öldöklő mer arra a tájra, melyben .. . „ , járványok fejlődnek ki. Ez az előző években boldog ott- <-vele6ek kepet fognak erről év ^zén. július végén— honra talált. A zavartalan adni. augusztusban 23 faj között fészkelőhelyen most tüskés Bár a lőfegyverek nem ma Pusztított a járvány. Ilyenboronák járnak. A Tisza hu 1- . . . . kor a fiatal madarak pusz1 ám terén, a járhatatlan, sze- aanrtasra valók, megemlít- tulnak leginkább, az öreg derindás ősnyáríások helyén heto, hogy például az euró- madarak egy része az imtisztázott csemetekertek ter- Pai madarak egyik népesor- munitást már az előző évekmelik a nyárfát a papírgyá- szágútján, Olaszországban, ben megszerezte. A sok száz raknak, az iparnak, a szikes több mint egymillió vadász, elhullott réce között egy puszták tocsogós legelői he- fegyver van. A sok ott elej- francia gvűrűs is akadt, a lyén gátak közé szorított sík tett fehértavi sirály bizonyít- eankók között pedig egy cseh tengevizek hullámzanak. Za- ja, hogy a lőfegyver rengeteg gyűrűs madár. A védekezés vartalan erdőknek, puszták- madáréletet pusztíthat. Szi- csak abból állhatott, hogy a nak madarai hova, merre gorú törvényekkel és a tör- madárvédelemből is ismert vegyék útjukat? vények végrehajtásával a lő- Varga József megyei vadá. * - , , .„ , fegyverek pusztítását korlá- Bzati felügyelő megtiltotta a Fészkelő- es taplalkoao- tozni lehet Emlékezzünk fehértói vadászatot, miáltal a betegségek, a járványok el len tud védekezni. A vadmadaraknál a járványok néha mindennél nagyobb pusztulást okozhatnak. A járvány — akárcsak az embernél — a tömeges együttlétek alkalterillet kell Évről évre ritkul, tünedezik a magyar ősi madárvilágnak egy-egy képviselője. Ahogyan már elpártolt tőlünk a fészkelő daru. ahaty- A madnrnk hasznát is S^zonTan' . _ u-1—,- m&a ..ej*r ezzei azonoan Dr. Beretzk Péter osak vissza arra az időre, sok megbetegedett récének amidőn gyermekek kezébe tette lehetővé gyógyulását, kerültek a légpuskák, az ap- Szegény madarak újabban rómadár-pusztítás oly mé- ^ emberre átvihető betegreteket öltött, hogy annak ségek közvetítőinek a gyanúpotlasa a mai napig sem áll- jába is keveredtek. Az utolhatott helyre. s<5 évtized ornitozisa külön kutatási terület. Űgv látszik, . , _ u-i——™ méc eay ™ ezzel azonban inkább a hátyu, a It4a«U U még ve yük é ziszárnyasok gyanúsíthatok. sereg madár, úgy fogy el las- Van tehát elég gondjuk és sanként a gólya, a túzok es A-haszon* és -kár* kér- bajuk a madaraknak. Az elmég sok-sok madár. Nem- ™"é .13 keb allaank mondottak után aliaha vá«ak nálunk, de még sok egy. P^™**- Tudnunk kell k soreuk átvételére. Jöcsak naiunic, ae meg sok esősorban azt- hogy nincsen vendőiük esv része az emmás országban is. Nemzet- olyan madarunk - a házi- ^K^^lTté™. közi madárvédelmi szervek lag haszonra tenyésztett ünk megértők és türelmeévről évre üléseznek. Jó kí^ sek még akkor is, ha nem ... ... mindenben az ember kedvé- „ szándékú tanácsokkal, tor- „ dolgozna. Még jeghaszno- a mi lavunkra do1" vények aloktásával igyekez- sabb madarunk, a cinege is. s nek a feltartóztathatatlan rászorul néha a méhes kör. ,. nyékére. A madórhasznot pusztulás elejét venni. nem vess2Ük észre_ vagy Minden művelt nemzetnek legalábbis természetesnek vannak már természetvédel- tartjuk, a legkisebb kérteim tőrvényei, melybe bele- vasrtól. a. madárnak dühödt na uuívcojrci, " i ellensegei leszünk. Az emtartozák a madárvédelem ls. bernek megvan minden leEnnek ellenére sem 6egit a hetősége, hogy a kárt elhájóakarat Nem elégséges a rítsa anélkül, hogy tömeges madarak", fészkek és tojások ^bef nXT is elég sok pusztításának tilalmát tör- a madárpusztulás. A reájuk vénybe iktatni. Mit ér ez, ha kényszerült tavaszi és őszi már nem lesz Védendő ma- vonulások során viharok, ., „ _ . . - . .-- koplalasok gyerítik soraikat. dár? Lehetővé keli tenni, Eg£re kevt~bben érkeznek hogy legyen megfelelő és téli szállásukra, és egyre nagyszámú fészkelő- és táp- kevesebben érkeznek vissza lálkozóterület is, ahol a tavasszal ,, , ,, . ,.,lW Az ember nem is gondolmadar feszkelhet, költhet, hatott arra hogy amidőn nevelhet, és így megmarad- távvezetékekkel keresztüljon tfermészeti kincseink kasul drótozta., kalitkázta a -leltárában*. Ez pedig más- mezőket pusztákat, mennyi , 7 - " . . madarnak a pusztulását ként nem érhető el, csak Qkozta ^ Sl-]r- ködben a úgy, ha az ember is enged madár szeret a föld látótáa maga érdekeiből, és a volságában vonulni, és ezer«_ ji-i oldotta meg a HZ ,lal nyelvét. Sokáig győzte hallgatással, hogy tapossanak lóbafején a sör után tolakodók, de nem bírta Ceglédnél tovább, ö is besorolta a maga kilencvertegynéhány kilóját, ós kért a büféstől egy üveg — csengődi rizlinget. Már ez is arra vallott, hogy egyéniség. Miután a negyedik háromdecis butelka tartalmát is elszopogatta, lassan megeredt a szava. Széles arcának kiugró arccsontjai fölött megenyhült szemének hideg fénye, és vastag húsos ajka is fel-fel húzódott, megmutatva mögötte a lesárgult fogsort. Mire bezökkent a vonat Szegedre, mór úgy elosztogatta életét az ivótársak között, hogy maga sem vette észre. — Muszáj innom. Értem? Disznó nehéz a meló. Megmondom én. nem szégyellem, hogy 6zénhordó vagvok, közönséges tróger. Éppen hogy csak elértem most is ezt a francos zötyögőt, ha a feleségem nem fog egy taxit, hétszentség, hogy lemaradok. Hiába várt volna a faterom a sült hurkával. r télikabátja egéazurKeg^,, elegáns volt, mintha akkor vette volna ki a szabó kezéből. Az inge patyolatfehér és gondosan vasalt, hozzá egyszínű, a kabáthoz vágó nyakkendőt viselt Amint ivott, a bor rárácseppent, de ő csak legyintett: — Nem számit, dobom a fenébe. Lesz másik. Olyan feleségem van nekem, hogy nem adnám egy világért. Ez már a negyedik, de megvagyok vele hetedik éve. Az elsőt, mikor bemutattam a fateromnak, mindjárt azt mondta az öreg: fiam, te élsz majd vele, nem én, vedd el. ha akarod. De nem adok neki sok időt, ez megy. Ment is. A flanc kellett neki. nem én. Jött aztán a másik, egy Alpárra való ringyó, annak is kevés volt, amit kerestem. Akkor még suszterkodtam, s amit összekalapáltam egész nap, elhordta a paliknak. Rúgtam a fenekébe neki. A harmadikba is beleesett a filloxéra két éven belül. De a mostani csuda rendes. Nem bánja, ha iszom, sőt azt mondja, hogy apukám, bort igyál inkább, ne sört, mert ebben a munkában az véd a megfázástól. Sokszor reggel felé bócorgok haza, és nem lármázik rám. Megértő egy A szenes asszony. ha ő is elhagyna, ezért már én lennék a hibás. A négykerekű ^ csattogva vágtatott és rázott. mint egy parasztszekér. A zsúfolt peronon mégis legalább tízen hallhatták, amit a szenes beszélt. Érces, kemény hangja Jól szórakoztatta az összefülledt társaságot. Egy vékony nyakú, kesely kis ember megkérdezte tőle, hogy miért hagyta ott a mesterségét. A válasz csak egy hosszú korty után következett: — A lóvé, apuskám, a lóvé. Értem? Tudja, mennyit keresek én itt? Nézze, nekem alig egy ingem-gatyám volt, amikor a mostani aszszonnyal összegubancolódtunk. Ma pedig egyszo'oaösszkomfortosom van. Most már arra megyek rá, hogy kétszobásat szerezzek. Mert hárman vagyunk, a kislányom kilencéves. A harmadik asszonytól való, de úgy imádom, hogy nem válnék meg tőle semennyi pénzért. Pedig nálam a pénz nagv szó. Hű, mennyit jártam én a bíróság nyakára, mire elpereltem attól a francos anyjától ... — Nyögje már ki, hogy mennyit keres — szólt közbe a kis nyeszlett. A szenes ránézett révetegen, aztán cigarettáját jól megszíva, a kérdező arcába fújta a füstöt. Csak aztán folytatta, de mintha önmagához beszélt volna: — Ha józan vagyok, fát vághatnak a hátamon. Meg nem bántanék soha egy embert. De ha iszom, könnyen jár az öklöm. Olyankor nincs haver. Csak az asszonyt nem ütöm meg soha, az úgy bánhat velem, mint egy gyerekkel. A vékony nyakút elhagyta a kíváncsisága, és igyekezett minél távolabbra kerülni. Többet nem szólt, még az üres üveget sem adta vissza a büfébe, csakhogy ne kelljen helyet kérnie a széles izomhegytől. Az pedig elmosolyodott, laposakat pislantott, és mondta tovább. Megkeresem kétezernyolaszáz-háromezret. Értem? Aztán ennyire, vagy valamivel többre jön ki a borravaló. De aki sajnálja tőlem, annak azt mondom: jöjjön és fogja meg a kast, ahogy én. Igencsak pincébe hordunk, de van olyan is, aki a konyhájában tárol pár mázsa szenet. Mire felérek 90—110 kilóval az ötödik emeletre, úgy táncol a szívem, mint egy bolond. Hiába, harmincnyolc év, az osak harmincnyolc év. Emlékszem. tavaly nyáron egyszer 280 forint borravalót szedtem össze estefeléig. Már csak öt kasnyi szenet kellett volna bevinnem, de szívesen adtam volna két darab százast annak a mandrónak, aki megcsinálja helyettem. Csalt egyetlen vágyam volt akkor: összeesni. Xissé elgondolkodott. Talán azt latolgatta, hogy a sok pénz megéri-e csakugyan az erőlködést. De aztán egy mulatós mozdulattal megemelte az üveget, ós heherészve beszélt tovább. — Azért nem hagyom ott egyelőre. Ügy elszórakozunk egész nap, hogy az csuda. Ha egy fösvény ürgére akadunk, annak hétszentség, hogy két-három mázsával ta kevesebb szén megy a pincéjébe. Irtó zabos vagyok ezekre a pesti orvosokra. Köztük van a legtöbb smuclg alak. Na, mi aztán elbánunk velük. Aki pedig azt mondja, hogy nézzék, emberek, itt egy százas, magukra bízom, mit hoznak — az ilyen előtt le a kalappal. Neki szép darabos szenet mérünk, port egy szemet*se. sőt az ő pincéjébe kasoljuk be azt is, amit amattól visszatartottunk. Biz' isten, a kispénzű emberek mindig rendesebbek. Szenet lopni ma nem érdemes, úgysem veszi meg a kutya se. Régebben nagy dohányokat lehetett ígv levágni, de mcet túl szigorú az ellenőrzés. Jól beszeszelt, senkit. Nem kötözködött, csak mondta, mesélte a maga kis éiménveit, aprócska örömeit, és talán még hálás f is volt a publikumnak. A kislánya gyakran eszébe jutott, s ilyenkor szinte elérzékenyült. — Csak tanulj, pici iányom, tanuljál szorgalmasan, kicsikém — motyogta maga elé —, én mindent megadok neked, csak tanulj. Imikor leszálltunk a vonatról, a kezét kereste minden útitársnak. Olyan volt a fogása, mint a vaskapocs. De a szeme nevetett, és frissen ugrott fel a villamosra. F. NAGY ISTVÁN Zsebtolvajok „Közös Piaca A Scötland Yard hivatalos folyóirata örömmel állapítja meg, hogy a zsebtolvajok jelenlegi generációja nem nagyon ért a "-mesterségéhez*. A szakértők véleménye szerint a fiatal tolvajok között csupán néhány "tehetség* akad, aki munkájába "új színt, új ötletet tud belevinni*, de a többségnek igen korlátozottak az adottságaik, hiányos a technikai képzettségük. Szerencsére, folytatja nem kis szarkazmussal a brit rendőrség közlönye, az Európai Közös Piac a tolvajok módszerének tökéletesítését is magával fogja hozni. "Az egyre szorosabbá váló kapcsolatok Európa országai és a brit szigetek között, az alvilág kapcsolatát is szorosabbra fűzik. Feltehető, hogy a zsebtolvajok tehetségtelensége, ha többet nem is, de a középszerű szinvonalat el fogja érni*. Az angol rend-' őrség komoly szervezet, de azt nem várta volna senki sem, hogy ilyen gondosan foglalkozzon az Európai Közös Piac várható kihatásáról a betörők és gengszterek világában. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a tanulmány megállapítja, nem a tolvajok vannak a rendőrség miatt, hanem fordítva. (Sz. L.)