Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Vasárnap, 1962. december 9. DÉL-MAGYARORSZÁG A békemozgalom kérdéseiről tárgyalt a népfront Csongrád megyei elnöksége SzakaaiÍB Árpád it részt vett a tanácskozáson A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságánalt elnöksége tegnap, szombaton délelőtt ülést tartott szegeden, a népfront Vörösmarty Utcai székházában. AZ ülésen részt vett és felszólalt Szakasits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Országos Béketanács elnöke. Az Országos Béketanács képviseletében ott volt Zavagyi Lajos és Sándor István is. Az elnökségi ülésen behatóan tárgyalták a megye népfront bizottságainak békemoz­galmi tevékenységét, továbbá, hogy a nép­ffontbiZöttságok miként segítik a lakosság tájékoztatását az időszerű nemzetközi kér­désekről. Megállapították, hogy a megyé­ben a népfrontbizottságok és aktivistáik eddig ls jelentós szerepet vállaltak az em­berek tájékoztatásában, segítettek ébren tartani felelősségüket a békéért. Szükséges azonban tovább javítani a tájékoztatás és felvilágosítás tartalmát. Szóljon mindenütt és tnindig az értelemhez s az érzelemhez egyaránt a békeagitáció, mélyítse az embe­rekben, hogy hazánkban miként léhet és kell erősíteni a béke vllágfrontját. Az MSZMP VIII. kongresszusa — han­goztatta Szakasits Árpád, s mutatott rá az elnökségi ülés — az ország és népe továb­bi boldoguláséért megvalósítható, reális cé­lokat tűzött ki. A pártkongresszus egész munkáját áthatotta a béke gondolata, s ez természetes is, mert a szocializmus lénye­géből fakad. Békehaxcos és hazafias tett a pártkongresszus kÖ2boldogUlást szolgáló határozatának megvalósításáért dolgozni, bármilyen poszton is. Az elnökségi ülés rá­mutatott a többi között arra is, hogy kü­lönösen a tanyavidékeken szükséges széle­síteni az emberek sokirányú tájékoztatá­sát. fi felelősök szemével előrehaladásunkat a gazda­ságban, a politikában, az ideológiában, a2 egész társa­dalmi életben, Űs mégis: a negatív je­lenségek miatt senki nem okolta általában "az* Hasznos dolog a felismerés Nem szükségszerű az apály a ruhagyár termelésében sem Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberre gyorsan ráragad a bélyeg, sokkal gyorsabban, mint ahogy azután szabadul­ni tud tőle. A közelmúlt hó­napok tanulsága szerint könnyen kerülhet bélyeg a gyár homlokára is. Például az újság révén, ha közhírré teszi, hogy baj van a terme­léssel. így járt idén a Szege­di Ruhagyár ls. Az év elején, amikor egyszer ott jártam, nyomott hangulat, hibák, ba­jok és nagy-nagy elmaradás fogadott. Akkor riportban adtam tudtul, hogy sötét fel­hők tornyosulnak a ruhagyár egén, és aligha derül kl az év végéig. Voltak, akik akkor azt mondták: évek óta ismétlő­dő jelenség az apály más üzemek termelésében is. Ez alól úgy látszik nem kivétel a ruhagyár sem. Mások lelki szemeikkel már bélyeget lát­tak a gyár homlokzatán, ahol évek során hosszú ideig büszkélkedett az élüzem jel­vény. Kerül háztáji hiba is Nem ismeretlen üzemeink­ben a kritikus időszak évek, negyedévek, hónapok, sok­szor még dekádok fordulóin sem. A sok évi tapaszta­lat azt tanúsítja: legnagyobb a termelési csúcs december­ben, s legmélyebb január­ban. A hullámzásra többnyi­re számítanak a vállalatok vezetői s ezeket meg is in­dokolják. A ruhagyáriak sem szűkszavúak, ha az okok ma­gyarázására kerül sor. Mi­tagadás, nagyon sokban iga­zuk van Az idén több kül­ső tényező, előre nem látha­tott nehézség gátolta a mun­kát. Sokszor nyersanyag- és kellékhiány, máskor a szűk gépi kapacitás. De azért ke­rül háztáji hiba is. Az év eleji nyomott han­gulaton már régen túlvan­nak. A hibák is kevesebbek és kisebbek. A termelés húr­ját jól feszitették. Mondhatni szépen peng. Októberben, no­vemberben több mint 9 mil­lió forintot törlesztettek az adósságból. A munka mai lendülete, a vezetők szerint, az üzemi nemes vetélkedés eredménye, amelyet állandó­sítani lehet Nagy dolog, hogy idáig eljutottak A kongresszusi verseny eredményeként a nagy lema­radásból már eléggé felver­gődtek. December elsején az esedékes terv teljesítésében 98.5 százalékra álltak. De azért nem valószínű, hogy átugorják a mércét, és telje­sítik a tervet. Vannak, akik még reménykednek, mások azt mondják, az is nagy do­log, hogy idáig eljutottak. A nagy év végi munkában nemcsak a tervteljesités a ma feladata, hanem az előre­látás, a jövő év jó előkészí­tése. Ebben a nagy munka­tempóban igyekeznek valóra váltani a kongresszus útmu­tatását, tökéletesíteni a vál­lalatvezetés, a pártszerveze­tek, a tömegszervezetek mun­káját. — Ütmutató volt számunk­ra a kongresszus munkastí­lusa — mondja Kelsch Lász­ló, az üzemi pártbizottság termelési felelőse. — A kong­resszus figyelmével az elvég­zendő feladatolt felé fordult, ezt kell tennünk nekünk is. Ezért az üzemi párt-végre­hajtóbizottság a mült héten megtárgyalta a karbantartó részleg munkáját. A jövő hé­ten a kereskedelmi osztály tevékenységét vizsgálja meg. E két vállalati szerv munká­ja igen lényeges lesz abban a törekvésben, hogy a jövő év elején ne essen vissza a termelés. s Nyílt és Sszinte hangon — E végrehajtó bizottsági ülések — magyarázza Hegyi Kálmán alapszervezeti párt­titkár — alkalmasak arra, hogy megvalósítsuk azt a nyílt és őszinte, a problémá­kat kendőzetlen valóságában feltáró hangot, amely a kongresszus öt napját jelle­mezte. Itt megvizsgáljuk a problémákat és világosan megmondjuk, hol a hiba, mi a tennivaló. így volt ez a TMK munkájával is, és így lesz a kereskedelmi osztály tevékenységének vizsgálatá­nál. A pártbizottság tudni akarja, hol tartunk az anyagbeszerzéssel, a megren­delésekkel, mert ez nagyon fontos a jövő év eleji mun­kánkban. Ha itt minden rendben van, nem lesz apály a ruhagyár termelésében. Szabó Sándor, az üzem fő­fŐmérnöke így beszél azok­ról az útmutatásokról, ame­lyek megszabják a tenniva­lókat a vállalat életében: — A mostani, úgy is mond­hatnám közeli feladataink közül legfontosabb az éves terv teljesítése, a kongresszu­si munkaverseny lendületé­nek fenntartása 1963-ban is. Szeretnénk jól startolni az új esztendőben. Távolabbi célja­ink pedig: megközelíteni, el­érni a világszínvonalat gyá­runk termelésében. Itt megállt egy pillanatra, gondolkodott, majd így foly­tatta: Nem lesz szégyenbélyeg a gyár homlokzatán — Igaz, a világszínvonal elérésének alapja három do­logtól függ elsősorban: a korszerű technikától, techno­lógiától, üzemszervezéstől. E három tényező elválasztha­tatlan egymástól. Ezért ne­künk most elsősorban né­hány Igen fontos és modern konfekcióipari gépre lenne szükségünk. Ezek megköny­nyítenék céljaink valóra vál­tását és az is, hogy ha a ba­ráti országokban levő rokon­gyárakkal kicserélhetnénk rendszeresen tapasztalatain­kat. Ezután arról beszélt, hogy a közelmúltban több külföldi szakember járt a Szegedi Ru­hagyárban, s itt a beszélge­tések során kölcsönösen fel­ismerték, hogy mennyi sok átvenni-, átadnivaló van egy­másnak munkamódszerben, üzemszervezésben, a megle­vő technika tökéletesítésé­ben. Az egymás eredmé­nyeinek rendszeresebb kicse­rélése közkinccsé tehetné mindazt, ami jó és hasznos amellyel közelebb lehetne jutni a világszínvonal el­éréséhez. Szinte valamennyien azt magyarázták, hogy nem szükségszerű az apály a ru­hagyár termelésében. Hasz­nos és jó dolog cz a felisme­rés és még jobb dolog, hogy ez párosul a vállalatvezetés, a pártszervezet s a munká­sok nagy többségének szor­galmas tevékenységével. Ezért remélhető, hogy 1903­ban töretlen lesz a munka lendülete, és nem kerül szé­gyenbélyeg az élüzem cím helyére a gyár homlokzatán. Nagy Pál Volt a pártkongresszus­T nak egy nagyon fontos Jellemző vonása, amelyre még a rólunk jót nem szíve­sen közlő nyugati tőkéssajtó is kénytelen-kelletlen felfi­gyelt. A kongresszus meghitt légkörére, nyílt, Őszinte szó­kimondására gondolunk. Az ellenségét — sőt, a fogyate­ide sereglett sok nyugati új- kosságok miatt a felelossé­ságíró, aki az egyes felszóla­lások szövegét nem sokkal elhangzása után kézhez kap­ta, nem tudott mit kezdeni u szövegekkel. De miben is fejlett ez a kendőzetlen Őszinteség? Burzsoá szemmel és ész­szel, elhisszük, mindez szo­katlan és meglepő volt. Ott úgy áll a tétel: vagy kor­mánypárt; vagy ellenzék; vagy dicséret, vagy bírálat; vagy fenn, vagy lenn. Tudni­való. hogy1 burzsoá ellensé­geink és ellenfeleink egyebek között azzal is támadnak minket, hogy hazánkban egy­párt-rendszer van, s mint ahogy ők mondják és feltéte­lezik, emiatt nem érvénye­sülhet az alulról jövő észre­vétel. Nos persze, aki a fel­szólalásokat azzal az igény­nyel böngészte, akad-e köz­tük akár egyetlen egy is, amelyik részben vagy egész­ben a rendszert teszi kritika tárgyává, az csalódott. Ebben, a rendszer dolgában való­ban nem hangzott el kritika. Éppenhogy azt tette szóvá valamennyi kritikus — a Központi Bizottság beszámo­lója, a Politikai Bizottság tagjainak felszólalása nem kevésbé és nem különben, mint a fizikai munkás, a termelőszövetkezeti elnök, a tudós, az író, a városi tanács­elnök és a megyei párttitkár. — ami még nem eléggé szo­cialista. Vagyis a kritika tüze éppen az olyan jelenségek ellen irányult, amelyek a múlt örökléteként még meg­rekedtek minálunk is, ame­lyeket még nem sikerült tel­jesen száműznünk, s ame­lyek ilyenformán fékezik eléggé a demokratikus köz­szellem, s úrhatnámul, öiifrá­nyesen, kiskirály módjára próbálnak »v«zetni*. Kemé­nyen bírálta a beszámoló az intrikának, a népszerűbb megfogalmazásban fúrásnak nevezett nyavalyát, mert ez nem felel meg annak az igaz­- , , , , ságos igénynek, hogy minden get senki nem iparkodott át- embert munkája és magaUr­hárftanl rajtunk kívül álló tása szerint ítéljenek meg, Kibővített ülést tartott az MSZMP szegedi járási bizottsága Tegnap délelőtt ülést tar- Ezután az eredményesebb tott az MSZMP szegedi já- munka és a kollektív irányí­rási bizottsága. A kibővített tás biztosítása érdekében a ülésen részt vettek a községi egységes pártvezetőségek tit­kárai, a községi tanácsok el­nökei és a tömegszervezetek vezetői is. Török József, a járási pártbizottság első tit­kára számolt be a VIII. párt­kongresszusról és az abból adódó feladatokról. járási pártbizottság négy ál­landó jellegű munkabizottsá­got választott tagjaiból. Ezzel mezőgazdasági szervezési, kulturális-egészségügyi, va­lamint ipari-kereskedelmi és felvásárlási munkabizottság alakult. évi Készül az 1964. mezőgazdasági építkezések tervkatalógusa A Földművelésügyi Minisz­tériumban már készül az 1964-ben tömeges kivitelezés­re kerülő építkezési tervek katalógusa. A tavaly és az idén mér elkészítettek és üzemeltettek néhány kísér­leti, úgynevezett prototípus­épületet, s ezek tapasztala­tait is figyelembe vették a katalógus útján széles körben ajánlott tervek végleges jó­váhagyásénál. Mivel a kata­lógus rövidesen megjelenik, az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezetek­nek elegendő idejük lesz, hogy gondosan kiválasz­szák, és esetleg a helyi viszonyok­nak megfelelően módosítsák a számukra legalkalmasabb terveket. Kizárólag olyan korszerű, megfelelően gépesíthető épü­leteket terveznek, amelyek­nek valamivel nagyobb ki­vitelezési költsége bőségesen megtérül azzal, hogy a ked­vezőbb tartási körülmények között az állatok sokkal job­ban értékesítik a takarmányt. Ennek megfelelően valamennyi állattartó épü­letbe betervezték az önete­tot és az önitatót, a takarmány- és trágyaszál­lítás gépesítését lehetővé te­vő utakat. A sertésfiaztató­kat például úgy tervezték meg, hogy a tervekbe már bevették az infravörös sugár­zókat is. Az új épületek ter­mészetesen megkövetelik a járulékos beruházások — út-, víz- és villanyhálózat — meg­valósítását is. A mezőgazdasági építkezé­sek fejlődését mutatja az is, hogy a katalógus nagyobb­részt egységes, 12 méteres szé­lességű, belső tartóoszlo­pok nélküli épületek ter­véi tartalmazza. Ez lehetővé teszi egyrészt, hogy az épületeket sorozat­ban gyártott, azonos elemek­ből állítsák majd össze, más­részt, hogy a gazdaság ter­melési irányának megválto­zása esetén kisebb módosítá­sokkal másféle állatok tartá­sára alakíthassák át. (MTI) okokra, s ennekfolytán fel­mentvényt szerezni a felelős­ség súlya alól. Ellenkezőleg: a hibákról ls úgy beszéltünk, mint sajátjainkról, legaláb­bis olyan értelemben, hogy meglétükért részben mi te­hetünk, mert nem elég kö­vetkezetesen harcolunk elle­nük. A negatív jelenségek egy másik csoportja egysze­rűen az idő rövidségéből származik: egy fél emberöltő alatt, amennyi a felszabadu­lás óta eltelt, nem lehetett minden vonatkozásban pó­tolni évszázadok mulasztása­it, nem utolsósorban azért sem, mert bizony az ellen­forradalom előtt sok hiba, kitéró lassította az előreme­netelt. Akár így. akár úgy, a kongresszus alkotó légkö­rében nyoma sem volt a fe­lelősségelhárításnak — itt a felelősök beszéltek és jelöl­tek utat. De nem úg>\ hogv egymaguk ők a felelősek, ha­nem úgy, hogy minden tekin­tetben az egész nép alkotó erőit vették számba, tehát nem holmi szűkkeblű veze­tői szemlélet érvényesült, ha­nem olyanfajta, amely egye­sítette a -lenn* és "fenn* ki­kristályosodó gondolatokat. IV agyon tanulságos újra -11 meg újra áttanulmá­nyozni a kongresszus anya­gát abból a szempontból is, vajon miként szolgáltat isko­lapéldát a tárgyilagos őszin­teségre. Szólni kell erről is, mert az ellenforradalom előtt mind a gőgös dicsekvés egy­oldalúsága, mind a hibákban való meddő véjkálásra gya­korta yolt példa. Pártunk munkastílusa eredményesen leküzdötte a szaktárlánizmus­ra oly jellemző üres lelken­dezést, nem kevésbé azt a revizionista szemléletmódot, amely az őszinteség egyetlen ismérvének azt tette meg, ki sorol íei drámai hangvétellel több hibát, miközben szót sem ejt az eredményekről. Most az eredmények és a fogyatékosságok számbavéte- szege, a hibák országos össze­lér.ck és összevetésének más gének is egyes összeadandói hangsúlya van, s ez az egyet- vannak. Ez természetes, bár len alkotó, serkentő aspek- mégsem volt mindig ily vilá­tus. A kongresszus először is gos. Ezért talál meghallga­számot adhatott egy nagy tásra és megvalósításra történelmi tettről: hazánk- "fenn* minden -alulról* jó­ban befejeztük a szocializmus vő jó, kezdeményezés, és for­alapjainak lerakását; beszá- dítva: azért számíthat he­nem pedig pletykák és rágal­mak alapján. Élesen fellé­pett a pártkongresszus a bí­rálat elfojtására irányuló egyes kísérletek ellen, és például a szervezeti szabály­zat módosítása egyebek kö­zött arra is irányult, hogy jobban kibontakoztathassa és hatékonyabbá tehesse pár­tunk éleiében a bírálatot. Az ideológiai és kulturális vo­natkozásokban is több kri­tikai észrevétel hangzott el, olyan jelenségeket véve szem­ügyre, amelyek negatív sze­repet töltenek be, s amelyek­kel felvenni a harcot idősze­rűnek ítéltetik. E vázlatos felsorolás is lát­tatja, mennyi mindent bí­rált a pártkongresszus, mi­közben nagyszerű eredménye­ket és sikereket summázott. De a problémák felvetése nem pusztán a forma kedvé­ért történt, ahog an sok he­lyen úgy összegeznek egy­egy időszakot, hogy -vannak eredmények, de még vannak hibák*. Aki napról napra fi­gyelte a kongresszust — s ugyanerre vezet anyagainak újbóli elolvasása is —, azért nyugszik meg módfelett, mert meglátja, hogy a hibák és hiányosságok nem külön­állóan élnek a mi társadal­munkban. hanem az eredmé­nyek közvetlen árnyaiként. Áz ellenük való harc sikere tehát nem eevszerű elhatáro­zás dolga, hogy napirendre tűzzük, és kész. hanem min­denféle külön napirendre tű­zés nélkül, mindennapos munkánk jobb végzése: maga az eredményes harc a hibák ellen, miként az árnyak .ellen is nagyobb fénnyel keli" küz­deni. \ mi pedig a "fenrt*~f és ^ »lenn* szemléletbeli azonosulást illeti, ennek nyit­ja is a párt munkastílusa. Ami »alulról* a kritika tár­gya, -felülről* is az, hisz' minden országos eredmény a sok-sok helyi eredmény ösz­molhatott továbbá arról, hogy éves és több éves népgazda­sági terveinket sorra-rendre teljesítettük, noha időköz­ben több, előre nem látható, nagy összegű pótlólagos ki­adás terhelte gazdasági éle­tünket. Mondhatná valaki: nos, ha minden terv megva­lósult, sőt túlteljesült, mit kellett hát egyáltalában fo­gyatékosságokról és nehézsé­gekről beszélni. A párt szem­léletmódjának gyümölcsöző vonása éppen ebben van: azok minden cél elérése közben, minden terve megvalósulása során nagyon is figyeli, ku­tatja. milyen erők hajtják lyeslésre és megvalósításra a néptömegek körében a párt­vezetés és a kormány politi­kája. De ebbe a fogalomkör­be az is bele tartozik, hogv mostanában kevesebb a párt­határozat és a kormányren­delet, ezért bátran lehet nem is mellékes részletkérdések­ben helyi politikát vinni, kezdeményezni, mert ez nem­hogy nem mond ellent a fel­ső határozatoknak, hanem által megszabott kere­tek tartalommal való kitöl­tését képezik, mindenütt úgy, ahogy ott a legjobb, a tegcél­végre őket vagyis minden- 8Zerűbb. Ezt pedig úgy hív_ kor az egesz néppel számol . - - jók röviden: szocialista de­mokrácia. G most utalunk vissza arra, amiről cikkünk elején szóltunk. Érthető, tel­jességgel érthető, hogy a tá­mint a történelem alkotójá­val, a szocializmus építőjé­vel. Kötelessége hát meg­mondani, hogy egvben-más­ban — noha terveinket telje­sítettük — még többre let­tünk volna képesek, egyben­másban gyorsabban halad- jékozatlan nyugati megfigye­hattunk volna előre Kritika ,6ket _ akjk u hazájuk. ez; ha úgv tetszik, önkritika ... , is. Ezért irányította a párt- ban "a kommunizmus szak­kongresszus a reflektorfényt értőinek* számítanak — meg­bizonyos területekre, bevilá- lepte, amikor itt az, említett gítva zugokba is hogy való- iégkörrel találkJfetak. ök a ban minden erőt mozgásba , ,, , hozzon a szocializmus teljes szocializmuson egészen mást felépítésének előttünk álló értenek, és sehogysem tudják nagy munkájában. egyeztetni megrögződött gon­I eszögezte a kongresszus, do,atalkat a ínyekkel, a de­például, hogy minden mokráciának azzal az általá­szinten javítani kell a veze- nosan kiteljesedő levegőjé­tést, az iparban és a mező- vei, amely a mi életünket gazdaságban egyaránt; osto­rozta a még fellelhető bü­rokratikus okvetetlenkedése­ket. Ami közéletünket illeti, szó érte azoknak háza elejét, akiket még nem hatott át jellemzi. Minél több ilyen­fajta meglepetés éri nyugati vendégeinket, annál jobb ne­künk. Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents