Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-07 / 286. szám

Csütörtök, 1962. december 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Az aszályos év ellenére is teljesíti j fl közvélemény SZOlgálatábail éyes tervét a Szegedi Konzervgyár Már megszoktuk. hogy év­ről évre nagyobb feladato­kat hárít népgazdaságunk a Szegedi Konzervgyárra. Ez természetes dolog. vagy ahogy mondani szokták, a fejlődés velejárója. A terv­emelés ellen sohasem emel­tek kifogást, sőt. örömmel fogadták minden évben a na­gyobb feladatokat. Ez év ele­jén is, mint más esztendők­ben, arról tanácskozott az üzemi tanács, a szakszerve­zeti bizottság, a vállalat ve­zetősége, és a munkások is termelési tanácskozásokon, hogyan, mennyivel toldhat­nák meg a tervet, milyen konzervféleségből adhatná­nak többet a bel- és külke­reskedelemnek. A miniszté­rium 200 millió forintos ter­melési értéktervet tűzött ki a vállalatnak 1962-re. Ezt a konzervgyáriak 5 millióval megtoldották. Az így kiala­kult termelési érték mennyi­sége 10 százalékkal több, mint az elmúlt évi terv volt. Újra számot vetettek A kongresszusi felajánlás idején újra számot vetettek a konzervgyárban, osztottak, szoroztak és a sokféle és fajta javaslat alapján meg­toldották még a 205 millió forintot is 15 millióval. Ak­kor az időjárás biztató volt. Ügy gondolták, lesz elegen­dő konzervipari növény, és ezt a pluszt is teljesíteni tudják. A nyáron aztán kiderült, hogy az időjárás ugyancsak beleszóit a konzervgyári terv­teljesítésbe. Hetek, hónapok teltek el szárazon, eső nél­kül. Ez a zöldségféléknek sem kedvezett, de kárt szen­vedtek a gyümölcsösök is. Ezért aztán adósak marad­tak több vagon konzerváru­val. ősszel pedig a rossz ta­vaszi hónapok után nem hú­zódott ki a jó időjárás no­vember végére is. Korán le­fagyott a paradicsom, a pri­taminpaprika, amelyből egyébként sem volt jó ter­més. A hirtelen jött fagy el­vitte a konzerválásra még alkalmas paradicsom egy ré­szét, ezért ebből is keveseb­bet gyártottak. Exportáruval ma is adósok A több vagon nyári ké­szítésű konzerv kiesése ne­héz helyzetbe sodorta a vál­lalatot. Például az első fél év végén olyan gyenge tel­jesítményt értek el, hogy a vállalati dolgozók jutalma­zására fordítandó összeget sem használhatták fel. Ex­portáruval n»a is adósak. Előreláthatóan 8—9 millió forint értékű áruval adnak kevesebbet a külkereskedel­mi vállalatnak. Igaz. hogy mintegy 5 millió forint érté­kű áruval többet adnak a belkereskedelemnek. de ez nem pótolhatja az export­árut. A termelésből kiesett zöld­ség- és gyümölcskonzervet húskészítményekkel pótolják. Igen kedvelt például a sze­gedi halászlékonzerv. Ebből lényegesen többet gyártanak, mint amennyit terveztek. Úgy gondolják, egyenesbe jutnak Az eredeti terv tehát lé­nyegesen módosul előbb 5, majd 15 millióval. De módo­sult összetételében is. Egyik konzervfajtából többet, a másikból kevesebbet adnak a népgazdaságnak. Ez nem raj­tuk múlott, így hozta az idő­járás. De közrejátszottak más tényezők is. Idén is kí­sért a "balszerencse,', hiszen két áruféleségből több lett a selejt, mint a tervezett. Azt mondják, ebben közrejátszott a figyelmetlenség, a fegyel­mezetlenség is. Történt olyan eset, hogy este hordóban be­vitték a sűrítőbe a paradi­csomot. de mivel nem volt meghúzva az abroncs a hor­dón, reggelre kifolyt. Az egyik vasárnapon pedig négy hordó robbant fel erjedés miatt. A vizsgálat során megállapították, hogy nem volt tökéletes a kénezés. A kongresszusi verseny még javában tart az üzem­ben. végső határidejét de­cember 20-ban állapították meg. Ügy számítják, addig lényegében egyenesbe jut­nak a tervteljesítéssel, a ver­seny segítségével. Ezután tartják majd meg az évzáró termelési tanácskozást, ahol megjutalmazzák a kongresz­szusi verseny legjobbjait. N. P. A% HI KRESZ-nek megfelelően: Kijelölték a fő­mellék -útvonalakat új közlekedési rendszabályokról Az Az új közlekedési rend­szabályok — mint ismeretes — január l-én lépnek életbe. Az új szabályokat tartalmazó könyv nyomtatása már befe­jeződött, s Budapesten meg­kezdték a KRESZ-füzetek árusítását. Az értesítés sze­rint a hét végén a szegedi üzletekben is megjelenik az új KRESZ szabályait tartal­mazó könyv. Az új KRESZ­szel kapcsolatban falkerestük a Csongrád megyei rendőrfő­kapitányság közlekedési cso­portját, s annak vezetőjétől a következő tájékoztatót kap­tuk: Nem kell új vizsga — Az új KRESZ-ból álta­lánosan nem kell vizsgát ten­ni, a hivatásos gépkocsiveze­tők részére azonban a helyi hatóságok üzemi, úgyneve­zett házi vizsgákat rendeltek el. Csongrád megye, és így Szeged város területén is, az új KRESZ nem kíván jelen­tősebb forgalmi átszervezést. Mindössze néhány utcát egy­irányúnak jelöltünk ki, és a táblák elhelyezése, a régiek kicserélése okoz gondok — A közlekedés szabályait jelző táblák nagy része máris elkészült, s a megye terüle­tén december 15-től január l-ig helyezik el a jelzőtáblá­kat a megfelelő helyekre. Kétféle útvonal — Sok jó tulajdonsága van az új KRESZ-nek. Hogy csak néhányat említsünk, az útvo­nal-típusoknál a régi KRESZ sok problémát okozott. Eddig négyfajta útvonal volt, más, és más szabályokkal. Most viszont az új KRESZ szerint csak kétféle útvonal-megjelö­lés lesz: fő- és mellékútvona­lak. Nagy körültekintés után Csongrád megyében is kijelöl­tük a fő-és mellék-útvonala­kat. A megyében a volt 5-ös számú főútvonal továbbra is főközlekedési vonal marad, Szegeden pedig a Kossuth La­jos sugárút és a nagykörút számít főútvonalnak. A töb­bi utak, legyenek akármilyen jelentősek, mind mellékútvo­nalnak számítanak. — A főútvonalra jellemző szabályoknál több változás történt. Így például 6 éven aluli gyermek egyáltalán nem közlekedhet főútvonalon, ) 12 éven aluli gyermek pedig - nem kerékpározhat A gyalo­gosok csak a kijelölt átkelő- járművet meg lehet előzni helyeken mehetnek át az út- jobbról, ha ezzel a villamos test másik oldalára. Ameny- forgalmát nem akadályozzák, nyiben nincs átkelőhely, csak — A motorkerékpárosok­útkereszteződésben lehet át- kai kapcsolatban érdemes menni. Érdekessége az új még megemlíteni, hogy pót­KRESZ-nek, hogy a városból, utasként csak olyan sze­illetve a Budapestről kiindu- mélyt szállíthatnak, akinek a ló 5-ös számú főút jellegét a községek belterületén sem veszíti el, ellentétben a régi KRESZ előírásokkal. Az új lába a lábtartóra leér. Se­gédmotoron személyt szállí­tani tilos. Kimondja az új KRESZ, hogy a kerékpáro­KRESZ értelmében megyénk soknak 1964. január l-ig a területén fénysorompó nem kerékpáron hátsó világítást lesz. kell alkalmazni. Az új ke­.... ... . .. rékpárokat egyébként már Mikor kell bukósisak iiyen hátsó világítással gyárt­— Az új KRESZ-ről már ják. igen sok véleményt hallót- ­turek, főként a gépjármű-veze- Es a gyalogosok . • « töktől. Többségük szívesen fogadta az új rendszabályo- — A gyalogosok közleke­kat., mert véleményük sze- dését is szabályozza a rint nagyobb önállóságot je- KRESZ. Kimondja: csak a lent a gépjármű-vezetőknek, kijelölt gyalogátkelő-helyen Gyorsabbá válik a közieke- vagy útkereszteződésben kel­dés is. az eddig megengedett hetnek át az úttesten és csak sebességeknél mintegy 10— akkor léphetnek le a járdá­15 kilométerrel nagyobb se- ról, ha az úttesten a közelben bességgel haladhatnak majd. gépjárműforgalom nincs. Ez vonatkozik még a lakott Az új szabályok alkalma­területekre is. Kivételt ké- zására felkészültek Csongrád peznek a motorkerékpárosok, megye rendőrei is. s remél­akiknek, ha 60 kilométernél hetőleg időben felkészülnek nagyobb sebességgel halad- a gépjárművezetők is. nak, vezetőnek és pótutas­nak kötelező a bukósisak. Egyébként a bukósisak gyár­tását már megkezdték és de­cember második felében Sze­geden is lehet kapni bukósi­sakot A bírságokról — Egyedül a bírságok ki­szabása, az itteni új rendsza­bályok alkalmazása az, ami nem keltett nagy örömet a gépjárművezetők között. Az új KRESZ ugyanis egyes ese­tekben 3 ezer forintig terjed­hető pénzbírságot ír elő. Ilyen nagy összegű bírságra termé­szetesen csak akkor kerül sor, ha valaki például üzem­képtelen fékkel vagy kor­mánnyal indul a közúti for­galomba, vagy ittasan vezet. A helyszíni bírságolások al­kalmával a gépjármű-vezető­ket 20—100 forintig terjedő­en lehet bírságolni, a gya­logosokat pedig 10-től 50 fo­rintig. Üj vonás még a KRESZ-ben az is, hogy azo­kon a helyeken, ahol a vil­lamos az úttest mindkét ol­W T nnepet ülnek ma a ma­JJ gyar sajtó munkásai: újságírók, nyomdá­szok, a kiadóhivatalok dol­gozói és segítőtársaik a pos­tai hírlapterjesztők. Piros betűs ünnepe a mai nap a magyar újságírásnak, de nem a pihenés napja. Szo­cialista munkaünnep, hiszen ma sem szünetel a szerkesz­tőségi írógépek kattogása, a nyomdai szedőgépek ütemes zümmögése, a friss lapot on­tó rotációsgép is beledübörög majd az éjszaka csendjébe, s hajnalra virradóra a pos­tások és más lapterjesztők is hordják majd az újságok kötegeit az olvasók száz- és százezreihez. Az élet nem áll meg, s nem állhat meg az életről szóló tudósítás sem. Mégis legalább a röpke emlékezés perceire le kell tennünk a tollat, hogy mél­tóképpen gondoljunk á 44 esztendővel ezelőtti nagysze­rű napra, 1918. december 7-ére, az első magyar kom­munista újság, a nép igazi szószólójának, a Vörös Új­ságnak megjelenésére. A magyar újságírás legnagy­szerűbb hagyományainak to­vábbfolytatója, a magyar dolgozó nép ügyét legkövet­kezetesebben szolgáló Vörös Üjság születésnapja a leg­méltóbb arra, hogy a magyar sajtó ünnepnapja legyen, év­fordulóját minden esztendő­ben, mint a magyar sajtó napját tartsuk számon. A Vörös Üjság megjele­nése és vele a magyar sajtó napja egyben emlékezés a nép ügyét iga­zán szolgáló magyar újság­írókra és nyomdászokra is, akik a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság elbukása után, a Horthy-fasizmus sö­tét éveiben sem rettentek vissza a szocializmus, a kom­munizmus eszméinek hirde­tésétől. Titkos nyomdákban, életveszéllyel számolva, sőt életüket is feláldozva írták, terjesztették az illegális kommunista lapokat, köztük a leghatékonyabbat, az ille­gális Szabad Népet Ezek az esztendők mindig a megille­tődött tisztelettel és az igaz szó példamutatásának erejé­vel kell. hogy eltöltsék a ma újságíróit S munkánk iránti odaadásunkat, következetes elvhűségünket minden le­irott szavunkat a nép ügyét szolgáló felelősségét kell nö­velnie annak, hogy az egy­kori Vörös Üjság adta közre Kun Béla, Szamuely Tibor publicisztikáit, s szerkesztői olyan kiemelkedő alakjai voltak a magyar sajtó törté­netének, mint Révai József és Rudas László. De nem fe­lejthetjük a Horthy-korszak­ban életét áldozó, mártírha­lált halt újságírók emlékét, Rózsa Ferencét, Ságvári End­réét és másokét, szerkesztő­két, nyomdászokét. Mindez a felemelően nagy örökség nemcsak emlékezésre kötelez bennünket, hanem Újságíró és nyomdaipari szakkör Szegeden Tegnap megemlékeztek a magyar sajtó napjáról Országosan is úttörő kezde­ményezés született a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium­ban. Huszonkét lánnyal és fiúval újságíró és nyomdais­céljáról, később fölkeresték a Dél-Magyarország szerkesz­tőségét, ahol a lap főszerkesz­tője tartott előadást az újság­írás történetéről és a szer­hogy tagjai bepillantást kap­janak az újságírás és nyom­dászat műhelytitkaiba, ezál­tal is bővítve ismereteiket. Nem az újságírásra, mint te­kintették a Magyar Távirati Iroda Csongrád megyei szer­kesztőségét is. Tegnap, csütörtökön dél­után az iskola előadótermé­vatásra készít föl, bár lehet ben Morvay Sándor, a Dél­csupán tehetség dolga —, hogy a szakkör tagjai közül majd újságírók is lesznek. A szakkör elnökei: Sztoj­<nov Veronika és Izsák Péter, titkára pedig Németh Anna Mária, mindhárman diákok. Tanárvezetőjük: dr. Gergely Győzőné. Már több foglalko­zást tartottak. Az ünnepélyes megalakulás alkalmával dr. Bánfalvi József, az iskola Magyarország rovatvezetője a nyomdászatról, az újság Összeállításáról, nyomdai munkálatairól tartott előadást a szakkör tagjainak. Ez al­kalommal emlékeztek meg a Vörös Üiság és vele a ma­gyar sajtó napjáról. A következő héten a szak­kör a Szegedi Nyomdát ker®­si föl. »Házi* kiállításon mu­tatják be a nyomdai munka mindenekelőtt arra, hogy a magunk szerény módján is kövessük példájukat, légió­ként bátorságban, harcosság­ban, elvi következetességben, ha az iagzságról van szó és mindezt egybevetve a dolgo­zó nép ügyének, felvilágosí­tásának. nevelő tájékoztatá­sának tántoríthatatlan szolgá­latában — a ma feladatainak segítésében. Valójában van-e ma külön feladata a sajtó munkásai­nak a mi gazdagodó életünk hétköznapjaiban? Legfeljebb annyiban, hogy a maguk sa­játos eszközeivel, a napi, rendszeres tájékoztatással, új­ságkészítéssel segítik a kö­zös ügy szolgálatát, a szocia­lista építés feladatait De ez nem valami elszigetelt Icülön élet, külön feladat. Szervesen és szorosan összefügg mind­azzal. amin ma egész népünk munkálkodik pártunk irányí­tásával. Elengedhetetlen azonban, hogy munkánkat — akárcsak életünk más terü­letének dolgozói — minél színvonalasabban, minél job­bam, minél hatékonyabban lássuk el. E zért kell gondolnunk nemcsak jólesően, de a belőle adódó felelősség súlyát is érezve arra az elis­merésre, és egyben felhívásra, amelyet a sajtómunkával kap­csolatban már a kongresszusi irányelvek tartalmaztak, s amelyről hasonló formában pártunk VIII. kongresszusa is említést tett. -A VII. kong­resszus óta fejlődött a sajtó, a rádió, a televízió, vonzóbb, érdekesebb formában látják el tájékoztató és nevelő fel­adataikati — hangzott az el­ismerés, de igen helyesen, nyomban ott áll a feladatok megszabása is: "Azt várjuk, hogy a sajtó, a rádió és a te­levízió dolgozói igényesebb, vonzóbb formában hirdessék a szocializmus igazságait, le­gyenek a szocialista ember nevelésének, az egységes szo­cialista társadalom formálá­sának élenjáró munkásai, ter­jesszék a szocialista kultú­rát... A sajtó harcoljon kö­vetkezetesebben a párt politi­kájáért és világnézetéért, hir­desse a szociltzmus igazságát. Lapjainkban tovább kell erő­síteni a kezdeményező, a kri­tikai szellemet. Az újságírók­tól a mainál nagyobb segít­séget várunk a tömegek szo­cialista erkölcsének és ma­gasabb szintű ízlésének for­málásában .. Határozott és nem könnyű feladat, nagy felelősség, de megtiszteltetés is ez a köve­telmény. De semmiképpen nem megvalósíthatatlan, sőt, ez lehet az egyetlen út, ame­lyet pártunk ezúttal is a dol­gozó nép érdekeit szem előtt tartva, fogalmazott meg. V annak feladataink, amelyek lényegesen nem különböznek a kapitalista sajtó feladataitól: a hírközlés frissesége, az ol­vasók rendszeres tájékozta­tása, a színes, vonzó lapok szerkesztése és előállítása. Ez az igény természetes velejá­rója az újságkészítésnek. A mi lapjainknak mégis alap­vetően másoknak kell len­niök. Alapvetően abban, hogy a népet szolgálja és ez konkrétan így jelentkezik: őszintén kell beszélni az em­berekkel az újság hasábjain, az olvasó megbízható infor­mátorának kell lennünk, s figyelmét a legfontosabb kér­désekre irányítva, cikkeink­kel nemcsak tájékozódását és szórakozását, de nevelé­sét és politikai, társadalmi tudatának fejlesztését is elő kell segítenünk. Tulajdon­képpen ebben is — méghoz­zá mondhatnánk egészen konkréten — példamutató a Vörös Újság első számának vezércikke, amely az Osztály­harcot! címmel jelent meg. Ma is ez osztályharcos fel­adatnak kell vezetnie az új­ságírók tollát. Természetesen a ma aktuális viszonyok kö­zött, az osztályharc napja­inkban legfontosabb terüle­tein: a szocialista gazdaság megerősítésében és a szocia­lista tudat kialakításában. A magyar sajtó napjának igazi jelentősége akkor nyí­lik számunkra, ha egyben a felkészülés napjának tekint­jük, mert e feladatok megva­lósításához még sok minden­re van szükség. A még ala­posabb ideológiai felkészült­ség, a még szélesebb körű szakmai tudás megszerzésé­vel az állandóan fokozódó igényességre, az élet sokkal mélyebb ismeretére és elem­zőbb feltárására, az olvasó­kat valóban érdeklő és érin­tő problémák kezdeményező megírására. a szocialista építést gátló hibák kendőzet­len felvetésére. A teljes igaz­ság elvének szigorú követése, népi demokratikus rendsze­rünk védelmében kifejtett még nagyobb felelősség, lei­kiismeretesség, tisztesség és bátorság — ezeknek kelllen­niök a mai újságírás elen­gedhetetlen velejáróinak. Csak akkor számithatunk ol­vasóink, a magyar dolgozó nép támogatására, s tartha­tunk igényt arra a nagy, de mégis szerény szerepre, ame­lyet a közvélemény formálá­sában be akarunk tölteni. J óleső érzés, hogy a fej­lődő magyar sajtóval mind nagyobb szerep hárul a vidéken dolgozó új­ságírókra, nyomdászokra is. A félmilliós példányszámban megjelenő vidéki napilapok ma már komoly és semmi­képpen sem lebecsülendő szerepet töltenek be a ma­gyar sajtó egészében, a köz­vélemény formálásában Sze­retnénk itt, Szegeden is, ha olvasóinkhoz fűződő kapcso­lataink állandó erősítésével minél határozottabban tölt­hetnénk be szerepünket. Szer­kesztőségünk falait az egész városra, mondhatnánk az egész járásra ki akarjuk tá­gítani, munkatársunknak hí­va mindenkit, akinek észre­vétele, mondanivalója van formálódó életünkről, dolgos napjainkról. Számítunk rá­juk és várjuk olvasóink, le­velezőink támogatását, segít­ségét is. Hisszük, hogy nagy számú olvasótáborunkkal, le­velezőinkkel, tudósítóinkkal együtt ünnepeljük mi, szege­di újságírók, nyomdászok és lapterjesztők a mai napot, a magyar sajtó napját, amely évről évre "az írástudók fe­lelősségére* int és mozgósít. LOKÖS ZOLTÁN mereti szakkör alakult. Célja, kesztési munkáról. Megte­dalán halad, minden típusú^ igazgatója szólt a szakkör néhány technikai kellékét. Eddig 126 ezer tonna Wti érkezet! a Több mint két és fél hó­nap telt el a Barátság Nem­zetközi Kőolajvezeték ma­gyarországi szakaszának üzembe helyezése óta. Azóta a vezetéken át a terv szerinti ütemben érkezik a Szovjet­unióból kőolaj a kápolnás­nyéki tároló- és elosztótelep­re, ahonnan a kőolaj na­gyobb részét szintén csőveze­téken továbbítják a Komáro­mi Kőolajipari Vállalat szö­rny! feldolgozó üzemébe. A. kőolaj kisebb hányadát a Pé­ti Kőolaj Ipari Vállalat kap­ja. A Szovjetunióból két és fé hónap alatt 126 000 t n nyers: laj érkezett a kápolnái, nyéki telepre. Jelentős gazdasági haszon, hogy az eddig szovjet kőolaj­szállításokra lekötött vasúti tartálykocsik többsége felsza­badult más célra, elsősorban a fűtőolajexport lebonyolítá­sára.

Next

/
Thumbnails
Contents