Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Hétfő, 1962. december 31. !. Avian: 0 0 0 Nem viselem oz új ruhámat j Ungedje meg a kedves ol- és olyan, mintha skatulyá vasé, hogy elmondjak ból húzták volna ki. egy teljesen érdektelen törté­netet Tavaly vásároltam magam­nak egy elegáns, gyűrhetetlen öltönyt. Mihelyt hazaértem, családom tagjai körülállták, s úgy vizsgálgattak, mintha magam lennék az áruminta­vásár. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S az öltönyt a szekrénybe akasztottam Másnap egy pár új, hegyes orrú, puha, utolsó divat szerinti cipővel tér­tem haza. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S a cipőt a szekrénybe tet­tem. Harmadnap vadonatúj, nem túl hosszú, a legutóbbi divat szerinti felöltővel tér­tem haza. Nejem így szólt: — Viseld egészséggel! — Köszönöm! S a felöltőt beakasztottam a szekrénybe. Negyednap unokaöcsémmel tértem haza. Nem, ne féljenek, őt nem akasztottam a szekrénybe. Azért jött, hogy meghívjon egy mulatságra. Nősülni ké­szül, de ő ezt még mulat­ságnak nevezte. Tanácskozni kezdtem nejemmel, hogy mit vegyünk nekik. Mind a ket­ten mást akartunk, úgyhogy végül semmit sem vettünk. De ez a részlet már nem is érdekes. ésőbb érkeztem a mulat­ságra. Amikor belép­tem a szalonba, nejem előtt minden elsötétült. — Hallod-e, miért öltöztél ilyen rendetlenül? ócska, gyűrött felöltőt, pecsétes öl­tönyt. otromba, divatjamúlt — Hát én hogy nézek ki, mintha honnan húztak vol­na elő? — Minek beszélni már er­ről... Eredj és öltözz át! — Majd máskor... rke én, mintha csak meg­babonáztak volna, min­dig megfeledkeztem az új ruházatomról és úgy jelen­tem meg, mint a cirkuszi bo­hóc. Egyszer aztán nejem dü­hösen rómtámadt: — Hát, ide figyelj! Ha nincs szükséged az új ruhád­ra, akkor minek vetted? Azért, hogy a szekrényben tartsd? — Drágám, érdemes ezért mérgelődni? Ha nem tetszik, dobd ki a szekrényből. — Engem nem zavar, ha a szekrényben van. — Ha nem zavar, akkor minek csapsz botrányt? — Azért csapok botrányt, mert ahelyett, hogy horda­nád, a szekrényben tartod!... — Az előbb azt mondtad, hogy nem zavar, ha a szek­rényben tartom. Most meg mást mondasz ... — Dehogy mondok mást. Érdekel engem, ha a szek­rényben tartod? — Hát ha nem érdekel, ak­kor nyugodj meg és hagyd ott... — Hát ezért vetted? Hogy ott lógjon? — Már megint kezded? Fogd és dobd ki, de hagyj békén!... A vita reggelig tartott. Egyébként már az ele­jén felhívtam a figyelmét, hogy ez a történet nem érdé­fest'ótnuvít<z Raymond Auger fran­cia mérnök önálló fest­ményeket készítő robot­gépet szabadalmaztatott. A készüléknek karja és keze van, amelyekkel meg tudja fogni és fes­tékbe mártani az ecse­tet, majd a festéket ügyes mozdulatokkal a vászonra keni. A robot festő megle­pően modern, sőt kizá­rólag absztrakt képeket fest... «« m m »« Az opportunista A szikra kipattant • az ő szívéből is, tüzet is gyújtott, de e tűz nem máglyákat táplál, melyeken ezer széptestű szűz, szent forradalmár hal meg a hitért. Nem is kohót hevít, melynek vasa segít újjáformálni e roggyant világot, csupán a ko>-yha sarkában sparheltot fűt s amíg álmai illó gőzként semmivé válnak — ebédet főz a ház- minder-kori urának! KONCZ ANTAL Babra megy a játék Nehezen értem el a Min­dennel Kísérletezzünk Tsz főagronómusát, de végül is sikerült megtalálnom. — A mi tóeszünk —kezd­te nyilatkozatát a főagronó­mus — megalakulása óta, te­hát egy évtizede komoly si­kereket ért el a hüvelyesek kutatásában, ön tudja, mi a hüvelyes? — nézett rám kis­sé gyanakodva. — Hüvelyes például a bab — vágom ki büstzkén. Fel­készültségem láttán a íőag­ronómus elégedetten bólint. — Helyes! Látott már fán termő babot? — Még nem — szégyen­keztem —, úgy tudom, ez olyan bokrosodd vetemény. — A közvélemény szerint igen — kacag.' kissé lenéző éllel a főagronómus —. sok fáradozással már sikerült ki­nemesíteni a btibfát is. Ez a mi érdemünk, sőt egy évti­zedes munkánk gyümölcse. Oda nézzen! Kimutatott -a kertbe, ahol néhány csenevész fácska bús­lakodott. Termést egyiken se látok, s ezért megkockáz­tatom a kérdést: — Bab mikor lesz rajta? — Már ütn is? — szomo­rodott el a főagronómus. — Ilyent kérdezni! A kutató­munkát nem lehet kérem sürgetni. Ahhoz legalább még egy évtizedre vanszük­iség, hogy e fa babot hoz­zon. De mnlyen bab lesz ez?! cipőt hordasz. Hisz épp most kes. őszintén szólva számom­vásároltál magadnak egy tel- ra sem érdekes. Csak azért jesen új öltözetet. Miért nem mondtam el, mert úgy gon­hordod? — Hogy ne kopjék. — "Nevetségessé teszel ."Es­küvőn vagyunk, mindenki elegáns. Az ember egyszer házasodik! Mit beszélsz? Azt aka­doltam. hogy érdekelheti egyes vállalatainkat. A felöl­tőt helyettesítsék négy esz­tergapaddal, az öltönyt egy fúrógéppel, a cipőt egy uni­verzális esztergagéppel, a szekrényt az l-es, vagy 2-es , _, hrtinr „ húvod számú műhelycsarnokkal, s rod mondani, hogy a húgod ^ eredményt írják meg ott_ szuperember? Ha jól tudom, honi címemre. harmadszor.., mar — Az nem a te dolgod, hogy a húgom mit csinál, de neked nem kellett volna ilyen rendetlenül megjelen­ned .. . — Drágám, hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem az új öltözetemről. Meg az­tán ezt a régit már meg­szoktam. Ismerem minden csínját-bínját... — Én is jól Ismerem, mert az este ráztam ki ... Azon­nal hazamégy ós felveszed az új ruhádat... — Majd máskor, kincsem. Keresztelőre, válásra... Na, ezt is megúsztam. Há­rom hónap múlva újabb meghívót kaptunk, sógornőm akkor töltötte be harminca­dik évét, és kl tudja hány századik hetét. Én szokás szerint öltöz­tem. Nejem majd elájult: — Mondd, ml van veled? Megint ez a történelem­előtti felöltő van rajtad? — Megint! — Hát ezt az öltönyt hon­nan a csudából szedted? Hi­szen van vadonatúj ruhád is. Űj cipőt is vettél magad­nak. — Megfeledkeztem róla. — Mondd, hogyan feled­kezhettél meg? — Tudom is én! Nagyon nehezen megmagyarázható agyjelenség ez. Az biztos, hogy elfelejtettem. Minden­esetre egy új ruhát sokkal komplikáltabb felvenni. Amíg utánaenged, amíg hoz­záidomul a testhez, amíg megpuhul a cipőorr... A mostanit már megszoktam: cipőhúzó nélkül is belemegy a lábam... Ilyen évfordulón min­denki elegánsan jelenik meg, Mert nejem egyszerűen nem hagy élni. Azt állítja, hogy az egész országban az egyedüli eset vagyok! Hadd lássa meg, mennyire elszakadt a valóságtól... Fordította: ZALÁNYI SÁNDOR A hodzsa és a pénzváltó A fiatal és a még keveset ta­pasztalt Naszred­din hodzsával történt az alábbi érdekes epizód, amikor életében első ízben járt a szép Szivri-Hi­szár városában, a kis-ázsiai keres­kedelmi élet lük­tető központjá­ban. Nosza, bá­multa a pompás épületek meg az ezerféle áruval megrakott bazá­rok sorát órákon keresztül, úgy hogy még az evés­ről ts megfeled­kezett. Egyszer csak a szemébe tűnt a mi derék hodzsánknak egy pénzváltó bolt, S ahogy bekukkan­tott, nem látott benne semrráféle ökörfejet, osto­ba! — dördült rá dühös hangon a pénzváltó, akit látszólag teljesen kihozott a sodrá­portékát. Meg ból az együgyu­nem állhatta hát, nek talált hábor­hogy be ne lép­jen oda. — Ugyan mit írulnak itt? — kérdezte kíván­csian azt a nagy kövér, selyem­kaftános férfiút, íki ott benn ült egy pompás szmirna szőnye­gen, előtte nagy halomban az arany, az ezüst meg a rézpénzek. — Hogy mit árulnak itt? gatás. — Nos, hát ak­cor igen szépen elfogyott a porté­kád jó uram, mert már csak egyetlen ökörfejet látok, és pedig a nyakadon — szó­lott a hodzsa egy­kedvűen, majdi kényelmesen odébbállott a pénzváltó boltból. Rakovszky József KÜSZ JENŐ SZATIRIKUS VERSEIBŐL Diplomata lesz Téli lagzi Házifeladatát — Ferke nap nap után elbliccelte; mire, szelíd édesatyja, e szavakkal oktatgatja: — Nézd, fiacskám, aki mást csal, magát csalja a csalással! Bizony, ez a dolgok rendjet hazudoznod — kár is lenne!... Körmét rágva, a srác, hallgat; ám, elérti a bizalmat, és — hogy apját szaván fogja — kisvártatva már 6 kérdi: — Tegnap, veled, karonfogva ki volt az a csinos néni?! Megfázott az ifjú pár, deltái a menyasszony scijhálta volna, hogy a lagzi elmaradjon; a sok drága sütemény, bar, sör, pezsgő, málna s minden előkészület kdrba veszne, kárba. Megindult hát mindenki szaporán előre, drukkolni — a központi házasságkötőbe. Felzúgott az orgona, majd — hirtelen — csend lett: s az anyakönyvvezető kérdésére mindkettő boldogan tüsszentett,.: A vállalati telefon Oly egyszerű, mint a pofon a »vállalati telefon!­Csak tárcsázol pár számot és már fut is ki a csengetés. ahova éppen akarod! — hol barátod van, rokonod, hol hivatal van és akad trécselni néhány -pillanat-. ... Pedikür, színház, étterem, Patyolat (számuk végtelen) randevú, üzlet, jóbarát: elérhetők a dróton át — hisz* minden íróasztalon kallódik egy-két teltfon. Igen... e jámbor készülék, mit süldők, bölcsek és szülék, férfiak, nők és gyerekek imádnak — olyan szerepet tölt be ma nálunk: mint a lég! (nélküle puszta űr a Lét) A »vállalati telefon­divattá vált... és fogalom... Olyan, akár a sport: közügy! kéjesen űzik mindenütt! S ami a legfőbb érdeme: nem — te — fizetsz (ki élsz vele) ki — használod — műszak alatt: hanem a Cég, a Vállalat! Izgatottságában kirohant a kertbe, az egyik fa alá — Látja ezt az ágat? — húzott le egyet a koronából. — Ezen egykor majd a hü­vely terem. — És a bab? — kérdezem, arra gondolva, hogy ez sem mellékes. — Az meg a másik ágon terem. Érti már, ember! Kolosszális! Külön te­rem a hüvely, és külön a babszem. Tehát nincs többé babfejtés. És ez ráadásul szálka nélküli bab lesz, mert a szálka egyenesen a hüvely­ijen marad. Meghatottan ál­lok a paszulyfa alatt. Íme: az emberi lángelme felper­zsel minden útján álló aka­dályt Tegnap még megelé­gedtünk a paszulykaróvai, ma már paszulyíánk van, holnap hüvely nélküli babot és bab nélküli hüvelyt állít elő a mezőgazdasági kuta­tás. így lángolok, mire a fő­agronómus hűvös mosollyal leint: — No, no, fiatalember! Nem olyan egyszerű a do­log. Feltevésünk szerint ez­zel a módszerrel csupán fe­hér babot állíthatunk elő, de mi lesz a tarka babbal? Elhülten hallgatok. Kísé­rőm erre megnyugtatott, hogy az elmélet itt sem hagyta cserben a bátor vál­lalkozókat. Kétféle babtarkí­tási nézet vív egymással ádáz csatát. Van már. aki azt vallja, hogy permetező­gépekkel festeni kell a fán levő babot. A másik elmélet hívei pedig levél nélküli babfát akarnak kinemesíteni. Eszerint a nap már az ér­lelés időszakában elvégezne a tarkítást. A napenergia felhasználásának hívei is két rétegre szakadtak. Az egyik kutatóréteg már a szakadat­lan napsütés hatását Olasz­országban szeretné tanulmá­nyozni, ellenlábasaik a be­boruLás, a felhőzés problé­máját az északi államokban óhajtják vizsgálni. De mit ér az eiméleú gya­korlat nélkül — gondolom magamban, s az iránt kez­dek puhatolózni, hogy e rop­pant agrártudományi ered­mény iránt érdeklődtek-e már mondjuk más termelő­szövetkezetből? — Hogyne — nyugtat meg a főagronómus. — Néhány szövetkezeti elnök már meg­látogatott bennünket, ök el­sősorban kételkednek abban, hogy teremhet-e valamikor ezen a fán bab. Másodsor­ban költségesnek tartják a betakarítást, mondván, hogy ezután fára kell mászni babszedéskor. Harmadsorban kérdésem, hogy nő vagy férfi másszon-e a fára, mert ez meg erkölcsi tekintetben nem mindegy. Dehát kérem! — csuklik el a főagronómu.s hangja. — A cseresznyéért fel lehet mászni, a babért nem? Ilyen apróságokon Bu­kik el egy évtizedes kísér­leti munka? Ennek a kísér­letnek senki sem ismeri fel a tudományos és nemzetgaz­dasági horderejét. Még a fel­sőbb hatóságaink is azt mondják, kevés a bab és drága, nem kell fásítani. Ne­mesítsük csak vissza a cserje állapotába. Később szomorú legyintés­sel tette hozzá: — A közöny tengerében állunk a vállalkozásunkkal, kérem, pedig itt babra megy a játék! GRIFF SANDOB Füssy László -. i n ú i !»' ).#. I ' félig tréfás sorozat — Részletek — ONAMlTAS »Mert csordulni kezdett: én hoztam a tavaszt!* Hirdette az, eresz, s bizony feledte azt, Hogy az okság láncán fordított a helyzet, Bár ezt tudni s látni: gőgnek nagy keserv lett. CJARCC BON Vajon csak a művelt reakcióst lássam Tempót testesítni tolvaj sarcolásban? Ilyenfajta nézet nem vezetne messze; Teng a "népi* rossz is, a jót óterezve. OTTÖ, A NYUGHATATLAN Ama hírhedt Habsburg, ős patenttől védve: Űj monarcha lenne, s Dunánk kelevénye. No de bolondgomba itt se nő már égig, S őt csak talpnyalói: hű urak kísérik. TRAGÉDIA AZ ERDŐBEN Mókusfinak anyja mogyorót ajánlott, S elé makkot szórt el, sors a rút, az álnok; S ím, hogy le, a törzsön futott volna érte, Jött egy menyét, him-hamm s máris széjjeltépte. CSIGASORS Csigabiga kúszott nádtetőre lágyan, Csupasz meztelenke, s mindig egymagában. De gólyacsőr nyelte, végül nem volt mentség, S búcsúzása ez csak: "Kár a nagy sietség!* Gilicze József: Hétköznap reggel Esett az éjjel — csörgött az eresz, a csapzott fű felett dús pára száll, s a lassan ébredő város fölé fázós-rekedten /elbődült a gyár. Az árnyékban még álmos csend motoz, csigától moccan egy-egy ólevél, de kint az aszfalt nedves tükrein már szöszmötöl, fodroz a gyenge szél. Az ázott utcák még most csendesek, üveg mögött hallgat sok tarka szín. Csak néha pattan egy rozsdás lakat a boltok hallgatag redőnyein. S már itt a villamos, szekér zörög, redőny rikolt — megkezdődött a nap. S az eddig csak szerényen hangoló szél most vidám-vadul húrjába csap! Nyakát mereszti nagy toronydaru, s egy kas téglát emel fel könnyedén, s ott fönt a szürke vasbeton tetőn melegsárgán mindent elönt a fény. A reggel nagy nyugalma elveszett, türelmes csendje törten felborult: a munkanap fárasztó, vad. tömör, de százszor áldott szent zajába fult.

Next

/
Thumbnails
Contents