Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

4 \ DÉL-MAGYARORSZÁG Hétfő, 1962 december Ét A GYÁR SZÍVE „Paprikatanfolyam" kezdődik januárban A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat már a korábbi években is tartott szakmai' előadássorozatot a paprikatermelő szövetkezetek vezetői, brigádvezetői részére. Most a téli időszakot használják fel a szakmai továbbképzésre. Januárban 21-től 25-ig ötnapos tanfolyamot szerveznek, amelynek keretében neves paprikakutatók, gyakorlati szakemberek tartanak előadásokat a fűszerpaprika-termelés jeleni őségéről, a fajtákról. palántanevelésről és kiültetésről, az öntözéses fűszerpaprika-termelésről, a szedés idejének megválasztásáról, terméstárolásról, a szállítás és átvétel problémáiról, stb. Csövek, műszerek, szivattyúk, tartályok, kapcsolótáblák és kezelői. így együttesen alkotják a gyár szívét, a gőzközpontot a Kábel- és Sodronykötélgyár szegedi telepén. Ide érkezik távvezetéken a göz a Szegedi Erőműből, s innen osztják szét a különböző üzemrészekbe. Ahogy mondják, lassan berázódik a gyár szíve. Már túl vannak apróbán. Állandóan lüktet, szolgáltatja a gőzt .a fűtéshez és az üzem termeléséhez. Szoviet alomerőm u vek 1963-ban befejezik a novo| voronyezsi és a belojarszki ' atomerőművek első részlegé' nek építését. Kapacitásuk ! több mint 300 000 kilowatt j lesz. Ezzel egyidejűleg folytatni j fogják az erőművek második részlegének építését. A belojarszki erőmű reaktorában 90 atmoszféra nyomású, 450—530 fokos hőmérsékletű gőzt állítanak elő. E két erőmű építésén kívül több kis atomerőmű is épül, például a Sarkvidéken. Szóra sem érdemes ? Mint egy rossz álom... Hófehér kórházi ágyon sápadt arcú, égő tekintetű fiatal fiú hánykolódik. Behunyja szemét, fülére húzza a párnát, nam akar látni, hallani a valóságból semmit, így jó, a képzelet világában. Azt akarja hinni, hogy otthon van a kétszobáá, kényelmesen berendezett szülői házban. Csengő csilingel, s mint gyermekkorában, belép az ajtón és tapsolva örül az eléje táruló gyönyörűségeknek. Szikrázik a csillagszóró, színpompás a fenyőfa, illatos a narancs és alatta sok kedves ajándék neki és kishúgának... Egy kéz erősen megrázza. Szertefoszlik a képzelet Idegen arc tekint rá, idegen nyelven magyarázza: "Ki•vizsgálásra hívja az orvos*. Nagynehezen érti meg, hogy mit. is akarnak tőle. Nagyot sóhajt támolyogva felkel az ágyból, s mint árnyék, követi az ápolót 1956. Karácsonyt írnak... Szolga Tibor 19 éves szegedi fiú az érettségi után vágott neki 1956 novemberében a határnak, az ismeretlennek. Unokabátyjával együtt az ellenforradalom legvéresebb napjaiban Indult el nyugatra világot látni. Nagycenknél lépték át a határt, örültek, hogy minden simán ment. Szinte hallották akkoris, amit előtte napokon át a Szabad Európa Rádió kürtölt világgá: »Lesz autód, házad, villád, csak gyere Nyugatra, vár a szabadság.* És Szolga Tibor is hitt a csábításnak. így indult el nagy terveket, álmokat szőve Idegenbe. Nem búcsúzott el szüleitől sem. Félt, hogy a kedves, marasztaló szavak erősebbek lesznek a csábításnál. A szabadnak hitt világba érve órákhosszat gyalogoltak, míg emberlakta helyre találtak. Itt útbaigazították őket, s jelentkeztek a csendőrőrsön- A csendőrök éjszakai menedékhelyre kísérték őket Másnap reggel gyűjtőhelyre kerültek, ahol már (óbb honfitársuk volt Néhány nap múlva áttelepítették őket a salzburgi lágerba. Több mint három hétig voltak itt, s reményük egyre csőiéként, mert hiába keresték, várták a "csodavilágot*. Annyit sikerült elérni, hogy továbbították Szolga Tibor levelét Bécsben élő nagynénjéhez, aki ezek után magához vitte egy Bécs melletti községbe unokaöccsét, majd megpróbálta egy közeli gépgyárba elhelyezni a fiatal fiút. Annak azonban semmiféle szakmája nem volt, hiszen otthon úgy tervezték, hogy az érettségi után tovább tanul, egyetemre kerül. A karácsonyt már a kórházban érte meg Szolga Tibor. Idegei összeroppantak, elfogta a honvágy, hiába volt a nagynéni minden kedvessége, vágyódott hazája, szülei, testvérei, barátai után. Alig várta, hogy kikerüljön a kórházból, újra munkába állt, s most már azért dolgozott, hogy minél előbb együtt legyen a pénz a hazatéréshez. Közben szinte naponta érkeztek a levelek szüleitől, kishúgától, s mindegyikben megtalálhatta a hívást, hogy szeretettel visszavárják. Végre, hosszú idő után elérkezett a • nagy nap, s a magyar követség segítségével elindulhatott haza, Magyarországra. — Míg élek. nem felejtem el azt a pillanatot, amikor Kőszegnél megláttam a magyar földet — mondja Szolga Tibor, aki jelenleg a Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozója. — Nem szégyellem bevallani, potyogtak a könnyeim. Kis szorongás is élt bennem, hogy vajon nem büntetnek-e meg, ha hazaérek. Ezt a szorongást azonban elnyomta a nagy öröm, hogy hazaérkezhettem, Nem is volt semmi baj. Itthon mindenki szeretettel fogadott. Mivel bűnt nem követtem el, mielőtt itthonról "Világgá* mentem, nem kaptam büntetést, ellenben munkát biztosítottak. Ma mar úgy emlékszem "Világjárásomra*, mint valami rossz álomra. Kint megtanultam még jobban szeretni hazámat, családomat, otthonomat, a mi életünket Tibor itthon hamarosan visszatalált a kiegyensúlyozott életbe. Megházasodott és szép egyetértésben élnek. Nagy izgalommal készülnek Tibikéjük, gyermekük első karácsonyára. S a karácsonyfa alatt, amikor majd szikrázik a csillagszóró, illatoznak a narancsok, Szolga Tibornak egy pillanatra talán eszébe jut az a rossz emlékű karácsony, amit a bécsi kórházban töltött el. Horuczi Lászlóné Róni a Boros Jónegi naz weí utcábanItt él Kópiás Jánosné. Az udvari lakás egyszerűen berendezett, s tisztaság mindenütt. Az asszony hajába ősz szálakat húzott az idő. Szemében, a két égő fekete golyóban fiatalos tüzek villannak, nem is sejtetve, hogy néha elkomorul, mert valami bántja. Mindene megvan, ami természetes ma egy munkátöltött élet után. Hosszú évtizedeken át munkásként, cipőipari tűzőnőként dolgozott, már több mint ké{ éve, hogy megvált a géptől, mert — mint tréfásan mondja — "kiöregedett* mellőle. Sokan ismerik, becsülik, tisztelik emberségéért, nyíltságáért, egyszerűségéért. Olykor mégis elkomorul, valami bántja. Azért, mert ilyen vagy olyan kérdésről vitatkozva néha órákon át sem tudja az igazságot megértetni a "keményfejűvel*. Lehet, durván is válaszol a vitapartner, ő meg türtőzteti, türelemre inti magát. Embertársaiért fáradozik, közben megesik, nem mindig úgy sikerül, ahogyan szeretné. Ezek hát — nagyon leegyszerűsítve — elkomorulásának okai. Könynyű ezt így leírni, pedig a lélek, a szív rezdülése bonyolulttá teszi. Tudja ő, olyan az élet, hogy némely emberrel heteken át órákat kell eldiskurálni erről vagy arról. Sebaj, ez nem hiba. Néha azonban az estében hazaindulva elgondolja: jót akartam, de X nem értette, sőt... Kedvem szegi-e az ilyesmi? — ismétli a kérdést, s csöppet sem tűnődve, gyorsan válaszol: — Nem! Egyáltalán nem! Másnapra elfelejtem az egészet. Üjra barátként beszélgetünk, és előbb-utóbb csak szdt értünk... Mert az ember nem gép. hogy gombnyomásra "induljon*. Az ember érez, öröme, bánata van, és ezt jól tudom. Panaszolta "^g* Jánosnénak Villás Sándorné is. A felszabadulás után juttatott földjével már régebben belépett egy Szolnok megyei termelőszövetkezetbe. Közben betegeskedett, aztán családjához került Szegedre. Villás néni mégis egyedül maradt, mert a család, nevelt lánya és férje más városba került. Miből éljen egy olyan beteges öregasszony, mint VilJ lás néni? A családja is segíti, de mégis, a maga, erejéből* is vinni akarta valamire. Hogyan legyen a sorsa? — erről beszélgetett Kópiásnéval, aki a dolgot nem tudta feledni. Jó szót adott Villás néninek, de ez nem volt elég. Járt a városi tanácsnál, ahol — a törvényeknek megfelelően — intézkedtek, hogy nyugdíjas termelőszövetkezeti tag legyen Villás néni. A postás most már viszi ls lakásához a nyugdíját. Köszönte is Villás néni Kópiásnénak. A válasz az volt: — Ö, szóra som érdemes. S dehogy is tartja nyilván a hétköznapok apróbb-nagyobb dolgát Kópiás Jánosné. Természetesnek veszi amit csinál, "szóra sem érdemes.*. Mácl/nv arró1 is tanácsnasKor kozott> jntéz_ kedni kellene Y munkás ügyében, aki elissza a keresetét, nem törődik feleségével, gyerekeivel. Az ember magánéletébe — ha nem sérti a közerkölcsöt — senkinek nincs joga beleavatkozni. Itt azonban cselekedni kellett. Beszéltek a részeges emberrel, aki bizony az udvarias szavakra kezdetben szinte szitokkal felelt. Mégsem mondtak le arról, hogy az alkoholistát visszatérítik a rendes életbe; hogy újra megteremtik a család békességét. Nem ment ez sem könnyen, de sikerült, s ez olyan jóleső érzés volt. A jó ügyek rangú munkatársa van az őszülő hajú, fekete szemű asszonynak. Az egész szeged-rókusi pártvezetőség és párttagság, meg jónéhány pártonkívüli. Kópiásné ugyanis hosszú esztendők óta a rókusi pártalapszervezet titkára. Párttagok és pártonkívüliek többször megfordulnak lakásában, hogy emberi sorsokról, tennivalókról beszélgessenek. A kis szoba ilyenkor közügyek "központja*, ahol mindig az igazért, a tisztességesért szövik a mondatokat, hogy aztán a lakosság érdekében cselekedjenek. Az asszonyt saját magáról hiába "faggatom*, mindig eltereli a szót azzal: ne rólam, a pártszervezetről írjon! Mondja is: — A közvetlen kapcsolat az emberekkel, a politikai felvilágosító munka eredménye a városrészben a pártszervezet egészének érdeme. Sorolja is, hogy mit végez a pártalapszervezet. A lényege: szolgálni a közérdeket. A rókusi pártalapszervézetet idős, nyugdíjas emberek alkotják, mert a tághatárú városrész többi kommunistái munkahelyük párt-alapszervezetéhez tartoznak. Mégis a rókusi "öregek*, akik közül jónéhányan évtizedek óta a forradalmi munkásmozgalom tagjai, fiatalos lelkesedéssel úgy dolgoznak, ahogy csak erejükből telik. A kis szobában ^jö! vőről beszélgetünk. Elnézem Kópiásnét, aki már fiatalon került a munkásmozgalomba. Nem különös anyagból van gyúrva, érző, hús, vér ember, mint a többi. A különbség csupán anynyi, hogy többet tesz a közjóért, mint a nagy átlag. Ezért pedig fillér fizetség nem jár, de nem is kell. Morvay Sándor Irodalom — indexen E. Gordon professzornak, a Yale egyetem tanárának vezetésével a tanárok egy csoportja brosúrát adott ki "A diákoknak az olvasáshoz való joga* címmel, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy "az Egyesült Államokban erősödnek a megszigorítások, hogy megakadályozzák a diákokat az értékes és fontos könyvek elolvasásában*. Á különböző intézményeknél a leggyakrabban feketelistára került írók között szerepel: Hemingway, Carl Sandburg, O'Neill, Dreiser, Steinbeck, Hawthorne, Tomas Wolfe, sőt helyenként még Shakespeare, Thomas Mann, Whitman stb. is. Emberi sorsok Csongrád megye délnyugati peremén lapul egy kis falu a homokon. Felesleges megnevezni, úgyis oda talál az olvasó, s ráismer az én itt felsorakoztatott embereimre. Termelőszövetkezeti tagok a falu egyetlen nagy közösségében. B_ I Valamikor "flekHz üzletember | kes„ lett a töb_ bi között mindazonáltal, hogy a világra jött Mert más fajtából született Ilyen csillagos homlokkal ette meg kenyerének javát... Fiatal éveiben mesterséget tanult. Nagy sarokházakról álmodott, sok hízelgő alattvalóról, mesés üzletekről. Aztán amikor már fél Ukrajnát teleásta lövészárkokkal, hazavergődött a városba. Azt hitte, csak a kormány változik meg, s nem vette észre, hogy az egész régi világ is — amelyben született — összetört körülötte. Mohó étvággyal esett neki a szerzésnek. Először "nagymenő* zsák, ponyva, kötél, zsinegüzlet homlokára került fel a neve. Dőlt a haszon! Így esett, hogy szemet vetett ő a földre is. Csakhamar megvásárolt jókora birtokot, nagydarab szőlővel, tanyával, avas. penész-szagú borpincével. És ezután? A nagy üzletet államosították. Az új földbirtokos pedig felkerült a kuláklistára. Minden elveszett. S nem maradt feje felett még csak egy törött kapacserép sem. Igen, egy merőben új világban akart élni a régi normák szerint. Mert ő még azt tanulta: a vagyon teszi az embert. Kis vagyon kis ember, semmi vagyon, semmi ember. Ezerkilencszázötven tájékán szedte a sátorfáját és messzire költözött a , családjából. Deresedő halántékkal talán már harmadszorra újra kezdte az életét. Munkát kapott egy baranyai földművesszövetkezetnél. Segédkönyvelő!. .. Könyvelő!... Revizor!... Főrevizor! S ő maga sem vette észre: nem a megkülönböztetett, "agyafúrt* üzletember többé. Ember lett. Dolgozó a maga méltóságában. Üzleti jártassága, gazdag számszaki ismeretei már nem mohó gazdulás vágyat szolgálnak többé, hanem mindenkit, a közösséget, melyben szépen él. Ravaszkásan mocsán elmehetett volna messze, ki tudja hová. De ő erős volt a régi normák szerint — s miután megvívta nagy harcát önmagával —, megmaradt erős embernek a jövő számára is. Mesélte egyszer: így adta fel önmagának a kérdést: Ellenállok? Visszahúzódok? Akkor amit nekem kellene megtennem, majd megcsinálja más. Hát én akkor kinek, minek tanultam? Nem lehet nem dolgozni, nem lehet a földet hagyni. — Most övé az egész határ, pontosabban az övé is, amennyiben az egy nagy szövetkezet mezőgazdászát megilleti. Eszes embernek született, aztán ú paraszlkanlor a kulák solygós szemű, kissé kövérkés ember. Vérmérsékletére, temperamentumára nézve született magyar paraszt. Apja még "célszörű szögényembör* volt, aki azért már a régi világban is tudott annyit, hogy a legjobb tőkebefektetés a tudás. No, nem ő tanult, ehhez már nehéz volt a feje is meg a keze is, a fiát taníttatta. A legény végül is elvégezte a kertészeti főiskolát. Sose gondolt arra, hogy tudományával megváltsa a világot, még a saját falujának sorsa sem izgatta különösen. Csak egyet tudott és ezt hajdanában a termelőszövetkezet előtt akarta is nagyon: ha egyszer saját örökébe lép, mint kész ember, tudjon majd "harapni*, az ősi törvények szerint gerinceket roppantani. Napszámoslányok, asszonyok, ócsójánosok egész kis hadserege dolgozott neki, ha sok volt a munka. És ő azt hitte: apránként 5—10 holdjával, később talán 50—100 holdjával "lenyelheti* az egész határt. S lám. ehhez már későn született. A nagy paraszti sorsforduló kapsokáig az is maradt. Valamikor papnak szánták, volt is papok ordonánca évekig, de a teológiára sohasem jutott el. Apja. az öreg harcsabajuszú homoki ember nem győzte "lemezzel*. Hazajött a fia, rég meg is házasodott^ de mert csak tanult egyet s mást a papoktól, kántor lett odahaza a föld mellett. Szépszerével termelőszövetkezeti elnöki funkciója mellett ma ia az. A tehetségnek azonban nem a bekötött, zsák a tanyája. Amilyen jo érzékkel kezelte az orgonabillentyűket a vasárnapi nagymiséken, épp olyan művészi tökéllyel állította meg a homokon a lucernát, a paradicsomot, meg az őszibarackot. Negyedik esztendeje már, hogy észbekapott, rájött, hogy a földesztergályosságnak is van "teológiája.* Képletesen szólva tarisznyát vett a nyakába és Sátoraljaújhelyen kötött ki kertészeti és szőlészeti technikumban. A szaktudományok mellett kedvenc olvasmányai közé tartozik már Gorkij, Tolsztoj, a nazai és a világirodalom többi nagy klasjszikusai. Fejét belepte már a dér, öt szép. kedves gyermek apja, de mégis szorgalmas kisdiákot megszégyenítő