Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

•asárnap. 1962. november TL DIL-MAGTARONSTAG 9 föe n dór a a t ó ixa l A SZEGEDI ÉJSZAKÁBAN •IM«II>IIIIIII iitititiiiiitiitfaitiiiiiiiriiiitiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiitiiiitMitiitiiiitiiiiiaiiiiiiftiiiiitiiitaiaiiiiitiiititiititattMiititttti Ügynevezett zajos, fizetés nesz, már mennénk tovább mát. a tolvajok elszeleltek utáni nap éjszakáján ülök be amikor két nő elénktoppan — Hol állt a kocsiT rendőrség ultrarövid hul- az utcán. a • lámú adó-vevővel ellátott autójába. Mi tagadás, szenzációt, különöset várok ettől a szegedi éjszakától, vagy legalábbis közvetlen találkozást 10—15 gyomormosásra szánt notórius alkoholistával, veszedelmes hangoskodóval, vagy ugyanannyi fiatalkorúval. akik becsíptek a feledékenyebb pincérek jóvoltából Már a harmadik ven — Mi szóltunk maguknak! — mondja az egyikük. — Az ablakon át menekültünk ki a lakásból férjem garázdálkodása elől. Jöjjenek csak utánam! — kiáltja, s azzal előremegy a sötét udvaron. Az ajtó előtt a lépcsőn mindenütt üvegcserép. A lakásban is. A villany nem ég, a férj ugyanis letépte, leszag- zenészt, s azzal elmegyünk. — A Szőke Tisza előtt, a parkírozó helyen. A rendőrök összenéznek, s bizonyosan egyet gondolnak: majd több gondunk lesz arra a környékre. Hajnali négykor —- Meglesznek a tettesek hamarosan — vigasztalják a gatta. Az igazán tiszta, rendéglő ajtaját csukjuk be ma- des^ lakásban meglátszik a gunk mögött -csalódottan-. J Sehol semmi rendellenesség, még az olyan kieső helyen sem, mlnt a Felsővárosi Vendéglő. vagy a Kis-Kőrössy halászcsárda. Mit mond a főpincér? Gyerünk a Belvárosba — mondják vígaaztalásként a szolgalatos rendörök. akik pedig igazán készségesen tárnák fel előttem az éjszaka titkait. Az Alföldi Étterem előtt előtt megáll egy autó, s kikét lezáratlan, egymásnak száll belőle az ott lakó K. A. támasztott kerékpár árulko- zenész. Ismerősként üdvözöltük. Névtábla egyiken sincs. jük. gondos asszonyi kéz munkája. A zseblámpa fénye ráhull egy ágyra, amelyen alszik a férj A. L. szövetkezeti cipész. — Csak a szeszgőz nyomta el — mondja a feleség, s mellette remeg a másik nő, a lánya. Intézkedésre nincs már semmi szükség. A többi, a békülés, a család dolga... Megloptak egy zenészt Már mennénk, mikor a ház Egy friss veknit kötöztek az egyik kerékpár csomagtartójára és egy aktatáskát felejtettek a vázon. Hajnali fél kettő, amikor a két keA maharadzsák — Én Is megjártam az éjjel — mondja. — Csak nem ütöttél el valakit? — kérdezem tőle. — A, dehogy. -Csupán* elrékpártulajdonos, M. J. Űj- vitték a lezárt kocsimból az villanyt: szeged. Lövölde utca 179. és aktatáskámat, benne voltak — További K. J. Üjszöreg, 98. szám alat- az összes irataim. Üthetem doktor úr! tt lakos előkerül. most kis bottal a táska nyo— Éppen csak bekukkantottunk, hogy majd szaladunk tovább — mondja M. J. Kiderül, hogy nem is az övé a kerékpár, hanem egy rendőr ismerősóé. akitől kölcsönkérte még az este. — Csupa bagatell eset? — bosszankodom hangosan, s már mennénk, mikor egy vendég megjegyzi, hogy csak nemrég zajlott le egy verekedés, amely lent kezdődött a pincehelyiségben és kint folytatódott Az Ernő nevű főpincér kézzel-lábbal tiltakozik, amikor érdeklődünk nála a verekedők iránt — Nem voltak itt kérem ilyen vendégek, csak csupa mosolygós, nyíltszívű emberek, és szelídek voltak kérem. mlnt a gyerekek. Hisszük is, nem ls. Többen összenéznek és mosolyognak, akik a pincér tiltakozását hallották, mintha azt gondolnák: ne bántsuk egymást gyerekek. Hazavisszük Lacit. Kiderült végül, hogy mesével keltett maga iránt sajnálatot. Egyszerűen megszökött, nem akart hazamenni a Rigó utcai fiúnevelő intézetbe. Máskor is megszökött már. A nagymama sem létezett, azt is csak kitalálta. Az intézete ben senki sem ébred fel a csengetésre, s így Lacit átadjuk a Londoni körúti Intézetnek megőrzésre. Végállomásként a mentőkhöz kanyarodunk be. Hajnali 4 óra. Az ügyeletes orvos alszik. Rákattlntjuk a szobában a villanyt — Történt-e valami az éjjel? — Nem történt semmi, csend, nyugalom van a városban, mindössze egy vakbélgyanust szállítottunk kórházba — válaszolja az orvos, s ezzel már oltjuk is a jó álmokat, L. F. „Pisai" ferde torony Magyarországon Esztergomban megbillent egy ház — A nap melege meggörbítheti a gyárkéményeket Sok meglepetést szerzett már építészeinknek a földrétegek mozgása és az alattomban dolgozó víz, amely szinte kihúzza a talajt az épületek alól. Az utóbbi másfél évtizedben ezeknek a jelenségeknek a hatására ferdült el az országban mintegy 500 kisebb-nagyobb építmény. Esztergomban az egyik kétemeletes lakóház alapja — mint utólag megállapították — már részben átlépte a régi temető határát. Kripta rejtőzött a ház alatt. A csapadékvíz megtalálta az üreget és szorgalmasan telehordta azzal a földdel, amit az épület alól kimosott. A félig levegőben álló ház hamarosan elvesztette egyensúlyát, oldalra billent, de a legnagyobb meglepetésre még csak meg sem repedeztek a falak, pedig a második emeleten már mintegy 20 centiméterrel tért el a fa! a függőleges síktól. A szakemberek cementes pép befecskendezésével töltötték kl a vízjárta üregeket és megállították az épület sülylyedését. Így helyükön maradhattak a lakók és már fel sem tűnik nekik, hogy a könyhakövezet és a padló felmosásakor mindig ugyanarra az oldalra folyik a víz, vagy áll meg szabadon a gyermekek labdája. Az épületek el ferdülésének sok érdekes esetét tartKisgyerek a ligetben Újszegeden * Liget Vendéglőben éppen zárnak. Kint még nyolcan-tízen tracssolnak, tanakodnak, hogy merre vegyék nyakukba a vá* rost Két ember egymás orra előtt hadonászik, a többiek várják a sejthető fejleményt. Nem történik semmi. A mellékutcában két legényke, H. I. tejüzemi és L. J. seprűgyári dolgozó önti kl szívótleikét egymásnak. Mintha versenyben ordítoznának. Hogy miért nem nótáztak a vendéglőben, amíg lehetett — az ugyanis olcsóbb és illendőbb lett volna —, arra nem tudnak válaszolni. Közben két munkásőr egy kisfiút talált a ligetben. Ott bóbiskolt a padon. K. Laci 12 éves. Szüleit nem ismeri, nagyanyjával él a Rigó utca 24/c szám alatt. Estig a pajtásaival játszott a ligetben, azután, hogy a többiek hazamentek, elaludt. Nála van iskolatáskája is. Lacit valamennyien megsajnáljuk. Lágy, szinte lányos arca olyan szomorú. — Hazaviszünk, kisfiam, ülj be a kocsiba! — mondja az egyik rendőr. Hívójel a központból Indulunk, amikor a központból felhangzik a hívójel: — Dózsa kettő — Dózsa kettő! — azonnal menjen a Szatymaz utca 15. számú házba, részeg férj garázdálkodik a lakásban. Lacit is magunkkal viszszük. nincs idő, hogy előbb őt vigyük haza. A Szatymaz utca 15. szám alatt minden csendes. Sehol fény, sehol Azok a történetek, amelyek India mesés gazdagságáról szóltak, mégha olykor meseszerűnek tűntek is az emberek szemében, nem voltak eltúlzottak. Csakhogy nem a nép, az ország lakossága -fürdött* aranyban, ezüstben, hanem az a pár száz maharadzsa, nazim meg egyéb című-rangú nagyúr, akiknek vagyonánál talán csak a hatalmuk volt nagyobb. végnapjai Kincsek a konzervesdobozban A hatalmasok közt is az első hely illeti meg a világ leggazdagabb em| bérét, a hyderabadi nazimrt. A 80 esztendőhöz közeledő mohamedán uralkodó helyezkedett szembe a legmerevebben a független India törekvéseivel. Modern fegyverekkel felszerelt hadserege ellen Nehru csapatokat volt kénytelen küldeni. A fegyverletétel után a nazim véglegesen visszavonult 300 szobás palotájába, ahová idegenek csak a legritkább esetben nyernek bebocsátást. A hyderabadi öregember egyébként a legcsekélyebb hátrányt sem szenvedi veresége miatt. Évi ötmillió frank jövedelmet húz a központi kormánytól, amiért uralkodói jogairól lemondott. Emellett mintegy másfél millió kisember fizet bért földjeinek használatáért. Övé a partijali gyémántmező is. A hyderabadi nazim minden tekintetben különc. Viseltes kabátban, rongyos papucsban járkál kastélyában és kézzel sodort cigarettákat szív. Magánvagyonát még senki sem tudta felbecsülni, mert kincseinek legnagyobb részét ócska cipőkben és rozsdás konzervdobozokban őrzi a palota különféle rejtett zugaiban. Több ízben előfordult már, hogy svájci ékszer-szakértők megpróbálták lajstromozni értékeit, de amikor a nazim megtudta, hogy csak az összeírás egy évig tartana, azzal küldte el őket: -Ilyen hosszú ideig nem tudom önöket fizetni.* -A fények és millió elefántok ura* A mysorei maharadzsa teljes mértékben ellentéte a jogaihoz és kiváltságaihoz konokul ragaszkodó különcnek. -A fények és millió elefántok ura* ma az egyetlen az ötszáznál is több hajdani indiai uralkodó közül, aki kormányzóként áll India szolgálatában. Megbízatását azért kapta — s éppen régi birodalmában, amely akkora, mint Hollandia és Belgium együttvéve —, mert már a gyarmati időkben is meszszemenően támogatta politikai és gazdasági téren egyaránt Nehru és pártja törekvéseit. De a rendkívül progresszív gondolkodású férfi, akinek egyébként óriási könyvtára, hatalmas hanglemez-gyűjteménye és csupán egyetlen felesége van, nem szakított el minden szálat a múlttal. A mysorei udvarban még a közelmúltban is megrendezték az úgynevezett durbart, aminek lényege az, hogy a magát Káli istennőtől származtató maharadzsa megújítja szerződését az égiek é» a földlek között. Egy szemtanú, aki részt vett az ünnepségeken, lejegyezte a fényes ceremónia eseményeit. A durbar délelőttjén az élet kocsija — az istenek és az emberek kapcsolatát jelképezve — háromszor gördült át a szentély küszöbén, majd egy színpompás felvonulás következett, ahol elöl a zenekar jött, utána a testőrség és ezt követték a maharadzsa elefántjai. Valaha ezer, ma csak harminc. Az arany- és ezüstpalankinok azonban üresek voltak — fenntartva az ősök szellemének. Hétszáz kilogrammos aranypalankinban, a menet végén érkezett a maharadzsa. Ez a processzió vonult fel aztán mintegy tíz kilométeres úton, végig a városon. örákon át tartott a menet, mert száz méterenként megálltak, s a maharadzsa elefántja mellett gólyalábakon haladó »óriás* összeszedte az út mellett elhelyezett ajándékokat. Éjszaka érték el a város melletti magaslatot, ahol srác száz fáklya fénye mellett a maharadzsa csapatszemlét tartott katonái felett. Valaha ezek ls százezren voltak, ma alig lehettek ezren. Innét a menet visszatért a palotába, ahol óriási fogadást adtak az egybegyűltek tiszteletére. Hasonló ünA hercegi nepségeket már kalandor csak az a néhány herceg tudna adni, akiknek vagyona megmaradt. A többség azonban elszegényedett és beköltöztek a városokba, ahol a Rolls Royce-ok helyett ócska Fordon járnak, s asszonyaik maguk mossák el az edényeket. Mások viszont visszavonultan élnek kastélyuk falai között; sokan még a világtól ls elzárkóznak, de többen — az elszegényedett angol lordok mintájára — pénzért mutogatják kastélyuk belső termelt. Erre a sorsra jutott az a Bourbon herceg is, akinek őse kalandos úton került Indiába. Még 1515-ben a párizsi udvarban élt egy Charles nevű herceg, aki olyannyira elnyerte a királynő kegyeit, hogy a király azonnal Olaszországba száműzte. Ennek a Charles hercegnek a fia rablók kezébe került és ezek a fiút Alexandriában rabszolgának adták el. Jean jártas volt a katonai tudományokban, s így hamar az uralkodó kegyeibe férkőzött. Rangot kapott és tisztként harcolt a hedseregben, Abesszínia ellen. A négus emberei azonban elfogták, de az ügyes kalandor hamarosan már egy Indiába induló expedíció tagjaként tűnt fel Innét megszökött, egyenesen Agrába ment és élete végéig itt maradt Akbar császár katonai tanácsadójaként. Halálakor már nagy vagyont hagyott utódjaira, s ezeknek — egészen a legutóbbi évekig — volt is mit aprítani a tejbe. De az 500 szobás palota ma rom. Csak az egyik szárnya lakható. A család pedig abból a pénzből él, amit életjáradékként kap a kormánytól, de a rajah fiai már csak a fele összeget fogják kapni. A jövő? Valamennyi egykori indiai maharadzsa fia valami polgári állást keres, az egyik mérnök, a másik sportszövetségekben tevékenykedik Tudják, a történelem kerekét már soha semmi sem fordíthatja vissza, valamiből viszont élni kell, Indiában is. Ónodi György ják számon a szakemberek. Tudnak magas kéményekről, amelyeknek legfelső harmada észalc-északkelet felé elgörbült, pedig nem süppedt le alattuk a talaj. Ezt a furcsa jelenséget a napsütés okozza. A forró sugaraktól jobban felmelegszik a kémények déli oldala s az anyag egyenlőtlen hőtágulása görbíti meg a gyárkéményt. A magasépítmények elferdülésének magyar rekordját a szamossályi református templom tornya állította fel, amelynek csúcsa 97 centiméterrel mozdult el. Ennek a különleges esetnek a vizsgálatánál kiderült, hogy régi folyómeder partja volt a magyar ••pisai* torony bölcsője. Egykori Szamos elágazás mellett épült a torony és évtizedekig meg sem moccant, csak a századforduló után, amikor a folyamszabályozás következtében teljesen kiszáradt a meder. A mintegy 40 méter magas torony tehát csak addig állt szilárdan, amíg alatta víztől duzzadt az agyagos talaj, de a folyó kiapadása miatt összezsugorodó agyagréteg kimozdította helyéből. A 140 eves tornyot most megmentik a feldőléstől, mert vastag betonkoszorúval kiszélesítik alapját. Az agyagréteg zsugorodása azonban még nem állt meg, s így könnyen lehet, hogy kétszáz-háromszáz év múlva a szamossályl torony elmozdulása már eléri a világhírű pisai műemlék több mint négyméteres terdeségét. Knmmr MOZÁlliK Jó emberismerő — Csak félévenként keD locsolni! A potyautas Kukkantó és a felvonulási épület Bemutatjuk olvasóinknak Kukkantót, ezt a kis szemfüles lurkót, aki gyonsröptű csúzlijával e hasábokról lő majd a visszásságokra, az ésszerütlenségekre — amíg akad cél, kinevetni való Szegeden. Első találata egy felvonulási épület homlokzatán koppan. (Kerezsy Sándor rajza) — E nagyszerű felvonulási épület mellett mi szükség van e kis haz tatarozasára?