Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

•asárnap. 1962. november TL DIL-MAGTARONSTAG 9 föe n dór a a t ó ixa l A SZEGEDI ÉJSZAKÁBAN •IM«II>IIIIIII iitititiiiiitiitfaitiiiiiiiriiiitiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiitiiiitMitiitiiiitiiiiiaiiiiiiftiiiiitiiitaiaiiiiitiiititiititattMiititttti Ügynevezett zajos, fizetés nesz, már mennénk tovább mát. a tolvajok elszeleltek utáni nap éjszakáján ülök be amikor két nő elénktoppan — Hol állt a kocsiT rendőrség ultrarövid hul- az utcán. a • ­lámú adó-vevővel ellátott autójába. Mi tagadás, szen­zációt, különöset várok ettől a szegedi éjszakától, vagy legalábbis közvetlen találko­zást 10—15 gyomormosásra szánt notórius alkoholistával, veszedelmes hangoskodóval, vagy ugyanannyi fiatalkorú­val. akik becsíptek a fele­dékenyebb pincérek jóvoltá­ból Már a harmadik ven — Mi szóltunk maguknak! — mondja az egyikük. — Az ablakon át menekültünk ki a lakásból férjem garázdál­kodása elől. Jöjjenek csak utánam! — kiáltja, s azzal előremegy a sötét udvaron. Az ajtó előtt a lépcsőn min­denütt üvegcserép. A lakás­ban is. A villany nem ég, a férj ugyanis letépte, leszag- zenészt, s azzal elmegyünk. — A Szőke Tisza előtt, a parkírozó helyen. A rendőrök összenéznek, s bizonyosan egyet gondolnak: majd több gondunk lesz ar­ra a környékre. Hajnali négykor —- Meglesznek a tettesek hamarosan — vigasztalják a gatta. Az igazán tiszta, ren­déglő ajtaját csukjuk be ma- des^ lakásban meglátszik a gunk mögött -csalódottan-. J Sehol semmi rendellenesség, még az olyan kieső helyen sem, mlnt a Felsővárosi Ven­déglő. vagy a Kis-Kőrössy halászcsárda. Mit mond a főpincér? Gyerünk a Belvárosba — mondják vígaaztalásként a szolgalatos rendörök. akik pedig igazán készségesen tárnák fel előttem az éjszaka titkait. Az Alföldi Étterem előtt előtt megáll egy autó, s ki­két lezáratlan, egymásnak száll belőle az ott lakó K. A. támasztott kerékpár árulko- zenész. Ismerősként üdvözöl­tük. Névtábla egyiken sincs. jük. gondos asszonyi kéz munká­ja. A zseblámpa fénye rá­hull egy ágyra, amelyen al­szik a férj A. L. szövetkezeti cipész. — Csak a szeszgőz nyomta el — mondja a feleség, s mellette remeg a másik nő, a lánya. Intézkedésre nincs már semmi szükség. A többi, a békülés, a család dolga... Megloptak egy zenészt Már mennénk, mikor a ház Egy friss veknit kötöztek az egyik kerékpár csomagtartó­jára és egy aktatáskát fe­lejtettek a vázon. Hajnali fél kettő, amikor a két ke­A maharadzsák — Én Is megjártam az éj­jel — mondja. — Csak nem ütöttél el va­lakit? — kérdezem tőle. — A, dehogy. -Csupán* el­rékpártulajdonos, M. J. Űj- vitték a lezárt kocsimból az villanyt: szeged. Lövölde utca 179. és aktatáskámat, benne voltak — További K. J. Üjszöreg, 98. szám alat- az összes irataim. Üthetem doktor úr! tt lakos előkerül. most kis bottal a táska nyo­— Éppen csak bekukkan­tottunk, hogy majd szala­dunk tovább — mondja M. J. Kiderül, hogy nem is az övé a kerékpár, hanem egy ren­dőr ismerősóé. akitől köl­csönkérte még az este. — Csupa bagatell eset? — bosszankodom hangosan, s már mennénk, mikor egy vendég megjegyzi, hogy csak nemrég zajlott le egy vere­kedés, amely lent kezdődött a pincehelyiségben és kint folytatódott Az Ernő nevű főpincér kézzel-lábbal tilta­kozik, amikor érdeklődünk nála a verekedők iránt — Nem voltak itt kérem ilyen vendégek, csak csupa mosolygós, nyíltszívű embe­rek, és szelídek voltak ké­rem. mlnt a gyerekek. Hisszük is, nem ls. Töb­ben összenéznek és moso­lyognak, akik a pincér tilta­kozását hallották, mintha azt gondolnák: ne bántsuk egy­mást gyerekek. Hazavisszük Lacit. Kiderült végül, hogy mesével keltett maga iránt sajnálatot. Egy­szerűen megszökött, nem akart hazamenni a Rigó ut­cai fiúnevelő intézetbe. Más­kor is megszökött már. A nagymama sem létezett, azt is csak kitalálta. Az intézete ben senki sem ébred fel a csengetésre, s így Lacit át­adjuk a Londoni körúti In­tézetnek megőrzésre. Végállomásként a mentők­höz kanyarodunk be. Hajnali 4 óra. Az ügyeletes orvos al­szik. Rákattlntjuk a szobá­ban a villanyt — Történt-e valami az éjjel? — Nem történt semmi, csend, nyugalom van a vá­rosban, mindössze egy vak­bélgyanust szállítottunk kórházba — válaszolja az or­vos, s ezzel már oltjuk is a jó álmokat, L. F. „Pisai" ferde torony Magyarországon Esztergomban megbillent egy ház — A nap melege meggörbítheti a gyárkéményeket Sok meglepetést szerzett már építészeinknek a földré­tegek mozgása és az alattom­ban dolgozó víz, amely szin­te kihúzza a talajt az épüle­tek alól. Az utóbbi másfél évtizedben ezeknek a jelen­ségeknek a hatására ferdült el az országban mintegy 500 kisebb-nagyobb építmény. Esztergomban az egyik két­emeletes lakóház alapja — mint utólag megállapították — már részben átlépte a régi temető határát. Kripta rejtőzött a ház alatt. A csa­padékvíz megtalálta az üre­get és szorgalmasan tele­hordta azzal a földdel, amit az épület alól kimosott. A félig levegőben álló ház ha­marosan elvesztette egyen­súlyát, oldalra billent, de a legnagyobb meglepetésre még csak meg sem repe­deztek a falak, pedig a má­sodik emeleten már mintegy 20 centiméterrel tért el a fa! a függőleges síktól. A szakemberek cementes pép befecskendezésével töltötték kl a vízjárta üregeket és megállították az épület süly­lyedését. Így helyükön ma­radhattak a lakók és már fel sem tűnik nekik, hogy a könyhakövezet és a padló felmosásakor mindig ugyan­arra az oldalra folyik a víz, vagy áll meg szabadon a gyermekek labdája. Az épületek el ferdülésé­nek sok érdekes esetét tart­Kisgyerek a ligetben Újszegeden * Liget Ven­déglőben éppen zárnak. Kint még nyolcan-tízen tracssol­nak, tanakodnak, hogy mer­re vegyék nyakukba a vá* rost Két ember egymás orra előtt hadonászik, a többiek várják a sejthető fejleményt. Nem történik semmi. A mel­lékutcában két legényke, H. I. tejüzemi és L. J. seprű­gyári dolgozó önti kl szívót­leikét egymásnak. Mintha versenyben ordítoznának. Hogy miért nem nótáztak a vendéglőben, amíg lehetett — az ugyanis olcsóbb és il­lendőbb lett volna —, arra nem tudnak válaszolni. Közben két munkásőr egy kisfiút talált a ligetben. Ott bóbiskolt a padon. K. Laci 12 éves. Szüleit nem ismeri, nagyanyjával él a Rigó utca 24/c szám alatt. Estig a paj­tásaival játszott a ligetben, azután, hogy a többiek haza­mentek, elaludt. Nála van iskolatáskája is. Lacit vala­mennyien megsajnáljuk. Lágy, szinte lányos arca olyan szomorú. — Hazaviszünk, kisfiam, ülj be a kocsiba! — mondja az egyik rendőr. Hívójel a központból Indulunk, amikor a köz­pontból felhangzik a hívójel: — Dózsa kettő — Dózsa kettő! — azonnal menjen a Szatymaz utca 15. számú házba, részeg férj garázdál­kodik a lakásban. Lacit is magunkkal visz­szük. nincs idő, hogy előbb őt vigyük haza. A Szatymaz utca 15. szám alatt minden csendes. Sehol fény, sehol Azok a történetek, ame­lyek India mesés gazdagsá­gáról szóltak, mégha olykor meseszerűnek tűntek is az emberek szemében, nem vol­tak eltúlzottak. Csakhogy nem a nép, az ország lakos­sága -fürdött* aranyban, ezüstben, hanem az a pár száz maharadzsa, nazim meg egyéb című-rangú nagyúr, akiknek vagyonánál talán csak a hatalmuk volt na­gyobb. végnapjai Kincsek a konzer­vesdoboz­ban A hatalmasok közt is az első hely illeti meg a világ leg­gazdagabb em­| bérét, a hyde­rabadi nazimrt. A 80 eszten­dőhöz közeledő mohamedán uralkodó helyezkedett szem­be a legmerevebben a füg­getlen India törekvéseivel. Modern fegyverekkel felsze­relt hadserege ellen Nehru csapatokat volt kénytelen küldeni. A fegyverletétel után a nazim véglegesen visszavonult 300 szobás pa­lotájába, ahová idegenek csak a legritkább esetben nyernek bebocsátást. A hy­derabadi öregember egyéb­ként a legcsekélyebb hát­rányt sem szenvedi veresége miatt. Évi ötmillió frank jö­vedelmet húz a központi kormánytól, amiért uralko­dói jogairól lemondott. Emellett mintegy másfél millió kisember fizet bért földjeinek használatáért. Övé a partijali gyémántmező is. A hyderabadi nazim min­den tekintetben különc. Vi­seltes kabátban, rongyos pa­pucsban járkál kastélyában és kézzel sodort cigarettákat szív. Magánvagyonát még senki sem tudta felbecsülni, mert kincseinek legnagyobb részét ócska cipőkben és rozsdás konzervdobozokban őrzi a palota különféle rej­tett zugaiban. Több ízben előfordult már, hogy svájci ékszer-szakértők megpróbál­ták lajstromozni értékeit, de amikor a nazim megtudta, hogy csak az összeírás egy évig tartana, azzal küldte el őket: -Ilyen hosszú ideig nem tudom önöket fizetni.* -A fények és millió elefántok ura* A mysorei maharadzsa teljes mérték­ben ellentéte a jogaihoz és ki­váltságaihoz konokul ragaszkodó különc­nek. -A fények és millió elefántok ura* ma az egyet­len az ötszáznál is több haj­dani indiai uralkodó közül, aki kormányzóként áll India szolgálatában. Megbízatását azért kapta — s éppen régi birodalmában, amely akko­ra, mint Hollandia és Belgi­um együttvéve —, mert már a gyarmati időkben is mesz­szemenően támogatta politi­kai és gazdasági téren egy­aránt Nehru és pártja törek­véseit. De a rendkívül prog­resszív gondolkodású férfi, akinek egyébként óriási könyvtára, hatalmas hangle­mez-gyűjteménye és csupán egyetlen felesége van, nem szakított el minden szálat a múlttal. A mysorei udvar­ban még a közelmúltban is megrendezték az úgyneve­zett durbart, aminek lénye­ge az, hogy a magát Káli istennőtől származtató ma­haradzsa megújítja szerző­dését az égiek é» a földlek között. Egy szemtanú, aki részt vett az ünnepségeken, lejegyezte a fényes ceremó­nia eseményeit. A durbar délelőttjén az élet kocsija — az istenek és az emberek kapcsolatát jel­képezve — háromszor gör­dült át a szentély küszöbén, majd egy színpompás felvo­nulás következett, ahol elöl a zenekar jött, utána a test­őrség és ezt követték a ma­haradzsa elefántjai. Valaha ezer, ma csak harminc. Az arany- és ezüstpalankinok azonban üresek voltak — fenntartva az ősök szellemé­nek. Hétszáz kilogrammos aranypalankinban, a menet végén érkezett a maharad­zsa. Ez a processzió vonult fel aztán mintegy tíz kilo­méteres úton, végig a váro­son. örákon át tartott a me­net, mert száz méterenként megálltak, s a maharadzsa elefántja mellett gólyalába­kon haladó »óriás* össze­szedte az út mellett elhelye­zett ajándékokat. Éjszaka érték el a város melletti ma­gaslatot, ahol srác száz fák­lya fénye mellett a maha­radzsa csapatszemlét tartott katonái felett. Valaha ezek ls százezren voltak, ma alig lehettek ezren. Innét a me­net visszatért a palotába, ahol óriási fogadást adtak az egybegyűltek tiszteletére. Hasonló ün­A hercegi nepségeket már kalandor csak az a né­hány herceg tudna adni, akiknek vagyo­na megmaradt. A többség azonban elszegényedett és beköltöztek a városokba, ahol a Rolls Royce-ok he­lyett ócska Fordon járnak, s asszonyaik maguk mossák el az edényeket. Mások vi­szont visszavonultan élnek kastélyuk falai között; so­kan még a világtól ls elzár­kóznak, de többen — az el­szegényedett angol lordok mintájára — pénzért muto­gatják kastélyuk belső ter­melt. Erre a sorsra jutott az a Bourbon herceg is, akinek őse kalandos úton került In­diába. Még 1515-ben a pári­zsi udvarban élt egy Charles nevű herceg, aki olyannyira elnyerte a királynő kegyeit, hogy a király azonnal Olasz­országba száműzte. Ennek a Charles hercegnek a fia rab­lók kezébe került és ezek a fiút Alexandriában rabszol­gának adták el. Jean jártas volt a katonai tudományok­ban, s így hamar az uralko­dó kegyeibe férkőzött. Ran­got kapott és tisztként har­colt a hedseregben, Abesszí­nia ellen. A négus emberei azonban elfogták, de az ügyes kalandor hamarosan már egy Indiába induló ex­pedíció tagjaként tűnt fel Innét megszökött, egyenesen Agrába ment és élete végé­ig itt maradt Akbar császár katonai tanácsadójaként. Ha­lálakor már nagy vagyont hagyott utódjaira, s ezek­nek — egészen a legutóbbi évekig — volt is mit aprí­tani a tejbe. De az 500 szo­bás palota ma rom. Csak az egyik szárnya lakható. A család pedig abból a pénzből él, amit életjáradék­ként kap a kormánytól, de a rajah fiai már csak a fele összeget fogják kapni. A jö­vő? Valamennyi egykori in­diai maharadzsa fia valami polgári állást keres, az egyik mérnök, a másik sportszö­vetségekben tevékenykedik Tudják, a történelem kere­két már soha semmi sem fordíthatja vissza, valami­ből viszont élni kell, Indiá­ban is. Ónodi György ják számon a szakemberek. Tudnak magas kémények­ről, amelyeknek legfelső harmada észalc-északkelet felé elgörbült, pedig nem süppedt le alattuk a talaj. Ezt a furcsa jelenséget a napsütés okozza. A forró sugaraktól jobban felmeleg­szik a kémények déli olda­la s az anyag egyenlőtlen hőtágulása görbíti meg a gyárkéményt. A magasépít­mények elferdülésének ma­gyar rekordját a szamossá­lyi református templom tor­nya állította fel, amelynek csúcsa 97 centiméterrel moz­dult el. Ennek a különleges esetnek a vizsgálatánál ki­derült, hogy régi folyóme­der partja volt a magyar ••pisai* torony bölcsője. Egy­kori Szamos elágazás mel­lett épült a torony és évti­zedekig meg sem moccant, csak a századforduló után, amikor a folyamszabályozás következtében teljesen ki­száradt a meder. A mintegy 40 méter magas torony te­hát csak addig állt szilár­dan, amíg alatta víztől duz­zadt az agyagos talaj, de a folyó kiapadása miatt össze­zsugorodó agyagréteg kimoz­dította helyéből. A 140 eves tornyot most megmentik a feldőléstől, mert vastag be­tonkoszorúval kiszélesítik alapját. Az agyagréteg zsu­gorodása azonban még nem állt meg, s így könnyen le­het, hogy kétszáz-háromszáz év múlva a szamossályl to­rony elmozdulása már eléri a világhírű pisai műemlék több mint négyméteres ter­deségét. Knmmr MOZÁlliK Jó emberismerő — Csak félévenként keD locsolni! A potyautas Kukkantó és a felvonulási épület Bemutatjuk olvasóinknak Kukkantót, ezt a kis szem­füles lurkót, aki gyonsröptű csúzlijával e hasábokról lő majd a visszásságokra, az ésszerütlenségekre — amíg akad cél, kinevetni való Szegeden. Első találata egy felvonulási épület homlokza­tán koppan. (Kerezsy Sándor rajza) — E nagyszerű felvonulási épület mellett mi szük­ség van e kis haz tatarozasára?

Next

/
Thumbnails
Contents