Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

Vasárnap, 1962. .november DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Töunio* . N OIÁ1 EGMONT Bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban Szöveg nélkül (Kereasy Sándor rajza') — Rendben van, pontosan kétszáz méter Hordozható elektronikus delektor Qbawnk Régi kívánság teljesült A Román Szakszervezetek Tanácsának munkásvédelmi tudományos kutató intézeté­be' az elektronikai laborató­• riumi munkaközössége hor­dozható elektronikus detek­tort szerkesztett, amely kü­lönböző munkahelyeken (tár­nák mélyén, a kőolaj-, vegyi és. kohászati üzemekben stb.) automatikusan jelzi a gázok és gyúlékony gőzök koncent­rációját. A készülék állandó ellenőrzést gyakorol és ri­asztó szirénával vagy lámpá­val jelzi, amikor a gőzök, vagy gázok elérik a minimá­lis gyúlékonysági fokot. A szirénák vagy a lámpák a készüléktől nagyobb távol­ságra is elhelyezhetők. Új mongol város épül A mongóliai Darhan kör­zetében a közeljövőben íel­cpül a . népi Mongólia máso­dik legnagyobb ipari városa. A körzetben 1961—1965 években szovjet segítséggel óriási hőerőművet építenek, s olyan szénbányát tárnak fel, amely évente egymillió tonna kőszenet biztosít az országnak. A darhani kör­zet ezenkívül hatalmas ga­bonatárolóval, új vasútvonal­lal, magasfeszültségű villany­vezetékkel és egyéb fontos termelési berendezéssel gaz­dagodik. Az új gazdasági kör­zet felépítésében több mint 10 szovjet tudományos kuta­tóintézet vesz részt. Jelenleg Darhan város fel­építésének területén befeje­ződtek a geológiai munkála­tok. Csaknem 4 ezer négyzet­méternyi területen elvégez­ték a szükséges topográfiai munkálatokat. A város la­kossága egy év alatt ötszörö­sére növekedett, s 1980-ig meghaladja a 10 ezer főt Már régi óhajuk volt az újszegedi lakosoknak, hogy területükön délután is legyen fogászati rendelés. Eddig csak délelőtt volt és fogpót­lást sem végeztek. Ezért a délelőtti műszakban dolgo­zóknak be kellett járniuk az SZTK-ba, ami nem kis fá­radságot és időveszteséget jelentett. Október 12-én a ta­nácstag-beszámolón azzal a kéréssel fordultunk tanács­tagunkhoz és a kerületi párt­szervezethez, hogy segítsék kérésünk teljesítését. Alig telt el egy hét és bevezették Űjszegeden a délutáni fogá­szati rendelést, és most mái­fogpótlást is biztosítanak. Szeretnénk megköszönni ezt a segítségnyújtást mindazok­nak, akik kérésünk elintézé­sében fáradoztak. Bullás Mária luÉa, előadói verseny az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál Immár a negyedik számú üzemi híradó látott napvi­lágot a Szegedi Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat ki­adásában. A steneiles kis új­ság beszámol arról, hogy a -Tegyük szebbé, csinosabbá boltjainkat* mozgalom ered­ményei során a KlSZ-fiata­lok segítségével 28 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek é! eddig a kü­lönböző üzletekben. A tisz­tasági versenyben az ezer­forintos első dijat a Széche­nyi téri 8-as számü áruda nyerte, második lett a 3!>-as számú üzlet . (Lenin korút), a harmadik helyezést pedig a Jókai utcai 57-es számú bolt érte el. A három leg­jobb kirakatfelelős sorrend­ben Bartucz József, Volka Éva és Szőlósi Lászlóné. A munkaverseny érté­keléséből- kitűnik, hogy a vállalat egyik felajánlását, miszerint az egy bolti dol­gozóra eső forgalmat 44 ezer forintra emelik, már túltel­jesítették: eddigi eredmé­nyük 46 ezer 670 forint. A tanboltok közötti munkaver­seny győztese a 116-os hús­tanbolt lett. A Belkereske­delmi Minisztérium által kezdeményezett hazai kakaó­eladási versenyben a 8-as számú áruda a második he­lyezést érte el. Ennek elis­meréséül Józsa János űru­davezető négynapos prágai jutalomutazásban vett részt. M c4 02 JC c4 S 1 O N G O R A H A R M 0 N 1 K A P I A N I N Ó OTP-hite!re Is vásárolható a HANGSZERBOLTBAN Kárász utca 5. •S 72 757 \ SZEGED a hazai lapokban 35. BÁTYAI Jenő: Beszámo­ló a Szegedi Élelmiszeripari Ankétról. (1962. jún. 20—21.] Élelmezési Ipar, október. GRUBER László: A Sze­gedi Tudományegyetem fel­vette József Attila nevét Felsőoktatási Szemle, októ­ber. GYÖRGY István: A Szege­di Szabadtéri Játékok sikere: kötelez! Idegenforgalom, ok­tóber. H. K.: Mindenütt könyv ... A Könyv, október. (A szegedi könyvterjesztés dicsérete.) NOVAK István: Dávid La­jos (1889—1962). Gyógyszeré­szet, október. FELLEGI István: Jelen­tem alássan . .. Ludas Matyi, okt. 25. (Anekdota a régi sza­badtéri játékok idejéből.) [TAKÁCS] AKÁCZ László: Szegedi hírádó. Magyar Ifjú­ság, okt. 27. (Az ifjúsági klubok életéből.) Akadémia a szegedi ter­melőszövetkezetekben. Nép­szabadság, okt. 30. Odessza körút és lakóne­gyed Szegeden. TÖTH Béla felvétele. Népszabadság, okt. 31. KÁLDOR Márton: Szabad­téri problémák. Muzsika, no­vember. (A szegediről is.) PÉTER László—SZŐKE György: Juhász Gyula oroszul. Nagyvilág, novem­ber. [SZENTHEGYI István] (szi): Szegedi vendégművész­nő...'Film, Színház. Muzsi­ka, nov. 2. (Ivánka Irén be­ugrása az Operaházban a Trubadúr Azucena-szerepé­ben.) Üj ipari központ Dél-Ma­gyarországon. Esti Hírlap, nov. 2. CSERHALMI Imre: A csengő: (Jegyzetek megyei pártértekezletekröl.) Népsza­badság, nov. 2. (A Csongrád megyeiről.) Paprikarekord: 34 cső egy bokron. Népszabadság, nov. 2. (A Felszabadulás Tsz-ben.) ' CSERHALMI Imre: Szege­di ösz, Népszabadság, nov. 3. Goethe, a legnagyobb német költők egyike, a világirodalom ki­emelkedő alakja, elsősorban nem drámaírónak érezte és tartotta magát. Azt mondta, egész életében a színpad el­len írt: mindig a lírából in­dult ki. Ne cáfoljuk meg eb­ben Goethét. Az Egmont-ban például határozottan sok az epikus vonás. Ember- és ér­zelemábrázolásának gazdag­sága, színessége azonban mégis kétségtelenül a legna­gyobb drámaírók méltó tár­sává teszik a német költőfé­jedelmet. Bizonyára ez ve­zette Sebestyén Károlyt, a hajdani Országos Színművé­szeti Akadémia tanárát, ami­kor híres Dramaturgiájában ezt írta az Egmont-ról: »ez a tragédia erős és férfias, gyön­géd és megható, anélkül, hogy siránkozó volna, fö- és mellékalakjaiban egyazon tö­kéletes műgonddal készült, fennáll Goethe alkotásainak magaslatán, és ma is élő ré­sze a német dráma organiz­musának". A könyv, amely­ben ezek a sorok megjelen­tek, 1919-ben látott napvilá­got. Az azóta eltelt évtizedek ilyen szempontból nem je­lentettek sokat: úgy gondol­juk, Sebestyén Károly véle­ményén ma sem szükséges változtatni. Abban a korban,amik°r Goethe ezt a történelmi tragédiát ír­ta, az Egmont — illetőleg író­jának színpadi alkotásai ez­zel a drámával együtt — fő­képpen abban jelentettek újat, hogy a felvilágosodás színpadi műveinek száraz ér­telmessége után, mintegy an­nak ellenhatásaként, a felfo­kozott szenvedélyek ábrázo­lása Goethe színpadi művei­ben jelentkezett először, né­hány kevésbé sikerült kísér­let után, világirodalmi szin­tű tolmácsolásban. Másrészt az ő darabjaiban kapott te­ret először a polgárság esz­me- és érzelemvilága, mint a feudalizmussal szembeszegü­lő, a kisfejedelmi önkénnyel szembeszálló erő. Az Egmont nem polgári tragédia ugyan, hanem történelmi dráma, az azonban mégis kétségtelen, hogy az említett vonások eb­ben az alkotásban is jelen vannak. De mit mond mindez a mának, a ma emberének? Ebben a tekintetben minde­nekelőtt a mű humanitása emelendő ki. Azt hisszük, ez a következetes emberszeretet az, amely ezt a művet élet­bentartja. A feudális önkény ellen az ember szabadságáért harcoló Goethe a nézőt Eg­mont példájának humanista szemléletű bemutatásával rettenti el a zsarnokságtól. Nagy feladatra vállalkozott a Szegedi Nemzeti Színház együttese, amikor elhatároz­ta az Egont színpadravitelét. A nehézségek nem abban je­lentkeztek, hogy a mű mon­danivalóját, tartalmát, lénye­gét közelítsék a mai nézők­höz. Ez adott dolog volt: benne van magában a mű­ben. A fő problémát az okoz­ta, hogy a művet . modern szellemű előadásban és anél­kül kellett színpadra vinni, hogy a bemutató stílustalan­ná váljék. A sok pátoszt, az érzelmeknek azt a felfoko­zottságál, amely ebben a tra­gédiában elemi erővel nyil­vánul meg, a mái néző már nem nagyon szereti. Az elő­adásnak tehát ebben a tekin­tetben bizonyos mérsékelt hangot kellett eltalálnia. Azt hisszük, ez lényegében sike­rült, noha bizonyos, az elő­adás ebből a szempontból nem teljesen egyenletes. Túl­zott pátosszal nagyon nem (Llebinann felv.l Mécs Károly cs Földi Teri találkoztunk az előadásban, inkább a túlzott egyszerűség­re, bizonyos fokú szürkítésre szeretnénk figyelmeztetni. Alapjaiban azonban mégis jól eltalált az előadás hang­ja. Komor István rendezése úgy biztosította a modern já­tékstílust, hogy az előadáson, a színészi alakításokon érző-, dött a kor, amelyben a tragé­dia megszületett. Vitatkoznunk kel! vi­'.".:' ' szont a rendezéssel Egmont alakjá­nak megformálásával kap­csolatban. Egmont — Goethe szerint — kedves, vidám, szép és hódító lovag. S mit látunk ebből az emberből az előadáson? Végig komoran súlyos, nehéz és tragikus egyéniséget, akiből szinte minden könnyedség hiány­zik. A többi szereplő ugyan elmondja róla, hogy nem veti meg az élet könnyed örömeit, még a nehéz időkben sem.. Amikor azonban Egmont a színpadon megjelenik. Szinte nem is hisszük ezt el róla, vagv legalábbis nagyon cso­dálkozunk rajta, annyira fenségesen tragikus jelenség. S ilyen még a szerelmi je­lenetekben is. Szó se róla: Egmont okos és bátor embér. Azt hisszük azonban, hogy az alak komor tragikus vonásai­nak az a feltűnő hangsúlyo­zása bizonyos egyoldalúságot' okozott, s Egmont színes egyéniségének ez a szürkíté­se nem vált az előadás ja­vára. A címszerepet ialsz6 r Mecs Károly alakítása így, és ez­ért, kissé egyszínű. Az, amit a tragikus fenség megformá­lásában nyújt színvonalas, sőt helyenként határozottan kitűnő. Érzésünk és vélemé­nyünk szerint azonban Goethe több szálból fonta össze, több színből építette fel ezt az alakot. Egmont szeretőjét, Klárát Földi Teri alakításában lát­tuk. A dráma alakja szélső­séges és ellentétes érzelmek viharai között vívódik. Földi Teri játéka azonban, sajnos, nem adta vissza'mindért tel­jes gazdaságában. A mérték­Megnyílt a Szegedi Nöiszabó KSZ 4. sz. mértékutáni Marx tér 18. szám alatt, ahol női kabátok, kosztümök, ruhák, kalapok,.férfi és nöi fe­hérnemű ízléses kivitelben, egyéni elgondo­lás szeript készülnek. S 72 743 tartás a pátoszban, a mo­dernségre törekvés a stílus­ban — ez határozottan je­lentkezik az alakításban —, mintha több lenne a szüksé­gesnél. Klára alakja emiatt kissé színtelen. Németalföld kormányzó­jának szerepét Miklós Klára játszotta. Jólsikerült, stílusos színészi munkája erőteljesen állította elénk Pármai Mar­git higgadt alakját. Pagonyi Nándor, Orániai Vilmosa hi­teles, szemleletes. Kiss Fe­renc Alba herceg szerepébén fáradtnak, erőtlennek lát­szott. Fiának. Ferdinándnak az alakját Király Levente mutatta be. Ügy tűnt, mint­ha kissé idegenül mozgott volna szerepében. Horváth József beugrása Vansen ír­nok szerepében, jól sikerült. Szép, kidolgozott szövegmon­dása különösen dicsérendő. Machievelli szerepét Kovács János rokonszenves egysze­rűséggel játszotta, Richárd alakját Csikós Gábor sikere­sen formálta meg. Jászai László romantikus felfogás­ban, erőteljes pátosszal mu­tatta be Brackenburg alak­ját. Plasztikus, erőteljesen ka­rakterisztikus játékot láttunk a brüsszeli polgárokat alakí­tó Mentes Józseftől, Kátay Endrétől és Katona András­tól. Mindegyikük határozott, sajátos arculatú embert for­mált, nagyon gazdag, kifeje­ző színészi eszközökkel. Ala­kításuk az előadás legszebb teljesítményei közé tartozik. Rövid szerepekben Gémesi Imrét, Marosi Károlyt, Kör­nj/ei Oszkárt! Almási Alber­tet, Radnóthy Évát és Har­maczi Józsefet láttuk. Sándor Lajos díszletei si­kerültek: modernek, maiak, anélkül, hogy emiatt stílus­talanná váltak' volna.- Jó ke­letet biztosítottak a "tragé­dia történelmi atmoszférájá­nak felkeltéséhez. Kemenes Fanny színpompás jelmezei jól'szolgálták az előadás cél­jait. Az előadás nagy értéke volt,.hogy a drámát Beethoven teljes kí­sérőzenéjével együtt mutat­ták be. A Goethe tragédiájá­val teljesen egyenrangú mu­zsika határozottan drámai funkciót képviselt az előadá­son, s jelentősége a tragédia mondanivalóinak kibontásá­ban jóval túlnőtt a kísérőze­nék általában megszokott ke­retein. A végig fegyelmezet­ten, pontosan és íartalmasan muzsikáló zenekart Vaszy Viktor, a drámai feladatokra koncentrálva, vezényelte. Különösen a nyitány előadá­sa" aratott szép is megérde­melt sikert. Ökrös László

Next

/
Thumbnails
Contents