Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

CsatftrtSi, 1962. HíHXBHttlör í» DÉL-MAGYARORSZÁG 3 lakosság igényeinek jobb kielégítésére Több szakmában rendaz tanfolyamokat a KISZŰV Csongrád megye kisipari szövetkezeteiben egyre job­ban értékelik és becsülik a szakmai képzést. Az elmúlt négy oktatási évben összesen 73 tanfolyamot rendezett a KISZÖV, s ezen közel másfél ezer szö­vetkezeti dolgozó vett részt. A műszaki vezetők két évig tanultak az építő, a textil­ruházati. a bőr, a fa és a vas szakmában. Az adminisztra­tív dolgozók sem maradtak el. Több mint százan végez­ték el a képesített és mér­legképes könyvelési tanfolya­mot, közöttük sokan könyv­vizsgáló szakmát is tanul­tak. Több szakmában szak­mai tudásukat gyarapították a szövetkezeti dolgozók, haj­rlsajátitották a gépkezelést és többen kőműves mester­vizsgát tettek. A férfi- és női szabók, va* lamint a bőrruházati dolgo­zók alap és haladó tanfo­lyamot végeztek. Most, az új oktatási év­ben a jobb lakossági ellátást szolgálják a szakmai tanfo­lyamok. Az elnöki és köny­velői iskolákon kivül 7 mű­szaki vezető — akik még to­vábbképzésen nem voltak — Budapestre jár tanfolyamra. Hatvanan egy évig az árkal­kulációt tanulják, hogy köz­megelégedéssel állapíthassák meg a munkadíjakat és ára­kat. Ugyancsak most télre esik egy másik, a lakosságot kö­festest, rajzolvasást, lánghe- zelebbről érintő intézkedés, gesztést, szákrajzot, öntésze- A megye városaiban és több tet. flóderezést, festést és faluban dukkolást tanultak, az építő szakmában pedig a szakmunkásokat kioktat- ]Q háztartási kisgépek, a hű­tőberendezések. a földelés­mérők és a mérlegek javí­tására. Ezek a tanfolyamok 2—4 hé­tig tartanak, és bentlakáso­sak lesznek. A vas- és fém­ipari szakmában, valamint a műanyagkészítőknél szak­munkásképző tanfolyamot rendeznek. A növekvő igé­nyek kielégítésére, a kis­lakásépítkezések lebonyolí­tására brigádvezetőket képeznek ki, akik megfelelő szaktu­dással irányítják majd az új lakótelepek létesítését. Ebben az oktatási évben a különböző tanfolyamokon 200 szövetkezeti kisiparos, illetve alkalmazott tanul majd. A ktsz-ekben célul tűzték jak a rádió, a televízió, a az általános műveltség Érdekes új gyártmányok A kisipari szövetkezetek több mint kétszáz új készít­ményét vizsgálta meg az utóbbi időben a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet. Az új gyártmányok között ta­lálható a tasak formában összehajtható, 8—10 literes mű­anyag locsolókanna, a 10 kiló hordképességű selyemfona­las PVC-bevonatú bevásárlószatyor és az olajbányászok részére készült műgumi, tömörtalppal ellátott, szövetbélé­sú hő- és olajálló védőcsizma. Az újdonságok egy részét a gépjárművezetőknek szánták. A KERMI többek között elfogadta a bonyhádi vegyes ktsz-ben készített autóscipőt. Ezt a lábbelit fekete, barna, vagy csau-színű marhaboxból gyártják, alsórészét pedálérzékelő hajlékony nyaktalpból préselik. A motorossapkákat a tatai kesztyűsszövetkezet műhelyében állítják elő kesztyúbörből, könnyű nyakvédő­vel és fejrésszel, amelyet múselyemmel bélelnek. Szintén tatai újdonság a fehér színű autóskesztyű, anyaga sertés hasszélbőr, kötött banloncsíkokkal varrják össze és a kéz­fejen szellőzőnyílásokat hagynak. (MTI) emelését is. A megye 48 műszaki vezetője közül 27 végzi majd el a technikumot. Ezenkívül a nagyobb szövet­kezetek megfelelő iskolával rendelkező és rátermett szak­munkás-fiataljait ösztöndíj­segéllyel tovább taníttatják. Ebben az oktatási évben 123 fizikai és húsz admi­nisztrációs dolgozó jár technikumba. A megoszlás következő: 64 gépipari, 11 villamosipari. 4 építő-, 13 faipari, 5 ruha­ipari és 26 közgazdász. A tanfolyamok sikere érdeké­ben úgy határozott a kis­ipari szövetkezetek felügye­leti szerve, hogy minden ktsz anyagilag fedezi a szak­mai továbbképzésre irányí­tott dolgozójának kiadásait. Csikorgó hang a zenében É' rdekesen. gondolatokat ébresztően értékelte a Délrost egyik pár­ton kívüli dolgozója az üze­mi küldöttválasztó párttag­gyűlés vitáját. "Olyan em­berek cserélték ki vélemé­nyüket — mondotta —, akik jól megértik egymást a na­pi munkában, s nemcsak magukért élnek, lételemük a másokért, a közösségért végzett munka, a cselekvő felelősségvállalás. Akárme­lyikük szólt is eredménye­inkről, hibáinkról, úgy mondták el véleményüket, hogy mi, s ezen mindannyi­unkat értették. Azt hiszem, ez jó dolog — nekem leg­alábbis nagyon tetszett.. .* Mindjárt hozzátettem sza­vaihoz, hogy nekem is. A felszólalók — párttagok és pártonkívüliek — valóban szocialista felelősségtudattal vitáztak vállalatuk, az alap­szervezet. s a maguk ügyes­bajos dolgairól, a termelés kérdéseiről. Az egyik legértékesebb emberi tulajdonság az a fe­kikészités technológiáját, a mostoha munkakörülménye­ket. A Délrostnál és más üze­meknél, vállalatok nal ez a felelősség fel­emeli az embereket, fo­kozza önbecsülésüket, s tartalmasabbá teszi éle­lüket. Öröm volt halla­ni a küldöttválasztó párt­taggyűléseken, értekezlete­ken, hogy a mindennapi ter­melőmunkában elért sikerek nem csökkentették a józan ítélőképességet, nem kapott köztük lábra az önelégült­ség. Látni lehetett, hogy szívvel-lélekkel benne élnek a pártéletben, mélyen ma­gukba szívják a párt mos­tani erős morálját, egysze­rűségét és becsületességét. Ezért nem is vesztik el a szerénységet, nem tévesztik el a mércét, s nincs talaja köztük az önelégültségnek. A felszólalások nagy része már nemcsak termelési mu­tatószámokban érti a szocia­lizmus lüktetését, hanem az hoz, sérti az ilyen hang. Sér­ti, mert nálunk az üzemi vezetők és dolgozók viszo­nyában nem -kenyéradó* és "munkavállaló* viszonyáról van szó. Nem kell mindjárt kiélez­ni a dolgot, vethetné közbe bárki, hiszen vsak nyelvbot­lásról lehet szó. Valóban le­het, s ha így igaz, kár vesz­tegetni rá a szót. De ha a vezető önmagának tulajdo­nítja az eredményt, s vala­mely párttitkár azt gondol­ja. hogy a sikerek az ő sze­mélyes érdemei, dolgozótár­sai tevékenységét becsülj le, s ezzel falat von maga kö­ré, sőt a köré a politika köré is, amelyet képvisel. Egyet­len vezető sem gondolkozhat így, hiszen a szocializmus építésének óriási feladatai csak a legteljesebb együtt­működéssel oldhatók meg, amely együttműködésben mindenkinek maximálisai kell nyújtani a maga kisebb­nagyobb posztján. A vezetői magatartás nov­emberi kapcsolatok megvál- mái között egyik legfonto­tozásában is. Nemcsak pár- sabb a szerénység. Ez nem­lelősségérzet, amely a mun- tunk munkája ragadja meg csak abban nyilvánul meg, őket, amelyet a jelenért és hogy nem hangsúlyozza úton­a jövőért fejt ki, hanem a útfélen érdemeit, hanem azt munka stílusa is. Éppen sem engedi, hogy beosztot­ezért nem csoda, hogy ezek tai szajkózzák ezeket. S nem az emberek kemény szóval érezteti, sőt ha munkatár­ítélték el, ha önelégültsé- saival beszélget, el tudja fe­get, elbizakodottságot, vagy ledtetni, hogy ő a vezető. E bürokratizmust tapasztaltak, vezetői erényeknek abból Szenvedélyes felszólalásaik- kell fakadniok, hogy a ve­jait, már olyan magas fo- ból érezni lehetett, hogy ab- zetőnek nem egyszemélyi tű­kön hevíti, hogy tíz- és ban a harmóniában, ami a lajdona a gyár, a szovetke­százezrekre rúg a társadal- párt és a nép között kiala­munkájuk értéke. S \ddge"nek irt­ják az elbizakodottságot, az ka társadalmi jelentőségének felismeréséből, a közösség szolgálatának öröméből fa­kad és tevékeny munkára serkent. A Délrostnál néme­lyeket, mint például a Tyi­tov szocialista brigád tag­mi olyan üzemi problémát ol­danak meg, amellyel gyöke­resen megváltoztatják a rost­November 8-án kezdődik a szovjet filmhét Az országban november 8-án kezdődik a szovjet filmművészetet köszöntő idei eseménysorozat. Három ki­magasló művészi értékű új­donság jelenik meg a mozik vásznán, " közülük az Iván gyermekkora című alkotás Nagydíjat nyert a legutóbbi velencei filmfesztiválon. A filmhét második bemutató­jának műsorán az Elmen­tem a nap után című új­donság szerepel, amely egy csendes, békés hétköznapot elevenít meg úgy, ahogyan azt az első élményeit gyűjtő kisgyerek látja." A harmadik újdonságnak, a Hátha még­is szerelem-nek felsőiskolás fiúk és lányok a főhősei, akik a felnőtté válás idő­szakában, s egy nagyon tisz­ta érzés birtokában szembe­kerülnek az ósdi bizalmat­lansággal és előítéletekkel. GONDOK, BAJOK a Korányirakparton Elkészül-e idejében a rakpart javítása ? Korábban lapunkban hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy az évekkel ezelőtt le­szakadt Korányi rakpart helyreállítási munkálatai, illetve a partfal védelmét biztosító szivárgórendszer építése megkezdődött. A ki­vitelező a Budapesti Közle­kedési Építő Vállalat szegedi főépítésvezetősége. A közel 3 millió forint értékű hely­reállítási munkálatok azon­ban október 23-ika óta meg­szakadtak. Azóta egyetlen ember sem dolgozik a rak­parti munkahelyen, sőt az addig ott dolgozó kompresz­szort is elszállították, állító­lag Makóra. A munka ott áll hegyén-hátán, a Lenin körút és a Tisza-part találkozásá­nál hatalmas kőrengeteget halmoztak fel, amit majd be- vitelező ugyanis ez év július dolgoznak a partfal megerő­sítésére. A munkához azon­ban éppen csak hozzákezd­tek, viszont máris abbahagy­ták. Mi ennek az oka? Kérdésünkkel felkerestük Joó Istvánt, a városi tanács 25-én kapta meg a munkate­rületet, a szükséges tervek­kel együtt S noha a munka megkezdésére és folytatására minden kedvező lehetőség megvolt, a kivitelező mégis akadályközlést jelentett be. tervosztályának főmérnökét, Október 15-én kezdtek csak aki a következőket válaszol­ta: — A Korányi rakpart javí­tási munkálatai valóban megálltak, pedig mind az időjárás, mind a Tisza ala­csony vízállása kedvező le­hetőséget nyújt, hogy a vál­lalkozást a kívánt határidő­re, december 15-re be is fe­jezze a Közlekedési Építő Vállalat szegedi főépítés-ve­zetősége. Aggódunk viszont a munka menete miatt. A ki­Osx a parkokban (Somogymé felvj A Széchenyi téren, a hidegebb idő közeledtére, felszedik az egynyári virágokat, és előkészítik az őszi ültetest. E munka jelentős része az öszi parkgondozásnak és ül­tetésnek, gondoskodás arról, hogy már kora tavasszal ismét viruljanak a tér színes parktükrei munkához, amelyet nyolc nap múlva abbahagytak. — Mindezt — folytatta Joó István főmérnök — jelentet­tük a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium illetékes osztályán, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóságon. Doku­mentáltuk aggodalmunkat az építési naplóba, valamint ko­rábban több levélben is, amelyet a kivitelező vállalat­hoz intéztünk. Felkerestük ezt követően a Közlekedés- és Építési Válla­lat szegedi főépítés-vezetősé­génél Nacsa János építésveze­tőt, és megkérdeztük tőle: miért álltak le a partfal ja­vítási munkálatokkal a kér­déses helyen? — Sajnálatos, de így Van: sem kompresszorral, sem ké­zi fúrással, sem dózerek se­gítségével nem bírtunk meg­birkózni a négy méter mély­ségig szétbontandó partfal szilárdságával — mondotta, majd így folytatta: — Ezer-ezerkétszáz köb­méter a partfalnak az a sza­kasza, amelynek egy részét meg kell mozgatnunk, hogy majd gép segítségével elvé­gezhessük a további munká­latokat, s a szivárgórendszert megépítsük, amely majd mentesíti a partfalat a rak­part felől érkező, a tiszai áradásból leszivárgó víz nyo­másától. Most folynak tár­gyalások a Hídépítő Vállalat­tal, hogy apró töltetekkel, robbantással lazítsuk meg a kívánt részen a partfalat. Ez a robbantás-sorozat sem a környezetet, sem a partfal állóképességét nem veszé­lyezteti. A jövő héten már hozzá is látunk a munkához. Minden anyagunk itt van, s bízunk benne, hogy decem­berre eleget teszünk vállalá­sunknak — mondotta Nacsa János építésvezető. önelégültséget és önteltsé­get, mint a csikorgó hangot a zenében. Sőt, sértőnek ta­lálják, ha úgy nyilatkozik közvetlen vezetőjük, mint ahogy egy szövetkezeti elnök nem is olyan régen. A ktsz­be tömörült emberek kö­zös munkájáról, eredményé­ről, közös vagyonáról így nyilatkozott: "Ez az én mun­kám gyümölcse* Nemhagy­zet, hanem az a közösségé. Tehát ő mint vezető, a kö­zösséget szolgálja. S' jól szol­gálni a közösséget csak sze­rényen és felelősséggel le­het. H elyesen mondjuk: ná­lunk nagy az egyén jelentősége, de csakis a közösségen belül. Az egyén nem szakadhat el a közös­ségtől sem a termelésben, sem a politikai, vagy társa­dalmi életben. Az egyén és a közösség a mindennapi ták szó nélkül a munkások életben egybeolvadnak, s ez azt sem, amikor egy nagy- érdeke az egyénnek is, a kö­üzemi párttitkár a termelő- zösségnek is. Mi sem termé­szövetkezeti munkás-paraszt szetesebb, hogy a vezető sem találkozón így beszélt: -Ma- élvezhet olyan jogokat, ame­guk szántanak, vetnek, arat- lyek alapján eltávolodhat a nak, és gyümölcsöt termel- közösségtől, a tömegektől, nek. én pedig iparcikkeket Emlékezünk még arra, gyártatok, amit maguk is amikor a kommunisták kö­használnak. M' egkülönbözteti a ma­gyar nyelvtan az egyes számot a töb­bes számtól. Az említett két vezető is élt ezzel a meg­különböztetéssel, erősen hang­súlyozva az egyes szám első személyt, az én-1. Nem vitat­juk, hogy az említett szövet­kezet elnökének — aki mun­káját szerető és mun­kájához értő ember — nagy része van abban, hogy mil­liós vagyonnal rendelkeznek az egykori kisiparosok, az eredményeket kovácsoló munkából nem lehet és nem is szabad kihagyni a szövet­kezeti tagokat, a vezetőség többi tagjait. Nem lehet számításon lrivül hagyni a népgazdaság adta anyagi ja­vakat, lehetőségeket, pár­tunk általános politikáját, amely ennek a sikernek megteremtéséhez is hozzá­járult. Természetesen nem kívánjuk, hogy mindezt minden alkalommal felso­rolja. De mivel több helyen elmondta már ezt a vélemé­nyét, nem tekinthetjük hol­rére szűkítettük a mi-t, s ez eltaszított számos köztevé­kenységre mindig kész, be­csületes pártonkívüli t. Természetesen — mint­hogy a párt a munkásosz­tály és az egész dolgozó nép legöntudatosabb, elvileg és politikailag legképzettebb tagjait tömöríti — nincs kommunista, aki ne érezné felelősségét a szocializmus építéséért, a közösség érde­keiért Alapjában helyes el­vet rejt magában a megfo­galmazás — hogy mindenért, ami országunkban történik. De elsősorban mi, kommunisták vagyunk felelősek —, de van ennek kizáró és eltaszító értelme is. Ügy tünteti fel, mintha kizárólag a kommu­nisták lennének a felelősek az ország ügyeinek intézésó­ért és senki más. Követke­zésképp, ha már egyedül a kommunisták a felelősek — a szocializmus is csak nekik épül. N' agy változások men­nek végbe a mai ma­gyar társadalomban/ Szüntelenül erősödik szocia­lista jellege. S ezek a vál­tozások nemcsak az osztá­lyok és rétegek helyzetének. mi nyelvbotlásnak, pontat- szerepének, a birtokviszo­lanságnak az egyes szám el­ső személy, az én oly erőtel­jes hangsúlyozását. Az is érthető, hogy az üze­mi párttitkár esetében éle­nyoknak megváltozását, s a szemléletnek, a gondolkodás­nak és életmódnak idomulá­sát jelentik ehhez. Üj tulaj­donságok alakulnak ki az sen reagáltak a munkások egyes emberben és a társa­az egyes szám első személy dalomban. Űj szokások ho­használatára. Ezt a -csikor- nosodnak meg. szélesedik a gn hangot a zenében- még szocialista közgondolkodás, az is erősítette, hogy mű- Ennek a szocialista közgon­veltető igével toldotta meg dolkodásnak egyik megnyi­az én-t; iparcikket gyár- latkozási formája az is, hogy tatok. A munkásokat, aki- szót emelnek az egyes szám ket más szálak fűznek tár- első személy ellen, ha az a sadalmunkhoz, munkahe- közösség rovására, a fölé akar lyükhöz, mint régen a kapi- emelkedni, talizmushoz, a tőkés gyára- NAGY Fák •

Next

/
Thumbnails
Contents