Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-28 / 278. szám

Csütörtök, 1962. november 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 101 Beépül a foghíj az Arany János utcában flHHni Szeged korszerűsítésének, szépítésének jegyében egymás ntán épülnek be a foghíjak az utcákban. Most az Arany János utcában, a volt tü zelőtelep helyén dolgoznak az építők. Itt két házat emelnek, s ezek jól illeszkednek majd az utca hangulatába. Az egyik házban, amelynek már az emeleti részét is építik, 14 modern lakást alakítanak ki. A másik házban, amely a Lenin körút felőli oldalra „fut ki«, 29 lakás lesz majd. Mindkét épületet jövő nyáron adják át rendeltetésének. Képünkön: alapozzák a 29 lakásos házat. A MAGYAR PARASZTSÁG IGAZI ŰTJA A

mikor a francia szocialisták nantesi kongresszusukon, mintegy hetven évvel ezelőtt a pártban reménykedő kisparasztokat megnyerésük érdekében kistulajdonosi mivoltuk megvédelmezésével ámították, Engels keményen kikelt a megtévesztő nézetek hirdetői ellen. Neim engedte meg, hogy becsapják a parasztokat és követelte, mondják meg nekik az igazat. Ámítás helyett mutassák meg nekik a létbizonytalanságból, a gazdasági és politikai nyomorból a teljes gazdasági, politikai és emberi felemelkedéshez vezető egyetlen járható utat: a szövetkezést. A munkásosztálynak éppen az a feladata — hangoztatta —, hogy a parasztságot testvéri szóval és segítséggel elvezesse felTesfvérpártok delegációinak elutazása Budapestről Kedden elutazott Budapestről az MSZMP nyolcadik kongresszusán részt vett lengyel pártküldöttség: S. Gudmundsson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Mohamed Farhat, a Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, R. harsén, a Norvég Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Harry Hagberg, a Svéd Kommunista Párt Politikai Bizottságának és titkárságának tagja, Satomi Hakamada. a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnöksége tagja, a Központi Bizottság titkára, V. Demir, Törökország Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, valamint a Libanoni Kommunista Párt küldötte. Faud Nósszár Jordánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Félix Dixon, a Panamai Népi Párt Központi Bizottságának tagja, Daud Novouzi, se. Iráni Tudeh Párt Központi Bizottságának tagja, S. I. Mustapha, a Szudáni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Mi kosz Parcalidisz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottság tagja. „Megőrizzük a szocialista tábor egységét!" Szegedi pártaktivisták találkozója testvérpártok küldötteivel A VIII. pártkongresszuson részt vett bolgár, dán és algériai kommunista küldöttek tegnap délután szegedi pártaktivisták gyűlésén vettek részt az Ifjúsági Ház nagytermében. A gyűlés résztvevői forró tapsokkal köszöntötték a vendégeket, akiket Perjési László elvtárs mutatott be a megjelenteknek, majd átadta a szót Bojan Bolgaranov elvtársnak, a kongresszusunkon részt vett bolgár pártdelegáció vezetőjének, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának. — Annak ellenére, hogy különböző nyelveken beszélünk, mégis ugyanazt mondjuk — hangoztatta beszéde elején Bolgaranov elvtárs. — A bolgár nép ugyanazt mondja, amit a magyar nép és konkréten is bizonyította, hogy a szocialista világrendszer egységes céljai elérésében mennyire közösek a két nép törekvései. Szólt a Bolgár Kommunista Párt nemrég lezajlott VIII. kongresszusáról, amely történelmi jelentőségű volt Bulgária fejlődésében. A megjelent pártaktivisták igen nagy figyelemmel hallgatták a csaknem kétórás beszéd minden részletét, amelyből világos kép alakult ki a bolgár nép felszabadulás óta elért nagyszerű eredményeiről és húszéves tervének megkapó távlatairól. Feltörő tapsokban is kifejeződött az egyetértés a beszédnek azoknál a részeinél, amelyekben a szocialista tábor ideológiai egységének fontosságát arrafelé törekszik a bolgár hangsúlyozta ncp is kommunista pártja elvtárs. Bolgaranov vezetésével, amerre a magyar nép dicsőséges pártja irányításával Ezért értjük meg itt mi és népeink ks olyan jól egymást. Igen nagyhatású beszéde Hatezer munkás — a munka biztonságáért A munkásvédelmi őrségekről tanácskozott az SZMT Kedden délelőtt ülést tartott Szegeden a Szakszervezetek Csongrád Megyei Taa mozgalmat. Lebecsülik az őrség tagjainak javaslatait, ée nem minden esetben tesznácsának elnöksége. Ülésén nek intézkedéseket a feltárt megtárgyalta az Élelmiszer- hiányosságok megszüntotéiparj Dolgozók Szakszerve- sére. zete Csongrád megyei bízott- A Szegeti Kenderfanóságának jelentését a társa- gyárban a gazdasági és műszaki vezetők a mozgalom irányítását, segítését a szakszervezeti bizottságokra bízták. A naplókat csak esetenként ellenőrzik. Az Üjszegedi Kender-, Lenszövő Vállalatnál megállapítható, hogy a vezetők a munkavédelmet szükséges rossznak tartják. Nem a balesetek csökkentésén, hanem ártatlanságuk igazolásán fáradoznak, s elhanyagolják a legfontosabbat, a megelőző tevékenységet, és esetenként a felelősségre vonást is. Elmondhatni, hogy a szakmai szakszervezetek még mindig nem foglalkoznak kellő felelősséggel a munkásvédelmi őrség mozgalom és az üzemi társadalmi munkásvédelmi hálózat szervezésével, segítésével és ellenőrzésével. Szakszervezeteinknek nagyobb segítséget kell nyújtaniok a munkásvédelmi őrség mozgalom tevékenységéhez. A munkásvédelmi őrségek erősítésére az SZMT elnöksége több határozatot hozott. dalombiztosítási tanácsok tevékenységéről. Ezután a munkásvédelem helyzetével, a munkásvédelmi őrség mozgalom tapasztalataival foglalkozott. Megállapította az elnökség, hogy Csongrád megyében az ipari és mezőgazdasági üzemekben közel hatezer ember foglalkozik szakszervezeti társadalmi munkásvédelmi tevékenységgel. Az őrségek tagjai hatékonyan működnek. Több helyen munkásvédelmi hónapokat szerveztek. Szegeden a szalámigyárban, a konzervgyárban és a kenderfonógyárban a télre való felkészüléshez is sok javaslatot adtak az üzemek társadalmi aktívái. Az SZMT elnöksége megállapította, hogy ma még sok akadály fékezi a munkásvédelmi őrségek eredményes tevékenységét. A gazdasági és műszaki vezetők egy része kizárólag szakszervezett feladatnak tekinti — Rendkívül nagy jelentősége van egységünk megőrzésének és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megőrizzük a szocialista tábor egységét — mondotta. — Keményen kell fogniok dolgozóinknak egymás kezét az imperializmus elleni harcban. Éppen ezért is nagy örömmel vettünk részt a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán. Mind a Központi Bizottság beszámolója, mind a Csongrád megyei küldöttek felszólalásai, a többi felszólalásokkal együtt azt bizonyították számunkra, hogy szorosan egymás mellett haladunk. Szavait is ezekkel a gondolatokkal zárta: — Az elkövetkező időkben tovább kell erősítenünk egységünket, a bolgár és a magyar nép egységét, minden nép összeforrottságát, amely harcol a szocializmus, a kommunizmus építéséért. Minél világosabban látunk, annál határozottabban fogjuk meg egymás kezét és annál határozottabban lépünk előbbre és előbbre a kommunizmus felé vezető úton. Kongresszusaink határozatainak megvalósítása a legjobb lépés annak érdekében, hogy közelebb jussunk a kommunizmushoz és megmentsük a világot egy rettenetes nukleáris háború tőL Ib Nőrlund, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, majd Khithman Hasszen, Algéria Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja szólalt fel és tolmácsolta rövid beszédben pártja, népe üdvözletét, forró rokonszenvét a magyar nép szocialista építőmunkája iránt. A felszólalók mindegyikét meleg rokonszenvtüntetésben részesítették a pártaktivisták, Perjési László elvtárs zárszava után több nyelven, de közös érzésekkel hangzott fel a megjelentek ajkáról a munkáshimnusz, az Internacionálé. Előkészületek a téli gépjavításra Negyvenezer traktort javítanak meg Javában folynak már a munkagépeket hozzák rendtéli gépjavítások előkészüle- be, amelyekre a kora tavaszi tei. Az idén a gépjavító ál- munkáknál szükség lehet, lomásokon és a gépállomá- Természetesen gondoskodnak sok szerelőműhelyeiben megfelelő tartalékról is. csaknem 40 000 saját és ter- „ . ... melőszövetkezeti tulajdonban , A ^titulevő traktort, és az ezekhez í^ __ ?akí°.ríI, szükséges különböző munkagépeket javítanak ki. A főmérnökök december l-ig mérik fel a tennivalókat és készítik el a nagy munka ütemtervét. munkagépek rendbe hozására különös gondot fordítanak. Azokon a helyeken, ahol a részegységes javítást megszervezték, a gépállomási traktorokkal egyidőben, másutt sorrendben a saját géMint a Földművelésügyi pek előtt javítják meg a terMinisztérium gépesítési fő- melőszövetkezeti traktoroigazgatóságán elmondották, kat és munkagépeket. Azelaz elmúlt évektől eltérően, múlt években több helyen nem ragaszkodnak ahhoz, nehezítette a munkát, és nöhogy készen legyenek feb- velte az önköltséget, hogy a ruár végéig minden erő- és gépállomások maguk akarmunkagép javításával. A ták elvégezni a motorok szoros határidő helyett in- nagyjavítását is. Az idén ezt kább az alaposabb, gondo- a feladatot fokozott mértéksabb munkára helyezik a ben az e célra kijelölt főjahangsúlyt. Február végéig vító üzemekben oldják meg. .csak azokat a traktorokat és (M.TQ emelkedésének erre az egyetlen lehetséges útjára. Annak előtte, annak utána és ma is sokan voltak és vannak, akik „jól felfogott* politikai meggondolásokból, vagy puszta tévhitből csűrik-csavárják a parasztsággal kapcsolatos igazságot, és a marxista—leninistáknak nem egy antimarxista nézettel kellett és kell megküzdeniök. Egyedül a kommunista pártok ismerték fel a parasztság igazi útját, és soha nem is tagadják a parasztság előtt velük kapcsolatos céljaikat. A munkásosztály nagy osztályos társa, a dolgozó parasztság mindenkor nagyra becsülte ezt a nyíltságot, elvi tisztaságot, politikai becsületességet. Pártunk is híven tartotta magát ezekhez az elvekhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése nemcsak gazdasági és politikai, hanem nagy ideológiai győzelem is minden marxizmussal szembeálló nézet felett. „A mezőgazdaság szocialista átszervezése a kispolgári ideológia veresége is — állapítják meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei —. a paraszti tömegek szemében hitelét vesztette az örök egyéni kisvállalkozó eszménye. A kispolgári ideológia elvesztette legfőbb hazai társadalmi-gazdasági alapját: a szocialista tudatosság győz a kispolgári ösztönösség felett H

ogyan állhatna ma már valaki is a kikacagás ódiuma nélkül politikai szószékre, hogy történetesen a kisparaszti „kertmagyarország* gondolatát hirdesse, amikor szónoki emelvénye előtt az ország szántóterületének több mint 95 százalékát kitevő szocialista szektor terül el, és több mint egymillió szövetkezetbe tömörült parasztcsaládnak kellene szólnia olyasmiről, amit azok már maguk mögött hagytak. „Kistulajdonosi lélek*, „kisparaszti lel Idalkat*, „magyar sajátosság* — ma még ismert, de holnap már annyira idegen fogalmak, hogy törniük kell majd a fejüket a magyarázaton azoknak, akiknek gyermeke felteszi a kérdést: „Édesapám, azok az emberek hogyan képzelhették ilyennek a falusi embert?* Ugyanezek a tények zúzták szét azokat a jobboldali revizionista nézeteket is, amelyek, hogy úgy mondjuk, korainak találták a mezőgazdaság átszervezését, és ha hallgatunk rájuk, annak találták volna ítéletnapig is. Valójában legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint a parasztság igazi érdekeivel törődjenek. A parasztság számukra csak politikai jelszó. Valós céljuk: megakadályozni a munkásosztály és a parasztság egymásra találását. A

parasztság már a hat évvel ezelőtti tragikus őszön is arcul csapta a jobboldalról hízelkedőket, amikor egyetlen pillanatra sem tántorodott el a munkáshatalom mellől. Most ismét elengedte a füle mellett a hazug szavakat és a nadrágszíjparcellák helyett a száz és ezerholdakat; a ló- és ökörfogat helyett a traktor vontatta gépjárműveket; a petróleum helyett a villanyt; a maradiság helyett a haladást választotta. Alaposan rácáfolt a falun végbement átalakulás azokra a szektás, dogmatikus, álbaloldali nézetekre is, amelyeknek hirdetői másképpen nem is tudták elképzelni a falu átalakítását, mint erőszakkal. Az az agyrém gyötörte őket, hogy a paraszt csak akkor lép a szövetkezetbe, ha már a gatyát is lehúzták róla. Az átszervezés nagyszerű évei alatt dörzsölhették szemüket, hogy jól látnak-e, amikor a jómódú középparasztok tömegesen léptek be a szövetkezetbe. Miért ne léptek volna be a jómódú gazdák a szövetkezetbe, amikor a még bobb módot csak ott találhatják meg? Tolna egyik községében még a szervetok is meglepődtek az egyik belépő gazdasága láttán, mert abban már minden gépesítve volt, éppen csak a kaput nem nyitogatta villanymotorral. És azok, akik falansztert akartak építeni? Akik valamiféle „ökonomikus* teóriát összetákolva úgy képzelték el, hogy a munkásosztálynak előbb fel kell építenie a szövetkezeteket, mindenfajta gazdasági épülettel, mindféle géppel, s ha kész lesz, akkor a parasztság lába elé terített szőnyegen majd egyszerűen besétál ezekbe a csodagazdaságokba? A becsületes munkához szokott parasztság lealázása, megsértése volt ez az elmélet, mert ha végiggondoljuk, nem kevesebbet mondtak képviselőik, mint azt, hogy a parasztság képtelen lesz a szövetkezeteket felépíteni. Egy szavuk sem lehetett e nézetek hirdetőinek, amikor voltak parasztcár, akik úgy léptek a szövetkezetbe, hogy hónuk alatt vitték a jövendő nagyüzemi gazdaság megszervezésének dédelgetett tervét: „Amiről csak ábrándozhattak, mint egyéni gazdálkodók, azt majd megvalósíthatják, mint a sok ezer holdas gazdaság tulajdonosai.* Ezeket a nézeteket zúzta szét a termelőszövetkezetek vagyonának, azon belül a saját erőből történő beruházásoknak évről évre való növekedése. Csupán Győr megyében a szövetkezetek vagyona 1959-től 1961-ig több mint egymilliárd forinttal növekedett, azon belül — például 1961-ben — a kötelező 10 százalékos saját erőből történő beruházás helyett 14,5 százalékot ruháztak be. Az országos átlag még ennél is jobb: 16,4 százalékot ruháztak be saját erőből. Mi ez, ha nem a parasztság tenni akarásának kétségtelen bizonyítéka? O

ktalanság volna azt állítani. hogy a sokféle antimarxista nézet már a múlté. Szó sincs róla. Megsemmisítő vereséget szenvedtek ugyan, mert egy szemlélet, mint feltevés is, csak addig létezhet, amíg a gyakorlat rá nem cáfol. Ezután már nem állhatja még a vitát sem. Így jártak a parasztság útjával kapcsolatos különféle nézetek is, kezdve a népies parasztideológiától, a jobboldali revizionista nézeteken keresztül a jószándékú ökonomista tévhitekig. Ám nem múlhattak el nyomtalanul, mert hirdetőik egyike-másika nehezen adja fel a hadállását. A parasztok gondolkodására is hatottak többé kevésbé, a fejekben pedig a téveszmék lassan halványulnak el, majd vesznek a teljes feledésbe. A hátrelvő feladatok közül éppen ezért egyik legfontosabb teendőnk az, hogy a szocializmus ne csak a jól szervezett, jól felszerelt szocialista nagyüzemi gazdaságok formájában épüljön fel, hanem a fejekben és a lelkekben is. Mondanunk se kell, hogy ez a feladat nem könnyű, de nem is nehéz. A gondolkodásban még fellelhető maradiságnak ugyanis már nincs támasza, ezek a nézetek már mankónélküli bicegők, mert nincs mögöttük kisparcella és a politikailag megosztott parasztság. Amint erősödnek a közös gazdaságok, úgy tisztulnak majd tovább a fejek is. K

örforgás ez, amely végül is a szocializmus teljes anyagi és ideológiai győzelmével jár falun is. És ez a győzelem hét évtized távolából Engelst igazolja és vele együtt korunk forradalmi marxistáit* akik soha nem engedték becsapni a parasztokat —hitték és magyarázták, hogy egyedül a szövetkezés vezeti ki a parasztságot az anyagi jólét, létbiztonság, az emberi felemelkedés széles útjára, KATONA ISTVÁN