Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1962. november 25. B. FENÁKEL JUDIT M. MUMLÁT Alsótusnádra csak a divat érkezett el gyorsan. De az aztán szárnyakon. Az éllatorvosné röpítette le Pestről minden hónapban korall- és krémszínű Skoda kocsiján ő hozta, a pedagógusok utánozták. A Váci utca készítményeit persze a helyi varrónő szelídítette a tanári fizetés színvonalára, de így is igazán jól mutattak. Ezekben a hetekben a mohair élte virágkorét. Az összeállítást először két kar- kai visszaélve, a dolgozók és Levélkék csúsztak az asztaázott kutya szőrére emlékez- társnő csodálta meg az idő- az egész nép... Ion, idegesen firkáltak a cetető kötött kabátot Vinczel- sebb generációból, ök ér- Villan a szemek Váltott ruzák. Igen, ma történni fog lér Mária vezette be atestület- keztek elsőnek a nevelési pillantása. Erika súg Máriá- valami. A páraterhes levegő ben, pontosan március 19-én, értekezletre. Egyikük kelém nak, idősebb kartársak le- mindenkire ránehezedett, háromnegyed nyolc előtt két kézimunkára összpontosított hajtott fejjel, mereven néz- Esőtlen, száraz idők voltak, perccel. Vinczellér Mária szemüvegét lecsúsztatta az nek. de ma végre esni fog. Még ugyanis érdekes nő hírében orra hegyére. A másik üte- — Igenis, kartársak, a párt az idősebb kartársak is vészt állott, megengedhette maga- mesén csóválta a fejét., Mi-., eléggé nem helyeselhető poli- szimatoltak. Valaki szólni nak, hogy elsőnek utánozza vei nem jutott pénzük új tikája, mint azt Szepesi elv- fog. Nem tudni kicsoda, az állatorvosnét. A hozzá ruhára, kritikus szemmel társunk a hallgatóság felé nem tudni mit mond majd, való szoknya nagy kockás, nézték a divatot Természe- mondotta. de a kritika gátat szakítva durva szövésű szövetből ké- ,„„_ n(m, Vinr«.i Majd:., , hömpölyög az igazgató felé. szült. A kabát állott liba- ,eseB Bem szouas. vinczei _ ^ ken 8ÚjUnij és Mert ha egy elkezdi ... hl_ ürülék-, a szoknya bordó és lér Mária ezenkívül festette is fogunk sújtani azokra a szen csak kezdeni kell. Az vezetőkre, akik meg nem igazgató nyugodtan ült. engedhető módon ... Szunnyadó tigris. Két keze SZATÍRA sárga színű volt. A merész a szempilláját. Bevonulás Az öreglányok megint egy- gyok optimista, de moet... szerre érkeztek. Ciliké kö- majd meglátjátok, vér volt, csupa tűz és iz- — Nekem is az az érzégalom. A felindultság fol- sem. > — A dolgozó tömegek aka- az asztalon, arcán figyelrata el fogja söpörni az ar- mes hallgatás. "Az osztályra érdemtelen embereket és főnöki munka újabban súlynem fogunk visszariadni a pont; része pedagógustevékritika fegyverétől, sőt az kenységünknek.- Vonásain a illetékes szervek, mint Sze- népszerű vezető nyugodt leltokban lángolt az arcán, es Mindhárman fiatalok vol- pesi elvtársunktól értesül- kilsmerete. sehogysem akart összeolvad- tak és még nem törtek be tem. adminisztratív eszközök Csak a felesége félt egy ni a pudercsíkokkal. egészen. Így tartották szár alkalmazásával is meg fog- kicsit. Nagyon megszokta a — Mit szóltál hozzá? — mon őket. Erika mindössze ják szabadítani társadalmun- férje tekintélyét. összesen szaladt Máriához. A karját • a második évét töltötte. A ru- kat.,. r három iskolaigazgató van szorongatta és sikítóan ne- hája majdnem nyolc centivel Továbbá; Alsótusnádon. Ha meggonvetett. — Nagyszerű volt, rövidebb, mint a bennszülött — A mi feladatunk to- doljuk... Cilikét nézegette ugye? Jobban élveztem, Bod Sándornéé. A szoknyát vábbra is a nevelés. De eb- gyanakodva. — Nincs tanú mint egy színházi előadást. maga varrta színes flanellta- ben az esetben sokkal szé- rá — nyugtatta magát. —• A nagy műveltségű Sigral 'ítaróból. Szerencsére ismerte lesebb körű nevelésről van Senki se hallotta. Nincs taEdithez nem illett ilyen ko- a szalaghorgolást és egy szó. A népétől elrugaszko- nú rá. De Ciliké feltűnően molytalan viselkedés. De nagyszerű mintát hozott Sza- dott, osztályától elszakadt... sokat izgett-mozgott ma délazért ő is kifejezte élisme- bonénak Orosházáról. Váratlan huszárvágás volt. előtt. És akkor is micsoda rését. — Pcenpás előadó — De most Szabóné is csak A szavak ugyan a régiek, de jelenetet rendezett. Napokig jegyezte meg higgadtan, fe- mímelte a horgolást. Hatal- az ostor szíja szokatlanul bőgött a tanáriban. Az önhér szarvasbőrkesztyüjét hu- „^ alsótestével szilárdan más irányban csapkodott. uralom mindig gyenge oldazogatva. Sigrai Edit jobb megülte a tanári széket, ami Alsótusnád pedagógus tár- la volt az urának. Tóth Ericsaládból származott. A há- semmlben sem különbözött sadalmának jelenlevő szám- ka gúnyos mosolygása is zabon! előtt nem tanított nyil- ^gy^n^g támlájú 3zékek- bah, valamint súlyban sem varta. Mit akarhat ez a tácsvános Iskolában, gazdag bir- lölj csak éppen egy laticel jelentéktelen része nem tu- kó? Tudott a dologról, pertokos családnál nevelőnőskö- volt rajta fakó virágos hu- dott hova lenni a meglepe- sze, hogy tudott. De hiszen dött. zatban. Az egyetlen luxus, téstől. A bevezető végül is azok a nők mind elkerültek Bod Sándorné lépett a te- amit megengedett magának — csak bátran, drága kar- innen. Mar csak ő van itt rembe, az állatorvosné uno- a hatodik gyerek óta. társak! Bíráljunk bátran! közülünk, meg Vinczellér kanővére. Rokonára csak __ Mint egy kotlós kun. felkiáltással véget ért, Mária. Magukat hoznák széannyiból hasonlított, hogy cogta Zalaváriné. — Nézzé- Szerencsére Sigrai Edit- gyenbe. Irigyelte férje nyuegy-két éves késéssel sza- ^ egy katiós. a férje, nek az osztályfőnöki munká- galmát. — Milyen kemény, kasztott azokat a ruhákat Bod sándorné egyetlen társa ról tartott hosszú, de igen milyen határozott — olvadviselte, amiket a doktorné ^ egyetemi diplomában magas szintű előadása alatt tak el benne a kis félelmek, mér m^áratott a faluban. lló p,UantéaokkBi csiti- összeszedhették magukat. - Igazi férik. Szakasztott azokat! De. en- totta. - Kérlek Icuka. nél sokkal fontosabb, hogy középiskolai diplomája volt. Két oldalt őszült a haja, de Másodmagával a testüleíWA itln^R^^^^i^"^ A kijelölt hozzászóló percent, s az éles fénytől két Matematikát tanított — _ hogy a jegyzőkönyv is jól- idősebb kartársnő ijedten hőahogy bizonyos fensőbbség- jonatMit nőseit laeztei peexes lakjon _ befejezte mondó- költ hátra. Aztán megjelent gel mondta. Nem számtant, ^Xillirlrvdie Icától bár Bodné arcán az 82 elökelfi mint Szabóné aki csak kép- ^WÜUri^Ue Icátol. bár _ akkor kedveg kar. idegesség, amivel előre jezót végzett. Csomagból való Víncaallér Márta feljebb ne- ^ akinek yolna mé lezte. nekem semmi kÖ2Öm keresztbecsíkos pulóvert vi- «*tj- Vidókisaéptlü-flty hozzAtennivalója ... az egészhez. selt, zilált őszes haját ügyet- málta két hegyes pillantás Mozdulatlan csendben 01 Szabóné ölében pihentette len kontyba fésülte Azonnal . . iaazcatóék Alsótusnád pedagógustársa- a horgolást Kiázott, csomós cigarettara gyújtott. A fáWs fítban alorvos álmának számban és súly- Keze a fekete köpeny gombm5U fitto cSS-Üt elsl Smv&ra Sti ban egyaránt jelentős cso- jalt babrálta. Apró feje, rnolta öt is VINKe. JÓD NVLLALLÓJ. CSEND ^ i1edt portja. Mondhatnám merev amely teljesen elveszett a IZ SSt ^^ " matais í MkSubSi AS -lYf^lT -o-mentállstest csúcsában Bodné megengedett mag*- Vinczellér: Végén csatiari az ostor nak egy elnéző mosolyt. Kis túlzással Cilikém, kis túlzással. Mert például a pesti operaház vendégszereplését nem cseréltem vol— Nézd a sarkát! — Csámpás. — Mint mindig. És Zalaváriné: — Nem csodálom a direkna el vele. De ettől függet- tort. ezt a csendet vésztjóslónak most még inkább besüppedt is. a toka kettős zacskójába. KiAz igazgatón* gyomra meg- csit megszívta az orrát, de ez remegett. Tudja, hogy az ide- sem enyhített a végsőkig fegességtől nemsokára csukla- szült némaságon, ni kezd. de nem mert a Csak Sigrai Editről nem kancsóért nyúlni. Legszíve- hómlott le a méltóság, ö, az lenül Igen érdekes tájékoz- - Pedig hogy erőlködik, "bben belebújt volna a hal- értekezlet előadója csupán a tató volt. mondhatnám }e- Orosházára ment a haját szí- ványlila műbőrmappába, tárgykörbe vágó beszamolólentős tájékoztató. Esemény, neZtetni. hogy precízen fejezzem ki — Kísértetiesen fekete, magam. — De rúzs az nincs. Az Ez a divat legújabb _ Egy szem sem. száma is csak ürügy volt — Fő a természetesség. Vinczellér Móriénak, hogy _ -Amit a természet adott, amit Csehszlovákiából ho- jávai már megtette a mázott a férje. Egy karkötő hal- gáéf. Ső.t, azt is igazolta, hogy kan belehullt a fiókba, majd mindenféle hátsó gondolat elrejtőzött két tanmenet kö- nélkül jött el a mai konfezött. renciára, mint annak megbíEbben a pillanatban Bod zott résztvevője, akit erre az felette összebújhasson Zala- Kedvesem- — utánozta Erika S;indorné gyufája hangosan akcióra hivatalosan felkérvárinéval és Tóth Erikával. az igazgatón* negédes hang— Végre valaki meg merte mondani — súgta Zalavári- _ vén tyúk. né. • ® _ Megjátssza a húszévest. — Nem hittem volna, hogy Figyeled az -ékszereit-? Ilyen bátran... Feltette az összes csin— Hát ilyet nem hallott gilingit. még Alsótusnád! De azt hl- — Hátha igy nagyobb a szem, Orosháza sem. Az biz- hatás, tos. Aztán -Ciliké: _ Kíváncsi vaavok lesz-e — ^gy ül 3 "Bűién, mint , ~ AiY*?CSl lesí e valami trónon. Pedig ha tudioiytatasa ná. Még Szabóné is pusmo— Forrong az egész tes- gott _ igazgató bácsink vatület. inhogy megöregedett tegnap — Gyerekek, én nem va- óta. tek. Fehér szarvasbőrkesztyűje disztingvált eleganciával feküdt előtte. Az asztal végén valaki nyilt őszinteséggel beleköhintett a tenyerébe. Aki nem süket, hallhatta, hogy ez nem afféle alattomos, szónoklást megelőző köhintés volt, bujkáló indulatok előhírnöke. A köhögés férfi torokban támadt, és nyugodtan, szélesen tört elő bariton hangszínt kapva a száj öblében. Zalavári Jenő bizonyára megfázott az éjszaka. Csak ennyit jelentett. Vinczellér Mária és Tóth Erika hallgatásában gúnyos mosolyok, kacsintások vibráltak. -Mi szólhatnánk, mert mi aztán tudjuk. Persze, ha érdemes lenne. De ezeknek itt? Csupa szolgalelkű, csupa falusi senki. Segíteni se érdemes rajtuk. Majd bent a városban. Orosházán, vagy Párizsban, pláne Pesten. Ott majd igen, ha bekerülünk. Mária tempósan nyitotta a táskáját, zsebkendőt vett elő, kölnisüveeének szájához nyomta. Ráért. És ekkor minden szem Ciliké kezén találkozott. Kis párnás kéz vo't. szolidan lakkozott körmökkel és arany pecsétgyűrűvel a középsőujján. A tenyér puha dombjai jó ebédek, délutáni alvások, sikítós nevetések emlékét őrizték. Aoolt. kissé molett középosztálybeli kéz vo't, békés kéz. A halványkék erek nem ütötték át a bőr sápadt színét, hogy ezzel előkelő származásuk Igazolják. De nem szégyenkeztek rajta repedések sem. a körmök felső holdjai nem töredeztek le az alantas munkában. Nyugdíj előtt álló köztisztviselőknek és vidéki tanítónőknek van ilyen kezük. Kéz, amely nem szokott ökölbeszortiláshoz, zárak, vagy akaratok feszítéséhez. Most is. amint a szürke szvetter tövében felemelkedett — az ujjak félig behajlítva, laza tartásban — hervadt virág fejére emlékeztetett. Annál elszántabb volt Ciliké airca. A puderesíkok fehéren világítottak a már-már lilás foltok pihenőjében, szeme nedves fényben úszott. Most! Az igazgatóné fájdalmasan felcsuklott. És Ciliké beszélni kezdett. Mindenki tudta, hogy rettenetes dolgokat fog mondani. Huszonhárom éve tanít Tusnádon, és ebből tízenkettőt Szilágyi igazgató zsarnokoskodása alatt töltött el. Nyílt titok volt. hogy Szilágyi a múlt szombaton libának nevezte, és már kétszer megakadályozta, hogy jutalmat kapjon. Tizenkét év alatt egyetlen óráját látogatta meg, de a minősítés még mindig őrizte: hogy az eszmei, politikai nevelési cél elsikkadt a "bö- és "i- betűk összekapcsolását célzó gyakorló óráján. — Tűrhetetlen — mondta Ciliké és az idősebb kartársak összeborzadtak. — Tűrhetetlen — Ismételte magasba kunkorított fosztóképzővel. Az igazgató szőke szemöldöke homloka közepére gyűrődött, kezében megmozdult a műmárvány hamutartó. A többiek fiókjaikba bújtak. De Ciliké nem hagyta magát. — Meg kell végre mondanom, hogy bóírónyos dolog, amit... amit a takarítónő csinál — fejezte be a mondatot hősies elszánással. — Mert nézzük csak meg, miből áll a munkája? Délután felsöpri a termeket és a folyosót. De csak felsöpri. Feltörölni már nem szokta. Sőt A gyerekek könyöke csupa por, amikor az első óra után sorakoznak. Azonkívül nézték már a kartársak például a képkereteket? Igen, a képkereteket. Szürkék a portól. A tanári asztalról már nem ls beszélek. Az Igazgatóné végre betöltötte magának a pohár vizet. Alsótusnál pedagógustársadalmának számban, valamint súlyban egyaránt jelentős tömegei kiemelkedtek a fiókból. A csalódott, de megkönnyebbült. sóhajtás fölkavarta a levegőt. Vinczellér Mária — aki egyéniség volt — gúnyos mosolyt biggyesztett az arcára. És megcsördült a bírálat karikásostora. Bod Sándorné, Szabóné, Zalavári Jenő. majd egy idősebb kartársnő egymás kezébe adták a rettenetes csapású fegyvert. — Mit poros? Egyenesen szennyes a tanári asztal. — Na és a kréta! Hát kinek a kötelessége a krétáról gondoskodni? Talán a nevelő szaladgáljon utána, vagy egyenesen az igazgató? — Ne is beszéljünk a függönyökről! Mert azok már elképesztően szutykosak. — De kartársak, a lépcső! Hogy tanul tisztaságot az a tanuló, aki nap mint nap ilyen lépcsőkön kír —* Vagy az udvar képe esetleg vigasztalóbb?, Szó sincs róla. Az udvaron úgy száll a por, mintha repülőgépről szórnák. Mondták, zúgták, moraj lották a takarítónő vétkeit. Hogy ez, meg az, nyál fröcskölt az asztalra, tenyerek dobbantak, megfürödtek és megnyugodtak a lelkek a veszekedés fürdőjében. Az igazgató .felizzott. — Köszönöm knrtársak — mondta zárszavában megindultan. — Csak anpyit mondhatok, köszönöm. Igen, ez az a kemény, kérlelhetetlen bírálat, amelynek segítségével kijavíthatjuk a hibákat. Köszönöm. A templom kiérdemesült harangja megkondult. A takarítónő leereszkedett az ablakpárkányról, egy csomóba gyűjtötte az újságpapírt, majd a tetejébe ült és spárgafülű szatyorjából egykedvű nyugalommal falatozni kezdett. Főtt tojást ebédelt uborkával és fehér kenyérrel. Az órtekezlel Az igazgató ruganyos lép- most került sor Alsótusnádon, tekkel Járt, és jóvágású fér- egyéb halaszthatatlan tennifinak tartotta magát. Ko- valók miatt) hidegen hagyták paszodó fej, szökés hajko- a testületet. De a belpolitikér szorúval, szúrós tekintetű nál feszengeni kezdtek. Anszemek, kemény kézfogás. nál ls inkább, mert nemso— Ebben az esetben — K^n, váratlan dolog történt. mondta határozottan, és az értekezlet megkezdődött — Igen érdekes kül- és Yában belpolitikai körülmények kö- 1 zött tartjuk meg negyedévi nevelési értekezletünket. Az igen érdekes külpoliti Szepesi elvtársunk tegnapi nagyhatású beszámolóKrékogás, cédula megy Cilikétől Zalavárinéhoz. — Csak helyeselhető elvi kai események (még Gagarin szilárdsággal, ós kérlelhatet és Tyitov űrrepülése is, ame- len szigorral beszélt azokról lyeknek méltatására csak a vezetőkről, akik batalmukGERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK ItidUfétttt (39) Az ötödik hónap vége felé járt, de csak az juttatta eszébe terhességét hogy ruhát toldásra szorultak. A többi aszszony próbálta kímélni, bete-belekaptak a sorába, lopkodták előle a munkát nem győzött méltatlankodni. Most is, hogy csak egy percre egyenesedett föl, kopasztott szárakat látott maga előtt. Vidám nehezteléssel förmedt Antira: — őket is te biztattad föl! Ide a kast, aztán mars a dolgodra! A legény szeretettel megbámulta, mintha az ő gyermekét hordozta volna az asszony, s amint észrevette Klári zavarát, elszégyellte magát és kamaszos hebehurgyasággal kapta vállára a teli kosarat. Amióta tudta, hogy anyaságra vár az öreg Kincses lánya, megváltoztak Iránta az érzései. Nyugalompusztítő szerelme leeslllapult, a vonzalom testvéries jósággá változott benne, úgy tartotta számon Klárit, ahogy a legféltettebb rokonokat szokás. Mostanában gyakran átrándult a harmadik faluba, s itthon tudta már mindenki, hogy ml változtatta számára ünneppé a hétköznapi estéket is, noha egyetlen szót sem ejtett á riágy mehetnék okáról. Végre nyugodt napokat élt, nem csikorgott a munka, szépen passzolt a szó és a tett, mintha sok-sok esztendő óta közösen dolgoztak : volna az emberek. Csak arra a tavaszi levélre nem akart válasz érkezni. Már attól tartott, talán ki is nevették a pártközpontban, hogy ilyen koszos kis üggyel untatja a vezető elvtársakat, amikor azok az egész nép közös gondjaiért felelősek. Sokszor elképzelte, mennyi főfájással járhat egy egész országot igazgatni — még neki sem volt könnyű, pedig ötszáz lélek, sem élt a faluban. Mostanában mégis gyakran elfogta a türelmetlenség, tudta, hogy Daninak a felesége mellett lenne a helve, munka is akadna neki rogyásig. Cipelte a kosarat, közben elérzékenyülten gondolt Klárira, hogy milyen keményen tartja magát, zokszót senki se hall tőle, fürge és gondtalan, mint a lányok. • Kiért a tengeri szárak sűrűjéből, akkor látta, hogy az úton sötétzöld, bogárhátú autó közeledik, hűtőjén az ökörnyál fehér foszlányaival, amely olyan volt. mint a szétszaggatott menyasszonyi fátyol. Ismerte már jól a járási bizottság apró Skoda gépkocsiját. A deszkával magasított szekérre dobta válláról a kosarat, aztán sétálva indult az autó felé. Meglepetésére nem az instruktor, hanem maga az első titkár kászálódott elő. Szekeres borús képpel üdvözölte, sajnálkozva a szemébe fürkészett, majd bosszúsan kérdezte: — Mit tett, maga szerencsétlen! Antinak elernyedt az álla, nyaka megnyúlt, tétován pislogott. Ha rpeg ls Lepődött, önkéntelenül háborogni kezdett benne a rosszallás, megint molesztálni akarják, holott ilyen nyugalom és összefogás még soha nem volt a faluban, amióta az eszét tudja. — Dolgoztam — mondta türtőztetett daccal. — Tudtommal nincs itt semmi baj, (Folytatjuk.)