Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1902. noranfts A r Folytatódik pártunk VIII. kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 3. oldalról.) megerősítjük az egységünket. A kínai kommunisták to­vábbra is minden tőlük tel­hetőt megtesznek, hogy meg­védelmezzék és megerősítsék a szocialista tábort, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom nagy egységét. Mint a továbbiakban mon­dotta, a kínai nép a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce­Tur>g elvtárs vezette Közpon­ti Bizottság irányításával az eltelt tizenhárom év alatt hatalmas eredményeket ért el a szocialista építésben. Az utóbbi években átmeneti ne­hézségekbe ütköztünk, de a szorgalmas és bátor kínai nép kiállta a próbát. Két év óta gazdasági helyzetünk év­ről évre javul. »A nemzetközi ügyekben hazánk következetes külpoli­tikájának általános irányvo­nala a következő: a proletár­internacionalizmus elvének megfelelően továbbfejleszteni » baráti, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési kapcsola­tokat a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal: az öt elv alapján törekedni a békés egymás mellett élés­rje más társadalmi rendszer­ben élő országokkal, szembe­szállni az imperializmus ag­réssziós és háborús politiká­jával; támogatni az elnyo­mott népek és elnyomott nemzetek forradalmi harcát áz imperializmus és a kolo­nializmus ellen. A kínai küldött végül Edward Ochab: kifefejezte meggyőződését, hogy a kínai és a ma­gyar nép között meleg barátság fejlődött ki, amely a közös eszmék, a közös cé­lok, a marxizmus—leniniz­mus és a proletárinternacio­nalizmus alapján tovább szi­lárdul és fejlődik, majd fel­olvasta a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságán nak üdvözlő üzenetét. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága a Kínai Kommunista Párt min­den tagja és az egész kínai nép nevében forró és testvé­ri üdvözletét küldi a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának és a kong­resszuson keresztül a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak és a magyar népnek. A továbbiakban méltatta azokat a hatalmas sikereket, amelyeket Magyarország fel­szabadulása óta a dicsőséges forradalmi hagyománnyal rendelkező magyar nép, a magyar munkásosztály és an­nak pártja vezetésével ért el a szocialista forradalomban és a szocialista építésben. Az 1956. évi ellenforradalom le­verése óta a magyar nép a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével tovább ha­lad a szocializmus útján és új sikerekeit ért el. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának üze­nete végezetül élteti a kí­nai és a magyar nép meg­bonthatatlan barátságát, a szocialista tábor és a nem­zetközi munkásmozgalom nagyszerű egységét, a mar­xizmus—leninizmust! Bencsik István: A vezetés helyes gyakorlatáról Bencsik István, a Debre­ceni Agrártudományi Főis­kola rektora volt a követke­ző felszólaló. Rámutatott an­nak jelentőségére, hogy a párt bátran támaszkodik a tömegekre. A népfrontmoz­galomban — mondotta — teljes mélységében és szé­lességében látható ennek a politikának nagyszerű sod­rása. A továbbiakban a párt ve­zető szerepéről szólt, hang­súlyozta, hogy a vezetés el­sősorban a mozgósítást je­lenti. Nem állíthatjuk még, hogy a párt vezetésének ez az ér­telmezése és helyes gyakor­lata olyan általánossá lett, amelyet minden kommunista alkalmaz. Arról is hallhat­tunk már ezen a kongresz­szuson, hogy ez a politika még a világ munkásmozgal­mában sem általános, egyes pártokban más elvek, régi elvek alapján cselekszenek, mint például az Albán Mun­kapártban. Ezután harminc perces szü­net következett, majd Cser­venka Ferencnének, a Pest megyei pártbizottság titká­rának elnökletével folytató­dott a tanácskozási Uj tartalom a hagyományos barátságban - Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára köszöntötte ez­után a pártkongresszust. Be­számolt azokról a nagy vál­tozásokról. amelyeket a szo­cialista átalakítás hozott a lengyel nép életének minden területén, és kialakították Lenfwelonszág társadalmi rendjének új arculatát. A lengyel felszólaló utalt ezután a hagyományos ma­gyar—lengyel barátságra, és megállapította, hogy l a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársa­ság szocialista fejlődése új * tartalommal tölti meg né­peink hagyományos barát­ságát, és ez országaink testvéri együttműködésének legfőbb forrása és tartós alapja. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának legutóbbi kongresszusa történelmi je­Fock Jenő: lentőségű a szocializmus je­lene és jövője szempontjá­ból — hangoztatta a továb­biakban. — Gazdagította a marxizmus—leninizmus el­méletét, hozzájárult a nem­zetközi munkásmozgalom fej­lődéséhez. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának eszmei hatalmas fegyverré váltak a személyi kultusz marad­ványainak felszámolásáért folytatott harcban, meg­könnyítik a káros dogma­tikus és revizionista irány­zatok leküzdését. A Lengyei Egyesült Mun­káspárt és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt határozot­tan állást foglal a kommu­nista- és munkáspártok egy­ségének. valamint a szocia­lista államok közösségének megerősödése mellett. Sike­reink feltétele és biztosítéka a békéért és haladásért foly­tatott harcban a nemzetközi kommunista mozgalomnak a 81 párt nyilatkozata szelle­mében fogant szolidaritása. Határozottan elítéljük az Enver Hodzsa cs a hozzá hasonló kalandorok kísér­leteit, amelyek a világ kommunista mozgalma egységének aláásására irá­nyulnak. Egyes szavakat ragadnak ki a marxizmusból és annak tartalmát elferdítve, hazug "érveiket* lényegében a marxizmus ellenségeinek fegyvertárából veszik. Edward Ochab ezután az­zal a háborús veszéllyel fog­lalkozott, amely legutóbb az amerikai imperializmus Ku­ba elleni agressziója miatt fenyegette a világot, majd átnyújtotta a kongresszusnak a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának ajándékát, a Varsót jelké­pező szirén-szobrot. Ezután Fock Jenő, a Poli­tikai Bizottság tagja szólalt fel. A ssoeiaUzmus teljes győzelme elérhető közelségbe került Rámutatott Fock Jenő elv­társ, hogy ötéves tervünk első két évének végrehajtá­sa során elért eredményeink bizonyítják: hogy helyesen alkalmaztuk és megfelelően hasznosítjuk a VII. kong­resszus útmutatását. Hazánk általános fejlődé­sét tekintve, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek befejezésével, és az el­ért sikerek megszilárdításá­val befejeztük a szocializ­. mus alapjainak lerakáását. Nagyszerű győzelme ez pár­tunknak. szocializmust épí­tő népünknek. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése jelentő­ségét és hatását tekintve a munkásosztály hatalmának kivívása és megvédése óta elért legnagyobb sikerünk. Munkásosztályunk és dol­gozó parasztságunk nagy­szerű összefogásának, a párt politikája következetes vég­rehajtásának eredménye, hogy az átszervezés idősza­kában — ha szerény mér­tékben is — növekedett a mezőgazda­sági termelés. Ehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a nép­gazdaság erőforrásainak egy részét erre a célra átcsopor­tosítsuk. Ezután az öntözés, a mű­trágya- és a növényvédő­szer-termelés fejlesztéséről szólott, majd így folytatta: Gazdasági helyzetünk szi­lárd, fejlődésünk ütemében lépést tartunk a baráti szo­cialista országokkal. Gyor­sabban és kedvezőbb ará­nyok mellett bővül terme­lésünk, mint a kapitalista világ sok, nálunk fejlettebb országáé. Az ország gazdasági fej­lődését összefoglalóan a nemzeti jövedelem alakulása mutatja. Az egy lakosra jutó nem­zeti jövedelem a múlt év­ben 5,5 százalékkal nőtt. A növekedés ebben az év­ben hozzávetőleg ug.vaneny­nyi lesz. A növekvő ném­zeti jövedelem tette lehető­vé, hogy erőteljesen fej­lesszük hazánk védelmi ké­pességét, emeljük a lakosság fogyasztását és a felhalmo­zást is. A lakosság közvet­len és közvetett fogyasztá­sának növekedését mutatja a magasabb belkereskedelmi forgalom, a kibővült egész­ségügyi és szociális ellátott­ság, a kuturális szükségle­tek jobb kielégítése. Az ország kedvezően fej­lődő gazdasági helyzete le­hetővé teszi, hogy pontosan eleget tegyünk esedékes nemzetközi fizetési kötele­zettségeinknek: Fock Jenő ezután megálla­pította, hogy népgazdasá­gunk fejlődése az ötéves terv első két évében, a fő irányo­kat tekintve, összhangban volt a terv céljaival. Az ipar termelése 1961—1962-ben a tervezettnél gyorsabban, Csongrád megyei küldöttek Reseterics Sándorné, Siklós » több mint 20 százalékkal nőtt. Az ötéves terv céljaival összhangban változik az ipar szerkezete. A nehézipar ter­melésének növekedési üteme meghaladta a könnyűiparét. A nehéziparon belül nagyobb ütemben (két év alatt több mint 46 százalékkal) nő a vegyipar termelése. A gép­ipari termelés növekedése meghaladja a 25 százalékot A könnyűipar, a tervek­nek megfelelően, 1962-ben csaknem 15 százalékkal termelt többet, mint 1960­ban. A gyártmányok minősége ja­vul, műszaki színvonala a korszerűségnek jobban meg­felel. Az élelmiszeripar ter­melése is lényegében az öt­éves terv szerint alakul. A termékek összetétele az érté­kesebb, jobb minőségű, kul­turáltabb kidolgozású áruk felé tolódott el. Az ötéves terv első két évében jelentős beruházásokat haj­tottunk végre. Ezek értéke az eredetileg elő­irányzottnál 1961-ben 5 szá­zalékkal, 1962-ben előrelát­hatólag 2—3 százalékkal, a két évben együttesen mint­egy két és fél milliárd fo­rinttal lesz több. A beruhá­zások koncentrációja és az építkezések kivitelezésének időtartama valamennyit ja­vult, az előrehaladás azon­ban még nem kielégítő. A két kongresszus közti időben üzembe helyezett 92 fontosabb ipari beru­- házasból 64 épült vidéken. A beruházások értékét ala­pul véve 89 százalék jutott a vidékre és mintegy 11 szá­zalék Budapestre. Beruhá­zási tervünk rekonstrukciós jellege azonban nagymérték­ben meghatározta előrehala­dásunk ütemét a vidéki ipar­telepítésben. Ennek követ­kezménye, hogy az iparban foglalkoztatottak száma Bu­dapesten 50 ezer fővel (9 szá­zalékkal), vidéken pedig 100 ezer fővel (csaknem 14 száza­lékkal) nőtt. Nem vagyunk megeléged­ve a vidék iparosításának ütemével. Még vezető beosztású embe­rek között is sokan vannak olyanok, akik igaznak vélt gazdaságossági indokokra hi­vatkozva. gátolják a vidék iparosítását. Nincs igazuk a vidéki ipa­rosítás ellenzőinek. A szocializmus építése során politikai és gazdasági köve­telmény a vidék iparosítása. Ehhez segítséget jelent az is, hogy az ország iparilag legel­maradottabb és fűtőanyagok­ban legszegényebb részén, az Alföldön az utóbbi években jelentős mennyi­ségű földgázt tártak fel. Ez nyersanyagként szolgál­hat fejlettebb vegyipari üze­mek termeléséhez, és fűtő­anyagként is felhasználható. Az ötéves terv első két évében az életszínvonal nö­vekedési üteme a kedvezőt­len mezőgazdasági termés­eredmények következtében kisebb volt, mint az előző években. Valamelyest ki­sebb volt az évi tervekben számításba vettnél is. Mégis a kongresszusi tanácskozás szünetében. Balról jobbra: Jáno6, dr. Papp Sándor, Németh Károly és Szőnyi Ferenc a dolgozók millióinak véle­ményét fejezzük ki, amikor azt mondjuk; szebb, tartalmasabb, gaz­dagabb és boldogabb lett népünk élete az elmúlt években is. Magabiztosan állíthatjuk ezt, mert együtt élünk a dolgozó néppel, ismerjük gondját, ba­ját, örömét. Kedvezően hatott az élet­körülményekre, szebbé, nyu­godtabbá tette az emberek életét, hogy az üzlethálózat bővítésével, az élelmiszerek és az iparcikkek választéká­nak növelésével, a folyama­tos áruellátás biztosításával, a belkereskedelem megfe­lelőbben gondoskodott a lakosság sokrétű szükség­leteinek teljesebb kielégí­téséről. A felszólaló ezután a tanu­lási lehetőségek növekedé­séről, az egészségügyi ellátás javulásáról és a lakásépítési terv túlteljesítéséről szólott, majd így folytatta. — A népgazdaság fejlődé­sével a külkereskedelmi áru­forgalom is lépést tart. A legnagyobb forgalmat válto­zatlanul a baráti országok­kal bonyolítjuk. Számottevő­en növekednek kereskedelmi kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég felszabadult, gazdaságilag még gyengén fejlett országokkal. A köl­csönös előnyök alapján a fejlett kapitalista országok­kal is növekszik forgalmunk. Fejlődik közlekedésünk is és sikeresen helytáll a ter­melés és az életszínvonal nö­vekedésével együtt járó na­gyobb teher- és személyszál­lítási feladatok megoldásá­ban. Második ötéves tervünk végrehajtása során munkánk rehdkívül fontos részét képezi: a népgazda­ság szerkezetének átalakí­tása. A két kongresszus között to­vábbi eredményeket sikerült elérni. A nem lebecsülendő ered­mények ellenére sem lehe­tünk elégedettek a híradás­technika és műszeripar fej­lődésével, valamint a gyárt­mányszerkezet átalakításá­ban elért eredményekkel. Meg kell gyorsítani a gyárt­mánystruktúra átalakítását, hogy az a műszaki haladás­nak, a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a piac követelményeinek megfelel­jen. Ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk — mondotta a to­vábbiakban —, neim elég a fokozottabb felvilágosító munka. Szükséges utasítása­inkat, rendelkezéseinket, va­lamint a végrehajtás ellen­őrzését megszigorítanunk, de önmagában ez sem je­lenthet megoldást. Javítani kell az anyagi ösz­tönzést is, hogy az ne gá­tolja, ellenkezőleg, segítse a fejlődés gyorsítását. Jelenleg, a különféle elő­zetes huzavonák leküzdése után is, egyes iparágakban három-négy évig tart, míg egy új termék sorozatgyár­tásra kerül. Ez egyebek kö­zött azzal is jár, hogy ami a tervezés időpontjában mű­szakilag haladónak számí­tott, mire a piacra kerül, már elmaradottá válik. Nem kétséges, hogy mű­szaki értelmiségünk alkotó kedvének és lendületének to­vábbi fokozásával meg lehet gyorsítani termékeink mű­szaki színvonalának emelé­sét. Iparunk, sőt az egész nép­gazdaság további fejlődésé­nek legfontosabb kérdése — meggyőződésem szerint — az adottságainknak és ugyanakkor a nemzetközi együttműködés szempont­jából is legjobban megfe­lelő gyártmányösszetétel kialakítása. Ezt a szocialista országok­kal az eddiginél is szorosabb együttműködésben lehet gyorsan és hatékonyan meg­valósítani. Minden ország­nak előnyt jelent, ha a he­lyes profilmegosztás útján berendezkedhet a korszerű technológiával, magas mű­szaki színvonalú termékekr nagy szériákban előállítha­tó gazdaságos gyártására. Sajnos, ebben a vonatkozás­ban nem használjuk ki a ké­zenfekvő lehetőségeket. Ma­kacs, szűk látókörű ragaszko­dás tapasztalható minden régóta gyártott termékhez. Ennek következtében, más KGST-országokkal együtt mi is gyártjuk a világon előállí­tott ipari termékféleségek 60—80 százalékát. Fock elvtárs ezután a 20 éves távlati terv kidolgozá­sáról szólott. A 20 éves terv megvalósí­tásával a fogyasztási javak oly bőségét kívánjuk el­érni, hogy népünk egy fő­re jutó fogyasztása túl­szárnyalja a fejlett kapita­lista országokét. A számítások szerint ez ak­kor lehetséges, ha a terme­lés továbbra is a jelenlegi­hez hasonló ütemben nő. Ez a fejlődési ütem lényegesen felülmúlja a tőkésországokét és lépést tart a szocialista or­szágokkal. A munka termelékenysé­gének emelésében az eddigi­nél nagyobb ütemet kell el­érnünk. Ez biztosítható, ha a termelés minden ágában alkalmazzuk a legfejlettebb technikát, korunk tudomá­nyos vívmányait, és adottsá­gainkat jobban használjuk ki. Továbbiakban Fock elv­társ rámutatott: 1957—1959 között a termelés növekedé­sének mintegy fele szárma­zott a termelékenység emel­kedéséből. Célként tűztük ki a kétharmad-egyharmados arány elérését. Az ötéves terv eddigi időszakában ezt el­értük és bizonyos, hogy a terv egész időszakát tekintve — az arány még jobb lesz. A harmadik ötéves tervben to­vább kell haladnunk és el kell érnünk, hogy a ter­melés növekedésének mint­egy háromnegyed részét a termelékenység emelkedé­se biztosítsa, miközben csökken a munkaidő. A 20 éves terv második fe­lében az ipari termelés egész növekedését a termelékeny-

Next

/
Thumbnails
Contents