Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

Vasárnap. 19(12. október 14. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 Jótutwr MOZAIK TAPASZTALATCSERE (Színhely: talponálló. Szereplői, mind kiderül: gyakorló férjek, amint éppen talpon állnak és egyelőre még csak 26 fokos szögben kilengenek). Első férj: Hiába, édes pajtás, az asszony elől nincs menekvés. Második fér): (fölénnyel) Már akinek ... Első férj: Gondolod, édes pajtás? Dugtam én már kályhába, szőnyeg alá, kiskomám, duplám szemüvegtokba, dugtam tükör mögé. Megtalálta! Második férj: AháI Szóval megtalálta! Első férj: Az ám. Mert amúgy szorgos asszony. Odalett a jó kis dohány, amit véres verejtékkel elrejtettem előle. Mert hát, nemde, egyetértünk, édes pajtás, hogy egy magunkfajta serdülő férjnek mégiscsak kell némi tartalék a különleges világnapokra. Második férj: Kályha rossz, szőnyeg rossz, szemüvegtök elavult. Tükör? Ahova legtöbbet néz? A technika századában csak az újításoknak van létjogosultságuk. Első fér): (könnyeit törli) Nincs menekvés, édes pajtás... Mondd meg nekem, most mondd meg, hogy hová dug. jam azt az egyetlen, édes, aranyos kis százast? Második fér): Hát most tanulj, kis pajtás. A zsébibe! Az 0 saját zsebibe. Ősszel tavaszi ruhába. Téten shortba. Nyáron télikabátba. Mert olyan asszony még nem született, aki saját magánál keresett volna pénzt... (újabb két deci) Tokaji György > - m -M A- v Az óvatos török A kém ODDŰD DOGOD nnnnn Kovács9 vagy Lengyel? Tizenhét év után Ljnzentivánon találta meg az édesanyját az'Ifjú Gárda egyik növendéke A ílú, Kovács István tizennyolcadik éves, Augusztus 15 óta van Szegeden, az Ifjú Gárda Ifjúsági városban. A íaddl gyermekvédő Otthonból került Ide. Ott Végezte el a nyolc általánost. Amikor eljött, még csak azt tudta, szakmát tanulni jön: asztalos lesz. Hogy édesanyát, szülői otthont ls talál, arra álmában se gondolt. S most mit mond? A család melegéért — Haza akarok menni az édesanyámhoz — így kezdődik a kérdésre adott válasz. S ez a mondat mindegyre visszatér Kovács István szavaiban. Megtudta, hogy van édesanyja, van két lánytestvére, van egy másik, egy igazi otthona. S megismeri talán majd az igazi szülői szeretetet ii, a család melegét, ha hazakerül. Egyelőre az Ifjú Gárda asztalosmőhelyében dolgozik több társával Móra József, a szőregi asztalosmester szakértő Irányítása alatt. A hét két napján pedig oktatásra megy a Móra Ferenc iparítanuló-otthonba. Lassan megtanulja már a szakma első fogásait, megtanul bánni a gyaluval meg az etiywel. Csöndes, kevés szavú fiú. Még nem oldódott föl egészen az új környezetben. S talán a nagy élmény, édesanyjának a megtalálása ls megbolygatta a lelkivilágát. — Haza akarok menni anyámhoz — mondja ismét befejezésül. Tizenhét év után Az anya, Lengyel Mária tavasz óta lakik Ujszentívánon. Addig Szőregen élt két kislányával, Máriával és Zsuzsával. Áprilisban költöztek át, s akkor átlépett a szőregi Aranykalász Tsz-ből is az újszentlvánl ÜJ Életbe. Azonkívül bedolgozóként gyékényt fon a tápéi Háziipari Szövetkezet számára. —- Móra József, a szomszédunk volt Szőregen — meséli a fiú megtalálásának történetét — s ő fedezte föl most a fiú adataiból, hogy ő az én fiam. Két hete búcsú volt Üjszcntlvánon Akkor jött el ide a fiam először. Akkor találkoztunk újra, tizenhét év után. Vissza akarom kapni a fiamat. Minden vasárnap bemegyünk hozzá az intézetbe, vettem már neki ruhát ls, cipőt is. Pénzt is viszek neki mindig, hogy legyen egy kis költőpénze. Amikor féléves korában intézetbe adtam, beteg is volt, meg rá ls voltam kényszerülve. Az ínség miatt. Aztán kerestem, de nem találtam. Elvesztettem a nyomát. Jött egyszer papír Gyuláról, hogy ott van. De amikor érte mentem, már elkerült onnan. Az első találkozás után Lengyel Mária fölkereste a járási gyámhatóságot. Ott megítélték neki a kérését. Megállapították a fiú személyazonosságát, és azt, hogy jogosult anyja nevének viselésére a képzelt apa neve helyett. Így lett Kovács Istvánból Lengyel István. Illetve így lesz bizonyára. Mert még nem az. A Csongrád Megyei Gyermekvédő Otthon igazgatója, Szénási László ugyanis föllebbezéssel kiván élni a gyámhatóság határozatával szemben. S egyelőre még az a határozat sem emelkedett Jogerőre. Milyen érvek alapján ellenzi Szénási László a gyermek állami gondozásból való kivételét? A gyámhatóság aggodalmai — Kérem — mondja —, a gyermek tizenhét éves elmúlt. Túlkorosként végezte el a nyolc osztályt. Ha most kiveszik az intézetből, ahol nyugodtan elvégezheti az asztalos szakmát, s biztos kenyérrel, szakmunkás képesítéssel bocsátanak majd útjára, vajon slkerül-e elhelyezkednie valamilyen szakmában. Ipari tanulónak már föl nem vehetik túlkorossága miatt. S nem valószínű, hogy a katonai szolgálatig már megszerezhetne valamilyen szakmát. Ez az egyik okunk arra, hogy ellenezzük a fiú kibocsátását. De meg kell mondjam azt ls, hogy Lengyel Mária tízenhét év alatt mostanáig egyetlen egyszer sem járt nálam, hogy a gyereke után érdeklődjék. Csak most, hogy már keresőképes a fiú, most jött el... Bennem vegyes érzéseket ébreszt ez a most, hirtelen föltámadt anyai ragaszkodás. Talán Szénási Lászlónakis igaza van. Legalább ls ami a fiú jövőjére vonatkozó érvelését illeti. S az anyának, Lengyel Máriának is érdemes gondolkodnia azon, hogy ne maradjon-e a fia a szakma megszerzéséig mégis az intézet növendéke. Hiszen így ls találkozhatnak, láthatja a fiút. beszélhet vele, s az is az anyjával. Ebben őket senki meg nem akadályozhatja. S nem is akarja megakadályozni. Törköly Péter, az ifjúsági város Igazgatója is örült, amikor megtudta, hogy Kovács Pista megtalálta az édesanyját. Döntsenek ők! Az anya most állást és szakmát keres a fiának. Mert ő haza akarja vinni Pistát mindenáron. S az is haza szeretne menni. Bár őt erről, a gyámhatóság határozata ellen föllebbeznl szándékozó Szénási László igazgató még nem kérdezte meg. Az ügy nincs lezárva. A íöllebbezés még el sem készült, s nem jogerős még a gyámhatóság határozata sem. Talán az anya meg a fiú ls, gondolkodik még a dolgon. De ha ők ketten mégis úgy döntenek, hogy Pista hazamenjen, az elhatározás valóra váltása elé ne gördítsen akadályt a hivatalnoki fontoskodás. Papp Lajos Kép Szöveg nélkül DIL HATTYASSY Dezső professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Eog- ée Szájbeteg Klinikájának Igazgatója a szerkesztőség felkérésére a közelmúltban a DélMagyarországban cikket Irta fogromlás problémájáról. Abból — helyszűke miatt — több minden kimaradt. így a kisgyermekek fogromlósának kérdése ls. Az alábbiakban most erről a fontos kérdésről mond el néhány figyelemre méltó észrevételt, tanácsot hosszú évek tapasztalatából és jórészt saját kutatómunkájára támaszkodva. Emlékeim, ha vissza-viszszajárnak, gyakran idéződnek fel kisgyerekek, akiket szüleik hoztak el, vagy talán nagynénik, nagymamák azzal az ismételt panasszal, hogy a kisgyermekeknek nagyon rosszak a fogai, és nem akar enni. Máskor meg feldúlt szülőket látok a múltból megjelenni, akik. egy síró-rívó, bömbölő kisgyermeket hurcolnak, mint borjút a vágóhídra (szinte csak a kötél hiányzik a nyakéról), hogy megmutassák! fájós fogát, mely miatt a kisgyerek sem, de a környezete sem alszik már talán napok óta. Ilyenkor az is előfordul, hogy az ilyen kisgyermekkel szemben legközelebbi édes hozzátartozói is szinte ellenséges magatartást mutatnak, hiszen a napi munka és fáradság után még éjszakai pihenőjük sincsen. Nemegyszer az történik, hogy felveszik éjszaka, ha sír (persze a mama, vagy ha van, a nagyobbik nővér), esetleg valami aszpirint próbálnak megetetni vele. pálinkás kenyeret már csak a nagyobbak kapnak és egyébként ls szerencsére kezd kimenni a divatból, de nemegyszer előfordult a pofoFogfájós gyermekek Hóbortos ötlet Ezerháromszáz éves csók Ritka, értékes leletre, egy páros sírra bukkantak a Csongrád megyei Felgyő község határában végzett ásatások során a szentesi éa a budapesti régészek. Ezerkétszáz-ezerháromszáz esztendős. avarkor! temető feltárása közben került sió a páros sír. Benne egy ifjú pár csontváza fekszik egymás mellett, bizalmas közelségben. Ajkuk, fogazatuk — amely szinte teljesen ép — összeér, mintha még most is csókolóznának, ölelkeznének. Régészek megállapítása szerint az avarkori Rómeó és Júlia legfeljebb 18—20 éves lehetett, s feltehetően valamilyen tragédia folytán kerültek nagyon fiatalon a közös sírba. A ném mindennapos régészeti leletet — mint érdekes látványosságot — eredeti formában a csongrádi múzeumban helyezik el. nokkal való családi gyógykezelés. Ilyen -előkészítés* után hozzák el hozzánk — vagy máshoz — az apróságot; a 3—4 éves kisgyereket Mit eszik a gyerek? Ha már most egy kicsit beszélgetni kezdek a családtagokkal (ez könnyebben megy persze azokkal, akik nem a -családi dráma* után hozzák és vonszolják be a többnyire bömbölő kicsit, Ilyenkor megkérdezem, hogyan is él, mit is szokott enni a gyerek. Többnyire valami meglepetéses csodálkozás ül ki a felnőtt arcára, hogy miért kérdem én ezt, mikor a gyereknek nem a gyomra, hanem a foga rossz, vagy fáj. Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy saját fogainkat is valami olyan különálló szervünknek tekintsük, amihez énünknek vajmi kevés köze van, tudatunktól különálló, majdnem olyasmi, mintha -műfogsorunk* volna. Ez mindaddig úgy van, amíg valamely fogunk nem kezd el fájni. Az. hogy a fog olyan nagyon tud fájni és igazából egy olyan kis és látszólagosan Jelentéktelen kis részünkből indul ki, bizonyos aránytalanság érzését kelti: a fogfájós ember, ha sajnáljuk is, de egy kicsit komikus is. Ez persze addig igaz, míg nem saját személyünkről van szó, mert akkor teljes egészében átérezzük a fogfájás lényegét. Hogy ezen kis kitérés után visszakanyarodjunk oda, ahonnan kiindultunk, csak érdeklődöm, hogyan és mit eszik a gyerek, milyenek a szokásai. Ilyenkor némi faggatás után csak kibökik többnyire a kedves szülők vagy nagymamák, hogy bizony a gyerek nem jól eszik, Válogatós, nem szereti a tejet, de a cukrot igen. És ez nemegyszer orvos gyerekével is előfordul. Ügy van, mint a régi közmondás tartja: suszternak lyukas a cipője. Tehát nem nagyon tehetünk különbséget különböző családok gyermekei között, legfeljebb az látszik, hogy az egyébként jobb módban élő egy- és kétgyermekes családoknál gyakrabban fordul elő a gyermekeknél a nagyobb fokú fogromlás. Táplálkozás és fogromlás Már igen régen ráterelődött a figyelem arra a valószínűsíthető jelenségre, hogy a táplálkozás és a fogromlás között határozott összefüggés van. Azért fogalmazom ezt a tényt kissé óvatosan, mert a természettudományos jelenségek vizsgálatánál szabály az, hogy valamely jelenséget csak akkor tekintsük valónak, ha az azonos, vagy Igen hasonló feltételek között újra és újra nagy bizonyossággal megismételhető. A szóban forgó esetben viszont a gyermekek táplálkozásának és fogai romlásának kérdésében az azonos feltételek biztosítása a sokrétű társadalomban igen nehéz dolog. Zárt csoportok viselkedését tudjuk vizsgálni, mlnt például már a múltkori cikkemben említett és igen érdekesen és jól bemutatkozott szegedi fiűotthonban neveltek csoportját, vagy árvaházakban egységes szempontok szerint nevelődő gyermekek csoportjait stb. Igen, de itt megint azt szokták némelyek felhozni ellenérvként, hogy a táplálkozási tényezőkön kívül egyéb tényezők is szerepelnek. (Véleményem szerint ezek az ellenérvek inkább akadékoskodások, mint pozitív értékek.) Másik út ezen kérdés szigorúan egzakt vizsgálatához az állatkísérlet, mely ellen viszont azt szokták felhozni, hogy állatokról és nem emberekről van szó, tehát az eredményeket nem lehet egyszerűen az emberre átvinni. Ha viszont valaki veszi magának a fáradságot, és átdolgozza magát -fokról fokra a rendelkezésre álló, évtizedek óta összegyűlt hazai, valamint nemzetközi szakirodalomban közölt emberi és kísérleti adatokon, akkor rájön arra, hogy a fogromlást illetően gyakorlatilag bizonyos jól áttekinthető és elég egyszerű tételek bontakoznak ki. Célszerű szokások A kisgyermek életében Igen fontos, hogy a fogai jók legyenek Két, két és fél éves korában a gyermeknek összes tejfogai megvannak. Ezeket kell jókarban megtartanunk. Erre a legbiztosabb mód az, ha sok tejet, túrót, gyümölcsöt kap, de kevesebb tésztát, kenyeret és csak ritkán édességet. Civilizált életformák között lényeges, hogy már az egészen kis gyermek minél előbb megtanulja fogainak tisztítását, a fogkefével megtanuljon bánni, ami könnyű, ha ezt szüleitől látja, hiszen a kisgyerek szeret utánozni. Ugyancsak fontos, hogy célszerű szokasokat tanuljon meg. Ilyen például, hogy szeresse a gyümölcsöt és általában a nyers növényi táplálékot. Lehetőleg gyümölcscsel kellene kezdeni és végezni a napot. Napközben — rendetlen, szabálytalan időközökben — ne kapjon, legfeljebb egyszer-egyszer kivételesen cukrot, miegymást. Ne adjunk a kisgyereknek napközben kiflit, hogy azt majszolgassa, mert ha ez szokássá válik, a fogromlást igen nagy mértékben előmozdítja. Esti fogmosás után semmit sem szabad enni, legfeljebb savanyú, nyers gyümölcsöt. A felnőttek felelősek Nem szabad elfelejteni, sőt mindenkinek ezt nagyon is jól meg kellene jegyezni, hogy a gyermekek legnagyobb részénél a tejfogak romlásáért nem valami belső. a gyermek szervezetében rejlő ok a felelős, hanem a célszerűtlen táplálkozás és táplálkozási szokások, amiért kizárólag a felnőttek a felelősek. A felnőttek többsége nem tudja a biológiai törvényt, hogy szervezetünknek mi a Jó és mi a rossz, mert civilizációnk sok előnye mellett ezt elfelejtették. De a törvény a biológiában kérlelhetetlen, és annak nem tudása nem mentesít a következmények alól, miként ezt éppen a fogromlással nagyon szépen lehet példázni. Tennivalónk csak az lehet, hogy a biológiai törvényt újra megtanuljuk, és aszerint éljünk, Akkor kevesebb lesz a fogromlás is, a síró kisgyerek ls, és nyugodtabb, boldogabb éjszakáink és nappalaink lesznek.