Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

Csütörtök. 1962. október 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Túllépni a megszokott kereteken fl kongresszusi irányelvek terméHeny vitája a Tanítóképző Intézetben D közügyek és a lakosság A Szegedi Tanítóképző In­tézet tanárainak, tanulóinak mindennapi vitatémájává váltak az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei. Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy az intézet oktató-nevelő munkájában, az emberek egymás közötti viszonyában nyilvánul meg az irányelvek egész szelleme. Az intézet pártszervezete tanévkezdő taggyűlésének is ez volt a fő témája, pontosabban az, hogy az irányelvekből mi vonatkozik máris az intézet­ben folyó munkára. Megbecsülés és kötelesség Többen hangsúlyozták az irányelvekből a pedagógu­sok iránti megbecsülést, még többen elemezték azt a té­telt, amely a kommunista pedagógusképzésre vonatko­zik. S itt azt a szerepet hangsúlyozták, amelyet va­lamennyien betöltenek a ta­nítóképzésben. Részletekbe menő okfejtésekkel nagya­rázták a világnézeti nevelés előtérbe állítását, s az ön­álló gondolkodásra nevelés módszertani ismereteit. A következő vitafórum a nevelői értekezlet volt, ame­lyen még konkrétabban al­kalmazták az irányelveknek azokat a tételeit, amelyek oktatásügyünkben summáz­zák az eddigi eredményeket és távlatokat mutatnak a jö­vőbe. S a fiatal, alig három­esztendős múltra visszate­kintő intézet tantestülete számot vetett eddigi mun­kájáról: vajon jól felkészí­tették-e hivatásukra a most kikerült tanítókat? A szak­gyakorlatokon tapasztaltak szerint: igen. A hallgatók nagy többsége szilárd világ­nézeti alapokon indult a pályára. Legtöbbjük tevéke­nyen részt vett a falu, köz­ség, vagy tanyavilág min­dennapi életében. Főleg a kulturális munkából vették ki részüket. Az ifjúság, a fiatalság szórakozásának, művelődésének irányítását vállalták magukra. B tudományos munka is megelónkül Az így megteremtett köl­csönös bizalom nem egy ta­nítójelölte' serkentett arra, hogy ugyanabban a község­ben, vagy tanyaközpontban legyen pedagógus, ahol gya­korló-tanítását végezte. Az irányelvek tükrében a taní­tóképző eddigi munkája eredményes — állapította meg a tantestület. Elmaradt azonban az intézet a tudo­mányos munka intenzívebb gyakorlásában. Az oktatói és nevelői munka színvonalá­nak emelését pedig a leg­fontosabb teendők közé so­rolják az irányelvek. Igaz viszont, hogy jelen esetben a tanítóképző néhány éves gyakorlata, a kezdeti lépés még nem adott lehetőséget a tartalmasabb tudományos munkálkodásra. S egyáltalán mi is a tanítóképző sajátos­ságainak megfelelő tudomá­nyos munka? — vetődött fel a kérdés. Az irányelvek máris adtak indítékot a munka megkez­désére, sőt eredmények szü­letésére is. Szilágyi László intézeti tanár például a po­litikai gazdaságtanból dol­gozott ki témát «A termelő­erők funkciója és tartalmi köre meghatározásának prob­lémái* címmel. Dr. Szörényi József az olvasás és fogal­mazás tanításáról, a tanulók fogalmi rendszere alakulá­sának fejlődéséről írt dol­gozatot. Egyszerre megnőtt az érdeklődés a különböző, nagyon aktuális témák ki­dolgozására és közzé tételé­re. Az intézet módszertani folyóiratába például most már azok is írnak, akik ed­dig szerénységbői tartották magukat távol. Jövftbe mulató javaslatok Túllépni a megszokott ke­reteken, teljes odaadással részt venni a közös munká­ban — ez jellemzi a tanító­képző intézet egész nevelő­testületét. A küldöttválasztó taggyűléssel — amelyre szá­mos pártonkívülit is meg­hívtak — nem zárult le az irányelvek vitája. Követték ezt azok a megbeszélések, amelyeknek eredménye lesz majd a tanítóképzés végle­ges tartalmi és formai je­gyeinek összegezése, éspedig a kongresszusi irányelvek­ben foglalt tételek alapján. E viták közben született pél­dául meg egy módosító ja­vaslat a Szegedi Tanítókép­ző Intézetben. Nevezetesen az, hogy a munkásosztály szövetségi politikája című tematika ne csak a prole­tárdiktatúra időszakát tár­gyalja, hanem ölelje fel a munkásosztály szövetségi po­litikáját a szocializmus idő­szakában is. Ilyen és ehhez hasonló javaslatok, kiegészí­tések, avagy a tanszékek munkájának gyakorlatibbá tétele mint sürgető feladat közvetlen az irányelvekből következik ebben az intézet­ben is. Ilyen és ehhez hason­ló javaslatok, kiegészítések, avagy a tanszékek munká­jának gyakorlatibbá tétele mint sürgető feladat közvet­len az irányelvekből követ­kezik ebben az intézetben is. Az emberek őszintén szólnak és cselekszenek. S ha vitás dologban kérdeznek, vagy érvelnek, akkor őszin­te választ kapnak. Ez a ter­mészetes, ez az új munka­morál. L. F. Időben kézbesíteni... ZWtád (áttolók ketdeményexédt ot eiedniényedelí munkáéit A körzet lakói és postásuk kölcsönösen, jól ismerik egy­mást Hosszú éveken át ala­kult ki a barátság. A postás jól ismeri a családi körül­ményeket is, sőt már hírből a levélírókat is. Mert pél­dául, ha Nyersbakó Lajos levelet visz Kovács néninek, aki legtöbbször a kapuban várja, már messziről inte­get. — Kovács néni, irt a fia. 'Hincd kAddt (iónt a ttonlólon Nyersbakó Lajosról is sok mindent tudnak körzetének — a Hunyadi János sugárút és környékének — lakói, de azt talán kevesen, hogy ő és társai, a Szegedi l-es Posta­hivatalnál ifjúsági brigádot alakítottak. A brigád tagjai: Nyersbakó Lajos. Hegyi Jó­zsef, Steiner Miklós, Bazsik János, Márkus Mihály, La­katos József elhatározták, hogy egy éven belül meg­szerzik a megtisztelő szocia­lista címet. Jól tudják, hogy ezért meg kell dolgozniok, munkájukat becsületesen, lelkiismeretesen kell végez­niük. Márkus Mihály, a bri­gád vezetője pontosan ve­zeti a naplót, s ebben a bri­gád megalakulása óta még rossz pontok nem szerepel­nek. A brigád felajánlásá­ban első helyen szerepel' ú küldemények gyors, pontos továbbítása. A fiatal kézbesítők nagy gondot fordítanak a hírlapok és folyóiratok terjesztésére is. Ahhoz, hogy a terjesztés­ben eredményt érjenek el, elsősorban nekik kell ismer­niök a lapokat. És ők hűsé­ges olvasói a napi-, hetila­poknak, a folyóiratoknak. A tanulásban is példamutatóak. Jlelküdnteteteaen A brigád valamennyi tag­ja részt vett a Szakma ifjú mestere mozgalomban. Közü­lük néhányan igen szép eredményt értek el. Bazsik János és Márkus Mihály a legutóbbi vizsgán megszerez­ték a Szakma ifjú mestére ezüstérmét, Lakatos József pedig a bronzérem tulajdo­nosa lett. Példamutatóan, lelkesen dolgoznak a fiata­lok. A brigád tagjainak körze­téből. mely igen nagy — a Belváros. Alsóváros és Béke­telep — még egyetlen egy panasz sem érkezett a pos­tahivatalhoz. Mindig időben érkeznek a levelek és külde­mények. Élen {áiÁk a munkaveMenylen A munkájuk további elő­rehaladásáért az ifjúsági szervezet tapasztalatcserét szervezett A KISZ-tagok ta­nulmányozták a miskolci, pécsi és budapesti postahi­vatalok munkáját Budapes­ten azt figyelték a KISZ­fiatalok, hogyan vesznek részt az ifjúsági szervezet tagjai a posta munkaverse­nyében. A szerzett jó tapasz­talatokat hasznosították Sze­geden, s a VIII. pártkong­resszus tiszteletére indított munkaverseny élenjárói a fiatalok. Nemcsak a hírlap­osztály fiataljai, hanem a műszaki fenntartási üzem és a távbeszélő főközpont KISZ-esei is példamutatók. A távbeszélő központban dolgozik Jójárt Rozália,; aki nemrégen szerezte meg a Szakma ifjú mestere mozga­lomban az ezüstérmet. A hírlaposztály ifjúsági brigádjának kezdeményezése követésre talált a Szeged 1 Postahivatalnál. Ennek ered­ményeként minden levél, minden küldemény időben, pontosan érkezik a címzett­hez. T ermészetes polgárjog ma már, hogy min­den tisztességes szán­dékú ember bárhol és bár­milyen kérdésben elmond­hatja véleményét. Szocialis­ta életünk sok színe magá­val ragad, s erről nagy el­ismeréssel szólnak az em­berek. Nem rejtik azonban véka alá a gondot és a bajt bíráló szavaikat sem, mert azt akarják, hogy saját ész­revételeikkel és közreműkö­déseikkel is segítsék meg­szüntetésüket. Országunk kormányzásá­nak stílusából fakad az igény, hogy az intézkedé­sekben a széles tömegek igé­nye, szava és véleménye tükröződjék. Nem új dolog az sem, hogy az MSZMP po­litikájában a nép vágyafit fe­jezi ki, az adott időszak le­hetőségeinek, az ország anya­gi erejének megfelelően. A politika tehát reális: jelent, jövőt mutat, de nem fest dé­libábot, mert ténylegesen el­érhető célt tűz ki. Mi öl­nek a -titka?*. Nem más. mint a marxizmus—leniniz­mus helyes alkalmazása. Ebből következik az is, hogy számol a nép vélemé­nyével. Közismert, hogy pél­dául második ötéves ter­vünket az egész ország meg­vitatta. Eldugott falvakból, neonfényes városokból ér­keztek a vélemények, kiegé­szítő javaslatok. Most pedig az MSZMP a nép elé tárta a kongreszusi irányelveket, hogy mindenütt megismer­jék azokat. Szükségtelen kü­lönösebben bizonygatni — a mindennapok gyakorlata el­lenőrizhetően a legfőbb bi­zonyíték rá —, hogy a köz­ügyek általában a lakosság, a nagy nyilvánosság előtt kapnak hangot. Közügyet, egyben pedig személyes ügyet szolgál bármely poszton, be­osztásban a becsületesen végzett munka. Ez azonban elválaszthatatlanul kiegé­szül azzal, hogy a közügyek­ben időről időre helyeslő vagy bíráló szavakkal is cselekvően közreműködnek az emberek. N emcsak nagy dolgok, hanem kisebb, az élettel járó jelensé­gek is adják a közügyet Például nagy dolog, hogy — éppen az emberek javaslata alapján — második ötéves tervünkbein az eredetileg tervezett 250 ezer lakás he­lyett 300 ezret építünk. Sze­geden, szűkebb hazánkban is nagy ütemben új és új csa­ládi otthonok magasodnak. Közügy, hogy mint a kong­resszusi irányelvek megálla­lítják, a következő egy év­tized alatt lényegében meg­oldjuk hazánkban a lakás­problémát, amelyet a kapi­talista múltból örököltünk. Szegeden a Kossuth Lajos sugárúti új szövetkezeti ház egy lakója azért panaszko­dott, mert az építők minő­ségileg gyenge munkát vé­geztek: már kicsit megre­pedt a fal, rosszul zár az ablak stb. -Apró* magánügy ez? Nem, itt is közügyről van szót Egyszerűen azért, mert közügy, és egyben sze­mélyes érdek, hogy minő­ségben is teljesen kifogás­talan lakásokat emeljenek. Vagy itt van a város pék­sütemény-ellátása. Késve ér­kezik több boltba a kifli, zsemle, a választék sem ki­elégítő. A lakosság pana­szaira a városi tanács vég­rehajtó bizottsága e kérdés­sel is behatóan foglalkozott, keresték a megoldást. C seppet sem túlzás, hogy a párt politiká­jából fakadóan egyre elevenebben hat Szeged né­pének szava, véleménye mindabban, ami a városban történik. Hogy mik a leg­főbb közügyek, ezeket a vá­ros népének meghallgatásá­val döntik el. Sürgősségi sor­rendben, az anyagi lehető­ségek szerint intézkednek megoldásukra a városi ta­nács és a kerületi tanácsok. Természetesen valamennyi helyes közügyet szolgáló tö­rekvés megvalósulását segí­ti a nemegyszer kezdemé­ny ezően is fellépő városi pártbizottság. Többre vágyunk, többet akarunk. Jól is van ez így, mert ezt jelenti a szocializ­mus. Örülünk a korszerű új házaknak, a neonfényes ut­cáknak, az új iskoláknak, az épülő gumigyárnak, a csuk­lós villamosnak, s a sok másnak, ami az utóbbi évek­ben a város töretlen fejlő­dését jelzi De tudjuk azt is, hogy élnek még rossz lakás­ban emberek; hogy több bölcsőde kellene, meg kor*, szerű bb járda Újszeged kül­ső részében stb. Szóval jócs­kán van tennivaló, és az igények is helyesen növe­kednek. Egyszerre mindent, bármennyire szeretnénk, nem tudunk megvalósítani Fokról fokra léphetünk csak előre. Bizonyos kérdések, így például a lakáshelyzet megnyugtató megoldásához esztendők kellenek. J ó az, hogy a szavakon, javaslatokon túl a város népe társadal­mi munkával is segíti a köz­ügyek megvalósulását. Pél­dául új járdák és parkok létrehozásáért dolgoznak; máris társadalmi munkát vállaltak a sportolók az új hőforrás vizének elvezetésé­re az üjszegedi uszodába. Idén is sok százezer forint annak a társadalmi munká­nak az értéke, amit a la­kosság eddig végzett. Közérdekű bejelentések, vélemények rendszeresen ér­keznek az államhatalom he­lyi szerveihez: a városi és kerületi tanácsokhoz. Ezek­kel általában gondosan fog­lalkoznak, s kötelező az ér­óembeli válasz is. Itt koráb­ban voltak hibák. Előfordult például a tanácsnál, hogy ugyanaz az osztály kapott meg kivizsgálásra egy ügyet, amelynek a munkáját bí­rálta a panasztevő. Olykor pedig a válaszadás határ­idejéből csúsztak ki, vagy nem volt kielégítő a válasz. Sok közügyben fordulnak az emberek a körzetek ta­nácstagjaihoz, akiknek több­sége lelkiismeretesen teljesí­ti megbízatását. A válasz­adás, ha nem is azonnal, de itt is kötelező. Baj, hogy né­mely tanácstag nem úgy végzi munkáját, ahogyan kellene. Nem jár el a la­kosság ügyes-bajos dolgai­ban, vagy érdektelen, unal­mas beszámolót tart válasz­tóínak, vagy be sem számol a munkáról. Ilyen esetekben azután érthetően bosszan­kodnak az emberek, kedvü­ket is szegi az ügyekkel ke­vésbé törődő tanácstag. Rendszerünktől idegen a lélektelenség, a közömbös­ség, különösen a közügyek­ben, emberek dolgaiban. Akadnak még azonban kü­lönféle munkahelyeken olya­nok. akik eleresztik a fülük mellett a segitő célzatú ja­vaslatot, durvák, vagy nem jól dolgoznak. Tudomásul kell venni, hogy ilyen és eh­héz hasonló jelenség az or­szág mostani, egészséges le­vegőjében pusztulásra Ítélt. S okan dolgoznak társa­dalmi aktivistákként mind a városi, mind a kerületi tanácsok állandó bizottságaiban. Ezek az em­berek a munkapadoktól, a tanári katedrától, orvosi rendelőből, a legkülönfélébb munkahelyekről indulnak el, hogy a közügyekben dolgoz­zanak. Az állandó bizottsá­gok a város és népe életét érintő kérdésekben javaslato­kat tesznek, a lakosság köré­ből szerzett tapasztalatok alapján. Egészségesen, sokol­dalúan fejlődik tehát a lakos­ság mind hatékonyabb közreműködése a közügyek­ben. Megnyugvásra azonban semmi ok nincs. Fejlődésünk követeli, hogy tegyük még gazdagabbá ezt a munkát. Kitűnő feltételeket teremtett ehhez a szocialista demokra­tizmus — éljünk is vele. MORVAYSÁNDOR Százezer hold lápterület hasznosítható hazánkban A Keszthelyi Mezőgazda­sági Akadémia kutatói hosz­szas kísérletek után kidol­gozták a lápterületek mező­gazdasági hasznosításának módszereit. A kidolgozott módszerekkel holdanként 200—250 mázsa cukorrépa, 400—500 mázsa sárgarépa, ugyanennyi takarmányrépa és százhúsz-száznegyven má zsa burgonyatermést értek el. A láptalajok hasznosítá­sával foglalkozó keszthelyi szakemberek szerint hazánk százhetvenkétezer hold láp­területéből százezer hold al­kalmas nagyüzemi mező­gazdasági hasznosításra. „Röptető" a rendező pályaudvaron Pontosan nem tudni honnan kapta a -röptető- nevet a 250 méter hosszú, két sínpárt beborító fal nélküli sze­relőcsarnok. Lényegében ez egy fedett tetejű szabadtéri kocsimühely, ahol a szerelők kerékcserét, részletvizsgát, futó- vagy középjavítást végezhetnek. Néhány napja fe­jeződött be az építkezés s a tető alatt már megkezdték a szerelőmunkát. Új afrikai állam függetlenségét ünnepelték az Apáthy-kollégiumban Uganda függetlenségének kikiáltása alkalmából a Sze­gedi Orvostudományi Egye­temen tanuló afrikai diákok tegnap este ünnepséget ren­deztek az Apáthy István Kollégiumban. Az ünnepségen részt vettek a Szegeden tanuló afrikai diákokon kívül az orvos­egyetem mongol és bolgár diákjai is, valamir-t képvi­seltették magukat az egye­tem évfolyamai. Az afrikai diákok ünnepi népviseletbe öltözve jelentek meg az ünnepségen. Megjelent az ünnepségen dr. Nóvák István, a gyógy­szerészkar dékánja és dr. Szabón József orvoskari dé­kánhelyettes is. A nap jelentőségét Em­manuel Ababio Tetteh, Sze­geden tanuló ghanai orvas­tanhallgató méltatta ünnepi beszédében. Az Orvostudományi Egye­tem pártbizottsága nevében Pigniczkx György mondott beszédet

Next

/
Thumbnails
Contents