Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

Kedd, 1962. október 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Szőnyeg, szőnyeg, szőnyeg Kialakult a jutagyár 1963. éves terve Ha azt vesszük, elég ha­mar hozzáfogtak a Szegedi Jutaárugyárban az 1963. éves termelési tervek kialakításá­hoz: az első vázlat még ja­nuárban készült el. Ez is, és a második tervvázlat, mely júniusiban kelt, a szőnyeg­gyártás jövő évi fejlesztésé­ről szólt. Szeptemberben a zsák és zsákszövet gyártásá­hoz szükséges adatok is job­bára birtokukba jutottak. Annyi szőnyeg, mint Újszegeden Végeredményben még egy negyedév hátra van, de a jutagyárban már tudják, há­nyadán állnak a jövő évet illetően. Vegyük először azt a gyártmányt, mely náluk ha­gyományosnak számít: a zsá­kot, a zsákszövetet. Lényegé­ben 1963-ban is annyit ké­szítenek majd belőle, mint az idén, 2100 tonnát. Hogy miért nem többet? Azért nem, mert a belföldi igé­nyek nem növekedtek, a bu­dapesti Kender-Jutával együtt el bírják látni a je­lentkező keresletet És azért nem, mert itt Szegeden a szőnyeggyártás képezi szá­mukra a jövőt. Ismeretes, hogy a második ötéves terv végéig a jutaáru­gyár teljes egészében átveszi az Üjszegedi Kender-, Len­szövő Vállalattól a szőnyeg­gyártást. Az idén már 30n ezer négyzetméter szőnyeg készítése szerepelt a juta­gyár tervében, s ezt teljesi­tik is. 1963-ban 510 ezer négyzetméter szőnyeget kell gyártaniuk. Ami azt jelenti, hogy ha választékban nem is, de mennyiségben csaknem utolérik Újszeged szőnyeg­termelését. Bővül a választék is De a választék is bővül. Az átalakított zsákszövő­gépeken ugyan csupán egy­szerű futószőnyegeket lehet készíteni, de az idén már felszereltek két jaquard-gé­pet, s november 7-re újabb kettő áll munkába. Négy nyüstös szövőszék is rendel­kezésükre áll év végére. De­cember 25-től pedig a mar átvett tízfejes keresztorsozo és egy cérnázógép mellé kap­nak még két jaquard-gépet is Újszegedtől. Jövőre előre­láthatóan két nyüstös, két jaquard szövőszék, majd egy húszfejes keresztorsózó kerül birtokukba. Attól függetlenül, hogy az 510 ezer négyzetméter sző­nyeg gyártását előíró terv már véglegesnek tekinthető, egyáltalán nem lehetetlen, hogy az úgynevezett operatív tervek végrehajtásának ered­ményeképpen ennél nagyobb mennyiségű szőnyeget gyár­tanak majd. Az 1963-as év ilyen szempontból döntőnek mondható a gyár életében, mert míg az idei inkább csak kísérleti esztendőnek számított, jövőre dől el, hogy megfelelnek-e azok a gépek, melyeket felszereltek, s a munkások meg tudnak-e bir­kózni az új feladatokkal. Előtérben a szakmunkásképzés A szakmunkásképzésen na­gyon sok múlik majd. Ért­hető, hogy azok a szövőgé­pek. melyeken a munkások eddig dolgoztak, nem igé­nyeltek olyan nagy szakmai tudást, mint a szőnyegszövő­gépek. melyeken különböző bonyolult mintákat kell ki­szőni. De az átképzés, a ta­nulás kérdése nemcsak a munkásokra vonatkozik, ha­nem a művezetőkre is. Meg­nyugtató, hogy amellett, hogy a jutagyár különböző tanfo­lyamokon igyekszik megfe­lelő szakismerettel ellátni dolgozóit, az újszegedi ken­derszövőgyár is minden se­gítséget megad az átálláshoz. A két gyár szocialista üzem­hez méltóan foglalkozik a szőnyeggyártás átadásával, il­letve átvételével. Még nem tették rá a "nagy pecsétet* az üzem 1963. évi éves tervére, néhány kér­désben még nem született döntés. A jutagyáriak ugyan­is minél hamarább szeret­nének a saját lábukra állni, s ehhez szükséges volna sa­ját fonalfestödét berendezni. Egyelőre még nem tudják azonban, hogy lesz-e mód felépíteni jövőre az új fes­tőműhelyt. Szőnyeg, szőnyeg, szőnyeg — ez a "sláger- mcet a Sze­gedi Jutaárugyárban. Meg is lehet érteni: az új feladatok mindig új erőkifejtésre kész­tetik a vezetőket, dolgozókat egyaránt. • F. K. Kitüntették llku Pál művelődésügyi m'nisztert A Népköztársaság Elnöki Tanácsa llku Pál művelő­désügyi miniszternek, a nép­művelés területén kifejtett eredményes tevékenysége el­ismeréséül, 50. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta út. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Szir­mai István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) A megvalósítás kulcsa: a tett M integy másfél hónapja került nyilvánosságra a hét fejezetből álló dokumentum: az MSZMP Központi Bizottságának kong­resszusi irányelvei. Ez idő óta szerte az országban száz­ezrek, milliók forgatták nem is egyszer a lapokat, tanul­mányozták behatóan a saját munkát közvetlenül érintő részeket, vitatkoztak fölötte brigádokban és tömegszerve­zetekben, sőt minden "külön megszervezés* nélkül egymás között is. Bárki saját munka­helye tapasztalatából is meg­állapíthatja, hogy az irányel­vek iránti érdeklődés — noha elsősorban természetesen a kongresszusi előkészületek jegyében zajló párttaggyűlé­sek és pártértekezletek mun­kájának gerincét alkotják — messze túlnő a párt szerveze­ti keretein. S nem azért, mert valamiféle politikai proto­koll-szabályok szerint mosta­nában "illik* az irányelvek­kel foglalkozni, hanem mert egész népünk élete közeleb­bi és távolabbi jövője szem­pontjából a legfontosabbat Vidám nemzetközi szüret a mórahalmi Vörös Október Tsz-ben ízlik a szőlő leve Gundegma Nanzad ulánbátori és Saada Khamis zanzibári diáklány­nak. Mögöttük Adewole Adenni Feyisitan, a nigériai fiú feszül neki a prés tolókar ja­nak. Délelőtt 9 óra tájban gör­dült be a szövetkezet köz­pontjának udvarára az au­tóbusz. A vendégeket már várták a szövetkezeti gaz­daság vezetői, s a tágas klubteremben csakhamar ér­dekes eszmecsere alakult ki a kölcsönös bemutatkozás Géza párttitkár szavai nyo­mán bepillanthattak egy ki­csit a közös gazdálkodás "kulisszatitkaiba* is. Mint­hogy nincs is azokban sem­mi titkolni vagy elhallgatni való. Penka Vaneva. a bol­gár kislány érdeklődött leg­inkább a szövetkezet élete után vendégek és vendéglá- iránt. Kiderült, hogy az ő szülei is szövetkezeti gaz­dák egy Trnovo melletti kö­zös gazdaságban. A beszélgetést nézelődés gol, három afrikai és egy bolgár diák szüretelt ezen a szombati napon a tsz gaz­dáival együtt a közös sző­lőkben. S a munka előtti ismerke­dés során a külföldi fiatalok Kocsis Imre elnök és Farkas Művészi ízlés az iparban A Szovjetunióban megala­kult az ipari esztétikával foglalkozó tudományos inté­zet. amely az ipari terme­lésben a művészi ízlés nö­velésének elméleti és gya­korlati központja lesz. "Az intézet művészeinek és konstruktőreinek az lesz a feladatuk, hogy kidolgoz- nács lesz a termékek múvé­zák az új üzemek, szerszám- szi minőségének elbírálása gepeK es gépek esztétikai ki* terén a legmagasabb fórum, vitelezését. Hiszen ma a Határozatai a gépiparban és technika esztétika nelkulel- , „ képzelhetetlen. Ezenkívül az a kulturális-jóléti rendelte­intézetben esztétikai szem- tésű cikkek gyártása terén pontból korszerűsíteni fog- minden vállalatra kötelező ják a régi mechanizmusokat érvényűek. tők között. A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem kilenc külföldi ösztöndíjas hallgatóját a KISZ városi és járási bi­zottságának munkatársai kí­sérték el a mórahalmi egy­napos kirándulásra, öt mon- követte. A kis csoport meg­tekintette a szövetkezet te­henészetét és baromfitelepét. Ezután kezdődött voltaképp a nagy "szám*, a szüret. Kinn a szőlőben a tsz asszonyai fogadták moso­lyogva a kedves vendégeket, s útmutatásukkal gyorsan megtanulta a zanzibári kis­lány, Saada Khamis is, hogy kell a fürtöket levágni gyor­san és ügyesen az indáról. Ö is, a többiek is, a bolgár Penka Vaneva kivételével, csak üzletben láttak szőlőt eddig a szombati napig. S a munka közben szó szót cserélt. Adewole Aden­ni Feyisitan, a nigériai diák úgy összebarátkozott az egyik gazdával, hogy a bú­csúzáskor egymás címét is felírták, hogy majd levelez­hessnek. Egyre-másra ürültek a lá­dák és kasok, s alig egy óra alatt nem maradt leszedni való fürt a tőkéken azon a földdarabon. A kocsin lévő hatalmas dézsa pedig púpoz­va megtelt a bőlevű gyü­mölccsel. Visszafelé a ghanai Em­manuel Ababio Tetteh haj­totta a lovakat. Hozzáértő ís* — jelentette ki Jurij Szo­lovjev, az intézet igazgatója. Az intézet, kebelében kü­lönleges szakértőtanács ala­kul. Helyet kapnak benne a tudomány, a technika és a művészet képviselői, az iparvállalatok és a keres­kedelem dolgozói. Ez a ta­kéz fogta a gyeplőt. Emma­nuel elmondta, hogy odaha­za is sokszor végzett ilyen­féle munkát. © Pirosan sajtolódott a must a kádba, a megmerített po­hárban pedig úgy gyöngyö­zött, mint a kilenc fiatal messze hangzó jókedvű ne­vetése. Ketten feszültek neki a prés tolókarjának. Kocsis Imre, a tsz elnöke és Ade­wole, a nigériai fiú. A töb­biek kórusban biztatták a két szorgoskodót. S közben belekóstoltak a csordogáló mustba is. ízlett a szőlő édes leve. Legalábbis Tuvden Na­rancavral, Ravdan Orcon és Gundegma Nanzad, a három mongol diáklány mosolya erre vallott. De még inkább ízlett a földmúvesszövetke­zeti vendéglőben fölszolgáit ebéd s utána a könnyű fe­hér bor. Még táncra is ke­rekedett a társaság a hát­ralevő időben, s elhangzott egy-egy dal is. A távoli mon­gol pusztákról, Nigéria és Ghana népeinek vágyairól, érzéseiről beszéltek ezek a dalok. S bár dallamuk ide­gen volt a magyar fülnek, mégis érthetőbbé, közelibbé tette most őket az együtt töltött nap közös, kedves él­ménye. S az úton visszafelé a két mongol fiú, Boshigt Gongor­son és Ráncsin Arszlan, s a többiek: Emmanuel és Ade­wole, a zanzibári Saada Khamis együt énekelték a magyar népdalokat az au­tóbusz magyar utasaival, a szegedi KISZ-istákkal. P. U állapítja meg: »A magyar nép a szocializmus teljes fel­építésének korszakába lé­pett*. S mintha csak magya­rázná az irányelvekben fel­vázolt perspektíva iránt más­fél hónap óta tartó és foko­zódó országos érdeklődést: »A szocializmus teljes fel­építésének napirenden levő feladatai összhangban van­nak az egész nép érdekeivel, érthető, vonzó és lelkesítő számára.* Hogyan is ne lenne érthe­tő, vonzó és lelkesítő, hogy már a következő három év­ben emelik a családi pótlékot és a legalacsonyabb nyugdí­jakat; hogy 17 ezerrel nő az egyetemi hallgatók száma; — az eredetileg tervezett 250 ezer helyett — legalább 300 ezer lakás épül. Kit ne von­zana és lelkesítene a távolab­bi — de már jól belátható — jövő nagyszerű képe: tíz év alatt lakása lesz minden önálló családnak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két-két és félszeresére a mezőgazdaság termelése, és négyszeresére a nemzeti jö­vedelem. Ez a távlat valóban vonzó és lelkesítő. A vita azonban egyáltalán nem a számok realitása körül folyik. A számok realitását 1957 óta bőségesen volt al­kalma megismerni a népha­talom minden őszinte hívé­nek, sőt kénytelen-kelletlen megtanulták tisztelni azok is, akik határainkon túlról nem valami nagy rokonszenvvel figyelték a magyarországi munkás-paraszt hatalom megszilárdulását. A számok realitásának, azok megvaló­sulásának egyetlen feltétele van csupán. A vita másfél hónap óta éppen ekörül gyű­rűzik: az adott munkahe­lyen kinek hogyan, mit kell tenni, hogy e számok való­sággá legyenek, hogy a felvá­zolt jövő minél hamarabb élvezhető jelenné váljék. A vitának és az érdeklődésnek ez a tettvágy adja meg tar­talmát és elsőrendű jelentő­ségét K i ne látná világosan, hogy a tézisek eme megállapítása mögött: "befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását*, egy nehéz időszak sok munkája, sok erőfeszítése húzódik. Ép­pen így a most következő időszakban a szocializmus teljes felépítése is csak újabb munkás időszak, csak to­vábbi erőfeszítések eredmé­nyeként képzelhető el. A té­zisek azt a perspektívát vá­zolják reálisan, amit két ke­zünk munkájával már a leg­közelebbi években megvaló­síthatunk. Ezért érzi né­pünk egésze az irányelveket sajátjának s ezért kész az ab­ban meghatározott feladato­kért — mint sajátjáért min­dent megtenni, ami erejéből és .képességéből telik. A cselekedni akarás, a tett­vágy egyre több helyen — üzemben és tsz-ben, hivatal­ban és tudományos intézet­ben — örvendetesen megnyit­ja az őszinte, bátor bírálat zsilipjeit. S mind gyakoribb az olyan tettkészség, amikor a sikeresebb munka a gyor­sabb előrehaladás gátját nemcsak a másik szerv, a másik üzem munkájában is­merik fel, de világosan lát­ják, milyen akadályokat kell sürgősen elhárítani saját munkájukban. Pelach Kor­nél, az Orion gyár pártbizott­ságának titkára mondotta el a következőt: "Eddig ha le­maradtunk a tervteljesítés­ben, szinte divat volt a koo­perációt megnevezni bűn­bakként. Nemrég például há­rom héten át vitatkoztunk, veszekedtünk a váci alkat­részgyárral, hogy a transz­formátorok késedelmes szállí­tása miatt lemaradunk a tv­készülékkel. S míg a más portája előtt söpörtünk, fi­gyelmen kívül hagytuk, hogy hangszórónk sincs elegendő, pedig ezt mi magunk gyárt­juk. A kongresszusi tézisek felráztak minket. Becsülettel meg akarjuk valósítani mind­azt, ami azokból a feladatok­ból ránk vár. Ezért elhatá­roztuk, hogy ezután kritiku­sabban nézzük saját mun­kánkat. A kooperáló gyárral — ha szükséges — persze ve­szekszünk ezután is. De min­denekelőtt saját házunk tá­ján nézünk körül.* mi épünk egészének mind­je jobban megnyilvánuló tettvágya nemcsak az egyes emberek tudata fejlő­désének eredménye, hanem annak az átalakulásnak is, amely magában a társada­lomban megy végbe. A szo­cializmus alapjai lerakásá­nak időszakában a munkás­osztály vezetésével megte­remtődött népi-nemzeti ösz­szefogás jelenlett nagy erő­forrást. Az új korszakban, a szocializmus teljes felépíté­sének korszakában a felépí­téséhez szükséges erőt és aka­ratot a kialakuló egységes, szocialista társadalom te­remti meg. E folyamat fon­tosabb tényezője, a munkás­paraszt szövetség, új fejezet­hez érkezett. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­hez adott politikai és anyagi segítségével a munkásosztály megteremtette a paraszti munka forradalmasításához, a falu élete, a falusi életfor­ma gyökeres átalakításához szükséges, egyedül alkalmas keretet. S ennek eredménye­ként napjainkban magában a parasztságban végbemenő társadalmi átalakulásnak va­gyunk tanúi. Az a tény, hogy a parasztok beléptek a szö­vetkezetbe, az átalakulásnak csak kezdő indítéka volt. De az, hogy a korábban szétta­golt parasztság, az évszáza­dokon át élesen szembeszálló felvég és alvég meg is ta­lálta a helyét a szövetkezet­ben. hogy kölcsönös megér­tésben. egy életre szóló szö­vetkezésben együttesen ke­resik a felvázolt közös jövő­höz vezető legrövidebb, leg­zökkenőmentesebb utat — ez jelenti igazán a falun vég­bement forradalom kibonta­kozását. S ok küzdelem, csalódás, sőt vereség volt az ára, amíg a lenini ön­kéntesség egyedül célraveze­tő útján eltakaríthattunk minden akadályt, hogy a pa­rasztság idáig eljusson. S ezek az akadályok nemcsak a munkás-paraszt szövetség erősöíiését gátolták. De visz­szavetettek más tényezőket is, amelyek, ha nem is eny­nyire alapvetően, de mégis jelentősen hátráltatták, hogy kibontakozzék hazánkban az egység:es szocialista társada­lom kialakulásának folyama­ta. A személyi kultusz, az önkény, a bizalmatlanság időszakának az egész társa­dalmat sújtó kihatásaira gon­dolunk. S ha ma egész né­pünk alkotó vágyának va­gyunk tanúi, annak, hogy az irányelvek feladataira tettek­kel készül válaszolni, ez ar­ról tanúskodik, hogy a párt az utóbbi évek következetes, élvhű, őszinte politikájával — s nem utolsósorban azzal az eltökéltséggel, hogy a sze­mélyi kultusz keserű idősza­kát soha nem engedi többé vissza — elnyerte, kiérde­melte népünk bizalmát. Ez magyarázza — a tézisekről folyó vita másfél hónapos ta­pasztalata pedig igazolja — az összefüggést a két doku­mentum, az irányelvek és a törvénysértő perek lezárásá­ról szóló határozat között A tény. hogy "megszilárdult a törvényesség, a szocialista rend*. "A Magyar Népköz­társaság minden törvényt tisztelő polgára nyugodtan élhet és dolgozhat szocialista hazánkban* — adja meg az alkotó vágy, a lelkes munka légkörét. V onzó feladatok, már látható nagyszerű cél, szabad, nyugodt lég­kör — ugyan mi lelkesíthet­né jobban egész népünket tettekre, az örömteli, közeli jövő építésére? Fábián Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents