Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

Kedd, 1962. október 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Szőnyeg, szőnyeg, szőnyeg Kialakult a jutagyár 1963. éves terve Ha azt vesszük, elég hamar hozzáfogtak a Szegedi Jutaárugyárban az 1963. éves termelési tervek kialakításához: az első vázlat még januárban készült el. Ez is, és a második tervvázlat, mely júniusiban kelt, a szőnyeggyártás jövő évi fejlesztéséről szólt. Szeptemberben a zsák és zsákszövet gyártásához szükséges adatok is jobbára birtokukba jutottak. Annyi szőnyeg, mint Újszegeden Végeredményben még egy negyedév hátra van, de a jutagyárban már tudják, hányadán állnak a jövő évet illetően. Vegyük először azt a gyártmányt, mely náluk hagyományosnak számít: a zsákot, a zsákszövetet. Lényegében 1963-ban is annyit készítenek majd belőle, mint az idén, 2100 tonnát. Hogy miért nem többet? Azért nem, mert a belföldi igények nem növekedtek, a budapesti Kender-Jutával együtt el bírják látni a jelentkező keresletet És azért nem, mert itt Szegeden a szőnyeggyártás képezi számukra a jövőt. Ismeretes, hogy a második ötéves terv végéig a jutaárugyár teljes egészében átveszi az Üjszegedi Kender-, Lenszövő Vállalattól a szőnyeggyártást. Az idén már 30n ezer négyzetméter szőnyeg készítése szerepelt a jutagyár tervében, s ezt teljesitik is. 1963-ban 510 ezer négyzetméter szőnyeget kell gyártaniuk. Ami azt jelenti, hogy ha választékban nem is, de mennyiségben csaknem utolérik Újszeged szőnyegtermelését. Bővül a választék is De a választék is bővül. Az átalakított zsákszövőgépeken ugyan csupán egyszerű futószőnyegeket lehet készíteni, de az idén már felszereltek két jaquard-gépet, s november 7-re újabb kettő áll munkába. Négy nyüstös szövőszék is rendelkezésükre áll év végére. December 25-től pedig a mar átvett tízfejes keresztorsozo és egy cérnázógép mellé kapnak még két jaquard-gépet is Újszegedtől. Jövőre előreláthatóan két nyüstös, két jaquard szövőszék, majd egy húszfejes keresztorsózó kerül birtokukba. Attól függetlenül, hogy az 510 ezer négyzetméter szőnyeg gyártását előíró terv már véglegesnek tekinthető, egyáltalán nem lehetetlen, hogy az úgynevezett operatív tervek végrehajtásának eredményeképpen ennél nagyobb mennyiségű szőnyeget gyártanak majd. Az 1963-as év ilyen szempontból döntőnek mondható a gyár életében, mert míg az idei inkább csak kísérleti esztendőnek számított, jövőre dől el, hogy megfelelnek-e azok a gépek, melyeket felszereltek, s a munkások meg tudnak-e birkózni az új feladatokkal. Előtérben a szakmunkásképzés A szakmunkásképzésen nagyon sok múlik majd. Érthető, hogy azok a szövőgépek. melyeken a munkások eddig dolgoztak, nem igényeltek olyan nagy szakmai tudást, mint a szőnyegszövőgépek. melyeken különböző bonyolult mintákat kell kiszőni. De az átképzés, a tanulás kérdése nemcsak a munkásokra vonatkozik, hanem a művezetőkre is. Megnyugtató, hogy amellett, hogy a jutagyár különböző tanfolyamokon igyekszik megfelelő szakismerettel ellátni dolgozóit, az újszegedi kenderszövőgyár is minden segítséget megad az átálláshoz. A két gyár szocialista üzemhez méltóan foglalkozik a szőnyeggyártás átadásával, illetve átvételével. Még nem tették rá a "nagy pecsétet* az üzem 1963. évi éves tervére, néhány kérdésben még nem született döntés. A jutagyáriak ugyanis minél hamarább szeretnének a saját lábukra állni, s ehhez szükséges volna saját fonalfestödét berendezni. Egyelőre még nem tudják azonban, hogy lesz-e mód felépíteni jövőre az új festőműhelyt. Szőnyeg, szőnyeg, szőnyeg — ez a "sláger- mcet a Szegedi Jutaárugyárban. Meg is lehet érteni: az új feladatok mindig új erőkifejtésre késztetik a vezetőket, dolgozókat egyaránt. • F. K. Kitüntették llku Pál művelődésügyi m'nisztert A Népköztársaság Elnöki Tanácsa llku Pál művelődésügyi miniszternek, a népművelés területén kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül, 50. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta út. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) A megvalósítás kulcsa: a tett M

integy másfél hónapja került nyilvánosságra a hét fejezetből álló dokumentum: az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei. Ez idő óta szerte az országban százezrek, milliók forgatták nem is egyszer a lapokat, tanulmányozták behatóan a saját munkát közvetlenül érintő részeket, vitatkoztak fölötte brigádokban és tömegszervezetekben, sőt minden "külön megszervezés* nélkül egymás között is. Bárki saját munkahelye tapasztalatából is megállapíthatja, hogy az irányelvek iránti érdeklődés — noha elsősorban természetesen a kongresszusi előkészületek jegyében zajló párttaggyűlések és pártértekezletek munkájának gerincét alkotják — messze túlnő a párt szervezeti keretein. S nem azért, mert valamiféle politikai protokoll-szabályok szerint mostanában "illik* az irányelvekkel foglalkozni, hanem mert egész népünk élete közelebbi és távolabbi jövője szempontjából a legfontosabbat Vidám nemzetközi szüret a mórahalmi Vörös Október Tsz-ben ízlik a szőlő leve Gundegma Nanzad ulánbátori és Saada Khamis zanzibári diáklánynak. Mögöttük Adewole Adenni Feyisitan, a nigériai fiú feszül neki a prés tolókar janak. Délelőtt 9 óra tájban gördült be a szövetkezet központjának udvarára az autóbusz. A vendégeket már várták a szövetkezeti gazdaság vezetői, s a tágas klubteremben csakhamar érdekes eszmecsere alakult ki a kölcsönös bemutatkozás Géza párttitkár szavai nyomán bepillanthattak egy kicsit a közös gazdálkodás "kulisszatitkaiba* is. Minthogy nincs is azokban semmi titkolni vagy elhallgatni való. Penka Vaneva. a bolgár kislány érdeklődött leginkább a szövetkezet élete után vendégek és vendéglá- iránt. Kiderült, hogy az ő szülei is szövetkezeti gazdák egy Trnovo melletti közös gazdaságban. A beszélgetést nézelődés gol, három afrikai és egy bolgár diák szüretelt ezen a szombati napon a tsz gazdáival együtt a közös szőlőkben. S a munka előtti ismerkedés során a külföldi fiatalok Kocsis Imre elnök és Farkas Művészi ízlés az iparban A Szovjetunióban megalakult az ipari esztétikával foglalkozó tudományos intézet. amely az ipari termelésben a művészi ízlés növelésének elméleti és gyakorlati központja lesz. "Az intézet művészeinek és konstruktőreinek az lesz a feladatuk, hogy kidolgoz- nács lesz a termékek múvézák az új üzemek, szerszám- szi minőségének elbírálása gepeK es gépek esztétikai ki* terén a legmagasabb fórum, vitelezését. Hiszen ma a Határozatai a gépiparban és technika esztétika nelkulel- , „ képzelhetetlen. Ezenkívül az a kulturális-jóléti rendelteintézetben esztétikai szem- tésű cikkek gyártása terén pontból korszerűsíteni fog- minden vállalatra kötelező ják a régi mechanizmusokat érvényűek. tők között. A Szegedi Orvostudományi Egyetem kilenc külföldi ösztöndíjas hallgatóját a KISZ városi és járási bizottságának munkatársai kísérték el a mórahalmi egynapos kirándulásra, öt mon- követte. A kis csoport megtekintette a szövetkezet tehenészetét és baromfitelepét. Ezután kezdődött voltaképp a nagy "szám*, a szüret. Kinn a szőlőben a tsz asszonyai fogadták mosolyogva a kedves vendégeket, s útmutatásukkal gyorsan megtanulta a zanzibári kislány, Saada Khamis is, hogy kell a fürtöket levágni gyorsan és ügyesen az indáról. Ö is, a többiek is, a bolgár Penka Vaneva kivételével, csak üzletben láttak szőlőt eddig a szombati napig. S a munka közben szó szót cserélt. Adewole Adenni Feyisitan, a nigériai diák úgy összebarátkozott az egyik gazdával, hogy a búcsúzáskor egymás címét is felírták, hogy majd levelezhessnek. Egyre-másra ürültek a ládák és kasok, s alig egy óra alatt nem maradt leszedni való fürt a tőkéken azon a földdarabon. A kocsin lévő hatalmas dézsa pedig púpozva megtelt a bőlevű gyümölccsel. Visszafelé a ghanai Emmanuel Ababio Tetteh hajtotta a lovakat. Hozzáértő ís* — jelentette ki Jurij Szolovjev, az intézet igazgatója. Az intézet, kebelében különleges szakértőtanács alakul. Helyet kapnak benne a tudomány, a technika és a művészet képviselői, az iparvállalatok és a kereskedelem dolgozói. Ez a takéz fogta a gyeplőt. Emmanuel elmondta, hogy odahaza is sokszor végzett ilyenféle munkát. © Pirosan sajtolódott a must a kádba, a megmerített pohárban pedig úgy gyöngyözött, mint a kilenc fiatal messze hangzó jókedvű nevetése. Ketten feszültek neki a prés tolókarjának. Kocsis Imre, a tsz elnöke és Adewole, a nigériai fiú. A többiek kórusban biztatták a két szorgoskodót. S közben belekóstoltak a csordogáló mustba is. ízlett a szőlő édes leve. Legalábbis Tuvden Narancavral, Ravdan Orcon és Gundegma Nanzad, a három mongol diáklány mosolya erre vallott. De még inkább ízlett a földmúvesszövetkezeti vendéglőben fölszolgáit ebéd s utána a könnyű fehér bor. Még táncra is kerekedett a társaság a hátralevő időben, s elhangzott egy-egy dal is. A távoli mongol pusztákról, Nigéria és Ghana népeinek vágyairól, érzéseiről beszéltek ezek a dalok. S bár dallamuk idegen volt a magyar fülnek, mégis érthetőbbé, közelibbé tette most őket az együtt töltött nap közös, kedves élménye. S az úton visszafelé a két mongol fiú, Boshigt Gongorson és Ráncsin Arszlan, s a többiek: Emmanuel és Adewole, a zanzibári Saada Khamis együt énekelték a magyar népdalokat az autóbusz magyar utasaival, a szegedi KISZ-istákkal. P. U állapítja meg: »A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett*. S mintha csak magyarázná az irányelvekben felvázolt perspektíva iránt másfél hónap óta tartó és fokozódó országos érdeklődést: »A szocializmus teljes felépítésének napirenden levő feladatai összhangban vannak az egész nép érdekeivel, érthető, vonzó és lelkesítő számára.* Hogyan is ne lenne érthető, vonzó és lelkesítő, hogy már a következő három évben emelik a családi pótlékot és a legalacsonyabb nyugdíjakat; hogy 17 ezerrel nő az egyetemi hallgatók száma; — az eredetileg tervezett 250 ezer helyett — legalább 300 ezer lakás épül. Kit ne vonzana és lelkesítene a távolabbi — de már jól belátható — jövő nagyszerű képe: tíz év alatt lakása lesz minden önálló családnak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két-két és félszeresére a mezőgazdaság termelése, és négyszeresére a nemzeti jövedelem. Ez a távlat valóban vonzó és lelkesítő. A vita azonban egyáltalán nem a számok realitása körül folyik. A számok realitását 1957 óta bőségesen volt alkalma megismerni a néphatalom minden őszinte hívének, sőt kénytelen-kelletlen megtanulták tisztelni azok is, akik határainkon túlról nem valami nagy rokonszenvvel figyelték a magyarországi munkás-paraszt hatalom megszilárdulását. A számok realitásának, azok megvalósulásának egyetlen feltétele van csupán. A vita másfél hónap óta éppen ekörül gyűrűzik: az adott munkahelyen kinek hogyan, mit kell tenni, hogy e számok valósággá legyenek, hogy a felvázolt jövő minél hamarabb élvezhető jelenné váljék. A vitának és az érdeklődésnek ez a tettvágy adja meg tartalmát és elsőrendű jelentőségét K

i ne látná világosan, hogy a tézisek eme megállapítása mögött: "befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását*, egy nehéz időszak sok munkája, sok erőfeszítése húzódik. Éppen így a most következő időszakban a szocializmus teljes felépítése is csak újabb munkás időszak, csak további erőfeszítések eredményeként képzelhető el. A tézisek azt a perspektívát vázolják reálisan, amit két kezünk munkájával már a legközelebbi években megvalósíthatunk. Ezért érzi népünk egésze az irányelveket sajátjának s ezért kész az abban meghatározott feladatokért — mint sajátjáért mindent megtenni, ami erejéből és .képességéből telik. A cselekedni akarás, a tettvágy egyre több helyen — üzemben és tsz-ben, hivatalban és tudományos intézetben — örvendetesen megnyitja az őszinte, bátor bírálat zsilipjeit. S mind gyakoribb az olyan tettkészség, amikor a sikeresebb munka a gyorsabb előrehaladás gátját nemcsak a másik szerv, a másik üzem munkájában ismerik fel, de világosan látják, milyen akadályokat kell sürgősen elhárítani saját munkájukban. Pelach Kornél, az Orion gyár pártbizottságának titkára mondotta el a következőt: "Eddig ha lemaradtunk a tervteljesítésben, szinte divat volt a kooperációt megnevezni bűnbakként. Nemrég például három héten át vitatkoztunk, veszekedtünk a váci alkatrészgyárral, hogy a transzformátorok késedelmes szállítása miatt lemaradunk a tvkészülékkel. S míg a más portája előtt söpörtünk, figyelmen kívül hagytuk, hogy hangszórónk sincs elegendő, pedig ezt mi magunk gyártjuk. A kongresszusi tézisek felráztak minket. Becsülettel meg akarjuk valósítani mindazt, ami azokból a feladatokból ránk vár. Ezért elhatároztuk, hogy ezután kritikusabban nézzük saját munkánkat. A kooperáló gyárral — ha szükséges — persze veszekszünk ezután is. De mindenekelőtt saját házunk táján nézünk körül.* mi épünk egészének mindje jobban megnyilvánuló tettvágya nemcsak az egyes emberek tudata fejlődésének eredménye, hanem annak az átalakulásnak is, amely magában a társadalomban megy végbe. A szocializmus alapjai lerakásának időszakában a munkásosztály vezetésével megteremtődött népi-nemzeti öszszefogás jelenlett nagy erőforrást. Az új korszakban, a szocializmus teljes felépítésének korszakában a felépítéséhez szükséges erőt és akaratot a kialakuló egységes, szocialista társadalom teremti meg. E folyamat fontosabb tényezője, a munkásparaszt szövetség, új fejezethez érkezett. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez adott politikai és anyagi segítségével a munkásosztály megteremtette a paraszti munka forradalmasításához, a falu élete, a falusi életforma gyökeres átalakításához szükséges, egyedül alkalmas keretet. S ennek eredményeként napjainkban magában a parasztságban végbemenő társadalmi átalakulásnak vagyunk tanúi. Az a tény, hogy a parasztok beléptek a szövetkezetbe, az átalakulásnak csak kezdő indítéka volt. De az, hogy a korábban széttagolt parasztság, az évszázadokon át élesen szembeszálló felvég és alvég meg is találta a helyét a szövetkezetben. hogy kölcsönös megértésben. egy életre szóló szövetkezésben együttesen keresik a felvázolt közös jövőhöz vezető legrövidebb, legzökkenőmentesebb utat — ez jelenti igazán a falun végbement forradalom kibontakozását. S

ok küzdelem, csalódás, sőt vereség volt az ára, amíg a lenini önkéntesség egyedül célravezető útján eltakaríthattunk minden akadályt, hogy a parasztság idáig eljusson. S ezek az akadályok nemcsak a munkás-paraszt szövetség erősöíiését gátolták. De viszszavetettek más tényezőket is, amelyek, ha nem is enynyire alapvetően, de mégis jelentősen hátráltatták, hogy kibontakozzék hazánkban az egység:es szocialista társadalom kialakulásának folyamata. A személyi kultusz, az önkény, a bizalmatlanság időszakának az egész társadalmat sújtó kihatásaira gondolunk. S ha ma egész népünk alkotó vágyának vagyunk tanúi, annak, hogy az irányelvek feladataira tettekkel készül válaszolni, ez arról tanúskodik, hogy a párt az utóbbi évek következetes, élvhű, őszinte politikájával — s nem utolsósorban azzal az eltökéltséggel, hogy a személyi kultusz keserű időszakát soha nem engedi többé vissza — elnyerte, kiérdemelte népünk bizalmát. Ez magyarázza — a tézisekről folyó vita másfél hónapos tapasztalata pedig igazolja — az összefüggést a két dokumentum, az irányelvek és a törvénysértő perek lezárásáról szóló határozat között A tény. hogy "megszilárdult a törvényesség, a szocialista rend*. "A Magyar Népköztársaság minden törvényt tisztelő polgára nyugodtan élhet és dolgozhat szocialista hazánkban* — adja meg az alkotó vágy, a lelkes munka légkörét. V

onzó feladatok, már látható nagyszerű cél, szabad, nyugodt légkör — ugyan mi lelkesíthetné jobban egész népünket tettekre, az örömteli, közeli jövő építésére? Fábián Ferenc