Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

Csütörtök. 1962. október 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Októberi költözködés idején AZ UTOLSÖ fecs- és Libanon tájainak kerajok is itthagy- ligeteibe bujkálva, tak már bennünket, vonul délnek. Űton Kisebb csoportjaik, van az egész magyar melyeket még vize- föld madárvilága, ink felett megfigyel- Mindenik a maga hetünk, rovarokra menetrendjét ponto­vadászgatni, késői költésből visszama­radt, rendszerint pusztulásra ítélt egyedek. Gólyáink is valahol a Vörös-ten­ger partjai közelé­ben keringenek már, és eltűntek a fehér­tavi dankasirályok ezres tömegei, már messze délen, a Föld­közi-tenger vidékén halászgatnak. Ugyan­akkor messzi északi tájakról, lengyel, cseh sirályok váltot­ták fel őket, és vá­lasztották pihenőhe­lyül a fehértavi re­zervátumot. Pihen­nek, erőt gyűjtenek a további hosszú út­ra, és mikor a jégké­reg vastag páncélja zárja el az élelmet előlük, akkor ők is KÖLTÖZNEK a nyújt a ragadozók madarak, menniök ellen, és a csillagké­ken, ősi, ösztönös pa- peknek is feltétlen rancsuk ez, megma- szerepük van a tájé­gyarázhatatlan kény­szer űzi, hajtja a madarat az őszi út­ra, évezredes, szülők­ről fiókákra maradt kényszer. Hogy mi az a belső képessége, ami irányt ad, ami vezeti e hosszú úton, az még ma is titok ornitológusok san betartva, hagyja el otthonát. Az eltá­vozottak helyébe ven­dégek, idegnek jön­nek, de ezek is rend­szerint tovább vo­nulnak. A sötét égen megcsendültek a vad- az libák ijedős, éles lili- előtt, kezései, amint vo- Elindulás előtt a nulnak éjszakai pi- csapat, már előre henőhelyük, Fehértó gondoskodott a kellő felé. Megjelentek a kondícióról — a zsír­halfarkasok és az gyűjtésről —, s ha északi tundrák van- bekövetkp7ik dorsólymai, melyek DeKovetkezlk az osz nyugtalanítják és tönük parancsolta hí­pusztítják a vonuló vó jel, a gondterhelt hűtlenek lesznek hoz- madarakat. Évezre- csapat elindul téli zánk. dek hagyományos, Berkeink kis éne- fáradságos, ösztönös kese, a barátposzáta mozgalmát járja a már valahol Cyprus madárvilág. szállására. Rendsze­rint éjjel vonulnak, mert ez biztonságot kozódásban. KÖLTÖZNEK a madarak, róják az ember számára eddig megmagyarázhatat­lan légi országútju­kat. A vonulási ösz­tönt a belső elvá­lasztásű mirigyek hormonjai indítják meg. A mirigyeket viszont külső, objek­tív tényezők befolyá­solják. A madarakat talán minden ember sze­reti és kedveli. So­kukat érdekli sor­suk, midőn az ősi út­ra térnek. Könnyít­sük meg viszontag­ságos sorsukat a ven­dégeknek is, téli ete­tők, táplálék kihelye­zésével. Közben gon­doljunk arra, hogy egyszer ismét tavasz lesz, s a mi mada­raink is visszatér­nek. Csizmazia György omitológus HÁLÓKOCSIVAL Nem tudom, hogy e sorok olvasói közlekedtek-e már hálókocsival Szegedre — mert ez merőben mis, mint Szegedről Budapestre — és ha igen, megfigyelték-e, hogy mi minden történik ilyenkor. A napokban Ti­hanyban volt dolgom. Visz­szafelé feleségemmel este értünk Pestre és mivel más­nap korán reggel már Sze­geden kellett lennem, ezért elhatároztuk, hogy az éjsza­kai személlyel, de hálókocsin jövünk visszafelé. Eddig minden rendben is ment. Tálaltunk egy nagyon ked­ves, barátságos hálókocsi hogy Záhonyig hány állo­máson fog megállni az ép­pen indulni készülő személy­vonat. Teljesen kijózanodva hallom, hogy ezt ismételten közli egy előttem láthatatlan hallgatósággal. Rádöbbenek, hogy ime, Cegléden va­gyunk. Lehetett éjfél után egy óra. Akaratlanul is eszembe jut; milyen kár is volt, Ceglédi ébresztő hogy a hangszórókat kitalál­ták, vagy ha már kitalál­ták, azt a MÁV-nál alkal­mazzák; vagy ha már ez kalauzt1, egy1 "igen }6és tisz"- olyan újabbmódi nemzetkö- szaggal az ta hálófülkét. így fokozott szokás, legalább Ceglé- varázs és saj - den is tartanák magukat ah­hoz a nemzetközi szokáshoz, bizalommal néztünk a pihenéssel és alvással eltöl­tött éjszaka elé. Pesten a nyu­gatin a kilá­tások nem voltak rosz­külső ötösön A gőzös megtorpan szak, mert a mihelyst megürült a hely, felzárkózott a már benn álló szerelvény elé a hálókocsi összes tartozékaival, ami a postakocsiból, poggyászko­csiból és tudja a MÁV még miből állt, szóval jó hosszú volt, hosszabb mint egy me­sebeli kolbász — de elején egy mozdonnyal. Pontosan indultunk, lefeküdtünk; én magam, mint udvarias férj, a kissé keményebb és ma­hogy éjszaka csendet nem háborítanak. (Hátha elolvas­sák ezt Cegléden is és meg­szívlelik.) Miután a csend nagyne­hezen helyreállt •— saját vo­natunk indulásának ismételt bemondása után — csak el­indultunk, mozgott a kocsi és az ágy külön is, igymint a tolókocsiban ringatott cse­csemő, újra csak elszende­regtem. Közben-közben fel­felriadtam, de most már csak egyes füttyökre, melye­ket árva mozdonyok hal­lattak és amelyek némi vad­madarak rikoltására emlé­keztettek, amiket csak föma­dártudósunk, Beretzk Péter doktor úr tudott volna né­ven nevezni. De ez azért szik, itt fel kell kelni; akár kelt a kalauz, akár nem — s közben egy kis óvatos to­logatás egyik vágányról a másikra. De ez nagyon jó... A többi már a megszokott: felkelni, gyorsan mosdani (beretválkozni majd otthon lehet), öltözni, búcsú-kézszo­rítás a kalauztól. De amint nyílik az ajtó, hirtelen kö­rülnézek a reggeli levegő­ben; hol főznek itt halász­lét? Rendben van, hogy Szegeden vagyunk, a halász­lé városában, de ilyen ko­rán és ilyen finom erős állomáson? A sajnos a halászlé illúziója is — szétfoszlik pil­lanatok alatt, mint a haj­nali köd: nem halászlé, még csak nem is gulyás — Sze­geden hagymát szárítanak... Dr. H. D. A megmentett család Egy alkoholisia visszatérésének útja Hangos dörrenéssel csapó- nem veszekedett azért, hogy zsebre vágta a levelet. Az­nap este józanon jött haza. Másnap pedig a munkahely­ről szintén időben hazaér­kezett, sötétkék ruhát vett fel, ismét szó nélkül elindult otthonról. Mint később kide­rült, a tanácshoz hivatták, dott az ajtó, rezegtek az üve- férje szórakozás után vá­gek. Náluk talán csak az gyik, s akkor még a társa­apró termetű, hajszolt testű ság is megfelelő volt. asszonyka remegett erőseb- ... ben. Mintegy testőrként az Ivócimborák kÖZÖit alvó gyermek ágya elé állt. Jól számított. A részegségé- Később azonban a becsű- j _ ben tántorgó férfi ismét el- letes munkatársak elmara- ahoi az alkoholizmus ellen kezdte — vagy talán csak doztak, s helyettük alkalmi küzdő bizottság tagjai fo­folytatta — a tegnap éjsza- ivócimborák akadtak. A férj gadták. Türelmesen elbeszél­ka abbahagyott veszekedést, egyre kevesebb pénzt adott gettek vele Jóakaratúan a A durva szavak most is lelke haza, az asszony pedig egyre családról, jövőjéről esett mélyéig megrázták. Nem le- többet dolgozott, hogy pó- szó, s a végén a nagy darab hetett ezt megszokni, nem tolja, amit férje elivott. De ember remegő kézzel írta lehetett ebbe beletörődni, hi- még ekkor sem érezte, hogy aiá a papírt, vállalta az el­szen néhány hónappal ez- zsákutcába futott életük. A vonókúrát, előtt még szinte paradicsomi férj ugyanis; másnap mindig Nem ingott meg később boldogságban éltek. S míg a bocsánatot kért, ha előző sem Megjelent az elvonó­szitkozódó szavakkal együtt nap "spiccesen* ért haza. s kúrát megelőző ideggyógyá­repült az asztalról az étel- utána hetekig nem is ivott. Kzati rendelésen is, és né­lel telt tányér, az asszony Nem veszekedett, nem kia- hány nap múlva bevonult szó nélkül, maga elé mered- bált, nem ütötte az asszonyt, elvonókúrára, ve idézte férje múltbeli ha- csak szépen, csendesen lefe­SEfSW? ™a r- k Utóbb azonban olyan tár- Megint boldogok rátságce, kedves szavakat. S saságba keveredett, ahol az- Azóta pontosan hat hó­mi rdezt azért, hogy elviselje zal hencegtek, próbáljon az nap telt el. K. Péter családi a jelent... asszony egy szót is szólni a élete visszazökkent a régi j . kimaradásért, majd megkap- kerékvágásba. A férj IgY kezd ek Ja a magaet. Mert, szenn- ... . , ,, . yY tük, nagyon igaz, hogy a 32 emlékezetes elvonókúra K. Péter és dolgos aaszo- pénz olvasva, az asszony után vendéglőnek még csak nya hét évvel ezelőtt telepe- verve jó. K. Péter először a tájára sem megy. Ellenben dett le Szegeden. Albérlet- "}f?^bent a hencegye me- jár heiyette feleségével szín­+777 ' , . , selt torténeteken, egy nap ... ... .. .. , ben kezdték. Néhány év azonban nála is- megtörtént hazba- Iden eloszor elmen" múlva, mire megszületett az a tragédia. Két nap alatt tek kéthetes üdülésre is a első gyerek, már állami se- társaival eldorbézolta két- Balaton mellé. Üjra boldog­gítésggel ugyan, de épült ^LÍTtí^a ^tótó^meré- Ság kö,tözött az újszegedi Újszegeden a családi ház, ké- szelt bogy „üből vesz a na- kis o*31^' házba, s a kör­szült az otthon. Szorgalma- gyob'bik kislánynak. Éviké- nyék most már nem a vesze­san dolgoztak mind a ket- nek télikabátot, s halkan kedések durva zajától, ha­tén. A férj az egyik Szeged J^^^SSSS^ nem a gyermekek, a szülők . törődsz velük, előbbre valók ,. ., környéki epítkezesen, az asz- a cimboráid*, akkor elcsat- vldám- onfeledt kacagásától szony pedig a textilgyárban, tant az első pofon. Aztán hangos. Az első kislány érkezése íött a többi. £.' a gyermekek Eddig a történet. K. Péter iránt érzett örömöt csak te- ?lá,Lakkor ,voltak Í£!d?g'>k' visszatalált a becsületes élet­ha edesápjuk nem jött haza, . .. , , . mert így ók is megúszták a ^ a táigadalom segitsége­\ érést, a durva szitkokat. vei, és saját erős akaratával. Horuczl Lászlóné tézte a két év múlva meg­születő fiú. Aztán újabb egy év múlva megszületett a harmadik gyerek, ismét kis­lány. A közös szórakozások egyre inkább elmaradtak. Az Vállalta az elvonó­kúrát Aztán egy szép napon le­asszony az üzemi és az ott- velet hozott a postás K. P<j­honi munka után fáradtan, toréknek. Az asszony nem is meg a gyermekek miatti ag- bontotta fel a hivatalos kül­gódásban i6. nehezen moz- nejű borítékot, nehogy ez is dult ki otthonról. A férj pe- ok legyen a veszekedésre, dig, miután úgy érezte, meg- Másnap adta csak oda fér­teremtette már a megfelelő jének, amikor az józanul otthont, egyre többet maradt munkába indult. Látta, hogy ki barátokkal, munkatársak- az szinte visszahőköl a le­kal. Ez nem is lett volna vél elolvasása után. De nem baj, hiszen az asszony soha szólt egy szót sem, csak Egymillió fácán A Lengyel Állami Vadá­szati Bizottság tervbe vette, hogy 1965-ig egymillió da­rabra szaporítja a fácánállo­mányt. Nemcsak a vadá­szoknak szerez ezzel örö­met. A mezőgazdaságnak is nagy haszna lesz ebből. A fácán ugyanis a kolorádó­bogár egyik legnagyobb el­lensége. Tehát több fácán — több burgonya. gasabb felső ágyat választ­va, oda feltornáztam maga­mat egy csodás létraremek- valahogy nyugalmas volt a mű segítségével, melynél nyugtalanságban. csak arra kell vigyázni, hogy a csuklóból kiálló csap­szeg az ember tenyerét túl­ságosan meg ne sértse. (Szó­val, ügyetlenebbek vigyáz­zanak!) Nemigen sértve meg Egy kis tologatás Egyszerre csak a leg­közelebbi fel­ébredésnél csodálatos békesség, angyali rf^yZZ'^f nyugalom „sz k^: színje altató gyógyszer bevétele után úgy gondoltuk, hogy mindent megtettünk a siker érdekében, ami tőlünk telik. Ment is a gőzös egy ideig, de aztán — nem menet­rendszerűen — megtorpant. Mivel még nem aludtunk, ezt beszámítottuk a rezsibe. Tényleg továbbindultunk; én szokásomhoz híven elő­simogató csend, amelyet csak elvétve, mint a ködön át. emberhangok tarkitanak. Amint kissé eszmélek, nagy a gyanúm, hogy talán már otthon vagyunk Szegeden, de még korán van, még nem kell kiszállni, csak majd jó­val hat óra után, addig nyu­godtan alhatom. Én talán ez vettem még valami izgal- a hálókocsis utazás legszebb mas olvasmányt, hogy ha- emléke: a nyugodt alvás a marabb elálmosodjam, ami szegedi állomáson, meg is történt. ha ; e2 egy kis ideig, az ember ugy érzi, hogy ep- »» * pen el akar aludni, úgy igen míg aztan ismerős hangra gyorsan el kell oltani a vil- nem rezdülök fel: most már lányt és máris elaludni. Ez a mi iegsajdtabb kedves vas­az egyetlen biztos szer. Ha bemondó eivtársnónk az ember ezt elhibazza. ak- „„„.„u kor igen nehéz ezt újra kez- kelteget a szegedi vonatok deni. Most sikerült, el is legfrissebb híreivel; majd aludtam, közben félálomban egyS2erre csak hallom, hogy furcsa zajokat KaXlottam - pMírc induló gyorsot kez. de ezek nem voltak keue- , . , metlenek — míg egyszerre di bemondani, eleinte rit­csak egyébként nagy csend- kábban — közben még kls­ben egy harsány női hang sé elbóbiskolok — majd — szőkének, fiatalnak és csi­nosnak tetszett — ébresztett fel. Jobban oda figyelek, hát hallom, amint arra oktat, egyre gyakrabban ismétli újra és újra a pesti gyorsot. Így megtudtam, hogy fele se tréfa: tetszik vagy nem tet­JCumM MOZAIK -&3T. — Mássz godtan... fel rajta nyo­(Kerezsy Sándor rajzai) Csak sorjában csiklandós lakó Igazi ájtatosság A legjobb melyszántót ünneplik

Next

/
Thumbnails
Contents