Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-21 / 247. szám

Csütörtök, 1962. október 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Szovjet könyvkiállítás nyílik Szegeden A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság Szeged városi intézőbizottságának legutób­bi ülésén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulójának előkészítésé­ről tárgyalt. Az évforduló előtt, november 4-én az MSZBT—Üjságíróklufoban az MSZBT közösen a szak­szervezettel szocialista bri­gádok részvételével ünnep­séget rendez. Ugyancsak no­vember 4-én nyitják .meg a Dugonics téri egyetem aulá­jában a szovjet könyvkiállí­tást is. Még novemberben ezenkívül bélyegkiállítást rendez az MSZBT Szeged városi intéző bizottsága. Az ülésen a szovjet film­hét megrendezése is szóba került. Idén, november 8 és 14-e között rendezik meg. November 8-án a Szabadság Filmszínházban ünnepi dísz­előadással kezdődik a film­hét. Az ünnepi megnyitó napján Irán gyermekkora című szovjet filmet mutat­ják be. A filmhét ideje alatt ezenkívül a Tiszta égbolt, Ballada a katonáról és El­mentem a nap után című szovjet filmeket mutatják be. Visszakerült a Somogyi-könyv tárba Kíléiiyi Irma juhász Gyula-gyűjteménye Szegedi felső Tisza-part. Borongós, kora őszi délelőtt. A Tisza lomhán hömpöly­geti fénytelen, szürkés hab­jait és a Sárgán fölül, a Maros-torkolat felé föltűn­nek a régóta várt felső tiszai tutajszállítmány körvonalai. Még fél óra és itt úszik előttünk, a felsővárosi vízi­telepnél a hatalmas, 70 mé­ter hosszú tutaj, a "lomha gálya*. Rajta emberek mo­zognak. Elején három férfi tempósan meríti vízbe a NAPIRENDEN: Közgazdászok továbbképzése Szegeden Köztudomású, hogy a köz­gazdászok szerepe és súlya a társadalom gazdasági és politikai életében egyre na­gyobb. A közgazdász mun­kakör jellegénél fogva át­meg átszövi az anyagi ter­melés minden ágazatát, részt vesz a megtermelt anyagi javak elosztásában, meg­szervezi és irányítja a ke­reskedelmi kapcsolatokat, szerves része a társadalom politikai, szellemi életének. A szocialista termelőerők és termelési viszonyok gyors fejlődése, a gyakorlati élet minőségileg egyre magasabb fokon jelentkező követelmé­nyei, a szocializmus teljes felépítésének igénye meg­követeli közgazdászaink szer­vezett formában történő to­vábbképzését. Ezt az objek­tív szükségességet ismerte fel a Magyar Közgazdaság-, tudományi Társulat, mely­nek kezdeményezésére a mű­velődésügyi miniszter 1962. március 1-től realizálta ezt az igényt, s a közgazdászok továbbképzését szervezett formában intézményesítette. "A marxista közgazdaságtu­domány fejlődése, a nép­gazdaság különböző terüle­tein dolgozó közgazdászok­kal szemben támasztott kö­vetelmények növekedése szükségessé teszi a közgaz­dászok tervszerű továbbkép­zésének megszervezését* — mondja ki a miniszter uta­sítása. Az utasítás hatályba lépése óta a közgazdászok ezrei is­merkednek a közgazdaság­tudomány legújabb eredmé­nyeivel, s frissítik fel, illet­ve bővítik ismereteiket. A közgazdászok szervezett továbbképzése a Közgazdász Továbbképző Tagozat kere­tében először Budapesten, később Miskolcon, majd Kecskeméten is megvalósult. Az eredményes munka bi­zonyítéka már gazdasági életünkben is jelentkezik — például a tervszerű gazda­sági folyamatok nagyobb matematikai megalapozott­ságában —. de tükröződik a továbbképzésben résztvevők egyre nagyobb számában is. A ' közgazdasági munka­körben dolgozók ismeretbő­vítésének, gyarapításának igénye azonban nem korlá­tozódik az említett három városra. Az igény országos, s így Szegeden is felmerül. Ékes bizonyítéka ennek a ténynek, hogy Szegedről számos közgazdász jár fel Budapestre a hetenként meg­tartandó továbbképző elő­adásokra. Mindez rengeteg időt és jelentős anyagi esz­közöket igényel. Pedig Sze­geden minden feltétel meg­van ahhoz, hogy a közgaz­dászok szervezett tovább­képzését intézményes for­mában városunkban is meg­valósítsuk. Viszonylag jelen­tős, tanulni vágyó közgaz­dászgárdával rendelkezünk, akik számos új módszerrel akarnak megismerkedni, s szómos új — a gyakorlati élet legú jabb követelményei során felmerült — felada­tot akarnak sikerrel megol­dani. "A közgazdasági gondolat igazán széles körű elterjedé­se, a szocializmus teljes fel­építéséhez szükséges magas fokú felkészültség napjaink követelménye. Az ország legkiválóbb elméleti és gya­korlati szakemberei öröm­mel jönnének Szegedre, hogy tudásuk legjavát átadva hoz­zájáruljanak nemcsak Sze­ged, hanem az egész megye közgazdasági szakemberei­nek eredményes továbbkép­zéséhez* — mondotta nyi­latkozatában Forgács Tibor elvtárs, a Közgazdász To­vábbképző Tagozat vezetője. A továbbiakban Forgács elvtárs elmondotta azt is, hogy a közgazdász tovább­képzés Szegeden történő megvalósítása nem jár kü­lönösebb anyagi áldozattal, viszont alapos szervező mun­kát, valamint, a KTT-val va­ló kapcsolat felvételét igény­li. Valóban alapos szervező munkára, a tanács sokoldalú segítségére, összefogásra van szükség, hogy megvalósítsuk a közgazdászok továbbkép­zését Szegeden. Tapolcsányi László A Szegedi Konzervgyár m r ' rt m férfi es noi segédmunkásokat vesz fel azonnalra. Jelentkezés a gyár munkaügyi osz­tályán reggel 7 órától 15.30 h-ig. Vidékieknek tanács­igazolás szükséges. S 72 324 hosszú "kormányevedzőket*. Közelednek a parthoz, itt a kikötés ideje. Most két em­ber partra ugrik a tutajról és egyikük sebesen szalad föl a kissé meredélyes par­ton. Kezében vastag, hegyes végű karó, az ún. "büszke*, ráerősítve drótkötél, aminek a másik vége a tutaj elején van kikötve. Az ember »büszkézni* kezd. azaz a hegyes karót ferdén a föld­be szúrja és egész testsú­lyával ránehezedik. A drótkötél megfeszül, a "büszke* barázdát szánt a_ partmenti homokba, de az ember nyomja erősen és a tutaj lassan megcsendese­dik. A "büszkés* ember kü­lönben tápéi. Terhes Imre, tapasztalt, régi tutajos, aki csak a kikötésben segít a felső tiszai tutajosoknak. Közben a tutaj hátulját a víz előre sodorja, a part mel­lé. Megtörtént a kikötés, megérkezett hosszú vízi út­járól — sok évi szünet után — az egyik újabb fe­nyőszállítmány a felsőváro­si fűrésztelepre. A tutajosok négyen van­nak; két idősebb és két fia­tal ember. Mind a tuzséri fa­telepen dolgoznak, ott rak­ták vízre az addig vasúton szállított fenyőszálfákat. Au­gusztus 25-én indultak és majdnem egy hónapig tar­tott az útjuk az alacsony vízállás, meg az erős szembeszél miatt. Kíváncsian érdeklődöm, milyen a tutajos élete egy ilyen több hétig tartó ví­zi úton. hogyan teltek napja­ik. A bajuszos Demjén Pé­ter bácsi válaszol, aki a leg­idősebb közülük, ötvenhá­rom éves. — Bizony, nem könnyű a tutajos sora. Ha jó idő van, ha esik, jönni kell. Nem kö­töttünk ki, csak éjszakára, meg amikor kifújt a szél a partra. Ügy estefelé, mikor már »sürvedett* (xgy mond­ják feléjük, hogy alkonyo­dott), egy kiugrott a partra a büszkével és kifogta a tu­tajt. Látta, hogyan megy ... Aztán sátorban aludtunk, matracokon ... — Régen is így volt? — Á, dehogy — rándul mosolyra borostás arca. — Akkor deszkából "gulibát*, olyan féltetejű gunyhót csi­náltak, az alá húzódtak egy kis szalmára. — Az eleség? — Hoztunk magunkkal krumplit, babot, tésztát, sza­lonnát, főztünk a bogrács­ban lebbencslevest, babot, krumplipaprikást, meg ha­lászlevet, mikor vettünk ha­lat. Én voltam a szakács! — Mi volt a legnagyobb élményük? — Egy helyen „bekapott bennünköt a limány" — vágja rá a cigányos bar­na Sütő Bálint, aki fiatal a »szakmá*-ban, még csak 26 éves. Értetlenül csodálkozom. Mi az? — Tudja, az a "limány* oly^n — magyarázza Demjén bácsi —, hogy visszaviszi a tutajt a vízen. Nagy, hir­telen kanyaroknál van ilyen "limány*, mint a szúnvogosi »ré*-nél. Ilyenkor hárman a tutaj elején evezünk, de na­gyon. Ahol az eleje elmegy, ott elmegy utána a hátulja is ... — így mondták a régi öregek. Bábolna és Tiszafü­red között egy szigetnei meg o'yan sekély volt a víz, hogy elöl mindig mérn| kel­lett. Egyszer zátonyra is fu­tottunk, nem jelezte a bója. Majd egy napig tartott, míg lekecmeregtünk róla, nézze, még most is sebes a vállam — mutatja. Megkérdezem még, hánya­dik útjuk volt ez az úszta­tás. Demjén bácsi meg se tudná számolni, már 1945 előtt is tutajozott a rutén tutajeresztőkkel. Az 50 éves Kovács András 1951-ben tu­tajozott először, azóta több­ször járt Szolnokon és Sze­geden is. A két fiatalabb­nak. Sütő Bálintnak és Deb­rei Lászlónak ez volt az el­ső útja tutajjal a Tiszán. Juhász Antal Régóta vajúdó közgyűjte­ményi kérdés végére került pont a héten, amikor a Jó­zsef Attila Tudományegye­lem Magyar Irodalomtörté­neti Intézetéből visszaszállí­tották a Somogyi-könyvtárba néhai Kilényi Irmának, Ju­hász Gyula-relikviákból álló gazdag gyűjteményét. Kilényi Irma 1919 őszétől állott a költő önzetlen szol­gálatában önkéntes titkár­ként: részint segítette a köl­tő verseinek elhelyezését, különösen betegsége idősza­kában, részint pedig gond­dal, fáradsággal gyű j tögette a Juhász Gyula-kéziratokat, a költőről szóló újságcikke­ket, fényképeket, más doku­mentumokat. 1944 nyarán bekövetkezett tragikus halá­la után (barátnőjének és családjának deportálása miatt lett öngyilkos), rokonai rátették kezüket "Juhász Gyula Múzeumára*, de a teljes anyag elszállításában megakadályozta őket a föl­szabadulás. Fönnállóit a veszély, hogy a gyűjtemény Szalay József könyvtárának és kézirattá­rának szomorú sorsára jut, elkerül a városbol és szét­szóródik. A Juhász Gyula Társaság kezdeményezésére azonban a bíróság 1949-ben a Somogyi-könyvtárnak ítél­te Kilényi Irma hagyatékát azzal, hogy a kritikai kiadás céljára meghatározott időre az egyetem kutatóinak ren­delkezésére bocsátja. A kritikai kiadás azóta előrehaladott állapotban van. s ez év végére — a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Somogyi-könyv­tár tudományos munkatár­sainak jóvoltából — meg­jelennek három kötetben Juhász Gyula összes versei szövegkritikai jegyzetekkel, az egyes versek történetére vonatkozó gazdag adatokkaL A Magyar Tudományos Aka­démia Textológiai Munkabi­zottságának határozata értel­mében a Kilényi-gyűjteméoy most visszakerült a Somogyi­könyvtárba. Itt közgyűjtemé­nyi jellege még jobban ki­domborodik az eddiginél, hi­szen újjárendezése után min­den tudományos kutató szá­mára hozzáférhetővé válik. A porporit remek építőanyag A Szovjetunióban egyes szénmedencékben a bányák­ból kiemelt meddő kőzettel töltik meg a kiaknázott vá­gatokat. másutt egyéb mó­don hasznosítják a meddőt, így például a Donyec-meden­cében a musketovói vas be­tonkészítmények gyárában gépeket és kemencéket állí­tottak be, amelyekkel por­porit nevű építőanyagot ké­szítenek a meddőből. Por­porittal töltik meg a lakó­házépítkezésben használt pa­neleket és tömböket. A med­dőközetet megőrli k és magas hőmérséklet (1000°) hatásá­nak teszik ki. Eközben a meddő megszabadul a gázok­tól, könnyű és egyöntetűvé válik. A szakemebrek véle­ménye szerint a porporit re­mek építőanyag. Találkozás a tizedik emeleten Új, korszerűen gyors építési módszer Romániában Az utóbbi időben az ál­landóan megújuló onesti táj­kép mind pompásabb épüle­tekkel gazdagodik, A kórház, a posta és a telefonközpont, a tízemeletes lakóházak, az egész város látképét ural­ják. Meglepő azonban, hogy az új tömbépületeket mily rövid idő alatt fejezik be. Az alaptól a tetőig: 40 nap Az eddig felépült 400 la­kásos négy tömbépület alaptól egészen az utolsó emeletig nem egészen 40 nap alatt készült el. A négy tömbépület — tájékoztat Cornel Cindea mérnök — úgynevezett csúszózsaluk se­gítségével készült. Ezt a kor­szerű építkezési módszert a Román Népköztársaságban már régóta alkalmazták ipa­ri létesítményeknél. Az or­szágban elsőként a constan­tai építők alkalmazták lakó­ház építésére. Utánuk a fő­városiak következtek. Buka­restben a Floreasca negyed­ben ennek a módszernek az alkalmazásával az első 11 emeletes tömbépületet 13 és fél nap alatt készítették el. Onestiben a csúszózsalu segítségével épült első lakó­tömb a 10 emeletes, százla­kásos DM—1 jelű lakóház volt. Az építkezés 18 napig tartott. Tapasztalatainkból levontuk a következtetése­ket és több javítást eszkö­zöltünk a betonozás terén, úgyhogy az első két tömb­épületet idén 9 és fél nap alatt készítették el, a har­madikat és negyediket pedig 9 nap alatt. Ez azt jelenti, hogy egy emelet építése nem egészen egy napig tartott. Az új módszernek a gyors ütem mellett megvan az az előnye is, hogy a vakolás egy idő­re esik a falöntéssel, vagyis pontosabban szólva néhány órával az öntés után, és így erősen megrövidül a simító­munkák ideje. A csúszózsalu alkalmazása lehetővé teszi a munkák gépesítését. A csú­szózsalu-szerkezetet mind­össze két daru látja el anyaggal. Az épület falainak öntési idejét még inkább meg tudnánk rövidíteni, ha jobb lenne a betonellátás. További gyorsítási lehetőségek — Voltak napok, amikor betonhiány miatt csökkente­nünk kellett az ütemet. Emiatt az ötös számú tömb­épületet nem kezdhettük el időben, úgy véljük, hogy az alapásás és öntés idejét még inkább lehetne csökkenteni, és ezt célul is tűztük ma­gunk elé. — Milyen más előnyei vannak ennek a módszer­nek? — Amellett, hogy a mun­ka üteme számottevően meg­gyorsult, a falaknak csúszó­zsaluba öntése más előnyök­kel is kecsegtet — válaszol­ta Marin Zigulescu mérnök. — Ezzel jelentékeny meny­nyiségű építőanyagot és el­sősorban faanyagot takarít­hatunk meg. Klasszikus módszerrel a csúszózsaluval felépítendő kilenc tömbépü­let elkészítéséhez 540 köb­méter faanyagra lenne szük­ség csupán zsalukészítés cél­jaira. Minthogy mi csúszó­zsalut alkalmazunk, a szük­séges faanyag mennyisége mindössze 200 köbméterre csökkent. Mint bebizonyoso­dott, egyetlen zsaluszerkeze­tet mindössze hat-hétszer le­het felhasználni. A mostani csúszózsalu-szerkezeteket öt­ször használjuk fel. Célul tűztük magunk elé, hogy a zsaluszerkezet jobb kihasz­nálásával és kisebb javítá­sokkal, ugyanazzal a zsalu­szerkezettel kilenc tömbépü­letet építsünk. Arra törek­szünk, hogy éssáerűen hasz­náljuk fel az ajtó- és ablak­kereteket is. A költségelő­irányzat szerint tízszer kel­lene felhasználni, mi azon­ban eddig már hússzor hasz­náltuk fel. Gazdaságosabban — Én is szeretnék néhány szót szólni — szólt közbe Grecu Andrian technikus. — A munka ütemének meg­gyorsításában, valamint a je­lentékeny mennyiségű fa­anyag megtakarításában döntő szerepet játszottak az építőtelepen dolgozó mérnö­kök, technikusok és munká­sok által javasolt új megol­dások és más építőipari szakemberekkel való együtt­működés. Egyetlen példát szeretnék megemlíteni. A költségelőirányzat szerint a faltáblákat egy tömbből kel­lene készíteni, végleges ön­téssel. Ez azonban sok fa­anyagot igényelne és meg­hosszabbítaná egy-egy tömb­épület elkészítési idejét Vállalatunk egyik munkakö­zössége új megoldást java­sol. Jelenleg a faltáblákat »a földön* öntik és előregyár­tott elemekként szerelik össze. Melyek hát az elő­nyök? Meggyorsul az öntési és a szerelemünk*, 5 ezer négyzetméter zsaluanyagot takarítunk meg lakótömbön­ként (az előírt hatezer négy­zetméterből). Ugyancsak erő­sen csökken a kézi erővel végzett munkák volumene^ főképpen az ácsmunkáknáL Mindabból, amit a három onesti építőipari szakember elmondott, kitűnik ennek az új ipari módszernek a fel­sőbbrendűsége. A csúszózsa­lus építési módszer előnye — ami már más építőtelepeken is bebizonyosodott — amel­lett szól, hogy minél széle­sebb körben alkalmazzák. N. Mocanu A Csongrád Megyei Tatarozó és Építő Vállalat megüre­sedő FŐMÉRNÖKI ÁLLÁSRA PÁLYAZATOT HIR­DET. Pályázatokat Csm. tanács vb építési és közlekedési osztálya vezetőjéhez Szeged, Rákóczi tér kell benyújta­ni. Pályázathoz mellékelni kell építészmérnöki oklevelet és erkölcsi bizonyítványt. Szakmai gyakorlattal rendel­kezők előnyben részesülnek. Fizetés megegyezés sze­rint- " H 43 526

Next

/
Thumbnails
Contents