Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

6 A tükörből négyszög- pIerre Courtade t letes'arc, DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 19*t. ssept. M. S a fekete, sűrű szemöldök alól mélyen ülő szem né­zett vissza. De a száj — nem, a szájról egyelőre meg semmit... A duzzadt, túlságosan vastag ajkakon tétovázásféle. Nevetett, majd minden átmenet nél­kül elkomolyodott. Bizo­nyos értelemben sikerült Világűr-Vitamin neynek köszönheti. Sem Bobnak, sem Jonnynak, de még Diicknek sem volt olyan szerencséje, hogy rTó* /0lt' , b'zalnme®r- összekerüljön egy Ilyen ld­2J1. váló férfiúval. Whitneynek mosolyog. A szenátorok Is nem órdek h me^sza. mosolyognak, minden vala- bafluJlon ' rso­mlrevaló üzletember moso­lyog. A mosoly bizalmat ébreszt. De másrészt nem tesz elég komoly benyo­baduljon az árujától. Csu pán az a vágya, hogy Fred­ből — szó szerint így fejez­te kl magát — „Ideális űr­hajóst faragjon". — Freddy ™i3t . g1u«almnK"1 - mondotta ha rám hall­bbi5fwJ?ln<!f.1 8 J?g"Ögy°bb B»t«z. évente százmillió amerikai gondol Freddy Lochnessre, ha azt a szót hallja, hogy „Kozmosz". Minden fogadást tartok ... No., Whitn.y ^ rendben van, nincs már semmi kockázat, ez pedig nem Jó. Elhatározta, hogy Whlt­neyhez fordul tanácséit, — Elvégre az ó dolga. Eir csak a munkámat végzem. Személy szerint szlvcseb- hogy a fogadást megnyerje. Jben venné, ha nem kellene Mór egész könyvtárra valót mosolyognia. Mondhatnak, gyűjtött össze - a róla éa amit akarnak, ehhez egész Nancvról megjelent sajtó­ember kell. Kemény legé- termékekből, fényképekből, nyek kellenek. Elszánt, ke- Interjúkból és cikkekből, mény legények, összesző- melyek az ő neve alatt je­rított fogakkal, kesernyés lentrk meg. Nem beszélve dühvel nézett szembe ma- a rádióról, televízióról, le­gával. — Nem, ez túl erős. mezekről és a magnetofon­Csak semmi túlzás. Hiszen szalagokról. Felfedezte, a fénykép, amelyen a hogy van hangja. Ma tíz­„Hartlev-Vllágflr-Vltnmln" ezrek éneklik az ő dalét: felíráaú dobozt tartja a kezé- — Távol a földtől, a vllág­ben, pompásan sikerült. A űrben — rólad álmodom fénvképen nem mosolyog, De legszebb álmomat. •. nem ls látszik túlságosan Sehogy se Jött rtlom a sze­zordnek. Csak éppen annyira, mére, takarója alatt az óra hogy bizalmat keltsen. Eszébe egyhangú krtyegését hali­jutottak Whitney szaval: gntta. Hirtelen megrohanta n — Fontos, hogy az em- félelem: ÉS HA MINDEZ berek megértsék: A Hnrt- VM.ÖBAN KOMOLYRA ley-vitamlntól testük olyan FORDULT lesz, mint az űrhajósé." És ha ezek a csökönyös idl­Olyanokká válnak, mint ótók valóban n holdba mer­mnga .., nek Indítani egy embert csu­Kák reooeli köntösé- Pán M*rt. nehogy az oro­KÍK reggeli ben _ szok ,sm4t megelőzzék őket? a Málson Scalettl Bros cég Semmi kétség, képesek rá. ajándéka — belépett Nan- Nem kétséges nz sem hogy cy. A mélykék égbolt hát- A™?;lk" ,rm8rJndt_ MegU­tere aranyszállal hímzett nulták. « világűrben be csillagaival,' üstökös csóvá- Ws kuckó­ra emlékeztető számtalan val, mig nz oroszok akár bolygó pályájával valóban hálókocsit ls küldhetné­csodálatos remekmű volt. [tek oda .,. S aztán az örö­— Drágám — szólította k<» melléfogás n rakétákkal: meg Nancy mit esi- sivitáa óriási lángoszlop ­nélsz? Ne feledd. hogy s azzal befellegzett, aludnod kell. Legkevesebb |Janc« ez esetben tízezer tizenkét órát. " ,v' dollárt kapna. De — Rögtön — válaszolt, s mi leaz azután? Elgondolko­mindkét mutatóujját az zott, a határozott: — Két hó­órára helyezte. nap alatt véget vet nz egész­Nevetett. Megfordult, s nz asszonyt a karjába vette. -l.^i^Atednnd szép asszony. Micsoda sze- , — alszol? Aludnod rencse, hogy Nancy a fele- keU­sége. Ha valami Jelenték- - Oondolkozom. telen lányt vesz feleségül, ~ Mlr* ^'I^0"8 sohasem esik ró a válasz- Nancy a kispárnájába. -a táa! Sikereinek felét - ha kapsz .t" Txm nem az egészet - Nancy- * nak köszönheti. Mióta a P«. ' ».^J™"­televízió "Világűr-Vitamin* , ~ adásában felléptek - ket- ^L^J*™ odadobnám i*mt az ágyban ffi T;iefonh™ kípott "ffiM" mint ő. S milyen ügyesnek 'UKrol"ao7UBbn,rtn(,llltllH nak nom volTml ttíl tartania" nU ~ Nancy mindig tudta, mit kell _ y'„ fo-iolkozásom ­mondania. Hiába, ez már ~\VBn Io«m,l<oiwíom benne van a lényében. ' — A te foglalkozásod? Mi­küvet- féle foglalkozás az? Vagy te az azt hiszed, hogy egy rtlásod­asszonyt a hálószobába. Az osztályú steward, méghozzá egész szoba mintás szövet- belföldi útvonalon, biztosíta­tel volt bevonva. Szemlélte- nl tudja mai életnívónkat? töen ábrázolta az. első bal- Szegény kicsikém. Vósd az. Ionok felbocsátását Ez. volt eszedbe, hogy nem Vagy sok­a Hartley-Í^le bungalow kai több. mint az egyenru­legszebb helyisége. Majd- hád •.. S még Igy ls legfel­nem tíz hónapja laknak jebb csak a Plnky Ranch-i benne, s Istenemre, nem ls kis rlbancok tartanak benne­lehet semmi panaszuk. A tekét tgnzi pilótáknak! Szó nagy tullpánfa mellett, a sem lehet róla! 8 különben hófehér garázsban egy Cnb- is mit kockáztatsz, ha... riolette. a Boldsmoblles Ridegen félbeszakította. — ajándéka — várakozott. Mit tudod te? Gondolj arra, Holnap reggel, a teraszon hogyan végződhet mind elköltött reggeli után ismét ez... — Felfújta az arcát, a kormánykerék mellé ül, s olyan hangot engedett kl, s a világfirállomás központ- mint mikor pez.sgősdugó dur­jába hajt. Valóban, minden ran. — így. hallod, Így vég­csak rutin kérdése. Egy idő ződhot mindez.... óta úgy érzi, hogy ez nem Nancy hosszú szempillái igazi, komoly munka. alól megróvó pillantást ve­De alapjában véve ez tett rá. nem ls tartozik rá. Nem te- — Éppolyan jól tudod, het magának szemrehá- mint én, hogy ez a központ nyást. Az előírt időt a lég- nem komoly. Csak üzlet! kamrában és a centrifugál Ugye, te magad sem hitted gépben tölti. Eleinte kissé soha. hogv valóban a hold­kellemetlen volt, de hama- ba akarnak küldeni? rosan megszokta. Ma in- Nem válaszolt, lehorgasz­kább komikusnak tűnik, totta a fejét. Ez. igaz. Néha Mintha teljesen automati- neki ls az volt az. érzése, zált cirkuszban tartana hogy mindez komolytalan. De ügyeletet. Az. űrközpontban mégis, mi a különbség köz­négyen végezték ezeket a tük és a Langley központ gyakorlatokat, de minden emberei között? nagyképűség nélkül állít- — Egy dolog nyugtalanít hatja, hogy neki van a leg- — mondta hirtelen. — Min­több esélye arra. hogy a denről sok szó esett már, de holdba repül. Ezt Mr. Whit- az Istenről nagyon kevés! — Az Istenről? — Igen, az Istenről. Vé­leményem szerint keresnem kell az. alkalmat arra, hogy nyilvános helyen kijelent­sem: én hiszek Istenben. Még vannak olyanok, akiket zavar ez az égre kapaszko­dás. Biztos vagyok benne, hogy sokan viszolyognak tő­le. Meg van írva, hogy az ember ne törekedjék a csil­lagok felé, vagy valami Ilyes­mi... — Nem tudonj. Lehet, hogy Igazad van. De miért nem jelented ki. hogy felszállás­kor viselni akarod azt a kis amulettet, amit édesanyád­tól kaptál? Gépiesen nyúlt a Szűza­nyét Ábrázoló kis kék tmu­letthez. Láncon viselte a nyakában, mellének dús szőrzete közé bújtatva. — Nem Vagyok bizonyos benne — mondta vonakodva. — Meg kell kérdeznem Whitneyt. A katolikusoknak bizonyára tetszene, de a protestánsok rossznéven ven­nék ... — Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni —• nyugtat­ta meg Nancy. — De most aludj, kedvesem 1 Odahajolt, s puhán szá­jon csókolta. — Ne gyötörd magad — suttogta. — Nem lépek kl a buliból. Aludj nyugodtan! Mikor a telefon csenge­ni kezdett, úgy rémlett neki, mintha már egy örökkévalóság óta aludt volna mélyen, álmok nélkül. Felugrott, villanyt gyújtott. Ismét megrohanta a félelem. — Talán már Itt a pillanat? Talán mégis bekövetkezik az, amitől rettegett? Nancy ls zavartan ült fel az ágyban. — Ml történt? Mit akar­nak tőled ebben a szokatlan órában? Ne vedd fel a kagy­lót! KÖZel se menj a tele­fonhoz! Nem hallottuk a csengetést, és kész... Annak a retten hetetlen férfiúnak a pillantásával mérte végig, akit felesége praktikái és jajgatása sem tántoríthat el a kötelességtől. Leakasztotta a hallgatót. — Halló, Freddy — kiál­tott egy hang. — Csak egyetlenegy mondatot kívá­nunk tőled! — Ilyen későn? — Űgy gondolom — felelt a hang —, hogy ma soká fennmaradtok, vagy nem? Talán csak nem én vagyok az első, akt felhív? Itt Dl Maggio, Di Maggio beszél a rádiótól. Csak egyetlen mon­datra lenne szükségem arról, hogy mit érzel. Ha már meg­fogalmaztad, tessék! Áta­dom ... • , Baljával eltakarta a kagy­lót. — A rádió — mondotta —, magukon kívül vannak ... — Tedd le a kagylót — rendelkezett Nancy —, ne, ne akaszd fel, csak tedd le... De abban a pillanatban olyan különös, szokatlan cso­dálkozó kifejezést vett észre férje arcán, hogy mindkét lábával egyszerre ugrott kl az ágyból. — Te Jó Isten. Édes Iste­nem! Ez aztán valami! Ö, te jó Isten! — nyögdécselt Freddy. — Ml van? — kérdezte Nancy —, mi történi? — Az oroszoknak sikerült! — válaszolta szenvtelen han­gon. — Egy embert küldtek a holdba. Szerencsésen meg is érkezett. — És most? — Most? i. A vonal másik végén Dl Maggio türelmetlenkedni kezdett. — Csak egyetlen monda­tot, Freddy. Csak annyit mondj, hogy mit érzel eb­ben a pillanatban! Valamit csak érezned kell! Te jó Is­ten! Most átteszlek a direkt vonalra. Mehet.,, Freddy LochnesS össze­' vonta szemöl­dökét, és aztán lassan, min­den szót mérlegelve, mint egy bokszoló, aki most vesz­tette el a bajnoki címét, mondotta: — Gratulálok an­nak R fickónak, akinek sike­rült! Természetesen csalódott vagyok. Az embernek nem esik, jól, ha lepipálják... Nancy valamit súgott a fü­lébe. Hirtelen egy Ötlete támadt. — Mindenkihez szólok, min­denkinek üzenem: VAN VA­LAMINK. AMI NINCS AZ OROSZOKNAK! ÉS EZ A IIARTLEY-VILÁGÜR-VI­TA MIN! — Ez kitűnő volt — mond­ta Di Maggio a vonft! másik végén. — És teljesen korrekt Freddy Loehness letette a kagylót, és mélyet sóhajtott. Hanyatt fekve elnyújtózott, és felbámult a plafonra. — Csodálatos voltál —­mondta Nancy. MARTON MARIA fordítása PAPP LAJOS: HONFOGLALÁS A z emberek sietnek és de sokszor összecsapnak. Tenyerük hol kinyílik, hol összecsukva lázad. Ez a mostani tavasz magára soká váratott. Bezárt szemmel sokáig vártak a régi házak. Csikorogtak a kapuk és úgy dübörgött a kapualj, mint föld alatti barlang, mint dohos, régi kripták, s a föld alatt a búvó férgek s szelíd vakondok hosszúra nyúlt álmukat már békétlenül aludták. A szél kószált csak szabadon a mész-szagú új házban s a kémény halott volt még. hideg és kő-merev. Az építők is fáztak. A szurok-Olvasztó tűz mellé guggolva ettek szalonnát, hagymát, keoyeret. Mégsem állt meg a munka, bár havat kergetett a szél. Így készült el a parkett és lábra állt a kályha is. s a vízcsapokból egy nap bugyogva-csordogálva, majd szép erös sugárban feltört a tiszta víz. Es a gáz ts fellobbant és csillogtak az ablakok, a szobák frissen festett falán a virógminták színes láncba fogóztak, csapongó táncba kezdtek s az első napsütés fényét habzsolva Itták. Az új házban mész-szagú még a vakolat a falakon s mikor benéz egy ablakon a szikra-szemű reggel, minden sarok megéled. Nyújtózkodik az új plafon, a kád csobogva megtelik: és úgy kel föl az ember. Korán ébred az ember. Még heverész egy keveset és énekel, vagy fütyörész mert iszonyúan boldog. Hét óra lehet. A ház előtt akácok sora bólogat. Felhők nyílnak a szélben és nyitnak már a boltok. A lépcsőn léptek kopognak. Az új lépcsőn és egyre több. Itt-ott ajtó csukódik. Később mindenki elmegy. A férfire hivatal vér. asszonyára meg Iskola. Sokáig sír első nap még a bölcsődében a gyermek. Az ÚJ házban mész-szagú még a derűs csönd, a nyugalom. A házmesterné megszemlélte a padlást meg a pincét. Dünnyögve) mindent számba vett: a csepegő vízórát, megrepedt üvegtáblát s egy ajtó rossz kilincsét. £ az égi lépcsőházban — mint ő lenn — följebb lép a nap. Délben megjön a szerelő. Javít, amint 6zokásos. Délután pedig bútorral megrakott teherautók kanyarodnak be tülkölve az új úton a házhoz » a szobákban a bútorok mind helyükre állnak sorban éa ha leszállt az este, az új lámpák úgy égnek beszédes lángolással, hogy hallgatózva meg-megáll mindenki, akt arra jár, véletlen arra téved. FÜSSY LÁSZLÖ Dal kevert vérségemre Magyar vagyok és paraszt, Van bocskorom, hat-araszt. Német vagyok és erő, Egy órát sem heverő. Szláv is vagyok; nyers, vidám, S mellé ábránd, halovány. S török: vaskemény vagyok; Az csak él és nem rcsgyog. Rá ugor-vér csöppje kel, S tundra, észak rámlehel. Angol nem vagyok, de von Feli tenger-morajom. S francia nép? óh a nagy, A legizzóbb gondolat! Szív felel rá és jövő, Büszke dicsben fénylik 6. Ámde főképp ember, in: Szomjunk Ut a földtekén Jobbra, szebbre s ily malaszt Önmagámnál itt maraszt. Ökrös László.: Engedelmesen CL rossz asszony A z asszony teljes erejével haj­** totta a biciklit r széllel szem­ben, kitartóan, már egy órája, a csak most, hogy a város szélére ért, közel a céljához, érzett egy kis fá­radtságot. Nem törődött vele, tipor­ta, taposta tovább a pedálokat, pedig vigyáznia kellett volna, néha. máskor, úgy fájtak a lábai, hogy éjszakákat nem aludt. De nem törődött most ezzel, meg a zuhogó esővel sem: a viz végigfolyt az arcán, a ruhája csupa lucsok volt már, szorosan a testére tapadt, mintha a húsához varrták volna, kendőjét hátracsapta a szél, majdnem a nyakáig, s a haja is, ritkás ősz. haja Is csurom viz volt már, mintha megmosta vol­na otthon a nagy bádoglavorban, Az emberek, akik ezen a hirtelen hidegre fordult 6Zele* és esős nyári délutánon Itt, a város szélén fázó­san és az eső elől a házak oldalá­hoz menekülve siettek a dolgaik után, csodálkozva néz.ték nz öreg és sovány parasztasszonyt, amint el­szántan hajtotta biciklijét. Egy hu­ligánforma fiatalember, aki füst­színű esőkabátjában valami nőhöz ment és már a csontjaiban ls érezte az ágy puha mejegét, megsajnálta az öregasszonyt és utánakláltott: — Megfázik, mama! Az öregasszony azonban rá se hederített, talán meg se hallotta a kiáltást, elszánt konokr sággal hajtott tovább az esőben éa a szélben. Nézték hát az emberek az öreg­asszonyt és csodálkoztak: — Hova megy ez, hova hajt ez Ilyen esze­veszetten ebben a bolond Időben? Nem tudhatták, hogy az asszony az írást viszi a kötője zsebében, az Írást, a hivatalos papírt, amit ma hozott a postás, s amit a fiának fel­tétlenül látnia kell, el kell olvasnia, mielőtt hazatér a gyárból, ahol ősz óta dolgozott. A postás bolondos ember volt, mindig viccelt, ma ls, amikor át­adta az írást, a hivatalos levelet, ezt mondta: — Na, Bodrogi néni iratkozhat az iskolába. Megjött a levél a teknikumbóll De ő már ak­kor tudta, hogy az a levél nem neki jött, hanem a menyének, s hirtelen valami melegség jött rá, enyhe rosz­szüllét és hányinger az Idegességtől, hogy mit akar megint ez a Júlia, nem tud nyugodni, s gyorsan otthagyta a postást, bement a kony­hába, s leült egy kicsit megpihenni. Mielőtt felbontotta volna a boríté­kot, sokáig nézegette, forgatta a ke­zében, elolvasta a címzést és a bal sarokban a lilaszínű pecsétet, hogy hátha valami tévedés lesz mégis a dologban, de bizony a levél tényleg a technikumból jött és tényleg a menyének szólt, U amar megtalálta a gyárat, nem ** is kellett megkérdeznie senkit, a hatalmas épületek magasan a kül­városi házak fölé emelkedtek. Hanem a portással már meggyűlt a baja, valami kacifántos ember lehe­tett, hiába kérte, nem akarta a fiát kihívni, hogy beszélhessen Vele. ' — Munkaidő Van, mama. Dolgozni kell Ilyenkor, nem beszélgetni. Ezt hajtogatta a portás, elmondta vagy ötször ls. de az öregasszony csak nem mozdult. Konokul állt a szűk és poros portásfülke előtt, ru­hájáról csöpögött a víz, egész kis tócsa gyűlt össze a lábal körül. 8 már nem ls tudott mit mondani, csak állt szótlanul és várt. Aztán, amikor a portás be akarta csukni a a fülke kis üvegablakát, jelezve, hogv számára befejeződött a beszél­getés, az öregasszony hirtelen pénzt kotort elő a kötője zsebéből és be­nyújtotta az ablakon. A portás sokáig zavartan nézte a kétforintost, forgatta a kezében, nem tudta, mit csináljon vele, visszaadja az öregasszonynak, vagy kidobja a sárba. — Na — mondta az öregasszony — most már hívja a fiam. Bolond ez — gondolta a portás és elindult, hogy megkeresse Bod­rogi János anyagmozgató segédmun­kást. — Hát maga? — kérdezte a fiú, amikor nagysokára előkerült vala­honnan az udvar mélyéről. —- Mit akar Itt? Minek jött? — Itt a levél. Megjött a levél, fiam. — Micsoda levél? — Hát az írás a teknikumból. — Felvették? — Fel hét. fiam — mondta az öregasszony es már szedte ls elő a levelet a kötője zsebéből. — Az istenit ennek a Jüllsnak —­mondta a fiú, miközben olvasta a levelet, amelyben az állt, hogy a feleségét. Bodrogi Jánosnét felvették a mezőgazdasági technikum III. év­folyamára levelező hallgatónak. — Látod, fiam, mondtam én. Mai­akkor mondtam, amikor még udva­roltál neki, hogy ne kezdj olyan lánnyal, aki két téknikumi osztályt elvégzett. Nem fog az a te akaratod szerint cselekedni. Most axtén meg ls van a baj. Megmondtam én előre, hogy rossz asszony lesz a Julisból — Ne káráljon Itt, az Istenit — mondta a fiú és Idegesen a portásra nézett. Az azonban nem figyelt a beszélgetésre, elmélyedve Irt valamit egy nagy és poros könyvbe. — Jól van fiam. Ne mérgeid föl magad. Nem akarlak én téged bán­tani. T1 öbbet aztán nem is beszéltek * A fiú visszament a gyár hátsó udvarába a targoncájához, dolgozni, hordta tovább a bálákat, áz Öreg­asszony meg felült a biciklijére s a csapkolódó esőben és a hideg szél­ben elindult hazafelé. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents