Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1992. smptemberfr József Attila A SZEGEDI EGYETEMEN Közeledik szikusunk, József Attila tra­gikus halálának negyedszáza­dos évfordulója. December 3­án lesz huszonöt éve, hogy a szárszói tehervonat mozdo­nya kioltotta harminckét éves életét... A jubileumra-készülésben jelentós szerep vár a szegedi egyetemre, hiszen József At­tila neve, életműve eltéphe­tetlen szálakkal fonódik egye­temünkhöz. Életének nagy fordulópontja lett az emlé­kezetes -Horger-ügy*, az a korra é6 az ellenséges kör­nyezetre olyannyira jellemö eset, amikor a -Tiszta szív­vel* című verse miatt -az egyetem fura ura-, Horger Antal eltanácsolta ót a taná­ri pályától. Ám úgy lett, amint erre halála évében em­lékezve jövendölte: En egész népemet fogom nem középiskolás fokon tani­tani! (Születésnapomra) 1924 6,7én\ fg * mesterének, Juhász Gyulának ós makói pártfogójának, Es­persit Jánosnak tanácsára — a szegedi egyetemre. Miért éppen Szegedre Jött? A szom­szédos Makón végezte közép­iskoláit, s bár az érettségit 1923 decemberében a fővá­rosban tette le, utána mégis visszajött, hogy Juhász Gyu­la, az apaként szeretett Esper­sit és a kedves makói lányok közelében maradhasson, az 1922 óta megismert szegedi barátok — Hont Ferenc, Kor­mányos István és a többiek — társaságában vitázzék, ta­nuljon, az itteni lapok ha­sábjain nyilvánossághoz jus­son. A költő szeptember 19-én -iktattatott* a bölcsészeti kar -hpllgAtól közé, amint ezt a máig fönnmaradt indexe és anyakönyvi lapja tanúsítja. Nénje, József Jolán írja öcs­eséről írott életrajzéban, hogy a beiratkozásra gyámjától kapott pénzt elajándékozta pesti költőbarátjának, a pilla­natnyilag még nála is szo­rultabb helyzetben levő Pin­tér Ferencnek. Makói barátai adták össze újból a költsége­ket Az egyetem mintegy ezer hallgatójának zöme orvos és jogász volt akkoriban; a böl­csészhallgatók létszáma — bór az előző évekhez képest némiképp nőtt — még min­dig föltűnően kevés, csupán 50 volt! A bölcsészeti kar akkor még a mai központi egyetem első emeletén — a jelenlegi orvosegyetemi hiva­talok és a könyvtár helyisé­geiben — kapott elhelyezést. Ott, ahol most emléktábla hirdeti az egyetem legna­gyobb diákjónak a világiro­dalomba futott nevét. Sokoldalú érdeklődéséi, me­rész föladat-vállalását bízvást állithatjuk példaképül utódai, c szegedi egyetem mai diák­jai elé. Márazelsö] tott filozófiai előadásokat. Nővérének büszkén írta egyik levelében: -Az egyetlen első­éves vagyok, akit Bartók professzor felvett filozófiai szemináriumába!- Magyar irodalomtörténetből Dézsi La­jos óráit hallgatta. -Nagyon szeret a magyar tanár* — di­csekszik már október 10-én Jolánnak, s még 1937 tava­szán is önérzetesen írja Cur­riculum uiíae-jében, önélet­rajzában: -Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos pro­fesszorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított.* Dé­zsi hagyatékóban, melyet az Egyetemi Könyvtár kézirat­tára őriz, fönnmaradt a pro­feszornak egy jegyzete, amely József Attila Igazát bizonyít­ja. Pár szavas jellemzésében az érdemes filológus valóban elismerően nyilatkozik tanít­ványáról, akiről nem is sejti még, hogy Költő zseni. Nyelvi érdeklődése szinte mértéktelen volt a nagyrahi­vatottsága tudatában tanuló 19 éves filozopternek. Mé­szöly Gedeon finnugor elő­adásain kívül Schneider Fe­renc lektor német, Málly Fe­renc lektor olasz. Szakáll Zsigmond lektor angol óráit is hallgatta. A magyar mel­lett másik szaktárgya a fran­cia nyelv és irodalom volt, s minthogy ebből sem tudott semmit annak előtte, válasz­tásához bátorság és nagy ambíció kellett. A francia előadó Tóth Béla középisko­lai tanár volt, az ő előadá­sait hallgatta heti öt órá­ban. CttftteeAkkl jellemző, hogy rofottebp| József Attila néprajzi, folklór-előadást is hallgatott a különc, idős pro­fesszortól, Herrmann Antal­tól, aki ebben a félévben „A cigányok költészete, nyelve, zenéje" és „Kincs a néphit­ben" címmel adott elő. A mohó elsőéves indexé­be fölvette még Kogutowicz Károly „Földrajzi gyakorla­tok a bölcsészeti karhoz tar­tozó hallgatók részére" cí­mű előadását, nem tudni, mi céllal, de roppant tudásvá­gyára jellemzően. Később tö­rölte, nyilván nem győzte erre a heti négy órás igény­bevételt. A „Lázadó Krisz­tus" cimü verse miatt 1924 tavaszán lefolyt és országos port vert pöre miatt értjük meg, miért vette föl a „Sajtó­btintetöjog" című előadást heti három órában! A második félévben is ki­tart a sok nyelv mellett, sőt — megintcsak nagyon jel­lemzően — fölveszi még Vinczi Károly román nyelvi előadását ls, Schmidt Hen­rik „Bevezetés az indoger­mán összehasonlító nyelvtu­dományba" és Kogutovicz Károly „Magyarország föld­rajza" című kollégiumát. Még meglepőbb, hogy ér­deklődési köre olyan mo­dern, s az irodalomtól, köl­tészettől távoleső problé­mákra is kiterjedt, mint napjaink egyik legtöbbet omlegetett kérdése: az atom. Kiss Árpád professzornak „Az atomok és molekulák szerkezetéről" címmel meg­hirdetett, heti két órás elő­adását is fölvette ez a külö­nös bölcsészhallgató! Hall­gatta Ortvay Rtidolfnak „Az anyag korpuszkuláris elmé­letecímű háromórás kollé­giumát is! Érdekli ezek mel­lett Hornyánszky Gyulának „A hellenizmus története" című órája (heti 5 órában), s változatlanul hallgatta a néprajzot is Herrmann An­taltól, a néprajzi bevezetőt és a cigányok néprajzát. íme, József Attila, a ta­nárnak készülő bölcsészhall­gató, mennyire tágan értel­mezte az elsajátítandó tudo­mányok „egyetemét", milyen széles körű érdeklődéssel lá­tott a tanulásnak. Egyete­münk minden karán — a természettudományin épp­úgy, mint a jogin — szívesen és hihetetlen tudnivágyással — tanult! Egy érdekes| nyomtat. ványt őrzök limbusomban: a Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség politikai és kulturális hetilapjának, a Szegeden megjelent Űtunk­nak „a béke első napján", 1945. május 9-én megjelent számát. Az elsárgult újságon olvasható a szegedi egyetem akkori ifjúságának két nap­pal előbb, május 7-én kelt nyolc pontból álló kiáltvá­nya. Az első pontban az egyetem nevének megváltoz­tatását követeltük: „Az egyetem ezentúl az elmúlt rendszerben egyetemünkről igazságtalanul kiebrudalt nagy magyar költő, József Attila nevét viselje". A költő halála után még csak nyolc évvel voltunk. József Attila nagyságát még csak kevesen ismerték, is­merhették föl addig. Azóta teljesültek be próféciái: "Nagy életem még nö, ha meghalok!- -S élete — ha van élte még egy — a pro­letár utókoré!- Mióta a szo­cialista irodalomtudomány és a művelődési forradalom nemcsak országosan, hanem világszerte is ismertté tette Petőfi és Ady utódának, a forradalmi költőt i ász har­madik klasszikusának ne­vét, életművét, s elismertté nagyságát, több alkalom­mal, s egyre tekintélyesebb fórumokon ismétlődött meg a tizenhét évvel ezelőtt el­ső ízben elhangzott követe­lés. József Attila, akinek számára Szeged — Juhász Gyula indításán kívül — két vagy egyetemet jelentett: a tudományokét és a miéikás­mozgalomét — mert hiszen az újabb kutatások során kimutattuk, hogy munkás­mozgalmi tevékenységének kezdeteiről hiteles adataink éppen e városból vannak — mindenképpen megér­demli, hogy Szeged egyete­me homlokzatára írja ne­vét. Kz idei évforduló kü­lönösen alkalmas, hogy va­lóra váljék a régi javaslat. Péter Lászlő Napokig hiába kerestem otthon — vagy a gyárban, vagy a városban volt. Nyug­díjas, aki ráér a más c-k ügyei után járni, ráér dol­gozni. Nitsinger Gyuláról van szó. akit Újszegeden ta­lán már senkinek sem kell bemutatni, és Szegeden sem éppen ismeretlen a neve. Pedig hát a kender-, len­szövőgyár volt anyag- és áruforgalmi osztályvezetőjét nem lenne kötelessége any­nyi embernek ismerni. Csakhogy munkásélete népszerűvé tette, anélkül, hogy ő maga akarta volna. Szerény, szép életelv - Nagyon csendben dolgozni, ez egyik életelvem — mondja. S min­dig is ezt tartotta szem előtt. Visszaemlékezni sem igen akar. Arra még talán igen, hogy 1929 óta dolgozik a szakmában, s 1948-tól abban a gyárban, melyből most nyugdíjba ment. Beszél a háború utáni nehéz évekről is, de azután mintha el­vágták volna szavát. Kérdezni kell. — Valóban elő-előfordult néhány olyan eset, melyre szívesen emlékszem. Arra például, amikor a kopszoló­ban fürdőt építettünk, s ARANYBÁNYA as átokhási homokban Serényen folyik a minden­napi életért, a kenyérért a harc. Csépelnek a gépek, s az emberek nagy izgalommal figyelik, mit fizet az idén a rozs. Nem messze a gép­től pedig az asszonyok sze­dik és válogatják ügyes kéz­zel az őszibarackot. A rozs nagyon gyöngén termett, az őszibarack viszont annál szebb. S kincseket ér ez a gyümölcs. Mióta teremnek az elsőnek telepitett ősziba­rackosok, tudják már az átokházi homokon gazdálko­dó emberek is, hogy arany­bányára találtak. Itt a soványan termő rozs, amott a gyümölccsel dúsan megrakott barackfák. Két véglet: a múlt és a kibonta­kozó jövő. Az ország egyik legszára­zabb területén fekszik Rú­zsa község. Nem hiába ne­vezték ezt a vidéket Átok­házának. Évtizedeken át súj­totta, sanyargatta as aszály a gazdálkodókat, kisült a földből a gabona, s az em­ber, aki hiába figyelte az eget, mit tehetett mást: át­kozódott. Pedig van értéke ennek a homoknak, csak eddig ki­használatlan volt. Szőlő és gyümölcs kiválóan terem itt. Csak éppen eszébe nem ju­tott nagyon sokáig senki­nek, hogy telepítsen. Most már kezdik elfeledni a ruzsaiak. miért kapta ez a föld az -Atokháza* nevet. S akik először úgy idegen­kedtek a telepítéstől, már azok is meggondolták a dol­got. Az eredmények minden szép szónál ékesebben be­szélnek. Persze, azért még most is vannak viták. Sok vezető attól tart, hogy csak adósságot szed a nyakába a telepítéssel. Államunk hatalmas ösz­szegekkel támogatja a szőlő­és gyümölcstelepítést. Van erre rúzsai példa is. A Nap­sugár Tsz több mint hét­százezer forint állami támo­gatást kapott — csupán sző­lő- és gyümölcstelepítésre. S ezt az összeget nem kell visszafizetni. A rúzsai szövetkezeti gaz­daságok szépen kivették már részüket a telepítésből. Száz év alatt nem telepítettek összesen annyi szőlőt és gyümölcsfát erre, mint az utóbbi két esztendő alatt. S kezdenek már rájönni arra is, hogy hamarább ter­mőre fordul a gyümölcsös, ha öntözik. S ha locsolják, embermagasságúra nő a ku­korica is a silány homokon. S lucernát is lehet termesz­teni erre, ha van viz. ön­tözni kell, s akkor megol­dódik az állatok takarmá­nyozásának homokvidéken eddig megoldhatatlannak hitt problémája. De hogyan kellene öntöz­ni? Egyszerű a válasz a kér­désre. Van víz a homok alatt, csak érte kell nyúlni. Cső­kutakat kell létesíteni! A szakemberek között is van­nak még sokan, akik kétel­kednek a csőkutas öntözés eredményességében. Pedig a Rúzsán eddig megfúrt nyolc csökút alaposan rácá­folt minden kétkedő véle­ményére. A kutak környé­kén szebb a gyümölcs, a ku­korica pedig olyan csöve­ket hozott, hogy fekete föl­dön sem teremnek annál különbek. A Hazafias Népfront köz­ségi szervezete elhatározta, hogy széles körű agitációt fejt ki a csőkutas öntözés fejlesztése érdekében. Sze­retnénk társadalmi üggyé tenni ezt a mozgalmat. S ha összefogunk, valóban arany­bányát csinálhatunk a si­vár átokházi homokon. Dr. Vereczkey Ernő, a Hazafias Népfront rúzsai szervezetének elnöke majdnem fegyelmit kaptam érte. Hasonló fenyegetett a gyári utak felépítése miatt is. A fegyelmikből nem lett semmi, mert szabálytalansá­got nem követtem el. De a fürdőt, meg az utat azóta is használjuk. Dönteni és kezdeményezni kell, akkor minden sikerül. — örülök annak is, hogy innen Szegedről indult el a felesleges anyagok- eladásá­nak ötlete. Több kiállítást rendeztünk belőlük, hogy visszaadjuk a népgazdaság­nak. amire másutt még szük­ség lehet. Azóta már nem kell rendezni ilyen kiállítá­sokat. mert a műszaki bizo­mányi vállalat elvégzi ezt a munkát. t Elhallgat. nek munkatársaim tanácsért. De azért az öreg ne higgye azt. hogy megáH a verkli, ha ő félremegy. &' előre megmondtam mindenkinek, hogy kéretlenül nem állítok majd be, nem zavarom őket. De ha hívnak, nagyon szíve­sen segítek. — Nem tétlenke­dem a nyugdíjban A tétlenség nem pihenés — És a »Ni­Közösen tsinger utca*? nekilátni! — Ezt ne tessek kér­dezni. Fontos az. hogy meg­van. Sok ilyen mindennapos apróságról tudnék beszélni, de annak nem volna se vé­ge, se hossza. Építettünk járdát a Lövölde és az Akác­fa utcákban is. S azután a termelőszövetkezetek segíté­se. az újszegedi üzletek áru­ellátásának rendezése... Sok minden volt, de ezek érdeme nem engem illet. — Tudja — s felélénkül, amikor magyarázni kezd —, a kezdeményező nem min­dig képes egymaga elvégez­ni a munkát: közösen kell nekilátni, hogy sikerüljön. Ha az öregek és fiatalok összefognak, akkor nincs le­küzdhetetlen akadály. Gondolom, nagyon hiá­nyozhat az üzemben. — Lehet. Igaz. egy-két dolgot előre elvégeztem, mi­előtt nyugdíjba mentem vol­na, s azóta is fel-felkeres­sem. Szerencsére még tavaly rámbízták az újszegedi párt­szervezetet. s a pártmunka szép elfoglaltságot ad. Az­után van dolgom a labda­rúgó szövetségben is. Olyan megbízatások ezek — neveti el magát —. amikért nem vádolhat meg senki, Hoc fizetségért csinálom. — Szeretem az életet, a fiatalokat, az embereket, és ahol csak tudok, igyekszem segíteni. Ennyi az egész. Társadalmi munkát min­denki végezhet, aki akar. hiszen a munka szerzi meg a megbecsülést önmagunk számára is. Sok embert is­merek. sokan ismernek, sé­tálva is megcsinálom, amit elvállalok, S a pihenés? Hiszen meg­érdemli annyi év után. Ügy mondták a hivatalos bú­csúztatón, hogy nem tör­tént a gyárban az elmúlt évtized alatt olyan jelentős esemény, melyben részt ne vett volna. S ez nem túl­zás. Csakhát a tétlenség nem pihenés, vallja Nitsin­ger Gyula. Csendben, de ki­tartóan szolgálni a társa­dalmat, lankadatlan, fiata­los kedvvel dolgozni, a •mindennapos apróságokat* is elvégzi — ez a pihenés! F. K. Irodalmi és műszaki szakkörök, orosz beszédverseny, bélyegkiállítás ülésezett az MSZBT Csongrád megyei intéző bizottsága Tegnap, szombaton dél­előtt a megyei tanács épü­letében ülést tartott az MSZBT Csongrád megyei el­nökségének intéző bizottsá­ga. Értékelték az MSZBT idén végzett munkáját, majd Boros József, az MSZBT Csongrád megyei titkára is­mertette a jövő évi munka­tervet. A Magyar Szovjet Baráti Társaság Csongrád megyei elnöksége jövőre is nagy gondot fordít az is­meretterjesztő előadások­ra. A munka megjavítása érde­kében közös tervet készített az MSZBT a TIT-tel. s eszerint az 1962'63-as okta­tási évben a munkás- és termelőszövetkezeti akadé­miákon több, a szovjet éle­tet ismertető előadást tarta­nak. A szovjet műszaki eredményeket az MTSZ-szel együttműködve népszerűsí­tik, s gondot fordítanak a szovjet mezőgazdaság sike­reinek ismertetésére is. Az intéző bizottság idén nyáron számba vette azokat az eredményeket, melyeket a Szovjetunió segítségével ér­tek el a Csongrád megyei mezőgazdasági üzemek. Eze­ket az adatokat feldolgoz­zák, majd, ismertetik a megye mező­gazdasági üzemelnek dol­gozóival. A következő évben az MSZBT Csongrád megyei elnöksége nem szervez kü­lön olvasómozgalmat, hanem a KISZ József Attila ol­vasómozgalmát segíti, támogatja. Jövőre különösen nagy gondot fordít az elnök­ség a fiatalok nevelésére, képzésére. A munkatervben a különböző iskolákban és egyetemeken képzőművésze­ti kiállítások megrendezése szerepel, ezenkívül irodalmi, művészeti és mű­szaki szakkörök szervezé­se. Az orosz nyeh-tanfolyamok életrehívásán kívül az idei jó tapasztalatok alapján jö­vőre is megrendezik az ál­talános- és középiskolai ta­nulók részére az orosz nyelvű olvasás- és beszédversenyt. Az intéző bizottság teg­napi ülése elhatározta, hogy meg idén, december 20—30-a között szovjet bélyegkiállí­tást rendez Szegeden. A szovjet ismeretterjesztő társulat képviselői Magyarországon Ezekben a napokban — az IBUSZ, az MSZBT és a TIT képviselőinek társaságá­ban — 45 tagú szovjet tu­ristacsoport járja hazánkat, kivétel nélkül tudósok, egyetemi tanárok, az egyes szovjet köztársaságok isme­retterjesztő szervezeteinek vezetői. Alaposan megszemlélték már a fővárost, most pedig megkezdték vidéki tanul­mányútjukat. Gyűjtik az él­ményeket Gyöngyösön, a verpeléti termelőszövetke­zetben, Egerben, majd Esz­tergom, Várpalota, Veszp­rém és a Balaton legszebb fürdőhelyei következnek sor­ra. A szovjet ismeretterjesztő szakemberek szeptember ne­gyedikén indulnak haza a Szovjetunióba, s ott majd ki-ki saját köztársasága te­rületén ismerteti széles kör­ben Magyarországon szerzett tapasztalatait. * Sport-, hangszei­és játékárú-bemntató A Sport-, Hangszer- és Já­tékáru Nagykereskedelmi Vállalat szegedi lerakata szeptember 3-tól tíznapos, szakmai ismertetéssel egybe­kötött bemutatót rendez. A bemutató célja, hogy az őszi, karácsonyi csúcsforgalom igényeinek kielégítésére a kereskedelmi szervek meg­ismerkedjenek a bő válasz­tékkal, új típusokkal, hogy megfelelő, a lakosságot leg­inkább érdeklő árut tartsa­nak az üzletekben.

Next

/
Thumbnails
Contents