Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

Péntek, lWt. szeptember St. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 F

ilágraszóló öröm lenne, ha kohókba hánynák a fegyvereket; ha tankok helyett míg több traktor düböghetne; ha a katonák mind hazamehetnének a szülőkhöz és a kedveshez; ha óceánjárókat és turbinákat hajtanának a bombákban felhalmozott nukleáris készletek . . . Fegyverek nélkül élni: annyi mint félelem nélkül élni. S mi. mint minden más nép. szeretnénk, ha soha nem feleselnének már többé az ágyúk, nem hullana pusztító csatában az emberélet... S most mégis a fegyveres erök, a Magyar Néphadsereg, a munkásőrség, a rendőrség napját ünnepeljük — fegyvereinket és katonáinkat. Nincs ebben valami ellentmondás? Nincs. Nincs, mert egyelőre a fegyverek biztosítják áhított nyugalmunkat, katonák őrzik munkánkat és álmainkat a felénk irányított imperialista fegyverekkel szemben. Ezért hát a nepek óhaja, a leszerelés még mindig csak óhaj. Ahelyett, hogy beolvasztanánk a hü fegyvereket, kéznél kell őket tartanunk, s vállalnunk kell azt az áldozatot is, hogy biztonsagunk érdekében szüntelenül tökéletesítsük őket. Az MSZMP kongresszusi irányelveiben olvashatjuk: -Békét akarunk, de amíg az imperialisták háborúval fenyegetnek, fokozzák a fegyverkezési versenyt, kötelességünk, hogy a Varsói Szerződés keretében a Magyar Népköztársaság is megtegyen minden szükséges intézkedést a szocialista tábor véderejének, s egyben, hazánk biztonságának erősítésére, kivegye részét a közös védelmi feladatokból. Pártunk és kormányunk jelentős anyagi áldozattal a korszeril haditechnika magaslatára emelt, ütőképes hadsereget szervezett, amelyet állandóan fejleszt; népünk el van szánva függetlenségünk, békés épitömunkánk, szocialista rendszerünk védelmére.* A történelem parancsa ez, az emberi haladásért, a békéért, a megmaradásért. Nagyobb, szebb, igazabb ünnep lenne a fegyverek temetése, mint a fegyverek és katonák ünneplése, de amíg számon kell tartanunk világnyugtalanitó erőket, bőszült farkasokat, melyek harapni, marni vágynak, meg kell becsülni a fegyvert, amely távoltartja az ordast házainktól. Katonáinkat köszöntjük hát, a munkapadok, az eke, az íróasztal mellől beöltözött harcosainkat, akik állandóan készenlétben állnak értünk: munkánk nyugalmáért, terveink megvalósulásáért; tanulnak és gyakorlatoznak, hogy ha mégis, mégis úgy fordulna, megleckéztessék a háború őrültjeit. S a fegyveres erők ünnepe alkalmából az 6 életükből közlünk cikkeket, epizódokat; a mi katonáink, a különböző helyeken szolgálatot teljesítő szegedi harcosok derék helytállásáról mm&m<mm . w ^mi'mzmm A szülőföld üzenete Amikor búcsút intettek a szorongó fiataloknak a szülök, hozzátartozók és barátok a szegedi nagyállomáson, mindenki fogadkozott: »lrunk!« — "Meglátogatunk benneteket!* — -Segítségetekre leszünk, amiben kéli!* Ígéretek hangzottak el a búcsúzkodó gyáriaktól, az ifjúsági szervezet, a tanács és a kiegészítő parancsnokság képviselőitől is. Egy ilyen ígéret ügyében járunk most (MTI Foto, Friedmann íelv.) Becsülettel az utolsó percig a szegedi katonák, nyomában Czifra Pál századossal, a szegedi honvéd kiegészítő parancsnokság vezetőjével és Lacsán Mihállyal, a ÍI. kerületi tanács elnökével: visszük a szülőföld üzenetét és üdvözletét, és a segítőszándékot annak, akit otthoni gondok, bajok nyugtalanítanak a szolgálatban. . / Szegedlek — sorakozó! A laktanyában felhangzik a látogatás hírére a vezényszó: "Szegediek — sorakozó!* Gyorsan megy a parancs teljesítése, hiszen alig néhányan vannak itt — a többieket másfelé szólította a kötelesség. De egészen új arcok ezek is. A bevonuláskor szorongó kamaszok megférfiasodtak, megerősödtek. Feszes rajtuk a katonaruha. Kézfogásuk kemény, minden mondatuk megfontolt és határozott. És előgzör ők kérdeznek. — Mi újság otthon? • — Emlékeznek-e még ránk? — Mit epítettek, mióta nem jártunk Szegeden^ Azután megfordul a sorrend •— mi érdeklődünk. — Problémák? Katonaélmények? — s az egyéves katonák sorra elmondják a szolgálat nehézségeit és örötneit. — Most kaptam meg a KISZ tagsági könyvemet — újságolja Adányi Péter, aki dúlnak a kötöttségek, mindenkinek van mondanivalója. Aki csillagot kapott Mindjárt feltűnt, hogy néhány fiúnak már csillag is van a zubbonyán, pedig még egy év szolgálat sem áll mögöttük. Kis Guct József őrvezetőt szólítjuk meg. — Van-e valami emlékezetes katonaélménye? — Egészen friss... — válaszol. — Országos második lettem a hírversenyben. •— Hogy történt? — Már otthon aktív tagja voltam az MHS rádióklubjának, és nagy hasznomra volt az oltani honvédelmi előkészítő tanfolyam. A honvédségi híradós készülékeken így sokkal jobban tudtam dolgozni már az első időben is. Csapatversenyben elsők lettünk, olyan egységtől hódítottuk el ezt a címet, amely már három éve tartotta, s ezzel és más kiképzési sikerekkel elnyertük a KISZ Központi Bizottságának vándorzászlaját is. A járőrben ott volt Búkor Ferenc őrvezető, Kocsúrdi András és Tóth János honvéd ls, ugyancsak szegediek... Ki mit Uzcn? Valamennyien azt üzenik a most bevonulóknak, hogy a katonaéletnek szépséget ad a A Magyar Néphadsereg kiváló katonája Mikor keresve kerestünk a szegediek között olyan katonát. aki elnyerte a Magyar Néphadsereg kiváló katonája címet, az egyik honvéd így tett: -Nem olyan egyszerű dolog az. .. Igen magasak a követelmények!* Magasak, ez igaz. Rendkívüli fegyelmet, szívósságot, igen magas öntudatot és szorgalmat kell tanúsítania annak, aki meg akarja szerezni ezt a tisztességet. De van ilyen katona, tíz és száz — és szegedi is. Szalma Ferenc szakaszvezető is ebből a fajtából való. Két esztendeje öltötte magára a katonaruhát — azelőtt Békéscsabán dolgozott mint építésztechnikus. Alakulatánál a legjobb elméleti és gyakorlati felkészültségű katonák körött tartják számon. Hogyan érte el a kiváló katona cimet? — Sokat hallottam a mi katonáink szocialista versenymozgalmáról, s töprengtem: vajon az én erőmből • • • Sokszor és sokan fölemlegetik majd Szegeden azt a kis Duna menti várost. Két esztendővel ezelőtt itt kezdte a katonáskodást vagy két szakaszra való szegedi fiatalember, s itt öltik majd magukra hamarosan újra a ciéllruhát, amitől igen-igen elszoktak már. Ismerik a Duna szeszélyes vlaét, a környező dombokat, a kis városka utcáit és szórakozóhelyeit — Itt izzadtak, gyakorlatoztak; itt viaskodtak a képzelt -ellenséggel*, de bálázták, kimenőitek is. Kitűnő fiatalok Ügy tekintenek már viszsza az elmúlt I esztendőkre, mint befejezett egészre. S ha titkos humoriznlással -eentizik« is a hátralevő napokat. becsülettel helytállnak az utolsó percig. Ez a jelszó, ezt hirdeti a KIÍ>Zklubbon a felírás, s erre kötelez a kétoeztendel eredményes és dicséretes szolgálat is. Mert a parancsnokuk azt mondja, kitűnő fiatalokat adott Szeged a néphadseregnek. Szívvel-lélekkel dolgoztak. megbízható és komoly képwtteégü katonákká Váltak. Ismeri őket, mintha saját gyerekei lennének. Néhányat be is mutat közülük. —- Az alakulat legjobb gépkocsivezetője P11 s z I i nger Antal. Nemcsak kitűnően vezet és gondosan ópólja kocsiját, hartem segíti a íiátalnbb gépkocsivezetőket is, akkor is, ha azok nem beosztottjai. Neki talán nehezebb Ut az élet. mint a többieknek, mert nős. családos fiatalember, de családi helyaetét egyetlenegyszer sem igyekezett a szolgálat rovására felhasználni. Ugyanez jellemzi tiippai Károlyt. Végtelenül szorgalmas, beNem lesz gond a munka csületes, jóindulatú. Igazán felelősségteljesen szolgált. Áldozatokról sem riadtak vissza a szegedi fiúk. Itt van például K a t u 6 József tizedes. Komoly képzettségű építésztechnikus, az egység írnoka. Nem kapott olyan megbízást, amit el ne végzett volna. Hányszor munka mellett találtam éjszaka is! Soha nem ismert akadályt ós fáradtságot. Huszonötén ülik körül az asztalokat — huszonöt kato________ na akik most már a leszerelés közelségében új gondokat, terveket forgatnak magukban. A munka és a munkahely problémái ezek. Nem elhelyezkedési gondok, hiszen mindenkit Visszafogadnak és visszavárnak előző munkahelyére, s különben is csak kettőnek nincs szakmája közülük —, hanem másfelé is kacsingat a szem, más tervek is érlelődtek a szolgálati idő alatt. Ki házasodni akar, ki munkahelyet, vagy munkakört cserélni, ki új városban kíván letelepedni, ahogy a családi körülmények, vagy az ambíció diktálják. Többen már fölvették a kapcsolatot újra régi munkahelyükkel, levélben Vagy személyesen is szabadság Idején, b i P P a i Károly és S o c z ó Kornél a Felszabadulás Asztalos Ktsz-hez jön vissza, hiszen nagyon kell Itt a jó szakmunkás. Tóth Ferenc őrvezető, aki Szegeden tanulta ki a szakácstudományt. majd Csongrádon dolgozott — a honvédségi szakácsgyakorlat után Szegedre szeretne visszajönni. Katonatársai dicsérik a szakértelmét és a gusztusát — igazi szegedi ízeket forral a kondérban. Bizonyára lesz hely neki is a vendéglátónál. A többség tehát visszamegy eredeti munkahelyére, hogy bevonulása előtt a MÉH gép- fegyelem, odaadás, lelkliskocsivezetője volt. — Sokkal nehezebbnek gondoltuk... — veszi át a szó fonalát Sarusi Jenő. — Itt jöttünk rá, hogy a katonai szolgálat nemcsak áldozat, hanem kitűnő nevelő és szakmai iskola is. Tapasztalatokkal gyarapodva meretesség. Nem elpazarolt idő a szolgálat, hiszen itt rengeteget tanulhat az ember. Varga József feleségének üzen a Kisfaludi u. 51. sz. alá. — Szolgálatkész, házias, mindenhez értő, gondos és — Akatonaság a legváltoza- takarékos férjet neveltek betosabb igénybevételnek teszi lölem a néphadseregnél (Cúíra Pál felv.) íutja-é a követelményekre. Égy katonamondéa jutott eszembe: Merni, akarni! Tanulni és gyakorolni, fáradságot nem kímélve, akkor is. amikor úgy érzi az ember, hogy többre már nem képes. Most ősszel Szalma Ferenc ls leszerel. A kiváló katonából kiváló építésztechnikus lesz újra. Szeretne szülővárosában dolgozni. Az építőipari vállalat bizonyára örömmel fogad majd egy ilyen nagyszerű fiatalembert, hiszen az ő jelszava már a munkában is ez lesz: "... akarni..., akkor is, amikor úgy érzi az ember, hogy többre már nem képes*. ki az embert, s helyt kell ott folytassa — állni fizikai munkában, sze-ott*, ahol abba- „.légben, közösségi életben, de nem hagyta. Valamennyien elmondták ugyanis az -öregkatonák, hogy a katonaidő ezernyi élet- és munkatapasztalata jól kamatozik majd a polgári életben ls. Jóval többek, mint voltait: érettebbek. komolyabbak, gondosabbak. pontosabbak. Ezek a -katonás* tulajdonságok csak hasznukra Válnak majd a munkában — a tervező vállalatnál éppúgy, mint a ktsz-ben. Dolgozni, dolgozni — ez már gondolatuk motorja, s a záporozó kérdések is e fogalom köré csoportosulnak. Ók ilyeneket kérdeznek: — Hány munkásnak ad munkalehetőséget a textilművek továbbfejlesztése? — Mikor kezdi a termelést a gumigyár? — Igaz, hogy műanyag és műtrágya nagyüzem épül mujd f.zeged ós Kistelek körzetében? — Kell-e Szegedre építésztechnikus? Igen. kellenek a katonaviselt, komoly férfiak a gyárakban, hivatalokban, s amint idejük kitelik, várjuk őket, mert a békés építőmunka is fontos és nehéz. Különösen kellenek azok, akik helytállásból, becsületből a néphadseregben is jelesre vizsgáztak. kulturális munkában — így Szeles Ambrus. Kollár János — aki Sarusival és Szelessel együtt a 10-es AKÖV dolgozója volt — előbb kérte bevonulását, mint szükséges lett volna. — Engem mindig vonz, ami új és érdekes — mondja. — Ezért nem vettem igénybe a szolgálathalasztást sem. Gépkocsiszerelő vagyok, s itt talán még többet tanulhatok szakmámban, mint otthon. Más nézőpontról Szóba kerül a háború és a béke dolga ls. — Más ezt Innen nézni — vallják szinte kórusban. — A katona látja a fegyveres erőt, s nyugodt még akkor is, mikor a polgári életben egyesek gót gyűjtenék. A civil ember nem tudja, mit szegezhetünk szembe a nyugati katonai készülődéssel, s ezért hajlamos néha messzemenő következtetésekre. — Már csak ezért is nagyon hasznos a katonaélét. Innen mindenki magával viszi ezt a szemléletet. A másik laktanyában egy egész terem megtelt szegediekkel. Határozott jelentés... komoly magatartás ... — a civilek megjelenése nem okoz változást a katonás életben. De mikor íelszábaMisik Rezső menyasszonyát, Tóth Évát üdvözli a MÁV igazgatóságon. S minden szülőnek, rokonnak, jó barátnak szól a kollektív üzenet: -Várjuk a személyes találkozást, a hazautazási szabadságot!* Az oldalt írta és összeállította! SZ. SIMON ISTVÁN pap (Hubsy Attila felvétele) Tóíh János honvéd és Kis Guol József őrvezető vezetéket szerel a híradósok versenyén. Kis Guci Józsefet a versenyen elért kitűnő eredményeiért léptették elő. t