Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

Vasárnap. 1962. szepi. 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Készülnek az új évadra a szegedi irodalmi színpadok A szegedi irodalmi színpa­dok, most, az új évadra ké­szülnek, a műsortervek ösz­szeállításán munkálkodnak. A Fiatalok Irodalmi Színpa­dának műsorterve már el is készült Tehetségkutató sza­valóversenyt hirdet az együt­tes ma. vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a KISZ Ifjú­sági Házban. Szabadon vá­lasztott versekkel 15-től 30 eves korig jelentkezhetnek azok a férfiak és nők, akik tehetséget éreznek maguk­ban. A legjobb helyezést el­ért szavalók az irodalmi színpad tagjai lesznek majd. Ismered-e a magyar iro­dalmat? címmel mutatkozik be idei első műsorával a Fiatalok Irodalmi Színpadá­nak együttese október 8-án, majd ezt követően Régi szép idők címmel állítanak ösz­sze szatirikus műsort. Jtána Móra Ferenc-estre készülnek, majd azt követően József A ttila halálának negyedszá­zados évfordulójára állítanak össze nagyszabású emlekmű­sort. A Fiatalok Irodalmi Szín­pada műsortervében szerepel egy összeállítás az orosz klasszikusok műveiből is, majd a szegedi írók művei­ből állítanak össze szatirikus műsort Programjukban utol­sóként szerepel Érettségi előtt című műsoruk, amely az iskolai irodalmi tételek­ből tartalmaz színpadi fel­dolgozást. A szegedi iro­dalmi színpad a hatvani és a ceglédi irodalmi színpa­dokkal is kapcsolatban áll. Több műsorát cseréli majd ki velük az új évadban, il­letve kölcsönös vendégfellé­pések is szerepelnek a prog­ramban. A Szegedi Textilművek­ben most van kialakulóban az irodalmi színpad. Első műsorával októberben mu­Kinek van igaza? Munkaügyi viták a bíróság elölt Bár üzemeinkben egyre jobb a munkaszellem, erősö­dik a vezetők és a fizikai dol­gozók kapcsolata, mégis akadnak munkaügyi viták. Ezeknek nagy részét az üze­mi, valamint a területi egyez­tető bizottságok döntik el. Akad azonban olyan problé­ma is, amikor érdemben csak a bíróság dönthet, Ezek az esetek egyre ritkábbak ugyan, de azért érdemes még be­szélni róluk. Kellő alapossággal Mint megtudtuk, a követ­kező munkaügyi vitákkal le­het a bírósághoz fordulni. Kereset benyújtással akkor, ha az egyeztető bizottság fe­gyelmi úton alacsonyabb munkakörbe helyezi, vagy el­bocsátja a dolgozót. Ilyen tárgyú viták néhány évvel ezelőtt még elég gyakoriak voltak. Az egyeztető bizott­ságok döntését több vállalat­nál hatályon kívül kellett he­lyeznie a bíróságnak. Ilyen esetekben azonban nem érte be ennyivel, hanem a bírák megmagyarázták az egyeztető bizottság tagjainak, milyen alapossággal kell a dolgozók ügyében eljárni. Gyakran vitára ad okot az üzemekben a munkaviszony jogellenes megszüntetése és az ezzel kapcsolatos kártala­nítás. A bíróság Ilyen ese­tekben az átlagkeresetet itéli meg, amitől a dolgozó a jog­talan döntés miatt előzőleg elesett. Megállapítja a válla­lat kártérítési felelősségét, de ha a pereskedő dolgozó az említett időszakban esetleg másutt dolgozott, akkor az ott kapott munkabér összegét le­vonja a bíróság. A munkaügyi viták között talán a leggyakoribb, amikor a dolgozó perrel él a kárté­rítési kötelezettséget megálla­pító döntés ellen. Ugyanis igen ritka az a dolgozó, aki megelégszik az egyeztető bi­zottság által meghatározott kártérítés összegével. De néz­zünk meg a bírósági napló­ból néhány konkrét ügyet fl tények ismeretében Az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat egyik alkal­mazottja leltárhiány miatti felelősség mentesítése iránt indított pert vállalata ellen. A cróság a tények alapos is­mertében elutasította a dol­gozó kérelmét. A ega'lapitot­ta, :m gy F. K., aki az egyik egyszemélyes bolt vezetője volt, rem gondoskodott meg­felciofen a rábízot1 áruk biz­teiiság&ról, s így történt meg, hogy a raktárbó' több min­dent e loptak. Ezért természe­teser, a gondatlan ooltveze­tőt. lei ték fele'őssé és ít a leltárhiány okozta kár meg­térítésére kötelezték. Érdekes esetet tárgyalt a napokban a szegedi járásbí­róság. Az agyik Szeged kör­nyéki gépállomás volt éjjeli­őre reklamálta, hogy a fize­tett ünnepnapokra jarő mun­kabért a vállalatnal több esetben nem kapta meg. A bíróság megállapította, hogy az éjjeliőr kérése jogos volt és kötelezte a gépállomást a fizetett ünnepnapokra járó munkabér kifizetésére. Körültekintően P. Károly, a Szegedi Kon­zervgyár anyagmozgatója a kártérítésre kötelező igazga­tói határozat hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság itt is körültekintően járt el. Kint a helyszínen megállapí­totta: a dolgozónak volt iga­za, amikor azt állította, hogy a vállalatnak nem figyelmet­lenségből okozott kárt, ha­nem azért, mert munkáját rossz körülmények között vé­gezte. Éppen ezért P. Károlyt mentesítették a kártérítés fi­zetése alól. Helyes dolog, hogy a mun­kaügyi problémákkal foglal­kozó bírák konkrét esetek kapcsán ezután is végezzenek felvilágosító munkát az egyeztető bizottságoknál és a vállalatoknál, hogy a sok­szor bonyolult jogszabályokat maradéktalanul betarthassák a vállalat és a dolgozó érde­kének megfelelően. talkozik majd be. A Csong­rád megyei nyugdíjas texti­leseknek mutatják be vegyes műsorukat, amelyben versek és énekszámok szerepelnek. Az Újszegedi Kender-, Len­szövő Vállalat irodalmi szín­padának együttese a XX. századi jeles magyar írók műveiből állítja össze új műsorát Irodalmi kávéin címmel. Keretjátékba foglal­ják az írók beszélgetéseit, s közben készülő, vagy már ej készült műveiknek egyes részleteit elevenítik meg. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat irodalmi színpadának együttese Édes­anyám címmel mutatja be űj műsorát. Énekszámokból, szavalatokból és jelentekből összeállított műsoruk az anya iránti szeretetet és megbe­csülést juttatja majd kifeje­zésre. A DÁV irodalmi szín­padának együttese ezt a mű­sort nemcsak Szegeden, ha­nem Mindszenten és környé­kén is bemutatja majd, mint ahogy a nyáron is felkeres­te a környező községeket egyes műsorával, például Sándorfalvát, Domaszéket, Tiszaszigetet és Kiskundo­íozsmát A Szegedi Kenderfonógyár irodalmi színpada a párt VIII. kongresszusának tiszte­letére készül yj műsorával. A bemutatót november 10­re tervezik. Ezt követően Auschwitz címmel állítanak össze egy egész estét betöltő műsort azok emlékének adózva, akik a fasizmus ter­rorjának estek áldozatul. Magyar meglepetések A BRNÓI VÁSÁRBAN Járjuk a brnói vásár pavi­lonsorait. Körös-körül őszi színekben pompáznak nagy csehszlovák testvérvárosunk hegyoldalai, itt a széles völgyben pedig most éli leg­virágzóbb napjait a vásár­város. Utcáin emberek ezrei, kis terein mindenütt cso­portokban csodálják a láto­gatók a legújabb gépeket, járműveket, a lakóházaknak is beillő nagyságú pavilonok ajtajain pedig ki- és be­áramlik a tömeg. A sok­sok érde­kesség né­Népszerű az Alba Regia zegetése közben jóleső, hogy itt is, ott is hosszabban időznek egy-egy olyan gép­nél, műszernél, amelyet magyar nemzetiszínű jelvé­nyes kiállító mutat be. Két­ségtelen sikerük van szo­cialista iparunk számtalan termékének, amely a vásár különféle területein a szak­pavilonokban található a megfelelő szakosítás alap­ján. Az egyik legnagyobb magyar „sláger* a Haldex meddőhányó-kitermelő, ez a nagyon modern és gazdasá­gos bányagép, amely már az első napiokban különösen fel­hívta magára a nyugati szakemberek figyelmét is. A „laikus* nagyközönség per­sze jobban érdeklődik pél­dául a Budapesti Ipiari Vá­sáron először bemutatott új nagyképernyős, saját áll­ványzattal ellátott Alba Re­gia TV-készülékünk, vagy a rendkívül praktikus Nixi alumínium motorcsónakunk iránt. A pécsi Sophiana gép­gyár viszonylag kis helyet elfoglaló gépiéi is az érde­kességek közé tartoznak. Van, amely három művele­tet is „tud*: darál, kever, vág. Nagyobb tsz-ekben is elkelhet téli disznótorok ide­jén, hiszen óránként 200 kiló húsból készíthető vele kol­bász, szalámi. A varrógépiek sorozata, az Elektroimpex műszerei, a Technoimpiex szerszámgépei, műanyagfor­mázó gépei és sok-sok egyéb ... Valóban van mit mutatnunk a szakemberek­nek és az átlagos látogatókö­zönségnek egyaránt. Van mi­vel meglepnünk őket. Magyar a „brazil* Sétálgatás közben azon­ban egy szer­lepődöm meg, kellemes illat! csak én Ismerősen Ahá, magyar presszó­kávé. Az öröm azért érthe­tő, mert Csehszlovákiában a törökösen főzött kávét ked­velik, a nálunk szokásos fő­zetet legfeljebb nagyon rit­ka helyen ismerik itáliai ká­vé, olasz kávé néven. Az illat azonban ezúttal nem M Ötszázötven magyar ösztöndíjas külföldi egyetemeken Az 1962—63-as tanévben mintegy 550 magyar ösztön­díjas tanul külföldi egyete­meken. főiskolákon. Csak­nem négyszáz hallgató ta­nulmányait folyatja, 160-an pedig mint elsőévesek kezdik meg a tanulást. Ösztöndíjasaink közül a legtöbben a Szovjetunióban tanulnak. Jelentős számban kerültek magyar fiatalok a Német Demokratikus Köz­társaságba, Csehszlovákiába, Lengyelországba,. Bulgáriá­ba. többen pedig távol-keleti baráti országokba nyelvé­szeti tanulmányokra. Szegedi művészek Makai ?éter Nem kell ahhoz nagyon is­merni Makai Pétert, a Sze­gedi Nemzeti Színház fiatal rendezőjét, csak egy kicsit színházba járónak kell len­ni, hogy észrevegye az em­ber: prózai rendező létére is nagyon szereti az operákat, sőt, legnagyobb sikereit Sze­geden nem a prózai dara­bok, hanem operák rendezé­sével érte el. Méghozzá eb­ben is a műfaj „legfogó­sabb*, „igazi* operarendező­ket is kemény próbára tevő darabjaival, modern operák­kal. Gondoljunk csak pél­dául a Toledói pásztoróra, A hold és az Eljegyzés a ko­lostorban előadásaira. A rendezés annyira jól eltalál­ta ezeknek a műveknek gro­teksz, bizarr, modern hang­vételét, mintha Makai Péter egyenesen operarendezőnek született volna, mintha ezt tanulta volna a főiskolán, sőt mintha évtizedeket töl­tött volna a modern operák tanulmányozásával. Pedig még vizsgarendezése is — 1957-ben Miskolcon — próza volt. Utána a buda­pesti Nemzeti Színházban, tehát prózai együttesnél dol­gozott. Igaz, közben 2 évig az Állami Operaház segéd­rendezője volt. Alaposabb — tényleges munkabeli — kap­csolatba azonban csak 1960­ban került a modern ope­rákkal, amikor Szegedre jött. Egyébként éppen emiatt jött ide. Modern operákat akart rendezni és díszleteket akart tervezni. Ehhez is ki­tűnően ért ugyanis, s itt er­re is lehetőség volt. Érthető hát, hogy most, amikor a modern színház­művészet iránt érdeklődő, újat szerető Makai Péterrel az MSZMP Központi Bizott­ságának kongresszusi irány­elveiről beszélgetünk, a fia­tal rendező mindenekelőtt azokat a gondolatokat emeli ki, amelyek a korszerűség­gel, és az ifjú művészek helyzetével kapcsolatosak. — A fiatal művészeknek az a fejlődése, amelyekről az irányelvekben szó van, természetszerűleg a színházi szakemberekre, a színészek­re és a rendezőkre is érvé­nyes. Arról a nemzedékről van szó, amelyhez én is tar­tozom. Sokan közülünk az ellenforradalom előtt bizo­nyosfajta ellenzékiségbe hú­zódtak. Amikor azonban megváltozott a párt kulturá­lis politikája, egyetértően álltak a tevékeny építők so­raiba. Sokan úgy gondolják, még ma is türelmetlenek ezek a fiatalok, s a minden­áron újat akarás igénye egyesekben túlságosan is fel­fokozott. Szerintem nem ez a lényeg, ezek a hibák mú­lékonyak. Az a fontos, hogy a fiatalok képesek tiszta, igaz, becsületes művészetet produkálni. Eddigi tevékeny­ségük bizonyítja ezt. A beszélgetés közben szó esik a művészi kísérletezés szabadságának gondolatá­ról is. — A színházban — mond­ja Makai Péter — jóval ne­hezebb kísérletezni, mint a művészetek más ágaiban. A színház jóval több pénzbe kerül, mint a festő ecsetje és palettája, vagy mint az író papírja és ceruzája. Ez a helyzet bizonyos fokig gátat szab a kísérleteknek, noha az is igaz, hogy színházat, s nem is valami alacsonyren­dű, kezdetleges, hanem mű­vészi színházat, lehet akár egy szál deszkán is csinálni. — A színházi kísérleteket az is korlátozza, hogy a drá­mairodalomban sem érzem még eléggé a kísérletező­kedv kibontakozását. Márpe­dig minden színházi kísérle­tezéshez írók kellenek, akik akarnak is, tudnak is újat, jelentőset mondani. A mon­danivaló nélküli kísérletezés nem művészet, hanem csak amolyan művészkedés. — Az irányelvek hangsú­lyozzák az öncélú művészet elleni harc szükségességét. Nagyon fontosnak érzem ezt a gondolatot. Véleményem szerint most csakugyan fenn­áll az öncélú művészkedés jelentkezésének veszélye. Küzdenünk kell ellene. Fel­ismerése nem nehéz, a harc­hoz mindössze egy kis be­csületes elszántság kell. Víz­választó: a mondanivaló. Ha egy műnek nincs mondani­valója, az nem igaz művé­szet, amelyet támogatnunk, hanem öncélú művészkedés, amelyet irtanunk kell. — Ebben egyébként az élet és az idő is segítségünk­re siet. Nemcsak a mai lég­kör, amelynek friss levegő­jében a gyom elsorvad, ha­nem általában az idő, amely­nek határozottan van bizo­nyos tisztító szerepe. A szín­háztörténet tapasztalatai azt bizonyítják, hogy mindazok a törekvések, amelyek nem a társadalmi valóság legfon­tosabb kérdéseire akartak válaszolni, idővel széthull­tak, folytatójuk nem akadt. Az igazi jó színház nem túri az öncélúságot. Az ellene ví­vott harc legfontosabb fel­adata tehát az, hogy ilyen jó, tartalmas, mély monda­nivalókat hordozó színházat teremtsünk. ö. fc. magyar kiállító helyről jön. A hosszú sor, amely e külön­leges csemegére vár, a Bra­zília feliratot viselő kis pa­vilonnál álldogál. A zama­tos brazil kávét propagál­ják itt, ez most már bizo­nyos. Egy kis csalódás. Vagy mégsem? Nagyon ismerős ugyanis a gép, amelybe jó­képű brazil fiatalember csurrantgatja az illatozd, olajbamán csillogó, gusztu­sos adagokat. — Ez biztosan magyar gép — mondom M. S. kol­légámnak. — Önök magyarok? —« szólal meg erre tökéletes na­zai kiejtéssel a brazil fiatal­ember. A kölcsönös meglepődés után kiderül, hogy a „bra­zil* Brúder Endre, a presz­szógépeket is gyártó egyik budapesti ktsz tagja, aki itt a brazilok felkérésére mu­tatja be, hogyan kell főzni a finom brazil kávét — ma­gyar gépen. S aztán már benn a pavilon belső fogadó­szobájában. a talán soha ilyen jól nem esett csésze kávé szürcsölgetése közben tudjuk meg a brazil keres­kedelmi emberektől, hogy nagyon jól ismertek és ked­veltek Brazíliában a magyar presszó-kávéfőző gépek. Egyelőre azonban még igen kevéssel rendelkeznek ott, de remélhetően vásárolnak nagyobb tételben is. Presszó­gépeink jó hírének köszön­hető, hogy itt is ezen főz­nek, mégpedig a budapesti Fémfeldolgozó Ktsz auto­matikus, gombnyomásra mű­ködő Klub-krém kávéfőző gépen, amelyet először ugyancsak az idei Budapes­ti Ipari Vásáron láthattunk. Ilyen gép működik egyeb­ként a brnói vásár nemzet­közi klubjában is. Presszógépcink becsülete Egv szám kávé nem sok. de annyi sem terem magyar földön. Messze tengerentúl­ról s más távoli tájakról hozzuk. Mégis egyik legna­gyobb termőföldjén, Brazi­liában a magyar kávéfőző gépeket becsülik meg ennyi­re. Eszembe jut a tréfálko­zó szólás, amelyet igazi bor­ivó emberek mondogatnak az idült fröccsóket kedvelők­nek: „Ha az isten akarta volna, hogy a bort vízzel igyuk, akkor a szőlőtőke mellé szódásüveget is te­remtett volna.* Hát a kávéra ez egyálta­lán nem alkalmazható. Mert a kávé gyökerétől bizony még messzebbre esett a ma­gyar presszó kávéfőző gép! De azért úgy egymásra ta­láltak, hogy az istennek sem kell ebben hibát keres­ni. LÖKÖS ZOLTÁN Ünnepélyesen megnyitották a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumot Szegeden Tegnap délben Szegeden, a Marx téri vasútforgalmi technikumban ünnepélyesen megnyitották a most életre hí­vott hároméves Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumot. Az új technikum induló első osztályában negyven fiatal kezdi meg a tanulást, akik az ország majd minden tájáról érkez­tek. A felsőfokú technikum létrehozását az tette szükségessé, hogy a népgazdasági tervek során újabb hatalmas feladatok várnak a vasútra is és az új káderek képzése sürgető fel­adat. Szükségessé tette az oktatási reform is az új iskola létrehozását. Az ünnepségen Lindn«r József, a MÁV ve­zérigazgató-helyettese köszöntötte a most megnyíló intézet tanári karát és diákjait. Az ünnepségen részt vettek a me­gyei és a helyi párt- és tanácsszervek vezetői is. Az ünnepi beszéd elhangzása után baráti hangulatú beszélgetésen is­merkedtek meg a vendégek, a tanulók és a diákok az új in­tézet feladataival.

Next

/
Thumbnails
Contents