Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. augusztus 16. r()íz.en jáwk Tömörkény szaval: -A Nap messze fönt a vízen, Tápé felöl felkel azon idő­ben, ahogy azt neki kalen­dárium rendeli. Közhiede­lem szerint Tápé tájékán állandóan alkalmazva van­nak hat tótok, akik a napot minden reggel föltolják az égre, s végül még csák­lyákkal utána bökdösnek, hogy Jól haladjon.* A szegediek napja ma ia csakúgy Tápé felöl kel, s a maga lábán ballag, mint annak előtte, tóték nélkül, ellenben az alatta való vi­lág valamelyest megválto­zott. Mindjárt Tápén, a ré­vészeknél kezdve a sort, szembeszökik a változás. Kimegy az ember azzal az előre ismert képpel a fejé­ben. hogy most a kompot megbámulja, s amint oda­ér, látja, hogy az a világ megszűnt. Nincs komp. Ki­csit csalódik. Nincs komp, amikor kompot várt volna. Van helyette egy zsinór­egyenes, szép százvánkosú ringó pontonhíd. Nem olyan romantikus, mint a komp, de az itteni révésaek azt mondják, sokkal gyorsabb rajta a járás. S el kell is­merni, nem szépítik a dol­got. Kompátkeléskor két oldalon tömegével álltak a kocsik, egyéb járművek, és emberek sorukra várva. Nagy vízen, s kicsit erősebb hullámverésben két órát ia elbabráltak a révészek a komppal, míg partot ütöt­tek. Es mi fért rá? Tizen­két lovaskocsi, vagy két­száz ember. Most nincs sorállás, várakozás nélkül futnak át a járművek. — Oda hát a komp? — Al Télen, amikor be­áll a Tisza, a komp járja továbbra ia. Ezt a hidat el­vinné a zajlás. — A kompnak nem árt a jég? — Annak is ártana, de ott az a kis jégtörő moto­ros e. Azzal megtörögetjük a vastagját, jócskán utat csinálunk nek.l s aztán úsz­kálunk emberesen. így van. Motorossal törjük — mond­ja az egyik révész, s mint­ha egy kicsit büszke lenne a dolgára, egy kis jég, mi­egymás nem áll elébük. Hallgatnak. — Hanem figyeljék már meg. Tömörkény hogy írja le a régi jégtörtet. Könnyen mondom, mert a mai révészek nyugodt ci­garettázgatással. ülve néz­ték az előttük zúgó forgal­mat. Hat ember szolgál Itt, A MAI TISZÁN Hat tápéi révész leginkább fiatalok és na­gyon érdeklődök. Az ogyik, talán a legfiatalabb, bór cudar meleg van, bársony­ka bátban ül, s ártatlan kék szemekkel nézi a kezemben levelező, szép tömzsi köte­tet. — Lássuk no, hogy volt hát amakkor — türelmet­lenkedik. -Biz a tél szigorú. Vízi ember, halászlegény, hajós­ember ilyenkor ínég egy munkába fogózhat a Ti­szán, egy istenkísértő ve­szedelmes foglalkozásba, a lulázásba. Akkor van rá szükség, ha a zajló jég a vízen valahol megáll. Rossz az mindennek. Baj minden­felől. Mert az alsó vége nem fagy a jégnek, a föl­seje pedig egyre nő, ahogy az úszó táblák egymásra tolódnak. Nincs más mód, mint útnak indítani a tor­lódást. Próbálták robban­tásokkal is, de biz az nem sokat ért. A dinamit szakí­tott akkora lyukat a Jégen, hogy egy jó vastag esibuk­szár belefért, de más lát­szatja nemigen volt. Csak visszatértek aztán a régi módhoz, kezdtek lulázni. Mi ez? Nagy keményfala­dikba beül tíz-tíz ember, s föleveznek a jég alsó véjtó­hez. Ott a jégre ugrál mind, csak egy marad a ladikban. A többi megfogja a ladik szélét, és derekaformáig ki­húzza a jégre. Akkor meg­markolják, s teljes erővel megint lecsapják, míg csak alattuk a jég le nem sza­kad. Ilyenkor abban a pilla­natban be kell ugrani a csotnakba, már csak annak, aki nem akar ottveszni a jég között. És így folytat­ják a munkát, amely, ha hosszú is, de biztos. Köz­ben játszanak az ezer ha­lállal, mert aki a lesza­kadás szempillanatában el nem kapja a csolnak szélét, s bele nem löki magát, az ottveszett. Űszni pedig nemigen tud egy sem. A suszter is ar­ról nevezetes, hogy rongyos a cipője, ócska ruhában jár a szabó: hát hogy tudna a vizenjáró úszni? Biz' azt meg nem tanulja, vagy ha igen, akkor is csak a ku­tyától, de nem a békától. Úgy kapálózik a vízen, ahogy az eb megszokott, de az nem sokat ér ruhástól, csizmástól ennek a tudo­mánya mellett csak bele­hal abba a vízbe, amelyből, míg élt, kenyerét kereste. Es mégis csak ott a lu­lázásnál valamennyi, s ját­szik a halállal. Haj-haj, barátim, a ke­nyér ...-« Szinte felijednek, amikor abbahagyom az olvasást. Nem szólnak, de szájukon rezeg már a gondolat, ha­nem a túlpartról elnyújtott kiáltás száll — Hajóóó! Azzal azt sem mondják: papucs — rontanak le a rámpán, a bársonykabátos zsebében kolompol a dózni. A hajó közelről dudál. Már dobog a lábuk alatt a padló, amikor valamelyik magya­rázatképpen visszaszól: — Kéredzkedik a Délibáb, kaput kell neki nyitni! Szapora kezekkel tekerik le a kapu vasbillncselt, s csörgő nyelvű kötéldobbal engedve a víznyomásnak, megnyitják az átjárót. A Délibáb türelmetlenkedik. — De sietsz! — szól va­laki a kalap alól. A hajó átdohog a vízen. A ponton­vánkosok hintázni kezdenek. Azután becsukódik a kapu. Visszaülünk előbbi helyünk­re. Míg a munkától és a> kapaszkodótól szuszognak, meggyújtják az elnyomott cigarettákat, a az öregebb szól, mintha csak most hagy­tuk volna abba. — Régen lehetett az. Ma­napság a parton se állhat az az ember, aki az úszás mesterségét nem tudja. Ví­zi jártasság" kell ide. De amúgy igaz lehet, öregapám nemegyszer mesélt a lulé­zásról. Élvezték azt az öre­gek. Abban volt a virtus. De hanem jól felpiszkált azzal a könyvvel. Mivel hogy rólunk szól. Ideadhat­ná kölcsön. — Amint végzek a vízzel, szívesen. Szegeden ez a Ti­szának a bibliája. Nélküle újat írni nem szabad ma­gukról. — Ohéá. Ebben megegyeztünk. Tóth Béla Kapazárás a nyári napközis idénytáborokban A nyári napközis táborok nemsokára zárják kapulkat. Pár hét, s vége a vakáció­nak, kezdődik újra a taní­tás. Augusztus utolsó nap­jaiban a kerületi és vidéki tanácsok nyári napközis tá­borai felszedik sátraikat, s "visszaköltöznek* az isko­lákba. A nyári hónapokban a fő­városban és vidéken össze­sen mintegy 130 000 iskolás gyermek üdült. Vidéken a napközis tábo­rokban elsősorban a terme­lőszövetkezetek, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak gyermekei kap­tak helyet. Egymillió forintos újítás A 26. Épitőipari Vállalat dolgozói építik a Duna men­ti erőmű ipari vízmüvét, amely a hűtővizet szállítja majd az áramfejlesztőgépek­hez. A vízkivételi mű 17 mé­ter mély betonaknájának el­készítését Nagypál Sándor mérnök újitóbrigádja gyor­san és egyszerűen oldotta meg. Az akna fala alól mar­kolták ki a földet, s a hatal­mas betonalkotmány saját súlyától süllyedt le a kivánt mélységbe. így a talajvíz sem zavarta a munkát és nem volt szükség acélpallós szige­telésre. A műszaki újítóbri­gád módszerével 1 076 000 fo­rinttal csökkentették az épít­kezés költségeit Tájékoztató a brnói vásárról Brno, Szeged testvérváro- "1960-ban 30, tavaly 37 or­sa szeptember 9-tól a3-ig az szág vett részt e találkozón* ipari szakemberek nagy talál- az idén pedig már 50 ország kozója lesz. Ezúttal negyedik képviselői jelennek meg. alkalommal rendezik meg — A vásár ezúttal is tük­Brnóban a nemzetközi vá- rözi majd a szocialista or­sárt, amelyről pénteken a szagok együttműködésének Csehszlovák Kultúra helyi- különböző formáit, eredmé­ségében Josef Kadlec, keres- nyedt A 135 000 négyzetmé­kedeimi tanácsos tájékoztat- ternyi kiállítási terület 70 ta a sajtó képviselőit százalékét a szocialista orszá­A vásár jelszava: a techni- gok kiállítói foglalják eL ka, a haladás és a béke szol- A brnói nemzetközi vásár gálatában — mondotta a ke- kiállltói kötótt ezúttal is ott reskedelmi tanácsos. A brnoi , , , . vásáTjelentősége ós vissz- ***** a m3g-var kulkereske­hangja egyre növekszik, delmi vállalatok. Vidéki könyvkiadásunk egyharmada kerül ki Szegedről A Szegedi Nyomda Vállalat továbbfejlesztésének szükségességéről tárgyaltak a könyvkiadók ankétján A Szegedi Nyomda Válla- volt a nyomda néhány szép lat kezdeményezésére ankét- munkája is, amelyeket a kül­ra gyűltek össze Szegeden földi újságírók is érdeklő­azok a könyvkiadó vállala- déssel szemléltek. Kifejtette, tok, amelyek a szegedi nyom- hogy a vidéki nyomdák dával megrendelői viszony- munkájára szükség van, sot ban állanak. A Kiadói Fő- a jövőben a vidéki nyomdá­igazgatóság képviseletében kat még jobban fejleszteni Bezur Géza örömét fejezte ki kívánják, s különösen szük­afelett, hogy a szegedi nyom- séd van a hegedi nyomda da könyvtermelése néhány fejlesztésere, amely minőségi év alatt ötszörösére emelke- szempontból kifogástalan dett és a vidéken gyártott könyveket képes előállítani, könyveknek közel egyharma- Ezek a könyvek nemcsak dát Szegeden készítik el. A versenyképesek a budapesti­szegedi nyomda jó munkáját ekkel, hanem Időnként túl is tükrözi, hogy a pénteken be- szárnyalják azokat. A szege­M . ' , di nyomdához a nagyobb fejeződött nemzetközi újság- szakértelmet kívánó munkák író-konferencián kiállított kerülnek, matematikai és ne­könyvek között megtalálható Ősszel gyógyszerésznapokat rendeznek Szegeden Az Orvos-Egészségügyi Dol- számos magyar szakember gozók Szakszervezetének ismerteti a gyógyszerészet Csongrád megyei szakcsoport- időszerű kérdéseit, ja és a Csongrád megyei ta- A rendező szervek külön nács gyógyszertári központ- tájékoztatót nem bocsátanak ja idén ősszel, október 12-én, kl. Ezért kérik mindazokat, 13-án és 14-én rendezi meg akik részt kívánnak venni a a szegedi gyógytzerésznapo- gyógyszerésznapokon, hogy kat. Ezen részt vesznek a ezt a szándékukat mielőbb megye gyógyszerészei és hoz- közöljék és a szolgáltatások zátartozóik. A gyógyszerész- ellenértékét — első kategó­napokat október 12-én nyit- ria: 275 forint, második ka­ják meg a megyei tanácsháza tegória: 280 forint — az dísztermében. A tervek sze- IBUSZ Utazási Iroda, Szeged, rint megnyitót dr. Kedvessy 61 155 számú csekkszámlájá­György egyetemi tanár, a ra fizessék be. A befizetés szakcsoport elnöke mond, után az IBUSZ a részvételi majd utána gazdag program jegyeket postán küldi el. következik. Meghívók már most igé­A tudományos ülésekre je- nyelhetök a szegedi gyógy­lezte részvételét dr. Vilmon szerésznapok rendező bizott­Gyula miniszterhelyettes, va- ságától Szeged, Kossuth La­lamint dr. Valdimir Szmecka, jos sugárút 115. Különben itt Jan Solich (Pozsony), dr. Jan az esetleges kérdésekre rész­Prust (Krakkó). Rajtuk kívül letes felvilágosítást is adnak. héz műszaki könyvek és en­nek az ankétnak feladata, hogy a kiadók megbeszéljék azokat a problémákat, ame­lyeknek megoldása után a szegedi nyomda még tovább tudja javitani munkáját. A METESZ Kiadói Szak­osztálya részéről Földes György hangoztatta, hogy a szegedi nyomdánál nemcsak a felszerelések vannak meg, hanem a vállalatnál olyan szakmaszerető gárdát alakí­tottak kl, amely az új fel­szereléssel bánni is tud. A maga részéről is szükséges­nek tartja a szegedi nyomda­fejlesztését. Ezután a kiadóvállalatok műszaki vezetői és szerkesz­tői mondták el észrevételei­ket és jó véleményeiket a szegedi nyomda munkájáról. Hangsúlyozták a nyomda dol­gozóinak nagy szakértelmét, s a vállalatnál tapasztalt korrekt szellemet és megbíz­hatóságot. A kiadók, vala­mint a nyomda vállalat kép­viselői egymással szembeni kívánságaikat is kifejtették, amelyeket határozatba fog­laltak. YADÁST FERENC: AZ ÖRVÉNY A GYANtJ BEBIZONYOSODIK (18) Két hétig vártam a válaszra. Figyelmeztettem Lacit — Nahában adattam postára levelemet —, hogy ne írja ki sem az orvos, sem Fischer nevét, hanem csak -doktor—<t és Charliet emlegessen. íme: "Jártam a doktornál Eleinte nem emlékezett. De na­gyon kíváncsi lett a közlés után. Többször elismételtette az üzenetet és azt mondta: nem érti. Mégis, lázasan lapozni kezdett az orvosi naplóban. A „Diary" föliratú vaskos köte­tek katonás pontossággal, évek szerint sorakoztak a polcán. Az első kötet 1949-ből való. Megtalált valamit, az 1950 jel­zésű könyvben. Furcsán néaett rám s mielőtt válaszolt vol­na, mindenfélét kérdezgetett. Nem tudom, jól tettem-e, de elmondtam neki, hogy magyar dlsszldensek vagyunk, ba­rátom is az, aki a kérést közvetítette s most a Távolkeleten teljesít katonai szolgálatot Erre a közlésre barátságosabb lett. Milyen kapcsolat van az ön barátja és Charlie között? — kérdezte. Nem tudom — feledtem. Mást nem ls mondhattam, mert tényleg nem tudom. Céloztam arra, hogy valószínűleg együtt katonáskodnak. (Ezzel azt hiszem nem követtom el hibát.) A doktor csóválta a fejét és ismételgette: Nem értem a kérdést. Charlienak tényleg volt egy kisebb műtéte — egy csúnya folt — morogta, s idegesen felnevetett. Az ilyes­mi nem újulhat kl. A doktor úgy vélekedett, hogy a te tisztelt Charlied feltehetően megbolondult. Kérem tessék közölni — mondta végül. H. Ch. Shmith —, hogy üdvözlöm volt paciensemet, de gyanúja a műtét okát képező elválto­zás kiújulására: nonszensz! Mondja meg neki az ön ha­tatja, hogy képzelődik. Egyébként ba egyszer alkalma lesz Columbiába jönni, keressen fel, mert ez az eset engem is érdekel.* S néhány sor Laci levelének utóiratából: -Felkeltetted az én érdeklődésemet is, öreg fiú. Az or­vost láthatóan felizgatta kérdésed. Búcsúzásnál újra a kilé­temet puhatolta, s csak akkor csillapodott le nyugtalansága, amikor átadtam neki cégünk egyik hirdetményét hallóké­szülékeinkről. Mindjárt kötöttünk is egy kis szóbeli üzleti megállapodást. írd meg, miért kavarta fel a doktort a lá­togatásom, miért lepődött meg a kérdéseimen? ... Nem csaltak hát ösztöneim. Frank hónalján a fénylő bőrfelület a hajdani SS tetoválás helye. Ez majdnem bizo­nyos. Fort Jacksonból kisebb sebészeti esetekkel mindenkit H. Ch. Shmith-hoz küldtek akkoriban. Lehetséges, hogy ugyanaz a műszer távolította el Kari bélyegét, amelyik ki­egyenesítette orrom enyhe hajlatát? Töprenghetnék ezen, de azt hiszem értelmetlen dolog. Kezdek rájönni: semmit sem kell túlságosan komolyan ven­ni, minden, amiből az emberek gondot, problémát, tragédiát csinálnak, nem egyéb, jelentéktelen tréfánál. Végső soron maga az élet sem egyéb... Nem vagyok elég kemény... Frank Pollack még a bajtársiasságomat is kétségbe vonja. Az nem bajtársiatlan­ság, hogy hetven dollárommal tartozik? Egyszer húszat kért, aztán újra húszat. S nemrég, ahelyett, hogy megfizette vol­na a tartozását, megint kiszedett belőlem harminc dollárt. A többiektől is állandóan pénzt kér. Nem merik megtagadni tőle. Mostanában feltűnően sokat iszik. Aggódom, mert leg­utóbb két alkalommal Andrást is magával vitte. Féltem ezt a fiút. Amúgy is hajlamos az Iszákosságra. Én nem vagyok nekik elég kemény ... Már negyedik éve csinálom. Fort Jacksonból a 8. had­sereg 3. hadosztályával Koreába mentem. Másfél évig szol­gáltam ott. Utána következett az a kéthónapos hadgyakor­lat, amelyen az a bizonyos incidens lezajlott. Azt találtam mondani a szakasz tagjai előtt, hogv -ilyen káoszt, mint itt van, még életemben nem láttam*. Elárultak. Do hiszen Itt a szabad világban szólásszabadság van — érveltem. A ka­pitány, aki kihallgatott, azzal gyanúsított, hogy kommu­nista vagyok. Nagy nehézségekkel tudtam csak tisztázni magamat Amikor aztán visszatértünk a Fort Devens-1 tá­borba, ugyanez a kapitány osztott be újra Távol-Keletre. Kértem, küldjenek európai támaszpontra. Hiába! Koreába kellett menni: ezúttal Choung-Chong tartományba a negye­dik rakétaparancsnokság műszaki osztályához. Odafelé a rendfenntartó osztag tagja lettem. Azt hi­szem, ez afféle próba voi<_ A legénység között elkeseredett hangulat uralkodott. Verekedtek és öngyilkossági kísérlet is történt. Nekünk az osztaggal a rendet kellett biztosítanunk. Pisztollyal és gumibottal jártunk. Ezen a hajóúton sok ellen­séget szereztem magamnak. De nem tehettem mást, durvá­nak kellett lennem, ha szabadulni akartam a gyanúsítások­tól. Talán még máig sem sikerült ez.. Nem vagyok elég kemény és bajtársias. Mesterlövész nem lesz belőlem, ez igaz. De azért... Nevetséges, Raymond L. Morris kapitány szépléleknek gúnyolt, mert olvastam. Az altisztek ls rámszoktak. Odáig fajult a dolog, hogy végül idegösszeomlást kaptam. Megértem Michel Simont, az öreg francia filmszínészt, aki nemrég- azt írta végrendeletében, hogy ha meghal, a párizsi kutyatemetóben akar pihenni. Ott legalább igazi ba­rátok között lesz majd, mondotta. Már megint Okinawán állomásozik két U—2 típusú gép. Ezek a lökhajtásos távolsági felderítők, amelyekről -be aka­runk kukucskálni a Szovjetunió hálószobájába* Nyikita Hruscsov használta ezt a kifejezést,. A Potomac mellett lakó államférfiak tényleg kíváncsiak. Powers ráfizetett erre a kíváncsiságra. Szerintem Gagarin és Tyitov után majdcsaknem olyan az U—2, mintha mordállyal lőne valaki a mi gyorstüzelő fegyvereinkre. Azt hiszem, a Locheed Aircraft Corp. gépei egy kicsit elavultak. Félig vadászok, félig vitorlázók: azt mondják négy ós féltonnás tolóerejű Pratt-Whitney J. 75-ös típusú lökhajtásos motor működik bennük, szárnyuk csak­nem harminc méter széles és beretvaéles a kormányszerke­zetük. Húsz kilométer magasságba emelkednek, nyolcszáz kilométeres gyorsasággal járnak. De a hangsebességet nem léphetik túl. Legfeljebb az az előnyük, hogy leállított mo­torral ls vitorlázhatnak, s jól tudnak fényképezni. Allén Dulles most az U—2-n kívül Tyros fényképező szputnyikkal, a Samos és Midas felderítő holdakkal operál. Atombombákat is őriznek itt a szigeten. Katona Sanyi azt mondja, hogy olyan repülő őrjáratok cirkálnak, amelyek bombát visznek magukkal, s azt bármikor kioldhatják. En­gem főleg biológiai problémák érdekelnek. Olvastam vala­hol, hogy néhány éve örökléstani tudományos kongresszust tartottak Hirosimában, s ott megállapították: a bombázás óta született gyermekek közül minden hetediken kóros el­változások észlelhetők. Azt pedig egy amerikai őrmestertől hallottam odaát a tengerészeknél, hogy a hidrogén bomba robbanástól elpusztult japán halászok egyikének, Kutoyamá­nak a bakancsa még ma, évek múltán is, rádióaktív sugara­kat bocsát ki magából... (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents