Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1962. augusztus 16. Keresztül-kasul az NDK-n s. A német kérdés — „NDK-sxemmel' NDK-beli ulem során ter- kor kezdődött amikor az összegezve: a két német méazetesen mindennél job- NSZK-kormány rútul viasza- állam közötti vúsony .megbán érdekelt az, miként vé- élt ezekkel a nagyon is ért- javuldiának legfontosabb fellekrdnek Nemetoszág e ré- hetó emberi szenek lakói a német kérdés- gátlástalanul ről, ezen belül pedig a nyu- • • gat-berlini helyzetről, az nökei érzésekkel szervezte es a télele egy korrektebb nyugatnémet politika. Nómetorrokonok találkozó ját"; ügy- grig-szorte általános a megNSZK-ról, s vannak-e reális meg a „néhány hétre" való elképzeléseik arról, hogy ml- „vendégeskedés" gondolatéként és mikor valósítható nak. Persze, nem hiányzott a meg a német egység s arról, bonni államról, mint tejjelhogy milyen szerepe legyen mézzel folyó Kánaánról szóló az uj, egységes Németország- „tájékoztató" sem. S miután nak Európában és a világon, az NDK-ban, mint minden • Be kell vallanom, hogv két más országban, a fiatalok Jesaásezreket nyertek győződés, hogy az Adfl>wi««rrtuim feltehetően belátható időn belüli -lelépése* után üj stukáit éi lehetőség kezdődik eten a téren i*. heti idő nyilvánvalóan kevés volt ahhoz, hogy a felvetett kérdésekre kétségeket kizáró ÁiUlánoöeápbon tahit érthető, ha az NDK küzvé_ .. laményét elsősorban is a két len tus része kalandvágyó, Németország közötti elvlselbizony szép számmal akadtak olyanok, akik el is hitválaszokat kapjak. Ezzel ele- ték, hogy „az NDK-ban a legve tisztában voltam. A látottak és a feltett kérdésre kapott feleletek viszont alható viszony megteremtőiének törekvése hatja át, s ha ebből a törekvésből kiindul a legjobb" Sok egyéni tragédiát okokalmusak voltak arra, hogy zott az emberek ilyen tömehelytállónak látszó következ- gu becsapása. Elvégre az, tetéseket vonjak le az engem érdeklő problémákkal összefüggésben. Azzal kell talán kezdenem, hogy az NDK közvéleménye rosszabb az NSZK-ban pedig Va szemlélik a világot. Nem kétséges, hogy a német kérdés rendezése jelentősen hozzásegíti a világot a feszültség csökkentéséhez. Az alapvető probléma azonban txjitozatlanul az, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak sikerül-e megegyüttműködés hogy — nagyon szerencsés esetet véve alapul — valaki egynegyeddel, vagy egyötöddel többet kereshet s eeet-HpHRBH| • P«y éwel előbb juthat ÜVálniaazl elfogadta és természetesnek autóhoz, még nem minden, biztosításának feltételeit a le torija, hogy szocialista rend- Mondani sem kell, hogy w wre\éB megvalósításéra és a w ...... . átköltözött fiatal leányok világ Mkéjének biztosítésászerben él, olyan rendszerben, amelyben megtalálha- többsége nagy megpróbál- ra El napjaink legfontosabb tók ugyan a mindennapi tatasokat élt át, míg a fiuk élet kisebb-nagyobb nehézsé- nagy része a Bundeswehr, gei, de amely tartalmas je- a nyugatnémet hadsereg — kérdése. Az egységes Németország lent és perspektivikus tdvífl- W «uni:még n»gzabb az emíuínLk" mSnck^elkéí tokat ogyaránt nyújt az tdegenlegió katonája lett. 7elésel az NDK-ban sem egyénnek fe a közösségnek. Az. hogy a két Németor- ^lk viszont kitoitotték eT: Meggyőzött engem erről el- «ág közötti helyzet annyira ^''Upreolls 'álíálpo^Uusősorban az, hogy sok kis- kielesedett, legfőkeppen a k t hanKiúlvoztók hosv az gyermeket láttam, még több nyugatnémet kormány - üj NémetorsXak semlefiatal mamajelöltet, s hallót- csak ezzel a kifejezéssel le- oesn.k keU iennie Nemcsak tam több fiatal pár, vagy fia- het érzékeltetni a valóságot "zért mer . két n.^.ta tal házasok egyikének mási- - gátlástalanul szemtelen _mwÍ_aJt*t ™e>.hata" kának tervezését a holnapról, politikájának „köszönhető". {rt—cim vagy a közeljövőről. S a Bonnban — kegyetlenül ey Szovjetunió ós az Államok mellett A marxista útról nincs letérés * ^ Párbeszéd egy amerikai elvtárssal nagy, komoly fogadkozások, mindenekelőtt azonban az a ZZ lnm .rröroi^r egyetlen országnak és csoporkimeletlenül - semmiféle toslMsnak sem iehetnek ;cd. lis katonai ambíciói, német alkalmat sem mulasztottak bizalom és egészséges opti- el annak -bebizonyítására*, iZnatkózdsban "nedió iUáSái mizmus, amellyel nekivágtak hogy az NDK-ban jelentke- hanem leriőkéor£n ÍSrt fe nekivágnák a családala- ző nehézségek -leküzdhetet- mert Némelorstá^ak Ár pításnak s az a biztonság, lenek* s nem kímélték erői- ?asáai és Skal téren amellyel jövőjük kilátásait ket, hogy amennyire lehetsé- ahol senki rem megítélik, megérttette velem, — -•'-«-•- ano1 wnkl sem hogy a „legilletékesebb metek" jó úton járnak. megemelte va lem, grs, újabb és újabb nehéz- ^TeTeYtőüeétX^fontos legilletékesebb né- géaek elé állítsák az NDK B jeieniosegei •— rontos - ,.rr szerepe van és főleg lesz a •rrftl M, emli- S^gí^f tést tenni, mert a Nyugat OVárak munkás-gárdáját csa- » m lógatták át a nyugati szektorba, nem is annyira azért, propagandájából olyasféle tűnik ki, valami hogy a Lüktető élei, keletnémetek pánikszerűen mert szükségük volt ezekre kiépülő városok, menekülnek el, át Nyugat Németországba, s hogy ez a a dolgozókra, hanem egyszerűen azért, hogy a keletnégyorsan bizakodó szemlélet és józan vélemények a világ dolgaifolyamat csak időlegesen met -konkurrencia* beeziin- ró1 — ez9k Jellemzik ma az stagnál. A való tények meg- tesse tevikenyeéoét. A ber- NE>K-L Európa ötödik legnaértéséhez abból kell kiindul- lini övezethatár mentén léte- W°bb 'Pari kapacitású orszáni, hogy az ország két rész- sített fal — amely elég vi- «at 8 *z « meggyőződés, hogy re osztása családokat is ket- gasztalatlan látványt nyújt, lakói tevékenységükkel jetészakitott, s szinte minden- de amelyet mindenki ideiplc- 1 ent6s mértékben járulnak kinek van közeli hozzátarto- nesnek tekint — csak önvé- hozzá a két Németország bézója a másik Németország- delmi lépés volt, amelynek k6s egyesítéséhez, az euróban. Ezek az emberek ter- pillanatnyi szükségességét P«i biztonság megteremtéséméazetesen minden alkalmat az NDK lakosságának nagy bez. megragadnak arra, hogy ta- többsége nem vonja kétség- Vége. lálkozzanak. A probléma ak- be. Perényl István — Haza látogattál? Igazán nagy meglepetés. Ennyi idő után.,, — Bizony, több mint huszonöt éve. Akkor is így öleltük egymást, mint most. — Voltunk vagy tizenöten a búcsúzáskor. Régen volt. No, de mesélj; mi van veled, mit esináist, mint 41** Amerikában? Üljünk le valahol egy pohár sörre... — Emlékszel, akkor i$ nagyon szerettem a sört, mégis ritkán volt réssom benne. Pedig nyomdász voltam, és mi aránylag jól kerestünk. Do hiszen nem is a sör volt a fontos akkor, hanem a nagyobb darab kenyér. Éjjel titokban plakátokat ragasztottunk,,. Üldöztek bennünket a Horthy-pribékek. Emlékszel: fenték rám a fogukat. Égett a föld a lábam alatt Kértem útlevelet Amerikába. Bujkálva jutottam el a Keleti pályaudvarra. Beültem az egyik kupéba és egy szál ruhába utaztam Amerikába. Még a menyasszonyomtól sem tudtam elbúcsúzni. További sorsod? — Nagyon sokat kellett dolgozni. Megnősültem, családot alapítottam, lányunk lett, vettem egy házat, autót — a részleteket még moat is fizetem. Elég jól élünk... — ... és a munlcdsmospalomtól teljesen elszakadtál ?... — Nem sértődöm meg a kérdésen, pedig megtehetném. Tényleg voltak, akik részt vettek a mozgalomban, aztán elszakadtak tőle. Ott van Kéthly, aki annak idején nekem segített a vízum megszerzésében, de árulóvá vált. Mi nagyon elítéljük az ilyeneket. Kérdően nézel rám: Igen, ml, az Egyesült Államok kommunista pártjának tagjai, akik titokban, csoportokban fizetünk tagdíjat — könyv, bélyeg nincs. Mégis ismerik a névsort, éa mivel •hivatalosan— legális a párt, jelentkeznünk kell a rendőrségen. Ha nem jelentkezünk, bajunk van, mert eltitkoljuk, de ha jelentkezünk, akkor pedig abba kötnek bele. -Még el is ismeri, hogy kommunista* — mondják. Állandóan szemmel tartanak. Csak egy példát említek. Minden évben meghívnak egy magyar ünnepségre. Egyszer, amikor onnan hazajöttem, a lakásomon megjelentek nz EBI emberei. Kérdezték tőlem, Kik vettek az ünnepségen részt? Mondtam: nem tudom. Erre elővettek egy listát és gúnyosan mutatták: *Hát ha tudják, miért tőlem érdeklődnek?* — feleltem. Olyan dolgokat, amivel esetleg bíróság elé állítottak volna, nálam nem találtak, de sokat molesztáltak. Nagyon vigyáznunk kell, de az emberek aktuális érdekelt, a békét, az igazság feltáráaát szolgáljuk. A magyarországi eseményekről, az ötvenhatos ellenforradalomról sok hazug híresztelést írtak nálunk a lápokban, acsarkodott a rádió, g televízió, Mi nagy igyekezetlel tártuk fel a valódi helyzetet baloldali lapunkban. Mert ilyenek is akadnak Amerikában. Egyébként propagandánk hatására és az ebből fakadó emberi meggyőződés alapján az Arnerikábah élő magyarok elítélik a disszidálókat éa legtöbbjét utálják. Aktívan részt vettünk Hruscsov és Fidel Castro melletti hangulatkeltésben az ENSZ-közgyülés idején. — Vagy hogy egy tipikus amerikai példát említsek. Az építkezési monopóliumok nagy propagandát csaptak az óvóhelyek létesítéséért. Azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok lakosságának 98 százalékát meg lehet menteni atomháború esetén. Es hazugság, de egyben háborús propaganda ls, a monopóliumoknak milliárdos üzleteket jelent. Ez a propaganda különböző botrányok miatt csúfos kudarcba fulladt. Majd a kormány sietett megmentésükre. Sok milllő példányban nyomtattak rajzoa röplapokat, amelyekben szinte utasították az embereket, hogy építsenek óvóhelyeket. Ezeket a nyomtatványokat senki nem vette komolyan, mert tudták, hogy az atombomba ellen csak egy védekezés van: a béke. — Ne haragudj, hogy közbeszólok. Nem értem, hogy te anyagilag jól szituált vagy, mégis kiteszed magad és családod a veszélynek? — Jogos a kérdés, d« a válasz egyszerű. Aki sánta gyermekkorától benne élt a munkásmozgalomban és egész szívével, lényével szolgálja a marxista eszméket, az erről az útról soha nem térhet le. A körülmények változhatnak. A módszerek is, amelyekkel dolgozunk, de mi nem változhatunk meg. Valóban: a magamfajta fe a hozzám hasonló beosztásban dolgozóknak megfelelő az életszínvonala. Viszont látjuk mi, hogy milliók tengődnek munka nélkül. Nem túlzok a számokban, Kaliforniában, Floridában, a farmokon dolgozók lehetetlen körűi,v.ónyek között élnek. A parasztok százezrével keresik a munkát ós nem találnak. Ugyanakkor havi 80—70 dollár lakbért kell íizetniök, Hiába van munkanélküli-segély, azt csak úgy kapjak .meg, ha fél évnél nem több a munkamegszakitásuk. A gyárak 80—60 százalékos kapacitással dolgoznak. Már a szakszervezetek is folytatnak olyan mozgalmat, hogy 30 órás legyen a munkahét. Nem azért, hogy kevesebbet kelljen dolgóznt. Az automatizálás nálunk a még nagyobb munkanélküliség veszélyét rejti magában. Ugyanakkor a kapitalisták profitrekordról tesznek jelentéseket.,, — Meg kell mondanom: elnyomott. kicsi a párt az Egyesült Államokban. Dolgozni itt, Magyarországon lehet szabadon, ragyogó célokért. Itt hamarabb lesz Igazi -Amerika* minden dolgozó embernek, mint Amerikában. Szoktuk idézni Lincoln mondását; lehet a népnek hazudni, de örökké nem. Az idő érleli a helyzetet A béke megőrzése, a leszerelés megvalósítása most a legfontosabb. Ennek érdekében, amit bírunk, mi is megtesszünk az Imperialisták fellegvárában. — Kicsit úgy hangtik, mint nálunk egy vezércikk befejezése... — Ügy tűnhet, mintha -vonalas* akarnék lenni, Otthon nem lehet mindent kereken kimondani, éppen ezért jólesett, hogy szivem szerint szólhattam. Persze még nagyon sok mindenről beszélhetnénk; a családról, a fejlődő Csongrád megyei városokról ... De ezt hagyjuk. Jó volt egy kicsit Itthon lenni... Markoviié Tibor VADÁSZ FERENC: AZ OftVENY visszanéz (17) SHMITH, VAGY SCHMIDT? Frankról megtudtam, hogy Kari. Mein lieber Kari! — irta neki a felesége Santiage de los Caballeros dominikai városból. A levelet az asztalon hagyta, a szobájában... Régóta sejtettem, hogy német. Most már ennél jóval többet tudok. Pollack nem az igazi neve. Fischernek hívják. Az asszony — a gyerekekről ír, beszámol a családról, nem kétséges tehát, hogy a felesége — Ingrid Fischer néven él délamerikai otthonukban. lestem az alkalmat, hogy lefényképezhessem Frank barátunkat. Készítettem róla felvételt, elölről, jobbról, balról, jártában és ültében, óvatosan persze, nehogy észrevegye. Még jó lehet valamire. A múltkor mellette álltam a fürdőhon, a zuhany alatt, s a hónalján hegedóst fedeztem fel, egy elég nagy bőrfelüloten. Akkora volt, s úgy fénylett, mint egy Napóleon-arany. Anyám fivére — Benő bácsi — még otthon mesélte, hogy az SS legényeknek szolgálatuk megkezdésekor bőrükbe tetoválták alakulatuk jegyét, ördögi gyanúm támadt.: — nem hagy nyugodni azóta — talán ugyanaz az orvos, aki Fort Jacksonban az orrom nyergével bajlódott — bőrplasztikai specialista volt — Frank hónalja táján ls kiigazított valamit. Fort Jacksonból kijártunk Columbiába, öt mérföld a katonai rezerváclótól a dólkarolinai főváros. Ott volt doktor H. Ch. Shmlth rendelője. Asztalán dermoplasztlkai kísérletekről láttam felvételeket. Kíváncsi kisfiú voltam — ez még a legkezdetón törtónt, mielőtt áthajóztak bennünket Libanonba — s érdeklődtem: mit mutatnak a képek, milyen célt szolgálnak az ilyen műtétek? -Elégett bőrfelületek pótlása* — magyarázta Shmith doktor. -Ipari sérüléseknél, de olykor kozmetikai beavatkozásnál is igénybe veszik. Mint a sebészet minden ága, a háborúban ez a tudomány, ti sokat fejlődött.* Afe... „. m•-!. inn -nx ._idlhe>ifeléri Vnábi-i ni - .- • -.• Hallottam ilyesmiről — motyogtam. -Igen. A háború a sebészet nagy kísérletező terrénuma —• mondta. — -Frontorvos voltam.* — Hol? — kérdeztem. Nem felelt mindjárt. Majd csak annyit mondott: — Sokfelé, amerre a szövetségesek jártak. Mondom, nem hagy nyugodni mostanában ez a felfedezés. Az embernek olykor különös megérzései vannak. Lehet. hogy túlságosan élénk a fantáziám, talán semmiféle reális alapja nincs az egész dolognak, mégis most már haj4 a kíváncsiság, hogy ellenőrizzem: mennyi a közük megérzéseimnek a valósághoz? Olyan esetre nem emlékszem, amikor én kezdeményeztem volna a beszélgetést Frank Pollackkal. Most mégis kerestem az alkalmat, hogy szóbahozhassam: -Ismertem egy szimpatikus orvost Columbiában. Magyar ismerőséről érdeklődött tőlem. Akkor nem tudtam neki felvilágosítást adni, később még úgyse — hiszen tudja, messze jártunk —, de most véletlenül hallottam erről a honfitársamról. At orvos nevét viszont elfelejtettem. -ön nem járt Columbiában?* — kérdeztem. — -Jártam* — bólintott Frank. -Régen?* -Évekkel ezelőtt.* -Mikor?* -Régi katona vagyok* — felelte. — -ötvenegyben helyeztek a Dtxi-hadosztélyhoe Fort Jacksonbe .. .« Frank közlékennyé vált. -Ez volt az USA harmincegyedik infantry diviaSJa. Alabarnai fiúk szolgáltak ott és sokan Mississippiből. Velük voltam a iongbornl hadgyakorlatokon Texasban .. .* -Nekem is volt ott egy unokafivérem, — vetettem közbe, hogy erősítsem a bizalmát. Emlékszem, többször beszélt erről az Exercise Longbornról.,.« Belementem a játékba, szerettem volna legalább valami keveset megtudni a Frank mögött megbúvó Kari Fischerről. -Igen?* — mondta. Nem kérdezett semmi közelebbit. -Ügy emlékszem — próbálkoztam tovább —, hogy később máshová került az alakulat.* -Stimmel* — bólintott. — -Minden alakulatnak ez a sorsa. Az Atterbury táborba ment Indiába. De én akkor már visszamaradtam kiképzőnek Fort Jacksonban.* -így hát tényleg ismerheti Columbiát — kanyarodtam vissza — az az orvos az üzleti negyedben lakik. Ha jél emlékszem, Franklin Avonue. Shmith, vagy... nem vagyok benne bizonyos, de most úgy tűnik, hogy ez volt s neve.* -Ah, Shmith! — élénkült fel Frank. — Ismerem, Magas szőke férfi. Christian Shmith.* -Christlan?* -Azt hiszem* — mondta Frank. Erősen figyeltem: mintha a zavar egy árnyalatát fedeztem volna fel rajta. -H, Ch. Schmidt — betűztem. — Shmith, vagy Schmtdt?* — kérdeztem nevetve, kötekedően. -Természetesen Shmith- — mondta és megnyomta a név angolosan sziszegő végét. Amire számítottam, bekövetkezett. Frank Pollack taktikai hibát követett el: hirtelen befejezte a beszélgetést. Néhány nap múlva — amikor elment mellettem, mintha véletlenül Jutott volna az eszébe, minden bevezetés nélkül megkérdezte: -Doktor Shmlthnek magyarországi ismerőse van?* -Igen- — feleltem s újabb kérdését megelőzve hozzátettem: -Egy híres budapesti orvosprofesszor. Sebész. Shmith doktor ls az, nemde?* -Azt hiszem" — felelte kurtán ós vállat vont. Vártam Jó ideig, hogy szóba hozza közös ismerősünket, de nem tette. Ellenkezőleg: mintha került volna, az volt az érzésem. Gondolkoztam: folytassam tovább a Játékot? Érdemes? Tulajdonképpen csak afféle -fun* Játékos tréfa ar egész. Oly mindegy, hogy kicsoda Frank Pollack és kicsoda Shmith doktor. Én sem vagyok az, aki voltam, miért kutassak mások utén? De szórakozásnak megteszi.,. Tovább mentem egy lépéssel. Nekem is vannak ismerőseim Columbiában. Masyar disszidensek: P. Stark és fia. Ott alapítottak réget. Hallókészüléket szállítanak az Egvesült Államok minden részébe. A zsinór és a fülgömb nélküli rejtett készülék a specialitásuk szemüveg szárába építették be a hangerősítőt. Megírtam Stark Lacinak • »pró szívességre kérem egv barátom részére. (Most már benne vagyok a Játékban, csináljuk végig.) Menjen el doktor. H. Ch. Shmith orvoshoz — úgy tudom sebész — írtam — a Franklin Avenuen van a rendelője. Mondja el neki: egy régi paciense, Kari Fischer, akinek családja Dominicóban él, néhány évvel ezelőtt — valószínűleg ötvenegyben, vagy előbb — Járt a rendelőjében — sajnos, nem emlékszem pontosan az Időre — egy akkor történt bőrplasztikai műtéttel kapcsolatban most a tanácsát kéri. A baj ugyanis kiújult. Mondja meg az orvosnak — kértem Stark Lacit — hogv a csúnya, kellemetlen kiütés megint látható. Kiújult. Mr. Fischer most nem tud Columbiába jönni, ezért egyelőre így kér tanácsot: mit calnáljon? íFolytatjuk)