Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1962. augusztus 16. Katonák — és a művészet katonái Próbálják az Aida bevonulási tömegjelenetét IaW eqhz falut FEL TLDIVANAK ÖLTÖZTETNI IIWIillllllllllllHII III Öt perc a szabadtéri játékok jelmeztárában Nem szójáték a cím, valóban olyan katonákról szól ez az írás, akik most a szegedi szabadtéri színpadművészet katonái. A Magyar Néphadsereg 4228/H alakulatának kétszáz harcosa ütött Szegeden sátortábort, tényleges katonaidejüket töltő honvédek öltenek esténként a gimnasztyorka helyett egyiptomi öltözetet; puska helyett régi harci szerszámokat markolnak kezükben, vagy harci jelvényeket. A napi szolgálat után És ez nem víkend számukra, nem afféle kikapcsolódás az egység kiképzési és harci gyakorlataiból, hanem azon felül vállalt kulturális szolgálat Szegednek, a szabadtéri játékoknak. A forró napon fegyverforgatást, lőgyakorlatot tanulnak napközben, s este az Aida bevonulási indulójára masíroznak. Hiszen a katonaság nem játék, ők sem maradhatnak el egységüktől a kiképzési terv végrehajtásában. Mégis frissek és lelkesek minden este, szívesen, örömmel, sőt bizonyos játékos élvezettel vesznek részt a számukra szokatlan és sokuk által ismeretlen munkában. Fiatal munkás és parasztemberek civilben — lövészek, tüzérek, gépkocsizok, aknavetősök, páncéltörők a szolgálatban. A katonák: a statisztéria gerince A szabadtéri játékok történetében már előfordult, hogy fegyveres testületek adtak statisztériát egy-egy produkcióhoz, s a rendezők ilyen esetben nem győztek hálálkodni a segítségért, mert mint elmondották, velük a legjobb és a . leghaladósabb dolgozni. Ilyenformán nyugtázták annakidején a szegedi munkásőrség és karhatalom közreműködését, így értékelik mintegy ötven karhatalmista szereplését Az ember tragédiája idei előadásában, s méginkább az Aida kétszáz harcosának nagyszerű helytállását és színpadi tanulékonyságát. Nem végszükségből jöttek Szegedre ezek a harcosok, hiszen statiszta jelentkezett bőven. Sok jelentkezőt el is küldtek, mikor a szerződtetés folyt. A teljes igazság az, hogy ilyen jól szervezett erőben, fegyelmezett és ügyes tömegben tökéletesebben meg lehet bízni. Anélkül, hogy megsértenénk a statisztéria többi tagját, meg kell mondani, hogy a kétszáz katona a színpadon hullámzó tömeg gerince. Közöttük sincs fegyelemsértő, rendetlen, ők ezt a munkát éppen olyan katonás precizitással és kötelességtudattal végzik, mint gyakorlataikat a laktanyában vagy a táborban. Erre pedig végtelen nagy szükség van ott, ahol kilencszáz ember vonul a többszintű színpadon, a rendező által elképzelt szigorú rend szerint. Igazi kulturális munka Sok élvezetet is találnak a katonák ebben a szereplésben, mert úgy fogják fel, mint igazi, nagyvonalú kulturális munkát. Megismerkednek a színpaddal, az ilyen nagy »színház« kulisszatitkaival, magával az operával, melyben annyi gyönyörűség halmozódik, s egyúttal szórakoznak is. Közülük sokan aktív kultúrmunkások a katonaéletben is. Tóth honvéd civilben tánctanár, különben fgysége lelkes kultúrmunkása, Szabó tizedes, Zsíros őrvezető és Dandás honvéd zenekarban játszik a honvédségnél. Vannak közöttük szép számmal szegediek is, akik a kötelességtudaton kívül némi büszkeséget is éreznek. Most megmutathatják katonatársaiknak, hogy mit produkál Szeged. De nincs az * országnak olyan megyéje, amelynek ne lenne képviseSzinte el lehet tévedni a szabadtéri játékok jelmeztárában. A járatlan ember számára kiismerhetetlen labirintus benyomását keltik a fogas-sorok. Egy-egy kis zegzugos utca mindegyik. Akár nevet is lehetne adni minden sornak, mint ahogy a produkciók szerint el is keresztelték őket a jelmeztárosok. Idén közel tízezer jelmezzel dolgoznak a játékokon. Hogy mit jelent ez ruhaanyagban és színben, az szinte fogalom. Fel lehetne vele öltöztetni egy nagy község egész lakosságát, s még a szomszédos falunak is maradna "néhány* öltözet S mennyi tervezői gond és hány szabó kezemunkája fekszik ezekben a ruhákban, amig magukra ölthetik a szereplők. Hirtelen nem is tud erre válaszolni a legilletékesebb sem, Szablár István, az Állami Operaház főjelmeztárosa, aki pedig igencsak ismeri magát a ruha-dzsungel ben. Több mint negyedszázada, hogy ebben a szakmában és munkakörben dolgozik, s már annak idején, 1937—38ban is részt vett a Szegedi Szabadtéri Játékok produkcióiban, mint a legfontosabb kulcsember a kulisszák mögött. Változatlanul most is ez a szerepe. Negyven öltöztetővel és 15 raktári kisegítővel bonyolítja le előadásról előadásra a rendkívül kényes feladatot, hogy apró hiba se forduljon elő, s mindenki időben elkészül-jön az öltözéssel. Segftik ebben kitűnő munkatársai is, Schenk Gusztáv, a Budapesti Nemzeti Színház jelmeztárvezetője és Horváth Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház jelmeztervezője. Mindig adódhat valami rendkívüli, s rendszerint az utolsó pillanatban. S ilyenkor csak beszaladnak a színházba, s Horváth Ferenc azonnal intézkedik a szükséges és gyors pótlásról, hibaigazításról. Rajtuk múlik, hogy a tervező által megalkotott jelmezek az elképzelés szerint érvényesüljenek, hogy például a világítási effektusokhoz a ruha- és díszítés színei harmonikusan igazodjanak. Ilyenkor következik a gyors átfestés, gallérok, díszek, övek kicserélése, illetve »átvarázslása«, hogy a kor stílusát, amelyben a cselekmény játszódik, hűségesen kifejezzék. Az Aidához például az aszszír és a babiloni kor ruhái kellenek. Sok száz öltözék! Hát tessék most varázsolni. Igaz, hogy már hónapokkal ezelőtt készültek rá, hogy teljes legyen az Aida jelmeztára. Még arra is gondoltak, hogy a külföldi vendégművészeket is kész jelmezekkel Várják, noha útipoggyászukban mindegyik hozza magával saját színpadi öltözékét Régi tradíció ez a színházi világban. Közbeeső véletlenre azonban mindig kell gondolni. Tudják például, hogy Zenaida Pally hányas cipőt hord, netalán, ha ezüst cipője helyett aranyat kérne, vagy fordítva, akkor se legyen probléma. öltöztetőt természetesen senki sem visz magával. Hogy mégis a legjobb öltöztetőt kapják a külföldi vendégművészek, arról most is Szablár István gondoskodik. Több nyelven beszél például Orsolya Gézáné öltöztető, s rajta kívül még jó néhányan. S hogy a szakmában teljesen otthon van a jelmeztárvezető, azt bizonyítja nyelvtudása is. Oroszul, franciául, németül és angolul is beszél. Maguk között a művészek ezért is nevezik "útimarsallnak* Szablár Istvánt, aki eddig külföldi turnéin, Helsinkiben, Berlinben, Torinóban éppúgy Igazgatta a mi művészeink útját a kulisszák mögött, mint most a külföldi vendégszereplőkét itthon. L. F. Fent: mai katonaruhában — lent: a fáraó seregében Aa ember tragédiája tegnap esti bemutat*járói-—- az athéni szín tSomogyiné íelvételei) lete a kétszáz katona között. Csodálkoznak majd a rokonok Szünetekben örök beszédtéma most a katonák között, hogy mit szólnak majd a szülők, rokonok, hogy meglepődnek majd, amikor megismerik fiukat, férjüket, testvérüket az egyiptomi harcosok seregében a nézőtérről, vagy otthon, a televízió képernyőjén. Bizonyára ők is büszkék lesznek arra, hogy ebben a csodálatos produkcióban láthatták őket. Régen a katonák, mikor szabadságra mentek, vagy leszereltek, harci élményeket meséltek valódi ütközetekről, csatákról. Milyen más lesz majd otthon így kezdeni a mesét: "Tudod, kisfiam, mikor én a fáraó csapatában szolgáltam * SZ..3U*