Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

4 dél.magyarorszAg Csütörtök, 1962. augusztus 9. Keresztül-kasul az NDK-n 2. Életszínvonal, kultúra, közlekedés Egy angol újságíró 1 ötjOban — miután több héten át hasonlította össze a két Németország mindennapi életét, — arra a tárgyilagosnak látszó következtetésre jutott, hogy az NDK életszínvonala alig marad el az NSZK életszínvonalától. Számszerűen ezt úgy fejezte ki, hogy a két ország "életszínvonal-aránya* 10:8 az NSZK javóra. A számok mondanivalóit nem magyarázta meg részletesen, hozzáfűzte azonban, hogy ezt a nyugatnémet előnyt a hallatlanul nagymértékű amerikai támogatás tette — közvetlenül és közvetve — lehetővé, és hogy ez az arány nem érvényes kulturális téren, mert — elsősorban az NDK kelet-berlini színházaiban — sokkal olcsóbb áron az elképzelhető legmagasabb színvonalú előadásokat láthatta. »Ezt — vallotta be — nem tudtam, hogyan kalkuláljam az életszínvonalba*. Fejtegetéseinek befejezéseként az angol újságíró aláhúzta: az NDK eredményei azért is bámulatosak, mert területén összehasonlíthatatlanul kevesebb az ásványkincs, mint Nyugat-Németországban. A kőszén és a vasérc szinte kizárólagosan csak az NSZK területén fordul elő. Ahhoz, hogy olyan ipart teremtsenek, mint amilyennel már rendelkeznek, legalább kétszer annyit kellett dolgozniok, mint amennyi munka az NSZK eredményeinek eléréséhez — különben Nyugat-Németország területén volt a második világháború előtt is a német ipar szíve-lelke — szükséges volt Azóta két, mezőgazdasági szempontból — szárazság, majd árvíz miatt — rosszul sikerült esztendő múlt el, s az NSZK-ban is véget ért a Bundcswehr felfegyverzéseokozta konjunkturális fellendülés. Így valószínű, hogy a már említett 10:8-as "életszínvonal-arány* továbbra ls fennáll, hiszen egy ilyen előnyt rövid távon nem lehet behozni. Ami a konkrétumokat illeti, az NDK-ban elérhető munkabérek s azok vásárlóértéke kétségkívül igazolta a magas életszínvonalat A szakmunkások havi bére általában 500—600—700 márka, (egy márka kb. 4 forint). Kiemelt szakmunkás esetében még több. Jó férfiruhát már 120 márkáért lehef vásárolni. Egy kiló kenyér 80 pfennig, a fehér kenyér ára 1 márka (távolról sem olyan jóízű egyik se, mint a miénk). A bútorfélék — úgy találtam — valamivel olcsóbbak, az élelmiszerárak viszont valamivel magasabb. A legtöbb városban kolbászféleséget, a húst is a vajat csak korlátozott mértékben, a fűszeresnél, vagy a hentesnél való előzetes számbavétel után lehet beszerezni. Több alkalommal lehetett sorbanállást ls látni e cikkek beszerzésekor, valamint a főzelék- és gyümölcsféleségeket árusító üzleteknél. A részére járó mennyiséghez azonban mindenki hozzájuthat. A magyar ételek hez szokott vendég vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen találja fel magát a német konyha készítményei láttán, de ez ismert tény. Az viszont talán kevésbé, hogy a német átlagcsalád lakás- és öltözködés- (itt a férfiakra gondolok csupán!) kultúrája — érzésem szerint — magasabb, mint a miénk. Ennek legfőképpen előzményekre (ott már a felszabadulás előtt is magas volt az életszínvonal) visszavezethető okai vannak, de tény az ls, hogy az általános jóízlés is kifinomultabb — elsősorban a berendezések és a holmik összeválogatását illetően. A férfiak — ahogyan én láttam — kevésbé kihívóan öltözködnek, s átlag-eleganciájuk (ügy értem, a hét minden napján!) magasabb, mint nálunk. Az új lakások ls általában két- és több szobásak. s a háztartások "gépesítettsége* is előrehaladottabb, mint hazánkban. Az NDK lakosai általiban kitűnően értenek a szabadIdő hasznos és kulturált kihasználásához. Szombaton és vasárnap már kora reggel — autón és motoron — a legtöbb család kirándul a hegyekbe, az erdőkbe, vagy folyók mellé. Ilyenkor étteremben ebédelnek (ezek elosztottsága kedvező és járművel hamar elérhetők) s így az élelem beszerzése és előkészítése sem probléma. Kitűnő utaikon rengeteg autó — legfőképpen Trabant és Wartburg, ezzel szemben kevés a Moszkvics és a Skoda — és motorkerékpár fut Ift kall elmondanom, hogy mély hatást gyakorolt rám az NDK magasszínvonalú közlekedési kultúrája. Több mint hat napon át utaztam gépkocsin: sok város és nevezetesség megismerése szerepelt programunkban. Mégis: közlekedési balesetet csak kettőt láttam, ezek sem voltak súlyosak: gépkocsik súrolták egymást. Pedig a hegyes-völgyes, kanyargós utakon a 80—100 kilométeres sebesség mellett nagy volna a balesetveszély, ha... ha a KRESZ-előírésainak betartása nem volna annyira a vérükben, mint ahogyan benne van. A helyes közlekedés azonban életvédelem s a német gépkocsivezető, vagy motorkerékpáros soha sem *siet*: ha kell, nagyon is példás türelemmel állítja le járművét, hogy azután a következő pillanatokban nagy sebességgel haladjon Ismét úticélja felé. E téren különösen sokat tanulhatunk tőlük. Amit nem hagyhatok szó nélkül, az az áruházak és a nagyobb boltok kiszolgálóinak legkevésbé sem példás munkája. Ügy tűnt, mintha nem is akarnák eladni árujukat, s valósággal rá kellett őket beszélni arra, hogy mutassanak meg valamit árukészletükből. Ilyen vonatkozásban tehát egy kicsit hasonlítanak a mi kereskedelmi eladóinkhoz. Igaz viszont az is, hogy a kisebb boltokban példamutatóan udvarias és gyors volt a kiszolgálás, bizonyítékául annak, hogy ez a törekvés a jellemző az NDK kereskedelmi alkalmazottaira. Ami a kulturális élet más vonatkozásait illeti, a tanulási láz legalább akkora, mint nálunk. Ez természetes is, hiszen csak folyton gyarapodó ismeretekkel lehet a mind növekvöbb követelményeknek lelkiismeretesen eleget tenni. Az újságok, folyóiratok, képeslapok vidéken is nagy példányszámban jelennek meg s körülbelül azt lehetne mondani, hogy a sajtótermékek visárlottságának aránya kétszerese a magyarországinak. Nyomdai lehetőségeik is kedvezőbbek a miéinknél. As a meggyőződés alakult ki bennem, hogy két tapasztalatot különösen átvehetünk a németektől: az egyik az, hogy hogyan kell szervezetten és mégis könnyebben dolgozni, másrészt miként lehet a szabadidőt jól beosztani és hasznosan felhasználni Perényi István A befejező rész következik: A német kérdés — NDK-szemmel Küzdelem a rák ellen Szegedi részvevő a moszkvai rákellenes világkongresszusról Rák. Veszedelmes betegség, amely rendszerint fájdalommentes lappangási idő után tör a szervezetre. A kórokozó felismeréséért, a betegség gyógyításáért a tudomány emberei hosszú esztendők óta fáradoznak. A rákellenes küzdelem jelentős állomása volt most. Moszkvában tartotta VIII. világkongresszusát — amint jelentettük — a Rákellenes Unió. Az egy hétig tartó tanácskozáson a Föld minden tájáról ötezer tudós, orvos volt jelen. Hazánkból százan vettek részt a kongresszuson, s Moszkvába utazott Szegedről dr. P i u k orlcs István tanársegéd is, a Nőgyógyászati Klinika orvosa. Munkatársunk felkereste dr. Piukovics Istvámt, s beszélgetett vele a moszkvai rákellenes világkongresszusról. A kongresszus jelentősége Arra a kérdésre, hogy mi volt a moszkvai rákellenes világkongresszus jelentősége, a következőket válaszolta: — A kongresszus, amelynek résztvevői 18 szekcióban tanácskoztak, felmérte a rákkutatás helyzetét a világban. A rákról és gyógyításáról nagyhírű tudósok tartottak előadást. Közkincs lett több fontos tudományos eredmény, hiszen a moszkvai kongresszus nemzetközi rákellenes tapasztalatcsere volt. Jelentőségét ez ls adja. Általános volt a vélemény, hogy nemzetközi őszszefogás szükséges a rákellenes gyógyítómunka eredményeinek gyorsításáért A résztvevők elhatározták, hogy fokozottabban megvalósítják a nemzetek közötti rákellenes asszisztenscserét — Moszkva őszinte szeretettel fogadta és vette körül a kongresszus valamennyi résztvevőjét.. A tanácskozást különben a Kreml márványból készült új kongresszusi palotájában rendezték. Több, igen korszerű, kitűnően felszerelt szovjet rákkutató és rákgyógyító központot is meglátogattunk. Az intézetekben készségesen mutattak meg mindent, s a nyugatiak is igaz elismeréssel szóltak a látottakról. Ml a kórokozó? — Hogy foglalkozott-e a kongresszus a rák keletkezéseinek problémáival? — ismételte a kérdést dr. Piukovics István. — Természetesen. hiszen ez alapvetően fontos. Fő téma volt a rák biológiája, valamint, hogy a rák kórokozója-e a vírus. — A helyzet az, hogy a tudomány ma még nem ismeri a rák kórokozóit. Különféle vélemények vannak. Annyi bizonyos, hogy a vírust egyáltalán nem lehet minden rák kórokozójaként elismerni. Sőt: az eddigi tapasztalatok szerint a vírus nem okoz fertőző emberi daganatot. — Bizonyos, hogy nem mindig egy tényező a rák kórokozója, hanem több ingertényező is közrejátszik kialakulásában. Egészen biztos, hogy eljön az idő, amikor tökéletes biztonsággal megismerjük a rák kórokozóit. Ez Ál alános isholai kollégium nyílik Szentesen és Csongrádon Csongrád megye szétszórt tanyavilágából egyre nagyobb számban költözik be a lakosság a falvakba és a városokba. A tanyai iskolákba ezért évről évre kevesebb kisdiák kéri felvételét. Tizenöt tanyai általános iskola körzetében már annyira elnéptelenedett a környék, hogy nem célszerű ezen intézmények további fenntartása. Az őszszel ezért ezek az iskolák már nem nyitják meg kapuikat. A gyerekek az új tanévben autóbuszokkal a falusi és városi osztott iskolákba járnak majd. Azokat a gyermekeket, akik az autóbusz útvonalaktól távol laknak, s ezért az iskolába való mindennapi bejárásuk nehézségekbe ütközne, Szentesen és Csongrádon bentlakásos gyermekotthonokban helyezik el. A megye első két általános iskolai kollégiumának berendezéséhez a környékbeli termelőszövetkezetek ls hozzájárulnak. A szentesi gyermekotthonba eddig negyven, a csongrádiba pedig harminc tanyán élő általános iskolás tanuló kérte felvételét. Ezeknek a kisdiákoknak szállásáról, ét kezéséről, felügyeletéről egyaránt messzemenően gondoskodnak. Lehetővé teszik azt is, hogy a gyermekek mimden hét végén a tanítás befejeztével hazautazhassanak szüleikhez. természetesen hatalmasan megnöveli majd a gyógyítómunka eredményességét is. — Megemlítem, a kongresszuson szóba került, hogy a dohányos férfiak körében, a statisztikai adatok szerint, sokkal több a tüdőrákos, mint a nem dohányzók között. Megelőzés — gyógyítás — A moszkvai kongreszszus nagy szerepet tulajdonított a megelőző munkának. Hazánkban is rendszeres a rákszűrés, ez is óvja az emberek egészségét. Ismert, hogy a rákot megelőzi valami idült bántalom. Arról van itt szó, hogy a szervezet valamilyen megbetegedése elősegítheti a rákot A panaszokkal tehát azonnal orvoshoz kell fordulni. — Az a tapasztalat, hogy a rák főként érett kortól az öregkorig pusztít, bár egészen fiatalon is kaptak rákot. A veszedelmes betegség gyógyítása háromféle módon történik: 1. sebészeti beavatkozással, 2. sugárkezeléssel, 3. gyógyszeres kezeléssel. A betegség gyógyítására most nincs más mód, csak az, hogy a szervezetből a rákos daganatot eltávolítjuk, vagy elpusztítjuk. Történhet ez a sebész operáló kése által, vagy sugárral, mely megöli a rákos szövetet. Gyógyszereket is alkalmazunk, de jelenleg még nincs olyan gyógyszer, amellyel a betegséget gyógyítani lehetne. A gyógyszerek azonban könnyítik a beteg sorsát, hosszabbítják életét. — A gyógyítást nehezíti, hogy a betegséget nem kónynyü felismerni, a kezdeti tünetek fájdalommentesek; hogy a rák a szervezetben áttételeket képez. Ennek ellenére jelenleg az összes rákos megbetegedés mintegy 50—60 százaléka meggyógyítható, Illetve tünetmentessé tehető, ha kellő időben felismerjük a betegséget és annak gyógymódjait a kellő időben alkalmazzuk. Ét Szegeden Végül a szegedi gyógyintézetekben folyó rákellenes munkáról ls szó esett. A rák gyógyításában Szegeden is jó eredményekről számolhatunk be. A rákos betegek gyógyulási aránya általában Szegeden is megegyezik a nemzetközi átlaggal. A Nőgyógyászati Klinikát tovább korszerűsítik, tökéletesítik a rákbetegséget gyógyító osztályt is. Természetesen alkalmazzák a kezelés valamennyi módszerét — emberi életek megmentéséért. Morvay Sándor VADÁSZ FERENC: AZ OK VEN Y uísszcuiéz (16) A KÉT KÉM SORSA Amikor a fönök dühösen faképnél hagyott, előszedtem a levelet. Vegyük csak sorra: A Sárváron járt a tisztelendő úr — írja apám — és éppen nagy izgalomban mesélték az emberek, hogy két gyanús fiatalember járt ott a községben, akikről kiderítették, hogy a határon túlról jöttek és oda igyekeznek vissza. Mindjárt meglátják rajtuk, hogy nem idevalósiak — folytatja apám — két községbeli ember a nyomokuba szegődött, s beszédbe elegyedett velük a szövetkezeti Italboltban. A kérdésekre zavaros választ adtak, látnivaló Volt tehát, hogy nem járnak egyenes úton. Aztán amikor a falubeli emberek rendőrért küldtek, azok ketten bemenekültek a közeli erdőbe. Röviddel ezután mozgósították a munkásöröket is, körülfogták az erdőt, felvertek minden bokrot. Nagy lövöldözés lett a vége. A két kém (a tisztelendő úr úgy mondta, hogy azok voltak) egérfogóba szorult. Az idősebbik, aki a vezető volt: golyót küldött a társa koponyájába, aztán magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — erősítgeti apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Talán nem lesz károdra, ha tudsz erről, mert hogy az ilyesmi teljességgel esztelen meggondolatlanság és ráadásul a mi. békés életünkre, meg a sajátjukra is életveszélyes. Mert Sárváron azt mondták, hogy mindenféle fegyver, meg titkos rádió, méreg és sok más efléle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfitársak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életűjüket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek. Te írtad fiam, hogy már leszereltél, ennek nagyon örülök. Annak még inkább, hogy folytatod a tanulást. Én ezt tudattam a tisztelendő úrral, de 6 azért rábeszélt, hogy írjam meg ezt teneked, hogy tudjad.* Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartam rágondolni. De a főnök most alaposan felzaklatott. Ha meggondolom, tényleg nem játék. Igaza van a főnöknek. Nem tudom, kik lehettek, akikről apám ír... Feltehető, hogy rokonszakmabeliek. Be még csak bejutottak valahogy, de vissza már nem sikerült nekik. Elméletben beszélnek nekünk ilyen lehetőségekről. De a hangsúly mindig azon van, hogyha valaki az előírásokat pontosan betartja, fegyelmezett és körültekintő, simán átcsúszhat minden ellenőrzésen és sértelenül visszatérhet. Már régen sejtettem — azt hiszem a többlek is, Sulyok Berci meg éppenséggel nem csinált titkot a véleményéből —, hogy az életben egy kicsit másképpen alakul az ilyesmi, mint ahogy kitervezik. A másik ok, ami most megfoszt a nyugalmamtól, a levélben olvasható félreérthetetlen célzások. Hogy így a tisztelendő űr és amúgy ... Én már jóldeje megírtam a szüleimnek, hogy katonai szolgálati időmet letöltöttem. Ez szükséges volt — írtam —, mert enélkül egyetlen fiatal férfibevándorló sem kaphat USA állampolgárságot. Igyekeztem elhitetni velük, hogy visszatértem a civil életbe, s most agrártudományi tanulmányaimat fejezem be, a kukoricában akarok specializálódni. Az az elképzelésem, hogy Kaliforniában telepszem le, s ha beválnak terveim, megházasodom, létesítek egy kis farmot magamnak. Milyen meggondolások alapján tüntet ki figyelmességével a tisztelendő úr? Talán egy követ fúj a kommunistákkal, hogy utánam szaglász. Mlé-rt gondolja, hogy engem bármiképpen is érdekel, vagy érint ez a sárvári eset? Miből sejti, hogy én az vagyok, ami vagyok? És az a mondat apám leveléből, hogy -a volt honfitársak az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek*. Óráról órára erősödik a nyugtalanságom. Nem hordhatom magamban ezt a gondot. Valentinnel beszélek róla. Igaz, hogy vele nem voltam olyan meghitt barátságban, mint a legutóbbi időkig Andrással, de az ilyen dolgokhoz 6 ért a legjobban. Otthon katona volt, kioktatták. "Az lehet — mondja —, hogy nem árultál el titkot, szándékosan nem kottyantottál el semmit, de valamilyen ügyetlenkedést bizonyosan elkövettél. — Semmit a világon — erősítgetem. — Hát hidd el, hogy nem. Soha egyetlen levelemben sem írtam olyat, amiből kitalálhatták volna, hogy én még mindig katona vagyok, s különösen, fTogy milyen alakulatnál. "Otthon tudják, hogy vannak ilyen alakulatok — mondja Árpi. — Felvilágosítják róla a lakosságot, különösen az érdekelteket. Bizonyosan más is beszélt már erről a szüléiddel és a pappal. Ne hidd, hogy otthon a fejükre estek. Tudják, hogy az ilyen korosztálybeli fiatalokra itt kivetették a hálót. Éppen ezért kell betartanunk a szigorú előírásokat a levelezésben is. Betartottam. Egyetlen szóval se tértem ki... "Persze, hogy nem —, mosolyog Valentin, s rosszul esik, hogy kicsit fölényes. — De másból is értenek. Mégcsak panaszkodni se kell. Elég, ha kedvetlenséget árul el a levél, ha kiérződik belőle, hogy nehéz a sorod, hogy fáradt vagy. Elég, ha ügyetlenül hazudsz. Ne haragudj, úgy értem, hogy nem tudsz eléggé meggyőzően mesélni a mezőgazdász-témákról és a civil élet más elfoglaltságairól.* írtam ilyenekről. — Mégse eleget — mondja —, mégse jól, mert különben nem jártál volna igy*. • Nem lettem okosabb Valentin szavaitól Már megbántam, hogy szóltam neki. Katona Sanyi — ez valósággal rejtélyes — mindent tud az ügyről. Pedig Valentin nem szólt neki. Kértem erre, s nem is szólt. A főnök figyelmeztetett, hogy ne beszéljek a dologról senkivel. Kp<pna Sanyi pedig maga hozta szóba. Négyszemközt, (te e" 'tívóan. Mintha ő is valamilyen hivatalos szernél • ost ő a szobaparancsnok. De ettől még aligha terjeö .íatásköre ilyesmire. Csak úgy lehet, hogy a fönök maga tájékoztatta. Ezek szerint Sanyi is valami bennfentes? Az bizonyos, hogy nem egészen őszinte. Az ördög ismeri ki magát... (Folytatjuk)