Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

Sscfdík 1903. angusKtns 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Dobi István látogatása Tolna megyében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kedden Tolna megyébe látogatott, ahol felkereste a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetet. Az Elnöki Tanács elnökét a termelőszövetkezet vezetőségének élén Péti János, a Szocialista Munka Hőse, a szövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő fogadta. és tájékoztatta a négyezer holdas közös gazfiaság munkájáról, eredményeiről. Elutaztak hazánkból a Decazeville-i bányász-éhségsztrájk hősei Az elmúlt három héten a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének vendégeként hazánkban tartózkodott — részben családostól — a franciaországi Decazeville-i bányászsztrájk részvevőinek egy csoportja. Kétheti üdülés közben kipihenték a .hosszú sztrájkharc fáradalmait. A csoport vezetője, Lucien Labrune nemcsak a felejthetetlen balatoni és leányfalui napokért mondott köszönetet, hanem azért is, hogy idejükhöz mérten megismerhették a szocializmust épitő orúfcág viszonyait. A harminc tagú csoport kedden délelőtt utazott el a Ferihegyi repülőtérről. Vigh Árpád, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, az elnökség és valamennyi magyar bányász nevében búcsúztatta őket és jó erőt, egészséget, jószerencsét kívánt nekik ahhoz, hogy társaikkal együtt ki tudják vívni a francia bányászok teljes gazdasági és szociális jogait. Külföldön jártak Építőipari szakemberek nyári utazásának tapasztalatai Külföldre utazni jó és ta- a kohóhabsalakra aulsagos. A népgazdaság tet. hasznát is gyarapíthatja a külföldet járó utas. Az Építőipari Tudományos Egyesület is ebből az utóbbi célból rendezett tanulmányutat a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába, emlékez- téglaépítkezést is Berlintől délre, egy óriási felszíni szén— Csodálkoztam, hogyan bánya közelében, ahol szénlehetséges az, hogy a német poros meddőagyagból, teljeblokkok tulajdonságai álta- sen a mi általunk is ismert, Iában gyengébbek mint a hagyományos eszközökkel, mieink, s aztán megtudtam, égetik a téglákat. Az elemhogy műszaki előírásaik nem gyártást mindenütt az építkövetelnek meg olyan szi- kezés helyszínén végzik, nem s Hetm János, a Csongrád lárdságot, sőt olyan külala- pedig az anyag lelőhelyén. Megyei Építőipari Vállalat kot sem. Mi négyféle szi- Nagy iramban fejlődik a főépítésvezetője bőven élt is lárdságú elemet gyártunk az magyar építőipar. Amit ma a tapasztalatszerző alkalom- Ogyessza városrész számára, még talán irigykedve néznek mai. • — Kezdjük talán Lipcsével — mondja. — Voltunk olyan lakótelepen, ahol kétezer lakás lesz majd. Nagyblokkal dolgoznak, a téli gyártásra is berendezett telep helyben van. Egy műszak alatt 32 blokk készül ott, amennyi egy ház két szintjének felhúzásához elég. Feltűnő volt, hogy — akárcsak a Szovjetunióban — alig néhány ember dolgozik csupán az ilyen építkezéseken. Különös érdeklődéssel figyeltem a szerelőipar tevékenységét, hiszen annak vagyok a főépítésvezetője. A szerelőipar az előregyártásban nem áll jobban az NDKban sem, mint nálunk. Viszont meglepő, hogy mennyi műanyagot használnak fel. — Lipcsében láttam kísérletet fürdőszoba-egységek előreszerelésére, Potasonyban pedig azt tapasztaltam, hogy az építkezéseken előre felmérik a szerelvények helyét, külön üzemben előre gyártják, majd pedig a helyszínen szeretik össze azokat. * Arról is érdemes még szót ejteni, hogy mit tud majd Idehaza hasznosítani a tapasztalatokból. — Már tavaly, a szovjetunióbeli út után is felmerült annak gondolata, hogy itt Szegeden, az Ogyessza-lakótelepen is meg kell próbálkoznunk a fürdőszoba-elemek előregyártásával — mondja Heim János. Ez már be is került a vállalat műszaki fejlesztési tervébe, s jövőre remélhetőleg elkészül prototípusa. Az NDK-ból magammal hoztam néhány műanyagkarikát, amely távolságtartóként szolgál betonozáskor a betonvas és a zsalu kőzött. Érdemes lenne nálunk is bevezetni használatát. — Csehszlovák építkezéseken láttam egy olyan betonból készült szerelőszekrényt, amelyben előre elhelyezik a gáz-, a vízvezetéki és a lefolyócsöveket. Minden bizonynyal beválik majd Újszegeden is. • A Német Demokratikus Köztársaságban járt a közelmúltban Szemán János, a Csongrád Megyei Téglagyári Egyesülés főmérnöke is. Bár az utat az IBUSZ rendezte, foglalkozását nem tudta itthon felejteni. — Szénégetőnek tőkén a szeme, tartja a mondás — neveti el magát —, s úgy látszik, ez a téglaégetőre is vonatkozik. Három évvel ezelőtt már jártam az NDKban, s az akkori helyzetet összevetve a maival, úgy vettem észre, hogy még ott is az iránykeracé^oél tartanak Kétféle éoítőanyagot láttam leggvakrabban. Az egyik hasonló a mi ogyesszai közéoblokkunkhoz, a másik inkább az NDK-ban pedig többnyire csak egyfélét használnak. Ezt a tapasztalatomat jó lenne idehaza hasznosítani. — Láttam hagyományos szakembereink külföldön, holnap már idehaza is használják. Ezért jók, ezért hasznosak ezek a nyári külföldi utak. F. K. Megtorlás az őszinte szóért? Lejárt módszerek kísértetjárása a ruhagyárban A Szegedi Ruhagyárban óta pártunk tagja, ö is akszűk marokkal mérik egyes kor boldog azonban, ha nyuvezetök a demokráciát. Oly- ' godtan dolgozhat és nem hákor azt a kicsit is visszave- borgatja senki azért, hogy éL szik, amit adtak, valami olyasféle aggodalommal, hogy Magyarázat helyett a munkások úgysem tudnának ezzel mit kezdeni. No, de nincs itt semmi helye a humorizálásnak. Nagyon komoly dologról van szó. Komolyan gondolja Komáromi Károly termelési osztályvezető elvtárs is azt, hogy: — A munkások egy része csak azt respektálja, hogy proletárdiktatúra van (!?), különben az ilyenek nem dolgoznának. Az „ilyenek" közé tartozik Bálint Ilona, Boldizsár János és Kórász Mihályné fizikai dolgozó —, hogy csak az ő nevüket említsük. Kicsodák tulajdonképpen? Nem tőkéjüket vesztett gyártulajdonosok, nem lezüllött arisztokraták, nehogy azt gondolja valaki. Szó sincs róla. Olyan emberek, akik régen is kezük, szorgalmuk után éldegéltek, s ma is úgy látják, hogy az ő sorsuk a további becsületes munka. Tehát nem is olyan káderek, akik kiemelésre, íróasztalra várnak, jóllehet az ötven év körüli, 10—11 éve már a gyár kapuját nyitogató Bálint Ilona tett egyszer olyan kijelentést, hogy a laborba igazán betehetnék már őt is. Kórász Mihályné annyiban különbözik tőle, hogy 1948 A baktói szövetkezeti gazdák „pénzeszsákja' A Szeged-baktói Felszabadulás Tsz gazdái eredetileg 2 millió 300 ezer forint bevételt terveztek 120 hold400 ezer darabot küldtek eddig az NDK-ba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Csehszlovákiába. Ugyannyi öntözéses kertgazdasá- akkor a szegedi szükségletet gul-bói, s jelenleg már 1 millió 600 ezer forintnál tarának, jóllehet, az áruk nagyobb részét még ezután érúikesítik. Az első fényképünkön látható szentesi fehér és a eecei paprikákból közel is bőségesen kielégítették. Csemege paprikájukért 850 ezer forintot kaptak eddig. Bőséges a termés kelkáposztából is. Az óriásra nőtt kelkáposztákból — melyekből második felvételünkön is láthatunk egyet —• 130 ezer forintot árult eddig a ter-. melőszövetkezet. Csak ebből az egy zöldségféléből 52 ezer forint a tervtúlteljesítés. Javában tart a paradicsomszüret is. Nyolcszáz mázsa piros paradicsom már elhagyta a telepet, 1450 mázsányit azonban még ezután adnak át a Szegedi Konzervgyárnak. Felvételünkön nagyobb konzervgyári szállítmányt készítenek elő a tsz ügyes asszonyai. fegyelmi Lám, milyen kevés kell ahhoz, hogy a munkát szerető emberek szívében egy kis öröm üsse fel a tanyáját! És most hadd ismertetünk egy vállalati fegyelmi határozatot, amely sajnos, arról tesz vallomást, hogy a ruhagyárban esetenként az ilyen kisigényű emberektől is elvitatják néha a kellemes, nyugodt közérzet jogát. A június második felében keltezett hivatalos iratból a következők derülnek ki. Június 18-án kisgyűlés volt a 71-es szalag dolgozói részére, ahol bejelentették a szalag gyártmányának műszakilag megalapozott normáját. Ezen a gyűlésen felszólalt Bálint Ilona (igen ritkán teszi ezt) és annak a véleményének adott kifejezést, hogy szerinte az életszínvonal nemhogy emelkednék, hanem rosszabbodik. Nem volt igaza neki, kétségtelen. De ahelyett,, hogy ezt ott a helyszínen megmagyarázták volna neki (hiszen a ruhagyárban is ezer és ezer életszínvonal-emelkedésről szóló példa segített volna a hatékony érvelésben), a következő, hajánál fogva előráncigált indokkal sóztak írásbeli megrovást a nyakába. „Ezen kijelentésével igyekezett népi demokráciánk eddigi vívmányait lejáratni... Egyben felhívom figyelmét, amennyiben magatartásában és megnyilvánulásaiban hasonló eset előfordul, úgy szigorúbb, fegyelmi eljárásban fogom részesíteni. Komáromi Károly termelési osztályvezető. Szabó János műszakvezető". Nesze neked szólásszabadság! Azért, mert valaki nem kész marxista, vagy mert nem látja olyan világosan az életszínvonal emelkedését, mint a vezetők, meg kell fenyegetni, el kell hallgattatni? Hát ez aztán szép kis igyekezet a dolgozók bizalmának megnyerésére és ápolására! „Gondolatolvasás" alapján Még kirívóbb Kórász Mihályné esete. Ö is a fentebb nevezett kisgyűlésen szólalt fel (mindössze négyen-öten vállalkoztak erre a merészségre) és véletlenül azt találta mondani: — Ha 105 százalék felett nem lehet teljesíteni a normát, akkor minek adnak fel többet a szalagra? Tipikus termelési vonatkozású hozzászólás. Ilyen millió és millió számra hangzik el manapság azokon a munkahelyeken, ahol komolyan veszik a párt és a tömegek szoros kapcsolatának szükségességét. A Szegedi Ruhagyárban azonban fegyelmit adtak érte egy kommunistának, ilyen nevetséges megokolással: amit mondott, azt „úgy érzékeltette, hogy tartsák vissza a szalag termeiéséf'. Tehát belemagyaráznak az emberek szavaiba olyanokat, amiket még álmukban sem gondoltak soha. Szerintük Kórászné „úgy érzékeltette ...", Bálint Ilona pedig „igyekezett lejáratni..." Hát hogyan? Belelátnak az emberek fejébe? Miért nem azt nézik inkább, hogy ezek a dolgozók is jól megállják helyüket a tervteljesítésnél? Hallgassuk csak meg Kórász elvtársnőt. Amikor megtudja, hogy milyen ügyben keressük, tiltakozik. — Nem beszélek egy kukkot sem. Maga beszélne az én helyemben? Én tudom, hogy párttag létemre poroszul szóltam, de valahogy kicsúszott, nem szívhattam vissza. S három nap múhra egyszer csak ütnek egyet a fejemre. Az idegklinikán kötöttem ki, úgy tudja meg. És kihoztak engem az egész üzemben, mint rossz példát, sőt, még azt is mondták, hogy bútort vásároltam. Miért? Hát aki autót vett? Ma már igazán vehet a munkásember nemcsak bútort, hanem jégszekrényt is. No, szóval én egy életre megtanultam, hogy... A munkás közvélemény reális Hát így érintette Kórásznét a dolog. Egész leikében megrázta, mert nem számított rá, mert ő szó szerint vette, amit a mai helyes politikáról hallott és olvasott. Komáromi Károly elvtárs azonban képtelen belegondolni magát olyan munkásasszonynak a helyzetében, akinek még nincs rendes lakása, és emiatt is idegesebb néha. Némely vezető crok azt látja és hangoztatja, hogy „az ilyen felszólalások hangulatot keltenek a munkások körében". Megkérdeztük Zakar Pált, a 71-es szalag vezetőjét, hogy mi a véleménye erről a hangulatkeltésről? — Ez szerintem túlzás — mondotta. — Nem mondom, helytelenül szólalt fel Boldizsár János, amikor azt mondotta, hogy a műszakiak fizetését miért nem veszik lejebb (ő szintén fegyelmit kapott), de a 28-as szalagbeliek közül ketten-hárman máris odaszóltak, hogy mit beszél, az új norma után is elég jól kereshet. Tehát a dolgozók már helytelenítik, ha valaki nem reálisan mondja a magáét. Csak azt nem érti ilyenkor az ember, hogy a ruhagyári elvtársak ml a csodának tartanak kisgyűlést, miért kérik a munkások hozzászólását. Ha már nem tudják azt elképzelni, hogy valaki ellene is mondhat az ő elképzeléseiknek, akkor már igazán humanistább cselekedet volna, ha bejelentik a normát és utána kerek-perec megmondják, hogy ez ellen pedig nem lehet apelláta. Visszájára fordult jóakarat Szóval a módszer nagyon elítélendő, mert kínosan emlékeztet a személyi kultusz éveire. Az nem magyarázat, hogy jót akarnak a balkezes vezetők is, hiszen mint mondani szokás, a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hogy a 71-es szalagban nem lesz egyhamar véleménynyilvánítás, az sajnos, egyelőre alig izgat valakit az intézkedők közül. Sót, úgy vannak vele, hadd mondja csak el Bálint1 Ilona is mindenkinek, hogy mit kapott, legalább mások is tanulnak belőle. Vagyis magyarán szólva, félni kezdenek, és csendben lesznek a következő gyűlések alkalmával. Az ilyen módszereket halálra ítélte az élet. Világosan kitűnik ez a nyilvánosság elé tárt Kongresszusi Irányelvekből és pártunk az utóbbi hat évben követett politikájából. Még egyszer nem tehetjük kockára pártunk tömegkapcsolatát, még egyszer nem szakadhatunk el attól a néptől, amely szült és nevelt bennünket, amely a párt irányításával csendes szerénységgel, de szívós elszántsággal építi a nagyszerű jövőt. Ügy véljük, a ruhagyári elvtársaknak is be kell látniok, hogy a dolgozók támogatása nélkül nem juthatnak messzire. F. Nagy István