Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

Kedd, 1962. augusztus 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 77 Százszálaiékos" nyár A jól végzett munka után jöhet a tanulás Az iskolai évzáró és év­nyitó között gyorsan elsza­ladt a nyár, a -szünet*. Megindul újra a munka a Statisztikai Technikumban is. Helyesebben; folytató­dik. legalábbis, ha a KISZ­szervezet életét nézzük. Mert hiszen ott nem szü­net volt, hanem rengeteg új élménnyel, programmal teli pezsgő élet a két rövid nyá­ri hónapban is. Előkészítő túra Az összefoglalók után pár nappal az iskola diák­jai hátizsákkal, sátrakkal, gumimatracokkal felszerel­ve elindultak Mórtélyra. Üj szerzemény volt az egész felszerelés, bálák bevételé­ből, közös munkából került rá pénz, alig várták, hogy kipróbálhassák. A kipróbá­lás volt az ürügye ennek a remek táborozásnak, hogy majd a későbbi, igazi nagy túrán, a Balatonon már szakértő kézzel verjenek tábort. Túra a Balaton körül Nem ig volt a felszere­léssel fennakadás, -csak* a Balatonnal, meg az idővel. A hévízi tóba mentek me­legedni, de a tíznapos túra húsz résztvevője még így is kitűnően érezte magát. Fo­nyódligeten telepedtek le Fe­kete József tanár vezetésé­vel, onnan ismerkedtek meg 15—20 kilométeres gyalogtú­rákon a magyar tenger kör­nyékének szépségeivel. Nem mumus a fizikai munka A nyári program kiemel­kedő eseménye azonban az építőtábor volt. Nagy tana­kodás előzte meg, főleg a lányoknál. Vajon gyümölcs­szedés. címerezés, kapálás lesz? Milyen lesz? Lehet szó­rakozni is, táncolni? Milyen ruhákat vigyünk? Így indultak el a lányok több más szegedi iskola lá­nyaival Taksonyba, a fiúk Bolyba, másik részük Hód­mezővásárhelyre. A taksonyi táborban 150 lány fordult meg Szeged és Csongrád megye középisko­láiból 8—10 fős brigádokban. Ezek közül a Statisztikai Technikum lányainak egyik brigádja boldogan hozta ha­za a két hét letelte után az első helyezésért járó ver­senyzászlót és az emlékül kapott kii jegesmedvét hoz­zá. A másik két brigád a 17-ből a negyedik, illetve a nyolcadik helyen végzett. Bizony nehéz volt meg­szokni a tábori szabályokat, a korai, fél négyes ébresztőt, a délutáni csendes pihenőt. A negyedik napon azonban már nem kellett ébreszteni 6enkit, de elaltatni se! Ne­héz volt kezdetben a munka is, a paradicsomszedés. Hisz nemcsak hajolgatni kellett, hanem cipelni a ládákat i6. Amikor a paradicsom már nem tudott olyan gyorsan érni még a kánikulában sem, mint ahogyan a lányok szedték, sor került a gyom­lálásra és a kapálásra is. Et­től a munkától mindenki "fázott*. Így volt ezzel a "Stati* élbrigádja is, amikor az utolsó előtti napon meg­tudták, hogy kapálniok kell. De elhatározták, hogy hatö­Héjja Katival madarat lehe­tett volna fogatni örömében, mert 17 évi eredménytelen kísérletezés után ott tanult meg úszni. Akik itthon dolgoztak Természetesen nem min­denki utazhatott a nyáron. De az itthonmaradók sem tétlenkedtek. Az I.—II.-os KlSZ-titkárak és kulturosok a mártélyi fejtágítón vettek részt. Néhány tanuló, lelkes természetjárók, Lakner Ká­roly tanár vezetésével a nem­zetközi Duna—Tisza-túra résztvevőinek szegedi pihe­nőjét készítették elő és bo­nyolították le. És persze na­gyon sokan dolgoztak a leg­rik, ha szakad,' még annak különbözőbb munkahelye­- • ken, például a vasu.tnál, a konzervgyárban, a MEZÖ­KER-nél, meg természetesen a szabadtéri játékok statisz­ta-hadseregében is. 5 Köszöntjük az iskolát Még néhány nap és a bar­bri- nára sült diákhad újra beül a padokba. Az aktív pihenés után jön a még aktívabb munka újra a könyvek, szá­ellenére is, hogy többségük életében nem kapált, nem szabad elmaradni az átlag­tól. Ez kellett is a brigád hétnapos elsőségének meg­tartásához. És győzött a lel kesedés, az akarat! A tűző napban is fejenként 9 sor kelkáposztát kapált a gád. Különösen jól állt a kapa Juhász Erzsi és Só­bujtó Magdi kezében. Végül is rekord született, tábori mok birodalmában. Statisz­csücs: az értékelésnél kide­rült, hogy egyéni teljesít­ményben 47 forint 86 fillért ért az aznapi munkájuk. A délután a szórakozásé és pi­henésé volt. Pontszerző kézi­labda-, röplabda-, sakk- és pingpongbajnokságok foly­tak, és közös úszástanulás. tikus szemmel főiméivé az eltelt hónapokat, boldogan állapíthatják meg: százszá­zalékos nyár volt, ilyen le­gyen a következő tíz hó­nap is! Futó Rózsa, Statisztikai Technikum, IV/b osztály Rádióműsor 4,26 Kedd KOSSUTH-RADIO Rákóczi-induló. 4,30 Hí­rek. 4,40 Vidáman, frissen! Köz­ben: 5,00 Falurádió. 5,30 Hirek. 6,20 Pillanatfelvétel. 6,59 Idő­jelzés. 7,00 Hírek. 7,10 UJ köny­vek. 7,30 Műsornaptár. 7,59 Idő­Jelzés. 3,00 Műsorismertetés. 8.10 Könnyűzene. 9,00 A jégvilág Ro­binsonja. IV. 9.20 Smetana és Mascagnl operáiból. 10,00 Hírek. 10,10 Szívroham. Riportdráma. II óra 01 Táncdalok. 11,30 Kétzon­gorás muzsika. 12,00 Déli ha­rangszó. 12,15 Magyar nóták és népdalok. 12,55 A magyarokhoz. Vers. 13,00 Mindenki kedvére! 14,40 A szigligeti leányrablás. Mese. 15,00 Hirek, közlemények. 15,08 Időjárásjelentés. 15,10 Da­lok a felszabadulásról. 15,25 Tör­vénykönyv. 15,40 Juanita csők­ja. Részletek. 16,05 Megtudtuk — elmondjuk... 16,25 Welner Leó: Magyar szvit. 16,55 Műsorismer­tetés. 17,00 Hirek. 17,15 Kettesé­vel .. . 17,40 Illik, nem illik? 18 óra Schubert: Pisztrángötös. 18 óra 38 Latin-amerikai népek" ze­néje. 19,05 A Szabó család. 19 óra 35 Korunk operadivái. 19,54 Jó éjszakát, gyerekek 1 20,00 Esti krónika. 20,25 Tánczene. 21,30 A titkok őre. Rádiójáték. 22,00 Hí­rek. 22,15 Mai szemmel. 22,25 Szelényi István: Spartacus — oratórium. 23,27 Kozák bölcső­dal. Vers. 23,30 Psota Irén éne­kel. 24,oo Hlyek. 0,10 Virágéne­kek. 0,30 Himnusz. petofi-radio 5,00 Reggeli zene. 6,00 Hírek. 6,25 Műsornaptár. 6,30 Torna. 8,00—8,10 Hirek. 14,00 Idöjárás­és vízállásjelentés. 14,15 Az első szívdobbanás. Részletek. 14,45 Fúvószene. 15,10 ,,A tudomá­nyoknak előmozdítására . .." 15 óra 25 Kamarazene. 18,00 Hírek. 16,05 Vidéki kórosok és népi zenekarok műsorából. 16,35 Min­denkire hasonlít. Elbeszélés. 16 óra 55 Tánczene. 17,IS Időszerű nemzetközi kérdések. 17,25 Ze­nekari muzsika. 18,00 Hirek. 18 óra 10 Kálmán Imre operettjel­ből. 18,45 Orpheusz nyomában. 19.00 Hirek. 19,05 Magyar nép­balladák. 19,40 Az ihlet lélek­tana. 20,00 Losonczy Dezső: Kék­lő bűzatenger. 20,25 Hangver­seny a stúdióban. 21,00 Hírek. 31,05 Gyermeknevelés. 21,20 De­bussy és korunk zenéje. 22,00 Könnyűzene. 23,00 Hírek. Televizlóműsor 13,00 Kisdobosok műsora. 13,30 Nézzétek ezt a várost! Dokur-.en­tumfllm-összeállitás. 19,00 A tu­domány vUágából. 19.30 TV-Hír­adó. 19,43 A TV agronómusa. 19,50 A Magyar Hirdető műsora. 20,05 Dollárpapa. Magyar film. 21,35 Külföldi vendégeink: Clau­dia Parada és Salvatore Puma olasz dalokat énekel. 21,55 TV­Hiradó. Hírek. A „Los Cangrejos művészei Szegeden Ajándékműsor a Vakok Intézetében Találkozás szegedi fiatalokkal A „Los Cangrejos" kis ének- és zeneegyüttes Párizs­ból érkezett hazánkba. Ma­gyarországon mér több he­lyen fellépett; Debrecenben, itt Csongrád megyében is Szentesen és Makón. Az együttes tagjainak hazája Paraguay, Columbia, Mexi­kó. Meghallották, hogy itt Szegeden van egy szociális intézet, ahol odaadóan, sze­reitettei foglalkoznak az öre­gekkel, a nem látókkal. Elhatározták, hétfőn dél­előtt eljönnek ide, hogy lás­sák a gondoskodásnak ezt a náluk ismeretlen formáját, és vidámságot, örömet nyújtsa­nak az intézet lakóinak, egy kis ízelítőt adjanak népeik dalaiból. Elkísérte az együt­test a turnén részt vevő Eri­ka Tabbert német énekesnő, a Berlini Metropol 6zínház tagja is. Forró hangulat—forró siker Erika Tabbert kedvesen, tört magyarsággal közölte első számát: „Szeged szép város, jó hogy itt vagyok. Hallgassák meg a magyar származású francia zene­szerző, Kozma József híres sanzonját..." Meleg színe­zetű, kulturált hangján szállt a népszerű „Hulló falevél", aztán a Csárdáskirálynőből énekelt részleteket — ugyan­csak magyarul. A nézők ar­ca mosolyra derült, s nagyon jól tudták, mikor kell tap­solni: az ismétlés nem ma­radhatott el. Az előadásban szereplő humorista, Madár Tivadar könnyekig nevettet­te meg a fellelkesült közön­séget, amely szűnni nem akaró tapssal, ovációval kö­szöntötte a színpadra lépő dél-amerikai együttest. Vivát Fidel Megpendültek a gitárok húrjai, s szárnyalt Chile, Pa­raguay, Argentína, Brazília, Mexikó népeinek dala. A magas művészi igénnyel tol­mácsolt számok után befeje­zésként felcsendült egy új, dél-amerikai dal, amelynek címe: Vivát Fidel. A záróakkordok közepette megható jelenet zajlott le: a hallgatóság közül több asszony, a széksorok között kibotorkált a színpadhoz, s Amikor gyermekkoromban Birkás tiszteleteséknél éltem, szívemben a tisztaság trónolt. Anyám vére a Dunában jég­táblát festett rózsaszínre, s én oltalmazóimtól megbocsátást tanultam. Hinni a jóban, bízni az emberben — ezt nevelték belém. Elvadultam mellőlük. Most már nincs hitem, csak szégyenem. Meghalok. Hogyan is élhetnék egyetértésben Karllal? Mindent elmondtam Seres Bandinak, ö azt mondja: pusztuljon ez a bandita. S ha pusztul, akkor mi történik? Akkor mi változik? Semmi, a Kari Fischerek élnek. Riaszt a gondolat: mi volna, ha egyszer velük győznék? Segítenék nekik szerencsétlenné tenni az emberiséget? Velük együtt veszni se akarok. Egyedül megyek ... Halálfélelem szorongat. Sose értettem Kosztolányit, nem tetszett a siránkozása, szenvelgése. Most átérzem rettegé­sét. »Ö, nemsokára csöndesen, mered tan nyugszom a föld­ben és föld lesz felettem. Azt el fogom majd bírni? Lehe­tetlen.* Nem gondolok rá. Nem. Jaj, milyen iszonyúan gyáva vagyok! Pedig megöltem az anyámat. Megírtam a főnöknek: 1952-ben meghalt. Ho­gyan féltheti igy az életét egy anyagyilkos? * Valamilyen veszedelmet érzrak. Én jól hallok a csend­ben. Egyszer, a határon — rég történt, de jól emlékszem rá — olyan fojtott volt a csend, mint most itt. Nem láttam, nem hallottam semmit, de éreztem: hamarosan történik valami. Teljes bizonyossággal éreztem. Aztán a felszántott földön megtaláltuk a ,lábnyomokat. Óvatosan szétnyomták valamennyit. Friss nyomok voltak. Mindjárt tudtuk: nem kezdők után maradtak. Egyetlen kon­túr se látszott sehol. A talpak körvonalát minden lépésnél eltörölték, szétlapították. Két férfi jött át idegen földről —, a hatásőr tudja, mi­lyen mélységű a megtermett férfi lépése —s elindult mindkettő az ország belsejébe. Hadrendben követtük Pásztor hadnagyot. A kutya — Szürke volt a neve, igazi farkashoz hasonlított — orrával szinte súrolja az agyagos, ragadó földet. Szőre felborzoló­dott, hegyezte a fülét. Bükkösbe értünk. Itt a levegőjárás is lassúbb volt, alig mozdult. A kutya eleinte könnyebben követte a nyomokat. De látszott rajta: a gomba, a virágok, az avar friss párolgá­sa és a föld szaga — előző éjszaka esett — megcsapták az orrát. Az illatok összekeveredtek benne: Szürke nehezen küzdött meg v.alük. Géppisztoly sorozatokkal verettük a bokrokat. Tisztá­son pihentünk, aztán újabb ingoványos, bokrokkal benőtt területet fésültünk át- Szüntelenül éreztem az ellenség je­lenlétét. — Ellenségnék mondtuk az ismeretlen érkezőket. — Jóidőbe telt, míg a nyomukba értünk, ösztöneim súgták, hogy a közelünkben vannak. Meg se lepődtem, amikor egy fa mögül ránk eresztették az első sorozatot. Kézigránátot dobtam feléjük. Járőrtársam is ©zt tette. A raj bekerítette őket. Félóra múlva már csak egyikük tüzelt. A kém — amint hamarosan kiderült, az volt — sértetlenül került a kezünkbe... Mielőtt Panamában megszúrtak, akkor is éreztem, hogy veszély fenyeget. Mondom: hallok a csendben. Ezek — a szobatársaim — most nem marják egymást. Feltűnően hallgatagok. Még csak nem is vitatkoznak. Pedig hárman háromfelé húznak jóídeje. András, mintha otthon élnek, Pityu a fellegekben, Zoli — Katona Sándor — itt él a támaszponton. Gúnyolódik velünk. Csúfolkodik önmagá­val, nyelvét öltögeti az istenre és az emberekre. Egyszóval feltalálja magát. Véletlen e, hogy Donlan sem keresi az alkalmat a be­szélgetésre? Aligha. Orrom alá fújja a filteres Vicerey füst­jét — valóságos cigarettareklám ez az ember: kocadohá­nyos, mindig mást szív —, de most nem kínál meg. Éppen csak annyit mond, amikor elmegy mellettem. — Na, hogy éltek szuperkatonák? Tovább megy, mielőtt felelhetnék. Bár aligha tudnék erre valami okosat válaszolni. Minket nemcsak tréfából, ko­molyan is így emlegetnek. Azt tartják rólunk, hogy mi va­gyunk az igazán jó katonaanyag. Nincs veszíteni valónk. Az elméleti foglalkozáson legutóbb cikket olvastunk az "United States Combat Forces Journal* navű katonai új­ságból. A "Hősiesség válságáról* szólt. A főnök magyaráza­tokkal egészítette ki a felolvasást A helyzet az — mondot­ta —, hogy a Pentagonban ülő uraknak sok fejtörést okoz­nak az amerikai fiatalok. Az US Army katonái nem ismerik a "cél*-t. Sokukat nem is érdekli. Nyeglék, elkényeztetettek, puhányok — mondta a főnök. — Bezzeg... Már ott tartott, hogy célzásokat tett a hagyományos ma­gyar hősiességre és a világháborús magyar dolgokra, amikor hirtelen elharapta a szót (Folytatjuk) virágokat nyújtott át a sze­replőknek. Még a férfiaknak is jutott a szép rózsákból... Hogy Dél-Amerikában is így legyen . . . Az együttes minden tagja lelkesen és önzetlenül, min­den fellépti díj nélkül jött el a szanatóriumnak beillő in­tézetbe. Amint elmondották, ilyen Dél-Amerikában nincs. Megnézték, milyen nagysze­rű ellátásban részesülnek itt a lakók, s azt ígérték: otthon minden ismerősüknek el­mondják a látottakat, mert ők otthon, mind az öten har­colnak azért, hogy egyszer majd Dél-Amerikában is ilyen odaadóan gondoskodja­nak a betegekről, az elaggot­takról: felszabaduljanak az imperialista elnyomás alól. Erről már a városi KISZ­bizottságon beszélgettek, ahol fogadást adtak a vendé­gek tiszteletére. Több sze­gedi KISZ-titkár és a „Los Cangrejos" együttes tagjai, Nicolás Pérez Gonzáles, Raul Achon, Francisco De Assis Dos Santos, Colombia Moya és Jósé Aszamendia sokol­dalú ismeretséget kötöttek. Jósé Aszamendia egyébként részt vett Helsinkiben az idei VIT-en, ahol Paraguayi képviselte, s a zenei verse­nyen második díjat nyert. A lelkes eszmecsere arról folyt: hogyan dolgoznak a szegedi KISZ-esek, s miként a dél­amerikai szabadságért küzdő fiatalok. Markovits Tibor Eredményesen dolgozik az újszegedi Haladás Tsz nőbizottsága Mindössze másfél éves dett az aszonyok munkája­múltra tekint vissza az új- val. Az asszonyok külön szegedi Haladás Termelőszö- munkacsapatba tömörültek, vetkezet nőbizottsága. Az itt Sokat töprengett a nőbi­dolgozó 80—85 asszony sür- zottság és a termelőszövetke­gette a városi nőtanácsot, s zet vezetősége, 'hogyan lehet­kérte, minél előbb alakítsák ne megkönnyíteni az asszo­meg szervezetüket, mert a nyok úgynevezett "-második mozgalmi életen túl egy ki- műszakját*. Ezt szolgálja a csit érdekvédelmi szervnek többi között a szabad szom­is tekintették a nőbizottsá- bat is. A nőbizottság kóz­got. benjárására a szövetkezet S nem is csalódtak ebben vezetősége, valamint a köz­az asszonyok. A nőbizottság gyűlés hozzájárult, hogy a ügyes, mozgékony titkára, többgyermekes anyák szom­Dóra Antalné szívén viseli hatonként, ha házi munkájuk nőtársainak problémáit. úgy kívánja, otthon marad­Az egyre erősödő nőbizott- janak. ság első, legfontosabb fel- Az asszonyok közül sokan adatának tartja, hogy mun- fordulnak kéréssel a nőbi­kára mozgósítsa az asszo- zottsághoz. Tagjai a legkü­nyokat. Ez a törekvés nem lönbözőbb panaszokban in­eredménytelen. A Haladás tézkednek. A legtöbb kérés Termelőszövetkezet asszo- talán a munkával kapcsola­nyai becsülettel helytállnak a munkában. A férfiakkal vállvetve dolgoznak, s ott vannak mindenütt. A szövet­kezet vezetősége igen elége­tos. Idősebb, beteg asszonyok kérnek könnyebb munkát, s a nőbizottság, együtt a tsz vezetőivel, ezeket a kérése­ket csaknem minden esetben közmegelégedéssel oldja meg. „Világviszonylatban is kitűnő a szegedi szabadtéri színpad" Elutazott hazánkból Margaret Tynes Margaret Tynes énekesnő, aki mintegy két héten ke­resztül Szeged vendége volt a szabadtéri játékok idején, tegnap Budapestről vissza­utazott Milánóba. Elutazása előtt ismét nyilatkozott ma­gyarországi élményeiről és szegedi szerepléséről. — Európai, sőt világvi­szonylatban is kitűnő uz önök szabadtéri színpada — mondotta, és örömmel emlé­kezett meg szegedi művész­társairól, kikkel együtt ját­szott az Aidában. Tynes hamarosan ismét Magyarországra látogat: az új színházi évadban a Ope­raházban Lady Machbethet énekli. Rozsnyai Zoltán rajza Margaret Tynesrél a Dél-Ma­gyarország számára. A művésznő aláírásával látta el a képet, az üdvözlésnek ezt a formáját választotta ol­vasóink számára

Next

/
Thumbnails
Contents