Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

axaiManaw (zs "661 '3A3 -gs) i-m saxzsnonv -296i oyzsaoavAOvw-iga v »I hb( I g •SPWTPUI zs '9iT 'uibAxoja? -gs '62 snijpf gggj CHQZS V HIH3 HXQX 8 •aiaiqaipui zs oh 'uibA[Oja? gs "ai sniunC gg6I 'SOIHOQ3HD AN0309 V :XIAÍLF 33MYN33 3 I •aiaiqaiiaui zs gxx 'uieAjojAa gg "02 sntBui g96I H3M -S033 V XNIIM 'vaaaVSVDVIM : VSZQH SOMV8 9 •aiaiqaiiaui uibzs ZS 'uieAiojas gg "8 situdg gg6i MQHQ V.MNV :oazsyrI H3X3d fi APT -qpqaui uibzs "ti 'uiBÁjojAa gg "gg snpjBui g96l AZDOXSI oaao zv aaszor iAivaNya T •api -qrqpuj uibzs n 'uib/íjojAa gg "gg jBnuqaj ggöi •HxvmQHQH onizsvszoh :oizsya ivawos £ •api -qaipui uigzs 'n 'uieAjojAa -gg "h jbiiubC ggei 'N3AN3ASO AD3 :NYAXSI NOIUIS ZS "2 ajakai -pui ui^zs '£<)£ 'uibAiojab qg "kg jaquiaaap X96X NOAOy IZVHHOR :SONyf SCHHIS 'I naxazaj imivoohi XNaaaroaw oiaaa oyzsaoavAOVw-aaa v apllí suü SfZSKOMVAOVW'^CI " — * sk: S?ifBll8®Ul TOOSÍUl — Kár — mondta Tomi. — Nálunk a szakosztályban több asszony van. Egészen jó atléták. — No, azért nem lettem hűtlen az atlétikához. Most is nagyon érdekel. A két fiatal csöndesen beszélgetett tovább. Liza komolyan és értelmesen beszélt, mintha egyszerre kijózanodott volna. János és Ibolya igyekeztek észrevétlenek maradni, nem is figyelték, miről beszélget a másik kettő. Aztán egyszer csak Tomi felállt. — Bocsánat — mondta. — Az új cipő feltörte a lábam. Le kell vetnem. — Csak hadd fájjon a lába — szólt közbe Ibolya. — Minek olyan hiú egy férfi? Kis cipőt akarnak a nagy trampli lábukra! Most úgy kell magának! Csak hadd fájjon a lába. Ócska szellemesség volt ez, tudták mind a négyen. De azért nevettek. — Sajnos, igaza van — mondta Tomi és keserves kép. pel nézett a cipőjére. Amikor a fiú átment a szomszéd szobába, néhány pillanatra csönd lett. Ibolya szótlanul legyezte magát; János szalagot váltott a magnón, Liza a földre nézett. — Csinos fiú — mondta aztán Ibolya. — Megnyúlt; megférfiasodott. Amikor utoljára láttam, még kisfiú volt. Na, menj utána — mondta Lizának. — Ugyan! — Ne légy ostoba! Eredj csak át hozzá! — ízléstelen vagy — mondta Liza. Aztán felállt és lassan Tomi után indult. o Az állomásra mind a ketten kimentek. Vera már a vonat ablakából ésírevette őket. — Mi az? — kérdezte, amikor lelépett a lépcsőkről. — Ilyen szegényes a fogadtatás? Hol a virág? — Virág és zenekar nincs — mondta János. — De hoztunk valamit, aminek jobban fogsz örülni. Előhúzott a zsebéből egy tízforintos csokoládét; Vera azonnal bontani kezdte a papírját. — Nem kaptok belőle — mondta. — Mind én eszem meg. János és Tomi hangosan tiltakozott, hahó, ez nem járja, ez szemtelenség; hangoskodtak, nevettek. Vera végül három részre osztotta a csokoládét. — Jók voltatok? — kérdezte aztán. János hirtelen abbahagyta a csokoládérágást, és Tomira nézett. A fiú azonban nem szólt, nyugodtan lépkedett Vera mellett, és a csokoládéját majszolta. Várta; hogy János válaszoljon. A kérdés neki szólt. — Mi az, megkukultatok? Azt kérdeztem, jók voltatok-e? — Persze — mondta Tomi. — Tudunk mi rosszak lenni? — Ha pedig rosszak lettünk volna — mondta hirtelen támadt jókedvében János —, csak nem képzeled; hogy most bevallanánk? Mind a hárman nevettek, s Vera mesélni kezdte körtési élményeit. o Az igazgató kora délután telefonált. Verát egy fontos kimutatás mellől hívták a készülékhez. — Valami baj van az öcsémmel? — kérdezte idegesen. Mostanában, amióta Tomi annyira megváltozott; gyakran félt, hogy a fiú csinál valami botrányos, jóvátehetetlen dolgot. Biztos volt abban, hogy az igazgató most valami ilyen ügyben telefonál. — Sajnos, igen — mondta az igazgató. — Szíveskedjék bejönni hozzám. Ha lehet, azonnal. Nagyon fontos. Vera rohant az iskolába. — Miről van szó? « Cl tiojja xxopnj uiau pajui 'souBf £api luzoq iou ax jaxjaui A3oh AHI — 'IBXioa uasaxjoyj a; joqyxq uEqsBqcj e 'xxi — ixu zb zb uba xoh iqoxbxzojpbxbx 11! Agoq 'zb !x\[ — 'liozsaqzpq [buuozb b3tbabzs iuiox BJ3A 3p 'llOlBgltBq SüBUBlpd Aga TfüSQ •sboi tuiuias aqazsa noint uiau :axaA zsaj uapiAuaq sx ingaA Agoq 'UBquozB Bipnj, iZEireAgn ja BfiEqpuoui uiau jbui isojn" 'uopuogiq jbui üuib 'jas-xu b izb jfbubjaa Shppa (a Bipuoui uiau paiuiB '}b3bui Bizoq -iy •10}bzbjbX3bui qibqpbgojxa iuibjba biupqbi xxaq iq lie[E iBUBipd Aga isoui Agoq 'B}pni sí izy Bziq dazs b 'aisa iBquiozs b iioinf aqazsg yzs uba jojvuj 'b}pni uoiSoj ap 'uojöd noűBq uaqiaips Aga xutui 'apa xnu -bjibjba uasafiai 'EJiBinpjoj b ajja 'hoiiuibzs uíafj o •luapuiui iiapagaui ibuuozb soubf •qunlZOJUBIBl }1J 'HOA BZII — !?i3133 iazsso jfaiaiipf uba3 -UH iöu b zb ijoa ixajj qunupni luapuiui aQ saui -aiXaH as uiaqafí lujazsaq tBzsnui jpJJa 'souíbs — TUBflBlJ lo.iqaza isoui jjojbijb uiafj laqaiajzsaa b qoiBfASBH — •BJ3A uapiJiq aqzqq npzs — iza qo}BfA3Bq 'ajsj — iazsso a|3A laiixtjaii A3oh iQu e zb uoa 151 — 'loispepj oizsbzjoq b iza 9j BiASBq uiau Agoq 'qbusoubf uoa stqeq uoA3bu sigaui 'liazsaq afjaj b ueASoqB 'iqau nazsia} uiau jgq s 'iiaAÍt -Aupq b biio}.ibibzssia x^aataja uapuiui 'lUURddoaazssp ijbqb uiau 'iujis xjbqb uiafj 'ibSbui bfjisxa ibuuozb 'sj [pzs 19zs ASa qeso Bq A3oq 'Bipni s '}b3bui aizaja xnzs -zsoj uoA3bu ap 'sí |BHBpuoui Ausq^u qesajbqb 'qbu -sou?f bujoa iiaxjSas uasaAtzg 'hozsbiba uiau BjaA » IgjasapaA^i uoposoAuoziqüauj Aguq 'qnjq jsojai uagaso)aqa( uaAp ASa budbq badbij afjaj b A3oq 'ailiq izb uaSa.i jbui joqBABZS naifaxa la^-Aga sounf ap 'lasoap zb Tuapinj) Bqiunigapoj) bijbijb uiau bjba apA qunjiqxa ubibi uana5i iiuibiba. qunjBUiso ptBi^ uasa -Uiu Saui stqqtqegaq 'g^sqnzs uasauiu ajja — souBf Bipuoui — uibsfjp 'iBqoSxop b poiBi uaiaips [nj, — uibj iBSxiBq uiau JiQAtpq b zy qaS -fssojaxaj b qqBAOi iujejiba uiopni uiau ug >[BunAiiB pfBUi uiopuoui sí 3aiM puiox íupB auaxiaq BquiniSatloq ASoq '— BjaA Bipuoui — jbui uieqopuog sí bjjv — •jjbizoqpqb} uosbuj -OJI9 zb 'ni 'BZBq luaui uiau 'ibuibiejiba b uoa BSjop JtBusouBi1 ' '.BJdBUJBSBA 'zoqqanAuB nozBin ajsa}j05i •BJSBUIOIIB ZB lUBqOJ S3 1IBC3BUIOS3 UOljnBaZSSÓ ]3j Sí bidbq jbui s 'luiBSBAiq as 'lusouiiq as bC3oj uiau 'jagSiix zb lupojoi opuBiCBq uiau o Agoq '[eaiuioj, aqozpn uan.i -azsAga 'uofpuoui ijui 'sipni sí uiau uajapiq 'iojgo[op b xojja iBqos liazsaq uiau 'naxxaq atuiais qBUBjaA . aqAuajqazs b BfqBJaq }iBqnj n Agoq A3ba 'uoibizsb zb uazzaAiaqia uasapuaj lopBinui -eq Aga Agoq 'lUXBuzSBq iiaiaqai uias bjjb gaui luaq -qaASa uazsiq 'uoa sadaq uB[BqBA3a BJBqunui uaÁxi iuioí Agoq 'uozb sí nozoqiBposa xnuaxaiSaA JoqqBUBASn BgBsqouoq sdbijbui nij b anaizsafigaui sp gasuajiapagua zb za Buoijjoq^qxaj 1bj3a ajaiaqaj aq aiiajsaj Sa^nz -aq ibCbs 'bSbui o xagui jaqaj qiAga zb Agoq 'Bipuouqa lassaiaAau snqiup 'ajpsapjaq bjba 'iuiox HOlB[ xagut ajaqaj naiuaiiq Aga uaxaipqoijJBZs BqAuoq b ajasapoíu -pqojgaui qqoASBugai 'xoquiazn zb íjaBZBq — uoa ibq -uiozs — UBin bjo iaq pqqos uiau JoqiuiB 'BjaA 'bxm qqBAOi iiop -oqsauqBtu inqouoq sí ajauepa qos^iiseinp zb iuozsia JUIOX ipBjBUi UBiiBiBqifBq UBqgojop B uaqqa 'qaups e Tomi csakugyan otthon volt. Nem látszott rajta se különösebb keserűség. Nyilván nem tudta még, hogy ki fogják csapni az iskolából. János rögtön a lényeggel kezdte. Mindennek elmondta a fiút, csirkefogónak, huligánnak, külvárosi csavargónak, aki hálátlan szüleihez, nem becsüli meg magát, nem törődik a környezetében élő emberekkel; Verával és vele, pedig ők felelősséget vállaltak érte; gondoskodnak róla, azt akarják, hogy rendes ember legyen, ne csavargó, tanuljon, érettségizzen. Tomi flém válaszolt erre a szózuhatagra, sőt még akkor sem szólt, amikor János közölte vele, hogy el fogják távoíft'ani az iskolából. — Erre sem vagy hajlandó válaszolni? — János ekkor már kiabált. — Világosan megmondtam, hogy Jti fognak csapni. Van talán annyi eszed, hogy megértsd, mit jelent ez? — Ilyesmi bárkivel megtörténhet — mondta Tomi, r- Nem tehetek arról, hogy az a pasas váratlanul hazaért. — Bárkivel megtörténhet? Elment az eszed? Egy érettségi előtt álló taknyossal ilyesmi nem történhet meg! Ennyit se értesz a világból? — Biztos voltam a dolgomban — mondta Tomi inerülten. A kezdeti flegma teljesen eltűnt belőle, ühösen nézett Jánosra. — Nem számíthattam rá, hogy faz a pasas hazaér. János idegesen fordult Verához. — Hallottál már ilyet? Még most is ezt mondja! Beszélhetsz, amit akarsz. Elmagyarázhatod a dolgokat; o csak fújja a maga nótáját. Hogy ő nem tehet semmiről! Dehát akkor ki tehet róla? Talán én? Talán én vagyok a hibás abban, hogy a fiatalurat tetten érték? Érdekes. la — Megyek. Szervusz — mondta. János gyöngéden megcsókolta az asszony arcát; Vera felléx>ett az egyik kocsi lépcsőjére Mikor a vonat elindult, kezet fogtak. — Jó légy — mondta Vera. János mosolyogva intett, aztán amikor a vonat gyorsított és elkanyarodott, cigarettára gyújtva megindult kifelé az épületből. o Belépett a legközelebbi telefonfülkébe és gyorsan, nyugtalanul tárcsázott. A készülék sokáig csöngetett. — Halló — mondta aztán unottan egy női hang. — Szevasz, majomkenyérfa — mondta megkönnyebbülten. — Már azt hittem, nem vagy otthon. — Á, te vagy az? — mondta a nő kicsit csodálkozva, — Ezer éve nem láttalak. Mi van? — Majomkenyérfa, felmennék hozzád. A nő nevetett, hangosan, mint egy szűzlány. — Mi az? Vera nincs itthon? — Elutazott. Holnap estig szabad vagyok. A nő lehalkította a hangját. — Ide nem jöhetsz. Itt van Pestről a nagynéném; Képzelheted, hogy szórakozom. — Hát akkor te gyere fel hozzám. — Sajnos, azt se lehet. Lizát várom estére. — Az ki? — A barátnőm. A férje vidéken dolgozik, kéthetenként jár haza. — Csinálj valamit. Gyere fel hozzám. Szükségem van rád. A nő megint nevetett. — Mondtam már, hogy nem lehet. Este jön Liza. A férfi dühösen hallgatott. — Tudod mit? — mondta aztán. — Gyertek fel mind a ketten.