Délmagyarország, 1962. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

Szombat, 1962. augusztus 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Ujabb parkosítások A Szegedi Kertészeti Vállalat az idei nagy parkosításokat már az első fél évben elvégezte. Ebben az évnegyedben virágosította a Püspök utcai két, az Ogyessza körúti három új épület szabad térségeit, a Petőfi Sándor sugárúti bölcsőde és lakótömb környékét és a Felső Tisza-partot. Megkezdték a Kossuth Lajos sugárút és Eszperantó utca sarkán épült szövetkezeti lakóházak előterének beültetését, s hamarosan sor kerül az orvosegyetemi diákszálló és a gyermekklinika közötti park építésére. Ez 400 ezer forintba kerül és medence, szökőkút, szobor is ékesíti. Bezárták kapuikat a nyári . úttörőtáborok Rövidesen vége a vakációnak, kezdődik újra a tanítás. A nyári úttörőtáborok bezárták kapuikat A pajtások felszedték sátraikat, s a kellemes nyári szünidő után szellemileg felfrissülve, fizikailag megerősödve és sok élménnyel gazdagodva hazatértek. Előzetes számítások szerint a nyári hónapokban a Balatonnál és az ország más vidékein mintegy 150 ezer fiú és leány töltötte 2500 sátortáborban a nyári vakációt. A nyári hónapokban vidékről több úttörőcsapat látogatott a fővárosba is. Megkezdődött a színházi bérletezés .Vándorbérletek" a termelőszövetkezeti tagoknak Az új színházi évad csak szeptember végén indul az Ivan Szuszanyin díszelőadásával, de a Szegedi Nemzeti Színház szervező irodája már megkezdte a közönségszervezést a bérletezéssel. Az üzemi közönségszervezők és a színház szervezői a szegedi üzemekben, intézményekben és a környékbeli községek termelőszövetkezeteiben gyűjtik az igényeket, hogy idejében eljusson a bérlet a közönséghez. A munka csak néhány nappal ezelőtt kezdődött meg máris azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a szegedi színházi bérlők háromnegyed része megtartja megszokott helyét a színházban, azaz az új évadban ls bérJetet vált. Számos színházlátogató azonban jobb helyre kíván bérletet váltani. A színház idei érdekes műsora egymagában is felfokozta az érdeklődést és már most is érezhetően növelni fogja a bérletezők számát. Nagyon sok üzemi dolgozó vált új bérletet, főképpen a kenderfonógyárban, a ruhagyárban és a paprikafeldolgozó vállalatnál. A termelőszövetkezetek dogozói idén először váltanak csoportosan színházi bérietet. Számukra a Szegedi Nemzeti Színház szervező irodája külön kedvezményt is nyújt: úgynevezett -vándorbérletet- hoz forgalomba. Ezek igénybevételét nem kötik személyekhez, így a szövetkezet tagjai egymásnak átadhatják őket, aszerint, hogy kinek lesz ideje a munka mellett színházba menni. Az új forma máris népszerű, ( különösen Röszkén és Tiszaszigeten érdeklődnek iránta a szövetkezeti tagok. Idén is alkalmazzák a bérleti rendszert a Kamaraszínházban, olyformán, hogy minden bérlettulajdonos négy darab szelvényt kap, s ezek mindegyikére 15 százalékos kedvezménnyel válthat jegyet bármelyik kamaraszínházi előadásra. Miután a Szegedi Nemzeti Színház művészei visszatérnek szabadságukról, több üzembe és termelőszövetkezetbe ellátogatnak, találkoznak a munkásokkal és dolgozó parasztokkal és e találkozón rögtönzött műsorokkal szórakoztatják őket. ^Medikus iziUw , JURÁTUS VA SÖNTŐ IIIIII111II1IIC •«iiiiii<iiiitiiitiiiiiiiiiiia«iiiitiiiiiiiitiiitiiaii)iiiiiitiiiiiiiiitaitaiiaitaiti*iia«iMiiiatiiiiiitaiiti»t»Ha Az üzemi ösztöndíjak, levelező tagozatok kihasználásáról Szakemberből sosem elég. gyen, és a többi jelentke- embereket. Bizonyára nem Főleg akkor nem, ha kevés zőt már régebben is úgy vá- kis áldozatvállalásába került van belőlük. Márpedig Sze- lasztják ki, hogy azokból a cipőgyárnak és két dolgogeden egyelőre, még nem le- mérnök, esetleg közgazda zójának, hogy üzemi ösztönhet Tiszát rekeszteni velük, váljék, nem szólhatnánk egy díj segítségével szerezték örülhet az a gyár, melynek szót sem. Hiszen jó az, ha a meg mérnöki diplomájukat, egyáltalán van elég mérnö- termelésből kikerülő mun- Igaz, -csupán* gépészek, de ke vagy közgazdásza. Sajnos kásfiatalok számára is meg- ugyan nem sok szegedi üzem itt nálunk egyik sem terem, nyitják az üzemek az orvosi büszkélkedhet egyszerre két köztudomású, hogy Budapes- és a tanári pályát. gépészmérnökkel! ten számszerint is, aránylag Egy másik eszköz volna a Senki sem vitatja, hogy is több közép- és felsőfokú -házi* szakemberképzésre, sok orvosra, sok tanárra, sok végzettségű szakember dol- utánpótlásra a technikumok- jogászra van szükség. Szolgozik az üzemekben, mint ban és egyetemeken felállí- gálataik felbecsülhetetlenek, vidéken. tott levelező tagozatok ki- de csak ma k hel én Az liasználasa Dg JLizsrolct Elszalasztott lehetőségek csak erre a célra! A gyakor- iparban elsősorban mérnölat azonban mást mutat. A kök, közgazdák kellenek, soKevés alkalom nyílik arra, műszaki végzettségű dolgo- kan, nagyon sokan, hogy uj szakemberhez jus- zók ahelyett, hogy igyekezson egy-egy gyar. Az a lehe- nének megszerezni bizonyíttoseg, hogy üzemi ösztöndíj ványuk vagy oklevelük melsegítségével munkásfiatalo- a közgazdasági képzettsékat küldhetnek egyetemre get _ mely ma már szinte vagy foiskolara, ha élnek ve- elengedhetetlen kelléke a le, mégpedig hasznosan élnek korszerű üzemvezetésnek —, vele, némileg enyhíthet a a legjobb esetben jogásznak hiányon. mennek. A vasöntődében taAz üjszegedi Kender, Len- nuló jogász segédmunkással szövő Vállalatnál három mér- együtt már három szakértőnők dolgozik csupán, két ve- je ebben az üzemben gyesz és egy gépész. Viszont törvényeinknek> de kohómérhat ösztöndíjasuk van. Kettő ' új, s ezek a műegyetemre nok csak e®y akad- és 8450141 fognak járni, de a régi négy- sem tanul műegyetemen, bői orvos meg tanár lesz. Mérnökök, közgazdák kellenek Még itt, Szegeden is! Fehér Kálmán Szegedi dobozok exportja A Szegedi Dobozkészítő Kisipari Szövetkezet nyugati, tengerentúli és afrikai országokba szállít különleges dobozokat A gyártmányok iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az első negyedévben még csak 14 ezerre tartottak igényt, a másodikban már több mint 42 ezret szállítottak, most a harmadikban pedig eddig a 45 ezernél tartanak. A legutóbb lefolytatott tárgyalások szerint október-november-decemberben már 70 ezer dobozt kell exportálni Szegedről. A szövetkezet gyártmányainak érdekessége, hogy a legváltozatosabb színekben* művészi kivitelben, érdekes mintákkal készülnek. Különösen ügyelni kell a szín megválasztására, mert egyes tőkés államokban nem kedvelik a sárga, máshol a kék vagy éppen a zöld árnyalatot. A példákat még lehetne Hogy ez nem egészen helyes; hogy ez nem felel meg az üzemi ösztöndíj céljának, könnyen belátja az is, aki nem ismeri pontosan az új- . , . , szegedi szövőgyár körűimé- bőven soroln'- de szapontanyeit. suk a lényegen mitsem válA Szegedi Cipőgyárban öt toztatna. Az, hogy olyan sofiatalember számára tudnak kan tanulnak a jogi karon _ tanulási lehetoseget biztosi- . .. . , . ,, . tani ösztöndíj által. Mivel a nemcsak uzemi dolgozók, hacipőiparban mérnökképzés n®m például a tanács ipari nincs belföldön, mind az öten és kereskedelmi osztályának technikumba járnak Koráb- munkatársai közül is — perban egy dolgozo — hasonlo- . , képpen az újszegediekhez - sze annak Adható be, hogy tőlük is tanár lett. A különb- az helyben van- mig a mú~ ség a két eset között még- egyetemre, közgazdasági is kézenfekvő. Üjszegeden egyetemre, számviteli főiskomindeddig elszalasztották Iára száz kilométereket kell annak lehetőségét, hogy saját maguk számára szakembert neveljenek, a cipőgyárban nem. Célszerűbben! utazni, a tanulás sok időt vesz igénybe, fárasztó és költséges. Mégsem szabad belenyugodni a jelenleg kialakult helyzetbe. Meg lehet és meg is kell találni az üzemeknek vaS feSfetr téT^S azt a " ~ ba számára biztosították volna, nem ls tömegével — biztohogy orvos, vagy tanár le- sítja számukra az új szakff Mint tavasz évszak a növényvilágot../' Százhúsz éve nyílt meg az első magyar ipari kiállítás A nemzetközi hírnevet manapság sem -divat* minszerzett budapesti ipari vásárokhoz szokva talán meglepő tényként hat, hogy mindössze százhúsz éve rendezték meg hazánkban az első ipari kiállítást: 1842. dig úgy becsülni azt, amit a magyar ipar állít elő, mint a külföldiét. Pedig a szocialista magyar iparnak már rangja van a világban, még csak augusztus 25. volt megnyi- azt is nehéz lenne felsoroltásának napja. Vasárnapra már 1200 látogató kereste fel, ami azt jelenti, hogy a fiatal magyar ipar az osztrák ipar nyomasztó fölényével szemben is elnyerte a közönség tetszését, támogatását. Kossuth hírlapja az esemény jelentőségének megfelelően vezércikkben foglalkozott az iparmű-kiállítással. Látva a hazai ipar kitűnőségét, megállapítja, hogy megfelelő buzdítás, oltalom s méltánylat mellett maga is előállíthatná azokat ' az iparcikkeket, melyeik behozatala miatt az ország évente 60 milliót veszít De a törvényes segítséghez, a védővám bevezetéséhez még az is kellene, hogy — szó szerint idézzük —: -divattá legyen dicsőségnek tartani a honi gyártmányt.* Bizony, még ni, hogy a szegedi gyárak hány és hány országba exportálják árucikkeiket. S jó szokássá lett az ipar régebbi és legújabb termékeit évenként rendre felsorakoztatni — igaz, már nem a Vigadóban, hanem a budapesti Városliget tágas terein és csarnokaiban — sőt ide hívjuk a külföldi üzletfeleinket barátainkat és azokat is. akikkel egyébként nem mindenben értünk egyet: vessük össze, ki hogyan áll, versenyezzünk, kereskedjünk. "A békéről mondani szokták — írta Kossuth —, hogy mint a tavasz évszak a növényvilágot, úgy idéz elő ipart, szorgalmat.-i Mi így mondjuk: béke kell, s a békés gazdasági versenyben mutatjuk meg egymásnak, ki mire képes ... F. K. VADÁSZ FERENC• AZ ÖRVÉNY ssssss; uísszaaéz TANULMÁNYOZOM KELET-MAGYARORSZÁGOT, FÖNÖK! (28) Leslie Stark leveléből kiderül: Kari hajdan fiatal néptanító volt Schweidnitzben, Alsó-Sziléziában. Nácipropagandista. Aztán unterschahtführer lett az SS-ben. Ez szakaszvezetői rangot jelentett. Ezzel lett a dörnhaui koncentrációs tábor parancsnoka, élet és halál ura. A Gross Rossen-i táborban sajátította el a legeredményesebb népirtási módszereket. Dörnhauban hadifoglyokat gyilkolt, majd kényszermunkásokat. Műve lengyel területen, a három-négyezer lakosú Rudolfswaldau falu mellett egy dombon található, nem messze a kisvárostól, amelyet a németek Wüstegiensdorfnak hívtak. Fenyőfákkal övezett tisztáson több tömegsír rejtőzik ott egymás mellett. Ezeket a mai napig sem tárták fel. Tartalmuk: tizenegyezer halott. Közülük — a varsói intézet kimutatása szerint — mintegy háromezer kelet-magyarországi zsidó vallású deportált, akit agyonvertek, halálra éheztettek, Kari Fischer vezényletével. Parancs érkezett: nagy gyakorlatra megyünk, készüljünk. A Szanboku-szigeteket tippeljük északon, vagy délen Izsigakit. Az is lehet, hogy Nafa irányába megyünk, vagy talán Iburiba, ahol a romok alatt Ryukyu hajdani királyai nyugszanak. A mi csoportunk élére egy kapitány került. A sziajszitól jött. Nem katona, hanem hírszerző. Kolthay megkérdezte: -Tudsz már valamit Nyíregyházáról, Szabolcs megyéről?* — Most már tudok — mondtam meggyőződéssel. — Sok téli almát termesztenek. Behatóan tanulmányozom Kelet-Magyarországot, főnök. * Végre egy kedvemre való gyakorlat. Jó volt kiszabadulni ebből á hálóteremnek gúnyolt egérfogóból, ahol én alszom a legfelső ágyban. Tőlem jobbra Valentin lakik. Ez mit keres itt? Érthetetlen. Tizedes volt a határőrségnél, bizonyosan kiérdemelte a kommunistáktól a két világoszöld csíkot Kutyával járta a nyomsávot A járőrparancsnok úr határsértők után szimatolt. Elképzelem, amint bősz ellenőrzést folytatott a nemzetközi gyorson. Éjszakai portyáin, ki tudja, hány menekülőt fogott el ez a kiváló rajparancsnok. A harmadik ágy üres. Az Sinkóé volt. A negyedik Seres Andrásé. Beszélhetnek, amit akarnak, mérget vennék rá, hogy kommunista még ma is. Néha olyan érzésem van, hogy itt méginkább az lett. A másik szélen az ötödik ágy Vándoré. Ez szegény feje tisztára bolond. Szerintem kényszerképzetei vannak. Problémázik: afféle lelki válság állapotában él. Lelki válság az SVD-ben?! Röhögnöm kell. Megboldogult szomszédja, aki után üresen maradt a hatodik ágy, bezzeg nem volt érzékeny lelkületű. Mintha hallanám a hangját: -Én, ha éppen tudni akarjátok, a myfloweresek közül való vagyok*. Tényleg, Sulyok Berci az első disszidens csoporttal érkezett Amerikába, mint az egykori angol települők, az államalapítók azon a bizonyos Myfloweren. A főnök szakállas kedvence, a gellérthegyi huligán. Aligha hiszem, hogyha Eisenhower ismerte volna őt, a Vácról szabadult -Döngölőt*, elmondta volna, hogy -Kivételt kell tennünk velük, módot találni arra, hogy gyorsan és zökkenőmentesen leljenek Amerikában második hazájukra ezek a sokat próbált és szenvedett magyar szabadságharcosok. Büszkék leszünk rá, ha nemzetünk fiainak mondhatjuk őket*.' Vándor pszichoanalízist készített önmagáról, miközben mellettem kúszott a dzsungelben. Négyünkön kívül hat ismeretlen yenki fickó volt a csoportunkban. Egyikünk sem tudta, honnan szalasztották őket. Karjukon a jelzés: égszínkék alapon pálmafalevél, kard és öt cikázó villám. Ok is svájcisapkát viseltek. Mondom: kedvemre való muri volt. A hat amerikai közül kettő magyar származású lehetett, mert megértettek valamit abból, amit egymásközt beszéltünk. Dicsekedtek, hogy parancsnokaik -perfekt magyaroknak* tartják őket. A többi négy valami kevert szláv nyelven beszélt. Orosz, szerb, cseh szavakat hadartak össze-vissza. Volt köztük egy, akiből kiszedtem, honnan származik a tudománya: szülei valahonnan Nagy becskerek mellől vándoroltak a háború előtt Amerikába. Mi négyen, a főnök utasításóra, civil maskarákba bújtunk. Az én holmimban akadt egy zippzáras, dohány színű cowboynadrág. Az indiánok viseltek ilyet a Fort Bragg közelében levő kisvárosban, ahova a táborból kijártunk. Ott vásároltam. Szükség volt rá, mert nem nagyon volt ajánlatos egyenruhát hordani. Az amerikaiak úgy kezelik az indiánokat, akik földműveléssel, halászattal foglalkoznak, akárcsak a négereket. Az indiánok gyűlöltek bennünket. Tartottunk tőlük. De ha alkalom kínálkozott, szívesen lopóztunk a közelükbe, mert a lányaik szépek. Gyakran láttuk az indián férfiakat tollas fejdísszel. Főnökük, a chiefy, teljhatalommal rendelkezik és ítélkezik köztük saját törvényeik alapján. Ránk általában fütyültek, de az, aki kihívóan viselkedett, örülhetett, ha megúszta ép bőrrel. Egyszóval cowboynadrágba bújtam és pulóverbe. Vándor Pityu nyakkendőt kötött, mintha valamelyik írótársaság felolvasó ülésére készült volna. A főnök számtáblát adott mindegyikünknek, négy számjeggyel. Az enyém 3001-es volt. Kevés felszerelést kaptunk, s még kevesebb élelmet. Éles tölténnyel csak vadat lőhettünk. Anélkül felkopott volna az állunk. A harmadik napon — addig csak piros tablettákat dobáltunk a kútba és víztárolókba: ez azt jelentette, mintha megmérgeztük volna —, rajtaütöttünk a tengerészgyalogosok hadtápján. Ez volt a parancs. Persze, a konyhára vetettük magunkat. Legelőször az őröket semmisítettük meg. Azaz megkötöztük őket, betömtük a szájukat. Utánuk a konyhaszemélyzet következett. Velük is elbántunk. A parancsnoki sátorból a felvonulási terveket kellett megszerezni, éppen úgy, mintha igazi ellenséggel álltunk volna szemben. Nem babra ment a játék, mert ha elkaptak volna bennünket... De szerencsére mi kaptuk el őket. Nem vették komolyan a dolgot, azt hitték, játszadozunk. Másnap aztán, amikorra jói kiéheztettük őket, belakhattak sós hallal. Megkötözve élvezték a tűző napot. Nem kaptak vizet. Másnap elengedtük őket, mert kiderült: hiába erőlködtünk, nem náluk voltak a felvonulási tervek. A legbravúrosabb akcióra ezután került sor. Azt a parancsot kaptuk, hogy tízen hatoljunk be az egyik repülőtérre, s fogjuk el az amerikai tiszteket. Marha jó móka volt. Ügy pipázgattak szétvetett lábakkal, úgv terpeszkedtek a fotelokban, mintha otthon lettek volna Detroit-i, vagy Manhattan-i házuk szalonjában. -What happened boys?* — bámultak ránk meglepetten, amikor a kézigránátokat helyettesítő robbanó tölteteket közéjük hajigáltuk. A pokoli füstben és ricsajban szépszerével foglyul ejtettünk huszonkét tisztet és pilótát. Hiába tiltakoztak Frank és Róbert értettek az ilyesmihez. Tfz perc se telt bele. valamennyiüket magunkkal vittük a közeli erdőbe. Az őröket, akik észrevettek bennünket, itt is megkötöztük és elhallgattattuk szépszerével. Az erdőben — jó messzire a repülőtértől — drótkerítéssel körülvett tisztás várt a foglyokra. Ezt a mieink jóelőre elkészítették. A ketrec mind a négy sarkában hangszóró volt: fülsiketítőén harsogták a legújabb bugivugit. Hajadonfőtt ültek a napon. Fenyegettek bennünket. Káromkodtak: ezért fizet benneteket a Pentagon, hogy ilyen disznóságot csináljatok? Néhány óra múlva hozzáfoghattunk a kikérdezésükhöz. Melyik alakulatnál szolgálnak, mi a beosztásuk, hol fekszik az elhelyezési területük, hogyan néz ki a fegyverzetük, általában milyen bombákat szállítanak? — ilyen és hasonlóak voltak a kérdéseink. (Folytatjuk)